Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-08 / 160. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG Kedves Olvasóink! Az ágasegyházi tizenhármak levelet írtak szerkesztőségünknek. Ezt Levélváltás rovatunkban olvashatják. Egyik kiskunmajsai hölgy olvasónk — aki gyesen van és közben megszűnt a munkaviszonya — panaszolja, hogy nincs, aki érvényesítené betegbiztosítási kártyáját. A kecskeméti Margaréta Otthonból érkezett az a levél, melynek írója, válaszolva egyik cikkünkre, mesz- szemenően elítéli a névtelen levélírót, aki azt állította, hogy éheznek az otthon lakói. Egyebek mellett e témák kaptak helyet mai összeállításunkban. Helyhiány miatt több olvasónk írását egy hét múlva közöljük. Várjuk további leveleiket. (A szerk.) LEVÉLVÁLTÁS Az ágasegyházi tizenhármak bíznak az igazságszolgáltatásban Július 1-jei lapszámunkban ezen az oldalon közöltük Gavaldi István ágasegyházi iskolaigazgató levelét, melyben az iskolából elbocsátott tizenhárom pedagógus utólag felkorbácsolt ügyével kapcsolatban írta le vélemé- nyét. Erre most válaszoltak az ágasegyházi tizenhármak. Kötelességünknek érezzük közös levelük közzétételét. „Tisztelt Gavaldi Úr! Nyílt levelére kénytelenek vagyunk reagálni, mivel úgy látjuk, sajnálatos módon értelmezi a tényeket. Egyeseket figyelmen kívül hagy, másokat elferdítve tesz közzé. „ Először is a bírósági perekről. Ön az akkor érvényben lévő jogszabályokat figyelmen kívül hagyva, kollégáin átgázolva került az igazgatói székbe. Ezt bizonyítja a Legfelsőbb Bíróságot, is megjárt jogerős ítélet, mely az Ön első megbízatását törvénytelennek minősítette. Folyamatban van a per dr. Mészáros Imréné egynapos, és az Ön második megbízása ügyében. Ezen kívül van a tizenhárom egyéni munkaügyi per, melyeknek a tétje nem félmillió, hanem több millió forint. A bírósági ítélet bizonyítja, hogy nem mi voltunk azok, akik a jogszabályokat figyelmen kívül, hagyták. Olcsó fogás azt állítani, hogy nem törődtünk a gyerekekkel. Eredményes tanévet zártunk. A zűrzavaros helyzetben is zökkenőmentesen telt el a nyári táborozás. Ön etikátlanul ekkor tartott szülői értekezletet, a hátunk mögött (közülünk senkit nem hívott meg) és itt vádolt meg minket anélkül, hogy személyesen ismerte volna a megrágalmazott pedagógusokat. A szülök előtt azóta .spm biztosítottak a lehetőséget, hogy válaszolj unk a mocskolódásai- ra. A gyakorlókerti ügyeleteket megtartottuk és augusztus 28-án is, mert a gyerekekkel annyit törődő új vezetésnek erre nem terjedt ki a figyelme. Augusztus 23-átn előkészítettük a pótvizsgákat és az év indítását, de ezt már nem tudtuk végrehajtani. A pályázatokról pedig a következőket. Úgy gondoljuk, jogtalanul szüntették meg munkaviszonyunkat, tehát saját helyünkre nem pályázhatunk. Felsőtagozatban a szakpárosításokat ügyesen úgy hirdették meg, hogy közülünk senki ne pályázhasson. Nem vagyunk mártírok, csak — véleményünk szerint — sorozatos jogsértést követnek el velünk szemben. A félretájékoztatás vádjára hivatkozva, hadd emlékeztessük száraz tényekkel az 1991-ben történtekre. Ebből kiderül, hogy nem mi vezettük félre a közvéleményt. Június 19. Dr. Mészáros Imréné igazgatói megbízása, melyet tiltakozásunkra visszavontak. Július 4. Gavaldi István igazgatói megbízása, tiltakozásunk ellenére. Augusztus 15. Bírósági ítélet: Gavaldi István megbízása és addigi intézkedései törvénytelenek. Augusztus 16. Délután történt dr. Mészáros Imréné másodszori megbízása, aki azonnal felmondott hármunknak, és az üressé vált helyre felvette Gavaldi Istvánt. Levelet kaptunk dr. Mészáros Imrédétől, hogy 21-én jelenjünk meg az iskolában és ha ettől számítva három napon belül nem jelentkezünk, akkor megszűnik munkaviszonyunk, kilépett bejegyzéssel. NAPJAINK HUMORÁBÓL PRZEGLAD TYGODNIOWY - lengyel hetilep • Ezek itt mind az én íróasztalomra várnak. Augusztus 17. Dr. Mészáros Imréné írásban lemond a megbízatásáról. (Vajon miért vállalta ilyen rövid időre?) Levelet kaptunk, melyben a jegyző közli, hogy dr. Mészáros Imréné az igazgatónk. Augusztus 21. Reggel 7 órakor Gavaldi Istvánt újból megbízzák, aki levélben rögtön felszólított bennünket, hogy 22-én jelenjünk meg az iskolában. Közben gyakorlókerti ügyeletet tartottunk. Augusztus 23. Mivel nem akartuk munkahelyünket elveszíteni, ezért délelőtt bementünk az iskolába. Nevelőtestületi értekezletet tartottunk az igazgatóhelyettes vezetésével. Délután kézhez kaptuk felmondásunkat, „kilépett 1991. augusztus 17-én” bejegyzéssel. (Bárhogyan számolunk is, nem jön össze az a három egymást követő munkanap, mellyel felmondásunkat indokolta. Hogyan mondhatott fel augusztus 17-ével, amikor Ön nem is volt igazgató?) Augusztus 26. Indultunk az iskolába, de kulcsra zárták előttünk a bejárati ajtót. Bent tartózkodott Szommer Anita jegyző, Hetényi József képviselő, es az új iskolavezetés. Délután levelet kaptunk a jegyzőtől, melyben közli: ne menjünk az iskolába, nem terhel bennünket felelősség a tanév indításával kapcsolatban. Augusztus 28. A gyakorlókertben ügyeletet tartunk. Október 8. Gavaldi István újabb megbízatása, öt évre. Október 28. Az Alkotmánybíróság határozatára hivatkozva, a második megbízások ügyében elutasították keresetünket. Mivel ez a határozat nem visszamenőleges hatályú, fellebbeztünk a Legfelsőbb Bírósághoz. Ez a per még nem zárult le. A leírtakat dokumentumokkal tudjuk bizonyítani, bárkinek szívesen megmutatjuk. Hogy ki vagy kik bolygatták fel a falu békés, nyugodt életét, ebben eltér a véleményünk. Mi, tizenhármán, bízunk az igazságban. Ön minden eszközt felhasznált arra, hogy hatalomhoz és magas fizetéshez jusson. A sajtónyilvánosság a nem mindennapos esetnek köszönhető. Nekünk nincs mit titkolni. Levelében volt pedagógusokként említ minket. Mi valóban pedagógusok voltunk, de. azok is maradunk. Az Ön és volt kolléganőnk által írt felmondólevelek a diplomáinkat nem semmisítették meg, csak egy jól működő nevelőtestületet próbáltak meg szétzilálni. Összetartásunkat, kitartásunkat ez a levél is bizonyítja. Sajnos, a helyzetünk megoldását csak az igazságszolgáltatástól várhatjuk. Az ágasegyházi tizenhármak Valamennyi pedagógus sk. aláírása a szerkesztőségben. (Mi is várjuk az igazságszolgáltatás döntését. Épp ezért — addig — a magunk részéről befejezettnek tekintjük a lapunkban folytatott nyilvános vitát. A szerk.) Sehol sem érvényesítik betegbiztosítási kártyámat?! Gyesen lévő kismama vagyok már majdnem egy éve. Munkaviszonyom megszűnt, így a társadalombiztosítótól kapok gyest. Állítólag nekik kellene érvényesíteni a betegbiztosítási kártyámat, de ők visszaküldték nekem az alábbi szöveggel: „Mellékelten visszaküldjük önnek betegbiztosítási kártyáját, mivel ennek érvényesítésére nem vagyunk illetékesek. Igazgatóságunk csak a vállalkozók igazolványait érvényesíti, a vállalkozói nyilvántartásunkban ön nem szerepel. Javasoljuk, hogy forduljon munkáltatójához, ha munkanélküli, a munkaügyi szervekhez vagy az önkormányzathoz.” El is mentem először a polgár- mesteri hivatalba, ahol mutattak nekem egy fénymásolt papírt, amin rajta volt a betegbiztosítási igazolvány érvényesítéséről minden tudnivaló. Eszerint az én igazolványomat a társadalombiztosításnak kellene érvényesítenie. Kérésemre felhívták nekem a társadalombiztosítót. Amikor mondták, hogy mivel kapcsolatban szeretnék felvilágosítást, letették a telefont. Szóba sem álltak velünk. Elmentem a munkaügyi szervekhez, ahol én nem vagyok nyilvántartva, így hát elutasítottak. Sem a volt munkahelyem, sem pedig a férjem munkahelye nem érvényesítette. Azt mondták, hogy küldjem vissza a társadalombiztosításnak az igazolványomat, s mellé a levelet is megírták. Nagyon kedvesek voltak velem ezek a hölgyek, akik segítettek. Nos, én el is küldöm ezt, de azért úgy gondolom, hogy megírom a problémámat, mivel gondolom, nem én vagyok az egyedüli, aki így járt. Mi van akkor például, ha valaki súlyosan megbetegszik vagy balesetet szenved, s a kártyája nincs érvényesítve? Drágák a kórházi költségek, így aztán fizethet, persze nem az ő hibájából. Vagy ha nem tud fizetni, akkor hagyják meghalni, betegeskedni vagy elveszik azt, amije van, hogy fedezni tudja a költségeket? Azt mondják, semmibe sem kerül az érvényesítés, de az állandó levelezés és utánajárás is éppen elég. Akkor hát most hová forduljak? Hol fogják érvényesíteni betegbiztosítási igazolványom? Gréczi Mihályné Kiskunmajsa, Vágóhid u. 32. Gerinctelen, aki névtelenül áskálódik Engedjék meg, hogy a Petőfi Népében, 1992. január 30-án megjelent, Éheznek-e a szociális otthon lakói? című cikkre reagáljak. Hogy éheznének, az egyszerűen nem igaz. Azt hiszem, hogy ez a megállapítás lakótársaim többségének véleményével egyezik, mint ahogy azt önök is tapasztalhatták. Kérem önöket, hogy levelemet nevem aláírásával hitelesíthessem. Ugyanis mélységesen felháborított ez a szemenszedett hazaugság és különösen az, hogy a névtelen levélíró mindannyiunk nevében próbálja a maja által kitalált sérelmét v igazolni. En hosszú idő óta tagja vagyok a Margaréta Otthon lakóbizottságának, így még inkább szükségesnek érzem, hogy válaszoljak az említett levélre. Először is eleve gerinctelen embernek tartom azt, aki névtelenül próbálkozik esetleges sérelmének orvoslásával. Hangsúlyozom, hogy a felemelt eltartási összeg, azaz a 8000 forint nem az itteni vezetőségnek vagy a nővéreknek a találmánya, hanem egy jogszabályé, melyet a vezetőségnek kötelessége végrehajtani. Ami az étkeztetést illeti, mai és a jövőben is 96 forint egy személy részére. Ez az összeg, amelyet tőlünk levonnak, nem az otthon pénztárába vándorol, hanem az önkormányzat költségvetését csökkenti. Azt én nem vitatom, hogy ez az összeg sok vagy kevés, de ha figyelembe vesszük a kinti állapotokat, azt hiszem, ez reálisnak mondható. Ennyi pénzből ilyen körülményeket kint senki sem tudna teremteni. Egyébként senki előtt nincs az ajtó becsukva, elmehet, ha ennél jobb helyet tud magának biztosítani. De arra egyetlen egy lakónak sincs joga, nekem se, hogy névtelen levelekkel az egész otthont kompromittálja. Annál inkább, mivel a vezetőség és az egész személyzet igyekszik mindent megtenni, magas színvonalon. Hiszen itt mindannyian betegek vagyunk, s nem utolsósorban mindannyiunkat megtépázott az élet és nincs szükségünk az ilyen és ehhez hasonló zaklatásokra. Kérem a szerkesztőséget, hogy névtelen levelekkel ne foglalkozzanak, azokat ne adják közre, mert ezek csak arra valók, hogy kompromittáljanak. Tisztelettel: Vitéz Gyula Kecskemét, Margaréta Otthon, Nyíri út 73. B. em. 110. Kifizetjük Harsányi Pál kárát Június 17-ei lapszámuk 8. oldalán, Minek a többszörösen megemelt kötelező biztosítás? címmel olvasói levél jelent meg Harsányi Pál gépkocsijának ez ev márciusi balesetével, illetve a Hungária Biztosító Rt. kárrendezési eljárásával kapcsolatban. Az ügyintézést gyorsítandó, személyesen felkerestük az eljáró rendőrkapitányságot, majd a Bács-Kiskun Megyei Főügyészséget, ahol megtudtuk, hogy a Harsányi Pálnak kárt okozo román állampolgár elleni büntetőeljárást — jelen esetben kivételesen — a magyar igazságszolgáltatási szervek nem ajánlották fel a rómán hatóságoknak lefolytatásra, mert a károkozó ausztriai lakos. így a főügyészség maga emelt vádat a Kecskeméti Városi Bíróság előtt. Hasonló ügyekben sok esetben gondot okoz a balesetért való felelősség kérdésének eldöntésénél az említett — nemzetközi egyezményen alapuló — felajánlás, ez ugyanis hosszabb ideig elhúzhatja az eljárást, aminek a végére csak a külföldi bíróság jogerős döntése, vagy a külföldi biztosító felelősségvállalása tesz pontot. Olvasójuk esetében azonban — szerencsésen — a főügyészség vádindítványából már kellő biztonsággal megállapítható, ki a felelős a balesetért. így Harsányi Pál kárát is kifizetjük a napokban, ennek érdekében már időpontot is egyeztettünk vele. Korrigálásra szorul azonban Harsányi Pál levelének azon része, amiben az általa fizetett kötelező felelősségbiztosítást és ennek díját állítja szembe saját kárának rendezésével. A felelősségbiztosítás alapján a másnak okozott kárt téríti a biztosító, tehát azért a díjért, amit olvasójuk fizet, helyette az általa másnak okozott kárt térítjük meg. Ha rendelkezett volna casco- biztositással, úgy saját kárát is lényegesen hamarabb kifizethettük volna addig is, míg megállapítják a román fél vétséget. A rajtunk kívül álló okból bekövetkezett késedelemért azonban így is olvasójuk elnézését kérjük. Dr. Bild Tgmás osztályvezető jogtanácsos Hungária Biztosító Rt. Kecskemét Válaszra várva Kérem, közöljék levelemet a Petőfi Népében. Nagyon „gondosan” kezeli a társadalombiztosítás az ember kérdését. A bajai kirendeltségről van szó. Ha túlfizetés van, az nem baj, de ha az ember nem fizet, kérik a kamatot. Mi még áprilisban kértük, hogy tájékoztassanak, mennyi a férjem túlfizetése, leírtam részletesen, hogy mennyit és mikor fizettünk be. A mai napig nem válaszoltak, pedig személyesen akkor ott voltunk, de az illetékes, aki rendezi, nem volt ott, aki helyettesítette, nagyon aranyos, kedves kis hölgy volt, de közölte, hogy sajnos, aki a férjem SZTK-ját rendezi, nincsen ott. Sajnos, mindenütt ilyen az ügyintézés, érdemes őket újságba tenni! Vimpek Jánosné vegyeskereskedő Foktő, Kossuth u. 76. 1992. július 8., 7. oldal Hagytam volna leégni? Közel egy hónapja azon gondolkodom, hogy olcsóbb lett volna, ha hagyok egy öreg Ladát leégni. Történt, hogy Kecskeméten, a Hullám vendéglőnél soroltam be a város centruma felé, június 19-én. Előttem állt a Lada 1200-as, meglehetősen viseltes állapotban. Ahogy a kórház felé közeledtünk, megtörtént a baj. A kocsi az alján kigyulladt, ezt a vezetője észre sem vette, a buszmegállóban lévők integettek neki, mire fékezett. Mi történt? Kiugrott és néhány méterről nézte a lángokat. A kocsi mellett pedig a zsúfolt megálló . .. Majd a legrosszabbat választotta, felnyitotta a motorháztetőt, mire a lángok most már ide is továbbterjedtek. Akkor értem mellé és a kocsimban lévő poroltóval eloltottuk a tüzet. A ladás hálálkodott és megkérdezte tőlem, mivel tartozik. „Ügyan már... — válaszoltam ostoba módon —, de tudja mit jóember, itt az üres porolto, töltesse meg és hozza el a lakásomra.” A poroltót a mai napig várom. Végtére nem nagy ügy, de azt azért elvárná az ember, hogy ha már segít, akkor nem használják ki. Ezek után megállás nélkül menjek el, ha valakinek ég a kocsija? Bár most, hogy már poroltóm sincs ... Azért én még reménykedem. Kis Pál Kecskemét, Fagyöngy u. 26. Kártérítés a pórul járt utasoknak Utazási irodánk 1992. július 3- án több, Kecskeméten felszálló utas részvételével bevásárló társas- utazást indított Triesztbe. Az utazás meghiúsult, mivel az autóbuszt kiállító, Szegeden tevékenykedő jugoszláv—magyar kft. jugoszláv útlevéllel utazó gépkocsivezetőit az 1992. július 3-án reggel közzétett rendelkezés miatt nem engedték volna Ausztria területére lépni vízum nélkül. A rendelkezésünkre álló tíz óra jelentős része a soronkívüli vízum beszerzésével telt el. Munkatársunk személyesen kereste fel Ausztria nagykövetségét, azonban erőfeszítése nem járt eredménnyel. Vízumot négyhetes határidővel adnak csak ki. Helyettesítő, megfelelő színvonalú buszt kiállítani nem -tudtunk. Mercedes típusú busz helyett — a jelenlegi buszkatasztrófák utáni helyzetben — nagyfokú felelőtlenség lett volna egy általunk ismeretlen műszaki állapotú autóbusz kiállítása. Utasaink az önök megkeresését helyezték kilátásba az általunk is elismert, jogos felháborodásukban. Kártérítésükről gondoskodunk. Azonban kérjük, amennyiben erre sor kerül, vegyék figyelembe a fentebb említett indokainkat. Horváth Szabolcs igazgatóhelyettes Hungarian Travel Agency Szentes, Bacsó B. u. 1. Lóláb Csurka István volt az, aki Han- kiss meghallgatásakor egyértelművé tette, hogy mi is a meghallgatás világos célja. Boross úr volt az, aki a minapi kisgazda botrány kapcsán világossá tette a kormány álláspontját a Torgyán-ügyben, igaz Antall úr az ötvenhatos emlékmű avatásakor nem hagyott kétséget afelől, mit is mond majd a T. Házban később Boross úr. Na és természetesen Kupa úr is, noha vonakodott jó ideig elismerni tévedését, ma már úgy tűnik, tisztábban látva a folyamatokat, jóvá akarja hagyatni a soha nem látott költségvetési hiányát. Mondhatnánk erre, hogy támadva a kormányt, az ellenzéknek szurkolok. Tiltakozom azonban ez ellen, mert egyáltalán nem ragaszkodom sem Hankiss, sem Torgyán úrhoz és vannak fenntartásaim Békési úrral és az általa képviselt véleménnyel kapcsolatban is. Nem hiszem például, hogy nem lehetne a televízió élére egy jól beszélő elnököt találni, mert Hankissról mindig a sziránói mondás jut eszembe, nevezetesen, hogy „mondhattad volna szebben is, kis lovag ...” Torgyánról nem is akarok példát mondani. Kupa úrról meg mindig az jut eszembe, hogy egyre többet kell fizetnem mindenért és bár róla köztudomású, Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Majdnem kétszer fizetett Kapocsi István, Kecskemét, Akadémia krt. 52. IV. 107. szám alatti lakos méltatlankodik, amiatt, hogy majdnem kétszer fizettették meg vele a hagyatéki illetéket a Kecskemét Megyei, Városi Adó- és Illetékbeszedési Hivatalban. A 3786 forintot április 28-án befizette. Épp ezért nagyon meglepődött a múltkor, amikor ismételten fizetésre szólította fel a hivatal. Bement, s közölte, hogy ő már fizetett. Kérték a számlát, csakhogy azt nem vitte magával, mert a nagy sietségben nem találta. Fizetnie kell, mondták hivatali szigorral. Mit tehetett, hazament és szerencséjére előkerült a postai feladóvevény. Irány a hivatal. Kérték, hagyja ott a számlát, de ő erre nem volt hajlandó, neki — pláne ezek után! — kell az eredeti dokumentum. Mire a hivatalnok: „Sajnos, el kell fogadni öntől ezt az igazolást”. Lefénymásolták. Most már csak az a kérdés: hol a pénz . . .? Vannak még becsületes emberek Június 24-én közöltük: Pócsi András, a kecskeméti szociális otthonok lelkigondozója, elveszítette táskáját, benne az összes irataival, Bibliájával és 13 ezer forint készpénzzel. Hálás lenne a visszaszolgáltatónak — mondotta. A lelkigondozó felesége közölte szerkesztőségünkkel: férje hiánytalanul visszakapta elveszített holmiját. Egy nyugdíjas találta meg, a Szim- feropol térről. Ennyit tudnak róla. Kérik rá az Úr Jézus áldását. Hasonló eset történt az ugyancsak kecskeméti L. Antalnéval. Neki két derék fiatalember vitte vissza pénzét, iratait, melyeket egy telefonfülkében felejtett. Ők sem kívántak bemutatkozni, így L.-né gépkocsijuk rendszámából csak a BJS-jelzést tudta megjegyezni. Nagyon hálás becsületességükért, ami igazán ritka a mai világban. — rapi — hogy a régi érának is embere volt, már csak ezért sincs nosztalgiám a régi vezetőkről. Van azonban nosztalgiám — ha tetszik, ha nem — a biztos megélhetésről, a biztos munkahelyről, a lassan, de javuló életkörülményekről. Magam természetesen nem vitatom az ország nehéz helyzetéből adódó kormányzati kényszereket. Biztos vagyok a nehéz örökségben is. Úgy gondolom, hogy a politika középpontjában többnyire nem azok a kérdések vannak, amelyeke) a nép érdekében foglalkozni kellene. Hovatovább az Ország- gyűlésben is politikai előmondók akarják botrányok kavarásával meghatározni, mivel is foglalkozzunk mi, kisemberek, pedig bennünket már nem érdekelnek a politikai botrányok, haném a megélhetésünk, a biztosabb jövőnk köti le figyelmünket. Meggyőződésem, hogy a hatalomváltozáskor csak az tud sikeres lenni, aki ezeket a kérdéseket helyezi majd a középpontba és ennek érdekében nem politikai feszültségeket gerjeszt, hanem konszenzusra törekszik minden politikai erővel. Végezetül azt gondolom, túl vagyunk már valamennyien naiv korszakunkon és nagyon is világosan látjuk; kinél hogyan is lóg ki az a bizonyos lóláb. Csonka István Kiskunhalas Bercsényi u. 10. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós
