Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-07 / 5. szám

6. oldal, 1993. január 7. PETŐFI NÉPE A világ gyermekeiről Az UNICEF, az ENSZ Gyer­mekalapja, minden évben jelentést ad ki a világ gyermekeinek helyzeté­ről. A jelentést 1992. december 17- én, Mexikó City-ben bocsátotta út­jára James P. Grant, az UNICEF fő­igazgatója. Az idei jelentés középpontjában az az ellentét áll, mely a lehetőségek és a gyermekek tényleges helyzete között húzódik. 25 milliárd dollárra lenne szükség ahhoz, hogy a világ minden gyerme­ke megfelelő élelemhez, tiszta ivó­vízhez, alapfokú oktatáshoz és ki­elégítő egészségügyi alapellátáshoz juthasson. Ez a 25 millió dollár évente 4 mil­lió gyermek életét menthetné meg. Megdöbbentő tény, hogy a fejlő­dő országok átlagosan költségveté­sük 10%-át fordítják csak lakossá­guk alapvető szükségleteinek nem­zetközi segélyekből a legszegényeb­bek alapellátására költenek. Az UNICEF számításai szerint a 25 milliárd dollár kétharmadát maguk a fejlődő országok elő tud­nák teremteni költségvetésük át­strukturálásával, csak a maradék egyharmad résznek kellene külső segélyekből származnia. (Afriká­ban nagyobbmértékű külső segít­ségre lenne szükség.) A jelentés jó néhány olyan területet mutat be, ahol viszonylag kis anyagi befekte­téssel jelentős eredmények lenné­nek elérhetők. Az alábbiakban e jelentésből szemlézünk. Évi 13 millió gyermekhalál „A világ gyermekeinek helyzete” cí­mű 1993. évi UNICEF-jelentés szerint a fejlődő világ országaiban az évi 13 millió gyermekhalál majdnem kéthar­mad részét három betegség okozza. E három betegség a tüdőgyulladás, a hasmenéses betegségek és a kanyaró. Gyakran ezek az okai a gyermekek alultápláltságának is. „Ma megelőzhe­tő, illetve gyógyítható lenne mindhá­rom betegség a rendelkezésre álló ol­csó, kipróbált, ellenőrzött módszerek­kel” — állapítja meg a jelentés. A legtöbb áldozatot a tüdőgyulladás szedi, amely évente 3,5 millió gyermek­életet követel. „Az esetek 80-90 %-a bakterológiai eredetű és egy ötnapos, 25 centbe kerülő antibiotikum-kezelés­sel gyógyítható” — szögezi le a jelentés. Másodikként következnek a hasme­néses betegségek, amelyek évente 3 mil­lió gyermek életét oltják ki. E halálos áldozatok fele más most is megelőzhe­tő volna ha a szülőket megtanítanák a sóháztartás szabályozásának szinte semmilyen költséggel nem járó mód­szerére. A harmadik gyilkos betegség a ka­nyaró. Az utóbbi öt évben a védőoltá­sokkal való ellátás nagy léptekkel ha­ladt előre, de sok helyen a lakosság legszegényebb 20%-át még nem sike­rült beoltani. Ennek folytán évenként 800 000 gyermek hal meg kanyaróban. Egyre inkább nyilvánvaló az is, hogy a kanyarón átesett gyermekek gyakrab­ban válnak más betegségek és az alul­tápláltság áldozatává. A kanyaró elleni védőoltás gyermekenként 50 centnél is kevesebbe kerül. Csúcsértekezlet A gyermekek egészségügyi állapotá­nak kis költségekkel való javításának e lehetősége volt a fő témája a Gyerme­kekért megrendezett 1990. évi csúcsta­lálkozónak. A csúcstalálkozó, amelyen a világ állam- és kormányfőinek mint­egy fele vett részt, megállapodott a 2000-ig megvalósítandó célkitűzések­ben. E célok között szerepel a hasme­néses betegségek folytán bekövetkező gyermekhalandóság felére csökkenése, a tüdőgyulladás okozta halálesetek egyharmaddal való csökkentése, a ka­nyaróhalál 90 százalékkal való csök­kentése, az A-vitamin- és jódhiány okozta betegségek teljes felszámolása. A célkitűzések megvalósítását szolgáló terveket 54 országban már kidolgoz­ták, további több mint 80 országban pedig folyik e tervek készítése. „A védőoltásokkal való ellátás bizo­nyítja, hogy a cél elérhető — jelentette ki James P. Grant, az UNICEF fő­igazgatója. A gyermekek 80%-ának vé­dőoltással való ellátása azt jelenti, hogy 100 millió gyermekhez életük első évében négy vagy öt különböző alka­lommal jut el a modern orvosi techni­ka. Ez, mint logisztikai teljesítmény, példátlan; és kétségtelenül bizonyítja: ma lehetővé vált, hogy a tudományos haladás alapvető eredményeit a világ szegényei döntő többségének rendelke­zésére bocsássuk.” Helyi egészségügyi dolgozók A jelentés leszögezi, hogy a mai gyer­mek-egészségügyi stratégia gyakorlati megvalósítása elsősorban nem az okle­veles orvosok feladata, akiknek hétéves kiképzése 100000 dollárba vagy még többe is kerülhet. „Csupán néhány hónapos képzéssel rendelkező helyi egészségügyi dolgo­zók képesek felismerni a tüdőgyulla­dást és antibiotikumokat felírni, képe­sek a sóháztartás-szabályozás módját megtanítani, megszervezni a védőoltá­sokat és a nyilvántartást és gondoskod­ni az A-vitamin- és vashiány pótlásá­ról. El tudják látni a családtervezéssel kapcsolatos tájékoztatást és szolgálta­tásokat; elő tudják segíteni a családi higiéniát és betegségmegelőzést; tájé­koztathatják a családokat a szoptatás előnyeiről; továbbadhatják a mai isme­reteket a gyermekek fejlődéséről; meg­szervezhetik a ma lária elleni védeke­zést; alapvető orvosságokat és gyógy­szereket adhatnak; és a bonyolultabb egészségügyi problémákat a magasabb képzettséggel rendelkező egészségügyi szakemberekhez utalhatják.” Sok fejlődő ország visszariadt azok­tól a költségektől, amelyekkel a nagy­számú helyi egészségügyi dolgozó ki­képzése és fizetése jár. Az UNICÉF azonban úgy gondolja, hogy e javaslat megvalósítható és anyagi szempontból is kivitelezhető. Feltételezve, hogy 200 családonként egy helyi egészségügyi dolgozóra van szükség, a fejlődő világ legszegényebb lakosainak gondozása megközelítőleg 2 millió ilyen dolgozót igényelne. Évi 1000 dollár átlagköltsé get számítva a fizetésekre, és kiképzés­re, az összeg évi 2 milliárd dollár körül mozogna. „Ez az összeg — állapítja meg az UNICEF — megközelítőleg 2%-át teszi ki azoknak a költségeknek, amelyeket a fejlődő világ ma évenként katonáinak fizetésére költ.” Népesség Aggályok merültek fel azzal kapcso­latban is, hogy vajon a gyermek-egész­ségügynek az UNICEF által javasolt forradalma nem vezet-e még nagyobb népesedési robbanásra. James P. Grant, az UNICEF főigazgatója sze­rint a gyermekek életének megmentése éppen ellenkező hatással lesz. „Ha a szülők jobban bízhatnak abban, hogy megszületett gyermekeik életben ma­radnak — mondja Grant — hajlani fognak arra, hogy kevesebb gyerme­kük legyen. A célok, amelyekben a Gyermekekért megrendezett csúcsta­lálkozó megállapodott, ideértve a gyer­mekhalandóság erőteljes csökkentését, a mindenki számára rendelkezésre álló családtervezési szolgáltatásokat és a gyermekek, különösen a lányok egyete­mes, alapfokú oktatását, nagy és egy­mást kölcsönösen erősítő hozzájárulást jelenthetnek a népesedési probléma megoldásához.” Ezt a nézetet támasztotta alá a Rio de Janeiroban nemrégen megrendezett Világcsúcs-találkozó. Maurice Strong, a csúcstalálkozó főtitkára kijelentette a globális környezetvédelmi találkozó résztvevői előtt, hogy „a betegségek és az alultápláltság csökkentésére, vala­mint a Gyermekekért megrendezett csúcstalálkozó céljainak elérésére tett erőfeszítések nemcsak önmagukban, hanem mint a népesség növekedésének lassítását szolgáló eszközök is jelentő­sek. Ezek teszik lehetővé a környezeti szempontból fenntartható fejlődést a 21. században és azt követően is.” A jelentés felhívást intéz a fejlett ipa­ri országokhoz, hogy támogassák ezt az új kezdeményezést, majd a követke­ző szavakkal zárul: „Ha a ma anyagi­lag vállalható lépeseket nem tesszük meg sokmillió fiatal gyermek életének és egészségének megóvása és normális fejlődése érdekében, ez nem annyira gazdasági teherbírás hiányával függ össze, mint inkább azzal a ténnyel, hogy az érintett gyermekek majdnem kizárólag azoknak a szegényeknek gyermekei, akik nemcsak a vásárlóerő­nek vannak híján, de a politikai befo­lyásnak is és nélkülözik a média figyel­mét is.” UNICEF UNITED NATIONS CHILDREN’S FUND UNICEF UNITED NATIONS CHILDREN'S FUND • Ha az életüket megmentettük, kötelesség felnevelé­sükről iskoláztatásukról is gondoskodni. Births: the turning point The world is approaching a significant turning point. Except in Africa, the annual number of births is reaching a peak after decades of rapid growth. Once births begin to decline, further investment in health and education can increase the proportion of people reached. 2004 1990 2025 • Az előrejelzés szerint csak Afrikában várható a népesedés további növekedése, Ázsiában, Latin-Amerikában különböző mértékben születik kevesebb gyerek. ELÉG LENNE A TRAGÉDIÁK MEGELŐZÉSÉRE Amennyit borra költünk „A gyermekek szenvedése rendkívüli válságokban — akár Afganisztánban, Szomáliában vagy a volt Jugoszláviában —joggal foglalkoztatja ma az UNICEF- et —jelentette ki James P. Grant, a szer­vezet főigazgatója. De sohasem szabad elfelejteni, hogy a mindennapos alultáp­láltság és a betegségek sokkal nagyobb tragédiát jelentenek.” „Sem éhínség, sem árvíz, földrengés vagy háború nem oltotta ki soha 250 000 gyermek életét egy hét alatt — mondta Grant. Az alultápláltság és a betegségek azonban hetenként^nnyi gyermekáldo­zatot követelnek. És ennél sokkal több gyermek él tovább leromlott egészségi ál­lapotban, alulfejletten és Írástudatlan­ságban." Hivatkozva az egészégügyi ellátásban, a táplálkozásban és az oktatásban az utóbbi időben elért átütő sikerekre, a je­lentés kifejti, hogy e tragédia megelőzésé­re ma rendelkezésre állnak anyagi szem­pontból elérhető módszerek. Az UNI­CEF becslése szerint 25 milliárd dollárba kerülne e stratégia megvalósítása. A jelentés hangsúlyozza, hogy évi 25 milliard dollár kevesebb, mint amennyit az európaiak borra, az amerikaiak sörre vagy a japánok üzleti vendéglátásra költe­nek. „Bármilyen más nehézségek merül­nek fel —jelenti ki Grant—eljött az ideje annak, hogy elítéljük és szégyenkezzünk afellett, hogy a világ nem képes minden gyermeke alapvető szükségleteit kielégí­teni. Botrány Ez a mulasztás olyan botrány, amiről a közvéleménynek alig van tudomása — írja A világ gyermekeinek helyzetéről szóló jelentés. A fejlődő világ országainak kormá­nyai költségvetésüknek csak kb. 10%-át fordítják lakosaik alapvető szükségletei közvetlen kielégítésére. Többet fordíta­nak katonai kiadásokra és adósságszol­gálatra, mint az egészségügyre és az okta­tásra. Talán még ennél is meglepőbb, hogy az összes nemzetközi fejlesztési segély­nek kevesebb, mint 10%-át fordítják a legszegényebb rétegek alapvető emberi szükségleteinek kielégítésére. A nyugati fejlett ipari országoktól származó bilate­rális segély teljes összege jelenleg nagyjá­ból évi 40 milliárd dollárt tesz ki. Ez azt jelenti, hogy csak évi 4 milliárd dollár kö­rüli összeget fordítanak az egészségügy­re, ivóvízre és szennyvízkezelésre, alap­fokú oktatásra és családtervezésre „fele annyit sem, mint amennyit a segélyt nyújtó országok évente sportcipőkre for­dítanak.” A költségek megosztása Az UNICEF javasolja, hogy a 25 mil­liárd dollárt kitevő összköltségnek két­harmadát maguk a fejlődő országok vi­seljék, míg a fennmaradó egyharmad se­gélyekből származna. Afrika esetében azonban szükséges, hogy a külső segítség aránya ennél lényegesen magasabb le­gyen. A jelentés szerint még a jelenlegi forrásokból is rendelkezésre bocsátha­tók ezek az összegek, amennyiben az ösz- szes nemzetközi segély 20%-át, valamint a kormányoknak fejlődő országokra fordított összegei 20%-át olyan alapvető szükségletekre fordítanák, mint az élel­miszer, a víz, a szennyvízkezelés, az alap­vető egészségügyi ellátás, az alapfokú oktatás és a családtervezés. „Amikor keveset vagy semmit nem le­hetett tenni e tragédia ellen, akkor a probléma szőnyeg alá söprése talán ért­hető volt —jelenti ki Grant. De lassan, csendesen, anélkül, hogy a világ erről tu­domást vett volna, elérkeztünk addig a pontig, hogy c tragédiák már nem szük- ségszerűek, és ezért elfogadhatatlanok. Ha a betegségek és az írástudatlanság el­leni küzdelemben nem tesszük meg azt, ami ma megtehető, ez egyet jelent azzal, hogy hallgatólagosan beleegyezünk a vi­lág olyan döntésébe, amely szerint ezek a gyermekek nem számítanak, mert ezek a szegények gyermekei.” Kérdések —- Az ország gyermekeinek milyen hányada alulfejlett szellemileg vagy tes­tileg alultápláltság folytán? Rendszeres ellenőrzés alatt áll-e az ország gyerme­keinek egészséges táplálkozása? Köny- nyebb-e megállapítani, hogy hány ház­tartás rendelkezik televízióval, mint azt, hogy hány gyermek szenved alul­tápláltságban? TÉNY: A rosszul táplált gyermekek aránya kétszer olyan magas Dél-Ázsiá­ban (60%) mint Afrikában (30%). — Hány ezer gyermek halt meg ka­nyaróban, tetanuszban vagy szamár­köhögésben az elmúlt évben és a gyer­mekek hány százaléka van beoltva ezen betegségek ellen? Vannak-e az ország­ban olyan területek vagy olyan társa­dalmi osztályok, amelyeket a védőoltá­sok során mellőztek? TÉNY: Naponta közel 6000 gyermek halálát okozzák a fejlődő világban olyan betegségek, amelyek védőoltással meg­előzhetők. — Hány gyermeket tett rokkanttá a gyermekparalízis az elmúlt 12 hónap során és milyen lépések történtek e ví­rus felszámolása érdekében? TÉNY: A gyermekparalízist Latin- Amerikában teljesen és a világ többi ré­szében 80%-ban felszámolták. Három­millió gyermek bénult volna meg, ha nem lettek volna sikeresek az erőfeszíté­sek a 80-as években a gyermekparalízis elleni védőoltások terén. — Hány gyermek vesztette el szeme- világát, egészségét vagy életét A-vita- min-hiány miatt és történtek-e intézke­dések a táplálkozás megváltoztatására vagy az A-vitamin pótlására? TÉNY: Az A-vitamin-hiány az oka a fejlődő országokban a gyermekhalálok 20-30%-ának, valamint évenként 250 000 gyermek megvakulásának. — Hány gyermek születik szellemi fogyatékosán a jódhiány miatt és van­nak-e tervek a só jódozására? TÉNY: A gyermekek százmilliói szenvednek jódhiányban — gyakran anélkül, hogy bárki is tudna erről. Az eredmény gyenge szellemi és fizikai fej­lődés és egyes esetekben komoly agyi károsodás. — Mi az átlagéletkora a házasságot kötőknek és mi az első gyermeket szü­lőknek? Hány csecsemő születik a „kri­tikus zónában” (kritikus zóna: az előző szülés után kevesebb, mint két év telt el, összesen több mint négy szülésre került sor, az anya 18 év alatti vagy 35 év feletti) és a szülők hány százaléka számára hozzáférhetőek a családterve­zési információk és szolgálatok? TÉNY: A „túlságosan sok vagy idő­ben egymáshoz túlságosan közeli szülé­sek" , vagy az anyák „túlságosan fiatal vagy túlságosan magas kora" az oka évenként több millió gyermek és több száz ezer anya halálának. — Hány nő hal meg vagy válik rok­kanttá a szülés következtében? Mik az okai ennek? Mit tesznek a veszélyezte­tett terhesek gondozására vidéken? TÉNY: Hetenként tízezer nő hal meg szülési komplikációk következtében. Hány gyermek hal meg hasmené­ses betegségekben és hány szülőt tájé­koztattak az életmentő sóháztartás- szabályozási terápiáról? 'TÉNY: Évenként 3 millió gyermek ha! meg hasmenéses betegségekben (ez az összes gyermekhalálozások egyne­gyede). A sóháztartás szabályozását ma a családok egyharmada alkalmazza és ezzel évenként egymillió gyermek életét mentik meg. — A tüdőgyulladás-e a legfőbb oko­zója az országban a gyermekhalandó­ságnak és mit tesznek, hogy az antibio­tikumok időben rendelkezésre állja­nak? TÉNY: A tüdőgyulladás (3,5 millió és tények áldozatot szed évenként) ma a modern világban a gyermekelhalálozások leg­főbb okozója. A legtöbb esetben nincs szükség másra, mint antibiotikum-kúrá­ra, amely 25 centbe kerül. — Mi a halálozási arányszám az öt év alatti gyermekeknél és lényegesen magasabb vagy alacsonyabb-e, mint a gazdasági fejlődés hasonló fokán álló országokban? TÉNY: Olyan országok, mint Brazí­lia, vagy Algéria 5-10-szer gazdagab­bak, mint Kína vagy Sri Lanka, de előb­biekben az öt év alatti gyermekek halá­lozási aránya több mint kétszer olyan magas, mint az utóbbi országokban. — A csecsemők hány százaléka szü­letik kis súllyal? Hogyan aránylik ez a szomszédos országok hasonló adatai­hoz? TÉNY: 2500 gramm alatti súllyal született csecsemők aránya egyik sokat- modó mutatója az ország női, lakossága egészségi állapotának. Afrikában és La­tin-Amerikában ez az arány 10-20%, míg Dél-Ázsiában 25-50%. — Az ország gyermekeinek hány százaléka jár elemi iskolába (általános iskola alsó tagozatába)? Hányán és mi­ért maradnak ki mielőtt megtanulná­nak írni-olvasni. Több fiú kerül-e beis­kolázásra, mint ahány lány? TÉNY: A fejlődő országok gyerme­keinek manapság 90%-a kezdi meg az iskolát, de sok országban ezek fele ki­marad, mielőtt megtanulna olvasni. A kimaradók kétharmada lány. — A csecsemők hány százalékát táp­lálják kizárólag anyatejjel élete első né­hány hónapjában? Becslések szerint hány csecsemő halálát okozza évente a mesterséges táplálás? Megtiltotta-e a kormány a kereskedelemben forgalma­zott csecsemőtápszerek reklámozását? Osztogatnak-e ingyenes csecsemőtáp- szer-mintákat a szülőotthonokban? TÉNY: Ha minden csecsemőt élete első hat hónapjában kizárólag anyatejjel táplálnának, a becslések szerint évente 1 millió csecsemőhalált lehetne megelőz­ni. A kormány kiadásainak hány százalékát fordítja a legnyilvánvalóbb és legalapvetőbb emberi szükségletek kielégítésére? A sokakat szolgáló ol­csóbb, vagy a keveseket szolgáló drá­gább szolgáltatások élveznek-e priori­tást? TÉNY: Átlagban véve, a fejlődő or­szágok kormányai költségvetésüknek valamivel több mint 10%-át szentelik népességük olyan alapvető szükségletei­nek kielégítésére, mint a megfelelő táp­lálék. tiszta ivóvíz, megfelelő szennyvíz­kezelés, alapvető egészségügyi ellátás, családtervezés és alapfokú oktatás. — Van-e lényeges különbség a lány- és fiúgyermekek vagy a vidéki és városi lakosság, ill. különböző körzetek és vi­dékek arányszámai közt a betegségek, a halálozás, az alultápláltság és az írás- tudatlanság tekintetében? TÉNY: Számos országban a fiúgyer­mekeket jobban gondozzák és táplálják mint a lánygyermekeket. Ennek ered­ményeképpen a becslések szerint I mil­lió lánygyermek hal meg évenként azért, mert nőneműnek született. — A fejlesztéssel kapcsolatos nem­zetközi segély milyen hányada jut el a legszegényebb rétegekhez, az alapvető egészségügyi ellátás, az alapfokú okta­tás, az olcsó ivóvíz és a megfelelő szennyvízkezelés, a családtervezés cél­jaira? TÉNY: A fejlesztéssel kapcsolatos nemzetközi segélynek kevesebb, mint 10%-át fordítják a szegények legnyil­vánvalóbb és legalapvetőbb szükségle­teinek közvetlen kielégítésére. ■ Az UNICEF jelentése • A védőoltások kiterjesztése a feketeföldrészen gyer- mekmilliók életét mentette meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom