Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-12 / 190. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. augusztus 12.. 7. oldal Kedves Olvasóink! Tiltakoznak a tiszakécskeiek Mai összeállításunkban több ellenvéleményt tartalmazó levél is helyet kapott. Egyik kiskunmajsai olvasónk például védelmébe veszi a Jézus nevében gyógyító amerikai misszionáriust, Jim Sanderst. A kecskeméti központú Vízmű Rt. illetékese nem ért egyet a lapunkban róluk megjelent cikkeinkkel, melyek a vízdíjszámlázással kapcsolatos panaszokkal foglalkoztak. Jánoshalmáról egyik nyugdíjas olvasónk a Jókai szövetkezet vezetőségére panaszkodik, mert megcsonkították üzletrészhányadát, s tudni véli, a másokét is. Várjuk további írásaikat, bármilyen közérdekű témáról. (A szerk.) Gyerekre várva... Volt az újságban egy cikk, melynek a címe: Nehéz helyzetben a csecsemőgondozás. Ezt olvasva, tollat kellett fognom. (A cikk lapunk augusztus 4-ei számában jelent meg. A szerk.) Az államnak nincs pénze, az intézetek tele vannak árva gyerekekkel. A szülők beadják őket, mert nem akarják felnevelni. Nem hiszem, hogy egy nehéz helyzetben lévő édesanya, aki igazi anya, lemondana gyermekéről. Csak azok tudnak lemondani, akiknek nem kell a gyerek. Miért nem mondanak le vele a gyermekről teljesen, amikor magára hagyják? Miért ez a huzavona? Végül is ez a megoldás senkinek sem jó. Se az államnak, se a szülőnek, sem nekünk, akik évek óta arra várunk, hogy egy gyermeket örökbe fogadhassunk. Lehet, hogy azért foglalkoztat engem ez a gondolat, mert nagyon szeretnék egy gyermeket örökbe fogadni, mivel sajátunk nem lehet. Olyan nagyon nehéz elfogadni ezt a nagy ellentmondást, hogy nincs örökbe adható gyerek. Nem értem, miért kell éveket várni? Miért kell ennyi vizsgálaton keresztülmenni? Inkább azokat kellene megvizsgálni, akik eldobják maguktól gyermekeiket. Elnézésüket kérem, hogy az én nagy gondommal zaklattam Önöket, de biztosan meg tudják érteni, hogy aki évek óta vár egy gyerekre, annak csak ennyi a vigasza. Tisztelettel: Bán Istvánná Kecel, Martinovics u. 15. (Kedves Asszonyom! Természetesen megértjük az Ön bánatát. Azt is tudjuk, hogy másoknak is problémát okoz ez a procedúra. Azonban, sajnos, az ezzel kapcsolatos, érvényben lévő rendeleteken mi sem tudunk változtatni. A szerk.) VÁLASZ A VÍZMŰTŐL A fogyasztók nem ismerik jogaikat, kötelességeiket Az elmúlt hetekben az Önök lapjában több cikk jelent meg, mely a szolgáltatásainkkal és számlázásunkkal kapcsolatos panaszokkal foglalkozik. Véleményünk szerint a leírtak nagy része — az alaptalan vádaskodásoktól el tekintve—abból adódik, hogy a fogyasztók nem ismerik kellően a víz- és csatornaszolgáltatással kapcsolatos jogaikat és kötelességeiket, melyet az ország valamennyi víz- és csatornaszolgáltatással foglalkozó vállalatának a 27/1975. (X. 30.) MT rendelet, valamint az ennek kapcsán kiadott 1/1976. megyei tanácsi rendelet ír elő. A rendelet szerint a részvénytársaság kezelésében levő elosztóhálózaton kívül a bekötővezeték, valamint azok szerelvéoyeinek karbantartása, javítása, aknában levő fővízmérő után 10 cm-es szakaszon (ferdeszelepig, tolózárig) bármi meghibásodik, a javítást térítésmentesen elvégezzük. A főmérőket 4 évenként lecseréljük és a Mérésügyi Hivatallal hitelesíttetjük. A vízmérőakna, valamint a fővízmérő utáni vezetékrendszer (házivezeték) — mely a fogyasztó kezelésében vagy tulajdonában van—javítását, a vízmérő akna tisztítását, az al- mérők hitelesítését a fogyasztó kötelessége elvégeztetni. Ugyancsak feladata a fogyasztónak az ingatlan fővízmérőjének figyelemmel kísérése, rendellenes működésének bejelentése a szolgáltatónál. A bekötővezetékkel, illetve az elosztó vízhálózattal kapcsolatos hibákat a részvénytársaság állandó ügyeleti szolgálatánál—Kecskeméten, a Vizmű u. 3. sz. alatt, telefonon a 28-700-as számon, vidéken az üzemvezetőségeinknél vagy a vízgépházaknál —lehet bejelenteni. Minden bejelentésről bizonylat készül, melyen feltüntetjük a hibakijavítását, illetve az ezzel kapcsolatos egyéni intézkedéseket. A hibák javítása természetesen fontossági sorrendben, rövid időn belül megtörténik. Ütemezésnél figyelembe vesz- szük, hogy a hiba hány fogyasztót érint, egy esetleges városrészt ellátó főnyomóvezeték javítása azonnal megtörténik, míg egy bekötővezeték napok elteltével. A számlázással kapcsolatban a fenti rendelet előírja, hogy a víz- és csatomadíjszámla alapj a a fő vízmérőn mért vízmennyiség. Abban az esetben, ha a vízmérő meghibásodott, megállt, a vizmű a vízfogyasztást arányosítás útján állapítja meg. Átalány alapja az előző évek hasonló időszakában mért vízfogyasztás, vagy műszaki becslés, mivel a fogyasztás álló mérő esetén is hasonló a korábbi évekéhez. Alku tárgya azért nem lehet az elhasznált víz- mennyiség, mert a mérő nélküli fogyasztás esetén is megállapított normatívák alapján készíthetjük a víz- díjszámlát. Ä normatíva szerint, mely a lakás komfortfokozata szerint változik, egy komfortos vagy összkomfortos lakásban lakó egy fő 180-220 liter vizet használhat fel. Természetesen, ha a központi melegvíz-ellátás esetén a fenti szám a hideg és meleg víz összesen. Areszvénytársasággyakorlatában hibás vízmérő esetén a fogyasztónak kedvezőbb, korábbi évek fogyasztását vesszük figyelembe a számlakészítés során. A rendelet szerint a fogyasztónak jogában áll a felszerelt főmérő próbamérését, pontossági vizsgálatát elvégeztetni, letéti díj megfizetése ellenében. A letéti díj 13, 20, 25 mm-es vízmérők esetében 2 ezer forint, ennél nagyobb átmérőjű vízmérőknél 6 ezer forint, mely tartalmazza a vízmérők leszerelésével kapcsolatos költségeket és a Mérésügyi Hivatalnak fizetendő díjat. A lakosság körében népszerű al- vízmérő a lakóközösségen belüli víz- fogyasztás egymás közötti elszámolását segíti elő. A házi vezetékrendszer tartozéka, a fogyasztó saját költségén szereltetheti fel szakemberrel. A részvénytársaság abban az esetben vállalja a lakásonkénti vízmérő leolvasását és számlázását, ha a teljes körű almérősítés megtörtént egy épületen belül. Azonban a hivatkozott rendelet értelmében a fővízmérő és almérők közötti maradvány vízfogyasztás közösség felé történő kiszámlázásától nem tekinthet el. A mérők közötti különbség a házi vezetékrendszer meghibásodásából vagy almérővel nem mért fogyasztásból adódhat. Az almérővel, illetve felszerelésével kapcsolatos műszaki irányelvet a részvénytársaság ügyfélszolgálata megadja, munkanapokon fél 8 és 16 óra között, telefonon és írásban, vagy személyesen is. Beszerelés után a fogyasztó kérésére a műszaki felülvizsgálatot (nem hitelesítés) elvégezzük, áfával növelten összesen 375 forintért. Ellenőrzést telefonon, személyesen és írásban is meg lehet tenni. de a felülvizsgálat időpontjára csak 1 /2 8 és 9 óra között tudunk választ adni. Szeretnénk felhívni a fogyasztók figyelmét arra, hogy az almérő a házi rendszer tartozéka, a 4 évenkénti hitelesítés a fogyasztó költsége. Az előzőekben leírtak talán bizonyítják, hogy a részvénytársaság nem azt tesz, amit akar, nem számláz 3-szo- ros díjat, és a bejelentés után megjavítja a hibát. Víz- és csatornaszolgáltatással kapcsolatos további kérdéseikkel, problémáikkal, vagy észrevételeikkel szíveskedjenek a részvénytársaság ügyfélszolgálatát megkeresni, biztosíthatjuk, hogy az újságban leírt, számunkra is nagyon durva szöveg nem hangzott el és nem is hangzik el részünkről. Petrovics Irén ügyfélszolg. csop. vez. Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat Lapunk többször beszámolt arról, hogy Tiszakécskén egy vállalkozó a családiházas lakóövezet közepén gyárépítésbe fogott. A környék lakói tiltakoznak, az önkormányzat tétlenül nézi az eseményeket, a törvényességre ügyelő hivatalok malmai lassan őrölnek -— közben pedig a gyár napról napra tovább épül. Az ügyben számos levelet kaptunk, most ezekből adunk közre kettőt: Indulatok nélkül Tiszakécske békés kisváros a Tisza partján. Nyugodtan folyna itt az élet, ha időnként egy-egy közéleti bomba robbanása nem zavarná a nyugalmat. Ezért megkérdezzük: miféle közszellem uralkodhat ott, ahol az állampolgárok végső elkeseredésükben a sajtón keresztül, a nyilvánosság segítségét kérik ügyük elintézésére? Miért nem fordulnak a helyi önkormányzathoz a jogos vagy vélt panaszukkal? Miért nem bíznak a helyi vezetésben? Nekünk nem ellenségünk Turucz István. Nagyra becsüljük az igyekvő, szorgalmas, városa fejlődését elősegítő embert, abban az esetben, ha ezt nem mások kárára teszi. Nem célunk, hogy több száz embert megfosszunk leendő munkahelyétől, hiszen köztünk szintén akad — nem is egy — munkanélküli. Csupán azt kérjük, ne a lakásunk mellett legyen a gyár. Amikor annyi szó esik manapság a környezetvédelemről, nehéz megérteni, hogyan engedhetik meg, hogy lakóházas övezetben üzem épüljön. Fejlett társadalmakA kérdések alapos megválaszolása nélkül is meg lehet állapítani, hogy ilyen bizalmatlan légkörben, ilyen feszült, őszintéden hangulatban nem lehet öröm még élni sem Tiszakécskén. Nem titkoljuk, hogy a városszerte megkérdőjelezett építési engedély kiadására gondolunk. Tisztelettel kérem a szerkesztőséget levelem leközlésére, hátha az erre illetékesek odafigyelnek. Tisztelettel sokak nevében: Balogh Gergely Tiszakécske, Damjanich u. 2. ban ez nem is fordulhat elő. ugyanis eleve úgy tervezik a városokat, hogy külön ipari és külön lakóházas területeket hoznak létre. Úgy gondoljuk, így kellene lennie Tiszakécskén is. Vagy erre a városra nem vonatkoznak a demokrácia szabályai? Már tavaly ősszel, amikor még nem kezdődött, el az építkezés, mi tiltakoztunk. Éppen azért, hogy olyan módon lehessen megoldani a problémát, hogy senki ne szenvedjen kárt. Kérésünk nem hozott eredményt, az önkormányzat egyáltalán nem foglalkozott ügyünkkel. Hangsúlyozzuk: akkor sem és most sem Turucz István ellen léptünk fel, hanem az ipari üzem,helye miatt méltatlankodtunk. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy a város szélén, ahol senki érdekét nem sértené a gyár, ugyanúgy fel lehetne építeni, s az ugyanúgy kétszáz embernek adna munkát. Azt viszont meg kell jegyeznünk: egy vállalkozó nem emberbaráti szeretetből és nem szociális érzékenységből — Soós urat idézve — „küzd azért, hogy jó néhány embernek munkát, megélhetést biztosítson”, hanem a haszon reményében. De ebben semmi kivetnivaló nincs, így működik a világ. Ha azonban a magánérdek közérdeket sért, akkor a tisztességes szándék még inkább megkérdőjelezhető. Mindez csak az egyik oldal. Sajnos, nemcsak emberi és környezet- védelmi szempontból vonható két-''- ségbe a gyár itteni léte, hanem törvényességi szempontból is. A polgármesteri hivatalban olyan ember írta alá az építési engedélyt, akinek ehhez nem volt joga. Az építkezés nem az eredeti engedély, hanem még egy jogerőre nem emelkedett tervdokumentáció alapján indult el. Ezeket a törvénytelenségeket az önkormányzat, illetve a polgár- mesteri hivatal követte el. Legtöbbjükről sem Turucz István, sem mi nem tehetünk, a károsultak viszont mi vagyunk. A nyugalmunkat, a nehezen megteremtett értékeinket féltjük, s azt várjuk, hogy a hivatalok törvényes úton rendezzék problémánkat. A kécskeiektől pedig azt kérjük, hogy azok is értsék meg elkeseredettségünket, akik négy kilométerre laknak az utcánktól. A Vízhányó János utca 18 lakója Kécskén nem érvényesek a demokrácia szabályai? Megcsonkított téeszüzletrész-hányad Képtelen vízdíj- átalányszámítás Szeretnék hozzászólni a Petőfi Népe július 25-ei számában megjelent, A drága vízszolgáltatás veszteséges című cikkhez. Sokunk véleménye, hogy a Vízmű Rt.-nek sokkal kényelmesebb volt az átalánydíjas elszámolás, mert abba minden belefért. Az alapproblémára a nyilatkozó Vezérigazgató Úrtól az újságban semmi választ nem kaptunk. Mindenkori reklamációinkra azt mondták, hogy a lakásokban folynak a csapok, az öblítők. Kerestek tehát egy új vízszökési forrást. Ezt megkérdőjelezem! Ugyanis — laikusként — az a véleményem, hogy egy hajszálrepedés, az erős víznyomás hatására, igen rövid idő alatt szétrobban és bizony jól láthatóvá teszi magát, mint amikor az új víztornyot üzembe helyezték, még a nagyobb teherbírású csövek is előadták ezt a látványos vízfolyást. Nem kell állandóan mellébeszélni, mert nagyon sántít az ilyen elmélet. Ugye, Vezérigazgató Úr, nem kíván senkit meggyőzni, hogy a fogyasztóknak hátrányos a vízmérés. Higgye el, akármilyen rosszak is a vízórák, arra azért mégis csak jók voltak, hogy meggyőződtünk róla sokan, az eddig Önök által számlázott vízmennyiséget képtelenség volt elhasználni. Amióta jelenlegi lakásomban lakom, 12-17 m3 víz került leosztásra havonta. A mért időszakban 2 tagú család esetében 4-5 m3 a havi elhasznált víz meny- nyisége. Semmivel sem használunk kevesebbet, ugyanannyiszor fürdünk. mosunk, mint azelőtt. Tehát a méretlen vízfogyasztás 11 év alatt 15x 12x 11 = 1980 m3/lakás. Ugyanez mérve: 15x 12x 11 = 660 m3 lakás. Ezek átlagszámok. Gondolom, a számok önmaguk helyett beszélnek, ki- forintosítani már nem is szükséges. így hát nem indokolt, Vezérigazgató Ur, hogy ön most azért aggódik, hogy nem jók az órák. Mert, ha ez így igaz, meg kell keresni önöknél, ki hitelesítette ezeket a rossznak mondott órákat, s egyáltalán ki hozta be az országba és ki engedte forgalomba hozni. Ezek, valószínűleg csak felesleges aggályoskodások az Ön részéről, mert nekem, még ha 4 évenként új órát szereltetek fel, akkor is megéri a vízfogyasztást mérni. Azt el kell ismerni, hogy a kis létszámú családok viselték a nagyobb létszámúak vízdíjának egy részét, de egy 4 tagú család automata mosógéppel sem használ el az eddigi átalánydíjnál többet. Azt hiszem, igen sok embert ezzel a — nesze semmi fogd meg jól — válasz- szal már nem lehet kielégíteni. Meg kell szervezni az adminisztrációt, dolgozni kell, gondolom, a DÁV-nak is van annyi ügyfele, mint Önöknek, és nagyon olajozottan megy az áramdijak beszedése. Mindezeken túl, ebből az országból ma is annyi ember utazik nyugatra, különböző tanulmányutakra, s ott nem csak nézgelődni kellene, hanem látni is és hazahozni a jó tapasztalatokat. Horváthné Szénási Katalin Kecskemét, Reile G. u. 12. Most, hogy a kolhoztípusú szövetkezeteknek egyszer s mindenkorra bealkonyult — az Országgyűlés által elfogadott 1992. évi I. és II. törvény tartalmazza az új szövetkezeti formációk megalakulását és az átmeneti szabályokat—az eddigi közös gazdaságokban befejezték a vagyonnevesítéseket, melynek eredményeként különféle összegű üzletrészek tulajdonosává váltak a szövetkezetek egykori és mostani dolgozói, illetve nyugdíjasai. A magam 80. életévével a nyugdíjas tagok kategóriájába tartozom, a Jánoshalmi Jókai Mezőgazdasági Szövetkezet alapító tagjaként. A közös gazdaságnak 1961. február 1-jén lettem tagja, s 1974. július 31 -én (62 évesen) mentem — megrokkanásom folytán — nyugállományba. Most, hogy a vagyonnevesítésre sor került, örültem, hogy a ledolgozott éveimet utólag üzletrésszel ismeri el a szövetkezeti vezetőség, hiszen a ma- gamfélék korabeli aktívkorú tagokként, bagóért voltunk kénytelenek a közös gazdaságban dolgozni, legnagyobb részt munkaegységért. Míg az utánunk következő tagok rendes fizetést kaptak a szövetkezetben. Az örömömbe azonban rövidesen jó adag üröm vegyült. Amikor ugyanis jobban szemügyre vettem a kézhez kapott szövetkezeti értesítést, megrökönyödve tapasztaltam, hogy az üzletrészként feltüntetett 276 ezer forint 11 évi szövetkezeti tagság után jár. Két szövetkezeti évemet, s a két esztendőre járó több mint 50 ezer forintot a szövetkezeti vezetők közül valakik elfelejtették kimutatni, valószínűleg szándékosan. Pedig a társadalombiztosítás bajai kirendeltsége nyugdíjazásomról szóló határozatában — aminek egy példányát annak idején a szövetkezet is megkapott elismeri a Jókai Szövetkezetben ledolgozott 13évemet. Amikor az illetékes irodistánál szóvá tettem a mulasztással, tévedéssel eszközölt tagsági idő levonását, azt válaszolta, hogy erről nem a szövetkezet elnöke tehet, mert ezt az időt a tagság állapította meg a közgyűlésen. Nem értem a szövetkezét vezetőit. Ha az alapító tagokat—abban bízva, hogy emlékezetkiesésük folytán nem tudják már, hogy hány esztendőt töltöttek el a téeszben aktív tagként.—■ megkísérlik lóvá tenni, mire számíthatnak az olyan üzletrész-tulajdonosok, akik később léptek be a közösbe? Emellett leköteleznének a szövetkezet illetékesei, ha tájékoztatnának, vajon milyen céljuk van a tőlem (s értesülésem szerint másoktól is) jogellenesen levont üzletrészhányaddal? Felhívom nyugdíjas társaimat, utólag ellenőrizzék, hogy a Jókai Téesz vezetői nem faragtak-e le tőlük is néhány esztendőnyi időt a ledolgozott tagsági idejükből. Ságodi József Jánoshalma, Kistemető u. 13. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Magas polcon. Címünk: 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/A A gyógyítás kegyelme ingyenes, de a benzin nem Július 29-én megjelent egy levél a Petőfi Népében, aminek nemcsak a cime, de főként a tartalma sokakban mély felháborodást keltett. Ezért írok, hogy ezt a hazugságot megcáfoljam. Kérem, közöljék írásomat. (Kéregetés, ordítozás Jézus nevében. M. J.-né, Madaras. A szerk.) Jim Sanders amerikai misz- szionárius járja az országot és Jézus nevében gyógyít. S hogy nem eredménytelenül, azt bizonyítja az a rengeteg ember, akik követik őt. A mi varosunkból is buszokkal viszik a gyógyulni vágyókat. Mélységesen felháborított bennünket a kegytárgyárus hölgy cikke: Kéregetés, ordítozás Jézus nevében. A gyógyítások alkalmával ' senki nem ordítozik és nem kéregét. Az adomány dobozok sokasága kettő darabból áll és nem kötelező pénzt tenni bele. Ki-ki belátása szerint ad, ha akar. Mi is részt vettünk a forráskúti és az akasztói gyógyításon. Egészen mást tapasztaltunk, mint amit a hölgy rágalmazásában olvashattunk. Jim Sanders a tolmácsnővel érkezett. Szigetszentmiklósról egy családot hívtak meg, ők énekel- ‘ tek meg gitároztak, s a tömeg velük együtt énekelt. A gyógyítás lezajlott. Az adománydobozokat, azt a kettőt. a tolmács és a rendező betették az autó csomagtérébe. Szeretettel elköszöntek és elmentek, a tömeg is szétoszlott. Csodálatosan éreztük magunkat. Semmiféle ordítozás nem volt. Az Evangélium valóban azt írja. hogy a gyógyítás kegyelmét ingyen kapják. Igen. de a benzint sajnos nem. Jim Sanders kocsija is benzinnel üzemel, ^mi, tudjuk, nem a legolcsóbb. Nem hiszem, hogy az adományokat dáridóra költené. Azt meg, hogy a gyógyítások során, kihasználva az alkalmat, ízléstelen tárgyakat árusítanak, gondolom, jogában áll a misszionáriusnak megtagadni. Sajnos, az irigység csúnya gondolatokra késztet sok embert! Tisztelt M. J.-né! Az emberek szeretnének meggyógyulni, és az egészségükért mindent megtesznek, s ez természetes dolog. Ha én elmegyek egy orvoshoz, nem a múltja felől érdeklődöm, csak az eredmény a fontos, hogy meggyógyítson. Jim Sanders már több helyen beszélt a múltjáról, s szívesen elbeszélget bárkivel. Igaz, kazettát árulnak. ami a tanításáról szól, s árulják a Szent Bibliát, de nem a református Bibliát, mert olyan nincs! S nem vagyok benne biztos, hogy országunk helyzetéért az Isten igéjét hirdető amerikai misszionáriust kellene hibáztatni. Tisztelettel: F. I. Kiskunmajsa (Teljes név és cím a szerkesztőségben) ( Felhívjuk Tisztelt Olvasóink figyelmét, hogy a Jim Sanders gyógyításaival kapcsolatos vélemények közlését a magunk részéről ezzel befejezettnek tekintjük. A szerk.) Az oldalt összeállította: Rapi Miklós
