Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-21 / 168. szám

1993. július 21., szerda TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! { 7 Kedves Olvasóink! Az utóbbi időben a megszokottnál több levelet kaptunk vidékről. Jól tükrözi ezt mai összeállításunk is, melyben egyebek között helvéciai, gá­téri, szentesi (Csongrád megye), kalocsai, kiskunfélegyházi és császártöl­tési írásoknak jutott hely. Természetesen ahány levél, annyi téma. A sé­relmek, kifogások, bírálatok közé azért most is bekerülhetett néhány el­ismerést kifejező olvasói levél is. Az ilyeneknek — mint mindig — ezúttal is szívesen helyet adtunk e hasábokon. A nyár sok tekintetben a holtszezonok időszaka. Reméljük, ez nem ra­gad át olvasóink levélírói kedvére és a nyári meleg hetekben továbbra is együtt szerkeszthetjük Önökkel ezeket a szerdai újságoldalakat. Várjuk tehát további közérdekű írásaikat. (A szerk.) Csak ajánlatot küldött az IKT Kft. A Petőfi Népe július 7-ei számá­nak 7. oldalán a Fogadóórák rovat­ban elmarasztalóan említi az IKT Kft. kábeltévérészlegét. (Az Elvágják a kábelt...? című panaszleírásról van szó. A szerk.) A tények tisztázása ér­dekében fontosnak tartom az aláb­biak közlését. Az IKT Kft. eljuttatta szerződéses ajánlatát a Kecskemét. Bagi László utca l-7. szám alatti lakások (I20 la­kás, kb. 400 lakó) közös képviselő­jéhez, Horváthnéhoz. Nem diktátu­mot küldtünk. Nem szerepel benne — a cikkben közöltekkel ellentétben — a július 7-ei fizetési határidő és az sem, hogy nem fizetés esetén a meg­lévő rendszert nem használhatják. Ám tudni kell, hogy a jelenlegi rend­szernek nincs üzemeltetési engedé­lye, így azt a Távközlési Felügyelet bármikor leállíthatja. Mi egy korszerűbb üzemeltetési módot, több csatorna vételi lehetősé­gét ajánlottuk fel, minimális laká­sonkénti áron. Természetesen amennyiben a közösség nem kéri szolgáltatásunkat, mi nem erőltetjük rájuk és a kábelüket sem vágjuk el. Ökrös Gergely részlegvezető IKT Kft., Kecskemét Helvéciaiak budapesti játékon A közelmúltban regényes körül­mények között utaztunk fel Helvé­ciáról Budapestre, a Falu a városban címen meghirdetett össznépi mulat­ságra. Mi, a helvéciai Feketeerdei Általános Iskola birkózószakosztá­lyának (DSK) tagjai, tizenhat fővel, az általunk másfél év alatt összegyűj­tött és művelt, úgynevezett kiskun­sági küzdőjátékokkal és grundbirkó­­zásunkkal mutatkoztunk be. A kime­rítő játék alaposan próbára tette álló­­képességünket, de nem bántuk meg! Önfeledt örömökben volt részünk. Sajnos, mint ahogy az már lenni szo­kott, örömünkbe üröm is vegyült, s ezért is szeretnénk nyilvánosságot adni sorainknak. Helyi erőből nem tudtunk fel- és visszautazni, ezért a Forszázs Bt.-tői béreltünk egy 16 személyes City-buszt, 6200 forintért. Önhibánkon kívüli okokból (parkí­­rozási nehézségek, többszörös po­­tyautak...) ez az összeg a kiruccaná­sunk végére 1829 Ft-tal megnöveke­dett. Mit csináljunk? Simon László­hoz, az említett bt. ügyvezető igazga­tójához fordultunk segítségért. S ő elengedte, ami a „rovásunkon” volt. Nagyon jól jött ez nekünk, „szegény falusiaknak”, elanyagiasodott vilá­gunkban. Nem maradunk adósaik. Kovács Sándor Pál Helvécia Játszótéri gondok, bajok a Lóverseny utcában Széchenyivárosi helyzetkép cím­mel is írhatnám levelemet, de nem akarok általánosítani, ezért csak a Lóverseny utcai gondok miatt raga­dok tollat. Mint érezzük, javában tart a nyár és ezzel együtt az iskolai, óvodai szünet is. Nagyon várták ezt gyere­kek, szülők, pedagógusok egyaránt. A nyári szünet azonban ismét meg­hozta a maga gondjait. Tudjuk — már lerágott csont ez a téma —, hogy nincs elég játszótér a Széchenyivá­­rosban és egyhamar nem is lesz, pénzhiány miatt. Legfeljebb Csak reménykedhetünk, hogy a Játék hatá­rok nélkül vetélkedő díszleteit meg­hagyják panelek között cseperedő gyermekeinknek. Mi ugyan még örülhetünk, mert a Lóverseny utcai tízemeletes tömbök és a Március 15. utcai. Lánchíd utcai ötemeletes tömbök apró lakóinak van egy sportpályája, egy KRESZ-parkja és egy betonozott pá­lyája. Ide le is vihetnénk gyerekein­ket az esti órákban, amikor már nem tüzel a beton. Ezt meg is tesszük jobb híján, s a gyerekek ki is használják a teret. A nagyobbak itt bicikliznek a totyogók között, akik mit sem sejtve a rájuk leselkedő veszélyekről, elmé­lyültél! szedegetik az üvegcserepe­ket, csikkeket, kavicsokat, s ha ráté­vednek a fűre, az ilyen-olyan kutya­végterméket. Felháborító azonban, hcfgy a kisis­kolás korúakkal is lent kell lenni a szülőknek, mert ha levisznek valami­lyen játékot, képesek elvenni tőlük más — Isten tudja, milyen nevelést kapott (vagy nem kapott) — gyere­kek erőszakkal, verés árán is. (Á mi­nap kellett egy ilyen esetben szom­szédasszonyomnak beavatkozni.) Nekem kicsi és nagy gyerekem is van. Szívesen jártunk le eddig, leül­tünk valamelyik padra, beszélgettünk a kismamákkal, közben vigyáztunk gyerekeinkre. Ez azonban már a múlté. Eddig is mindössze három pad volt ép a pá­lyán és a KRESZ-parkban, de valaki, talán unalmában ezeket — és a töb­binek is a még meglévő betonrészeit — lekente gépzsírral. Azóta álldogá­lunk a játszó gyerekek mellett egy-két órán át is, ha kell. Nem tu­dom, hány szülőt érint a dolog, de sok a gyerek a környéken. Mindany­­nyiunk nevében kérem az illetékese­ket, ha lehetséges, tegyék rendbe ezt a néhány padot, hogy legalább ide le tudjuk vinni gyerekeinket és a na­gyokat is meg tudjuk védeni a veré­sektől. Tisztelettel: Cs.-né A. A. Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL • En mindig elleneztem a durvaságot. Csődbe kerülhet az egészségügy? Azt hinné az ember, hogy április elseje van és valami rossz tréfa jelent meg a sajtóban. Mert hogy csődbe kerülhet az egészségügy Kiskunfél­egyházán. Az még talán érthető, hogy csődbe ment az ipar, a mező­­gazdaság, a privatizáció, a kárpótlás, mert nem váltak be az elképzelések. De hogy egészségügyi intézménye­ink csődbe menjenek, ez már sok, még tréfának is. Bezárjuk vagy átadjuk a kórházat, a rendelőket a megyének...? Ez lehe­tetlen. Ilyen egészségügyi intéz­ményt csődbe juttatni bűn, még a gondolatát is el kell vetni. A megye jól áll anyagilag, A Játék határok nélkül elnevezésű szép és magasztos rendezvényre 29 millió forintot irá­nyoztak elő (szerencsére levették na­pirendjükről). A tételes felsorolás ol­vasása közben felszökik az ember vérnyomása: például ajándékra 250 ezer Ft, filmezésre a TV2-nek 2,1 millió forint, energiára 22 millió Ft, szűkkörű fogadásra — s ez a csúcs — 700 ezer Ft, stb. Ezeket az adatokat hasonlítsák már össze például a kiskunfélegyházi kórháznak jutó állagmegóvási pénz­összeggel, s meg fognak lepődni. Amikor a szegedi klinikán szükség­szerűen felmerült a japán „EHO” megvásárlása 14 millió forintért, Csanádi professzor úr felhívására Kiskunfélegyházán és vonzáskörze­tében a vállalatok, szövetkezetek és magánszemélyek nagyobb összeggel támogatták annak megvalósítását. Hát Félegyházát nem segíti senki? Az egészségügyi dolgozók jöve­delme (fizetése) szint alatti. A kezdő orvos bruttó fizetése 13 500 forint, a szakavatott, vizsgázott, intenzív osz­tályon dolgozó nővér három mű­szakban 12 600 forintért dolgozik. Hát ez meg mi...? Tönkretesszük az egészségügyet. Vagy netán térjünk vissza az ősi gyógyítási módokra, a fűvekből-fák­ból kotyvasztott, tudománytalanul előállított szerekre? Netán fájdalom­­csillapító helyett használjunk ruha­szárító csipeszt a fülünkön? Mondogatjuk, legfőbb érték az ember. Abortusz nincs (csak igen in­dokolt esetben). Gyerekek születnek, akiket egészségesen kellene felne­velni. Kérdés, hogyan, ha tönkre­megy az egészségügy? Egészséges emberek nélkül nem fejlődhet a tár­sadalom eredményesen. Gondolja­nak a képviselő urak arra, hogy meg­választásuk előtt ígértek fűt-fát. S kérdezem, mit valósítottak meg? Azt, hogy a mentőkocsi 42 másod­perc alatt ér ki a Kossuth utcára, olyanok az útviszonyok. És sorolhat­nám tovább. Tisztelt Képviselő Urak! Éljenek — de ne vissza — választóik bizal­mával. Gulyás János Gátér, Szegfű u. 5. Kenyér kilóra vagy darabra? Érdeklődni szeretnék, hogy meny­nyibe kerül egy kiló kenyér? Ugyanis nálunk a kenyeret darabra és nem kilóra adják. Ha például fél kilót kérünk, akkor egy fél kenyeret kapunk. Ha reklamálni merészelünk, mintha kígyó farkára lépnénk, pedig a fél kenyér csak 38-40 deka. Ez nem burkolt áremelés? Vagy rászámolják az áfát? A kérdés nagyon sokunkat érdekel és szeretnénk a Petőfi Népé­ben választ kapni rá. Szívélyes üd­vözlettel: Fridrichné Baja. Szent L. u. 11. és a többi vásárló (Kedves Fridrichné! Melyik üzlet­ben adják így a kenyeret? Ez kima­radt soraiból. Mert arra gondolni is képtelenség, hogy Baja minden bolt­jában ez a helyzet. Mindenesetre a kenyeret egyelőre még kilóra mérik. Ha Önök burkolt áremelésre gya­nakszanak, tájékoztassák erről az il­letékes kereskedelmi felügyeletet. A szerk.) Legyen újra bolhapiac Annak idején meglepődve vettem tudomásul, hogy Kecskeméten fel­számolják a bolhapiacot. Június első vasárnapján tapasztaltam, hogy rendőrök bevonásával fosztják meg az ide járó gyerekeket, felnőtteket a csereberétől, illetve az árusítástól. Családommal öt év óta minden hónapban felkerestük ezt a piacot, ahol gyermekeim részére nemcsak játékot, hanem ruhaneműt, mese­könyvet, szépirodalmi könyvet is tudtunk vásárolni. Véleményem szerint ekkora vá­rosban szükség van ezután is ilyen bolhapiacra, ahol a kisebb keresetű családok olcsón meg tudnak vásá­rolni egy-egy játékot, ruhadarabot. Ezért kérem az illetékeseket, intéz­kedjenek, hogy legyen újra bolhapiac Kecskeméten. Z. Gy.-né Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben) Kunszentmiklós kis város, de nagy szíve van Tizenegy gyerekkel kísérőként vettem részt a Kunszentmiklóson jú­lius 4. és 10. között rendezett sakktá­borban. A gyerekek három csoportba osztva részesültek sakkoktatásban. Jól képzett szakoktatók segítették to­vábbfejlődésüket, lehetőségük volt versenyekre, szimultánra. Gazdag programválasztékot bizto­sított nyárra a kunszentmiklósi ÁMK, mert a sakk-számítógép tábor mellett működött még kerámia-, ter­mészetjáró- és horgásztábor is. Vál­tozatos programok tették érdekessé a délutánokat és estéket (sportverse­nyek, játékok, diszkó, lovasprogram, stb.). Minden tekintetben kitűnő gon­doskodásban volt részünk, a tábor rendkívül jól szervezett volt. A gye­rekek válktozatos és bőséges élelmet kaptak. Köszönet a táborvezető Bege Márton tanár úrnak és Kurucsai Ist­ván sakkpedagógusnak, valamint az iskola nevelőinek, akik fáradtságot nem kímélve igyekeztek mindenben eleget tenni, szívvel-lélekkel dolgoz­tak azon, hogy minden résztvevő jól érezze magát. A versenyek után minden gyerek kapott kisebb-nagyobb ajándékot, melyeket a város intézményei, válla­latai és magánszemélyek adtak ösz­­sze. Tapasztalhattuk, amit Bege tanár úr a zárófoglalkozáson mondott: „Kunszentmiklós kis város, de nagy szíve van”. A város vezetőinek jó hozzáállása és a sok lelkes segítő összefogása le­hetővé tette, hogy az ország külön­böző részeiből összejött tehetséges gyerekek tudásban gazdagodva és kellemes élményekkel térhettek haza. Sokáig emlékezni fogunk erre a rövidke, de sokat adó egy hétre, s reméljük, hogy a következő években is szívesen látott vendégeik leszünk. Kőhalminé Forrai Júlianna tanár Szentes Lassújármuvesek, vigyázzatok! Tulajdonomat képezi egy 1982-ben lassújárműként vizsgázta­tott munkagép, ami az akkori jogsza­bályok szerint örökérvényű műszaki vizsgával rendelkezett. Idén, június 16-án a Bács-Kiskun Megyei Közle­kedési Felügyelet munkatársa, K. Cs. úr ellenőrzött és felszólított, hogy szereljem le a rendszámot, mivel a gépnek lejárt a műszaki vizsgája. Tudomásomra hozta, hogy a jogsza­bály megváltozott és ezek a kistelje­sítményű (10,2 KW-os) motorral működő gépek is ötévenként vizsga­­kötelesek. Intézkedését jogszerűnek, de etikátlannak tartom. Kérdezem: nem lett volna ennek más elintézési módja? Például nem szabhatott volna bizonyos határidőt, hogy a friss műszaki vizsga doku­mentumát bemutassam? Ugyanis nem volt nagy segítség K. Cs. úrtól a felvilágosítás, hogy a jogszabály nem ismerése nem mentesít a fe­lelősség alól, továbbá, hogy a Ma­gyar Közlönyben megjelent a jog­szabályváltozás. Én a Petőfi Népe mellett a mező­­gazdasággal foglalkozó lapokat jára­tom, s a Magyar Közlöny nincs köz­tük. Az említett napon egyébként nemcsak az én lassújárművem rend­számát szereltették le, már több da­rabot láttam a Közlekedési Felügye­let kocsijában. Ha ennyien nem ismerjük a jog­szabályváltozást, nem lenne feladata a Közlekedési Felügyeletnek az érin­tettek megfelelő tájékoztatása? Csak a Magyar Közlönyre lehet hivat­kozni? Igaz, ez a legegyszerűbb módszer. S végül megjegyzem, ezek a lassú­járművek elsősorban a mezőgazda­­sági termelést szolgálják. Én is arra használtam — használnám. Ez az in­tézkedés éppen akkor sújtott, amikor a legtöbb a munka a földeken. Lakatos László Kalocsa, Méhész u. 3. Maffia a zöldségespiacon is létezik A Petőfi Népe július 7-ei számá­ban megjelent, A nagymama és a zöldség című cikkre szeretnék vála­szolni. (7. oldal, Fogadóórákon ro­vat. A szerk.) Ugyanis szerintem sincs minden rendben a hazai, így a kecskeméti zöldségespiacon sem. S nem a 76 éves nagymamákról van itt szó elsősorban, amikor a kötelező számlaadásról és az adózásról be­szélnek, hiszen ők vannak a keve­sebben és az állam nem az ő adózá­sukra van rászorulva elsősorban. Azokról van szó, akik ebből élnek és nem is akárhogyan, akik ezzel ke­reskednek. Ugye, ismerünk nem is egy kereskedőt a piacról, akik évek óta ezzel foglalkoznak és például a makói hagymát, a hódmezővásárhe­lyi paprikát, a kalocsai őrölt paprikát, a zöldséget, a 100 forintos banánt, a 100 forintos görögdinnyét, az almát (50 Ft/db), a zöldpaprikát (40 Ft/db) busás haszonnal értékesítik a piacon és a város különböző pontjain. S le­hetne még sorolni, hogy mi mindent árulnak. Illetve nem is ők árulnak, hanem alkalmazottjaikkal áruitatnak. Csak hát erről valami miatt hallgatunk. Ők azok, akik az államnak valami kis adót befizetnek. Az alkalmazottjuk után persze, aki munkanélküli-segé­lyen van, semmi járulékot nem fizet­nek. Mi meg, akik valamelyik válla­latnál vagy kft.-nél dolgozunk, már eleve minden hónapban úgy kapjuk a fizetést, hogy levonják az adót. Szerintem a zöldségespiacokon is létezik maffia. Hatalmas haszonra tesznek szert, s mindezek ellenére pofátlanul kevesebb adót fizetnek, mint például én a 25 ezer forint fize­tésem után. Ők nem lakótelepi ház­ban laknak, nem gond nekik a meg­élhetés, gyönyörű kocsikkal járnak, kelnek. Csak nyitott szemmel kell járni. S lehetne beszélni a higiéniáról is. Ládaszám jelenik meg a permetlétől megmosott (de nem eléggé!-) alma, őszi- és kajszibarack, stb. És az em­ber ezt a gyümölcsöt adja oda gyer­mekeinek. Azt sem tudjuk, mikor és mivel permetezték utoljára. Csak hát ez nem érdekli az eladót, neki az a dolga, hogy eladjon minden árut, az olyat is, amit valamikor apám tanyá­ján a jószágok ettek meg, a kukacos almát, a fonnyadt barackot, zöldsé­get, a rothadt sárgarépát, burgonyát. És ugyebár, aki el tudja olvasni, hogy a zöldséget, gyümölcsöt mivel kell kezelni, hogy az szép és friss maradjon, az tudja azt is, hogy a toll az írószerboltban és általában min­den ABC-ben kapható, meg tudja ta­nulni, hogy a számlát hogyan kell ki­tölteni és megérti azt is, hogy miért kell ezt csinálni. És ugye, egy ABC-ben is sorba kell állnom egy doboz cigarettáért és kapok számlát róla. Miért lenne kivétel ez a piacon, ahol ötszázan árulnak vagy sokszor jóval többen, jó haszonnal, ellenőri­zetlen jövedelemmel azok kárára, akik becsülettel adóznak. Arra kérem Önt, kedves Javorek úr, hogy olvassa el a Petőfi Népe jú­lius 8-ai számának első oldalán meg­jelent, Ellenőrzött adóbevallások című hírt. (Somogy megyében a múlt évi adóbevallások alapján az egyéni vállalkozók átlagjövedelme alig több mint százezer forint. A szerk.) Bizo­nyára Ön sem hiszi el, hogy a hírben szereplő jövedelembevallás valós. És nem ezek a vállalkozók rohanják meg a Somogy Megyei Önkormány­zat szociális osztályát segélyért, hogy szegényeknek legyen miből megélniük, mivel ma már százezer forint évente nem sokat ér. Gyaní­tom, a mi megyénkben sem sokkal jobb az adózási morál. Kedves Szer­kesztőség! Köszönöm, hogy elolvas­ták soraimat. Nekem ez a vélemé­nyem erről a témáról. Engedjék meg, hogy — mivel biztosan sokan nem értenek velem egyet, s talán komo­lyabban veszik a lapot, mint gondol­nám — az aláíráson csak ennyi le­gyen: H. Ferenc Kecskemét Köszöntöm Önöket Szeretettel és tisztelettel köszön­tőm Önöket, mint a lap rendszeres előfizetője. Szeretném megköszönni a lap minden dolgozójának azt a kö­rültekintő, gondoskodó, hivatásukat magas fokon művelő szerkesztő­munkát, ami az újság minden hasáb­ján tükröződik. Sok olvasó nevében kérem a to­vábbiakban is azt a tárgyilagos, min­den ember problémájával foglalkozó munkát, amit eddig is végeztek. Minden jót kívánok, jó egészsé­get! Tisztelettel: Csányi Lászlóné nevelő Kiskunfélegyháza Korvin Ó. u. 1. (Kedves Asszonyom! Elismerését és jókívánságát nagyon köszönjük. Ha­sonló jókat kívánunk mi is Önnek és kedves családjának az élethez, a munkához — és lapunk további olva­sásához. A szerk.) Kecelről hiányzik Sokan olvassuk a Petőfi Népét, sok mindent írnak Kecelről, az új vá­rosról, a sok ünnepségről, város­­avatásról. főzőversenyről, motor- és lovasversenyről, aratóversenyről, stb. De arról is kellene írni, hogy a központi buszmegállónál nincs il­lemhely. Mi, idősek, elmennénk megnézni az aratóversenyt, de a szükségletünket nem tudjuk hol el­végezni. Mi már írtunk a polgármesteri hi­vatalnak is Keeelre, de se WC, se vá­lasz. Most szervezzük, hogy viszünk nádat és mint a Gulágon, építünk WC-t a keceli buszállomáson. írja­nak erről is az újságban, amikor Ke­cel fejlődéséről írnak, s ifiajd elol­vassuk. Huszonöt-harminc császár­töltési idős ember nevében: Sági Béla Császártöltés, Fillér u. 7. Mérgezik a gyermekeket Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon szeretném, ha az én pár sorom is el­jutna az olvasókhoz. Arra hívom fel a figyelmet, hogy nagyon elterjedt, főleg faluhelyen, hogy mákgubóból főzött lével itatják a kisgyermekeket azért, hogy tovább aludjanak. Nem tudom, tisztában vannak-e azzal, hogy ez méreg és ha többet adnak nekik belőle, örökre is elalhatnak tőle, vagy gyengeelméjűek, epilep­sziásuk lesznek. Gósztőlai Ferencné Kalocsa Kossuth L. u. 27. (Kedves Gósztólainé! Szívesen kö­zöljük sorait és a jánljuk mindazok fi­gyelmébe, akiket megillet. Elejét venni az ilyen felelőtlen cselekede­teknek sajnos, szinte lehetetlen. Mert ki áll ott a kismama mellett, amikor eteti, itatja gyermekét? Nagyon szo­morú, hogy ilyesmiről hallani lehet még manapság is. A szerk.) A jótevő sofőr Korsós László volt Egy hete, a Sofőrdicsérő című cik­künkben. félreértés folytán, helytele­nül jelent meg a buszsofőr neve. A segítőkész sofőr becsületes new: Korsós László. (A szerk.) Szerkesztette: Rapi Miklós Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom