Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám

Lakitelek, Nyárlőrinc, Szentkirály, Tiszaalpár HÁROM RÉSZRE VÁLT A VEGYÉPSZER Adóssággal sújtották a kécskei gyárat A tiszakécskei ipari üzemek kö­zül a Vegyépszer az egyetlen, amely viszonylag meg tudta őrizni nagyságát és stabilitását. Bár ezt a vállalatot sem kerülte el az általá­nos ipari recesszió, s míg 1990-ben jelentős nyereséget produkált, ad­dig 1992-ben, a hazai piac teljes le­épülése következtében — hosszú idők után először — veszteséggel zárta az évet. A kécskei Vegyép­szer azonban nem adta meg magát, új piacok felkutatásába kezdett, s ennek lett eredménye, hogy kül­földi partnerekkel, a hamburgi Krupp, a berlini Siemens és a Kássbohrer céggel kötött szerző­dést. Ezek az új üzleti kapcsolatok tették lehetővé, hogy talpon ma­radjon a gyár, sőt, a tavalyi 115 milliós veszteség után az idei évre már a jövedelem növekedésével számoltak. A gyár sorsa azonban nem teljesen a kécskeieken múlik. Pár hónapja Varga László, a megbízott igazgató a rendkívül bizonytalan helyzetre pa­naszkodott. Elmondta, hogy nem si­került a Vegyépszer Rt.-t egészben értékesíteni, ezért a vagyonügynök­ség úgy döntött, részenként privati­zálják a részvénytársaságot, külön a pestit, a kécskei és a salgótarjáni gyárat. Az rt. elosztását viszont a „három szegény legény” legnagyob­bikára, a pesti cégre bízták, amely el­sősorban saját érdekeit helyezte elő­térbe, s ezért meglehetősen magas adóssággal akarják a kécskei gyárat önálló útjára bocsátani. —- Ha olyan terhet raknak a gyárra, mint ami a vagyonügynökséghez benyújtott ter­vezetben szerepel — mondta Varga László —, akkor becsukhatjuk a gyár kapuját. Nos, megkapták a terhet, de egye­lőre nem zárt be az üzem. A május 28-án tartott Vegyépszer-közgyűlé- sen mint egyszerű részvényes vett részt Takács Ferenc, aki a követke­zőkről tájékoztatott. Az rt. három társaságra szakadt, ezek közül az egyik a kécskei, amely most már Ti­szakécskei Gépgyár Kft. néven sze­repel. Egyszemélyes kft., az Állami Vagyonügynökség a tulajdonosa. A felhalmozódott belső adósság 275 millió 440 ezer forint, ami főként a központi szervezetek működési költ­ségéből tevődik össze, s jórészt isme­retlen tartalmú hozzájárulás. Ennek az összegnek az 50 százalékát elen­gedték, így 137 millió 720 ezer forint terhet róttak a kécskei gyárra, amit 3 év alatt kell visszafizetnie 30 száza­lékos kamattal. Ezzel szemben 20 millió forint vissza nem térítendő készpénzt kapott a gyár, visszaadták aTisza-parton lévő sport- és rehabili­tációs központot, valamint 30 napon belül megvásárolják a gyári dolgo­zók részvényeit. Igaz, a jogi procedúra még zajlik, most készül az alapító okirat, a cég­bírósági bejegyzés, az új bélyegző, de a gyárban az élet megy tovább. Takács Ferenc és Hegedűs Miklós, mindketten az MRP-program szer­vező bizottságának tagjai, elmond­ják, hogy a dolgozók 92 százaléka nyilatkozott úgy, hogy részt kíván venni a gépgyár megvásárlásában. A törvény szerint a vételár 2 százalékát kell saját erőből letenni, a többit az egzisztenciahitel segítségével finan­szíroznák. A privatizálás során tehát a gyári kollektíva mint vevő pályá­zik, s ha 80-100 millió forint lesz a vételár — ők ugyanis ennyit tudnak ajánlani —, tulajdonukba kerülhet a gépgyár. De mi történik a szinte kifizethe­tetlen adóssággal? Varga László ügyvezető igazgató szerint — akit egyébként az rt. közgyűlése megerő­sített pozíciójában — ez a jelenlegi tulajdonos problémája, hiszen a munkavállalók a gyárat veszik meg, nem az adósságot. Ezt a terhet ugyanis az új társaság nem bírná el, működésképtelenné válna, s több száz dolgozó inthetne búcsút a Vegyépszemek. Minderre azt mondják a műhe­lyekben dolgozó emberek, hogy nem sok a választásuk. Éppen most bocsá­tottak el 60 személyt a permetező­gép-gyártásból, nem tudni, kik kö­vetkeznek ezután. A munkanélküli­ségtől való félelem inkább hallga­tásra ösztönöz mindenkit, pedig lenne panaszkodnivaló. Úgy hírlik, nincs pénz anyagra, a rossz, elmaradott technika miatt itt kétszer annyi időbe telik a termék előállítása, mint Németországban. Sokszor a német partner is elégedet­len, de nem hivatkozhatnak a hátrá­nyos körülményekre, a munkát pedig szeretnék megtartani. A privatizációval kapcsolatosan is számtalan kérdés forog a fejekben. Mi lesz, ha a vagyonügynökség gé­peket ad el, hogy a pesti cégnek kifi­zesse az adósságot? Ha nem lesznek gépek, nem lesz munka, jönnek az újabb elbocsátások. Hányán kerülnek még az utcára? S vajon milyen há­nyaddal válhatnak tulajdonossá? Legtöbben nem tudtak a kis fizetés­ből vagyont gyűjteni, valóban a dol­gozóké lehet a gyár? S ha nem, akkor kié lesz? Kérdések, kétségek, melyeket meg kellene fogalmazni, kimondani. Ger- gelyfi József, a gépgyár munka­ügyise s egyben szakszervezeti tit­kára, nem mondhatni, hogy derűlátó. Elmondja, hogy 1990-ben még 560-600 dolgozója volt a Vegyép­szemek, ma már — levonva a fel­mondását töltő 60 embert — 340 a létszám. Fele inproduktiv munkát végez, tehát lehet számítani munka­körök összevonására. Beszélgetés közben kiderül, hogy a napokban új érdekvédelmi szervezet alakult a gyárban. A szakszervezet bábásko­dásával jött létre az üzemi tanács. Amikor egyik tagját, Fehér Károlyt a szervezet jogairól kérdezem, így vá­laszol: legalább a döntésekről lesz tudomásuk. Nem kétséges, a tiszakécskei gép­gyár vezetői a megmaradásért küz­denek. Senkinek nem érdeke, hogy a város utolsó nagy üzemét bezárják. De miként működhetne tovább? Ho­gyan szüntethető meg a több éve tartó bizonytalanság? A privatizáció után megmarad-e a több száz kécskei ember munkahelye? Egyáltalán megmarad-e a gyár? Pillanatnyilag senki nem tudja a biztos választ, ahogyan a Vegyépszer egyik régi al­kalmazottja, Sonkoly Ferenc fogal­mazott: mindez a jövő zenéje. Benke Márta A lakiteleki gyümölcsszárítóban Hans H. Rabeler 1964-ben Né­metországban alapított egy olyan cé­get, amely gyümölcsök szeletelésé­vel, szárításával, valamint porrá ké­szítésével foglalkozik. Három éve úgy gondolta, hogy Magyarországon is szerencsét próbál. A Lakiteleki Szikra Téeszben partnerre is talált. Áttelepítették a gépeket, s FCG Fruchtchips Magyarország Kft. né­ven az elmúlt év őszén beindult a termelés. A kft.-nek Rabéi úr 55 szá­zalékban tulajdonosa, a többi résszel a szövetkezet rendelkezik, melyből néhány dolgozó vagyonrészarányát áthozta. — A termelés beindulása óta mint próbaüzem működik — mondja Pé­ter László ügyvezető igazgató —, mert még nem sikerült elérni azokat a paramétereket, amit terveztünk. Ennek főleg technikai és emberi okai vannak, de szervezési hibák is közre­játszottak. Azok a dolgozók, akik kint Németországban tanulták meg a gépek kezelését, sajnos, itthagyták az üzemet, az újaknak pedig időbe tel­lett, mire mindent el tudtak sajátítani. Jelenleg 55 dolgozónk van, az elkö­vetkezendő időben minőségi cserét szeretnénk végrehajtani. Olyan mun­kaerőre van szükségünk, akik tudják teljesíteni a normát. Az elmúlt évben ugyanis alacsony volt a teljesítmény, de ez a gépek nem ismeretéből is adódott. A próbaüzem miatt nem volt nyereséges a termelés. Hogy a part­nereket ne veszítsük el, folyamatosan szállítottunk, de nem annyit, mint amennyire igény lett volna. • A gyümölcsszárítóban a gépso­ron az utolsó almákat hámozzák az asszonyok. Az ügyvezető igaz­gató szerint a meggy feldolgozásá­nak kezdetére felújítják az üzemet. Szerencsére ebben az évben is több a megrendelés, mint amit telje­síteni tudunk, így más üzemekkel is tárgyalunk, hogy segítsenek szárí­tani. Nagy igény mutatkozik a szárí­tott biotermékek iránt. Abban a sze­rencsés helyzetben vagyunk, hogy az áru teljes vertikumával — friss, szá­rított, fagyasztott, konzerv — foglal­kozunk. A termékek 98 százalékát külföldre szállítjuk. Belföldi piacon még nincs olyan nagy kereslet szárí­tott gyümölcsökből. Az idén közvet­len a termelőktől is szeretnénk vásá­rolni. A lekötött üzletek reményt kel­tőek, így minden bizonnyal maga­sabb árat tudunk fizetni a nyári gyü­mölcsökre és az almára. — Olyan hír terjedt el, hogy az üzemnek a működéshez nincs tiszti- orvosi engedélye. Igaz ez? — A tevékenység ideiglenes en­gedélyre volt benyújtva. Megálla­podtunk az Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomással, hogy készítünk egy ütemtervet, s a termelési cikkek ismeretében iga­zodni fogunk az igényekhez. Az el­lenőrzés során tapasztalt hibákat ki­javítottuk, a megkívánt technológiai szintre igazítjuk a termelési körül­ményeket. Az alma feldolgozásának befejeztével a meggy megkezdéséig felújítjuk az üzemet. A legszüksége­sebbeket meg tudjuk tenni. Olyan cégekkel vagyunk kapcsolatban, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ne fizessenek, így remélhetőleg anyagi gondjaink nem lesznek. Jobb minőségű munkát szeretnénk vé­gezni, s ennek következtében a fize­tések is magasabbak lesznek, bár ed­dig sem panaszkodtak munkatársa­ink. A nyári munkákra időszaki dol­gozókat is szeretnénk felvenni. Nincs szó tehát leépítésről, csak a munka­erőt meg akarjuk választani. A technológiára építjük az embereket — mondta Péter László. Szentirmay Öntöznének, ha tudnának Égi áldásra várnak a földek Májusi eső aranyat ér, tartja a közmondás. Ebben az évben azonban szinte egy csepp csapadék sem esett ebben a hónapban, sőt azóta is csak nagyon kevés. A mezőgazdasággal foglalkozó emberek tudják a legjob­ban, hogy mit is jelent ez. Öntözni természetesen lehetne, de hogyan és milyen áron? Erre voltunk kíván­csiak, amikor megkérdeztük a Tisza- kécske és vonzáskörzetébe tartozó községek szövetkezeteit. A Tiszaalpári Búzakalász Szövet­kezet területén csak az értékes kultú­rákat locsolják — tájékoztat Kecskés Béla, az Agro-Alpár Kft. ügyvezető igazgatója. Ez 20 hektár pritamin- és tíz hektár fűszerpaprikára vonatko­zik. Ezek a kertészeti növények már az új tulajdonosoké. Egy köbméter víz ára negyven forintba kerül. A magas költséget az okozza, hogy a víz nyílt csatornán jön fel a Tiszából, s felét párolgással és szivárgással el­veszíti. Szeretnének öntözni, de ilyen áron nem tudnak. A csatorna üresen áll. Az új gazdák mindegyike nem tudja megfizetni, így kénytelenek a természetre hagyatkozni. A szomszédos szövetkezetben, a Tiszatájban, összesen 900 hektár ön­tözhető terület van. Eddig csak a dinnyére, dohányra és a paprikára juttattak ki vizet, most tervezik a szudánifű és a lucerna locsolását — mondja Lódi István agronómus. Első alkalommal 30 miliméterre, másod­szorra húszra áztatták be a földet. Náluk harminc forint egy köbméter víz ára. A Lakiteleki Szikra Szövetkezet­ben nyolc géppel dolgoznak, első­sorban zöldségféléket é szántóföldi kultúrákat öntöznek. Hasonlóan a Ti- szatájhoz, ők sem tesznek különbsé­get a szövetkezeti és a magánterüle­tek között — tudom meg Gangl Já­nos elnöktől. Az egész évre kilenc- százezer köbmétert terveztek ön­tözni, ebből májusban százharmin­cezret valósítottak meg. Az önkölt­ség 11-12 forint. Az új földtulajdo­nosoknak 15 forintért adják, de csak úgy, ha előre befizetik az árát. Erre azért került sor, mert az elmúlt évben volt olyan, aki nem fizetett a °zolgál- tatásért. Szentkirályon nincs lehetőség arra, hogy mesterségesen juttassanak ki vizet a földekre. Nyárlőrincen volna, de olyan ma­gasak a költségek, hogy nem tudják vállalni - kapom az információt K. Farkas Sándor elnöktől. Az aszály már nagyon megviselte a növénye­ket. A búzánál ötven százalék termés várható, de a többi gabona is hasonló helyzetben van. Már hatvan vagon­nal kevesebb termésre számíthatnak az időjárás miatt. Ugyancsak nyolc gép dolgozik a Tiszakécskei Solohov Szövetkezet földjein, napi nyolc órában. Silót, le­gelőt és kukoricát öntöznek. A Ti­szából csatornán keresztül jut el z iz Kerekdombra, onnan pedig z rt rendszeren a földekre. Náluk 15-17 forint egy köbméter víz ára, de csak azok a gazdák jelentkeztek öntö­zésre, akik kertészkedéssel foglal­koznak. Homokterületeken már nyolcvan százalék a terméskiesés a gabonánál — mondja Erős József el­nök. Szentirmay Tamás Sikeres licitálások Alp iron • Magasban a táblák, vevőre találtak a földek. A Tiszaalpári Búzakalász Tsz földterületének az árverésére került sor az elmúlt hét végén. Június 3-án csak hatan jelentkeztek az 1467 aranykorona értékű földre, míg más­nap már 43-an licitáltak az 5 908 aranykoronára. Ezeknek a területek­nek egy része öntözött, így költség­ként a leendő tulajdonosoknak hektá­ronként még negyvenegyezer forin­tot kell majd fizetni. A Kapcsándi család negyven hek­tárt akart visszaigényelni a tanyájuk mellett. Harmincnégy tehenük van, azoknak akarják a takarmányt meg­termelni. A nagy gazdaság miatt ha­tan állandóan dolgoznak a tanya kö­rül, de napszámosokat is szoktak al­kalmazni — mondja Kapcsándi Má­ria, aki a családot képviseli. Az öccse állattenyésztési iskolába járt, a bátyja Tanévzárók A diákok többsége alig várja, hogy elérkezzen az utolsó tanítási nap, és végre elkezdődjön a hosszú nyári szünet. Ez utóbbit azonban megelőzi a nyolcadikos tanulók ballagása, majd a bizonyítványosztás izgalmas pillanatai. A tanévzáró ünnepséget Tisza- kécskén a Móricz Zsigmond Általá­nos Iskolában az alsó tagozatosok­nak június 12-én délután 6 órakor, a felső tagozatosoknak ugyanezen a napon délelőtt 9 órakor, a gimnazis­táknak június 13-án, 9 órakor tartják. A szakmunkásképző iskola évzárója június 14-én, 10 órakor lesz. Az ókécskei 2-es Számú Általános Is­kolajúnius 13-án, délután 17 órakor, a tiszabögi iskola június 12-én, dél­után 6 órakor, a kerekdombi iskola ugyancsak 12-én 16.30 órakor, a sár­halmi iskola pedig ugyanezen a na­pon 3 órakor ünnepel. A szentkirályi általános iskola jú­nius 12-én kilenc órakor zárja a tan­évet. mezőgazdasági gépszerelő, ő tejipari szakon végzett, de a mérlegképes könyvelőije is megvan. A szülei pe­dig több mint húsz évet húztak le a szövetkezet állattenyésztési telepén. Természetesnek tartjaK, hogy tovább is állatokkal foglalkozzanak, hiszen ehhez értenek. Most nyitottak tejbol­tot a faluban. 28 forintért adják liter­jét, de ez a tej 3,8-4,2 százalék zsír- tartalmú. A jó minőség miatt a vevők nem egy-két, hanem 8-10 litert visz­nek, így saját maguk készíthetnek be­lőle túrót és tejfölt. Nem csak Kapcsándiék, de a többi licitáló is szerencsével járt, mert si­került a földeket ötszáz forintos aranykoronánkénti áron megkap­niuk. Persze ez az egyezi lésnek is köszönhető. Sz.T. Lemondások Az utóbbi hetekben több személyi változás történt a tiszakécskei ön- kormányzatban, néhányan távoznak eddigi munkakörükből. Nemrégiben adta be lemondását Alexa András, a polgármester hivatal műszaki osz­tályvezetője. Alexa úr tevékenységét több ízben kritika kísérte, elsősorban az épülő ókécskei tornaterem kap­csán érte éles bírálat. A munkakör betöltésére kiírt pályázatra ketten je­lentkeztek. Egy tiszakécskei, akinek képesítése nem felel meg a követel­ményeknek, és egy kecskeméti pá­lyázó, akinek jó esélye van a munka­kör betöltésére. Közös megegyezéssel, június 2-ai határidővel beadta lemondását Zo- boki Bertalan, az ÉPKER Kft. ügy­vezető igazgatója. Döntése azért is meglepő, mert a kft. ügyeit rendezte a testület, a működési feltételek két év után végre adottak. A héten Pásztorné Szikszai Eszter gyámügyi előadó is felmondott a kécskei polgármesteri hivatalnak. Testületi ülés Szentkirályon Június 24-én a szentkirályi képviselő-testület összeül, hogy az éppen esedékes szociális ügyekben döntsön, a kérelmeket bírálja el. Ezen felül meghallgat­ják a földkiadó bizottság beszá­molóját, s döntenek a tájvédelmi programba való belépésről. Szúnyogirtás sárkányrepülővel Mintegy 80-100 hektáron vé­geznek szúnyogirtást Tiszaalpá- ron. A permetezés sárkányrepülő­ről történik, így kevesebbe kerül a vérszívók elpusztítása. Az első alkalomra a napokban, a máso­dikra augusztusban kerül sor. Néptáncfesztivál Június 13-án megyei néptánc­bemutató és gála lesz a tiszakécs­kei Arany János Művelődési Központban. A megye legjobb néptáncosai és kísérőzenekarai lépnek fel mintegy 300 fő részvé­telével. A bemutatót szakmai ér­tékelés, megbeszélés követi, ame­lyen részt vesz Botos József ko­reográfus Székesfehérvárról és Eredics Gábor népzenész, a Vuji- csics együttes vezetője. Minden néptáncot és népzenét szerető ér­deklődőt várnak Tiszakécskére. Módosítják az adót Tiszakécskén június 10-én tes­tületi ülés lesz. A képviselők megvitatják, hogy mennyi pénzt tudnak szánni a szabadstrand te­rületére, az Arany János óvoda te­tőszerkezetének javítására és a Szolnoki úton járdaszakasz építé­sére. Módosítani akarják a képvi­selői költségtérítésről szóló ren­deletet, valamint az iparűzési adót. Kécskei telefonhelyzet Régi problémája Tiszakécské- nek, hogy kevés a telefonvonala, ezért önerős fejlesztéssel próbál­nak a helyzeten javítani. Öt­százötven személynek kellett je­lentkeznie, hogy a MATÁV Sze­gedi Igazgatósága elkezdje új, di­gitális központjának kiépítését. Ez ideig 584-en keresték meg a polgármesteri hivatalt, hogy az önerős lakossági telefonfejlesz­tésben részt vegyenek. így meg­indulhatnak a munkálatok és a MATÁV ígérete szerint 1994 év végéig minden jelentkezőnek lesz telefonja. Benzinkút épül Tiszaalpáron Jóváhagyta a tiszaalpári képvi­selő-testület, hogy a Dózsa György és a Hunyadi út kereszte­ződésében benzinkút épüljön. A kivitelezést és az üzemeltetést az EXON-SPED Kft. végzi. A kft. vállalta, hogy amennyiben meg­kapja az építési engedélyt, úgy két hónap múlva már üzemeltetni fogja a kutat. Nem nyit ki az ABC? Minden év május elején nyitott Lakiteleken a Tősfürdő mellett lévő ABC. Ebben az évben azon­ban hiába várták az emberek, még a mai napig sem áll a vevők ren­delkezésére. Az okról Magyar Sándor, az Univer Áfész ügyve­zetője adott tájékoztatást. El­mondta, hogy az Univer még a tavasz folyamán eladta a boltot Márik Györgynek, aki nem tudni, hogy miért nem nyitotta még ki. Az oldalt szerkesztette: Benke Márta Tiszakécske és vidéke > Egyelőre van munka a gépgyárban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom