Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-17 / 164. szám

1993. július 17., szombat HÉT VÉGIMAGAZIN SZÍN-FOLT SAS JÓZSEFTŐL KÉRDEZTÜK: Mindent megírt-e új könyvében? • Sas József énekel. — Hányadik könyved ez? — A második. Selmeczi Tiborral, Trunkó Barnabással négy-öt műsor­füzetet is írtunk az évek során. Az első könyvem, a Józsi, hol vagy?, 1985-ben jelent meg kislemezmel­léklettel. A szerzői jogdíj egy részé­ről lemondtam a Bajor Gizi Szí­nészmúzeum számára. Az új köny­vem, a Kutyák, zsaruk, kabarék nem önéletrajzi ihletésű, hanem a hátunk mögött hagyott nyolc színházi sze­zon története. Mi történt a Mikrosz­kóp Színpadon? — erről szól a be­számoló. — Ha jól emlékszem, az első könyvedet így hagytad abba: „1985. május 29. Kineveztek a Mikroszkóp Színpad igazgatójának. Most kezdhe­tem az egészet elölről...” — így van, most innen folytatom az írást. — Már nyolc éve vagy direktor? Milyen volt ez az időszak? — Szép, szép, de a könyvben nem írtam le minden keserves pillanatot, az igazgatóság nehézségét. Rengeteg dolog belekerült, ugyanakkor muszáj volt egy csomó mindent kihagynom, mert nem akartam keserűséget okozni az olvasóknak. Inkább csak a szép napok, a munka örömei kaptak helyet a könyvemben. És sok doku­mentum, megismételhetetlen fény­kép. — Nocsak, „csak a szépre emléke­zel" ? — Nem, emlékszem a rajtam ejtett sebekre és azokra is. akiknek ezt kö­szönhetem. Az biztos, én nemigen bántottam senkit, szándékosan senkit nem küldtem el. De tudod hogy van, ez egy érzékeny műfaj... — Ráadásul abban a kabarészín­házban, ahol színész az igazgató. — Ez külön nehézséget okoz. — Hány esztendeje vagy a pá­lyán? — Ha jól visszatekintünk, 1957-ben kezdtem, tehát harminchét éve vagyok színész. Mintha csak most lenne..., de hamarosan negyve­néves jubileumot ünnepelhetek. Amúgy elmúltam ötvennégy, és ha már a számoknál tartunk, a direktor­­ságot ősztől kilencedik alkalommal viszem. — Emlékszel-e még Kecskemétre, hiszen szép és fontos állomása volt a pályádnak az itt töltött időszak!? — Kecskeméthez kötődnek éle­tem legszebb színészi évei. A legha­tásosabb és legjobb szerepeim ott játszottam el. Ki ne hagyd Radó Vi­lit! — Későbbiekben hol voltak ha­sonló magasságú pontok? — Szegednek két jelentős szezont köszönhetek, a többi már a Mikrosz­kóphoz kötődik. — No igen, téged már a „mikrosz­kóp” alatt lehet tartani... — Ezért nem haragszom, tartsanak csak ott. — Képletesen gondoltam. A ne­veddel összeforrt a Nagymező utcai színház. — Én is azt hiszem. Mondják is, én vagyok a Mikroszkóp. Tudom, ez azért nem így van. Innentől kezdve kimásolhatod, amit a könyvben leír­tam. — Tervek? — Évekre előre megvannak az öt­leteink. Csak címeket mondok: Ba­nyatanya — A királykisasszony Ki­rály B. Izabella — Isten vele, pro­fesszor úr — Csürdöngölő vagy Pa­lotás — Amerre a párt szakad — MDF-emlékműsor — Mennyi lajt-Torgyán — Lehet pár nullával több? — De ki vagyunk állítva (EXPO-kabaré) — Felül a tenger árja — Minden út romába vezet (ci­gánykabaré) — Csurka-em lékműsor — Sólet libatöpörtyűvel — Itt meg­áll a vész. — Szép, és tartalmas műsorterv. Kívánom, sikerüljön megvalósíta­nod. Előtte azonban, gondolom, jól kipihened magad. Merre? — A horvát tengerparton üdülünk, hátha nem lőnek. Utána itthon le­szünk, egy kisebb műtét is vár rám. Utána teljes gőzzel készülök a kö­vetkező szezonra. Borzák Tibor Miért a 7-es a számok sztárja? Vitathatatlanul első az egyenlők között, azaz a numerusok során a legnépszerűbb, a leginkább kedvelt szám a 7-es. Gondoljunk csak arra, hogy a messze levő túljár a hetedik határon; a kisnemesek liétszilvafá­­sok, a mesék hőse hétméiföldes csiz­mában jár, az esküvőt hetedik or­szágra szóló lagzi követi, az alázatos hétrét görnyed, a rejtegetni való hét­pecsétes titok... A 7-es karrierje az ókorban kez­dődött. Voltaképpen két „testvére”, a 3-as és a 4-es révén emelkedett ki társai közül — eredetileg ugyanis e két számhoz fűződött a legtöbb val­lási hiedelem és egyéb babona. Ki­vált a 3-ast tartották eleink különle­ges számnak — például azért, mert az egység három részből kezdetből, középből és befejezésből áll. A mon­dabeli királyoknak három fiúk, a mi­tológiai szörnynek, Cerberusnak há­rom kutyafeje, a római mitológiában a szépséget és bájt három Grácia tes­tesítette meg. A négyesnek őseink főként azért tulajdonítottak bűvös erőt, mert a négy „őselemet", a tüzet, a vizet, a földet és a levegőt szimbo­lizálja. A hármas és a négyes össze­adásával, illetve az e két számhoz kö­tött misztikus tulajdonságog átruhá­zásával vált tehát a 7-es számok sztárjává. Ám önmaga is növelte hí­rét és népszerűségét. Például azzal, hogy a babiloniak negyedelték a Hold keringési idejét, s ebből alakult ki a hét napos „hét”. A Biblia szerint Egyiptomot hét csapás érte, Jerikó falai a hetedik napon omlottak le, s a jóslat hét esztendő eljövetelét ígéri. Az ókor 7 világcsodája, azután a leg­nagyobb gondolkodónak elismert bölcsek 7 tagú társasága, majd a gö­rögök sport-kultuszának kialakulá­sában főszerepet játszó heptathlon (hétpróba) pedig tovább növelte a he­tes ázsióját, amely máig sem kopott meg. A lottó-szelvényeken az egyik leggyakoribban megjátszott szeren­cseszám máig is a 7-es. Születésnapján: Isten éltesse Tolnay Klárit! Félve írom le a kifejezést, mert frázisszerű s még egy kicsit bom­basztikusnak is hangzik, dehát igaz: Tolnay Klári a magyar színészet nagyasszonya. Az egyetlen a régi legnagyobbak közül. Éltesse Isten még sokáig most, hogy ma elérkezett egy híján a nyolcvanadik születés­napjához. Nem a diplomahiány jo­gosságát akarom bizonyítani, csak tényként írom le: nem járt Színiaka­démiára. Fiatal lányként rokona­­mentora, a két világháború közti kor­szak sikeres regény- és színműírója, Bókay János segített neki annyiban, hogy elintézte: Hevesi Sándor is, Jób Dániel is (a korszak legnagyobb ren­dezői!) meghallgatta a szülőfalujá­ból, Mohoráról felkerült fiatal lányt. (Tolnay Rózsit -, mert eredetileg így hívták!) A jószemű színházi szakemberek egy meghallgatás után is azonnal fel­ismerték a tehetségét. Jób felvette a Vígszínházba. A színésznő máig há­lás azért az iskoláért - felért több akadémiával is, mondja -, amelyen ott átment. Akár volt néhány szavas szerepecskéje a soron következő da­rabban, akár nem, minden próbát vé­gig kellett néznie. Megjegyzett min­den színészi játékot és minden ren­dezői instrukciót. És előbb-utóbb szerepet is kapott, mind nagyobba­kat, egyre jelentősebbeket. Három-négy év múlva, 1938-ban bekövetkezett a nagy kiugrás: a Francia szobalány című Deval-vígjá­­ték címszerepében Tolnay Klári egy­szeriben sztár lett. És milyen külö­nös, hogy 55 év elteltével visszatér hozzá a darab. Ezen az őszön új színház nyílik Budapesten, a Zrínyi utcában, a BM Dunapalotában. • Szeretettel köszöntjük! Klapka-Sztár Színház lesz a neve, mert mecénása Klapka György, a vállalkozó. A Francia szobalány lesz a nyitó darab és Tolnay Klárit kérték fel - az előadás rendezésére. A mű­vésznő elvállalta, ha segítséget is kap hozzá, mert azt mondja, még ma is jól emlékszik mindenre. Szerinte a Francia szobalány csak a kiugrást hozta meg a pályán, de nem a fordu­latot. Az 1943-ban következett be. Addig beskatulyázták egy szerep­körbe: édes-bájos naivákat játszattak vele szériában. Jób Dániel 1943-ban műsorra tűzte a Hat szerep keres egy szerzőt című Pirandello drámát és abban az addig csak szűzies-hamvas bájtün­dérként ismert Tolnayra a kurtizán szerepét osztotta. Jób nyert. Végképp kiderült, hogy a széparcú, csinos, na­­iva külsejű Tolnay minden karaktert el tud játszani és egyre magasab színvonalon. A háború utáni Víg­színházban már Csehovot is játszott, sőt egy évig társigazgatója is lett a színháznak (Somló Istvánnal, Benkő Gyulával közösen). A színházak ál­lamosítása után pedig a Madách Színházba került és a legnagyobb drámai szerepekben éppúgy megmu­tatta tündöklő tehetségét, mint a leg­­könnyedebb vígjátékokban. Soroljam szerepeit? A Júliát Sha­­kespeare-től, Nórát Ibsentől, említ­sem szerepeinek szerzői közül Mó­ricz Zsigmondot, Lope de Vegát, Gorkijt? Teljes újságoldalt tenne ki az írók, a darabok és a szerepek puszta felsorolása is. És akkor még nem említettem legalább száz film­­szerepét. alakításait a rádióban és a televízióban, szinkronizáló munkáit. Hatalmas életmű Tolnay Klárié és öröm, hogy változatlanul dolgozik, hogy életműve 79 évesen korántsincs még lezárva. Ősztől tovább játssza szerepét a Várszínházban, a A mi kis városunk című Thornton Wilder já­tékban, és — a már említett rendezése mellett - premierje lesz a Madách Színházban. Az ő fordításában és vele a címszerepben viszik színre az Utazás a nagynénémmel című Gra­ham Greene darabot. A papa filmsztár, a fia bűnöző Az apák miatt bűnhődnek a híres filmszínészek gyerekei. Ezt a követ­keztetést vonhatta le annak a versail­­les-i bírósági tárgyalásnak a közön­sége, ahol a franciák kedvelt színé­sze, Gérard Dépardieu fia felett ítél­keztek. Guillaume Dépardieu három évet kapott kábítószer-csempészé­sért. A joggyakorlat szerint nem is so­kat, de ha figyelembe vesszük, hogy egy induló színészkarrier szakadhat meg — tehetségesnek tartják az ap­jára nagyon hasonlító fiatalembert —, súlyosak lehetnek a következmé­nyek. „Mi vagyunk az igazi bűnösök, Gérard és én — nyilatkozta az éde­sanya —, a fiunkat teljesen megza­varta a gondolat, hogy elválunk. S aztán Gérard is egyre inkább eltávo­lodott a fiától. Egyszerűen hiányzott az apa.” Nem véletlen tehát, hogy a pszi­chológusok miért tanúsítanak kitün­tető érdeklődést azoknak a fiatalok­nak az élete iránt, akik a híres szülők fényéből az árnyékba zuhannak. Erre némiképpen választ ad Dépardieu most elítélt fia is: „Apám teljesen más irányba tartott, mint én. Nem fordulhattam segítségért hozzá. Azt mondta, hogy neki is megvannak a maga problémái.” Nyilván ugyanezt érezhette Alain Delon fia is, amikor autólopásért elítélték, valamint Mar­ion Brando két gyereke is. Christian, akit gyilkosságért ítéltek el, és a lá-• Dépardieu civilben. nya, Cheyenne — idegklinikába zá­ratta a papa —, s aki most egy fran­cia lapnak így festette le a filmsz­tár-apukát: „Áhhoz, hogy bárki is megértse a papa magatartását, tudni kell, hogy milyen volt a kapcsolata velem. Kedvtelését szolgáltam a be­teges viselkedésében. Áldozati bá­rány voltam." Madonna, az egyetemi tananyag • Van mit rajta tanulmányozni?! Nem Ő, akihez évszázadok óta himnuszokat írtak és zarándoklatokat szerveznek ma is a kegyhelyeihez. Nem a MADONNÁRÓL. Ezt a Madonnát, a másikat eddi­­gelé csak utánozni kellett: üvöltés­ben, hajviseletben, ruhában és visel­kedésben, attól függően, hogy mi­lyen kultúrszintű az imitátor. A je­lenség azonban túllépte a videó- és koncertprogramokat, itt a nagy alka­lom, hogy hívei belemerüljenek Ma­donnába. A Colorado Egyetem, az amerikai Boulder városban, az egyetemi tan­terv összeállításánál programjába vette és meg is hirdette a "Madonna­­jelenség" tanulmányozásának kurzu­sát. Ennek megfelelően tehát az ér­deklődő hallgatók főidőben foglal­kozhatnak Louise Veronica Ciccone tüneteivel és stílusjegyeivel, ismer­tebb nevén Madonnával. A stúdiu­mot egész pontosan így hirdették meg: "Studies in gender and perfor­mances: Madonna undressed." Azaz: Tanulmányok a modorról és a visel­kedésről: a pőre Madonna. A kurzust az újságíró szak egyik hölgytanára jegyzi, szándéka szerint arra buzdítva a hallgatókat, hogy a kritikai elemzés módszerét alkal­mazva vizsgálják Madonnát, mint kortünetet. S miért éppen Madonnából lett tantárgy az oly sokféle kortünet kö­zül? íme, a meglepő érv: "Madonnát az aktualitás jegyében elemezni annyi, mint Shakespeare-t vizsgálni az an­gol irodalmi órákon." Esetleg árnya­latnyi a különbség: Shakespeare-ből meg lehet bukni, de hogy buknak-e a diákok Madonnára, ez a jövő zenéje. A királynő Emlékeztetője Most, hogy augusztus 7-én a turis­ták előtt is megnyílik a híres Buc­­kingham-palota, mind több szó esik a királyi rezidencia patináns titkárai­ról. A Saint James-i udvarban szá­mos olyan méltóság létezik, amelyről még a ködös Albion derék polgárai is édeskeveset tudnak. Érdekes lenne például felmérni, hogy Őfelségének hány alattvalója hallott már a Királynő Émlékeztető­­jéről (The Queen’s Remembrancer) és ezek közül is hányán tudják pon­tosan, mit is csinál ez az elegáns úr. A cím jelenlegi birtokosa 57 esz­tendős, s 1990 óta foglalja el sajátos hivatalát. De már most tudni lehet, hogy ha nem követ el valami látv­­nyos hibát, akkor 2008-ban adja át a stafétabotot utódjának. „Master Top- Icy”, aki meglepő módon a legfel­sőbb bíróság stábjába tartozik, ennek megfelelően a londoni Strandon levő neogótikus palotában dolgozik, ter­mészetesen Oxfordban végzett, ter­mészetesen golf-rajongó és ráadásul profi tengeri vitorlázó. A jól képzett jogász évente néhány alkalommal térdnadrágot ölt, se­lyemharisnyát és csatoscipőt húz, ki­­sportolt válla köré ezüsttel gazdagon szegélyezett palástot kanyarít, fejére melléig érő parókát illeszt. így cínö­­köl — méghozzá az angol céhek 141 l-bcn már újjáépített (!) székha­zában — egy fura testület ülésén. Itt zajlik a most 745 éves ceremónia, amelynek keretében a tiszteletre­méltó testület a kincstár kancellárja, tehát mindenkori pénzügyminiszter (jelenleg Norman Lamont) jelenlété­ben felesket 26 aranyművest és ün­nepélyesen felkéri őket: afféle szak­mai esküdtekkén ítéljék meg, minden 9 Királynő, titkárral. rendben van-e a királynő által az el­múlt 12 hónapban veretett pénzér­mék körül. Ez az ún. pyx-eljárás. A pyx annak a tartálynak a neve, amelyben a mesterek megkapják a mintát. Miután a döntés megvan, a Királynő Emlékeztetője emelkedik szólásra és teljes díszben, érces han­gon kihirdeti immár évszázadok óta ugyanazt: „Az érmékkel minden renden van”. Majd emlékezteti a mestereket és a népet adófizetési kö­telességére. Parókában, vagy anélkül — az APEH örök. 5 A TARTALOMBÓL Az örök fiatalság titka 6. oldal A léghajó reneszánsza 6. oldal Tudományos híreink 6. oldal Hét végi ruhatár 7. oldal Articsóka 7. oldal Keresztrejtvény 7. oldal Szövegelés Taktikai utasítás „Mindig azt mondom a játéko­saimnak: tudnotok kell, hogy a Juventus-mez súlyosabb teher, mint a középkori vértezel.” Giovanni Trapattoni, a Juve edzője Világszemlélet „Áz általános fejlődés egysze­rűen maszlag, hogy ne mondjam, képmutatás.” Philippe Séguin, a francia parlament elnöke Mellbevágó „A keblemmel mindig is prob­lémáim voltak. Ha például belé­pek valahová, nem engem vesz­nek észre, hanem azt.” Sabrina Ferilli, olasz színésznő LELKI POSTA Kortünetek Az orvosi előszobákban vára­kozók, a kivizsgálásra jelentke­zők jó részének bajaival tehetet­len az orvostudomány: bajaiknak okát nem lelik a szervezetben. Mégis, akkor mitől fáj a fej, mitől a kimerültség érzete? És miért nem segít a korszerű orvoslás, miért nem szünteti meg a bajokat a gyógyszer? Áz egészég nem a betegség hi­ánya. Az egészéséget a lélek és a test harmóniája adja, bármelyik sérül, felbillen a természet-adta egyensúly. A lélek betegsége testi nyavalyákba, a testié lelki torzu­láshoz vezet. Ez a betegségelmé­let valószínűleg sokféle látszólag megmagyarázhatatlan tünetre ad választ, hordozza magában a nyilvánvaló gyógymódot: neve­zetesen azt, hogy a belső egyen­súly megteremtéséért nem az or­vostudomány, a korszerű gyógyí­tótechnológia, hanem egyes egyedül az egyén tehet. Ehhez a felismeréshez kell eljutnia a prob­lémákkal küszködő embernek. Úgy, amint a közmondás már év­századokkal ezelőtt rendszerbe foglalta e „tudományt”: segíts magadon, az Isten is megsegít... Érdekes ellentmondás, hogy a huszadik század végére, amikor az egyes ember személyiségként a tökéletes kiteljesedésre vágyik, ugyanakkor problémáit megol­datni akarja: közösséggel, szak­emberrel. Holott éppen ez a fej­lett individuum feltételezné azt, hogy a megszerzett ismeretek bir­tokában bölcsebb lesz az ember, felismeri az ok-okazati összefüg­géseket, s képes saját sorsát irá­nyítani, testi és lelki épségét kéz­ben tartani. Hát nem így van. Soha annyi megfáradt, tétova, magával kezdeni nem tudó, félre­sikeredett, csődbejutott egzisz­tencia nem szaladgált a környeze­tünkben. mint mostanság. Hova­tovább, ha így megy, az orvos­­egyetemen a derűs, kiegyensú­lyozott, boldog embert viszik demonstrációnak az. elmekórtan előadásra. Pedig csupán arrra lenne szük­ségünk, hogy megtanuljunk bánni önmagunkkal, felhasználva ehhez tudást, technikát. Hogy méltókká lennénk már a megelőlegezett minősítésünkre — „homo sapi­ens”. Hogy testi-lelki dolgaink­ban is végre bölcsek lennénk. És egészségesebbek. Nagy Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom