Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1993. június 22., kedd Nem az infláció a legnagyobb rossz • Még az ilyen veszélyes munkahely is érték. Az olajválságot követő 16 év statisztikái szerint 14 százalékos volt az átlagos infláció Olaszországban és Spanyolországban, ezzel szemben csak 4 százalékos volt Svájcban és az NSZK-ban. Ezt a szakma az utóbbiak érdemeként hozza fel. A szobatudósok azonban elfelejtenek valamit hozzátenni, ami a lakosság számára ennél százszorta fontosabb: ez idő alatt az előbbi két országban sokkal gyorsabban emelkedett az életszínvonal, nőtt a gazdasági teljesítmény. Különösen szembetűnő a különbség, ha mind Olaszországnak, mind Spanyolországnak azt az északi felét vesszük figyelembe, ahol az emberek szorgalma a mi népünkéhez hasonló. Ezeken a területeken a gazdasági növekedés üteme kétszeresen haladta meg a svájcit és a nyugatnémetet. Eddig még senki nem tudta bebizonyítani, hogy a kisebb infláció jobb gazdasági teljesítményt eredményezett volna. Sokkal több az ellenkező példa arra, hogy a deflációs politika a gazdasági teljesítmény csökkenésével járt. A gazdaságpolitikusokéval ellentétes a közvélemény ítélete. Sokkal inkább azok a kormányok buktak meg, amelyeknél ugyan kicsi volt az infláció, de csökkentek a reálbérek és magasra szökött a munkanélküliség. Az elmúlt hónapok során alkalmam volt eseti közvéleménykutatást végezni a hallgatóságom körében. Arra a kérdésre, hogy mit tartanak fontosabbnak: a foglalkoztatottságot, a reálbéreket, vagy az inflációt, a válaszadók csaknem száz százaléka a munkaalkalmak lehetőségét tartotta elsődlegesnek, és nem akadt senki, aki az inflációra szavazott volna. Természetesen ez csak addig igaz, amíg a munkanélküliség magas, és a munkahely elvesztésének a veszélye a jellemző, továbbá az infláció nem szabadul el. Az infláció fékentartását magam is fontosnak tartom, de nem értek egyet azokkal, akik ezt a termelés és a munkahelyek drasztikus csökkentésével akarják elérni. Nem ismer a történelem példát arra, hogy az inflációt meg lehetett volna állítani ott, ahol a termelést felére csökkentették, ahol a munkanélküliség nagy, ahol az embereknek sok okuk van arra, hogy borúsan ítéljék meg a jövőjüket, ahol a dolgozók többsége nem lehet biztos abban, hogy munkahelyét — ha nem is örökre, de tartósan — megőrizheti. Sajnos az elmúlt öt évben nem volt olyan pénzügyminiszterünk, aki nem ijedt volna meg a Nemzetközi Valutaalap illetékeseinek fenyegetéseitől, és ne folytatta volna azt a gazdaságpolitikát, amely nemcsak számára, de pártjának sem hozott eredményt.' És sajnos a lakosságnak sem.Ez pedig kettős veszteség. (MTI-Press) Kopátsy Sándor KÖNYVESPOLC: Privatizációs kézikönyv A privatizáció napjainkban jutott el a tömeges hazai tulajdonszerzés szakaszába, abba a periódusba, amikor a külföldi szakmai befektetők érdeklődésének fenntartása mellett sokrétű erőfeszítések történnek a magyar vállalkozók részarányának érzékelhető növeléséért. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Privatizációs kézikönyv címmel megjelentetett kötete a privatizáció hazai és mai összefüggéseiről ad áttekintő képet, elsősorban azok számára, akik a közvetlen részvétel szándékával kívánnak megismerkedni a vonatkozó jogi előírásokkal, azok hátterével. A könyv gyakorlati segítséget próbál nyújtani azoknak, akik valamilyen módon érdekeltek a privatizációban (állami vállalatok vezetői, a privatizációval foglalkozó munkatársak), illetve azoknak, akik vevőként kerülnek kapcsolatba az állami vagyonnal, az Állami Vagyonügynökséggel. A szerzői kollektíva bemutatja az Állami Vagyonügynökség működését, szervezetét, döntési mechanizmusát, az ÁV hatáskörébe tartozó ügyleteket (alapítói jog,; vagyonvédelem, stb). A kézikönyv tájékoztat arról, ki kezdeményezheti a privatizáció leglényegesebb tudnivalóit, majd a mellékletek (formanyomtatványok, szerződésminták és rendeletjegyzék) segít a téma megismerésében. Cégbírósági hírek CSÖKKENT AZ EXPORTBEVETELI. Nemzetközi megítélésünk a gazdasági stabilitás függvénye Ez év márciusának vége óta a következő kft.-ket jegyezték be a megyei cégbíróságon: RS Derviterseeds Vetőmagtermelő Kft. Kecskemét, Szabolcski Termelő Kereskedelmi Szolgáltató Kft. Baja, NAKIU Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szabadszállás, Ansima Kereskedelmi Kft. Kecskemét. Dalos és Gyulai Autóház Kereskedelmi Kft. Kecskemét, Felsőszentiváni Magtár Kft. Felső- szentiván, LAKAGROV Zöldség és Gyümölcs Kereskedőimi Kft. Kecskemét, JÁ-VOR-93 Kereskedelmi Termelő és Szolgáltató Kft. Kiskunfélegyháza, Észak-Dunántúli PIÉRT Kereskedelmi Kft. Győr, fióktelep: Kiskőrös, Kecskemét, Csiga Ipari és Kereskedelmi Kft. Baja, ÉTK-ÉPINFORM Kereskedelmi és Lakossági Szolgáltató Kft. Szeged, fióktelep: Kecskemét, PRO-SECU- RITAS Műszaki, Kereskedelmi Kft. Érd, fióktelep: Kecskemét, Griff Üzletház Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Budakeszi, fióktelep: Kalocsa, Goldberg Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Tiszakécske, Kiinger Kereskedelmi Kft. Dorog, fióktelep: Kiskunfélegyháza, TERMO- FÄRM Propán-bután Gázszolgáltató és Kereskedelmi Kft. Tiszakécske, Lénia Papír-és Irodaszer Kereskedelmi Kft. Budapest, fióktelep: Kecskemét, Baja. Hazánk egyike a leginkább külgazdaság-érzékeny országoknak, hiszen mára szinte elválaszthatatlanná vált az export és a gazdasági növekedés üteme. Ezért az ország egyik legfontosabb mutatója a külkereskedelem alakulása. Arra kértük dr. Kádár Bélát, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának vezetőjét, Hogy ádjbri áftékihtést export-importunk jelenlegi helyzetéről. IgaZ-e 32 export drasztikus megtorpanása ? — Aki az elmúlt másfél esztendő kereskedelmi jelentéseit figyelemmel kísérte, annak nem okozott meglepetést ez a tény. Ha drasztikus visszaesésről nem is beszélhetünk, a fejlődés megtorpanása kétségtelen. 1992 végére a magyar kivitel lendületes fejlődése megállt, s 1993 első négy hónapjában már 27 százalékkal vissza is esett. A nagyvilág Magyar- országot általában a külgazdaság teljesítménye alapján ítéli meg, a tőke- befektetők bizalmát is annak köszönhettük, hogy eddig a sikeresen exportáló országok közé tartoztunk. Ezzel bizalmat ébresztettünk a befektetőkben, mert nem kellett tartaniuk a belső devizafeszültségektől, attól, hogy a fizetési mérleg problémái gátolnák a tőkebefektetések hozamának hazatelepítését. — Az export csökkenése nem veszélyezteti a meglévő munkahelyeket is ? — A külgazdaságnak kétségtelenül jelentős foglalkoztatási funkciója is van. Tudnunk kell, hogy az elmúlt évek termékstruktúrájában körülbelül 10 ezer dollár kivitel teremtett 'egy-egy ’munkahelyet, igaz1 tehát az' állítás másik oldala is; az export 'visszaesése munkahelyeket számol fel. Emiatt is kulcsfontosságú érdeke minden politikai erőnek, hogy- helyreálljon az export megfelelő növekedési pályája. — Ön szerint miért következett be ilyen mértékű visszaesés ? Előre látható volt ez, vagy sem ? — Az export kifulladásának veszélyét már 13 hónappal korábban jeleztük, szűkebb vezetői körben még előbb megkongattuk a vészharangot. Egy ilyen visszaesési folyamat megfordítása általában 6-12 hónapos felkészülést igényel, de az elmúlt egy év alatt szinte nem történt semmi, mert a különböző szakértői körökben eléggé eltérően ítélték meg a helyzetet. Amikor már kormánykörökben is felismerték a veszélyt, még akkor sem születtek határozott intézkedések, mert annak okait mindenki másképpen látta. Bizonytalan diagnózis esetén a terápiában nehéz egyezségre jutni. — Ön miben látja az export visz- szaesésének okait ? — Vannak külső és belső összetevői. A külsők között első helyen szerepel az elhúzódó világgazdasági recesszió. Ez sajnos sokkal hosszabb távúnak ígérkezik, mint ahogyan azt valamennyi gazdaságpolitikai műhelyben korábban feltételezték. A nemzetközi prognózisok 1993-ra fel- élénkülést jeleztek, de ez sajnos nem következett be ! Az export teljesítmények romlásához az általános klímán kivűl a kelet-európai politikai légkör feszültségei is hozzájárúltak. A volt Szovjetunió gyors összeomlása és az azt követő fizetőképességi korlátok még az idén is jelentősen éreztetik hatásukat. Az egykori jugoszláviai események sem voltak előreláthatok. A helyzet elmérgesedése miatt hozott intézkedések — nevezetesen az embargó — már tavaly decemberig több mint 500 millió dollár veszteséget jelentett. Mindezek ellenére nem hivatkozhatunk csak a külső tényezőkre. (Folytatjuk) Koós Tamás Ferenczy Europress NEM MINDEGY, HOGYAN MÉRIK Mekkora a nemzeti jövedelem • Nem lehet mindent dollárra számítani. Egy ország gazdagsága az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem nagyságával mérendő, amit a szakmai zsargon GDP-nek nevez. Ez a mutató a jelen formájában csak arra használható, amire a nemzetközi pénzvilág szereplőinek van szükségük. A különböző országok nemzeti jövedelmét dollárban fejezik ki, ha össze akarnak hasonlítani. Az átszámítás alapja a valutapiaci árfolyam. De mi köze ennek a valósághoz ? Az ugyan minden normális gondolkodású ember számára természetes, hogy az ő jövedelmét nem azzal kell mérni, hogy pénzéért mennyi dollárt vehetne, hanem azzal, hogy otthon abból mennyire futja. Az állampolgár számára nem az a fontos, hogy a jövedelme mennyit érne Amerikában, hanem az, hogy menynyit ér otthon. A közgazdaságtudomány, a népszerű is és ennek következtében a sajtó, a kommunikációs csatornák azt a nemzeti jövedelem- mérést használják mindenütt, ami nem a jövedelmek vásárlóerejét, ha nem azt hasonlítja össze, hogy azért mennyi dollárt lehetne venni. Minden szakember belátja, hogy a jelenlegi módszer hibás, de nem változtatnak rajta. Én évtizedek óta állítottam, hogy a két módszer szerinti adatok szélsőséges eltérései legalább tízszeresek. Ebből fakadóan a köz- gazdaságtan a nemzetközi összehasonlításokban mindmáig oh an módszert alkalmaz, amelynél néha a tizedespont helye is vitatható. Végre a politikusok határozták el, hogy lépnek. Előbb az Egyesült Államok kormánya, majd a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is elhatározta, hogy kidolgozza annak a feltételeit, hogy a különböző országok nemzeti jövedelmét a hazai vásárlóerő alapján vethessék össze. Most jelentek meg az első adatok. Kiderült, hogy Kína nemzeti jövedelme közel hétszer nagyobb, ha a hazai vásárlóerőt és nem a dollár árfolyamát veszik figyelembe. Ezzel szemben Japáné alig fele. E két ország összehasonlítása esetén az általánosan alkalmazott módszerrel szemben tizenkétszeres lett Kína nemzeti jövedelme, ha nem a devizakurzus, hanem a tényleges hazai vásárlóerő alapján számolnak. Általában azon országok esetében, amelyek később indultak meg a fejlődés útján, 4-6 szorosra kell növelni az eddig használt, dollárban kifejezett nemzeti jövedelmi mutatókat. Ázsia részesedése a világgazdaság9 • ból 18 százalék. Mindez azonban csak a torzítás egyik tényezője. A másik az, hogy a szegényebb országokban sokkal nagyobb az olyan gazdasági tevékenységnek a súlya, amit a nemzeti jövedelem számításánál nem vesznek figyelembei A befőzés, a mosás, a takarítás, a betegápolás, a gyűjtögetés stb. csak akkor nemzeti jövedelem- termelő tevékenység, ha vállalati keretek között folyik. Általában a fekete gazdaság is nagyobb a szegényebb országokban. Éz is jelenthet 20-30 százalékos relatív leértékelést a kevésbé fejlett országok tekintetében. Mindezt lefordítva a mi konkrét esetünkre: évek óta mondom, hogy az egy lakosra jutó nemzeti jövedelmünk legalább kétszerese a Nemzetközi Valutaalap és a kormányunk által használtnak. Ennek tudomásul vétele fontos volna most, amikor a Valutaalap számonkéri tőlünk a költségvetési hiány nagyságát, mégpedig úgy, hogy ne legyen nagyobb, mint a nemzeti jövedelem 6,5 százaléka. Ha reálisan számoljuk a nemzeti jövedelmünket, akkor a mi hiányunk százalékosan kisebb, mint Görögországé, kisebb, mint Angliáé vagy Franciaországé. Márpedig, akik ilyen követelményt támasztanak egy tragikusan elmaradt ország elé, vagy szakmailag súlyosan tévednek, vagy a vesztünket akarják. Az utóbbi esetben védekezni kell. Kopátsy Sándor Üzlet és etika Hol a határ? Mindannyian naponta tapasztaljuk, hogy társadalmunkban a piac- gazdaság felé haladva — éppen e cél miatt — számos új probléma vetődik fel. Elég bekapcsolni a televíziót, kinyitni az újságot, vagy talán csak kivenni a napi postát a levelesládából, hogy etikátlan, félrevezető, csőbehúzó reklámokkal találkozzunk. A gazdasági élet hírei között is gyakran szerepelnek olyan vállalkozások történetei, amelyeknek gyors fellendülését kisvártatva csőd és kifizetetlen adóshad követte. A Bank és Tőzsde szakírója joggal állítja élére a kérdést: hol a határ üzlet és etika között, bekövetkezhet-e a jobb világ e téren is a magyar gazdaságban ? A rendszerek versenyéből a piac- gazdaság került ki győztesen — a jelek szerint immár véglegesen. A kezdeti optimista hit azonban, miszerint a rendszerváltással egy csapásra minden jóra fordul, elhamarkodottnak bizonyult. A tervgazdálkodás kudarca jórészt azzal magyarázható, hogy alig jutott tér az egyéni kezdeményezéseknek és kockázatvállalásnak. Ma már ezek jelentőségét senki sem vitatja, és a vállalkozói erények ismét elfoglalták méltó helyüket az értékek rangsorában. Eközben a pénzügyi, szolgáltató- és termelővállalkozások és vezetőik az érdeklődés homlokterébe kerültek és számon kérik rajtuk az „etikus magatartást” Mit kell értenünk az etikus magatartás fogalmán ? Azt a közjó szolgálatának igénye irányítja, és súlyt helyez a konfliktusok kialakulásának megelőzésére, vagy ha ez lehetetlen, akkor a konfliktusok minden féllel szembeni „sportszerű” kezelésére. Manapság egyre több vállalat ismeri fel ennek fontosságát, és maga is az etikus cselekvés szószólójává válik. A vállalatok, a bankok megítélésében a gazdasági sikeresség mellett mind nagyobb súllyal esnek latba az etikai szempontok, és ez jól van így. Vezetőiknek rendelkezniük kell azzal a képességgel, hogy fel tudják mérni döntéseik etikai dimenzióit. Hosszú távon csak azok a gazdálkodók érvényesülnek, akik a jövedelmezőség és az etika szempontjait össze tudják egyeztetni. A közvélemény! szigorú * ítélőbíró: hamar felismeri, ha egy cég morális Reorganizációs hitegetés Belevágtam. Szövetkezetben dolgozom, tehát a szövetkezeti vagyon egy részét kívántam társaimmal megvásárolni, reorganizációs hitellel. Üzleti tervet készítettünk és megkerestük először azt a bankot, amely a szövetkezet számlavezetője és hitelezője. Első buktató. Önök csődöt jelentettek, és amíg egyezség nem születik, nem tudom igényüket fogadni. Egyébként üzleti elképzelésük jó.. Második buktató. Ónok túj vannak a csődegyeztetésen és mi csak csődben lévő cég vállalkozóival tudunk foglalkozni reorganizációs hitel céljából, egyébként üzleti tervük jó. Sebaj, van másik bank is. Harmadik buktató. Megtárgyaltuk hitelkérelmüket, üzleti tervük jó, de önöknek mint vállalkozóknak nincs nálunk egyéves számlavezetésük, így kérelmüket elutasítjuk. Talán rossz helyen kezdtük (és folytatjuk), keresünk másik bankot. Negyedik buktató. Sajnos, nem tudjuk fogadni pályázatukat (egyébként üzleti tervük jó), mivel mi bizonytalan hiteleinket váltjuk át erre az államilag garantált hitelformára és önöknek sajnos nincs nálunk ilyen hitele. Nincs még vége, van még bank, próbálkozzunk. Ötödik buktató. Az önök üzleti terve jó, de nálunk a hitelkérelemhez a kért összeg 30 százalékát készpénzben kell letenni, ez 30 milliónál 9 millió forint, amellyel, ugye, nem rendelkeznek. Sok kis buktató. Üzleti tervünk jó, de nem kockáztatunk. Önök területileg egy másik bankhoz tartoznak és így hiába jöttek ide. Eltelt fél év, van egy tucat névjegykártyám, vártam mindenütt fél-, egy órát, megtöröltem a cipőm, hogy a márvány ne porosodjon, elköszöntem az egyenruhás biztonsági őröktől, örömmel tapasztaltam, hogy a fo- tocellás ajtó jól működik. Bankjaink tisztviselői elegánsak, hűvösen udvariasak, kimértek, csak nem szeretik, ha egy vállalkozni kívánó egyén, ahelyett, hogy pénzt helyezne el náluk, hitelt kíván felvenni. Tanulság nincs, csak tapasztalat: gróf Széchenyi István Hitel című műve régen íródott és bankjainknál talán nem is olvasták. Fiiszár Károly agrármérnök • Van még egy bank? Huszonkét éve dolgozom a mező- gazdaságban, megtanultam, hogy a természetet nem lehet becsapni. Áhhoz, hogy arathassunk, vetni kell. Részese voltam a változásoknak, az első nyugati és amerikai gépek megjelenésének. A mások által elismert eredményeket lépésről lépésre értük el, olykor az is előfordult, hogy tőlünk tanultak a nyugatiak is. Akkor még azt hittem, hogy szükség van a munkánkra, de láttam azt is, amit kollegáim nagy része szintén tapasztalt: nincs igazi kereskedelem, de van néhány monopolhelyzetben lévő mammutcég, magasak a költségeink, amelynek egyik oka a laza tulajdonosi szemlélet, még a szövetkezeti tulajdonokban is. Az elmúlt két évben megtanították velem, hogy amit építettünk, az kolhoz típusú és lebontandó, még akkor is, ha helyére nem épül semmi, de lesz egyre több puszta, gulasch, betyár. Apropó: betyár! A dolog ezen része már fényesen sikerült, mert erről az „ősmagyar” embertípusról kiderült, hogy nincs kihalófélben, csak másképpen öltözködik, átnyergelt a lóról az autóra, fegyvere a karikás helyett a korrupció. Mindezek ellenére hiszem, hogy a magyar mezőgazdaság talpra tud állni, ha hagyják és szükség van azokra, akik értenek hozzá és szeretnek benne dolgozni együtt és kü- lön-külön. Mivel egy ideje még a csapból is vállalkozásra biztató ígéretek folynak, elhittem, hogy csak akarni kell. • Mérleg és egyensúly. igényességet mutat, valójában azonban csak azzal törődik, hogy „jó legyen a sajtója”. A szándékosan félrevezető vagy egyoldalú tájékoztatás veszélyes lehet. A bizalomra építő, nyílt PR-munka ellenben mindig kifizetődő. Az etikai problémák a jogállamokban abból fakadnak, hogy nem lehetséges — és nem is lenne ésszerű — az emberi együttélés valamennyi szféráját törvényekkel szabályozni. A törvénykezés ráadásul bizonyos mértékig mindig elmarad a fejlődéstől, az egyéni belátás számára tág lehetőségek nyílnak. Ha azonban egy vállalat megítélésében etikai szempotok merülnek fel, arról sem szabad megfeledkezni, hogy' a vezetőknek egy adott gazdasági rendszerben több kényszerítő erejű tényezővel is számolniuk kell, ami egyszerűsítheti, de olykor meg is nehezítheti az etikus fellépést. Ezért nem volna helyes egyedül a vállalatoktól elvárni az etikusságot. A felelősségből a társadalomra is hárul: úgy kell ugyanis kijelölnie a vállalkozások mozgásterét, hogy az etikus és nyereségorientált vezetés követelményei ne kerülhessenek egymással ellentmondásba. A vállalatoknak, gazdaságoknak ebben a folyamatban az eddigieknél sokkal aktívabb szerepet kell vállalniuk. Kimt '«rnisvsijn foci' S. K. J.
