Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
1993. június 22., kedd PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC KÜLKAPCSOLATOK Francia fogadósok az Úrihegyen 1 A Kövesi Farm tetszett a francia vendégeknek. Szakmabelieket, negyvennégy Franciaországból érkezett vidéki fogadóst látott vendégül június 16-án a Kecskemét-úrihegyi Kövesi Farm. A Strasbourg környéki vendégek valamennyien tagjai a Gites de France nevű francia idegenforgalmi szövetségnek. Ez a szövetség minden évben szervez tagjainak tanulmányi kirándulást. Ám mindeddig csupán a környező országokat, Németországot, Belgiumot keresték fel. Emellett természetesen saját hazájuk más vidékein is tanulmányozták a falusi turizmus ottani gyakorlatát. Ezúttal korábbi szokásuktól eltérően hozzánk is ellátogattak négy napra. Mint Csávásné Serényi Gabriellától, a Magyar Falusi—Tanyai Vendégfogadók Szövetségének programmenedzserétől megtudtuk, tavaly rendeztek Strasbourgban egy bemutatót, ahova elvittek néhányat a hazai vidéki vendégfogadókat reprezentáló katalógusokból és egyéb reklámanyagokból. A francia szakemberek érdeklődését annyira felkeltették a látottak, hogy elhatározták: ezúttal messzebbre tervezik szokásos kirándulásukat. A negyvennégy fős csoport négynapos magyarországi programja som rán megismerkedett a főváros és Kecskemét nevezetességeivel. A gyöngyössolymosi fogadóban megkóstolták a mátravidéki borokat. Ezután érkeztek az úrihegyi farmra, ahol a maga nemében páratlan fogadtatásban volt részük: a hetényi úttól a fogadóig húzódó több száz méteres úton egy tízéves forma .kisleány és egy kisfiú lóháton vezette fel panorámabuszukat — méghozzá vágtában! Igencsak elcsodálkoztak a vendégek, amikor megtudták, hogy a felvezetőik városi gyerekek voltak, akik a lovasfarmon tanultak meg a gyeplővel, s főleg az állatokkal ilyen jól bánni. Kiderült az is, hogy az úrihegyi fogadó elsősorban fiataloknak és gyermekeknek szervez programokat. Most éppen tíz kecskeméti és környékbeli gyerek van itt bentlakásos lovastáborban. Az úrihegyi látogatás után a francia fogadósok négynapos programja egy balatoni kirándulással ért véget. Elutazásuk előtt azonban rövid értékelést kértünk Myriame Christmann asszonytól, a csoport vezetőjétől. Mint elmondta, nagyon jól érezték magukat Magyarországon, és ezt elsősorban a legendás magyar vendégszeretetnek köszönhetik. A látott hazai fogadókról elismerően szólt, bár hozzátette: felszereltségük ma még elmarad a nyugat-európaiakétól. Végezetük Ghristmann asszony hozzátette: reméli, lesz folytatása ennek a látogatásnak, és a magyar fogadósok is rövidesen megismerkedhetnek francia kollégáik munkájával. Gaál Béla VACSORA HATVANEZER DOLLÁRÉRT Szertelen kínai újgazdagok Háromszázötvenezer jüanért (kb. 60 ezer dollárért) rendelt vacsorát nemrégiben egy jól öltözött kínai fiatalember Peking egyik luxusszállodájának éttermében. Nyomatékül nyitva az asztalra tette mindjárt a táskáját, benne vaskos bankóköte- gekkel. A hüledező étteremvezető szabadkozott, mondván, hogy ilyen óriási értékben nem tud vacsorát feltálalni a kedves vendégnek, illetve hatfős társaságának, még a legdrágább ínyencségekből sem. A nagyvonalú megrendelő csak legyintett erre, és asztalára hordatott minden létező drága csemegét az étterem konyhájáról. A fennmaradó jelentős összeget egy előkelő gesztussal otthagyta borravalónak. Az esetről a Pajcsik Vanpao című pekingi esti lap számolt be a minap megbotránkozva. Az eddig leírtakkal azonban a történet még nem kerek, ez csak a finálé. Az előtörténet talán még furább, mint a végkifejlet. Az eseménysor azzal kezdődött, hogy gáláns pekingi ismerősünk — egy ifjú vállalkozó — meg akart kaparintani egy hongkongi üzleti lehetőséget. Meghívta hát Pekingbe vendégségbe és egyben üzleti tárgyalásra a reménybeli hongkongi üzletfelet. Az magával hozta kínos meglepetésként, jelenlegi üzleti partnerét, egy kantoni vállalkozót, akit pekingi emberünk ki akart szorítani az üzletből. Az első háromoldalú alkudozás is egy pekingi luxushotel éttermében zajlott le terített asztal mellett. Az a vacsora még „csak” 20 ezer jüanjába került a pekingi vállalkozónak. A küzdelem második menetében a kantoni rivális volt a vendéglátó, és 60 ezer jüanos vacsorával „vágott vissza”. Mi több, még rosszmájú megjegyzést is tett. miszerint náluk, Kantonban tisztességes vacsorával szokás fogadni a vendégeket. Ezt követte a bevezetőben leírt eset a küzdelem harmadik meneteként, amelyben az ambiciózus pekingi vállalkozó végül is padlóra került, nem bírva a saját maga által diktált tempót. Újságírók kérdéseire válaszolva később elmondta, hogy a hongkongi üzlet egyáltalán nem ért meg ekkora befektetést, a végén ő már a „becsületéért” küzdött. A pekingi esti lap az esztelen tékozlás számos más kirívó példáját is felidézte és korholó szavakkal kommentálja említett cikkében. Azt írta egyebek között, hogy az ilyen magatartás „beszennyezi a társadalmi környezetet”, mert Kína még fejlődő ország, ennek megfelelő szerény átlag-életszínvonallal, sokaknak nap mint nap keservesen meg kell küzdeniük a betevő falatért is. A lap figyelmeztette olvasóit, hogy még sokáig kemény munkára és lemondó életvitelre lesz szükség az ország fejlődése érdekében. Elismerte viszont, hogy az újgazdagok hivalkodó tékozlása közepette nehéz lesz ezt elfogadtatni a szűkösen élő tömegekkel. A világ összes gazdasága közül jelenleg Kínáé növekszik a leggyorsabban. A gyors gyarapodás ütemével arányosan nő a vagyoni különbség is a társadalom különböző csoportjai között. Egyes magánszemélyek vagyona dollárban számítva is meghaladja a százmilliót, miközben — hivatalos adatok szerint is — legalább 27 millióan élnek a létminimum alatt. Ugyancsak hivatalos adatok szerint a parasztok átlagos havi jövedelme nem éri el a 20 dollárt, a városlakóké pedig 50 dollár körül mozog. A hivatalos jelszavak koncertjében a „szocialista piacgazdaság” megteremtése most a vezérszólam. Ebben a fogalomban a „szocialista” jelzőt a szegény kínaiak általában ki nem mondott ígéretként értelmezik. Annak sugalmazásaként, hogy a kínai vezetők nem engedik nagyon szélesre nyitni az ollót gazdagok és szegények között. Csakhogy ez máris megtörtént, és semmi jele annak, hogy az állam vissza akarná fogni társadalmi differenciálódás ütemét. „Szocialista” jelző ide vagy oda, a piacgazdaság korai szakasza Kínában is láthatólag a társadalom polarizációjához vezet. Barta György A svájciak Magyarországon keresztül keresnek piacot Az elmúlt év őszén 100 százalékos svájci tőkével alakult meg a Vorwerk Hungária Kft. lakás- és irodatakarító rendszer eladására. Amint Walter Bösch ügyvezető igazgatótól megtudtuk, a kereskedelmi cég olyan eszközöket kínál, amelyek olyan filterrel vannak felszerelve, hogy környezetbarát módon, vegyszermentesen végzik el a takarítást, nem kell hozzájuk víz, vagy gőz és még azokat a légúti megbetegedéseket okozó atkákat is összeszedi, amelyek leggyakrabban fertőzik egy-egy lakótér, vagy iroda légterét. A szőnyegtisztító berendezéseket az országos közegészségügyi intézet is tesztelte, és igazolta a gép jó hírét. Ezenfelül több háziasszony is kipróbálhatta, és mondhatott véleményt, amiből kiderült, hogy még ott is tökéletesen tisztít a gép, ahol a lakásban állatokat is tartanak, nekik sem árt a gép. A próbák során arra is választ kaptak, hogy az energiatakarékos gépben használt filter felhasználása után sem okoz környezeti kárt, mert a cellulóz alapanyag gyorsan lebomlik. Az igazgató tájékoztatása szerint egyelőre nem szeretnének üzleteket fenntartani, csupán ügynökök útján árusítanának. Reménye szerint 3-5 éven belül mintegy 800 embert tudnak foglalkoztatni. Ha ugyanis sikerül Románia és Ukrajna felé nyitni, akkor Magyarországon is gyártanának alkatrészeket, és a szervizelést is ide telepítenék. Megyénkben Bács- bokodon működik az egyetlen ügynökük, Tettinger Mihály né, aki szívesen tart a tisztítógépek teljesítményéről bemutatót. Papp Zoltán AMERIKAI FELMERES A JÖVŐRŐL Világgazdaság: még mindig borúlátás Egy amerikai kutatóintézet felmérése szerint változatlanul a borúlátás jellemző a világgazdasági folyamatokkal kapcsolatos várakozásokra. Japánban különösen kedvezőtlenül ítélik meg a vállalatok forgalmára és nyereségére vonatkozó kilátásokat. Az Egyesült Államok menedzserei körében az elnökválasztás sem hozott jelentős változást: az üzletemberek csak mérsékelt optimizmussal tekintenek a jövőbe. Európában — Nagy-Britanniát és Ausztriát leszámítva — 1988 közepe óta nem voltak olyan pesszimisták a gazdasági szakemberek, mint most. Az értékesítés és a bevétel esélyeit illetően Németországban is drámai gyorsasággal nő a válsághangulat. A nemzetközi felmérés 11 ezer gazdasági vezető véleményére támaszkodik, és legfőbb tanulsága, hogy mind kevesebben ítélik meg derűlátóan a világgazdasági fejleményeket. A New York-i Dun and Bradstreet Corporation1 il947; > óta- évente négyszer kérdezi meg a világ mértékadó menedzsereit, s előrejelzései az elmúlt évtizedekben helytállóknak bizonyultak. A tizenöt ipari államra kiterjedő vizsgálatot a kötelmúltban tette közzé a brit „Economist” és a német „Welt am Sonntag” című lap. Az amerikai felmérésen alapuló prognózis fél, másfél éves előnyt jelent a hivatalos állami statisztikákhoz képest. A most publikált adatok eléggé lehangolóak. Japánban ma kétszer annyian számítanak dekonjunktúrára, mint három hónappal korábban. Spanyolországban pedig az eddigi bizakodás a visszájára fordult. Hasonló folyamat zajlott le a belga gazdaságirányítók körében is. A brazilok viszont töretlen optimizmussal tekintenek a jövőbe. Itt éppenhogy megfordult a tendencia: a korábbi pesszimizmust a derűlátás váltotta fel 1993 elejére. Bizakodóak az új-zélandiak és a velünk szomszédos osztrákok is. Magyarország esélyeiről nincs szó a jelentésben. Ferenczy Europress • Japánban ma kétszer annyian számítanak dekonjunktúrára, mint három hónappal korábban. Veszélyes gazdagnak lenni Lengyelországban? A lengyel gazdasági életben egyre több olyan visszatetsző jelenségre derül fény, amelyek növelik a vállalkozókkal, üzletemberekkel, sőt általában a privatizálással és a piacgazdasággal szembeni ellenszenvet. Nehezíti a helyzetet a törvényi szabályozás áttekinthetetlensége. A zűrzavarhoz nem kis mértékben járult hozzá az Art-B konszern ügye. A vállalat tulajdonosai, két fiatalember, összeharácsolt dollármillióikkal Izraelben kerestek menedéket, és maga a lengyel államfő nyilatkozott többször is ügyükben. Többek között kijelentette: nem érdekli, hogy törvénysértést követtek-e el, vagy csak visszaéltek egy jogilag és szakmailag hibás pénzügyi szabályozással, bíróság elé akarja állíttatni őket, mert mindenképpen erkölcstelenül és jogtalanul jütottak nagy vagyonhoz, még azt is megtette, hogy megkérte az izraeli államfőt, adják ki a két bűnöst a lengyel hatóságoknak — holott Izrael és Lengyelország között nincs kiadatási egyezmény. A nagyvállalkozók elrettentőnek tartják, hogy az Államvédelmi Hivatal szabályos kommandóakciók egész sorát hajtotta végre, hogy őrizetbe vegye az ország vezető üzletembereinek egész sorát. Nem véletlenül terjed az az anekdota Varsóban, amely szerint egy milliomosok számára fenntartott klubban az egyik tag odafordul a másikhoz és azt kérdezi tőle: „Te hányadik vagy a leggazdagabb emberek listáján? - A negyvenhatodik. - Szerencsés ember vagy, neked még van időd, mielőtt letartóztatnának. Engem, sajnos a 19. helyre tettek.” Á bizonytalanságot növeli, hogy az államfőhöz hasonlóan a lengyelek túlnyomó többsége erkölcstelennek tartja az „érdemtelen” vagyonszerzést, és börtönbüntetést követel azok ellen, akik a joghézagokat használják ki. Természetesen szó sincs róla, hogy ne lehetnének a leggazdagabb emberek között is bűnözők, csalók, sikkasztok. Az azonban semmiképp sem növeli a jogbiztonságot, ha kommandósokkal vitetnek el egy olyan, nemzetközi szinten is elismert nagyvállalkozót, mint Aleksander Gawronik, Lengyelország egyik leggazdagabb embere, s utána hónapokon keresztül szinte hetente változtatják, mivel is vádolják tulajdonképpen. Esete nem egyedi, s az ilyen eljárás azt sugallja, mintha előbb letartóztatnák a gyanúsítottat, s csak azután próbálnának megfelelő jogi érveket keresni bíróság elé állításához. JÖHET A VASÉRC A DUNAFERRNEK Enyhülő szállítási embargó Enyhülőben van az ENSZ BT Által elrendelt szállítási embargó szorítása a Dunaferr Dunai Vasműnél: talán már egy héten belül megérkeznek az első — április óta a romániai kikötőkben veszteglő — vasércszállító uszályok. A vállalatcsoport ugyanis a diplomáciai tárgyalások eredményeként 1 millió tonnányi vasérc importjára és 17 ezer tonna termék exportjára megkapta a szállítási engedélyt. Az engedélyezett vasércmennyiség fedezi az éves szükségletet, de az exportra kiadott engedély a kiszállításra váró egyhavi termékmennyiségnek alig egyharmadára elegendő. A Dunaferr öt kísérőt küld a szállítóhajókra, két szakembere pedig a New York-i magyar misszión követi majd nyomon az engedélyezéseket. Az embargó életbe lépése óta — két hónap alatt — a tervezett meny- nyiségen felül mintegy 150 ezer tonnányi készterméket volt kénytelen az olcsó dunai víziút helyett vasúton szállítani a vállalatcsoport, ami csaknem 40 millió forint többletköltséget jelentett a számára. Növeli a veszteségeit, hogy a megrendelésekből — mivel a leszállítás eleve reménytelennek látszott — mintegy 24 ezer tonnát le sem gyártottak, 15 ezer tonnányi késztermék pedig a raktárakban várja, hogy útnak indítsák. # Indulásra várnak a veszteglő uszályok. Szövetség az ésszerűbb adóterhekért — A hatalom kriminalizálja a társadalmat! — állítja Szerdahelyi Szabolcs, aki a magyarországi adózók sajátos érdekvédelmére szervez egy különös nevű szövetséget, az APEH által üldözöttekét. — Hogy érti ezt a kijelenetést? — Nézzen körül, mi folyik a törvényekkel. Már akkor tudható nagy részükről, hogy betarthatatlan, amikor áldását adja rájuk a parlament. Mégis életbe lépnek, aztán megkezdődik az össznépi játszma, „én megszegem, te is, én tudok róla, te is, de nem teszünk ellene semmit”. És ebben cinkos szemhunyással többnyire partner a hatalom is. — De hogy jön ide az APEH? — Éppen az adózási törvények azok, amelyeket ha betartanánk az utolsó betűig, megfulladnának a vállalkozások. Hiszen ilyen elképesztő mértékű elvonást — amihez horribilis, mégis egyre növekvő társadalombiztosítási és egyéb járulékok fizetése, az esetleges kölcsön után pedig mamutkamat társul — nem bírhat el egyetlen vállalkozás sem.Hacsak nem próbálja kijátszani a véleményére egyáltalán nem kíváncsi hatóságot. Mert ez is jellemző a mai hatalomra, a tekintélyelvűség. Eddig a kisebb mértékű adóstikliket szabály- sértésként kezelték, s a társadalom- biztosítási tartozásokat is megértették mindenütt, ahol annak elfogadható magyarázatát tudták adni. Most az adócsalás már egy alacsony határ felett is bűncselekménynek minősül, súlyos konzekvenciákkal, a tb. meg a bank pedig küldi a végrehajtót. — De hát nem éppen ezt kívánja a rend? —- Igen. Mindenütt, ahol az adóléc átugorható magasságban van. De miféle kárpótlásra, elégtételre számíthat nálunk, aki egy szerény nyereséggel működő vállalkozásába azért bukik bele, mert a kötelező terhek minden pénzét elviszik? így véleményem szerint természetes önvédelmi reflex, hogy az állampolgár az egyetértése nélkül született adótörvényeket megpróbálja kijátszani. És tetézi a bajt, hogy erre annak nagy az esélye, aki az e célra szakosodott szakembereket meg tudja fizetni, s törvényes kiskapukon szökik a kötelezettsége elől. Aki nem ezt teszi, tönkremegy. I .i— A világ egyetlen országában sem szeretnek adózni, s az adócsalás „ipara” mindenütt virágzik. — Igen, de a társadalmi morál szemszögéből ez nem egyformán ítéltetik meg egyik, másik országban. Egészséges demokráciákban néhol a polgárok maguk is megvetik az adócsalót, s ha tudják, leleplezik. — Önök most megalapították az APEH Üldözöttéinek Szövetségét, az APÜSZ-t. Törvényszegésre buzdítanak ezzel? — Szó sincs róla. Még csak nem is a kormányellenes politikusoknak kívánunk támaszul szolgálni. Ellenkezőleg, azt szeretnénk, ha a kormányzat az érintettek bevonásával keresné azokat a lehetőségeket, amelyek mindkét fél számára elfogadhatók. Mi profi szakértőkkel, a kritikus helyzetbe jutott adóalanyok segítségével szeretnénk tagjainkat „egyenesben tartani”, s ugyanezzel a gárdával érdemi javaslatokat is tudnánk tenni a törvényhozásnak, túllépve a vállakozói és az adófizetői kör szempontjain, tényleg az ország reális helyzetére figyelve. Örömmel mondhatom, hogy Mi- narik György, az APEH elnöke már úgy nyilatkozott, hogy partner egy ilyen beszélgetésben e tárnáról. Elnézést kérünk olvasóinktól, hogy ígéretünket nem tudtuk teljesíteni. A továbbiakban a Szerencsekerék-szelvényt hétfőn és csütörtökön megtalálhatják az újságban. Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. Nyári Szerencsekerék-játék előfizetőinknek Négyszáz nyeremény Bejelentem, hogy 1993. július hónapraa Petőfi Népét előfizettem. Név: Cím: Ez a szelvény az 1993. július 21 -i sorsoláson való részvételre jogosít: Külön igazolás nem kell, mert a 400 nyertest a postai nyilvántartásból azonosítjuk, Kérjük a szelvényt az alábbi címek valamelyikére eljuttatni PETŐFI NÉPE SZERKESZTŐSÉGE 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Pf. 76 vagy: Petőfi Népe bajai sze/kesztősége 6500 Baja, pártok háza, Árpád tér 1. vagy: Petőfi Népe kiskunhalasi szerkesztősége 6400 Kiskunhalas, Árpád u. 12. Beküldésihatáridő: 1993. július 19. A borítékra kérjük ráírni: "SZERENCSEKERÉK".