Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-08 / 82. szám
Lakitelek, Nyárlőrinc, Szentkirály, Tiszaalpár Népfőiskolái tervek Az országban egyre több népfőiskola nyitja meg kapuit, hogy képzést, oktatást nyújtson az érdeklődőknek. Közülük a tiszaalpári Grundtvig volt az első, amely bentlakásos volt — kétszer három hónap —, s már 1991. november 16-án megkezdte működését. Azóta több tanfolyamot is szerveztek már, most ismét valami újban törik a fejüket. Kovács Gabriellától, az intézmény vezetőjétől érdeklődtem terveikről. — A helybeli munkanélkülieken szeretnénk segíteni. Háromszáz személyről van szó, akiket átképeznénk. Szem előtt kell tartani, hogy az emberek mit akarnak. A kisállattenyésztés, valamint a zöldség- és dohánytermesztés lenne megoldható, s erre is van igény. Az a célunk, hogy akik kötődnek a faluhoz, a mezőgazdasághoz, azoknak olyan tematikát állítsunk össze, amivel tudnak mit kezdeni. Nemcsak passzívan váijuk a jelentkezőket, hanem fel is keressük őket. A népfőiskolának éppen ebben látom a létjogosultságát, hogy az emberekhez közelítsen, s olyan ismeretanyaghoz juttassa őket, amit a sajtóból vagy máshonnan nem nagyon ismerhetnek meg. Pályázat útján nyertünk 430 ezer forintot, ezt a tanfolyamra szeretnénk költeni. Tekintélyes előadókat hivunk. Csoportonként 20-25 hallgatóra gondoltunk, de nincs felső határ. Hat héten keresztül heti öt nap oktatással próbáljuk az anyagot átadni. Elsősorban a helybeliekre számítunk, de a környező települések polgárai is jelentkezhetnek, nyitottak vagyunk bárki számára. — Van-e jövőjük a népfőiskoláknak? — Az állami oktatás nem old meg mindent. Ha nyolcadik után nem tud valaki elhelyezkedni, akkor ez lehetőség számára. Roszszabb esetben munkanélküli lesz. Azokat kell felkarolni, akik a szőkébb környezetünkben élnek, túl azon, hogy nem minden esetben szükséges a bizonyítvány. Hosszú távon azt szeretnénk, ha egy falu lenne mögöttünk, ahol a gyakorlati dolgokat is el lehet sajátítani. A népfőiskoláknak óriási lehetőségük van a munkanélküliek átképzésében. A mi intézményünk dán típusú. Ott már 150 éve oktatnak így. Szeretnénk átvenni azokat a módszereket, amiket alkalmaznak. A10 osztályos iskola bevezetése után is lehetőséget ad a népfőiskola a képzésre. Az önkormányzat ezért is támogatja ezt az oktatási formát. Szentirmay Tamás SZÁMÍTÓGÉP A SÁRHALMI ISKOLÁBAN Juhtenyésztésgondokkal Ilyenkor, húsvét előtt kellene legkapósabbnak lenni a bárányoknak, mert vannak olyan emberek, akik az ünnepet csak barányhússal tudják elképzelni. A lassan egy hónapja tartó száj- és körömfájásjárvány miatt azonban egészségügyi zárlatot rendeltek el az olasz hatóságok. Változott-e a helyzet, tudnak-e a termelők exportra szállítani még ezen a héten?—kérdeztük az illetékeseket. —Az olaszokkal folyamatosan tárgyalásban vagyunk — mondja Csarnó Qyörgy, a Földművelési Minisztérium agrárrendtartási főosztály munkatársa. Többször változott már a helyzet. Legutóbb megegyeztünk, hogy légihídon lehet bárányokat szállítani, de később ezt visszavonták. Most szinte mindenhova lehet exportálni, csak éppen Olaszországba nem. Dr. Pitti Lajos tiszakécskei körzeti állatorvostól azt tudtuk meg, hogy Líbiába és Közel-Keletre lehet bárányokatszállítani, decsak 35 kilogrammfelettieket és csak hímneműeket. Igen ám, de a gazdáknak nincs még ilyen súlyú bárányuk, különben is számukra az lenne a legkedvezőbb, ha közvetlen az anyától vinnék el a szapomlatot. Ha megvárják, míg meghíznak 35 kilóra, a forintérték egyharmadát megetetik az állatokkal, akkor meg mi benne a haszon? Jelenleg tehát úgy áll a helyzet, hogy a juhtenyésztők ráfizetnek arra, hogy bárányok születtek. De ha így van, ki fog majd birkákat tenyészteni? SzenTa Az ipari iskola szépségkirálynője • A szépségverseny győztesei: középen Horváth Szidónia, balra Balogh Ildikó, jobbra Gáspár Szilvia. Talán a Miss Universe Hungary, vagy a Miss World adta az ötletet a tiszakécskei ipari szakmunkásképzonek, hogy ők is megrendezzék iskolájuk szépségversenyét. A vetélkedésben férfi- és női lábszépségverseny és a Miss Ipari ’93 Szépe szerepelt. A lányoknál Bállá Mónika, a fiúknál Bagi István lába nyerte meg legjobban a zsűri tetszését. Tizenhármán neveztek be, úgy látszik, nem babonásak. Először szabadon választott ruhában, majd fürdőruhában kellett a zsűri és a közönség előtt megjelenni. Különösen a fürdőruhás bemutatkozás aratott a fiúk körében nagy sikert. A Miss Ipari ’93 Szépe Horváth Szidónia lett, udvarhölgyei pedig Balogh Ildikó és Gáspár Szilvia. Horgászverseny a Holt-Tiszán • Szabó Ferenc a „tekintélyes” ponttyal. Ittatavasz! A pecások megjelentek a vízpartok környékén. A hét végén a Zalka Máté Horgászegyesület Olympos csoportja horgászversenyt rendezett a szikrai holtágon. Több mint negyven résztvevő —-közöttük egyetlen nő, Váczi Pálné — az időjárásra nem panaszkodhatott. A szerencsével azonban hadilábon álltak, alig sikerült halat fogni. A versenyzők azonban bebiztosították magukat, mert ebédre marhapörköltet rendeltek. A kifogott halból készült ételből, bizony, kevesen laktak volna jól. Az első hely sorsát egy 174 dekagrammos ponty döntötte el Szabó Ferenc javára. Legközelebb májusban mennek közösen horgászni Békésszentandrásra. c, t Egy képviselő lemondott A fiúk büszkén mutatják a kutyanyelvre írt szorzásaikat. A politikus, a bankigazgató, vagy a város vezetője ismert a nyilvánosság előtt. Nevük gyakran szerepel az újságban, s az átlagember bírálja vagy eüsmerően szól tevékenységükről. Kevésbé mondható el ez a pedagógusról, aki évtizedeken át csendben, kitartóan, türelemmel — elzárva a szereplési, kitűnésre alkalmas lehetőségektől—tanítja a gyermekeket. Különösen igaz ez a tanyai tanítóra, aki távol a várostól végképp kiesik azok látóköréből, akik a dicséreteket osztogatják. Az ötvenhét éves Bodor András tanító egész életében tanyai iskolában tanította a betűvetést és a számolást. Külső-Ballószögön indult 1954-ben pályafutása, ami 1957- ben kettétört. A fiatal tanító hazug vádak alapján került bíróság elé, s mint akkor sokakat, őt is megbüntették ’56-ért. A tanitói pályára nem térhetett vissza, pincemunkásként, adminisztrátorként, raktárosként és könyvelőként dolgozott Helvécián, majd Tiszakécskén 1963-ig. Ekkor végre visszatérhetett hivatásához, és Székhalmon elkezdhette újra a nebulók oktatását. Innen Árkus dűlőre vitte sorsa, majd Sárhalomra, ahol a mai napig is tanít. — Ezt szerettem mindig — vallja önmagáról Bodor András —, ezt szoktam meg. Semmi pénzért nem mennék a városba. A tanyai emberek összetartóbbak. Ha valaki, persze, azt gondolja, hogy egy tanyán élő és dolgozó pedagógus elmarad, nem képes felvenni a versenyt a kor követelményeivel, nagyon téved. Érdemes bepillantani a sárhalmi iskolába, amely elsősorban Bodor tanító úrnak köszönheti fennmaradását. Bandi bácsi mindig is magáénak érezte az iskolát, ezért nem hagyta, hogy tönkremenjen. Gondoskodott a karbantartásáról, a tető megjavításáról, az épület kifestéséről. Az eszközöket szívós kitartással szaporította. A sárhalmi iskolában — ugyanúgy, mint a modernekben —, ott az írásvetítő, a színes televízió, a számítógép és a nyelvi labor. Bodor Andrást ugyan a hajdani tanítóképzőben nem tanították meg a számítógép kezelésére, az idegen nyelvek közül is csak az oroszt sajátította el. Ez azonban nem akadály abban, hogy tanítványai már részesüljenek • Bodor András maga gondoskodik a tanterem fűtéséről. ebből a tudományból is. Bodor András maga tanulgatott meg a számítógéppel bánni, a német nyelv tanításához pedig magnókat, fejhallgatókat szerzett, s ő is tanul -f- leckéről leckére haladva a gyermekekkel együtt. De más csudákat is tapasztaltam Bodor Bandi bácsi iskolájában. A tanterem előtt sorakozna^ a váltócipők és minden tanulónak kisseprűje van, hogy tízórai után összesöpörje a pad alá szóródott ételmorzsákat. A régimódi padokban párnák, ne legyen kényelmetlen a hosszú ülés. Hogy meleget árasszon a nagy vaskályha, arról a tanító úr gondoskodik. Emellett minden gyermek teljesítményéről napi, pontos kimutatást vezet. Á mozgást sem korlátozzák a téli, tanyai kemény hidegek. Az üres tanterem berendezett tornaszobaként áll a tanulók rendelkezésére. S hogy milyen a hangulat a sárhalmi iskolában? Tanúja voltam: tanítás után Bodor András alig tudta a gyerekeket hazaküldeni. Benke Márta Ki fizeti meg az elfolyt vizet? Hetek óta Lakiteleken, az üdülőterületen lévő víztorony túlfolyóján folyik a víz, megtöltve a víznyelő árkot több száz méter hoszszon. Péter Józseftől, a Bácsvíz Rt. tiszakécskei üzemvezetőjétől érdeklődtünk az ok miatt. — Nagyon egyszerű. Tiszaalpáron és Tiszakécskén túltermelés van, s mi ezt nem tudjuk szabályozni. Ahhoz, hogy a kécskei kólagyár termelni tudjon, be kell indítani a gépházat. A kólaüzem szerződött fogyasztó, nekünk kötelességünk vizet adni. 3,5 bar szükséges, ellenkező esetben leállnak a gépeik. — Ki fizeti ,meg az elfolyt vizet? — Senki. Úgy vesszük, mintha hálózati öblítést végeztünk volna. — Az arra lakók panaszkodnak, hogy a pincéjükben áll a víz. — Az talajvíz lehet. — Mikorra oldódik meg a probléma? — Folyamatosan dolgozunk rajta, meg fogjuk oldani, két héten belül. Nekünk sem jó ez a helyzet — mondta Péter József. Szilvia fél Múlt hétfőn — minden értesítés nélkül — jelentek meg a tiszakécskei Markovics Lászlóné házában a gyermekvédő intézet dolgozói, hogy Kolompár Szilviát, akit Markovics néni 18 éve nevel, elvigyék a kecskeméti Platán Szociális Otthonba. Mivel a nevelőmama nem adta a lányt, és Szilvia is ragaszkodott megszokott otthonához, erőszakkal cipelték be az intézetbe, ahonnan még aznap a nevelőmama lánya, Dobos Lászlóné szabadságra hazahozhatta Szilviát. Pár nappal a történtek után felkerestem a már megnyugodott leányt, aki elmondta: ismét dolgozik és boldog, hogy itthon lehet. A félelem azonban nem múlt el. A mama és ő is retteg, hogy valami baj érheti az utcán, vagy újra — hasonlóan a múlt héten történtekhez — elrabolhatják. Ezért, ha csak lehet, kísérővel jár az 'utcán. Szilvia persze harcedzett. Sokat szenvedett már — mesélte —, amikor szülőanyjánál volt, éheztették, karjába ^ tüzes vassal bélyeget nyomtak. — Én már nem tudok sírni akkor — mondta —, ha a testem kínozzák, csak ha a lelkem fáj. Markovics mama saját gyermekein kívül tizenhármat nevelt fel. Ezek közül nem egyet úgy vittek el, hogy el sem búcsúzhatott tőlük. A nála élő Ábel Máriához és Szilviához foggalkörömmel rakaszkodik. Talán mert úgy tartja természetesnek, hogy akiket fölnevelt, most már öregségére azok viseljék gondját. S hogy ez megvalósítható-e? Számtalan példa mutatja, hogy a legmerevebb bürokrata szemlélet fölött is győzhet az emberség. Az illetékesektől érdeklődve megtudtam, jól halad Szilvia ügye. Egyrészt Markovics néni fia vállalja a gyámságot, másrészt a helyi szociális otthon helyet tud adni a lánynak, így nem kellene Kécskétől, s a mamától elszakadni. Megnyugtató, hogy most — talán a nyüvánosságnak is köszönhető — mindenki segíteni akar Szilviának. De mi lesz a többi, hasonló sorsú emberrel? Benke Márta Bemutatkozik szerkesztőségünk • A kécskei szerkesztőség munkatársai: Lukács Mónika, Benke Márta és Szentirmay Tamás. A Petőfi Népe megyei napilap a megye több városához hasonlóan Tiszakécskén is helyi szerkesztőséget hozott létre. Az itt dolgozó újságírók a körzet településeinek eseményeit kisérik figyelemmel, ugyanis nemcsak szavakban, de valóságosan is szeretnénk közelebb kerülni olvasóinkhoz. Úgy gondoljuk, ha pontosan, hitelesen és napra készen akaijuk informálni lapunk népes olvasótáborát környékünk, Tiszakécske, Lakitelek, Tiszaalpár és Szentkirály híreiről és az itt élők mindennapjairól, gondjairól, akkor nekünk, újságíróknak is ezeken a helyeken kell nap mint nap jelen lennünk. Munkánkat könnyíti az olvasók részéről tapasztalt bizalom, nehezíti viszont a szerkesztőség működési feltételeinek megteremtése. Helyet végül is Tiszakécskén, a Béke utcában lévő Pusztatourist idegenforgalmi hivatal irodájában találtunk. Nem kell tehát Kecskemétre utazniuk azoknak, akik személyes problémájukkal vagy kérdéseikkel szeretnének hozzánk fordulni. Várjuk azoknak a jelentkezését is, akik kedvet éreznek az újságíráshoz és szívesen dolgoznának, tudósítanának a Petőfi Népének. Égyelőre három munkatársa van a kécskei szerkesztőségnek: Lukács Mónika, aki az információk összegyűjtésével és hirdetésfelvétellel foglalkozik. Szentiirnay Tamás elsősorban Lakitelekről és Tiszaalpárról „szállítja” a híreket, Benke Márta pedig a szerkesztőség vezetője. Kérjük a Tiszakécskén és környékén élő polgárokat, forduljanak hozzánk bizalommal, az önkormányzatokat, valamint az oktatási és kulturális intézményeket pedig arra biztatjuk, hogy juttassák el — olvasóink pontos informálása érdekében—közérdekű híreiket. Címünk: Tiszakécske, Petőfi Népe helyi szerkesztősége, Béke utca 142. Telefon: 341-012. A városban már napokkal előtte elterjedt a hír, hivatalosan azonban a legutóbbi testületi ülésen jelentette be Tóth Dezső polgármester, hogy az önkormányzat egyik képviselője, a vállalkozóként ismert Balia Ferenc visszaadta képviselői mandátumát. A lemondás okairól Bállá Ferenc a későbbiekben kíván nyilatkozni. Vágóhídbó! kisüzem? A tiszakécskei önkormányzat hasznosításra hirdette meg a városi vágóhidat, miután a pályázat nélkül jelentkező helyi vevők közt nem tudtak dönteni. A hasznosítási .pályázatra két ajánlat érkezett, az egyik a hentesüzletet működtető Dudás Árpádné részéről, aki azonban az utolsó pillanatban viszszalépett. A másik pályázó Kiss András kecskeméti vállalkozó, akinek üzlettársa, Ballai József a múlt heti testületi ülésen elmondta: környezetbarát élelmiszer-kisüzemet szeretnének a vágóhíd épületében létrehozni. Amennyiben az önkormányzat ilyen célra nem adja bérbe a létesítményt, úgy más épületben, de mindenképpen Tiszakécskén valósítják meg a világbanki hitellel támogatott elképzelésüket. Kié lesz a borászati kft.? Az elmúlt hónapokban eladásra kínálták a nyárlőrinci Szikrai Borászati Kft.-t. A pályázatra két vevő jelentkezett. Áz egyik vállalkozói csoport, a másik pedig a helyi MRP Munkahelyi Résztulajdonosi Program — keretében a kft. dolgozói. Abban, hogy ki legyen,a végleges tulajdonos, az ÁVÜ- nek kell állást foglalni. Amint azt megtudtuk. Kánya Gábor, az állami gazdaság igazgatója az MRP-t részesítette előnyben, így azt Javasolta elfogadásra az ÁVÜ-nek. Még két hónap szükséges ahhoz, hogy végleges döntés szülessen az ügyben. Jogutód a református iskola Több alkalommal írtunk arról, hogy a kécskei önkormányzat visszaadja a református egyháznak egykori tulajdonát, az ókécskei iskolát. Az átadással kapcsolatos az a hír, hogy a kécskei képviselő-testület egyetértett azzal, hogy az ősztől református iskolaként működő intézmény jogutódja legyen a jelenlegi 2. számú iskolának, így az ott dolgozó pedagógusokra továbbra is a közalkalmazotti törvény vonatkozik. Ezenfelül az iskola igazgatója, Kiss Lajosné az intézmény dolgozói által aláírt nyilatkozatot olvasott fel, melyben kijelentik: amennyiben az önkormányzat elfogadja a református iskola jogutódlását, úgy ők nem tartanak igényt végkielégítésre. Testületi ülés Ma 17 órakor ismét összeülnek Tiszakécske város képviselői. Az ülésen egyebek közt szó lesz a vagyonvédelmi alapítvány támogatásáról, valamint a speciális és a szakmunkásképző iskola gondjairól. Ezenkívül döntenek a benzinkút melletti terület értékesítéséről és az intézményvezetői állásokkal kapcsolatos pályázati eljárásról. S.-----------.---------------------------> Az oldalt szerkesztette: Benke Márta Tiszakécske és vidéke Egy tanyai tanító dicsérete
