Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

6. oldal, 1992. augusztus 10. OLIMPIA ’92 KAJAK-KENU Kőbánék szerezték a 11. aranyat • A női kajak négyes remek teljesítménnyel szerezte a magyar csapat 11. aranyérmét. Szép, mit szép, egyszerűen cso­dálatos lett a női kajak négyes sze­replése. Kőbán Rita, Mészáros Erika, Czigány Kinga és Dónusz Éva sporttörtenelmet írt: a hölgy szakág fennállása óta az első ma­gyar olimpiai aranyérmet harcol­ták ki ők négyen! A start a jószerivel legyőzhetet­len, vagy legalábbis annak tartott német kvartettnek sikerült jobban, ám úgy féltávnál a magyar lányok utolérték őket. Fej fej melletti, rendkívül kiélezett küzdelemben, heroikus teljesítményt nyújtva. Kőbánék csaptak a célba először, 15 századmásodpercnyi előnnyel, átszámítva mintegy 10 centivel megelőzve Birgit Schmittéket. megszületett a magyar sport 11. barcelonai olimpiai elsősége! — Most törtük át a német fa­lat először, hallatlan nagy dolog ez! - mondta lelkesülten az egyébként mindig higgadt Vajda Vilmos. — Pedig a kilences, az úgynevezett surranó, a széltől leginkább védett pályán mentek a németek, ami számukra jelen­tett előnyt. . Az „aranylányok” közül az ab­szolút újonc, Czigány Kinga nem állhatott az újságírók rendelkezé­sére, mert a döntő után azonnal doppingvizsgálatra kellett mennie. A többiek fáradtan, ám annál bol­dogabban nyilatkoztak. Kőbán Rita: — Kati néni nélkül (Fábiánné Rozsnyói Katalin — a szerk.) nincs, nem lett volna meg ez a fantasztikus siker! Tegnap még nem voltam biz­tos benne, hogy ma győzünk, de arra gondoltam, háromból egy aranyér­met nyernünk kell. Az egyesben a rossz pálya miatt nem volt szeren­csém, délelőtt különben is borzal­mas menni, a kettesben szerzett bronzérem sem felelt meg annak, amit reméltem, így a négyesben kel­lett mindenképpen bizonyítanunk. Ez sikerült. Amikor a célba értünk, bőgtem, és csak azt mondtam ma­gamban, de jó, hogy győztünk. És még arra gondoltam, hogy otthon milyen sokan szorítottak értünk. Mészáros Erika: — Semmi másra nem tudtam gondolni, az volt a sokáig tartó első érzésem, hogy mi vagyunk az olimpiai bajnokok. Donusz Éva: — Kettesben Kőbán Ritával az utolsó 50 méter az pokoli nehéz volt. Most jobb erőbeosztással a végét is birtuk. Igen boldog va­gyok. A meghatott Fábiánné Rozs­nyói Katalin, aki a négyest „kita­lálta” és ilyen csodálatos egységgé formálta: — Tizenöt éve ezért dolgozom, csodálatos nap a mai! Már a döntő előtt érezni lehetett, jók lesznek a lányok. Október elejétől készült így együtt ez a négyes, itt Castell- defelsben jutottunk fel a csúcsra mondta az edzőnő, aki annak idején Mexikóban a sportág első női olimpiai kajak ezüstérmét sze­rezte. — Bár kis különbséggel ér­tünk csak be előbb, mint a néme­tek, érzékeltük, tudtuk, hogy mi nyertünk. Egy arany, három ezüst, két bronz a végső mérleg A kajak kettesek 1000 méteres döntőjében az „agg”, 32 eszten­dejével korelnök Rajna András, és a válogatott benjaminja, a 18 éves Bártfai Krisztián nagyon igyekezett, végül is a dicséretes, egy olimpiai pontot érő hatodik helyet szerezte meg. Áz előző napi hetedik helyezé­sénél többre vágyott, dobogós terveket szőtt Pálizs Attila és Kolonics György a kenu kette­sek 1 km-es vetélkedőjében. Nagyon rossz, szeles pályát fogtunk ki a sorsoláson. Óriási erőfeszítésünkbe került, hogy tartsuk a tempót a többiekkel — panaszolta utóbb a tavaly Szabó Attilával vb-aranyat nyert Pá­lizs. Ezúttal be kellett érnie az új párnak egy ötödik hellyel. — Erre voltak képesek, az olimpiai lázt nem tudták telje­sen levetkőzni. Ez a jelenre igaz, de ők ketten lehetnek a jövő nagy magyar kenupárosa — vélekedett a szövetségi kapi­tány. Es következett a nap, egyúttal a versenyek befejező száma, a férfi kajak négyeseké, köztük az olimpiai és világbajnok magya­rokkal, Csípés Fereccel, Gyulay Zsolttal, Fidel Lászlóval (aki a szöuli aranyérmes Hódosi Sán­dor .helyére került be a négyesbe) és Ábrahám Attilával. Az elején még nem volt baj, ott volt az élen a magyar válogatott, ám féltávnál a németek robbantot­tak, utazósebességet váltottak, s a felpörgetett iram már sok volt Gyulay Zsokéknak, akik máso­dikként érkeztek be. Ezüstérem tehát a vége, a magyar kajak­kenusok összéremtermése pedig egy arany, három ezüst és két bronz.- Férfi kajak négyesünk hoz­ta, amit tud, de a németek 500- tól egyszerűen ellenállhatatlanok voltak. Hiába, a kelet- és nyu­gatnémetekből összegyúrt kvar­tett kis világválogatottal ér fel, amely ezúttal túl nagy falatnak bizonyult számunkra — összeg­zett Vajda Vilmos. TENISZ Német öröm és bánat Az olimpiai tenisztorna utolsó előtti napján, pénteken, két szám­ban avattak bajnokot. A férfi pá­rosban a németeket nagy öröm ér­te, hiszen Boris Becker és Michael Stich győzedelmeskedett, az aranyéremhez több kínkeserves, ötszettes találkozón át vezetett az út. A két német Grand Slam-győz- tes bizonyította, hogy jó egyéni versenyzők összeállva igenis ütő­képes duót alkothatnak. Ezzel leg­alább megmentettek valamit a férfi­viadal becsületéből, hiszen az egyesben egymást érték a meglepő eredmények, mintegy azt sugallva, hogy a teniszcsillagok nem vették komolyan az ötkarikás erőpróbát. A német rajongók joggal biza­kodhattak abban, hogy pénteken kettős ünnepet ülhetnek, hiszen Beckerék sikere után lépett pályá­ra a toronymagas esélyes, és a két hét során ennek megfelelő játékot mutatott Stefii Graf. Ellenfele az amerikaiak lassan-lassan felnőtté cseperedő tinisztárja, Jennifer Capriati volt, aki éppen Barcelo­nában bizonyította, hogy idei meg­torpanása csak átmeneti lehetett. A háromjátszmás fináléban a 16 éves Capriati hátrányról (3:6) a maga javára fordította a találko­zót (6:3, 6:4), és ezzel minden idők legfiatalabb olimpiai teniszbajno­ka lett. Még ennél is nagyobb fejezetet írt volna sikere esetén Graf, aki olimpiai tornán most először szen­vedett vereséget. A 23 éves címvé­dő ugyanis nemcsak Szöulban dia­dalmaskodott, hanem négy évvel korábban, Los Angelesben is, ami­kor a tenisz még bemutató sport­ágként szerepelt a programban. , A női döntő résztvevőinek „gyorsvéleménye”: Capriati: „Életem egyik legjobb meccsét játszottam. Ez egy nagy lépést jelentett eddig hiábas/oroiigatú<tthinw5wÉt né­hányszor, megverni egyszer sem tudtam." Graf: „Jennifer teljes mértékig megérdemelte a győzelmet. Az olimpiai aranyérem sokat fog len­díteni pályafutásán. A mérkőzés alatt néhányszor igencsak rosszul éreztem magam . ..” . iOt _____________W • Graf fájó szívvel gratulált legyőzőjének, Capriatinak az olimpiai bajnoki címhez. ZALA BRONZA RSG: Nyolc gyakorlatból három rontott „A szerencse nem szegődött mel­lénk” — tömörítette a pénteki ma­gyar szereplésről (két ezüst, egy bronz) alkotott véleményét Vajda Vilmos szövetségi kapitány. És szombaton jobb kedvében, a piros- fehér-zöld színekhez kevesebb lesz-e Fortuna kisasszony? — fogalmazó­dott meg a kérdés a kajak-kenu ver­senyek zárónapján, amikor újabb hat számban hirdettek olimpiai baj­nokot a castelldefelsi pályán. Az első döntőben a K- 1 1000 méteren kivételes módon nem volt kiért izgulni, mivel Csípés Ferenc nem került a továbbjutók közé. Az ausztrál Clint Robinson meglepe- tésszerü győzelme után viszont már a magyar tábor (busszal is ér­keztek szurkolók hazulról) tartha­tott hangpróbát. A kenu egyesek 1000 méteres viadalában a sérült Pulai Imre helyébe lépett Zala Györgyre várt a feladat a jó alap­hang megadására. A 21 éves ver­senyző a rajt előtt bizakodott: — A középdöntőben, amely gyakorlatilag előrehozott döntő­nek felelt meg, úgy lettem negye­dik, hogy tartalékoltam az ener­giámat. Csak a továbbjutásra ügyeltem, most viszont „apait­anyait” beleadok, kellene a do­bogó . . . Zala belekóstolt már a világver­senyek eredményhirdetésének ízé­be, hiszen 1990-ben vb-ezüstérmes volt, tavaly viszont csak hatodik lett . . . A rajt után rögtön meglépett a mezőnytől Nikolai Buhalov, a bol­gárok itt, Castelldefelsben 500 mé­teren már aranyat nyert kiválósá­ga. Zala a harmadik helyen hajó­zott, a végén — az évekig szovjet­ként, ezen az olimpián viszont már Lettország színeiben induló olim­piai bajnok Ivans Klementievs tár­saságában — megszorította, de be nem érte Buhalovot, a magyar ke­nus olimpiai bronzérme így is szép teljesítmeny. Arra senki sem számíthatott, hogy Sinkó Andrea 1988-as szöuli sikerének (az egykori RSG-csillag négy éve remek hatodik hellyel zárt Koreában) hasonlóan szép folytatása lesz Barcelonában, a rit­mikus sportgimnasztikai olimpiai játékok harmadik vetélkedésén. Két olyan fiatal magyar tehetség kapott lehetőséget a katalán fővá­rosban, akik menedzselése időben kezdődött el, ugyanakkor magá­ban hordozta a gyengécskébb sze­replés esélyeit. így is történt, hi­szen áz 1992-es stuttgarti Eb-n de­bütált Fráter Viktória és Szalay Andrea a középmezőnyben foglal­ták el végső helyüket a csütörtök­pénteki selejtezőket követően. A szombat délutáni döntőben már csak tisztes szemlélői voltak a foly­tatásnak, a végső „ítélethirdetés­nek”. A nyolc gyakorlat közül ösz- szesen hármat rontottak a magyar fiatalok. Kötéllel hibázott, majd a buzogánygyakorlata sem sikerült Szalaynak, míg Fráternek szintén a buzogányával akadtak „félreér­tései”. Stuttgarthoz képest a két kis­lány valamivel haloványabb össz- pontszámmal rukkolt elő. Szalay, aki az EB-n 21. lett, 37,775 pontot szerzett akkor — az olimpián 35,825-öt. Fráternek a stuttgarti viadal nem sikerült, a 22. helyen végzett 37,725 ponthoz jutva. Bar­celonában 36,100-at ért el. Fráter tehát visszavágott Szalaynak Stuttgártért, s jó, ha folyik ez a házirivalizálás, mert ez lehet a jövő sikereinek záloga. Ha most még nem is kellett megremegniük Tyi- mosenkóéknak Vikitől es Anditől, lehetséges (s csak a két versenyzőn múlik), hogy az 1996-os atlantai játékokra már közelebb kerülnek a közvetlen élmezőnyhöz. Ami a szerenkénti végső lajstro­mot illeti: Fráter labdával állt helyt a legjobban, 9,150 pontja a 18-19. helyhez volt elegendő. ATLÉTIKA Bubka a földre szállt • Egy olimpiai bajnok (Mike Jordan —-jobbról) és egy nagy vesztes (Szergej Bubka — balról). Talán az egész olimpia legna­gyobb meglepetése volt Szergej Bubka kiesése a rúdugrásban. Az ukrán atléta kudarcát — ha már világcsúcsainál az „égbe repült” — a jelentések Bubka „földre szál­lásaiként emlegetik. Tény, hogy a 28 éves sportoló életében hasonló „baki” még nem fordult elő. A szám koronázatlan királya pályafutása során 16 fe­dettpályás és 14 szabadtéri világ­csúcsot állított fel, jelenleg is érvé­nyes rekordjai 6,13 m (fedettpá­lyás, 1992, Berlin), illetve 6,11 m (szabadtéri, 1992, Dijon). Amíg senki más rajta kivül nem vitte át a 6,10 méteres magasságot, addig Bubka erre öt alkalommal volt ké­pes. Ezek az adatok fényesen szemléltetik azt; mekkora szenzá­ció, hogy a „király” nem tudta át­vinni az 5,70, illetve 5,75 métert. A barcelonai kieséssel lezárult egy fényes korszak, amelynek fontosabb állomásai a követke­zők voltak: 1983: vb 1., Helsin­ki, 5,70 m; 1986: Jóakarat Játé­kok 1., Moszkva 6,01; 1986: EB L, Stuttgart, 5,85; 1987: fedett­pályás vb L, Indianapolis, 5,85; 1987: vb 1., Róma, 5,85; 1988: olimpiai 1., Szöul, 5,90; 1990: EB 6.. Split, 5,70; 1991: fedett­pályás vb 1., Sevilla, 6.00; 1991: vb L, Tokió, 5,95. BIRKÓZÁS A nulla pont, és ami mögötte van A felületes szemlélő okkal állapít­hatja meg: annál rosszabbul, mint ahogyan Barcelonában szerepelt a magyar szabadfogású birkózóválo­gatott, nem is lehet jobban „égni”. 1932 után másodszor fordult elő, rhogymilía ponttal zárt a;gárdá. Nem í mttk'özott del w nemzetek listájára, ami a kötöttfogásúak pontversenyé­nek harmadik helyezése után több mint aggasztó. Sőt, szégyellnivaló! Miért „félkarú óriás” a magyar birkózás, miért kellett lehorgasztott fejjel elhagyni a Katalán Testnevelé­si Égyetem szőnyegeit pénteken este? Talán azért, mert Szőnyi János szö­vetségi kapitánykodásának három éve alatt jöttek-mentek a szakági mesterek? 1988, Szöul után 1990 ele­jéig „senki földje” volt ez a fogás­nem. Mindenki csak a kötöttfogásra összpontosított, azzal törődött. Ak­kor jött Németh Sándor, akinek egyes megnyilvánulásaival Szőnyi nem volt elégedett. Egy idő után mennie kellett, a helyébe lépett Ko­vács István. Az egykori világbajnok nagy tempót diktált a felkészülés­ben. A tavalyi, várnai vb-n sikerült is (igen jó sorsolással!) öt olimpiai rész­vételi helyet kiharcolni. Ehhez jött még kettő az idei, kaposvári EB-n, Óváryt pedig „wild card”-dal hivta meg a Nemzetközi Birkózó Szövet­ség (FILA), amelynek elnökével, Milan Ercegannal támadt kisebb né­zeteltérése Kovács Istvánnak egy májusi nyilatkozata kapcsán. Kovács is ment, jött Búzás Ká­roly. Á felkészülés sűrűjében ... Őt az­után igazán nem is lehet okolni a cső­dért . Mert ez maga a csőd, ami t a sza- badfogásúak produkáltak! Tehát: miért? Bíró Mihály, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke: — Lényeges különbség van a mi kötött-, illetve szabadfogású csapa­tunk között! Míg a kötöttfogásúak túltették magukat a nagyon rossz sorsoláson, addig a szabadfogású­aknái ez nem sikerült. Az okokat én most hadd ne boncolgassam. Ezt szakmai természetű kérdésnek tar­tom. Időt vesz igénybe a bukás elem­zése. Kiút? Végzetesen elszakadtunk a világtól, ám ez (az Egyesített Csa­patot és Törökországot kivéve) más öreg kontinensbeli országokra is igaz. Fel kell mérnünk, hány fiatal te­hetségünk van, és azokat menedzsel­ni a jövőben. Hosszú, fáradságos út elé nézünk. Köpf Károly, a Magyar Birkózó Szövetség főtitkára: — Hadd folytassam az elnök úr gondolatmenetét. Négy-öt olyan re­ménységünk akad, akiket esetleges külföldi ösztöndíjjal a fogásnemben élenjáró országok iskoláira lehetne járatni, és ott természetesen birkóz­hatnának is. Szőnyi János: — A kötöttfogású helytállás után most szégyellem magam, rettenetes ez az eredménytelenség. Annak ide­jén — amikor kapitány lettem — kértem: végezzünk el egy technikai minimumvizsgálatot, mérjük fel, melyik válogatott versenyző mit tud. Elutasítottak. Pedig 1989-től esetleg lett volna lehetőség hasznosabban is eltölteni a három évet Barcelonáig. Pokoli rossz volt itt a sorsolásunk, világklasszisok hemzsegtek a cso­portjainkban. Nívós mezőny gyűlt össze. Csak egy megoldás kínálko­zik: a mostani tizenéveseket legalább 16-18 éves korukig csak a „szakmá­ra” tanítani, hogy ha egyszer a válo­gatottkerethez jönnek a felnőttek­nél, már ne alapvető fogások elsajá­tításával kelljen bíbelődnünk. A vá­logatott nem arra való! Súlyos szak­mai hiányosságok jellemzik sporto­lóinkat, az úgynevezett lenti munká­ban szinte teljesen képzetlenek. • Ahol szabad volt a fogás, ott nem rúgtunk labdába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom