Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-24 / 171. szám

6 HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. július 24., szombat A HOSSZÚ ÉLET TITKA Krómmal egészségesebb • A célszerű étkezés a titka? Jó ideje közismert tény: számos olyan vitamin, illetve nyomelem lé­tezik, amely — bár alapvetően fontos — nincs elegendő mennyiségben az emberi szervezetben. Egy amerikai kémikus professzor nemrégiben egy újabb nyomelemről, a krómról is megállapította mindezt, meghök­kentő következtetésekre jutva vizs­gálatai során. Gary W. Evans, a minnesotai Be­­midji State University biokémikusa kimutatta: ha a patkányok étrendjét krómmal egészíti ki, egyharmadával megnő az állatok élettartama. A ku­tató szerint mindez annak köszön­hető, hogy — amint az már régóta ismeretes — a króm fontos szerepet játszik az inzulin hatásosságában, vagyis csökkenti a vércukorszintet. Mivel pedig a test cukorszintje sze­repet játszik az öregedés folyamatá­ban, a króm különösen hatásos fegy­vernek számíthat az öregedés elleni harcban. A kutatások alapján azon­ban úgy tűnik, a táplálék krómmal történő kiegészítése nemcsak a vér­cukor-, de a koleszterinszintet is csökkenti. Sőt, miután a króm gyor­sítja az izomfehérjék termelődését, és segíti a zsír izommá alakulását is, hasonlóan viselkedik az anabolikus szteroidokhoz. Velük szemben azon­ban a krómmal mind ez ideig nem mutattak ki mellékhatást. A krómból a kutatók szerint na­ponta csupán 50 milligramm ele­gendő ahhoz, hogy az egészséges* emberek vércukor- és inzulinszintjét egyensúlyban tartsa. Tíz emberből kilenc mégis krómhiányos, ezért a tudósok azt javasolják, együnk minél több krómban gazdag ételt. És hogy melyek ezek? Például a hántolatlan magvak, a búzacsíra, a korpa, a gomba, az aszalt szilva, a burgonya, a dinnye, a brokkoli, vagy a tenger gyümölcsei közül a garnélarák, a homár és az osztriga. Haiman Éva Régről hozott indulatok • Érzelmeinken így kell játszani! Mindennapos emberi kapcsolata­inkban gyakran érezhetünk olyasmit, hogy beszélgetőpartnerünk egy-egy mondata, véleménye, némelyik ér­zelmi reagálása, döntése több, erő­sebb indulatot hordoz, mint amekko­rát mi kiválthattunk benne. Újdonsült ismerősünk szemmel láthatóan félénken viselkedik velünk szemben, míg másokkal ez nem lát­ható rajta. Hosszas beszélgetés után kiderül, hogy arcunk (nevünk, modo­runk stb.) hasonlít egy személyhez (főnökéhez, tanárához stb.), akitől ő valaha félt. Maga a hasonlóság meg sem fogalmazódott benne tudatosan (csak amikor kutatni próbálta fé­lelme eredetét), de a múltbeli érzés mégis felelevenedett most, a jelen­ben. Leggyakrabban az igazán jelentős személyekhez (szülőkhöz, testvérek­hez, gyermekekhez, házastárshoz) fűződő érzelmeink árnyéka jelenik meg új kapcsolatainkban. Például jobban megbízunk az idős férfiak ta­nácsaiban, ha nagyapánkat szerettük, és bölcsnek tartottuk. Gyanakodva fogadjuk partnernőnk hűségnyilat­kozatát, ha elvált feleségünkben csa­lódnunk kellett. Előítéleteink lesznek általában a fiatalokkal szemben, ha problémáink vannak a gyerekeinkkel — és így tovább. A pszichoterápiában (lelki keze­lésben) kiemelt jelentőségük van ezeknek a régről hozott indulatok­nak. Freud, a „legmélyebb” pszicho­terápia, a pszichoanalízis megterem­tője fedezte fel ezt a jelenséget, és inclulatáttételnek nevezte el. Lényege az, hogy a kezelt páciensben erős (olykor negatív, olykor pozitív) indu­latok támadnak kezelőjével, a tera­peutával szemben. Ezeket a sajátos pszichoterápiás helyzet, a sajátos kö­zeli lelki kapcsolat hívja ugyan életre, mégsem ebből a helyzetből vagy viszonyból erednek, furcsán „kilógnak” abból. A beszélgetés so­rán felmerült régi emlékek, gyer­mekkori élmények és gondolatok (az ún. „szabad asszociációk”) elemzése alapján megtudható, hogy a pácienst kihez fűzték valaha efféle érzelmek. A terápiás beszélgetés egyúttal segít „helyre tenni” ezeket a régi, elinté­zetlen érzéseket. Rajta keresztül be lehet fejezni az egykor félbemaradt folyamatot: most kiadható az akkor elfojtott harag, megmagyarázható és feloldható a régi félelem, kihúzható a gyermekkori szégyen és önvádlás méregfoga. Enélkül a „tudatosító” megbeszélés nélkül, illetve az ér­zelmi-indulati lereagálás lehetősége nélkül örökre a lélek mélyén szuny­­nyadnának az elfojtott indulatok. Számtalan lelki bajt indítanának el bennünk, miközben ők maguk észre­vétlen maradnak. Ezért is fontos az aprólékos önis­meret, az élményeinkkel való foglal­kozás. Ha figyelünk saját magunkra, idejében tetten érhetjük a különféle társas helyzeteken megjelenő, oda nem illő érzelmeinket. Egyúttal job­ban megérthetjük embertársaink — néha túlzottnak tűnő — reakcióit is. Dr. Ignácz Piroska Artéria­átültetés Brit orvosoknak első ízben sike­rült egy donorból artériát átültetni egy beteg karjába. A leedsi Szent Ja­kab kórház szóvivője közölte, hogy a műtétre két héttel ezelőtt került sor. A megoperált beteg jól érzi magát. A kórházból szerzett értesülés szerint fennállott a veszély, hogy amputálni kell az egyik karját. Görög hajó föld alatt Egy valószínűleg 2500 éves, 14 méter hosszúságú görög hajót talál­tak a régészek Marseille-ben, a Jules Verne tér alatt. A város vezetősége itt — a helyi lakosság ellenkezésével dacolva — föld alatti garázst akar építtetni, s mivel ismeretes, hogy ez a városrész már az ókorban lakott tele­pülés volt, a régészek kutató feltárá­sokat végeztek a helyszínen. A hajó teljes épségben maradt meg, de fa­anyagát előbb meg kell vizsgálni, mielőtt kiemelésére gondolnának. Egyelőre nem is ásták ki teljesen, nehogy megsérüljön a rendkívül nagy értékű lelet. Amennyiben a hajó — a szakértők véleménye alapján — kibírja a kiemelést és a szállítást, a tervek szerint a város múzeumába viszik. Tudományos híreink • Magyar siker. A nyitott gerinc (Spina bifida) a csecsemők rettegett, de szerencsére elég ritka születési rendellenessége. Azáltal jön létre, hogy a magzat gerincoszlopa nem zárul be tökéletesen. A New England Journal of Medicine magyar kuta­tóknak 7450 asszonyon végzett vizs­gálatáról számol be, amely azt mu­tatja, hogy ha a kismamák korai ter­hességüktől kezdve folsavat szednek, felére csökken a rendellenesség ki­alakulásának veszélye. Angol orvo­sok állítólag ugyanene az ered­ményre jutottak. Azt már régóta tudjuk, milyen fontos szerepük van a vitaminoknak a magzat fejlődésére a terhesség időszakában. A folsav szin­tén egy vitamin, amelyet a zöldségek és citromfélék nagy mennyiségben tartalmaznak. Szerepét azonban ed­dig nem ismerték. Nem is nagyon fordítottak gondot az orvosok annak propagálására, hogy milyen fontosak a vitaminok már a terhesség előtti időszakban! Most viszont azt javasol­ják az orvosok, hogy a nők már a ter­vezett terhesség előtt is fogyasszanak sok vitamint, és az az ötlet is felvető­dött, hogy bizonyos élelmiszerekhez, például a müzlihez is adagoljanak folsavat. • TBC fókáktól. A légzőszervi betegségekkel foglalkozó amerikai folyóirat arról ad hírt, hogy egy ausztrál fókajdomár állataitól kapta meg a tbc-t. Ő és fókái is ugyanazzal a baktériummal fertőződtek meg, amely a bivalyoktól a borzig külön­féle állatokon okoz tüdőbajt. A fókák is „ugatnak”, köhögnek, és így cseppfertőzéssel terjesztik a betegsé­get. A vizsgálatok szerint a nyu­gat-ausztráliai partvidéken létesült Nemzeti Parkban, ahol a tréner is dolgozott, valamennyi fóka és orosz­lánfóka fertőzött volt, s ezért el kel­lett pusztítani őket. A kutatók szerint a környező gazdaságok tulajdonosai valószínűleg egyszerűen a tengerbe dobálták a tbc-vel fertőzött teheneik tetemeit, és ezektől fertőződtek meg a vadon élő állatok. • Hulladékgondok. Klaus Töpf­­ler, német környezetvédelmi minisz­ter nemrég bejelentette, hogy a kö­vetkező öt évben kormánya 15 milli­árd márkát fordít arra, hogy hozzájá­ruljon az egykori NDK területén az évek, évtizedek alatt felhalmozódott mérgezőhulladék-telepek megszün­tetéséhez. A keleti tartományok kormányainak és vállalatainak ugyanis nincs pénzük arra, hogy a nyugati szabványoknak megfelelően megtisztítsák ezeket a területeket. A nagy vállalkozás új munkahelyeket is teremt majd, amelyekre nagy szükség van ebben a régióban. A Lipcse és Bitterfeld környéki vegyi kombinátok térségében 25 ezer munkaalkalom nyílik. Emellett 13 milliárd márkát fordítanak az uráni­umbányák megtisztítására, a sugárzó hulladékok eltüntetésére, a táj eredeti állapotának helyreállítására. 45 mil­liót szánnak arra, hogy elszigeteljék a térség épületeit a mélyből a fel­színre szivárgó sugárzó radongáztól. Mi lesz veletek, hívatlan hattyúk? • Nincs számukra kegyelem? A műkedvelő madárleső bizo­nyára gyönyörűnek találja az ele­gáns, hófehér bütykös hattyút, amely nevét a narancssárga csőr fölött elhe­lyezkedő bütyökről kapta, vajdtó fe­hérségét pedig csupán a csőre tövé­ben lévő fekete folt zavarja meg. A biológusok azonban jól tudják: a bütykös hattyúk megjelenése rossz ómen a természet számára. Észak-Amerikában mindössze két őshonos hattyúfaj él, a trombitás és a fütyülő hattyú. Az íveltebb nyakú és kevésbé dallamos hangú bütykös hattyú csupán bevándorló: a század­­forduló környékén hozták be Euró­pából Amerikába, hogy a magánbir­tokok tavait díszítse. Az Európa- és Oroszországszerte háziasított hattyút Yeats, Csajkovszkij és Hans Chris­tian Anderson tették halhatatlanná. A fogságban született madarakat először New York államban enged­ték szabadon 1910 körül, ezek voltak a Quebectől Floridáig terjedő terület vadon élő bütykös hattyúinak az ősei. A csodálatos bütykös hattyúk azonban az európai seregélyhez, a vándorpatkányhoz és a cigánymoly­hoz hasonlóan ökológiai katasztrófát okozhatnak. Ezek a nagy testű, akár fi kilo­gramm súlyú madarak rengeteg vízi­növényt képesek megenni. Hatalmas fészkelési területüket rendkívül ag­resszíven védelmezik a kacsákkal, lúdfélékkei és az arra evezgető em­berekkel szemben. Szivar nagyságú fekáliájukkal bepiszkítják a partot és a vízgyűjtőket. A baj elkerülése vé­gett New York-i, New England-i és a Nagy Tavak mellett fekvő államok biológusai úgy határoztak, hogy megfékezik a vadon élő bütykös hattyúk elszaporodását. Mind ez ideig a harc leginkább a tojásokon belül fejlődő embriók elpusztítására korlátozódott: megzápították, illetve összerázták a tojásokat, ha ugyanis egyszerűen ellopnák vagy feltörnék őket, a tojó új tojásokat rakna helyet­tük. Több hattyút lelőttek, vagy csapdába ejtették és állatkertekbe, il­letve magánkézben lévő tavakra küldték őket. Természetesen a szaporulat meg­fékezésére irányuló lépések is nagy vihart kavarnak az állatvédők köré­ben, akik azzal érvelnek, hogy a hattyúk mégiscsak kellemesebb lát­ványt nyújtanak a tavakat megfojtó cickafarkfűnél. Charles Aliin, á Rhode Island-i Környezetvédelmi In­tézet biológusa szerint tavaly január­ban 8000 bütykös hattyút számláltak meg ezen a vidéken, 3000-rel többet, mint 1987-ben. E madarak főleg New York, Connecticut, Rhode Is­land, New Jersey, Massachusetts és Maryland partjainál élnek. A legtöbb — mintegy kétezer — New York ál­lamban fészkel. Michigan államban 2800 bütykös hattyú él vadon, szaporodásukat itt is korlátozni kellene, mert olyan védett fajokat fenyegetnek, mint a trombitás hattyú, amelyet mesterségesen kell a kipusztulástól megmenteni és a va­donnak visszaadni. Wisconsin ál­lamban például 1987-től kezdve az­zal kísérleteznek, hogy sterilizálják a bütyköshattyú-gúnárokat, az igazi to­jások helyére műtojásokat csempész­szenek. sebészi beavatkozással repü­lésre képtelenné tegyék a hattyúkat, majd állatkerteknek és parkoknak ajándékozzák őket. A végső megol­dás a hattyúk lelövése. Connecticut­ban 1813 bütykös hattyút számoltak meg tavaly télen, az állatvédő liga azonban tiltakozik a ma már törvé­nyes keretek között folytatott „tojászápítás" ellen. Chuck Keene, a Hudson High­lands Múzeum természetkutatója szerint több száz hattyú teljesen megvadult a vízivilág egyensúlyának a helyreállítására tett kísérletektől: olyan gyorsan felfalják a növénye­ket, hogy nem győzik újratelepíteni azokat. Egyszóval a bütykös haty­­tyúknak, bármilyen szépek is, nincs helyük Észak-Amerikában. Vitatják az „okay” eredetét Valamennyi amerikai kifejezés közül talán a legamerikaibb és napja­inkban a világ szinte valamennyi nyelvében találkozhatunk vele — ami az eredetét illeti, az „okay” (minden rendben) körül a jelek szerint még­­sincs minden rendben. Amerikai nyelvészek két lehető­séget valószínűsítenek. Az egyik szerint az „okay” (O.K.) 1839. március 23-án született, ami­kor egy bizonyos Charles Gordon Greene nevű újságíró a Boston Mor­ning Post aznapi számában „oll kor­­rect” kifejezést használt az „all cor­rect” helyett. A másik lehetőség szerint az „okay” kifjezés egy évvel később született — 1840-ben a Demokrata Párt egyik helyi szervezete Martin van Buren elnök születési helyére vonatkoztatva használta az „O.K.”-t, ami azt jelentette, hogy „Old Kin­­derhook New York államban". Az az évi választási kampány lázában az­után az „O.K.” politikai jelszó lett és rövidesen meghódította az egész amerikai nyelvterületet. Ezzel azonban az „okay” története még távolról sem ért véget. Nem lé­tezik még egy olyan kifejezés, amely annyi új elméletre és spekulációra sarkallta volna a nyelvészeket, mint ez. Közben pedig minden nyelvész azon igyekszik, hogy lehetőleg még korábbról keltezze az „okay” meg­születését. így egyesek 1790-ben je­lölik meg ezt az időpontot, arra hi­vatkozva, hogy Andrew Jackson ak­kori amerikai elnök egy irat alá az „O.K.” betűket biggyesztette. Van­nak olyan brit nyelvészek is, akik 1565-re mennek vissza, miközben egy állítólagos brit végrendelet szö­vegére hivatkoznak. De ez a feltevés is elhalványul a mellett az elmélet mellett, amely sze­rint az „okay” az ógörög nyelvből származik — görög tanítók írták a két betűt dolgozatok alá, jelezve, hogy „óla” (minden) és „kala” (jó). Mivel pedig a XIX. században min­den jobb amerikai iskolában tanítot­tak görögöt, lehetséges, hogy az új­ságíró Greene a tanárain keresztül ismerte meg a kifejezést. Természetesen nemcsak amerikai nyelvészek foglalkoztak a rejtély megoldásával. Különösen Németor­szágban mutatkozott nagy érdeklő­dés az „okay” eredete iránt, s a leg­különfélébb elméletek születtek. Például, hogy az amerikai polgárhá­ború idején született és az „O.K.” az „Oberkommando” (főparancsnok­ság) rövidítése. Más elmélet szerint német újságok korrektorai az „ohne Korrektur" (javítás nélkül) szavakkal minősítettek egy-egy kiváló kézira­tot. Végül van, aki azt állítja, hogy a kifejezés egy bizonyos Otto Kaiser amerikai gyárostól ered, aki a gyárá­ban készült minden egyes munkada­rabot személyesen ellenőrzött és ha kifogástalannak találta, nevének kezdőbetűivel jelölte meg azt. Radar helyett lézerrel A sebességkorlátozást túllépők pénzbüntetése az Egyesült Államok­ban is jelentős bevételi forrása a rendőrségnek, pontosabban az ön­kormányzatoknak. A természetesen szigorúan nem a pénzt, hanem a biz­tonságot szolgáló ellenőrzésnél újabban azt a „csodafegyvert., vetik be, amelyet a légierő oly sikeresen alkalmazott Irak ellen az Öböl-hábo­rúban: a lézert. A hagyományos ra­­daros módszer ugyanis egyre ke­vésbé sikeres. Sok amerikai autós szerelte fel magát radarjelzővel (még akkor is, ha azok használata több államban ti­los): a már 100 dollárért kapható be­rendezések idejében jelzik a rendőrt, van mód lelassítani, mielőtt rögzít­hető a szabálysértés. A lézer szűk, irányított sugara azonban sokkal gyorsabb, a másodperc harmadrésze alatt eléri áldozatát, és megadja a se­bességet. A rendőrnek már csak meg kell várnia, amíg odaér az áldozat. Az újításnak a rendőröknél csak az elektronikai cégek és a kereskedők örülnek jobban, hiszen az autós, aki meg akarja úszni a büntetést, a ha­gyományos radarjelző helyett immár kombinált radar-lézerriasztót vesz - nem 100, hanem 300 dollárért. A be­ruházás a gyorshajtóknak mindene­setre így is megéri. Az új iparág nem csökkenti a hatóságok lendületét. Páfrányfenyő és az édesgyökér? • Ilyen szép lenne jó! A páfrányfenyőt az ókori Kínában a fejsérülések kezelésére használták, a hinduk pedig az életelixír alkotóré­szének tartották. A modern orvostu­domány bebizonyította, hogy e nö­vényi kivonatnak élénkítő, serkentő hatása van, azáltal, hogy fokozza a vérkeringést. Az édesgyökérrel pedig a népi orvoslás ugyancsak kétezer éve gyógyítja a gyomorfekélyt. E ha­tást gyulladáscsökkentő, irritáció­­gátló tulajdonságai révén fejti ki. E két növényt együttesen alkal­mazzák az új Hélia—D hajhullás el­leni készítményben, mert ezek így elősegítik a szervesen kötött kén, a keratin, a korpásodást gátló kompo­nens, a haj növekedésében szerepet játszó B^- és H-vitamin, és az eszenciális zsírsavak felszívódását. Persze senki ne higgye, hogy csoda­szerről van szó. Nem a bűbájos haj­növesztő szerek számát gyarapítot­ták. Csak a hajhullást csökkentik a készítmények. De az a „csak” igen sok esetben, és igen sok embernek nyújt elégedettséget, jó közérzetet. Merthogy a hajhullás manapság egyre több férfi és nő problémája. Ha a kihullott hajszálak száma meg­haladja a napi százat, akkor már kó­ros. A kiváltó okok igen különbö­zőek lehetnek, például gyulladásos betegségek, röntgen- vagy más sugárártalom, környezetszennye­ződés, stresszhatás, valamint terhes­ség, szülés, és egyéb hormonális vál­tozások. A hajat termelő mátrixsej­­tek ilyen esetekben nem működnek. A kóros tünetek mérséklődnek, ha elősegítjük a fejbőr és a mátrixsejtek természetes funkcióinak visszaállí­tását, tápláló vitaminoknak és ami­­nosavaknak a fejbőrbe juttatásával, a vérkeringés fokozásával. A páfrány­fenyő és az édesgyökér hatóanyagai pedig éppen így hatnak. Ne felejtsük el azt sem, hogy a haj minősége, szépsége eredendően be­folyásolja közérzetünket is. Ezért sem árt megtenni mindent, hogy szép, egészséges legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom