Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)

1993-11-27 / 277. szám

6 HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. november 27., szombat A SZERELMES LEVÉL ÁRULKODIK • • Összeillik két ember vagy nem? A grafológus a párkapcsolat ki­menetelét ugyan nem tudja megjó­solni, de két ember •összeillőségéről valós képet tud alkotni. A kézírás ugyanis tükrözi a két ember valódi belső motivációit, érettségét, érzelmi differenciáltságát számos más tulaj­donság között. Egyebek között ezt írja W. Barna Erika: Beszél az írás című könyvében, külön fejezetet szentelve annak, hogy voltaképpen a szerelmeseknek ismemiök kellene egymás írását, hogy könnyebb le­gyen az életük később. —Az írás alapján bármely sze­relmespárról megállapítható, hogy összeillenek-e, vagy sem, állítja ön. Ennyire árulkodna az írásunk? — Igen. Az íráselemzésnek van­nak ugyan korlátái, de két, egymás melletti kézírásból a grafológus szá­mos információhoz jut. Meg tudja határozni az intelligenciaszintet, az érzelmi nívót, a belső feszültséget. Konfliktusos személy ezt a tulajdon­ságát palástolhatja ugyan, később azonban, a vele együtt élő társ már érzi, sőt torzíthatja is őt. — Mi jellemzi a konfliktusos em­ber kézírását? — A konfliktusos típusról nagyon erőteljes, ellentmondásos tendencia árulkodik. Az írása nem homogén, hol jobbra, hol balra dől. Szög, ívelt vonal egyaránt jellemzi. Ez a dísz­harmónia belső ütközéseket tükröz. — Milyen az írása az indulatos embertípusnak? — Erős dinamikájú. A hirtelen mozdulatok a kitöréses pillanatokra utalnak. Az írás ritmusa megtörik, a nyomás egyenetlen. Ez egyértelmű jele, hogy nem képes vezérelni a belső energiáját, nem tudja feloldani a konfliktusait. Az indulatos típus írása vagy nagyon görcsös, vagy na­gyon nagyméretű. — Ez mindkét nemre vonatkozik? — Igen, ezek általános jegyek. Azonban tudjuk, hogy minden ember másképpen indulatos. És ezt az írás is tükrözi, pontosabban is azt, hogy kifelé, vagy befelé éli meg az indula­tait. 1 Mielőtt bedőlnénk a szép szavaknak és a kedvességnek, nézzük meg partnerünk kézírását. — Hogyan jelenik ez meg? — A befelé élő típus írása inkább bal tendenciájú, görcsös. A kifelé élőre a jobb tendencia és a folyéko­nyabb írás utal. — Gyöngybetíik. Ön is tudhatja, hogy ez a szerelmes levelek felér­tékelő minősítése. Mit kell tudni az íróikról? — Az írást kellene látni. A túl, szabályos, vagy nagyon rendetlen írásnál mindig újabb mintát kérünk, mert mindegyik gyanús. A túlzott rendezettség, tehát a gyöngybetűs írás mögött többnyire rejtőzködő embert kell keresni, aki olyan képet akar adni magáról, amellyel a látsza­tot hangsúlyozza a szép, rendezett írással. A belső, a lelki folyamatok a külső homlokzattal jobban eladha­tók. Ez az írástípus utalhat nagy rendigényre is, még akkor is, ha ez kényszeres rend. Továbbá, ha a gyöngybetűk a tanított írásmintára utalnak vissza, elmaradott személyi­séget, infantilis jegyeket tükröznek. —Amióta csak párt választ az ember, mindig titkolt valamit. Olyan tulajdonságot állított előtérbe, amit el akar hitetni. A szép arcát mutatja. Árulkodnak erről a szerelmes leve­lek? — A kézírás mindent elárul arról, hogy mi van belül. De nemcsak a szerelmes levélnél nyomravezető, hanem fontos lehet akkor is, ha az ember nincs tisztában az értékeivel. Ha érzi, hogy bajok vannak a házas­sággal, a kapcsolataival, ha elmarad­nak a sikerélmények. Mindez a kéz­írásból kiderülhet. —Mikor mondhatja az ember, hogy „ igen, ebben az írásban én va­gyok ” — Ez változik. Van, aki már 18, van aki 25-26 évesen jut erre a szintre. — Ismerte a férje írását, mielőtt hozzáment feleségül? — Sajnos nem. Van, akit zavar a hangzavar Az erős hangok nemcsak a halló­képességet rontják, hanem az idegál­lapotnak is ártanak. A tartós zajha­tásnak kitett ember előbb-utóbb ide­gessé, ingerlékennyé válik, romlik a figyelemkoncentrációs képessége, alvászavarai támadhatnak. Kisgyer­mekek és idős emberek általában ér­zékenyebbek a zajra. A fiatalok vi­szont igénylik az erősebb hangokat, hangos zenét. A zajérzékenység az ember sze­mélyiségtípusától is függ. Az extro­vertált (kifelé forduló, élénk, társa­ságkedvelő) személyiséget máskép­pen „ingerkeresőnek” nevezzük, mert szinte szüksége van a külvilág ingereire (színekre, mozgásra, em­beri társaságra és hangokra is). Ellen­téte az „ingerkerülő”, más szóval int­ro vertált személyiség (befelé for­duló, magánakvaló, csendes). Az ilyen embereknek hamarabb elegük van a külvilág zajából, a csendet kedvelik. A pillanatnyi helyzet, illetve lelki­­állapot is befolyásolja a hangerőhöz való viszonyulást. Aki munkahelyén zajnak van kitéve (pl. a folytonos gyerekzsivajban élő pedagógus vagy a fúró, stb. gépekkel dolgozó mun­kás), otthon biztosan lejjebb csavarja a rádiót. Zavaróbbnak érzi a hangos beszédet az a személy, akinek éppen bánata van, vagy fáradt, vagy vala­min töpreng. Súlyos betegnek szinte fáj már a közepesen erős hang is, kórházban a látogatók önkéntelenül is szinte lábujjhegyen járnak. Külö­nösen a fejfájós (migrénes) beteg ir­tózik a zajtól (meg a fénytől). Ami­kor frissebbek, nyugodtabbak és vi­dámabbak vagyunk, akkor magunk is hangosabban beszélünk, és a külön­féle zörejek is kevésbé zavarnak. Sokszorosára fokozhatja a zajér­zékenységet és nagyon idegesítő az, ha az ember úgy érzi: téhetetlen ta­pintatlan környezetével szemben. Mivel a hang többnyire akadályta­lanul terjed a levegőben, a hangos­­kodóknak — mégha őket nem is za­varja a hangzavar — jobban kellene vigyázniuk mások fülére és idegeire. Járványok a városokban Egyes borúlátók már a XIX. szá­zadban azt jósolták, hogy a zsúfolt, piszkos nagyvárosok újabb járvá­nyok kiindulópontjaivá válhatnak, sőt, akár az egész emberiség létét ve­szélyeztethetik. De aztán megjelen­tek az újabb és újabb hatékony gyógyszerek, javult a városok higié­niája, és az aggályok elcsitultak. Most azonban több jel is arra fi­gyelmeztet, hogy a kórokozók újabb támadásba lendülnek. Ennek oka fő­leg az antibiotikumok gátlástalan használata, és a közegészségügy romlása a túlnépesedett nagyváro­sokban. New York-i kutatók szerint olyan baktériumtörzsek alakultak ki, amelyeket nem pusztít el a jelenlegi két leghatékonyabb antibiotikum: az ampicillin és a vanomicin sem. Ilye­nek például a bélben élő és különféle fertőzéseket okozó enterococcus baktériumok. 1989 és 91 között 38 New York-i kórházban találták meg őket, sőt már ezek külső környezeté­ben is. Az ellenálló baktériumok már több halálesetet is okoztak. A legna­gyobb aggodalmat a tbc egyik új vál­tozata kelti: New York-ban tavaly körülbelül négyezer áldozata volt. A macska világ kényes-játékos arisztokratái A szobanövények gondozása • A növényt is gondozni kell. Az otthon zöld díszeinek egészsé­gét, frissességét sokáig megőrizhet­jük, ha szakszerűen gondozzuk őket. Ápolásuk egyik aranyszabálya: az öntözővíz hőmérséklete legyen azo­nos a szoba hőmérsékletével. Kitű­nően alkalmas az öntözésre a tojás főzővize (természetesen lehűtve), mert sok olyan ásványi sót tartalmaz, amely fontos a növénynek. A tojás­héjat ne dobjuk ki, tegyük 1 napig vízbe, az áztatólé locsolóvízként szintén jót tesz a virágoknak. To­vábbi „vizes” tanács: az akvárium elhasznált vize vagy a mélyhűtött halból kiolvadó víz ideális trágya a virágföldnek. Ha pár napig távol vagyunk, al­kalmazzuk a „távöntözés” egyszerű módszerét: vízzel telt vödörbe te­gyünk pamutfonalat, másik végét nyomjuk a virágcserép földjébe, s az edényt tegyük a virágnál maga­sabbra. Mielőtt földet töltünk a cserépbe, az aljára szórjunk kavicsot, gyü­mölcsmagot vagy jobb híján játékgo­lyót. Ez az alátét elősegíti a virág­föld, illetve a növény megfelelő szel­lőzését és vízhasznosítását. A vágott virág is hosszabb élettar­tammal, szebb színekkel hálálja meg a figyelmes ápolást. Például azt, ha vízcsere alkalmával a szárát éles kés­sel visszavágjuk, illetve a vastagabb szárakat fölhasítjuk, így tudniillik könnyebben szívja fel a nedvet. Jót tesz egészségének, ha 2 evőkanál ecetet, ugyanennyi cukrot elkeve­rünk 1 liter vízben, s ebben az oldat­ban fürdetjük, tartjuk; az ecet védi a káros mikroorganizmusoktól, a cu­kor biztosítja a tápanyagot. A kék hortenzia szebb, a szokvá­nyosnál harsányabb kék színekkel hálálja meg, ha vizébe timsóoldatot teszünk. A szegfű kivált a tonikot kedveli: ebben az üdítőben tartva — s 4 nap után italát újra cserélve — 7-10 na­pig is friss marad és virágát akár dup­lájára is megnöveszti! • Sziámi. A Londonban, 1871-ben rendezett első macskakiállítás óta eltelt 122 év során több mint hetven szép macska­fajtát tenyésztettek ki a bársonytalpú négylábú rajongó hívei. Sok fajta vi­sel földrajzi nevet. A perzsa Perzsiából (ma Irán), a sziámi Sziámból (ma Thaiföld) ke­rült Európa nyugati részére. Egymás tökéletes ellentétei: a perzsa macska dús, hosszú bundájú, kerek fejű, apró fülű, rövid törzsű és lábú állat (első kép), míg a sziámi macskán minden megnyúlt, a fej, a törzs és a lábak, a farok pedig ostorszerűen elhegyese­­dik (második kép). A sziámi macska ragyogó kék, mandulavágású szem­mel büszkélkedhet, a perzsa macska viszont akkor felel meg a fajtaelő­írásnak, ha a szeme mély sárga vagy barna. Nemcsak küllemük tér el jelentő­sen egymástól, hanem jellemük is. A perzsa macskák vidám és gazdát mu­lattató gyermekkor után méltóságtel­jes, kimért állatokká növik ki magu­kat. S mert szeretnek hosszasan me­rengeni a világ dolgain, tökéletes szobadíszek. E látszólagos lustaság azonban félrevezető, mert a perzsa macska igen gyors mozgású és éber, már persze akkor, ha éppen cserké­­szésre vagy üldözésre szottyan a kedve. A sziámiak viszont örökmozgó, já­tékos és fecsegő macskák, különle­ges, macskára nemigen emlékeztető hangjukon szívesen folytatnak pár­beszédet gazdájukkal, akit kutyához illő hűséggel követnek mindenüvé. Könnyen viselik a pórázt és szívesen megtanulnak apportírozni is. Aki megismeri e fajtát, nehezen tudja el­képzelni az életet nélküle. Az abesszin macskák Etiópiából (régi nevén Abesszínia) származnak, s ez a fajta külleme őrizte meg leg­jobban az ősi mivoltát. Az afrikai szavannás térségeken kitűnő rejtőz­ködést nyújtott e fajta számára a rőt­vöröses, rövid szőrű bunda, amely leginkább az őz bundájára emlékez­tet. Kecses, táncos lábú macska, ele­gáns, méltóságteljes, mégis éber • Maine Coon. természetű. Hívei, akik számosán vannak a világban, egyenesen az ó­­egyiptomi szent macskától vélik származását (harmadik kép). A félhosszú szőrű Maine Coon (negyedik kép) Észak-Amerika büszkesége. Nevét a keleti parton fekvő Maine államról és arról a tév­hitről kapta, hogy származásában szerepe lett volna a mosómedvének (angol nevén racoon). Merthogy dús szőrzetű farka a mosómedvére emlé­keztető. Eredeti színváltozata a cir­mos volt, de e fajta is sok más szín­ben pompázik manapság. Kedves, szeretetreméltó természete és szép­sége miatt nem véletlenül az egyik legkedveltebb macskafajta. Tornagyakorlat sokat ülőknek 1. Lazítás: Felfrissíti a fáradt hátat, ha a széken ülve felsőtestünkkel egé­szen a combunkig előrehajolunk, miközben a fejünk és a karunk erőt­lenül lóg. 2. A fáradt vállat fellazítja, ha telje­sen egyenesen ülünk a szék támlájá­hoz szorított háttal, s felhúzzuk vál­lunkat, miközben belélegzünk; majd a vállakat leeresztve kilégzést vég­zünk. 3. Segít az elgémberedett nyakon, ha a széken egyenes háttal ülve, fejün­ket összekulcsolt kézzel hátulról megtámasztjuk, illetve kissé hátra­nyomjuk. 10 másodpercig gyakorol­junk nyomást hátrafeszített fejünkre. 4. Elfáradt karokon, kezeken segít, ha a szék támlájához szorított háttal, egyenesen ülve karunkat kinyújtjuk, és csuklóból körző mozdulatokat végzünk mindkét kézzel. Majd az egyik kéz segítségével a másik kéz ujjait hátrahajlítjuk. 5. Erősítsük a hasizmokat a követke­zőképpen: Üljünk egyenes háttal, húzzuk be hasunkat, majd emelges­sük fel a jobb és bal lábat egyenként, behajlított térddel. Utána próbáljuk meg mindkét lábbal egyszerre vé­gezni az emelgetést, zárt térdekkel. 6. Fáradt láb fefrissítésére szolgál, ha egyenesen ülünk a széken, kezünkkel a szék oldalán megtámaszkodunk. Mindkét lábat egyenesen előrenyújt­juk 90 fokban, s a lábfejjel körzünk. A gyakorlatok elvégzéséhez segít­séget nyújt a bal oldali ábra. Az egypetéjű ikrek titka Az egypetéjű ikrek létüket feltehe­tően egy megtermékenyített petesejt osztódásának köszönhetik. E folya­mat oka pedig az embrió sejtcsoport­jainak különbsége, ami a megtermé­kenyítés után néhány nappal osztó­dáshoz vezet. Normális esetben ugyanis az embrión belül minden sejtnek azonos génjei vannak, s ahol ez nem így alakul, ott fejlődnek ki az egypetéjű ikrek. Ez a feltevés ad magyarázatot arra, hogy az egypetéjű ikrek gyakran nem hasonlítanak annyira egymásra, mint ahogy ezt eddig „elvárták” tő­lük. Titoktartó faxok A faxnak egy gyengéje van. Olya­nok is elolvashatják, akik illetéktele­nek, irodákban jövő-menő munkatár­sak, takarítók. Több cég azzal próbál védekezni, hogy faxgépét egy védő­lemezzel burkolja le, némely bank­ban pedig éjszakára kikapcsolják a berendezést. Most egy svéd cég olyan faxot fejlesztett ki, amely a gépből kijövő papírt két műanyag lemez segítségével a művelet végén lezáródó borítékká varázsolja. Eltakarni a lábat tilos! • A bunda se takarja el a lábat. Az a nő, aki bedől a kilencvenes évek szoknyadivatjának, s eltakarja a lábát, tulajdonképpen a hiányzó biz­tonságérzetének adja ezzel tanújelét. Ám ha mégoly szemérmetlenül is mutogatja a harisnyás lábát, biztosak lehetünk benne, hogy boldog és ma­gabiztos. Nem egy mai Don Juan, mégcsak nem is harisnyagyári reklámszakem­ber írta e lábmagasztaló sorokat, ha­nem egy anglikán pap felesége. Ro­semary Hawthorne asszony úgy dön­tött, hogy visszahelyezi méltó he­lyére a harisnyát és a harisnyakötőt, könyvet szentelt ennek az izgalmas témának. A női lélek eme árulkodó jeléről értekezve megírja, hogy az első harisnyakötőt 1890-ben mutatta be egy angol úr. Az első nejlonharis­nya pedig 47 évvel később, angol­amerikai kompromisszumként szüle­tett, legalább is a nevében: Ny-New York-lon-London. „Madonna vajon miért húz a lábára neccharisnyát, sőt világító harisnyát?” - teszi föl a kér­dést a derék papné. „Pofon egyszerű a válasz, azért, mert boldog. Ezzel szemben mit tesz az átlagnő? Elta­karja a lábát, mintha csak le akarná tagadni önmagát.” Rosemary asz­­szony kikéri, hogy bárki is vívmány­nak tekintse a harisnyanadrágot. „Biztos vagyok benne, hogy a leg­több nő gondosan őrzi a régi haris­nyatartót és alig várja, hogy megint elővehesse, mert ezzel szexisebbnek érzi magát. Nem is beszélve a forró­vérű férfiakról, akik bizonyára lelke­sen megtapsolnák ezt a húzást.” Hogy miért tapsolnák meg? „Azért, mert a női test ott a legszexisebb, ahol a harisnya végződik és az intim fehérnemű még nem kezdődik el.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom