Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-26 / 201. szám

-ff----­TISZTELT SZERKESZTOSEG 1992. augusztus 26., 7. oldal Kedves Olvasóink! Mai összeállításunkban súlyos témákat feszegető leveleket közlünk, szinte válogatás nélkül, ahogyan azokat kaptuk Önöktől az utóbbi napokban. Külön felhívjuk figyelmüket a kárpótlás végrehajtásának hibáit taglaló írá­sokra. Levélváltás rovatunkban Madaras polgármesterének válaszlevelét találják, az iskolaigazgató-választást kifogásoló, augusztus 17-ei számunk­ban megjelent levélre, s ugyanitt olvashatják a Jánoshalmái Jókai Tsz elnökének visszautasító írását is, a szövetkezetét ért váddal kapcsolatban, írjanak továbbra mindenről, ami közérdeklődésre számot tarthat. (A szerk.) Kárpótlási kérdőjelek A Petőfi Népe augusztus 18-ai számában több írás jelent meg a kárpótlási jegyekről, illetve magá­ról a kárpótlásról. Első kérdésem az, melyik az a jogszabály, amely úgy rendelkezik, hogy a kárpótlásra jogosultnak még nagyobb kára le­gyen? Nem elég, hogy türelemmel váqa az egyébként kamatozó kárpótlási jegyeit, de ha földvásárlásra kívánja felhasználni, a jegyek kamata zéró. Ez főleg akkor méltánytalan, ha a jogosult a földet licittel kívánja meg­szerezni, hiszen a törvény értelmé­ben a kikiáltási ár 3000 Ft, és az árverési előleget nem lehet kárpótlá­si jegyben letenni. Második kérdésem. Ki találta ki azt a bürokratikus ügyintézést (60 + 25 nap), amely ismetelten el­odázza a kárpótlásra jogosultak mi­előbbi földhöz jutását, az őszi mező- gazdasági munkákat a már megszű­nőben lévő vagy átalakuló szövetke­zetekre bízva? Gondolom, a kárpót­lási hivatal dolgozói sem örülnek a többletmunkának. Harmadik kérdésem. Újváry Gi­zella honnan veszi azt, hogy akik nem vásárolnak földet kárpótlási je­gyükön, a kárpótlási jegyüket a le­tétből csak 1993. augusztus 15-e után vehetik fel? Az általam kitöltött igénybejelentőlapon ez áll: tudomá­sul veszem, hogy amennyiben beje­lentett kárpótlási jegyeimet termő­földvásárlásra nem használom fel, úgy azokat 1993. augusztus 15-éig más célra nem használhatom fel. Ilyen kicsi eltérés mellett csak saj­nálni tudom, hogy Újváry Gizella írása, mely a teendőkre világosan felhívja a figyelmet, csak most jelent meg. Utolsó kérdés. A letétbe helyezett kárpótlási jegy, hitelfelvétel esetén, saját erőként beszámítható-e? Vége­zetül! Szomorú tény, hogy a kárpót­lási jegyeket már adják, veszik, és azok, akik gazdálkodni szeretnének a saját földjükön, mindenhol csak diszkriminatív intézkedésekkel talál­koznak, s ezáltal hátrányos helyzet­be kerülnek. Már eső után köpönyeg, de az F-lapon csak egy számot kellett vol­na beírni (mennyi kárpótlási jegyért kíván földet venni — ezer Ft) így lemaradhatott volna életünkből a külön igénybejelentés. Staar Ottó Lajosmizse, Kossuth u. 48. „Hol vagy István király.. Gondolataimat Tormay Cecília Magyar Legendáriumából vett idé­zettel kezdem: „Sohase feledje senki, hogy keleten magyar volt a világ első szent királya. Magyar lángész volt, aki e földnek e darabján megállította a nyughatatlan, szenvedő örvénylést és a hajszolt népözönlések háborgó vándorútjának kellős közepén biro­dalmát és állandó egyensúlyt terem­tett ... törvényt alkotott, mely ma is törvény. Intelmeket adott fiának, Szent Imre hercegnek, melyek ma is intelmei a kései fiáknak.” Mindezek után kérdezhetnénk: hol tartunk ma mi, sokat szenvedett magyarok, s vajon nem azért követ­kezett be a sok szenvedés, mert nem úgy éltünk, ahogy azt Szent István megkívánta volna? Nem vitatható az élet modernizá­lódása, de ebben a folyamatban is meg kellett volna tartani elődeink intelmeit, s akkor talán nem jutot­tunk volna idáig. Most, amikor Szent Istvánra emlékezünk, újból és újból meg kellene ismételni azokat a bizonyos intelmeket, melyek min­denkire érvényesek, aki Magyar- országon él, függetlenül vallási ho­vatartozására, nemzetiségére. Én megértem 83 kemény évet, benne édesapám kiűzetését — csalá­dostul — a saját országunkból az el­ső világháború után, Karánsebesről, majd 1944-ben—szerencsés véletlen folytán — Dunaföldvárról az októ­ber 15-ei események után visszatér­tünk csendes falunkba, Jászszent- lászlóra, ahol a magyar huszárok­nak főzött pörköltet október 22-én már a kiéhezett ruszki katonák ették meg, akik azután nagyon sokáig él­vezték a magyar vendégszeretetet. Úgy érzem, a 83 év alatt soha nem tapasztaltam annyi szeretetlenséget, f yűlölködést, haragot, mint ma. zent István pogány világában sem lehetett ennyi félreértés, fiatalomra, uralkodásra vágyás. Miért? Mert ma arról vitatkozunk, kié legyen a föld, a gyár, az üzem, amit lassan elkótya­vetyélünk a külföldieknek. S azon vitatkozunk: kell-e hittan az iskolák­ban? Hát hol kellene legjobban, mint a jövő nemzedéket nevelő in­tézményekben! Ott kell tanítani a jót, a szorgalmat, embertársaink megbecsülését, tiszteletét. Mindeh- hez.a vallás-erkölcsi nevelés ad erőt! Örüljünk, hogy megszabadultunk a demagóg materializmustól, ami hosszú időn át elnyomoritotta Euró­pa keleti felét, benne hazánk népét. Jó lenne, ha nemcsak az emlékezés napja lenne számunkra augusztus 20-a, hanem hosszú távra szóló inte­lem is, melyben a vallásos élet talán megváltoztathatná ezt a júdási éle­tet, mely egyelőre csak pusztít és rombol... Augusztus 20-án, de azután is, nézzünk fel az égre és ki így vagy úgy, másképpen, kérdezze meg ön­magától: vajon eleget tettem-e én, országalapító szent királyunk bölcs, alkotmányos törvényeinek, melyek­hez visszatérni soha nem késő. Bálint István Szánk, Béke u. 70. Kiáltó hiányosságok a kárpótlás előkészítésében (Levél Kecskemét polgármesteréhez) A kecskeméti egyeztető]orum le­velet írt Merász Józsefnek, Kecske­mét polgármesterének. A levél má­solatát szerkesztőségünkhöz is el­juttatják azzal a kéréssel, hogy hoz­zuk nyilvánosságra. A közérdekű problémát feszegető írásnak szíve­sen adunk helyet. (A szerk.) „Tisztelt Polgármester Ur! A kárpótlási törvény végrehajtá­sában, társadalmi munkában részt vevők felkérjük Polgármester Urat, hogy a törvény végrehajtásával kapcsolatban a szakminisztérium, valamint a városi önkormányzat szakigazgatási szervének figyelmét szíveskedjék felhívni az alábbiakra. Az egyeztetőfórumok működése alapján bizonyítható, hogy e fóru­mok feladataik elvégzésére nem voltak felkészítve. A kialakult hely­zetért, mulasztásokért — vélemé­nyünk szerint — elsődlegesen a szakminisztériumot, valamint az el­járó szakigazgatási szerveket terheli a felelősség, mert a fórumok jogo­sítványait, feladatait még tájékoz­tatás formájában sem szabályoz­ták. Az eredmény közismert: a gya­kori törvénysértő előkészítések mi­att az egyeztetési kísérletek ered­ménytelenül végződtek, egyezségre csak ritkán került sor. Az egyezség hiányában felvett, nemritkán hiányos jegyzőkönyvek alapján készült előterjesztéseket az agyonterhelt kárpótlási hivatalok sok esetben nem is tudták felhasz­nálni. Ilyen előzmények után nyil­vánvaló, hogy a kárpótlási hivata­lok, a törvénysértő előkészítések miatt, a földalap-elkülönítési és az egyéb, kárpótlással kapcsolatos előterjesztések helybenhagyását megtagadtak. A gazdálkodó szer­vezetek, szövetkezetek pedig sorra fellebbeznek, magyarázkodnak és az eredménytelen egymásra muto­gatás vég nélkül folytatódik. Köz­ben a magyar mezőgazdaság kiáru­sítása, nagyban és kicsiben, válto­zatlanul tart. Felhívásunk időszerűségét bizo­nyítja, hogy a földrendező bizott­ságok szervezésénél hasonló előké­szítési hiányosságok mutatkoz­nak. A fórumoknál már kifogásolt jogi szabályozás, tájékoztatás — feltehetően — ismét elmarad, ezál­tal a földrendező bizottságok a végeredményt tekintve az egyezte­tőfórumok sorsára juthatnak. A jogi szabályozás vagy tájékozta­tás hiányából adódó zűrzavart csak tetézheti, hogy a földrendező bizottságok még meg sem szerve­ződtek, a kárpótlási jegyek kiadá­sa országszerte még várat magára, ugyanakkor egyes községekben már földárveréseket hirdetnek. A kiáltó szervezetlenségek lát­tán a kárpótlásra jogosultak, a már eddig is hátrányt szenvedők, joggal kérdezhetik, mi lesz ezután? A jogilag szabályozatlan, a szokás­jogra alapozott árverések során el­követett törvénysértésekért kit vagy kiket terhel majd a felelősség? Az egyes helyi értelmezések, szem­pontok alapján előkészített árveré­seket, licitálásokat az illetékesek miként kívánják ellenőriztetni, és milyen szabályozás alapján? A magyar mezőgazdaság jövőjé­ért aggódók — joggal vagy jogta­lanul — országszerte máris felelő­söket keresnek, a kárpótlási tör­vény végrehajtása során tapasztal­• • Üzenet a másik embernek A Nyugdíjnélküli Időskorúak Or­szágos Szervezete augusztus 6-án Hódmezővásárhelyen beszélgetésre hívta az újságírókat. Célunk az volt, hogy egyrészt bemutassuk a sajtónak a most megjelent, Üzenet a másik em­bernek című könyvünket, másrészt a szociális törvény előkészítő szakaszá­ban ismertetni kívántuk álláspontun­kat a nyugdíj nélküli idős emberek tá­mogatásinak szükségességéről, lehe­tősegeiről. E beszélgetésen részt vett két országgyűlési képviselő is, dr. Grezsa Ferenc, a parlament egészség- ügyi és szociális bizottságának tagja, valamint dr. Kószó Péter. A médiák egységes közleményei után azonnal megszólalt két hivatal illetékese is, magyarázkodva, kiok­tatva, hogyan is kell értelmezni a szo­ciális törvénytervezetet, hogy ami járna, az miért nem jár, s ha majd jár, kinek jár szubjektíve, igazságosan. Magyarázkodásukat, manipulativ tájékoztatójukat a közvéleménynek szánták, mivel szervezetünkmárelő- zőleg rendre megcáfolta állításaikat. A Központi Statisztikai Hivatal részéről Papp György, az egészség- ügyi és szociális osztály vezetője nyi­latkozatában elismerte, hogy nagy­ságrendileg helytálló a 300-350 ezer nyugdíj nélküli időskorúak száma, kijelenti viszont, hogy „még nem tisztázott mind ez ideig, hogy mit is takar az önhiba kifejezés, mivel nem készültek olyan jelfegű statisztikák, amelyek pontos képet adnának az ebbe a kategóriába tartozó népes­ségről. Ha csak ez a probléma — megkönnyítve a hivatal helyzetét— megkérdezzük, miért nem készült, s ka is kereshet valami alkalmi mun­kát, s akkor jut pénz téli tüzelőre is. Ugyanis az a véleményem, hogy az önkormányzat pénze is véges, nem le­het mindent a nyakába varrni. Min­denki annyi gyereket vállaljon, amennyit fel is tud nevelni a saját ke­resetéből. Undorító dolognak tartom a segé­lyeket. Mi, nyugdíjasok szégyellünk segélyt kérni, kilincselni, mert önér­zetünket csorbítja. Elnézést, de az már nagyon sok, amit egyesek meg­engednek maguknak. Maradok tisztelettel: F. I.-né Kecskemét (Név és cím a szerkesztőségben) Miért mindent az önkormányzat fizessen meg? Harminc éve járatom a kedvenc la­pomat és sajnálattal tapasztalom, hogy újabban főként a fiatalok pa­naszkodnak az önkormányzatokra. Friss nyugdíjas vagyok kevés nyug­díjjal. Én is neveltem gyereket, tu­dom, milyen nehéz, főleg az 50-es évekre visszagondolva. Nagyon ne­héz időkben 5-6, sőt 10-12 gyereket is felneveltek szüléink és nagyszüleink becsületes, nehéz, kitartó munkával. Mélységesen fel vagyok háborod­va. Én szülés után nyolc hét múlva mentem dolgozni, nem volt gyed, nem volt családi pótlék, nem volt böl­csőde, óvoda, mégis hasznos gyere­ket neveltem, illetve neveltünk a tár­sadalomnak, de egyszer sem szalad­tunk a községházára. Azért ragad­tam tollat, hogy vegyék már eszre magukat a mai fiatalok, ne kunyerál- janak az önkormányzattól, minden­kinek tudni kell, hogy hány gyereket tud felnevelni, ne az állammal nevel­tessék fel őket, segélyekkel. Nyugdíjastársaim nevében is mondom, hogy mi 20-a tájban nem egymásra nézegetünk, hanem a ke­véske nyugdíjunkat úgy osztjuk be, hogy hó vegére is maradjon pár fillé­rünk. Miért mindent az önkormány­zat fizessen meg! Találjon pluszmun­kát a fiatal félj, s a gyeden lévő anyu­Gépkocsik a járdán Helyszín: Kecskemét, Ady Endre utca, munkaügyi központ előtti parkoló — ha ugyan annak lehet nevezni. A munkaügy­re tartók itt parkíroznak, de úgy, hogy azt már nem nézik, mekkora távolság marad a kórház kerítése és az ő autójuk között, hogy elfér-e ott a gyalogos vagy a gyerek­kocsit toló kismama. Egyik nap is mentem az ABC-be, figyeltem a témát. Egy kismama tolta előttem csemetéjét, egy másik jött velünk szemben. Hát kérem, ezt a jelenetet látni kellett volna. Kerülgették az autókat, lementek az úttestre, forgatták a fejüket összevissza, jön-e valami jármű, reszkí­rozták az épségüket, majd mentek vissza a járdára, örömük nem sokáig tartott, mert alig mehettek öt-hat métert, kezdő­dött újra a kerülgetés. Egyáltalán nem csodálkoztam a különböző megjegyzé­seiken. Igazuk volt. Ki a fene állná meg szó nélkül az ilyen, emberhez nem méltó dolgot. Hát kérem, én lemértem néhány távol­ságot. A Honvéd Kórház kerítése és az au­tók közötti hézagok a következők voltak: az egyik autó 23 centiméter távolságot ha­gyott, a másik 30 centimétert, s a legna­gyobb 35 centiméter volt. Kérdezem én, hogyan tolja el az a kismama ilyen szűk helyen azt a babakocsit? Anélkül is alig fér el az ember. Azoknak azautósoknak any- nyi eszük sincsen, hogy ne a járdán parkí­rozzanak? Lehet, hogy nekik nincs gyere­kük, de arra gondolhatnának, hogy má­soknak van és a járdán szeretnék tolni, nem pedig összevissza, az autók között. Jó lenne, ha egyszer végigmennének az arra illetékes személyek ezen az utcán, úgy 8 és 16 óra között, s meggyőződnének ró­la, nem is olyan könnyű anyukának lenni. Ha pedig meggyőzödnek róla, remélem, intézkednek is. Tisztelettel: Farkas Mihály Kecskemét, Sörház u. 21. például az 1988-as népszámlálási adatlapból miért maradt ki a „Jöve­delem nélküli” kérdés, s annak né­hány alkérdése. E nyilatkozatból világosan kide­rül, hogy a KSH nem végezte s nem végzi megfelelően munkáját, így fél­retájékoztatja az illetékeseket s az egész társadalmat. Két-háromszáz- ezer idős ember helyzete, sorsa mit sem jelent számukra, ezért pótlólag — ha csak ez hiányzik—a legsürgő­sebben végezzék el ezt a felmerést. A másik nyilatkozat Lakner Zol­tán népjóléti miniszteri biztos részé­ről hangzott el. Kijelentette: A nyug­díj nélküli időskorúak támogatását ma rendszeres szociális segély szol­gálja. Felhívjuk Lakner Úr figyelmét, hogy a Népjóléti Minisztériumhoz eljuttatott koncepciónkban egyér­telműen elutasítjuk a szociális segé­lyezés fogalmát, s csak az alanyi jo­gon biztosított ellátmányt fogadjuk el a szervezetünk által képviselt idős­korúak esetében. A szociális segélye­zést alkalmazzák az önhibájukból nyugdíj nélkül maradtak esetében, illetve az előre nem látható okok mi­att bajbajutottak támogatására. Az önhibájukon kívül ellátatlan időskorúak rétege zárt kör, mivel az utóbbi húsz évben fokozatosan ki­épült személy- és családsegítő juttatá­sok és egyéb lehetőségek folytán újra nem képződik. Számuk koruknál fog­va behatárolt, séletlehetőségeik beszű­külése miatt rohamosan fogy. Mivel a múlt rendszerben munka- vállalási kötelezettség volt, így ható­sági kényszerrel munkaviszonyt léte­sítettek a dologkerülő, lumpen, devi­áns elemek, s a 10 év nyugdíjjogosult­sági időt megszerezték akár három munkakönyvét betöltve is. Szervezetünk ezekkel az emberek­kel semmiféle közösséget nem vállal. Ugyanakkor, a már említett okok mi­att, szolgálati időt felmutatni nem tu­dó, így öregségükre önhibájukon kí­vül nyugdíj nélkül maradt idős embe­reknek a család érdekében akkor vég­zett munkájukat csak éppen elfogad­ta az akkori hatalom, dologkerülésért felelősségre nem vonta, de semmine­mű szociális támogatást sem a család, sem ők maguk nem kaptak, mi vei csa­ládi pótlék, s a ma létező legkülönbö­zőbbjuttatások nem léteztek. Munkájukat nemhogy elismernék —legalább utólag —, s valami alanyi jogon járó juttatással honorálnák, el­lenkezőleg, úgy a rendszerváltás előtt mint ma, az illetékesek minden igye­kezete arra irányul, hogy összemossa őket a már említett dologkerülő, kap­zsi elemekkel, s így elhárítva maguk­ról a felelősséget, eltartásukat a csa­lád hatáskörébe utalja. Azt a családot kötelezi, amely ma­ga is a létminimumon vagy alatta él, így is büntetve őket és szüleiket, ami­ért akkor és nagycsaládban szület­tek ... Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete Hódmezővásárhely (A fenti közleményt terjedelme miatt némi rövidítéssel közöljük. A szerk.) ható mulasztások ürügyén. Kont­rasztként is említhetnénk, amíg a tisztelt önkormányzat terveiben, előterjesztéseiben számtalan fel­adat végrehajtása szerepel, addig a kárpótlási törvény végrehajtásá­nak állása, alakulása az önkor­mányzatnál szóba sem került. A városban tizezreket érintő kár­pótlási törvény végrehajtásáról az önkormányzat ez idáig érdemi tá­jékoztatást nem adott. A félsorolt észrevételek, közér­dekű bejelentésünk alapján kérjük tisztelt Polgármester Úr szíves in­tézkedését.” Kecskemét, 1992. augusztus 21. Dr. Borbély Lajos elnök egyeztetőfórum, Kecskemét Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/A. LEVÉLVÁLTÁSOK A madarast iskolaigazgató választásáról A Petőfi Népe augusztus 17-ei számában megjelent, Hol a de­mokrácia? cimű olvasói levélre szeretnék reagálni. (Madarasról küldött levél. A szerk.) Először is közlöm az iskolaigazgatói állásra beérkezett pályázók nevét és isko­lai végzettségét: Bohner Ferencné magyar szakos tanár, Boros De­zső történelem—orosz szakos ta­nár, Sárközi János történelem szakos tanár, Somogyiné Litzin- ger Terézia matematika—fizika szakos középiskolai tanár, C tí­pusú nyelvvizsgával. Elnézést kérek a szakmától, ha a fenti négy pályázó közül a tizen­két szavazásra jogosult személy közül heten Somogyiné Litzinger Teréz személyét tartottuk a legel- fogadhatóbbnak az általános is­kola igazgatói állásának betölté­sére. Meggyőződésem, hogy eb­ben a helyzetben nem ennek a hét embernek kell magyarázkodnia választása miatt. Mi vállaljuk a felelősséget min­denkor s mindenki előtt, a szak­mai állásfoglalások ellenére. Úgy érezzük most is, hogy a község csak nyerhet azzal, ha gyermekeit a legfelkészültebb szakember fel­ügyelete alatt oktatják, nevelik. Ha ez bűn, akkor valóban hibát követtünk el. Szomorú tényként kell megál­lapítani, hogy a szakma egy része keptelen elfogadni a pályázati rendszert. Madarasi betegség — mondhatják az emberek. Igazuk lehet, hiszen kevés helyen nem jár a vonat, nincs vezetékes gáz, egy tisztességes hely, ahol nyáron úsz­hatnának a gyerekek. Dolgoz­zunk azon, hogy ez a folyamat ne folytatódjék, hiszen az itt élő em­berek hallatlan szorgalma, mun­kaszeretete ennél többet ér. Befejezésül annyit, hogy a le­vélírónak tudnia kellene, hogy eb­ben a helyzetben a képviselő- testület feladata a szavazás volt. A szavazást követő eljárási hibá­ért a képviselőket nem lehet elma­rasztalni, ha ilyen mulasztás törté­nik, erre a jegyzőnek kell észrevé­telt tennie. Az észrevételre határ­időn belül sor került. Szente Károly polgármester Madaras. Báthori u. 1. Visszautasítjuk Ságodi József állítását A Petőfi Népe augusztus 12-ei számának 7. oldalán megjelent a Megcsonkított té- eszüzletrész-hányad című ol­vasói levél szövetkezetünkről, melynek aláírója Ságodi Jó­zsef, Jánoshalma, Kistemető u. 13. Nevezett személy valóban szövetkezetünk tagja, de vissza­utasítjuk azon állítását, hogy megcsonkítottuk az üzletrészét. Ez nem volt szokásunk és jelen­leg sem az és a jövőben sem folytatunk ilyen ügyintézést. Ságodi Józsefnek a munka­ügyi csoportvezető tételesen és pontosan elmagyarázta, hogy a 13 évből miért ismerünk el csak 11 -et az üzletrész figyelembevé­telénél. Ahogyan a levél említi, ténylegesen nem az elnök dönti vagy döntötte el, hogy kinek hány évet ismerünk el, hanerfi az ide vonatkozó közgyűlési határozat, melyet fénymásolat­ban csatolok. Külön szeretném felhívni a figyelmet a közgyűlés vagyon- nevesítési határozatának arra a mondatára, mely szerint tagsá­gi évnek csak azon évek számí­tanak, amelyekben a minden­kori háztáji juttatáshoz szüksé­ges órateljesítés megszerzésre került. Ságodi Józsefnek a 13 évből két darab éve volt, ezért nem lehetett figyelembe venni az üzletrész felosztásánál. Ezt nyilvántartásaink alapján bár­mikor ellenőrizni tudják ható­ságaink, szövetkezeti tagjaink. Nem tudjuk megérteni, hogy Ságodi József mivel tudja bizo- nyitani a szerinte jogellenesen levont üzletrészhányadokat. Csiszár József elnök Jókai Termelőszövetkezet Jánoshalma NAPJAINK HUMORÁBÓL ÁLLATKÍNZÓ (Novoje Vremja) Összeállította: Rapi Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom