Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

OLIMPIA ’9* 1992. augusztus 10., 7. oldal Sillily Soha nem megyek el Paksról — mondta Kovács Antal a hajnali népünnepélyen • Kovács Antalt (felvételünkön), az olimpiai bajnok cselgáncsozót ünnepélyes fogadtatásban részesítették Pakson. Paks főterén és főutcáján csü­törtökön kora hajnalban legalább 10 ezer ember ünnepelte Kovács Antal olimpiai bajnokot, akit az Atomerőmű autóbuszával vittek a Ferihegyi repülőtérről a paksi vá­rosháza előtt leterített hosszú sző­nyegig és virágerdőig. A város mindössze húszéves szülöttének köszöntését a tömeg leírhatatlan erejű éljenzése után Bor Imre pol­gármester kezdte, aki bejelentette, hogy Paks első díszpolgára Ko­vács Antal. A képviselő-testület ál­tal adományozott kitüntetéssel együtt 250 ezer forint jutalmat kap a várostól a hazai cselgáncssport első olimpiai bajnoka. A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság, amely fenntartója a helyi energeti­kai főiskolának — ott folytatja ta­nulmányait Kovács Antal —, ugyancsak bőkezűen jutalmazza az Atomerőmű Sportegyesület gyönyörű sportcsarnokából indí­tott, és az emberi helytállás maga­sáig jutó fiatalembert. Háromszo­bás lakást és a berendezésre 200 ezer forintot ajándékoz a bajnok­nak. Az ünnepelt ezekkel a szavakkal mondott köszönetét Paks lakossá­gának a fogadtatásért: — A győzelem után rögtön meg­kerestek ajánlatokkal. Mondtam, hogy soha nem megyek el Paksról! A népünnepély a Szózattal és a tűzijátékkal nem ért véget, barátai, sporttársai vállukon vitték Kovács Antalt a pódiumról a hatalmas tö­meg közepébe, ahol ezrek szerettek volna vele kezet fogni. A ring árnyékában A barcelonai ökölvivótorna első áldozata nem versenyző, hanem egy balszerencés magyar mérkőzésveze­tő, Dőry Miklós volt. Ilyen minőség­ben egyedül ő működött közre a pi- ros-fehér-zöld színek képviseletében a mostani nyári játékok kesztyűs programjának lebonyolításában. A sérülés után szorítóba már nem léphet. Dőry Miklós egy argentin és egy mexikói bokszoló mérkőzését vezette, amikor izomszakadást szenvedett. Rögzítőkötést kapott, s amint azt a badalonai csarnokban elmondta javult az állapota, de mér­kőzésvezetés helyett már csak pon­tozóként működhetett közre. A pontozók szerepe, persze, válto­zatlanul nagyon fontos, még ha so­kan naivan azt feltételezték, hogy a pontozógép bevezetésével a bírás­kodás, az emberzsűri szerepe háttér­be szorul. Erről szó sincs, már csak azért sem, mert a masina nem auto­matikusan működik, hanem úgy, hogy pontot csupán akkor ítél, ha előbb az öt pontozó közül legalább három, ráadásul egy másodpercen belül megnyomta a találatot jelző, és a masinába az információt eljuttató gombot. Ami a gépi pontozás, egyáltalán a bíráskodás színvonalát illeti, a szak­emberek megegyeztek abban, hogy az itteni nívó összehasonlíthatatla­nul magasabb volt, mint a legutóbbi, 1988-as szöuli olimpián. Ezen a véle­ményen volt dr. Jákó Péter is, s ez ak­kor derült ki, amikor az MTI mun­katársának értékelte a boksztorna tapasztalatait, mindenekelőtt a sportorvos szemével. — A bíráskodás javulása egy­szersmind része az ökölvivással kap­csolatos általában is kedvező kép­nek, és beletartozik abba a vonulat­ba, amely a világszövetség, az AIBA törekvését foglalja magába a sport­ág elfogadhatóbbá tételére — mondta Jákó doktor, aki odahaza a S.portkórház főigazgató főorvosa, Barcelonában pedig az AIBA orvosi zsűrijének tagja, a tudományos bi­zottság elnöke volt. — A pozitív képhez tartozik még, hogy százalé­kosan kevés volt a K. O., a sérülés. A magyarázat az, hogy a kiválasz­tott, s itt közreműködött bírók klasszisokkal jobbak, mint négy esz­tendeje Szöulban. Idejében beavat­koztak a küzdelembe, ha kellett szá­moltak az illető ökölvívóra, vagy ha szükséges volt, azonnal félbeszakí­tották a mérkőzést. Mondhatom, olyan bírói hiba, amiért hosszabban el kellett volna bárkit is marasztalni, vagy döntően befolyásolta volna az eredményt, nem volt. Nekik is, a mérkőzésvezetőknek a kezére ját-' szik, megkönnyíti munkájukat, hogy bevezették az olimpiára kvali­fikáló rendszert, miáltal többnyire már jó korán kiszűrték az ide nem való, felkészületlen ökölvívókat. Stabilan a középmezőnyben Barcelonában népes küldött­ség, öt vitorlás egység képviselte a piros-fehér-zöld színeket. A leg­eredményesebben a 470-es hajó­osztályban indult Nyári testvérek, Gyula és Zsolt szerepeltek. A pa­kolás közben Nyári Zsoltnak ju­tott ideje egy kis barcelonai em­lékidézésre, gyors értékelésre. — Eredetileg szerettük volna, ha a küldöttségből egy egység a 8 —12. helyen végez, ez reális lett volna — mondta. — Mi a 15. he­lyen zártunk, s egy futamot, az utolsó előttit sikerült megnyer­nünk. Ez a részsiker nagyon nagy eredmény, mert a spanyolokon kí­vül csak két más nemzetbeli hajó tudott győztesként befutni. Egyébként a hét futamból három­ban olyan szél volt, amilyenhez nem vagyunk hozzászokva. Na­gyon hullámzott a tenger, nem volt reális a verseny. Vereség és békejobb Az utolsó előtti összejövetelre gyülekezett pénteken délelőtt a sza­badfogású birkózó ohmpia résztve­vőinek azon töredéke, amely még ér­dekelt volt a záró csoporttalálkozó­kon. A magyarok közül mindössze Dvorák László (82 kg) lépett sző­nyegre, de csak egy helyosztón, 3:1- es pontozásos vereséget szenvedett a kanadai Hohltól, így 10. lett. Ez is bizonyíték rá, hogy miután a kana­daiak két éve leszerződtették edző­nek az egykori szuperklasszis ukrán Szergej Bjeloglazovot, hazájukban nagy előbbrelepés történt a sportág­ban. A délutáni és esti műsorban csak tétlen szemlélők maradtak a magya­rok, ekkor bonyolították le négy súlycsoport helyosztóit, majd a bir­kózás elköszönt a katalán főváros­tól. Búcsúzott Hessky Pál is, miután a kiváló mérkőzésvezető hosszú évek remek helytállása után a jövő­ben nem kíván bíráskodni, s ez alka­lomból ünnepélyesen megköszön­ték neki a Nemzetközi Birkózó Szö­vetség (FILA) vezetői a tevékenysé­gét. Délelőtt került sor egy nagy kibé­külésre is. A májusi szabadfogású EB után Kaposvárott Kovács Ist­ván, a magyar szabadfogású váloga­tott volt szakági mestere olyan nyi­latkozatot tett, amely sok vitát vál­tott ki. Milan Ercegan, a FILA ju­goszláv elnöke is sérelmezte a Ko­vács által elmondottakat. Azóta Kovács távozott a válogatott éléről, ám eljött Barcelonába, Mészáros János triatlonista vállalkozásának részese volt, és élvezte a szabadfogá­sú mérkőzéseket. Ercegan és Kovács pénteken dél­ben -rövid beszélgetést folytatott. A magyar edző ennek tartalmát így foglalta össze az MTI-nek. — Ercegan úr szerint az egész egy félreértett ügy, sajnálatos dolog. Mint mondta, nem haragszik rám, békejobbot nyújtott, s támogatásá­ról biztosított a jövőmet illetően. T anítani kellene.. • Az amerikai Miké Marsh tanítani való technikával, s remek vágtával ért elsőként célba a 200 méteres síkfutásban. MEZCSERE Kétszeres sikert aratott Kerstin Müller. A szőke testnevelési főis­kolás a keletnémet Haliéból érke­zett, tagja volt a bajnokságot nye­rő kormányos nélküli evezős né­gyesnek, s amikor az eredményhir­detés következett, még a csónak­ban ülve kicserélte mezének átizza­dott felsőrészét egy frissen vasalt tiszta trikóra. A fotóriporterek a verseny és a díjátadás pillanatai mellett a toplesses közjátékot is megörökíthették... Ferenczy Europress • Carl Lewis (szemben) és Mike Powell összeölelkezik; sportszerű gesztus. Parádés szereposztásban — s természetesen ezúttal is telt ház előtt — zajlottak az atlétikai verse­nyek. A nagy műsor középpontjá­ban a férfi távolugrás állt, az ame­rikai Carl Lewis és honfitársa, Mike Powell főszereplésével. A korábbi olimpiákon már hat aranyérmet nyert Carl „King” semmit sem bízott a véletlenre, el­sőre 8,67 métert ugrott, s megadta az „alaphangot” a további soroza­tokhoz. Powell, aki néhány nappal ezelőtt sérüléssel bajlódott, elsőre még a nyolc méterig sem jutott el. Közben zajlottak a futószámok, köztük a két 200-as döntő, majd a 100 m női gátra is sor került, amely az atlétikai versenyek eddigi egyik legnagyobb meglepetését hozta, mert görög győzelem született. A 100 méteres síkfutásban aranyat nyert amerikai Gail Devers, aki esélyes volt ebben a számban is, az egyik gáton bukott, s végül ötödik­ként ért célba. Most sem sikerült viszont az aranyérem a jamaikai Marlene Ottey-nek, aki a 200 mé­teren végül harmadik helyen ért célba, s nemcsak a nagy favorit amerikai Gwen Torrence, ha­nem egyik honfitársnője is meg­előzte. Szédületes volt a férfiak 400 mé­teres gátfutóversenye, amelyben „A Clenbuterolt úgy ajánlották nekem, hogy ez biztonságos szer, ezt szabad szedni” — magyarázko­dott Jud Logan amerikai kalapács­vető, akit doppingolás miatt kizár­tak a versenyekről. „Soha nem szedtem szteroidokat, de ezen a szinten minden atléta olyan biz­tonságos, legálisan szedhető vita­minokat és ásványi sókat keres, amellyel javíthatja szereplését” — tette hozzá. Az orvosi bizottság egyik tagja, Arnold Beckett szerint a Clenbuterolt valóban a törvé­nyes szerek között említik — de tévesen — abban a sportolók kö­zött terjesztett „szamizdatban”, amelyben a szteroidokat sorolják fel. * * * Vannak az olimpiának árnyol­dalai is. Barcelonától mintegy 100 kilométerre, Olvan falu mellett új­fasiszták csoportja vert tábort, s az 1936-os berlini olimpiát, valamint Adolf Hitler akkori közreműködé­sét éltették. A nemzetközi társaság szorgalmasan nyilatkozott a spa­nyol sajtónak. A falu lakosait na­gyon zavarta a Rudolf Hessről el­nevezett tábor, melynek központ­jában hatalmas felirat hirdette: „Hiszünk egyes fajok felsőbbren­dűségében”. * * H< Kubának is lesz „álomcsapata” Atlantában. Igaz, nem kosárlab­dában, hanem baseballban — fo- gadkozott az aranyérmes kubai csapat vezetője. A kubai váloga­tott tagjainak jó része még fiatal, így a nekibuzdulás nem is minden alap nélküli. A szigetország együt­tesének gerince immár hat éve együtt van, s azóta 73 mérkőzés közül 72-t megnyertek. Az egyedü­li vereség számukra mégis fájó: 1981-ben az Egyesült Államokkal szemben maradtak alul egy nem­zetközi torna döntőjében ... * * * „Az olimpiai aranyérem volt a kitűzött célom, a világcsúcs az csak afféle ráadás — nyilatkozta győzelme után a 400 méteres gát­futás olimpiai bajnoka, az ameri­kai Kevin Young. — Magam is csodálkoztam, milyen gyors va­gyok, s valósággal sokkolt, amikor megláttam az eredményjelző táb­megdölt a legendás hírű amerikai Edwin Moses kilencéves világcsú­csa. A 25 éves, 193 centi magas, amerikai Young, aki Szöulban ne­gyedik volt ebben a számban, a világon elsőként futott 47 mp-en belül, 46,89 mp-cel lett olimpiai bajnok. Sokan továbbra is a távolug- rópárharcra figyeltek. Követke­zett a hatodik kísérlet, Lewis 8,50 méterre szállt, tehát nem tudott javítani első ugrásán, Po­well viszont igen. Amikor elru­gaszkodott, látszott, nagy lesz az ugrás, az eredményjelző 8,64 mé­tert mutatott, tehát megközelí­tette Lewist, aki végül három centivel előzte meg őt, s így lett olimpiai bajnok. A győztes amerikai sztárt mél­tán ünnepelték, hiszen az 1984-es Los Angeles-i „mesternégyese” (100 és 200 m, 4x 100 m váltó, távol), s a két szöuli aranya (100 m és távol) után hetedik olimpiai baj­noki címét nyerte — távolugrás­ban egymás után háromszor, ami­re ebben a számban még nem volt példa az olimpiák történetében. Aztán a 4 x 100-as váltóban következett újabb olimpiai bajno­ki cím, amely már a nyolcadik ara­nyat jelentette Carl Lewis-nek. lát, azt, hogy világcsúcs lett be­lőle — mondta Young, aki a vé­gén felemelt kézzel már szinte csak besétált a célba. — Eddig ez volt a technikailag legjobban kivitelezett futásom. A célom korábban 46,89 másodperc volt, ennyit akartam futni az olimpi­án, s ez az eredmény van kifüg­gesztve szobám falán is.” * * * Mike Marsh, a 200 méteres férfi síkfutás olimpiai bajnoka mondta: „Győzelmemmel megtérültek az utóbbi évek befektetései, munkája. Számomra az volt a legfontosabb, hogy megnyerjem az aranyérmet, de amikor az elő­döntőben 19,73 másodperccel egyszázadra megközelítettem a vilácsúcsöt, már arra is gondol­tam, hogy meg is javíthatom. De aztán már annyira fáradt vol­tam, hogy erre nem is gondol­tam, s nem is tudtam teljes erőmből futni. Az első 20 méter után nem gyorsitottam fel annyi­ra, mint kellett volna, de végül is nyertem, így a győzelem en­gem igazol, s boldog vagyok, hogy aranyérmes lettem a hibák ellenére”. * * * Gwen Torrence, a női 200 mé­teres síkfutás győztese: „Annyira akartam a győzel­met a 200-as távon, hogy tavasz- szal rendszeresen 400 méteren futottam, s úgy vélem, ez segített hozzá a bajnoksághoz. Amikor jobbra kinéztem, azt hittem, hogy a jamaicai megelőz, s rá­adásul a kanyart is rosszul vet­tem, habár ennek technikáján már régóta dolgozom.” sf: * * A jobb lábán Achilles-ín-szaka- dást szenvedett amerikai Mark Witherspoont hétfőn műtőasztalra fektetik Houstonban. Az amerikai vágtázó a férfi 100 méteres síkfutás középdöntőjében sérült meg, s or­vosai szerint az operáció után csak hat hónappal kezdheti el újra a sportolást. Witherspoon már beje­lentette, hogy azért négy év múlva szeretne ott lenni az atlantai olim­pián. Pekingben 3300 dollárt ér egy aranyérem • A kínai asztaliteniszezők (felvételünkön az olimpiai bajnok női páros) elkápráz­tatták a világot sajátos játékukkal. Pénzjutalmat kapnak hazatér­tük után a sikeres kinai olimpi­konok — közölte pénteki számá­ban a Pejcsing Zsipao című pe­kingi lap. Az újság jelentése sze­rint anyagi elismerésben részesül minden olyan kínai sportoló, aki bármely olimpiai versenyben be­került az első nyolc közé. Pénz üti a sikeres olimpikonok edzői­nek és sportorvosainak markát is. A kínai lap két számadatot közöl csupán: az aranyérmesek 18 ezer jüant (mintegy 3300 dol­lárt), a nyolcadik helyezettek ötezer jüant (kb. 925 dollárt) kapnak. A 2—7. helyezettek ju­talma értelemszerűen a két határérték közé esik. Meglepő a Pejcsing Zsipao nyíltsága, hiszen korábban Kíná­ban sohasem közöltek adatot nyil­vánosan az élsportolók sportból származó jövedelmeiről. Carl Lewis nyolcadik aranya Katalán „

Next

/
Oldalképek
Tartalom