Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-17 / 40. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1993. február 17., 7. oldal Kedves Olvasóink! Soha nem hazudtam ... Ne vegyék rossz néven, ha két régi, levelezéssel kapcsolatos kérésünket időnként megismételjük. Az egyik: írásaikat röviden, lényegretörően fogalmazzák meg. A másik: név és cím nélkül továbbra se írjanak szerkesztőségünknek. Ugy anis, a hosszadalmas levelek közlése háttérbe szorul, a névtelenekkel pedig nem foglalkozunk (a levél tartalmáért írójának kell vállalni a felelősséget). Továbbra is nagyon várjuk az Önök írásait, elsősorban változatlanul olyan témákban, melyek az olvasótábor érdeklődésére tarthatnak számot. (A szerk.) Zománchagyta fürdőkád Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy panaszos levelem közreadásával próbáljanak rajtam segíteni. Történt ugyanis, hogy 1991. november 22-én az újságban magát hirdető kádfényezőtől, akinek a telefonszáma akkor még 25-369 volt, megrendelést kértem fürdőkádunk zománcozására. A fényezést megcsinálta, amire 2 év garanciát vállalt. Legnagyobb meglepetésünkre, a kádról a festék már 1992. februárjában kezdett lejönni. Ekkor az újságban megadott telefonszámon hívtam azt, aki a megrendelést felvette, s közölte velem, hogy rossz a kocsija, meg nagyon sok a javítani valója, Már 1992. október közepén felkavarta a bajai lakosságot az Iszapbirkózás a városházán című cikk. Mert elszomorító, hogy míg 6 ezer forint nyugdíjból vagy 8 ezer forintból családoknak kell megélni, addig a Tisztelt Városatyák fizetéseiket emelgetik. És milyen áldozatos munkával, éjszakába nyúló vitával! Aztán következett a 13. havi fizetés, még olyan áron is, hogy kölcsönt vettünk fel rá. Ebben nem volt nehéz dönteni a Tisztelt Uraknak, hiszen 13-szor is megkapták azt a 100 ezret, vagy kinek mennyi járt. Meg is jegyeztük, majd megbánja még ezt a lakosság pénztárcája. Akkor még nem gondoltam, hogy én is áldozat leszek. Ugyanis ápolási Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy segítsenek megkeresni osztálytársaimat, akik 1959-ben Érsekhalmán végeztek a nyolcadik osztályban. Nagyon remélem, hogy olvassák a Petőfi Népét és jelentkeznek. A következők jelentkezését várom: Csóti Erzsébet, Tóígy most nem tudja a kádamat kijavítani, de majd jön, amikor tud. Aztán írtam levelet az úrnak,^aki egyébként Orbán Gyula fürdőkad- zománcozó kisiparos, Nyiregyháza, Vasvári Pál u. 73. szám alatti lakos, de választ a mai napig nem kaptam. Ezért kérem a szerkesztőséget, jelentessék meg soraimat mások okulására is, hogy ne legyen alkalma több nyugdíjast vagy más kiskeresetű embert átverni, mivel igencsak azok csináltatják vele a munkát, akiknek nem áll módjukban kádat cserélni. Gerencsér Andrásné, Kecskemét, Kőrösihegy 39. segélyen vagyok, havi 8 ezret kapok. Mondogatták, lehet, hogy ezt is emelik, mint a nyugdíjat. A meglepetés januárban jött, amikor a 8 ezerből 6200 forint lett. Ebből kell fizetni a társadalombiztosítást, a CSÉB-et, a 35 forintos tejet, az 56 forintos kenyeret és sok minden mást. Úgy érzem, már eddig is nagy árat fizettem, amiért ápolok egy magatehetetlen idős beteget, ezt már a közelgő nyugdíjam is megérzi. A Tisztelt Miniszter Urak is hozhatnának már egy kis áldozatot országunkért. De hát, amíg a nagy pénzeket fölveszik, hogy is érezhetnének együtt az elszegényedő emberekkel. U. I.-né, Baja biás Ilona, Máesai Viktória, Búcsú Lajos, Boromissza István, Bata István, Padoánszki József. Segítségüket előre is nagyon szépen köszönöm: Tóth Bálintné (Nagy Judit), Dunaújváros, Bocskai u. 3/A fszt. 2. A Csak beteg vagyok és éhezem című levél írója vagyok és válaszolni szeretnék az Ezt nem lehet válasz nélkül hagyni cimű levél írójának. (A két levél korábbi összeállításainkban jelent meg, ezen az oldalon. Aki a választ írta: a panaszos levél írójának volt férje. A szerk.) Amit akkor írtam, mindenben megfelel a valóságnak. Valóban nagyon el voltam keseredve, mert táppénzes állományban nem tud dolgozni az ember. Meg kell várni a leszázalékolásomat, s utána, ha lesz a betegségemnek megfelelő munka, biztosan dolgozni fogok. Eddig is keményen megdolgoztam fennmaradásunk miatt. Alkalmi munkát végeztem. Nem azért írtam, hogy sajnáltassam magam, ez távol áll tőlem. Nekem egyszerűen csak az egyszerű lakásom fenntartása és a Szegeden főiskolás, 19 Van telefon, nincs telefon Távbeszélő-állomás bekapcsolására 1992 júniusában adtam be az igényemet. Az új kábel az ablakom előtt vezet el. Igénylésemet a posta visszaigazolta. 1992. november 5-én értesítést kaptam, hogy tartózkodjak otthon, s ezen a napon meg is történt a vezeték beszerelése és a készülék átadása. Befizettem a 3331 forint beszerelési díjat. Azóta türelmesen várom, hogy működjön is a telefonom. Miután a múltkor ebben a házban az egyik lakótársamnak bekapcsolták a készülékét a hálózatba, bementem érdeklődni a kecskeméti távközlési üzembe, ahol közölték velem, hogy tévedés történt, igényeljem visza a befizetett pénzt, mert nem vagyok rá jogosult. Mivel nagyon beleéltem magam, hogy lesz telefonom, borzasztóan rosz- szul esett ez a tévedés. Annál is inkább, mivel nyugdíjas vagyok, egyedül élek második emeleten, s biztonsági érzést, kapcsolatot jelentett volna az orvossal, gyermekeimmel, s egyáltalán a külvilággal. Tudomásom szerint sokan megkapták a telefont. Sőt, a szomszédom például visszamondta, s én kértem,-hogy akkor azt kaphassam meg de kérése- met figyelembe se vették. így most már csak azt kérném, a pénzemet kapjam visza, minden huzavona nélkül. Dobos Illcsné Kecskemét, Dózsa Gy. u. 19. II. 5. Utószó az iszapbirkózáshoz Osztálytársaimat keresem Örök sorsüldözött vagyok a város fejlődését. Szép kis családi házam volt 584 négyszögöl szőlővel, gyümölcsössel, ami a létfenntartásomat biztosította, s ma legalább 3 millió forintot érne. Az Akadémia körúton 5 emeletes ház van a helyén. Ha kétszobás. parkettás, kb. 80 négyzetméteres saját tulajdonú házam lenne, akkor senkinek sem állna jogában annak megkérdőjelezése, hogy meghaladja a 41 négyzetmétert, amire jogosult vagyok. így hát fizessek! A 7900 forint nyugdíjamból, amikor ebben az országban az elszenvedett sérelmekért hozzávetőleges kárpótlásban részesítik az állampolgárokat? A házamat 1969-ben vették el. Any- nyit kaptam érte, hogy sem szövetkezeti, sem OTP-lakásra nem futotta, csak a mai állami bérlakásra. A vételi ösz- szegből 40 ezer forintot levontak, lakhatóság címén. Az önkormányzat egyetlen szóval sem említi, hogy a mi sorsunk mi lesz. Most várnom kell, hogy mikor fog megtetszeni a megkímélt kétszobás la- kásoni valakinek, s én mehetek a fenébe. Örök sorsüldözött vagyok? A fent említetteket hivatalos papírral igazolni tudom. Szeretném, ha az önkormányzat az eladásnál figyelembe venné az 1969-es 40 ezer forintos értéket és átszámítaná a forint mai értékére, mert ezért a lakásért fizettem. Kérem, hogy nevemet és pontos címemet, magányosságomra való tekintettel, ne közöljék. Tisztelettel: £s ^ Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) Tisztelettel kérem, hogy soraimat tegyék közzé lapjukban, mert amiről írok, az sértő és felháborító. A kecskeméti önkormányzat lakásrendeletében még csak említést sem tesz a magamfajta bérlőkről, akik a lakásukat nem szociális alapon kapták annak idején. Nekem az egypártrendszerben sem volt eladó házam, kényszerből kerültem magas bérű állami lakásba, azzal a jelszóval, hogy nem akadályozhatom • Szép kis családi házam volt, 584 négyszögöl szőlővel, gyümölcsössel. Csak amikor már vér folyik ...? Úgy érzem, alábbi panaszomat el kell mondanom a nyilvánosság előtt is. Lányom, T. I.-né, aki egy házban él P. M.-mel, Belső-Balló- szögben, állandó veszélyben van. Ha lányom el akarja küldeni a tanyából, akkor P. M. megfenyegeti, hogy elvágja a nyakát. Ilyenkor félelmében a szomszédban alszik, holott a ház az ő tulajdona. Féltem a lányomat. Öt évvel ezelőtt szívinfarktusa volt, de még mindig dolgozik, hogy ne kelljen P. M. trágár szavait hallgatni. Ez az ember egyébként nem dolgozik, az italboltot járja, s ha onnan hazamegy, akkor a beteg lányomat tettlegesen is bántalmazza. Lányom bent járt a rendőrségen, onnan értesítették a körzeti megbízottat, aki el is ment P. M.-hez, de csak annyit mondott neki, a törzs- őrmester úr, hogy „húzd meg magad”. Persze, hogy P. M. nem fél a körzeti megbízottól. Miért nem lép fel vele szemben erélyesebben? Vagy a rendőrség csak akkor intézkedik, amikor már vér folyik? Mert amit P. M. a lányomnak ígérget, hogy elvágja a nyakát, leönti olajjal és meggyújtja a házat, az már törvénybe ütközik, az már életveszélyes fenyegetés. Kérem, értsék meg és írják meg, hogy nagyon féltem a lányomat. Tisztelettel: P. S.-né Kecskemét (Teljes név és cim a szerkesztőségben.) Szerkeszti: Rapi Miklós éves gyermekem emberséges nevelése a célom. Talán ezzel hoztam lehetetlen helyzetbe önmagamat és családomat? Tudni kell, hogy benne lakom abban a lakásban, amelyet 1979 márciusára egy évig tartó, aktiv ostromlással harcoltam ki a lakáshivatalban . .. Ami a gyermektartásdíjat illeti, az a fiam ruházatára és itthoni étkeztetésére sem elég. Én csak 9000 forint táppénzt kapok, ebből kifizetem a 10 500 forint rezsit és a maradék mínusz forintokból élek. Az általam leírtak tehát nagyon is helytállóak. Soha nem hazudtam, akkor sem, amikor január fián kétségbeesésemben Önökhöz fordultam. Mióta beteg vagyok, sehonnan nem kaptam segélyt. A levél írója által felhánytorgatott telefonra testvéremtől kaptam E énzt, de ehhez senkinek semmi öze. Eddig is kölcsönből éltem, de ehhez sincs köze senkinek. Az pedig, hogy a levél írója rajtunk segit, hazugság. S nem értem, mit jelent az, hogy én megszégyenítettem a nevét. Nem tudok róla. Még mindig reménykedek, hogy betegségem csak egy rossz álom, amiből felébredhetek és újra dolgozhatok majd. Maradok továbbra is olvasójuk és tisztelőjük: Földi Jánosné Kecskemét, Nyíri út 49. (Kedves Asszonyom! Szívesen helyet adtunk az Ön viszontválaszának. Levelét rövödítve közöljük, kihagytuk belőle azokat a történeti részleteket, melyek másokat aligha érdekelnének. Ezt a vitát a magunk részéről ezzel befejezettnek tekintjük. A szerk.) Üzlet, vaskúti módra Kinek könnyebb, kinek nehezebb a boldogulás az életben. Az biztos, hogy annak a vaskúti boltvezetőnek, aki a Mini ABC-t vezeti, biztosan nincsenek anyagi gondjai. Több ismerősöm figyelmeztetett már, hogy résen kell lenni, ha ott vásárolunk, mert közülük néhányan megjárták, ha nem figyeltek. Én a napokban mégis besétáltam a csapdába. Betértem ide vásárolni. Ez máskor is előfordult már, csakhogy eddig ügyeltem, nehogy két-három árunál többet vásároljak, gondolván, így biztosan megúszom azokat a véletlen félreütéseket, vagy netán duplázva való beütéseket, vagy ne adj’ isten! az árura irt árnál véletlenül elnézett, magasabb érték elszámolását. De jaj nekem, én balga! Ezen a napon ötféle árut mertem vásárolni. Bevallom, első látásra a fizetendő végösszegen nem ütköztem meg, szó nélkül fizettem. Úgy kellett nekem! Hazamenten az áruval és a blokkal a szatyorban, s csak ekkor jött a felismerés, hogy tulajdonképpen menynyit is fizettem én? 474,60 forintot. Tejó ég! Gyorsan utánaszámoltam. Egy kg bajai kenyér 60 Ft, 1 csomag rétesliszt 40 Ft, 2 db kifli 20 Ft, 1 db zsemle 15 Ft, 2 csomag vaníliás cukor 20 Ft, 1 csomag zsír 61 Ft. Ez összesen 216 Ft. A pékárut egyfélének vettem, így van öt tétel. Döbbenetes a különbség! Higy- gyék el, nem valótlant írok, ezenkívül semmi egyebet nem vásároltam. Itt arra is nagyon vigyázni kell, hogy olyan blokkot, mint az enyém, el ne fogadjanak, mert amellett, hogy teljesen hiányos, a számok rendezetlensége sem érthető számomra, arról nem is beszélve, ami plusz árként szerepel rajta. (A blokkot mellékelten küldöm Önöknek). Tudom reklamációval élhetek, jogom van hozzá. De inkább úgy döntöttem, hogy többet nem vásárolok ebben az üzletben! Köszönöm figyelmüket: S.I. Vaskút (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Elhagyatottan—85 évesen Azért írok Önöknek, mert bánt a lelkiismeret. A szomszédunkban van egy 85 éves, aranyos, idős néni. A Műkerti sétány 64. szám alatt van a háza, s van neki egy kis nyugdíja is. De a házát az unokája nevere írattatták vele, hogy annak idején ne kelljen majd százalékot fizetni az öröklésért. Idáig rendben is lenne a dolog. A baj az, hogy teljesen egyedül van az öreg néni. Még az ünnepekkor sem vitték el magukhoz a hozzátartozók. Most meg már 3-4 napja nem eszik a néni semmit. Biztos, hogy a főzőcskézéshez már nincs ereje. A ruhájáról meg a takarításról már nem is beszélek. Micsoda eljárás ez! Pedig a háza ér legalább egymillió forintot. Az egész szomszédság sajnálja, de senki nem szól senkinek semmit. Én is csak egy egyszerű özvegyasszony vagyok, akinek a munka- nélküli fiáról kell gondoskodia, amennyire tud, de nagyon bánt a lelkiismeret, hogy ezzel az idős asz- szonnyal nem törődik senki, hogy hétről hétre egyedül van, s még fűteni is saját magának kell, szénnel. Esküszöm az igaz Istenemre, hogy igazat írok, de a nevemet nem merem feltüntetni. Abban bízok, hogy ha Önök levelemet le- közlik, a Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat segit rajta valamit. mert ő nem mer szólni senkinek, fél, hogy akkor rosszabb sora lesz. A nénit egyébként özv. Kiss Pálnénak hivják, s a fent említett házszám alatt lakik. Egy olvasójuk Kecskemétről NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: FOGADÓÓRÁKON! Egy állapotos kislány Tartása feszes volt, de ez sem leplezte zavarát a soványka kislánynak, amikor bekopogott a szerkesztőségi szobába. Azonnal a tárgyra tért, miután lehuppant a székre. — Az a nagy helyzet, hogy állapotos vagyok szögezte le, akár a tegnapi kecskeméti léghőmérsékletét közölte volna és segítségre van szükségem, mégpedig gyorsan! Arca kigyúlt saját mondata hallatán, de igazán zavarban én voltam. Mert ahogyan jobban szemügyre vettem, egyértelmű volt számomra, hogy a kislány nem csupán sovány, hanem nagyon-nagyon fiatal, szinte még gyerek. — Es ezt k i állítja ? Vagy csak úgy gondolod? Az orvos mondta, de papírom is van róla. meg az is igaz. hogy ... szóval, azért mentem orvoshoz, mert három hónapja .. . semmi, de semmi, no. tudja már.. . A papírok valóban arról tanúskodtak, hogy a tizenhárom és fél éves gyereklány terhessége elérte a tizedik hetet. És arról is, hogy eltartott. Azt már ő tette hozzá, hogy általános iskolába jár. de mostanában már inkább nem jár, mert minek?! És mi miben segíthetnénk, mire gondoltál? t — Arra. hogy adjanak pénzt! Mert én igazán sehonnan nem kapok pénzt. Anyám nem is tudja ezt az egészet... és nekem nincs pénzem. — Mire kell a pénz? Babaholmira, vagy mire ? — Jó helye lesz annak a pénznek! Vagy elkapartatom, vagy megszülöm, nem döntöttem még el... A fiúm meg csak hallgat, ha erről beszélek neki ... Csak annyit tudtam kinyögni, hogy a döntéshez, bánni legyen is, mi nem tudunk pénzt adni. Arról már nem szóltam egy szót sem. hogy olvastam mostanában az ijesztő statisztikai adatokat a korán megszült kisbabáról, és a korai terhességmegszakításokról, annak veszélyeiről. Azután már csak a felelőtlen anyára, a családjára és az iskolai osztályfőnökére gondoltam, tehetetlenül . . . Mert ezeknek a kislányoknak a gondjai nem oldhatók meg akár több ezer forintos gyorssegéllyel sem. Végül is ki figyel ezekre a gyerekanyákra? — sei — Hideg radiátorok A Kecskemét. Árpád krt. II. szám alól telefonon panaszolja egy idős hölgy: napközben teljesen hidegek a radiátorok, a lakások délutánra teljesen lehűlnek, fáznak az otthon lévők. Érthetetlen számára, hogy ugyanakkor például a Lánchíd utcai lakásokban 27-28 fok meleg van. ki kell nyitni ajtókat, ablakokat, mert kibírhatatlan a meleg. Gondoljanak már arra a fü- tőművesek, hogy a nyugdíjasok napközben otthon vannak az Árpád körúton is. Ha ez így megy tovább közli a leghatározottabban -, ő bizony nem fizet egy fillér fűtési díjat sem. Miért? A semmiért? Kistacskó gazdit keres Egy fehér színű, egyéves tacskókeverék kiskutyának nincs helye egy kecskeméti, Arany János utcai lakásban. Ennek oka gazdája szerint , hogy egy rosszindulatú szomszéd ellenzi a kutyatartást. Vitatkozás helyett inkább elajándékozzák a kiskutyát, ha akad egy új, szerető gazdija. Érdeklődni az Arany János utca 10. szám alatti Tarka-Barka üzletben lehet.
