Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10 / 84. szám
10. oldal, 1993. április 10. HÚSVÉTI MAGAZIN Ünnepek és hétköznapok Ilyen sorrendben szoktuk emlegetni a különböző napok sorát, bár a hétköznapokból sokkal több van évente. Bár, ki tudja? Vajon nemcsak hétköznapja van-e nagyon sok embertársunknak? Am az ünnepek talá n mégis nagyobb súllyal esnek a latba, és azért említjük különböző napjainkat ilyen sorrendben. Az Isten rendelte 6+l ritmusát megváltoztatta az ember, ésazötnapi kemény munka után 2 éjjel-nappal áll rendelkezésére a második és harmadik műszakok teljesítésére. És mi a következmény? Időnap előtt tönkrement életek! Mindezt miért? „Hát a gyermekeinkért, hogy nekikjobb legyen” — hangzik a válasz! Es nekik tényleg jobb? Minap olvastam a döbbenetes statisztikát, egy átlagos magyar családban 14 perc jut naponta a gyermekekre. Társadalmi beilleszkedési zavarokkal nem éppen korunk gyermekei kínlódnak? Pedig nekik állítólag minden sokkal jobb, mint a szülők vagy a nagyszülők nemzedékének. Vagy talán hamis ez a megközelítés? Azt hiszem, igen! Az ünnep — így húsvét — a változást. a megújulást munkálja életünkben. Természetesen csak annak az embernek az életében, aki kész belátni, hogy így nem jól van, és nem vezet jóra jelenlegi, ünnepnélkülivé sivárult élete. De vizsgáljuk meg, hogy mit mond erről a Szentírás: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Efézusi levél 4:22—24). Nem kevesebbet, mint azt a „programváltozást” javasolja Igénk, hogy ..újuljatok meg lelketekben és elmétekben”! Istentől kapott és megszentelt lélekkel és értelemmel élni az életünket olyan program, melyben egyensúlya van ünnepnek és hétköznapoknak. Azaz van és jut idő mindenre! Lélekkel és értelemmel: azt jelenti, hogy az Istentől kapott élet realitásaihoz szabom vágyaimat. Ehhez tudnom kell, hogy mi a küldetésem és teendőm itt, a földi életben. Hány embertársunk különféle másodlagos (és sokadlagos) tevékenységgel az egy fontos dolgot — hogy Istent megismerje és benne a megváltott életet elfogadja — helyezi háttérbe. Ebből a tévedésből adódik az önistenítés, mely az életet csak itt, e földön tudja elképzelni, és a halál kibírhatatlan tragédiává válik. Hiszen csak ennyi — volt! Húsvétkor Isten Jézus Krisztusban, akit feltámasztott a halálból, az új élet csodálatos lehetőségét adta meg az embernek. Az új élet: a lélek és értelem szerint megújult élet. Ebből a megújulásból születik a minőségi élet. Érről így tanít bennünket Isten Igéje: „Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok a gonosznak. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd nejöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomoritsátok meg az Isten Szentleikét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek, minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Efézusi levél 4:25—32). Ünnepnapokon és hétköznapok közepette: legyen ez a mércénk! Áldott ünnepet kíván, hogy megszentelt hétköznapjaink lehessenek: Szabó Gábor református esperes KÖZÖS GYÖKEREK Két világvallás rítusai • A templomi zászlók a katolikus ünnepen a régi ceremóniákra utalnak. Egybecseng a hitélet tudósainak véleménye: a húsvét a zsidó vallásnak és az egyetemes kereszténységnek egyaránt legnagyobb ünnepe. Mindkét világvallás azt tartja ugyanis, hogy ez a nap Isten fiainak a szolgaságból az új életre, a szabadságra való kimenekítésének s újjászületésének ünnepe. Míg azonban a zsidó hívők az egyiptomi szolgaságból történt szabadulásra emlékeznek, a keresztények a bűn, a sátán rabságából való szabadulás emlékét állítják az ünnep középpontjába. A zsidó peszáh (az „elkerülés” ünnepe) onnan kapta nevét, hogy midőn — a mózesi könyvek elbeszélése szerint — Isten angyala elpusztította a népet szolgaságban tartó egyiptomiak elsőszülötteit, Izrael fiainak házait elkerülte a pusztító harag. Nevezik a kovásztalan kenyér ünnepének is, mert a nyolc, (illetve Izraelben hét) napig tartó ünnepen csak maceszt szabad fogyasztani. Az ünnep kezdetekor (erev peszáh = peszáh előestéje) költik el a szedernek nevezett lakomát, amelynek meghatározott rendje (széderrend) van. A jelenlevők közül a legfiatalabb fiú megkérdezi az ünnep értelmét— mire a családfő, azaz a legidősebb férfi ismerteti a szabadulás történetét. Az ismertetésben bennfoglaltatik, hogy az egyiptomi szolgaságban sínylődött Izrael fiait csak azért engedte szabadon a fáraó, mert Isten 10 csapást mért rá — s ezek közül éppen a tizedik, az elsőszülöttek elpusztítása volt a legsúlyosabb. A zsidók —- vacsorájuk elfogyasztása után — útrakészen várták a fáraó engedélyét. A széderen azért kerül bárány az aztalra, mert őseik is azt ettek; az öldöklő angyal épp azért kerülte el házaikat, mert a bárány vérével bekenték ajtófélfáikat. A kovásztalan kenyér szintén ott van az asztalon, mert a rabságból szabadulóknak annak idején, indulásra készen nem volt idejük kenyeret keleszteni. Elmaradhatatlan tartozéka a széderlakomának a keserű saláta is, amely a hajdani szolgasor szenvedéseinek emlékét idézi. Sok egyéb szertartás is része még a vacsorának, a legmeghittebb zsidó családi ünnepnek, amelyen lehetőleg a família egymástól távol élő tagjai is egybegyűlnek. A keresztény húsvét Krisztus feltámadását köszönti. Maga az ünnep nyolc napig tart. Húsvét napjának kijelöléséről a nicesi zsinat elöntött, 325-ben. Határozata szerint a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni holdtöltét követő vasárnapon kell megünnepelni. A zsinati határozatot az egész keresztény világ elfogadta ugyan, manapság mégsem esik egybe a nyugati és a keleti kereszténység húsvétja. A keleti egyház ugyanis a Kr. e. 44-ben bevezetett julián naptárhoz, a nyugati kereszténység az 1582-ben bevezetett gregorián naptárhoz alkalmazkodik. Az előbbi szerint a napéjegyenlőség március 21., utóbbi szerint április 3. Gecse Gusztáv Az 1994-es év egyik legnagyobb kulturális eseményének ígérkezik a Munkácsy-évforduló. Az ünnepségsorozat már az idén megkezdődik: április—májusban Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, ősztől pedig a debreceni Déri Múzeumban mutatják be Munkácsy hatalmas festményét, a Golgotát. Munkácsy Mihály nászútja során, 1874-ben látta Tintoretto Krisztus-képeit a velencei Souola di san Roccóban. Olvasta Ernest Renan Jézus élete című könyvét, amely nagyszerű, áldozatkész emberként mutatta be Krisztust, a galileai ács fiát. 1879/80 telén fogott bele az első képbe, amelynek Krisztus Pilátus előtt címet adott. Másfél év alatt harminc vázlatot és öt kompozíciós tanulmányt készített, s megfeszített napok után, 1881 húsvétján mutatta be Sedelmeyer palotájában a 405 x 650 cm-es méretű festményt, amelynek Párizs csodájára járt. Munkácsynak úgy sikerült megoldani a feladatot, olyan magasztosnak, hitében erős egyéniségnek ábrázolta Krisztust, hogy az egyház is elfogadta, Renan is elismerte. Munkácsy maga így nyilatkozott egy riportban: „Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.” A festményt Sedelmeyer európai diadalútra indította: különleges vasúti kocsi vitte városról városra, előbb a kontinensen, majd Angliában. Közben Munkácsy dolgozott a második képen, amelynek eredeti címe: Consummatum est! (Elvégeztetett!) volt, később kapta a Golgota, vagy Krisztus a Kálvárián címet. Tizenöt tanulmány után hozzákezdett 1883 őszén a nagy kép kivitelezéséhez. 1884 húsvétjára készen állt a Újra Magyarországon a Golgota 460 x 712 cm-es kép (Munkácsy eddigi legnagyobb méretű müve), s a szigetvilágról visszahozott Krisztus Pilátus előtte1 együtt kiállították Sedelmeyer palotájában, külön e célra épített pavilonjában. A siker akkora volt, hogy még Maupassant is megemlékezett róla a Bel ami (A szépfiú) című regényében. Az első képet 1882-ben, a másodikat 1884-ben mutatták be Budapesten. Munkácsy ekkor kapta meg az egyesített székesfőváros első díszpolgári oklevelét, majd több magyar város következett az ünneplésben. A két hatalmas festményt bemutatták Amerikában is, az elsőt Munkácsy is elkísérte 1886 novemberében. Úgy fogadták és ünnepelték, mint annak idején Kossuth Lajost. Többen pályáztak a kép megvételére, a győztes John Wanamaker lett, aki (120 000 és 100 000) más forrás szerint (160 000-160 000) dollárért vette meg a két festményt. Jenkinstöwn-beli vidéki házában tartotta azokat, 1911-től pe-Munkácsy Mihály: Golgota dig Philadelphiában, a nyolcemeletes, ötezer embert foglalkoztató Wanamaker store különtermébe. Később örökösei népszerűsítették a két festményt, és minden böjti, húsvéti szezonban a hallban függesztették fel e passióképeket. 1988-ban úgy döntött a Wanamaker Alapítvány, hogy eladják az üzletet és a képtár 16 festményét. Köztük volt Munkácsy két hatalmas vászna. A Sutheby’si aukción a Golgotát 47 500 dollárért vásárolta meg Julian Beck, azaz Bereczki Csaba, a New York-i Pannónia Galéria tulajdonosa. 1991-ben úgy döntött, hogy hazaküldi a nagy festményt, és letétbe helyezi egy magyar múzeumban. A Golgota restaurálását fél éve végzi Menráth Péter, Szentkirályi Miklós és Lente István a Szépművészeti Múzeumban. A restaurálásnak 110 év történéseit kell „gyógyítani”. Tudvalevő, hogy 1884—87 között kb. 50 alkalommal tekercselték fel. 1907. február 8-án (amikor tűz ütött ki Wanamaker képtárában) keretéből kivágatták és a hóra dobatták a képeket (később, eléggé szakszerűtlenül pótolták a vásznat). A Golgotát ez év húsvétján állítják ki a Magyar Nemzeti Múzeumban (ahol restaurátori munka közben lesz látható), majd ősszel Debrecenbe, a Déri Múzeumba kerül, s reméljük, hosszasan ottmarad. A Munkácsy-ünnepségck keretében, 1994 tavaszán tudományos emlékülés lesz a Déri Múzeumban, amelyen a Magyar Nemzeti Galéria és a fent említett restaurátorok is beszámolnak a Munkácsy-képek restaurálásáról. Az emlékév másik nagy eseménye lesz a békéscsabai Munkácsy Emlékház megnyitása, amely a Munkácsy Mihály Múzeum épületével, portrészobrával együtt hirdeti a város és a festő kapcsolatát. Sz. Kürti Katalin véhez fűződik a tizennégy állomás megjelölése. A nagypénteki vonulás mindegyiknél megáll rövid idődé. Az első stációnál, ahol Pilátus kimondta a halálos ítéletet; a másodiknál, ahol Krisztus vállára vette a keresztet, ma az Ecce Homo ív alatt haladhatnak át a zarándokok. Ebbe — a hagyomány szerint — azt a követ is beépítették, amelyen Jézus végighallgatta a római helytartó szavait, s az rámutatott: „íme, az ember!” A negyediknél találkozott anyjával, a hatodiknál Veronikával, aki egy arcképfestőhöz indult, hogy magát örökíttesse meg kendőjén, de átnyújtotta azt az Urnák, a keresztvivő izzadságának törlésére. A kendőn Jézus arcvonásai örökítődtek meg ... Megint egy biblikus színhelyen, annyi hasonló jeruzsálemi emlék közül, ahol történelmi események és legendák kappsolódnak össze az idő mély kútjában. De hamarosan a jelenbe zökkent vissza a kendőárusok siserehada, amelytől szinte lépni sem lehet. A hetedik stációnál esett el a Megváltó másodszor a kereszttel, a nyolcadiknál szólt a siratóasszonyokhoz, az utolsónál teljesedett be a vég. A Jeruzsálemben és a környékén lakóknak ma is gyakran megvan a maguk keresztútja. Temetnek izraelieket, akik szélsőségesek vak merényleteinek estek áldozatául; temetnek arabokat, akik véletlenül és vétlenül vesztették életüket a sortüzek következtében. Az ünnepek, a karácsony és a húsvét is a megkülönböztetett katonai készültség időszakát jelentik a Szentföldön. A nemzetközi politika kemény realitásai mindenkit megérintenek, az ottélőket és a turistákat, az ájtatoskodókat és a kíváncsiakat. Húsvéti hangulatot idéznek a Mozartot és Vivaldit játszó utcazenészek is. Az óváros falán kívül muzsikáló vonósok a volt Szovjetunió területéről érkezett bevándorlók és szakmájukban munkanélküliek: legalább nyolc-tíz filharmóniai zenekarra valónyian érkeztek. A kissé keserű vicc szerint minden utas hangszertokkal a kezében száll le a repülőről, s akinél ilyen nincs, az — zongorista. Most a húsvéti mellékkeresetre gondolnak, s van mit játszani a repertoárból. Réti Ervin AZ UTOLSÓ LÉPÉSEK Jeruzsálem, Via Dolorosa Az alig nyolcszáz méter hosszú útszakaszon zsibong az élet, nemhiába tartozik az arabok lakta jeruzsálemi óváros bazárnegyedéhez. A kávézók előtt ráérős, kockás fejfedőt viselő férfiak szívják a nargile, a vízipipa hideg füstjét, emléktárgyárusok hívogatják a turistákat. A kikövezett emelkedő azonban nem egy a sok közül. Ez a Via Crucis, a Kereszt útja, a Via Dolorosa, a Fájdalomé. Minden pénteken — hisz ezen a napon halt meg Jézus — ferences rendi szerzetesek gyászprocessziója kaptat fölfelé, egészen a Szén: ,h Templomáig. Jeruzsálemben, amelyet három nagy világvaiiá: is szent, helyének tekint (a város neve héberül a Békét, arabul a Szentséget idézi), mindez hozzátartozik a hétköznapokhoz. A mélyről fakadó, lcgbcnsőbb hit, s a turistaipar nagyüzeme ez, amely azonban nemigen kedvez az elmélyülésnek. Hiába próbálna valaki ájtatosságba merülni a sírkő előtt, amelyet Máté evangéliuma szerint lepecsételtek ugyan az őrizők, de az úr angyala földrengésszerű robajjal elhengergetett, hogy a sírban fekvő a mennyekbe szállhasson. Kígyózik a sor, a sírt mindenki érinteni szeretné. A rózsafüzért leginkább akkor áldják már meg, ha a zarándok diszkréten lerója adományát; de hát az is a mai jer uzsálemi csodák közé tartozik, hogy a Siratófalnak önálló telefaxszáma is van, ha valaki nem tudja a „k vit lit”, a kívánságát rejtő papírdarabkát a hajdani Nagytemplom falának hasadékába helyezni. Az A1 Aksza mecset előtt mohamedán vallási rendőrség vigyáz arra, hogy mindenki lefizesse a belépődíjat. A ferencesek nagypénteki menetének évről évre .különösen sok résztvevője és nézője van. Ilyenkor a világ minden tájáról érkeznek a hívők, és sokan jönnek át az északizraeli Galileából, főként Názáret környékéről, ahol százezer keresztény vallású palesztin él. A hajdani Golgota felé haladnak: az arám szó koponyát jelent, s a domb formájára utal; latin fordításban lett Locus Calvariae, a Kálvária Helye. Amikor végigjárják a stációkat, kevesen gondolnak arra, hogy a XV. században egy, a Szentföldre zarándokolt brit nemesúrban vetődött fel először a stációkra bontás gondolata, és eleinte öt-hét - tizenkét, sőt, húsz stációt is kijelöltek. Később Leonardo ferences rendi hitszónok. Szent Lénárt ne• Jeruzsálem, a három nagy világvallás szent helye.
