Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-07 / 5. szám
Ágasegyháza • Izsák • Kerekegyháza • Kunbaracs • Ladánybene • Lajosmizse • Orgovány Kecskemét vidéke BEZÁRTAK A TANYAI ISKOLÁK Kiegyensúlyozott esztendő után Orgoványon Ilyenkor, év elején országszerte számadást végeznek minden településen. A mögöttünk lévő hónapokról mindenki másként vélekedik, mégis meghatározó egy-egy községben, városban az, ahogyan az az ember értékel, akinek kezében összefutnak a szálak, aki mégiscsak magasabbról lát, de ugyanakkor ö maga is végigélte a múlt év nehézségeit, terheit, olykor örömeit. Kis községben is történnek nagy dolgok, legalábbis az ott élők számára jelentős események, amelyekről beszélni érdemes. Ezért kérdeztem Kristóf Lajos, Orgovány polgármesterét, hogyan látja az elmúlt évet? — Gazdasági szempontból kiegyensúlyozott évet zártunk — mondja. Az önkormányzat saját költségvetéséből meg tudta valósítani a kitűzött célokat. A polgárok leginkább abból látják ezt, ami közvetlen segítség, adomány, élelmiszer, ruhanemű vagy pénzbeli segély. Mégis első helyre tenném azt, amiről sokan megfeledkeznek, hogy községünkben nem kellett kivetni helyi adókat, nem kényszerültünk arra, hogy ezzel is növeljük az itt élők amúgyis jelentős terheit. A látható dolgok közül néhányat már említettem, valóban több családot tudtunk segíteni ebben az évben tüzelővel, élelemmel, és a rendszeres vagy éppen rendkívüli pénzbeli segélyen kívül. Talán jelent valamit, ha elmondom, hogy erre az évre 6 millió forintot irányoztunk elő a szociális segélyekre s a gyámügyre, de ezt jóval meghaladta a tényleges kifizetés: 8,5 millió volt. Az idén elkészült a 18 x 30 méteres sportcsarnok, amelynek építése 30 millió forintba került. Bővíteni, fejleszteni tudtuk a vízhálózatot, mert manapság már alig képzelhető el egy háztartás vezetékes víz nélkül. A közvilágítást is tudtuk korszerűsíteni az elmúlt évben, sőt, új lámpák fölszerelésével bővítettük is a hálózatot. Két új kisbuszt is vásároltunk az év folyamán, ezek hordják be a tanyasi gyermekeket a falusi iskolába, mert a kicsi gyereklétszám miatt, be kellett zárnunk ideiglenesen a két tanyai iskolát. Egészségügyi berendezéseket vásároltunk, s ne felejtsük el, hogy két új orvos is került a faluba 1992- ben. Az eredmények láttán mégsem mondhatom, hogy már mindent elértünk, megállhatunk, mert máris elénk tornyosulnak a megoldásra váró feladatok. A volt szovjet laktanya 40 épületéből mindössze kettőt bérelnek diszkontraktárként, a többi azonban ott áll kihasználatlanul és lassan tönkremegy. Több ajánlatot is kaptunk a kihasználásra, de csak a tárgyalásig jutottunk el. Pedig, sürgős lenne, munkahelyet is jelentene sok ember számára, hiszen mintegy 500 a munkanélküliek száma a községben. Az ő számukra egyelőre semmilyen megoldást nem tudunk. Biztató dolog, ami földkérdésben történt. Az, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park bérbe adta a község lakosságának 2 200 hektáros területét. Legalább ez nem került idegen kézbe. Természetesen ez nem megoldás mindenre, az • Kristóf Lajos: — Az emberek belső kiegyensúlyozottsága és harmóniája is fontos. (Fotó: Straszcr András) egyébként kárpótlásra kijelölt földterület nagyon kevés. — Bízom a jövőben. Abban, hogy az eredményeket keservesen produkáló jelen után egy gördülékenyebb, uj időszak következik. Remélem, hogy újra becsülete lesz a paraszti munkának, ami megélhetést ad a község polgárainak. Amikor a demokratizálódás folyamata megindult azt gondoltam, elég lesz két év ahhoz, hogy fellendüljön a gazdaság, most már látom, ennyi idő túl kevés. Több kell. Több keserves, nehéz év, ami azért hoz eredményeket, de hogy a gazdasági kiegyensúlyozottság mellé az emberek belső kiegyensúlyozottsága és harmóniája is társuljon, ahhoz idő kell. Időnk van és lesz hozzá erőnk! — balogh — ÁGASEGYHÁZI LOKÁLPATRIÓTA Múzeum a buckák között Ágasegyházán, a helybélieken kívül bizonyára kevesen tudják, hogy a falut körülölelő erdős buckák vagy ahogy itt nevezik, a „hölgyek” között, egy szépen rendbe hozott tanyában magánmúzeum működik. Tulajdonosával és alapítójával Szóród István történelem- tanárral indulunk a homoki erdő kanyargós ösvényén múzeumlátogatóba. — Hogyan is kezdődött? — érdeklődöm a gyűjtemény létrehozásáról. — Tulajdonképpen a volt iskolaigazgatóm, Mohácsi Ferenc indíttatására kezdtem a gyűjtésbe 1971-ben. Akkor merült föl a gondolat, hogy a régi csárda épületében — ahol a hagyomány szerintem Rózsa Sándor is többször megfordult — hozzunk létre egy hely- történeti gyűjteményt. Sajnos, az épület helyzete nem volt tisztázott. Az állami gazdaság, majd a téesz tulajdonába került, végül addig ment a huzavona, hogy egyszer- csak eldózerolták a falu legöregebb épületét. Mi a gyerekekkel eközben szorgosan gyűjtöttünk, s mire egy komoly anyag összeállt, hely már nem volt. Ideiglenesen a község egyik lakatlan házában raktároztuk a tárgyakat. — Ekkor jött a tanyavásárlás ötlete? — Valójában gazdálkodásra vettem, azonban amikor kiderült, hogy a gyűjtemény számára nincs hely, úgy gondoltam, itt hozom létre községünk kis múzeumát. Ezek a tárgyak, eszközök minden helyben kerültek elő, amelynek értékét az is növeli, hogy falunk színmagyar település, így semmi nemzetiségi anyag nincs benne, ami ritkaságszámba megy. _— A gyűjtemény tulajdonképpen két fő részre osztható. Néprajzi és agrártörténeti tárgyak vannak a tanyaépületben és az udvari színben. Ez utóbbiban ritka mezőgazdasági gépek, eszközök. Szemmel látható, hogy az épület rendbehozása és a hatalmas szín megépítése nem kevés pénzbe kerülhetett. Miből tudta a költségeket előteremteni? — Különböző pályázatokon próbáltam pénzt szerezni. A szín építéséhez 1990-ben sikerült 76 ezer forint pályázati összeget elnyerni. Most is van bent egy pályázatom a Lakitelek Alapítványnál, ugyanis szeretném a kiállítást kiegészíteni egy harmadik ággal, a kismesterségek bemutatásával. • A magánmúzeum egy részlete. (Fotó: Bálint V ilmos) A Soros-alapítványhoz is e célból fordultam segítségért. Idővel szeretném az idegenforgalom számára is ismertté tenni a gyűjteményt. — A helybéliek mennyire ismerik ezt a tanyát? — Sokan jártak már itt, különösen a gyerekek és az idősek. Vidéki, sőt, külföldi vendégem is volt. — Úgy tudom, megírta a község történetét és több pályázaton is díjat nyert a település múltját, néprajzát feldolgozó munkáival. Milyen forrásokra támaszkodhatott? — Sípos Károlyné adatnaplója volt nagy segítségemre, büszke vagyok rá, hogy ezt nekem adta át. A község történetét pedig idős kollégámmal, Csősz Lajossal közösen írtuk meg. Most készült el egy tanulmányom arról, a népi hagyományok hogyan élnek a mai ágasegyháziakban. Néhány munkámon megjelent a Honismereti Közleményekben, a gyűjteményt pedig bemutatta a TV 2 Téka című • Szórád István a néprajzi eszközökkel. MIT MOND A NEM HIVATALOS KÉPVISELŐ? Kisizsák, a komfortos külterület Gond nélkül állíthatom, hogy sok város sem dicsekedhet olyan közműellátottsággal, mint Kisizsák. Az Izsákhoz tartozó terület mintegy négyszáz polgára városi szintű komfortot élvezhet, a településre bevezetett víz, gáz, villany és krosszbár telefonhálózat jóvoltából. Szinte csodaszámba megy ez az állapot, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt rendszer településfejlesztési elképzeléseit finoman szólva sem a falvak, kistelepülések fejlesztése jellemezte. Ennek ellenére Izsák vezetői kellő időben, jó érzékkel, némi kijárással elérték, hogy komoly infrastrukturális beruházások valósultak meg a községben. És persze mindezekből, a községtől hét kilométerre fekvő Kisizsákot sem hagyták ki. Mikor történtek ezek, hogyan élnek, mi foglalkoztatja a kisizsákiakat? Ezekről beszélgetünk Bíró Lászlóval, Kisizsák nem hivatalos önkormányzati képviselőjével. — Talán, előbb tisztázzuk ezt a furcsán hangzó státust; nem hivatalos képviselő. — Tulajdonképpen nem képviselő vagyok, hanem tanácskozási joggal veszek részt a testületi üléseken, a kisizsákiak képviseletében. Korábban, a tanácstagi választások idején mindig bekerült egy-két kisizsáki is a tanácstestületbe. Most viszont az önkormányzati választásokon egyik jelöltünk sem futott be. Ez rosszul érintette az itteni polgárokat, mivel úgy éreztük, hogy közvetlen jelenlétünk nélkül nem biztos, hogy jól érzékelik a képviselők a mi problémáinkat. A múlt nyáron egy falugyűlésen felvetettük ezt a gondunkat. Itt javasolta K. Szabó József polgár- mester, hogy válasszunk magunk közül egy olyan személyt, aki tanácskozási joggal képvisel bennünket az üléseken. A jelenlévők választása rám esett. Valószínűleg azért, mert mint fürészes kisiparos napi kapcsolatban vagyok a kis- izsákiakkal. ■— Sokat fejlődött a település. — Valóban, nem panaszkodhatunk! 1987-ben bevezették a gázt, 1989-ben jött a krosszbár, 1992- ben elkészült a vezetékes víz gerinchálózata. Ez utóbbi talán nem okozott osztatlan örömöt, mert a bekötési díj 10 ezer forintba került. — Milyen Kisizsákot érintő javaslatokat tett a képviselő-testületi üléseken ? — Javasoltam az utcák szilárd burkolattal való ellátását, fedett buszmegálló építését és az utcák elnevezését. Korábban ugyanis nem voltak utcanevek, csak számok. — Van lakosságmegtartó ereje Kisizsáknak? A komfort mellett van-e munkalehetőség? — Elsősorban a mezőgazdaságban gondolkodhatunk, de van néhány vállalkozó szellemű fiatal, aki azt tervezi, hogy helyben teremtsen egyéb munkalehetőséget is. Sokat jelentene, mert jelenleg több az időskorú lakos, mint a fiatal. — Tudomásom szerint, szeptembertől a nagy hagyományú kisizsáki iskola sem működik, az ötvenes évek végén társadalmi munkában épített művelődési ház is általában üres. — Sajnos, mindez igaz, a fiatalabbak hiánya okozza ezeket. Ezért lenne jó munkahelyeket teremteni, hogy a fiatalok is megtelepedjenek. Bízunk benne, hogy hamarosan szükség lesz az iskolára is, melynek ma csak szünetel a működése. A kultúrházban a hatvanas években pezsgő élet folyt. Műkedvelő előadásokat, bálokat rendeztünk, tévét nézni is sokan bejártak. A nyolcvanas években is voltak próbálkozások, de már nem saját erőből. A fővárosi művészek, zenészek tiszteletdíjai annyira magasak, hogy tulajdonképpen megfizethetetlenek. Van orvosi rendelőnk, élelmiszer- és italboltunk. Szeretnénk a faluképet tovább szépíteni. Terv, elképzelés van, s ha a költségvetés is engedi tovább szépül, épül Kisizsák. Talán az sem álom, hogy a jó adottságok egyszeresük idevonzanak néhány vállalkozót: Fiatalok letelepedése sem kizárt, hiszen a zsúfolt városok egyre kevésbé vonzóak, ezzel párhuzamosan viszont egyre nő a komfortos kistelepülések ázsiója. T. L. CSIRE DOKTOR HARCAI Szabad orvosválasztás Lajosmizsén Dr. Csire Géza lajosmizsei üzemorvos azon kevesek közé tartozik, aki családorvosi körzet nélkül gyűjtött betegbiztosítási kártyákat, melyekből 600 darab jött össze. Csire doktor 1963-tól 1988- ig körzeti orvosként praktizált Lajosmizsén, utána a megyei kórház művese osztályán dolgozott, majd üzemorvos lett Nagykőrösön, két éve pedig három cégnél Lajosmizsén, jelenleg is a megyei kórház alkalmazottjaként. A sajtó annak idején foglalkozott Csire Géza körzete elvesztésének viharos körülményeivel, s azóta sem csillapodnak az indulatok a személye körül. A központi rendelő átadása után például lakossági kezdeményezésre 2200 mizsei polgár aláírásával kérte a reumatológiai szak- rendelést, de abból nem lett semmi, jóllehet Csire doktor szerint ha az önkormányzat ezt kezdeményezi, a társadalombiztosítás állta volna a költségeket. A három szakvizsgával rendelkező orvost így érthetően nagy reményekkel töltötték el a szabad orvosválasztásról érkező hírek. Neve — újabb küzdelem árán — be is került a választható orvosok közé és 600 betegtől kapott bizalmat. Az üzemorvosi tanszék szerint egyébként az 500-700 kártya ideális az üzemorvosoknak. Az öt lajosmizsei háziorvosi körzet hatra bővítéséről egyébként történt szavazás a nagyközség önkormányzatának ülésén is, de a képviselőktől nem kapta meg a kellő számú támogatást. Csire Géza így a kártyapénzen felül nem részesedik a hatszáz beteg arányában rendelőfenntartási támogatásban és gépkocsihasználatban. Ráadásul, állítólag technikai okokból, még a kártyapénzből sem kapott egy fillért sem. A társadalombiztosítás egyébként novembertől ismeri el ennek jogosságát, Csire doktor viszont nem érti, miért nem augusztustól, hiszen ekkortól látja el betegeit. Az orvos a helyi lapban, fizetett hirdetésként, egy tiltakozást is megjelentetett, mélyet a nagyközség képviselő-testületének címzett, s amivel napirenden foglalkozott is a testület korábban. Ebben sok egyéb mellett kifogásolja, hogy az ügyeletre és a laboratóriumba félve mennek betegei, mert többször elutasították őket. Ez a probléma több hónapja már felmerült a testületi ülésen, akkor Zsigó Viktor polgármester intézkedést ígért. Csire doktor szerint azóta betegei csak árrá panaszkodnak, hogy nem szívesen látják el őket. Az orvos — bár a fizetett hirdetése nagy feltűnést keltett Lajosmizsén — békességet szeretne. Ehhez persze az kellene, beengedjék végre az egészségházba. Mint mondja, nem igaz, hogy nincs hely, amikor a fizikoterápiás részlegben tánc- parkettnyi tér’van. Addig a Ceglédi úti otthonában, a tisztiorvosi szolgálat előírásainak megfelelően 100 ezer forintért átalakított rendelőjében fogadja betegeit Csire doktor, jobb időkre várva. Mihályka Gyula Izsáki bölcsődeügy A Petőfi Népében szó volt már arról, hogy az izsáki bölcsőde bezárásával nem értenek egyet a helyiek. Az érintett szülők aláírás- gyűjtésbe kezdtek és még az új év előtt átadták az 1028 nevet tartalmazó jegyzéküket a polgármesteri hivatalba. Azt szorgalmazzák, hogy írjanak ki népszavazást az ügyben, kell-e bölcsőde vagy sem Izsákon. A képviselő-testület január 19-ei ülésén foglalkozik majd a témával, akkor döntenek arról, érvényesek-e az aláírások és szükséges-e valóban a helyi népszavazás. Sikeres pályázat Nyolc közhasznú munkás alkalmazására lesz lehetőség januártól Fülöpházán. A megyei munkaügyi központba még decemberben benyújtott idények kedvező elbírálásáról, hétfőn kapott értesítést Pesti Józsefné polgármester, aki kérdésünkre hosszasan sorolta a feladatokat, melyek a közhasznú munkára jelentkezőkre várnak. Mint elmondta, nem lehet már tovább halogatni a külterületi dűlőutakat és a szeméttelep rendbe tételét, a parkok és a közterületek rendezését, a fásítást. A művelődési otthon kerítése is régóta javításra szorulna, de a vízlevezető árkokra is nagy szükség lenne a faluban. Jótékonyság Kerekegyházán Az elmúlt hónapban Kerekegyházán nyugdíjas találkozót rendeztek; a Magyar Máltai Szeretetszolgálat csomagokat osztott, az önkormányzat is segítette az arra rászorulókat, állami gondozott gyerekek jártak a községben. A januári napokban pedig a költségvetés foglalkoztatja a kerekegyházi képviselőket, így a jótékonykodás talán ugyancsak folytatódhatna. Hogy milyen döntés várható? Ez majd január 20-án, a testületi ülésen dől el. Ágasegyházi nyugdíjasok Úgy tűnik, az év végi ünnepek körül minden településen na; gyobb figyelem irányult a nyugdíjasokra, az idős emberekre. Ágasegyházán a faluházban találkoznak rendszeresen a helyi nyugdíjasok. A klubba mintegy negyvenen járnak hétfőnként. Ä kecskeméti Univer Szövetkezettől színes tévét kaptak ajándékba karácsonyra. Kunbaracsi segélyek Kunbaracson a két ünnep között segélyben részesítették a 65 éven felülieket. Mintegy 103 idős ember kapott szociális támogatást. Rajtuk kívül a nagycsaládosokat is segítették rendkívüli se- > géllyel. A faluban így mintegy 80 ezer forintot osztottak szét a rászorulóknak. Ugyancsak jó hír Kunbaracsról, hogy a helyi nyugdíjasklub 20 ezer forintos támogatást nyert el a Lakitelek Alapítványtól. Telefon, gáz Orgoványon Orgoványon a legutóbbi, december közepi falugyűlésen fontos kérdések kerültek elő. Első helyen a kárpótlás szerepelt, s a részt vevők aggódva vetették fel, hogy bizony kevés a kárpótlásra kijelölt földterület. Szóba került, hogy a lakosság igényű a telefonhálózat bővítését, eddig kétszáz új állomásra van igény a meglévő négyszáz mellett. Már régóta beszéli tóin a volt a gázvezeték megépítése Orgoványon, s most az önkormányzati döntést helyesléssel fogadta a lakosság, miszerint az 1993. évi fejlesztés fő iránya az lesz. A szükséges pénzt azonban csakis a megyei vagy országos cél- támogatás formájában lehet előteremteni. Az előzetes kalkulációk szerint 850-900 lakásra kivetítve, házanként 25-30 ezer forintban kerülne a bevezetés. Arra sem érkezett érdemben válasz, hogy mi lesz azokkal a tanyákkal, ahol a villanyhálózat elhasználódott. Ezek a tanyák szövetkezeti vagy magántulajdonban vannak, s az • önkormányzatnak nincs pénze arra, hogy korszerűsítse azokat. Az oldal a Kecskeméti Lapok Kft. közreműködésével készült. Szerkesztő: Borzák Tibor és Farkas P. József.
