Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-21 / 168. szám
8 1993. július 21., szerda REJTÉLYEK ÉS KÉRDÉSEK NAPÓLEON SZÁMÍTÁSA Akik ide temetkeztek MIT LÁTTAK A RÉGÉSZEK? n Urlények építették a piramisokat A IV. din. korának Egyiptoma volt az ókori Kelet talán legdespotikusabb állama az időszámításunk előtti harmadik évezredben. A társadalmi hierarchia csúcsán a „Nagy Isten” címet viselő király állt, mérhetetlen magasságban az egyszerű nép fölött. Az övé, és ő érte volt minden. S ez az egyiptomi hitből fakadóan gyakorlatilag azt jelentette, hogy az ország anyagi és művészi ereje szinte egészében a király halál utáni életét szolgálta, a királyi sírhely építését. A IV. dinasztia fáraói közül többen, Kheopsz (Chufu), Kheophren és Mikerinosz (Menkaure) a Nílus nyugati partján, Gizehben temetkeztek, az ősi nekropolisz (sírváros), Szakkara, és óbirodalom korának fővárosa, Memphisz közelében. A három hatalmas piramis a hozzá csatlakozó halotti templomokkal, a királyi család tagjainak kisebb piramisaival, az előkelők masztaba-sírjaival és a Szfinxszel együtt az óbirodalom építészetének legmonumentálisabb együttese. A legnagyobb méretű Kheopsz piramisa. 230 m oldalhoszszú, eredetileg 146,5 m magas (ma a burkoló réteg hiánya miatt csak 137 m), oldalaival pontosan a négy fő égtáj felé forduló szabályos gúla. Az egyiptomi hadjárat idején Napóleon, aki lelke legmélyéből tisztelt minden gigantikus vállalkozást, kiszámította, 1972-ben az angol régész. Walter Bryan Emery professzor Egyiptomban, egy Sakkara melletti föld alatti járatban talált egy darab mészkövet. Amikor a kutató óvatosan szétszedte, akkor megjelent előtte Ozirisz isten kis szobrocskája. Hirtelen egy ütés érte a testét és Emery professzor elesett. Szívinfarktust kapott. Két nappal később egy kairói klinikán meghalt. Ő volt a „fáraó átkának” újabb áldozata. Milyen, eddig ismeretlen erők vannak ezek mögött a titokzatos halálesetek mögött, amelyek kivétel nélkül dokumentumokkal vannak igazolva? Lehet, hogy eddig nem azonosított energiafajták hatásossá válnak, mihelyt egy ember megérinti az elátkozott, hátrahagyott tárgyakat? — teszi fel a kérdést egyik könyvében a híres ufológus Danikén. Egy ilyen spekuláció maga után vonja a bizonyítékot, ha tudják, hogy a két utóbbi évben röntgensugarak 1908. június 30-án a szibériai Köves Tunguzka körzetében hatalmas robbanás történt. Évszázados öreg fenyők fordultak ki a földből, eddig nem tapasztalt erejű forgószél söpört végig a vidéken, fekete, gombaalakú felhő emelkedett a magasba. A robbanás 1 (XX) kilométerre elhallattszott, majd a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig "fehér éjszakák” köszöntöttek be. s még Londonban is újságot lehetett olvasni, akárcsak fényes nappal. A szibériaiak úgy megrémültek, hogy azt hitték, eljött a világvége. Hogy mi is okozta a robbanást, akkor nem tudták megfejteni a kutatók. Meteorra gyanakodtak, s ezért is nevezték el "Tünguz meteornak" az eseményt. A. Zolotov orosz professzor véleménye szerint szó sincs meteorról, hanem egy UFO-bombáról. Szemtanúhogy egyedül a Kheopsz piramis kőanyagából egész Franciaországot 3 m magas, 30 cm vastag fallal lehetne körülkeríteni. A követ zömmel a helyszínen termelték ki, csak a burkolathoz használtak nemesebb anyagot: a Mokkatam hegységbeli Túrában, a Nílus keleti partján bányászott finom szemcséjű mészkövet és Aszszuánból szállított gránitot. A bányászás, a kőtömbök megdolgozása, a szállítás, a csiszolás és a beépítés matematikai számításon alapuló tervet, kitűnő szervezést, tökéletesen összehangolt munkát, s mindezeken túl szinte mérhetetlen emberi erőt követelt. Hérodotosz szerint az építés 30 évig tartott. Ebből 10 évet vett igénybe a terület előkészítése és a Nílustól felvezető rámpa lerakása, amelyen a követ szállították, húszat pedig maga a piramis. És ezalatt minden évben 3 hónapig — az áradás idején — 100 000 ember dolgozott rajta. Sokan titkot sejtettek és sejtenek még ma is mögötte, s méretéből, tájolásából, elhelyezéséből, arányviszonyaiból az ókori Egyiptom rejtett tudományát próbálják kiolvasni. A hasznos rendeltetés hiánya, az elvi tisztaságú formálás valóban csábít arra, hogy misztikus összefüggéseket keressünk a különös építmények lehetséges céljait találgatva. (Szentkirályi Zoltán könyve alapján) segítségével a múmiákon, amelyek a 20. század kezdete óta Kairóban egy múzeumban vannak elhelyezve, a legkülönösebb tárgyakat fedezték fel. Az Unitedpress International elterjesztette egy régészcsoport vezetője, James Harris, Ann Árbor, Michigan által közölt hírt: I. Seti (+1343-ban i. e.) testén a röntgensugarak a bal alsó karon egy szent szemet fedeztek fel; III. Thutmosis (+1447-ben i. e.) a jobb alkarján egy műszaki jellegű tárgyat visel, amelyet a kutatók aranybrossként jelöltek meg; Notmet királynő a mellén 4 aprócska szobrot és egy ovális követ visel. Mindezekből a tárgyakból eddig semmi sem látható, mert a múmiák egy vastag, fekete, gyantaszerű pasztával vannak bevonva. Csak a röntgensugarak fedezhették fel ezeket a műszaki jellegű tartozékokat, amelyek bizonyára egyszerű ékszerként fognak a régészeti szakirodalomban megjelenni. kát kikérdezve arra a megállapításra jutott, hogy egy 60 méter hosszú, hengeralakú objektum robbanhatott fel, mely legalább 40 megatonna erővel pusztította el a helyszínt. Úgy vélte Zolotov, hogy egy idegen világ küldöttei akartak a földieknek jelzést küldeni. Vajon fenyegetik-e a bolygónkat meteoritok, melyek becsapódva esetleg katasztrófákat okozhatnak? A Naprendszerben keringő kődarabok száma elég nagy ahhoz,, hogy minden száz évben egy-kettő, több tucat méter átmérőjű összeütközzék a Földdel. Az ütközés során kb. 1 megatonna robbanóanyaggal egyenértékű engeria szabadul fel. Kilométeres átmérőjű aszteroida viszont millió évente csak egy-kettő ütközik össze Földünkkel. Ilyenkor azonban a pusztítás olyan óriási, hogy számos „ 1990. január 12-én ufó jelent meg az egyiptomi Kheopsz-piramis felett. Mintegy három percig tartózkodott ott, kék fénnyel végigpásztázta a talpazatot, majd egy különleges kar segítségével egy fekete dobozszerű valamit emelt ki az egyik kőlap alól, s ezt követően nagy sebességgel távozott. A jelenséget döbbenten figyelték a közelben dolgozó, éppen pihenni készülő dán és francia archeológusok”. A kutató archeológusok fényképet is készítettek a jelenségről, majd másnap a hatóságoknak jelentették az esetet, illetve a film előhívásakor csodálkozva tapasztalták, hogy a filmet furcsa módon fény érte, ám ennek ellenére az ufó egyik oldala így is látható a képen. A számítógépes vizsgálatok aztán kiderítették, hogy szó sem lehet trükkfelvételről, a külföldi archeológusok igazi ufót észleltek. Dr. Jacques Claire, a francia kutatók vezetője a következőket jelenkutató szerint már most ajánlatos mérlegelnünk eltérítésük vagy széttörésük lehetőségeit. Két amerikai kutató számítása szerint a Földdel való ütközési pályán mozgó repülő testet elegendő a várt katasztrófa előtt 1 évvel 10 cm/s sebességgel letéríteni pályájáról. Ebben az esetben az objektum elkerüli a Földet, bár nem sokkal. Egy 100 méter átmérőjű aszteroidával ebből a célból 3 tonnás űrhajót kellene ütköztetni. Az összeütközéskor lepattanó és szétrepülő tömeg mintegy rakétahajtóanyagként viselkedik, és visszalökésével megfelelő mértékben eltéríti a Veszélyes kődarabot. Nagyobb kozmikus szikla esetén erősebb behatás szükséges, például atomfegyvert robbantani a közelében. Az aszteroida felszínének hirtelen felmelegedése anyaga egy részének lerobbanását, és így pályájáról való eltérülését okozza. Például 1 kilométer átmérőjű aszteroidánál száz hiroshimai bombának megfelelő robbanóerejű atomfegyvert kellene a testtől 400 méter távolságban felrobbantani. Harmadik lehetőség: a fenyegető kődarab szétzúzása. Törmelékei azonban csőszerű pályán haladnának tovább, és egy részük előbb-utóbb összeütközne a Földdel, ezért darabjai nem lehetnének nagyobb lOcm-nél. Ezek ugyanis megsemmisülnének a Föld légkörében, és alig jelentenének veszélyt. Egy 10 km-es aszteroida belsejében, néhány száz méteres mélységben kellene felrobbantani. Mindegyik esetben előfeltétel, hogy időben tudomást szerezzünk a fenyegető veszélyről. Számos kutató szerint ez lenne a csillagászat legfontosabb hozzájárulása az emberiség túléléséhez. Mégis csak kevés munkacsoport foglalkozik az aszteroidákkal való összeütközés vizsgálatával, noha a kutatások szerint az eddig véltnél sokkal több kering belőlük a naprendszerben, a Föld közelében. tette ki: „—egyértelmű volt, hogy az ufonauták meghatározott céllal jöttek, egyenesen a Kheopsz-piramis felett álltak meg, s annak talapzatát kutatták, majd valamivel távoztak”... A közeli kairói radarállomások jelentették, hogy ebben az időszakban különös, ismeretlen tárgy berepülését észlelték a térségbe, amely azonban rövid tartózkodás után távozott. Dr. Clair dán kollégája a következő kijelentést tette: „... népi tartom kizártnak, hogy a piramisokkal kapcsolatos újabb rejtély előtt állunk. Erre utal azon tény, hogy az űrlények igen célirányosan cselekedtek, azaz tudták, hogy mit és hol keressenek. Nem tartom kizártnak a lehetőséget, hogy évezredekkel ezelőtt az ufonauták tervezték és építették a piramisokat. illetve segédkeztek felépítésükben, s ennek bizonyítékát elhelyezték a piramis talapzatában. Utódaik pedig most jöhettek értük. Talán volt ennek valami jelentősége, amiről természetesen mi nem tudhatunk.” Az időről időre felröppenő híresztelések, titokzatos UÉO-észlelések miért éppen Kecskemétet kerülnék el? Meglehetősen gyakran hallani azonosítatlan repülő tárgyakról; a planetáriumban működő ÚFO-klub tagjai szorgalmasan gyűjtögetik is az erre vonatkozó adatokat. A szakemberek arra is felfigyeltek, hogy különösen sok észlelés kötődik a katonai repülőtérhez, ami nem csoda, hiszen az állandóan járőröző vadászgépek a magasban mégis csak hamarabb talákozhatnak a tiktokzatos égi objektumokkal... Mindmáig a legkülönösebb Kecskeméti észlelés 1989-ben történt, amikor — sokak szerint szinte komolytalan körülmények között — idegen eredetű jármű Szállt le az egyik kifutó közelében. Akkoriban a honvédség már nyitottabban viseltetett az ilyenfajta szenzációk iránt, ezért felelős helyeken úgy döntöttek, hogy néhány újságírót beengednek a repülőtérre, az állítólagos leszállást követő napon. Mivel azonban sem a repülésirányítók, sem a pilóták közül senki sem látta a jelenséget, rövidesen egyértelművé vált. hogy egyedül az őrségben lévő Juhász Sándor sorkatona beszélhet a titokzatos leszállásról. A katona meglehetősen zavartnak látszott, nagyon ideges volt, és csak némi rábeszélésre mutatott hajlandóságot arra, hogy elmondja, mit is látott az éjszaka. Elbeszélése azzal kezdődött, hogy különös fényjelenséget vett észre a kifutó fölött, egészen biztosan nem földi eredetű fényeket, melyek nagyon gyorsan suhantak, kevéssel a felszín felett. Amit ezután látott, az már a sci-fi írók képzeletével vetekedő jelenet volt. Nem messze attól a helytől ahol éppen állt, felbukkant egy apró termetű lény. Fehér volt, és mintha puha szőrzet fedte volna a testét, magabiztosan mozgott az éjszakai sötétségben. A katona olyannyira elképedt, hogy szinte csak magában rebegte maga elé az adott pillanatban teljesen ér-A dán archeológus, Jorge Bering véleményét több társa, és nagyon sok ufológus osztja. .A Kheopsz-piramisban ugyanis, a többitől eltérően, a kutatók nem találtak sírhelyet. Mindmáig rejtély, hogy akkor miért kellett a világ legnagyobb kőépítményét elkészíteni? De nemcsak ez a legmeglepőbb dolog a kérdésben. Amikor a múlt században, a század elején, a tudósok és szakértők azt a megbízást kapták, hogy mérjék fel Egyiptomot, megdöbbenve állapították meg, hogy a Kheopsz helyzeténél fogva nemcsak Egyiptom, hanem az egész földgömb számára a kezdő, délkörvonalat is jelenti. Helyzete tehát földünkön úgyszólván egyedülálló. És ezzel a helyzettel tökéletes összhangban, négy lejtős oldala pontosan megfelel az égtájak négy irányának. „Bármennyire is értelmesek voltak Egyiptonm őslakói, aligha feltételezhetjük, hogy ennyire pontosan be tudták volna mérni a Kheopsztelmetlennek tűnő mondatot: Állj, ki vagy? A jelenség néhány pillanatig maradt csak ott, majd hirtelen eltűnt. Az őrkatona felettese — a beszélgetést követően — szinte magyarázatként elmondta, hogy a hosszas őrszolgálat alatt, a sötétben gyakran előfordulhat, hogy idegfeszültség, és fizikai fáradtság hatására a katona hallucinálni kezd. Szinte biztos — mondta a tiszt —-, hogy a jelen eset is ezzel. magyarázható, s csak képzelt jelenetről van szó, melyet bizonyos légköri fényjelenségek is előidézhetnek. Á következő UFO-észlelésről viszont kiderült, hogy egyáltalán nem lehet képzelet szüleménye, hiszen az emlékezetes „azonosítatlan repülő objektumot” nemcsak a kecskeméti repülőtér felett látták, hanem az ország több katonai reptere felett is. Keleti György ezredes, a HM akkori szóvivője a Nulladik Típusú Találkozások című műsorban még Déri Jánossal beszélgetett a titokzatos észlelésekről, melyek néhány napig lázba hozták az országot. Sokan meg voltak győződve arról, hogy hasonlóan annyi más esethez, ennek sem lesz meg a magyarázata, az UFO-hívők viszont feltétlenül az „idegenek” jelenlétének egyik újabb bizonyítékát látták a történtekben. A nagyon is hihető megoldásra ezúttal azonban nem kellett sokat várni. Mivel az eset az Öböl-háborút megelőző időkben történt, rövidesen minden tévénéző otthonában megjelent a képerenyőkön az amerikaiak repülő újdonsága, a Sleather, magyarul a Lopakodó. Elég volt egy pillantást vetni a gépet ábrázoló fotókra, és a szemtanúk által rajzolt hevenyészett vázlatokra, hogy észrevegyük a fgltűnő hasonlóságot. Természetesen, a mai napig nincs megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy az amerikai fegyvercsoda „látogatta végig” a ha-' zai reptereket. De hogy mit is tennének a pilóták, ha mégis UFO-val találkoznának, arra a közeljövőben visszatérünk... Bán János piramis helyét. Ehhez külső segítségre, ha úgy tetszik, földönkívüli lényekre, ufonautákra volt szükség” — vélte a dán archeológus, akit a doboz tartama nem hagyott nyugodni. Szerinte ennek ismerete fellebbenthetné a fátylat a piramisok titkáról. „Azt hiszem, hogy az ufóknak közük van azokhoz az űrlényekhez, akik i. e. 2680-ban segítettek megtervezni és felépíteni a piramisokat. Nincsen rá más magyarázat. Ez a fekete doboz nem egy bőrönd volt! Valószínűleg egy jeladó, ami odavezette őket a kérdéses piramishoz. Esetleg egy emlék lehetett, vagy egy ereklye, amit elődeik évezredekkel ezelőtt hagytak itt. A tudósok régóta hisznek abban, hogy az űrlényeknek valami közük van a piramisok tervezéséhez és felépítéséhez. Szerintem ez a bizonyíték” — fejezte be interjúját dr. Jacques Claire. Sióvölgyi László a kecskeméti UFO klub vezetője Planetárium a 0-délkörön A nulladik délkörön, amely 1884 óta egy nemzetközi konvenció szerint a greenwichi királyi csillagvizsgálón halad át, épül a világ első olyan planetáriuma, amely a látogatót mintegy „a világűrbe helyezi”. A gömb alakú épület révén először válik lehetővé a kozmosz 360 fokos körpanorámájának áttekintése. Először lehet mozdulatlan szemmej egyidejűleg pillantást vetni az Északi Sarkra és a Dél Keresztjére, amit a valóságban csak az űrhajósok élnek meg. A 30,5 méter átmérőjű csoda-planetáriumot a látogató liften vagy mozgólépcsőn érheti el, felemelkedve a középső tengelyig. Ezen az „egyenlítőn”, becsatolja magát egy ülésbe, s megkezdődik az „utazás” a világűrbe. Az üvegből készült tengely átlátszóvá válik, s ekkor mindkét hemiszféra csillagos égboltja egyidejűleg látható, a látogató pedig úgy érzi magát, mintha az űrben szabadon lebegne. Az eredeti tervet, hogy ezt a futurista építményt a greenwichi parkban, az 1675-ben épített Royal Observatory közelében (ahol a 0-délkört egy acélsín jelzi) húzzák fel, elvetették. Ezért az új építménynek, a Temze folyó partján kerestek olyan helyet, ahol a délkör szintén áthalad. Galaxisfürtök a kozmoszban A csillagászat rendelkezésére álló újabb észlelőberendezések — távcsövek, rádióteleszkópok — az univerzum szerkezetének megdöbbentő lehetőségéi vetették fel. E szerint a galaxisok nem véletlenszerűen szóródtak szét a térben, hanem fürtökben gyűltek össze. A Tejút és az Androméda például a kisebb galaxisok gravitációs „horgonya”. Úgy húszán járnak társastáncot, amint a csoport az űrben halad. A galaxisfürtök túlnyomó többségére jellemző ez. A galaxisok szuperhalmazai úgy oszlanak el, mintha óriási buborékok felszínét rajzolnák ki. Az univerzum afféle habot formáz, gömbszerű ürességeket, amelyekben az anyag a görbülő felületeken foglal helyet. Az ürességek százén száz millió fényévre terjednek ki a kozmoszban. Ahol pedig összeérnek, ott vannak a legdúsabb fürtök. A csillagászok véleménye szerint a buborékjelleg felfedezése, melyben amerikai kollégái mellett igen jelentős szerepe volt Szalay Sándor magyar fizikusnak is, a legnagyobb előrelépés a tudományágban, amióta Hubble a maga készítette távcsőóriás segítségével kimutatta: a Tejút nem több a milliárd galaxis egyikénél. A felfedezésekben ma már olyan nagyteljesítményű távcsövek szolgáltatnak mérési eredményeket, mint a hawaii Mauna Kea kihunyt vulkáni kúpján elhelyezkedő berendezések, ahol nem kevesebb, mint nyolc csillagvizsgáló működik, vagy az az amerikai rádiótávcsősor, amelyik a világűrből érkező rádiósugárzást észleli. E műszerrendszerek szinte valamennyi elektromágneses sugárzástartományban működve egyre meszszebb látnak, s így időben is a Világegyetem korai állapotának megfigyelését teszik lehetővé. Szerkeszti: Barta Zsolt • A köves tunguzkai robbanás hatalmas területet pusztított el, ám évtizedekkel később sem tért magához a természet. Kheopsz fáraó piramisa Egyiptomban 9 Több ezer éve építették a piramisokat. Ám a mai napig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, honnan volt az öt évezreddel ezelőtti építtetők fantasztikus építészi szaktudása. Akkor, amikor még nem ismerte az emberiség a vasolvasztás technikáját sem. METEOR, AVAGY AZONOSÍTATLAN REPÜLŐ TÁRGY A robbanás, mely megrengette fél Szibériát Egy Lopakodó Kecskeméten A FÁRAÓK ŐSI ÁTKA Ozirisz isten ütése
