Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-17 / 40. szám
6. oldal, 1993. február 17. PETŐFI NÉPE A tragédia után • A tragédia másnapján megrendítő relikviák emlékeztetnek a történtekre. Rettenetes gyásznapja a mai bajai Duna-hídhoz mindössze néhány kilométerre eső Pörböly községnek. A mai délután 2 órakor tartandó temetésen 11 kisgyermektől vesznek örökre búcsút. A gyászmisét Bátaszéken mondják, hiszen a kis, mindössze 650 lakosú településnek nincs is temploma: A harangláb a volt iskola udvarán áll. A bajaiak ezernyi szállal kötődnek az itteni emberekhez. A mentőszolgálat egyik dolgozójának gyermeke is az áldozatok között van, a 8 esztendős ikrek, a Kisagócsi testvérek nagybátyjával egy lépcsőházban lakom. Antalnak kellett kivenni a lépét, Krisztián viszonylag köny- nyebb sérülést szenvedett. Vannak, akik véletlenül maradtak le az autóbuszról. Kincses Anikó — Madarász Nikolett barátnője, egymás mellett volt 'az'áiftőbuszon a helyeik —, ^.azjnfluenza miatt nem^ m mént pénteken iskolába, amint a ■ helyszínen elmondta, amikor szüleivel virágot hozott. Egy kislányt J és az édesanyját jómagam hoztam a tragédia után Bajára. Ők egy pörbölyi származású kislány temetésére jöttek. Nyékipusztáról — ide kanyarodott volna be az autóbusz hét gyermekért — Haraszti Pityu 6. osztályos kisfiú elmondta, hogy kétségbe esve keresték a bátyját az átjárónál, aki azonban a korábban induló munkásbusszal ment be Bátaszékre. G. Z. • Két lakat védi az akkumulátoros szekrényt. • A helyreállított fénysorompón virágok, alattuk 11 szál gyertya ég. • Jól olvasható a matematika füzeten a név: Feiermejer Szabolcs 6. b. Szép, gondos írás, hibátlanul megoldott feladatok. (Gál Zoltán felvételei) KICSI GYERMEKKOROMTÓL PÁSZTORKODTAM A halasi Csehó néni 103 éves Csehó K. Péterné Szekeres Mária 1890-ben született egy Kiskunhalashoz közeli tanyában, s a napokban ünnepli 103. születésnapját. Most a halasi Sóstó utcában lakik lányával, a 72 éves Német Ferencnével. Legnagyobb bánata — mint leánya meséli —, hogy két éve még a kertben ténykedett, felment a padlásra is kukoricáért, most pedig már nem bír. — Édesanyám huszonegy évesen ment férjhez Kiskunmajsára, de nemsokára visszaköltözött Halasra. Heten voltunk testvérek, de mára csak ketten maradtunk. A legkisebb húgom Katalin, most Pécsen él, és sajnos,nem sűrűn látogat bennünket. Én ötödikként láttam meg a napvilágot az első világháború után — meséli Né- methné, s közben fát tesz a tűzre. — Szüleim nagyon sokat dolgoztak, édesapám szerette az állatokat. Szántott, vetett, aratott, csépelt, gépekkel dolgozbtt, mindent megcsinált, amit csak kellett. 1954- ben halt meg 67 éves korában. Szegény anyuka néha még most is emlegeti. — A háziasszony süteményt hoz át a másik szobából. — Valamikor én is tudtam ám ilyet sütni, most már nincs módom rá! — oldódik fel végre az idős asszony, akinek derékig érő, hosszú, befonott haja még most is szép. — Van énnekem egy kis pénzecském, de egyikünk se, másikunk se tud belőle jól boldogulni. — Csehó néni, meséljen a fiatalkoráról! Milyen világ volt akkor? — Tanyán éltünk és dolgoztunk. Már nagyon kicsi gyermekkoromtól kezdve pásztorkodtam, mezei munkákat végeztem. Kilenctíz éves lehettem, édesapámék tették keresztbe a kévéket, én pedig a pulykákra vigyáztam, hogy ne menjenek át a másik járásba. Köz• Csehó K. Péterné, akinek hosszú élet adatott. ben Nagybalotán jártam iskolába tizenkét éves koromig. A tanító úr nagyon szeretett engem — sóhajt az emlékekre, s folytatja. — Nagyon sok bajom volt, mert én voltam a legöregebb a nyolc testvér között. Egyszer felmentem a padlásra, mert anyám felküldött, egy kis szakajtóban hamut hoztam le. Azt leforráztuk, s azzal mostunk. Mikor jöttem lefelé, hónom alatt a hamus szakajtóval, megbotlottam. A létra tetejéről ráestem egy hosz- szú karóra — a mondat végén el- csuklik a hangja, szája sirásra görbül. — Zokogott az apám, hogy én milyen szerencsétlen vagyok. Sokáig nem tudtam felkelni, dolgozni és menni sem. Pedig sokan voltunk, sok karéj kenyér kellett. Mindig egy napi pénzért kapáltunk. — Milyen volt a lánykora? Jártak táncolni? — Abban az időben, amikor mi még lányok voltunk — most is az vagyok én azért — gyönyörű vászontörülközőink voltak. Elmentünk a templomba, utána pedig táncolni. Magyar nótára táncoltunk. Kettes lépésű kettes lábbal oldaltáncot, így ni. .. — feláll, az asztalba kapaszkodik, s szép csendben, lassan, a maga módján táncolni kezd. — Nagyon szép ruháink voltak. így körben — mutatja — koszorúban fel volt kötve a hajam. Senkinek a mulatságban nem volt olyan, mint nekem. Nem tudok mindent, mert már kimegy az eszemből. Fel kellett volna írnom. — Miből és hogyan élnek? — fordulok újra a lányához. — Én rokkantnyugdíjat kapok, édesanyám pedig rendszeres szociális segélyt. Ebből éldegélünk, szűkösen. Mostanában édesanyám nem is igen akar enni. — Mit tetszenek csinálni napközben ? — Azt, amit most, üldögélünk — válaszol ismét Csehó néni. — Néhány éve még piacra jártam. A házunk előtt, a kerítés mellett lévő diófát úgy öt éve ültettem. Hatalmasra nőtt azóta, öröm nézni. Most már nem tudok dolgozni, pedig de szerettem! A drága jó szüleim voltak számomra a legelsők a földön, de most már nincsenek ők se — csuklik el ismét a hangja. — A háborúban a testvéreim meghaltak. Most csak úgy vagyunk! Hetenként eljön hozzánk az aranyos doktor úr. Sz. Huber Helga Alapítvány a gyógyíthatatlanokért A betegség nem kímél senkit, és mert halandónak születtünk, gondolkodó emberként tudatosítanunk kell önmagunkban a halál fogalmát is. A tudatosítás és az elfogadás között mégis komoly szakadék tátong. Töprengjünk csak el: a gyógyíthatatlan szó mit foglal magában? A Lázár Alapítványt értük hozták létre. Göncz Árpádné a tiszteletbeli elnöke ennek az alapítványnak, amelynek a kuratóriumát dr. Gyenei Judit vezeti. Céljuk az orvostudomány által gyógyíthatatlannak ítélt betegek gyógyítása, életminőségük javítása, és a velük-értük foglalkozó szakemberek támogatása. Kétéves születésnapjukat ünnepelték a közelmúltban. Létrejöttük óta gazdag az eredményeik tárháza: Pécsett, az Iparosok Házában orvosi rendelőt üzemeltettek a Supertech Kft.-vel közösen. Az idén ezt a munkát a fővárosi honvédkollégiumban folytatják, ahol a belgyógyászati szakrendelés mellett életviteli stúdió is indul, ahol az egészséges életmódra oktatják a jelentkezőket. Életviteli stúdiójuk is működik, de baráti kör jelleggel vándorolva. Januárban sikerült megnyitni a Külkereskedelmi Bank támogatásával új stúdiójukat, ahol nemcsak természetgyógyászati tanfolyamok lesznek. Sport-, relaxációs összejöveteleket, táncdélutánokat, kamaraesteket szerveznek. Az év fotói, 1992 Első alkalommal lát napvilágot sajtófotókból, a kortárs magyar fotográfia tavalyi terméséből válogatott fotóalbum. Az év fotói 1992 című képeskönyv felvételeinek többségét csak most és ilyen módon ismerheti meg a közönség, mert azok nem jelentek meg lapokban, folyóiratokban — mondta Gera Mihály, a Magyar Fotó- riporterek Kamarájának elnöke a kiadványt bemutató budapesti saj tótáj ékoztatón. Gera Mihály sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a tömegkommunikáció nem kellő mennyiségben és minőségben használta fel e fényképeket, pedig a fotóstársadalom rendkivüli érzékenységgel örökítette meg az 1992-es év történéseit. A szerkesztők külön örömére szolgált, hogy nemcsak fővárosi alkotókat lehetett megnyerni az ügynek. A kötet 87 fotós — hivatásos és néhány amatőr — 700 feketefehér felvételét tartalmazza, és rövid szakmai életrajzot is közöl az alkotókról magyar és angol nyelven. A Pelikán Kiadó és a Magyar Fotóriporterek Kamarájának közös kiadásában megjelent albumot a tervek szerint ezentúl évente közzéteszik. KEPEK, SZOBROK, PLASZTIKÁK Négy nemzet művészeinek tárlata Ausztrál, indiai, ukrán és magyar képzőművészek kiállítását nyitotta meg hétfőn a Miskolci Galériában John I. Charody, Ausztrália Kelet-Európába akre- ditált kereskedelmi minisztere. A tárlat gondolata Sydneyben született, az első kiállításon még csak ausztrál és magyar kortárs képzőművészek szerepeltek. Az új tudatosság címmel a rendezők azokat a gazdasági és társadalmi változásokat akarták hangsúlyozni, amelyek mindkét .országot jellemzik. A kiállítás Sydney után Indiába, a Magyar Kulturális Központ Új-Delhiben lévő galériájába vándorolt, ahol indiai és ukrán alkotók is gazdagították anyagát. A Miskolci Galériában, amely a tárlat első hazai állomása, húsz művész mintegy 150 alkotásával — képével szobor-kompozíciójával és térplasztikájával — március 14-éig ismerkedhetnek meg a kortárs művészet kedvelői. Az Alföld Nagyker. végkiárusítása az S Modell-üzletben, Kecskeméten, a Kéttemplom közben. Kamaszalsónadrágok 78 Ft-ért, sötétkék, fiú hosszúnadrágok 80 Ft-ért. Amíg a készlet tart! ilfOlO SHMTMZfíl KfRfSKfQflMI KY 5 ********************** Hiszi? — Nem Egy 80 literes bojler I áráért _■ \ ÍOO literespadunk '^^Önnek! y Ára: csak 12 900 Ft! Csak a műszaki áruházaiban és villamossági szaküzleteiben. Továbbképző tanfolyamok vállalkozóknak, szakembereknek, ügyintézőknek! Termékek, cégek piaci bevezetése és reklámozása. Március 5—6—7-én. Tárgyalástechnika, kommunikáció, az információk megjelenítésének emberi és technikai kérdései. Március 19—20—21. Vállalkozások adminisztrációja. Április 2—3—4-én, hétvége. Szervezi a kiskunhalasi rendezvény- és programiroda, Bokányi D. u. 8. Információ: hétköznap a 77/22-350-es telefonon. 617 ********************** Gara Községi Önkormányzat képviselő-testülete a nemzetiségi tagozatos napközi otthonos óvoda óvodavezetői munkakörére pályázatot ír ki. Pályázati feltételek: ► főiskolai végzettség (diplomamásolat, 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány), ► részletes szakmai önéletrajz, ► 5 éves szakmai gyakorlat, ► horvát- és németnyelv-tudás előny. Az óvodavezetői megbízatás 5 évre szól. Fizetés: 1992. évi XXXIII. (közalkalmazotti) törvény alapján, megegyezés szerint. Szolgálati lakás nem biztosított. Az állás betöltésének kezdő időpontja: 1993. augusztus 1. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. április 30., melyet a körjegyzőséghez kell eljuttatni. 613
