Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-08 / 82. szám
HIT ES ELET Görög kulturális központ nyílik Kecskeméten A török dúlás idején egy élelmes kereskedőréteg is vándorolt Magyarországra szerencsét próbálni. Görögországból, Szianiszte és Kozanie városából — a feljegyzések szerint — Kecskeméten, Szentesen, Karcagon, Gyöngyösön, Miskolcon, Budapesten és természetesen a vonzáskörzetükben telepedtek le. Kecskeméten és környékén 270 családot jegyeztek be az egyházalapító okiratba. Vallásuk szerint ortodox vagy pravoszláv keresztényeknek nevezhetők. A szó pontos jelentése: igaz hitü, vagy igaz módon dicsőíteni Istent. A templom, amely Kecskeméten, a Széchenyi téren áll, már nem az eredeti. A görög kereskedőknek sokat jelentett a hitük, a vallásuk. Első dolgaik közé tartozott, hogy létrehozzák az egyházközséget, templomnak és temetőnek vettek helyet. A felépült templomot, mint a jelenlegit is, amit a múlt század elején építettek, kereskedőudvarral vették körül, mely a templom védelmét is szolgálta. Sokat áldoztak a berendezésre, most is láthatók a szép és értékes ikonok, kegytárgyak. Minden városban iskolát alapitottak. Zavirasz György kisújszállási kereskedő például az összes könyvet beszerezte, ami Görögországban megjelent. Ezek általában Velencében, Bécsben készültek, így itt Magyarországon európai színvonalú könyvtára lett. Nagyon érdekes, hogy általa íródott és idegen honban az első görög irodalomtörténet. A híres könyvtár most az ortodox egyház tulajdona, sokan végeznek itt tudományos kutatásokat Görögországból is. A jelenlegi felmérések szerint az ortodox egyház kulturális öröksége nagyobb Magyarországon, mint a hívek számaránya. Eredetileg a konstantinápolyi patriarchá-Királlyá Jézust koronázzátok! Ez az énekeskönyvi idézet volt idén a központi témája az április 4-én, virágvasárnapon tartott egyházmegyei református ifjúsági találkozónak. Ezt a konferenciát 3. alkalommal rendeztük meg Kecskeméten, a református templomban, idén 20 ifjúsági csoport 130 küldöttjével, helyi főiskolások részvételével. A virágvasárnap központi üzenetével foglalkoztunk a délelőtti prédikáció, előadás, csoportbeszélgetések, énekek és a záró evangélizáció segítségével. Jézus Krisztus ennek a világnak az Ura. a legnagyobb hatalom, akkor is. ha ez a nagyhéten húsvétig elrejtetik előlünk. O Úr a betegség, halál, szenvedés felett! Mikor a Gecsemáné-kertben jönnek elfogni Őt, a poroszlók pusztán attól, hogy megpillantják, hátraesnek. Jézus akkor önként teszi le a hatalmat, keresztre adja magát, hogy váltsághalálával megmentsen minket. Azonban mindezek után Isten felmagasztalta Őt mindenek fölé és olyan nevet adott neki, ami minden név fölött való, hogy az Ő nevére minden térd meghajoljon. Akkor lesz igazán helyén az életünk. ha Jézus Krisztus csodálatos uralma alá engedjük mi is magunkat! Ez a nap arra figyelmeztetett minket, hogy legyen egyre teljesebbé az Ő uralma. Ne csak látszóla-Páll László, református lelkipásztort búcsúztatta a pénteki szeles, esős délutánon számos lelkész és a szabadszállási gyülekezet tagjai, a szabadszállási temetőben. Páll László 12 évvel ezelőtt került a Budapest Gorkij fasori gyülekezetbe, de ezt megelőzően a Bács-Kiskunságban végezte lelkipásztori szolgálatát, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, s 15 évig Szabadszálláson. Dr. Hegedűs Loránd, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a ravatalozónál arról a nagy lelki gazdagságról beszélt, amivel Isten elhalmozta Páll László életét. Éles elméjű, intellektuális lelkészt veszített el az egyház, mindössze 66 évesen. Érző szívű, embereket tisztelő és szerető lelkészként ismerték lelkésztársai, s a gyülekezet tagjai. A püspök úr a magyar Alföld, a tanyai emberek # Részlet a kiállítás anyagából. tushoz tartoztak, most 1953 óta Moszkva a központjuk. Az idők során az egyház asszimilálódott Magyarországon, vegyes házasságok révén kevesen maradtak meg hitükben. Ez hatással volt az épületek állagára, a kulturális életük visszafejlődésére. A kecskeméti templom hosszú évekig romosán állt, nem tartottak benne istentiszteletet. Az utóbbi években jelentős városi és megyei segítséggel restaurálták, azóta minden hónap első vasárnapján Horeftosz Kristóf paróchus, aki Szentesről jár ide, bemutatja a liturgiát. A látogatottság gos, hanem valóságos, és ne csak egy-egy területen, hanem teljes életünkön: érzelmeink, akaratunk, értelmünk felett. Ezzel lesz teljessé a mi örömünk és békességünk! Csodálatos volt hallani a csoportbeszélgetések után a beszámolókat, majd személyes, boldog -bizonyságtételeket arról, micsoda változás, ha Jézus Krisztus kerül a trónra az életünkben. Fiatalok örömmel számoltak be, adtak hálát, hogy így lett teljessé életük, Jézus uralma által megváltozott indulatos, haragos természetük. Amit a maguk akaratából legfeljebb csak elfojtani tudtak, attól Jézus Krisztus szabaddá tette őket. Mindenkinek Jézus Krisztus hatalmára van szüksége, koronázd királlyá ezért Te is Őt életed felett! A délutáni program a kecskeméti Református Ifjúsági Egyesület zenekarának és énekkarának a koncertjével zárult, Bach-müvekkel gazdagították a napunkat, melynek adománya a gyülekezet énekzene kultúrájának támogatására létrehozott Orváth Viktor Alapítványra folyt be. Áldjuk Urunkat, hogy Ő Szentlelke által közöttünk volt ezen a napon és kívánjuk, hogy minél több fiatal és idős ismerje meg az ilyen alkalmak áldott, tápláló légkörét! Somogyiné Krisztina református lelkész Albert Schweizer-i lelkületű pásztorának nevezte. Legutolsó szolgálati helyének lelkésztársa, Adorján József megrendültén vallott arról, hogy a fasori gyülekezetbe való beiktatásakor Páll László számára ugyanez az igevers hangzott el a Szentírásból, hogy Isten azért adta számára a lelki gazdagságot, hogy azzal pásztori szolgálatát hűen betöltve, a szolgálat Urának, Jézus Krisztusnak tanítványaként éljen. A jelenlévő lelkészek egy-egy bibliai verssel tették tiszteletüket a ravatalnál, így búcsúztak Páll Lászlótól, aki 44 esztendeig szolgált közöttük. A szabadszállási temetőben, első felesége mellé helyezték el, a gyászoló család, a gyülekezetek képviselői, a szolgatársak, Isten akaratában megnyugodva. — balogh — változó, kevés a rendszeres templomba járó, inkább az érdeklődők térnek be időnként, ha nyitva a templomajtó. A város anyagi támogatása, Horeftosz úr és családjának vállalkozó kedve és lelkes szervezése, ezen kívül görögországi adományok lehetővé tették, hogy az Alföldön élő görögök és egyházuk kulturális örökségét bemutassák Kecskeméten. Most készül egy kulturális központ, amit majd áprilisban nyit meg a nagykövet. Lesz itt egyházművészeti kiállítóterem, bemutatnak levéltári anyagot, például II. Rákóczi Ferenc adománylevelét, amiben a kecskeméti görög kompánia számára biztosított kiváltságokat a szabadkereskedésben. Közszemlére kerül Zavirisz könyvtárából néhány értékes példány. A görög udvar nem múzeumjelleggel működik majd, hanem újra akarják éleszteni a görög kapcsolatokat. Már most sokan érdeklődnek az őshazából. A templomhoz tartozó épület másik szárnyában egy információsiroda működik majd, könyvtárral, videotárral és audiotékával. Szeretnék ezzel elősegíteni a nyelvtanulást, a művészettörténeti kutatásokat. Utazási irodájuk is lesz. Hamarosan megnyílik a görög jellegű Kaífeteria. A jellegzetes italok és ételek felszolgálása mellett ha az idő engedi, az épületegyüttes által körülvett udvarban kamararendezvényeket, felolvasóesteket fognak tartani. A Kodály-intézetnek szinte rendszeresen vannak görög hallgatói, akik szívesen vállalják a bemutatkozást egy-egy estén. A magyarországi görögök történetét már részben feldolgozták. Most készül a kecskeméti görögség története is. Ivanics Zsuzsa Istennel színes a világ Goes Gabi történetének kezdete nagyon hasonlít sok más fiataléhoz. Édesapja gépészmérnök, édesanyja főiskolai tanár. Ketten vannak testvérek. Szüleik a legnagyobb szeretettel és a tőlük telhető legjobban próbálják őket nevelni. Mindent megadnak gyermekeiknek, amit megadhatnak, de nem tartották fontosnak, hogy megkereszteltessék őket. — Kaptam egy könyvet—mondja Gabi — amiben Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról volt szó. — A feltámadást nagyon különösnek tartottam, egészen tűzbe hozott. Milyen fiatal volt, még egy fél emberi életet sem élt és meg kellett halnia! Én is szívesen odaadnám a fél életemet, ha feltámadhatok egyszer, mint Jézus! Olyan szeretnék lenni, mint Ő! Ezek után sokat kutattam, mindent meg akartam tudni róla. Találtam egy Képes Bibliát a nagymamámnál, ebből olvasgattam az Ószövetséget. Amikor pedig az iskolában irodalomból tanultuk a Bibliát, édesanyám megvette nekem, mint ajánlott irodalmat. Nagyon boldog voltam, mindig olvastam, de nagyon nehéz volt megérteni. Azért nem adtam fel. Egy év múlva az osztályfőnököm mondta, ha írunk egy címre Angliába, akkor küldenek nekünk gyakorlóteszteket, amik Jézus életével kapcsolatosak és egy angol nyelvű Újszövetséget. Ahhoz, hogy meg tudjam csinálni a teszteket, szinte az egészet el kellett olvasnom. Ekkor fedeztem fel, hogy milyen fontos a megkeresztelkedés. Nagymamámhoz fordultam, aki persze örömmel segített. Egyszerre elsőáldozó és bérmálkozó is lettem. — Szüleid mit szóltak? — Elég nehéz volt megmondanom, de nem ellenezték. Édesanyám a húgommal el is jött a keresztelőre. Most egy olyan kedves kapcsolatunk alakult, hogy szinte mindig figyelmeztetnek, ha a templomba készülök, el ne késsek. — Van-e valamilyen kapcsolatod vallásos közösséggel? — Iskolai bibliakörre jártam egy osztálytársammal. Nagyon hasznos volt, megtanultam igazán érteni és használni a Szentírást. Most ifjúsági hittanra járok. — Hogy látod, mit változtatott rajtad, hogy keresztény lettél? — Zárkózottságomból nyitottá váltam. Bátran tudok bárkivel beszélgetni. Az igazi hit sok ember arcán látszik. Ők fölé tudnak emelkedni a dolgoknak. — Éva — Isten akaratában megnyugodva Allelujás húsvétot A pászka ünnepére Héberül a szó, Peszah, a kovásztalan kenyér ünnepe. Eredetileg a nomád pásztorok tavaszi vigassága volt, később az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékeztek és emlékeznek még ma is. Kezdetben csak családi körben ünnepeltek, Josiás király uralkodása óta templomi szertartást is mutattak be. A családfő feláldozta a bárányt, amelynek a vérét a pap az oltár elé hintette, a kövér részeit pedig elégette. Húsát a család együtt fogyasztotta el, a sült mellé kovásztalan kenyeret és keserű (különlegesen finom) salátákat ettek, vörösbort ittak. A lakoma közben felelevenítették az egyiptomi szolgaságból való szabadulás történetét. A mindennapos áldozatbemutatással nyolc napig tartottak az ünnepek, ezalatt csak kovásztalan kenyeret ettek, mert az Egyiptomból való kivonulásukkor sem volt idejük keleszteni. Az is a sietségre utal, hogy a bárányt a csontok megtörése nélkül kellett elfogyasztaniuk. A zsidó nép történetében ennek a legfőbb örömünnepnek nagy jelentősége van napjainkban is. A „választott nép” számára megmutatkozik összetartó ereje, Isten hatalma és a zsidó néppel kötött szövetsége. A megye hitközségeiben a megemlékezéseket a Zsidó Kulturális Szövetség közreműködésével fogják tarta-Ivanics Zsuzsa A húsvéti gyertya, amit az ünnepi szertartás elején megszentelünk, a foltámadt Jézus jelképe. Rajta két görög írásjel az alfa és omega, a kezdet és a vég szimbóluma. E gyertyáról gyújtják meg a hivek is saját gyertyáikat. Jézus ma is él, nemcsak az első húsvétkor és életet ad ma is. Szenvedéstörténete és feltámadása nemcsak azokat az embereket érintette meg, akik akkor ott jelen voltak, hanem minket is megérint újra és újra. Legjobban talán a következő kis történettel tudnám szemléltetni: A sasszülő repülni tanította kisfiát. A gyakorlat talán korai volt. A kicsi leesett a földre és nem tudott többé felemelkedni. Egy földműves megtalálta, hazavitte, betette a baromfiudvarba. Ott nevelkedett, megerősödött, átvette szokásaikat, úgy viselkedett, mint a többi csirke és tyúk. Mindig a földet nézegette, hol talál valami szemet, hogy begyét megtölthesse. Egy napon ezt a gazdát meglátogatta egy tudós, aki az állatokat tanulmányozta. Alaposan elcsodálkozott, amikor meglátta a sast a baromfik között. „Ez már nem sas” — mondta a gazda, „már tyúk lett belőle”. De a tudós vitába szállt: A sas mindig sas marad! Nézd ezeket a hatalmas szárnyakat. Biztos a szíve is másképp dobog, mint a tyúkoké. A gazda tovább erősítgette: — Látod, még repülni is elfelejtett. A tudós próbát akart tenni. Fölvette a sast és nagy lendülettel a levegőbe dobta. A sas leszállt, és ő is szemelgetett tovább. Másodszor tyúkól tetejéről dobta a levegőbe. Pár szárnycsapás után meglátta a földön szemelgető többi baromfit. Újból leszállt és tovább szemelj getett velük. A tudós most sem adtai föl. Fölment vele egy magas hegyre,. Újból földobta, még kiáltott is, mintha! a sas megértené: Repülj, te a madarak hatalmas királya vagy! Repülj, a sza»; badság vár rád! Hiába! A tudós kezdte: elveszíteni bizalmát. Akkor fölnézett ai fénylő napra ... Megvan! Ez az! Fogtál a sas fejét és annak szemeit is a fénylő? nap felé fordította. Abban a pillanat-:' ban a sas egy kiáltást hallatott, az egész? teste elkezdett remegni és szárnyainak1 hatalmas csapásával fölemelkedett a' levegőbe és soha többé nem tért vissza, A mai ünnep — a feltámadás, a mi? napunk. Nézzünk bele mi is. Emeljük, fel fejünket, szemünket az égre, necsak. mindig a földet nézzük, hogy ott mit, lehet találni. A teremtő minket is több-j re teremtett! Nemcsak arra, hogy bele-z ragadjunk a föld sarába. A nagyhét és\ a húsvét tanítson meg minket arra aJ nagy igazságra, hogy ha földi életünk! sokszor hasonlít is a nagyhét szenvedés seire, nem szabad a földi dolgokban1 elvesznünk. Emeljük föl szemünket.^ mint a példázatbeli sas, a világosság7 felé. A feltámadt Krisztus felé! A nagy-' hét után, mindig jön a húsvét. A szenvedésnek a jutalma, amint ő a föltá-1 madt Krisztus is üzeni nekünk: boldog^ allelujás húsvétot! Csorba József, kunszentmiklósi plébános ,! — Ha nincs diák, levonjuk a konzekvenciátí • Nagy István Nagy István, nemrég még Halas lelkipásztora sikeresnek mondhatja kitartó harcát, melyet néhány évvel ezejőtt kezdett meg, hogy a Szilády Áron Gimnázium visszanyerje ötven évvel ezelőtti arculatát, szellemét. Talán ennek is köszönhető, hogy távozta után fél esztendő elteltével, lassanként megvajósulni látszik az „álom”. — Biztos voltam benne, hogy vissza kell adni a gimnáziumot, hiszen a parlament hozta a törvényt, a kormány pedig saját törvényét komolyan veszi. Máig sem értem, miért nem lehetett megegyezni. A két-három évvel ezelőtt kinyomtatott szórólapokon ugyanazt írtuk le, mint amit Bödecs kollégám hirdet, az önkormányzat mégsem hitte el. Talán magukból indultak ki, vagy egyszerűen csak azért, mert a kommunista rendszer neveltjeiként azt az ideológiát szívták magukba egyesek. Mindeneseire a történelem minket igazol. Ön szerint hogy cselekedett volna helyesen az önkormányzat? — Ha a törvényességre ügyel, nem pedig azon munkálkodik, hogy két lábbal széttapossa az ország parlamenti határozatát. — Az egyház — úgy tűnik — végérvényesen visszakapja tulajdonát, az önkormányzat pedig azt a 300 milliót, amelyből felépítheti az új, városi semleges gimnáziumot. Ön szerint szükség van két gimnáziumra? — Kezdettől fogva jobb megoldásnak tartottam a két gimnázium működését. Tudniillik nem kényszeríthetjük sem a diákokat, sem a pedagógusokat képmutatóskodásra. Nem kívánhatjuk tőlük, hogy éppen olyan lelkiismereti problémát okozzon számukra az a tény, hogy csupán egyházi iskolában tanulhatnak, mint az államosítások idején, 1948-ban abban a tudatban élni, hogy csak egy lehetőség van a felemelkedésre — az állami oktatás. Mi annak idején tisztességes ja-.| vaslattal álltunk az önkormányzat? elé. Csak az épületet kértük, az' önkormányzat viszont megpróbált alkudozni. Csak egy osztályt engedett volna át úgy, hogy továbbra is? fenntartják a tulajdonjogot. — Arról akarták meggyőzni áz-i egyházat, hogy Halason oincsj szükség egyházi iskolára? ,i — Kérem, ha nincs diák, levonjuk a konzekvenciát. . . — Elgondolkodtató tény, hogy! amíg más városokban többször al túljelentkezés a felekezeti iskolákba, itt elkeseredett harcot vívnak' ellene. Ha valóban ennyire rossz; iskolák, miért törik magukat eny-' nyien, hogy bejussanak? — Ez a harc csak helyi kuriózum. Egy korábbi teszt alapján —■ amit nem mi csináltunk — az iskola negyedrészének felelt meg, az egyházi gimnázium. A mi felméréseink szerint 99 százalékos volt a; jelentkezők aránya. Ez attól függ: ki-ki, milyen hozzáállással közele-: dik a diákok felé. De a tények majd úgyis bizonyítanak. Gáspár Mónika EGY VAGYOK A KERESZT KÖRÜLI SOKASÁGBÓL Az én nagypéntekem Alapige: „Krisztussal együtt megfeszíttetett.. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem ésönmagát adta érettem.” Galata: 2:20 Ma — méltán mondhatjuk — a televízió korában élünk. Az egész világot a szobánkba tudja varázsolni a képernyő. Ha valami jelentős történik a világban — az már ott is van a képernyőn. Mindnyájan tudjuk, mi történik Nicaraguában, Dél- Afrikában, Afganisztánban vagy Izráelben, Gerogiában vagy éppen Magyarországon. A tömegek politikai gondolkodását nem is annyira a politikusok, mint a tv-riporterek és kommentátorok befolyásolják és alakítják. Mi — a tömeg — pedig hozzászokunk, hogy lássuk, mi történik a világban, azaz résztvevői legyünk az eseményeknek — anélkül, hogy valóban részt vennénk azokban. A nagy veszély az, hogy ez a magatartás, mentalitás általánossá válik életünkben s vallásunkkal is ezt tesszük, nagypéntekkel is: látni akarjuk, mi történt: — nézői akarunk lenni nagypénteknek: Krisztus kereszthalálának és nem részesei és résztvevői. Pedig Pál apostol arra figyelmeztet, hogy nekünk keresztyéneknek részt kell vennünk Krisztus halálában és megáldoztatásában. Meg kell feszíttetnünk Krisztussal, meg kell halnunk Krisztussal. Az Ó-Embernek ez a megfeszítése és halála az, amit a középkori egyház nagy misztikusai megéltek és hirdettek. Ez az a sokszor elfelejtett keresztyén üzenet: halálba kell adnunk óemberünket, testi emberünket, ha azt akarjuk, hogy az új, Krisztus szerinti ember megszülessen és éljen bennünk! Vetés nélkül nincs aratás, ha a mag el nem romlik a földben, nem kel ki, s nem terem gyümölcsöt. Modern keresztyénségünknek egyik nagy gyengesége az, hogy úgy akar keresztyén lenni — azaz új életben járni, annak erejével, áldásával és ajándékaival, hogy a régit, az Isten szerint megítélt embert nem akarja a „halálba” adni. Halálba azt kell adni — azaz megtagadni, kivetni magunkból, ami utálatos Isten előttt: testiséget, a test kívánságait, gyönyörök keresését és habzsolását, bűnös gerjedelmeket, anyagiasságot, büntetlenséget, bizalmatlanságot Isten iránt, szeretetlenséget, gyülölséget, civakodást, haragszerzést, dühösködést, káromlást, keserűséget, irigységet. Mindezek testi életünkhöz kötöttek, abból származnak. S jól tudjuk — ezek nem örökölhetik Istennek országát. Tehát: ki velük! Amíg meg nem gyűlölöm ezeket, amíg ragaszkodom ezekhez, amíg ezek-] nek rabszolgasága alatt élek —) nincs közöm Krisztushoz. Nenn résztvevője, hanem csak bámulója vagyok Krisztus keresztáldo-j zatának. Csak egy vagyok a ke-j reszt körüli sokaságból, aki les-? te, miképpen szenved, hogyan és. mikor hal meg Krisztus. Krisz-i tus életében — a meghalóban és> a feltámadottban — hit által lehet részünk. Ez által élhet ben-j nünk Krisztus. Hinni abban,£ hogy Őt rendelte Isten egyetlen* és tökéletes áldozatul mindent bűnért, amely megtörtént, meg-I történik és meg fog történni. Azt‘ is jelenti a hit, hogy Krisztus ta-: nítását, gondolatait, útmutatását befogadom, s aszerint igyekszem? élni. Ahol Krisztus gondolatai vannak jelen egy emberi életben,! s azok szerint való élet, ott a fel-7 támadott, dicsőséges Úr maga;* van jelen és él. Lépj hát elő a' nézők seregéből, s lépj fel Krisz- ' tus mellé a keresztre. Halj megj Neki, hogy Vele élj örökké! Dr. Pungur József lelkész Calgary — Canada Református ifjúsági ■ találkozó Kecskeméten
