Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-08 / 160. szám

8. oldal, 1992. július 8. MEGYEI KORKÉP A /\e xjLi történelem során mindig is az egyik legsúlyosabb bűncse­lekménynek számított az emberölés. Már a bibliai tízparan­csolat is ennek tilalmával kezdődik: Ne ölj! A tilalomra kétségtelenül a tapasztalatok miatt volt szükség, ezáltal kívánt a „törvényalkotó” gátat szabni a súlyos cselekményeknek. Sikerült-e? A kérdés — a történelem és napjaink statisztikájának ismeretében —, sajnos, csak szónoki. Mindany- nyian tudjuk ugyanis, hogy az első parancsolaton túl, sőt bizonyára azt megelőzően is sok szigorú intézkedés született nemcsak a megelőzésre, de az elrettentésre is. Gondoljunk az emberölésért járó büntetések, a kivégzé­sek elborzasztó módszereire. Ugyanakkor jogfilozófusok, kriminálpszicho- lógusok és egyéb tudományok művelőinek serege kereste — s keresi ma is — a bűnözés okát abban a reményben, hogy az emberiségnek sikerül megszabadulnia önmaga fekete árnyékától, vagy ha teljesen nem is, sikerül legalább kezelhetővé szelídíteni a jelenséget. Remény természetesen van, de úgy néz ki, hogy ennél kézzelfoghatóbb eredményre egyhamar nem számít­hatunk. Az alábbiakban egy összeállítást adunk azokról a szándékos emberölé­sekről, amelyeket Bács-Kiskun megyében követtek el az elmúlt két év alatt: 1990—91-ben. Semmit nem akarunk ezzel bizonyítani, csupán tükröt tar­tani szűkebb társadalmunk elé: ilyen emberek is élnek közöttünk. 1990-ben, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság statisztikai ki­mutatása szerint 9 esetben követtek el szándékos emberölést, pontosabban kilenc esetben indult nyomozás ilyen ügyben. Arra a kérdésre, hogy mi lett a nyomozás eredménye, már a bíróságon kaptunk választ, pontosabban a bírósági, ügyészségi aktákból kerekedett ki az esetek vége. O Április 23-án a rendőrség nyomozást rendelt el, mert Bócsán, egy árnyékszékben halott csecsemőt találtak. Az igazságügyi orvosszakértők azonban megálla­pították, hogy a csecsemő már hol­tanjött a világra és az anyja — egy fiatal lány — ezután rejtette el az árnyékszékben. Mivel halott em­beren nem lehet emberölés bűntet­tét elkövetni, a rendőrség a nyo­mozást 1990. június 25-én meg­szüntette. O Kettős halál történt Baján 1990. július 15-én. Vad Er­zsébetet és négy hónapos, Árpád nevű gyermekét holtan találták a lakás fürdőszobájában. A nyomo­zás megállapította, hogy bűncse­lekmény nem történt, a fiatal anya és gyermeke öngyilkosok lettek. Vad Erzsébet csuklójára és boká­jára elektromos vezetéket kötött, magához szorította a csecsemőt és a vezetéket áram alá helyezte. Mindketten meghaltak. A rendőr­ség az ügyet lezárta. 0 1990. július 31-én Kiskun­félegyházán történt a kö­vetkező emberölés. Czakó Antalné veszekedés közben leszúrta lánya élettársát, Barna Lajost, aki más­nap belehalt sérülésebe. A megyei bíróság Czakónét felmentette, mert bizonyítást nyert, hogy tettét jogos védelmi helyzetben követte el. Az ítélet 1991. május 2-án jog­erőre emelkedett. 1990. október 10-én kezdő­dött és másnap hajnalban halállal végződött az az eset, amelynek Petőfiszálláson Hideg Imre és apja, idős Hideg Imre volt tragikus szereplője. Apa és fia nem voltak a legjobb viszonyban egy­mással, s ehhez sok köze volt mindkettőjük erősen italozó élet­módjának. Október 10-én alapo­san felöntöttek a garatra s így mentek hazafelé a tanyára, a fiú támogatta, vezette a nála is része­gebb apát, de ez a vezetés egyre terhesebb, fárasztóbb lett. Ifjú Hi­deg Imre dühbe gurult, meghara­gudott a már-már magatehetetlen apára és elkezdte ököllel verni, majd mikor az a földre esett, mellé­re könyökölt, csizmájával rátapo­sott és otthagyta. Hazament, ivott még egy keveset és lefeküdt. Csak hajnali két óra tájban jutott eszé­be, hogy otthagyta az apját a me­zőn. Ekkor kiment a helyszínre, hogy megnézze, mi van az öreggel. Sajnos, idős Hideg Imre már ha­lott volt. A tettest öt év börtönre ítélte a bíróság és négy évre eltiltot­ta a közügyektől. Áz ítélet 1992. március 27-én jogerőre emelke­dett. A jakabszállási tanyavilág- _ ban történt a következő, emberhalállal végződött bűncse­lekmény 1990. október 21-én. A Jusztin családban már régóta szálka volt a lány, Jusztin Mária élettársának viselkedése. Szarka Zoltánt azzal gyanúsította a két Jusztin fivér — Sándor és János —, hogy lopkodja az ennivalót, nem dolgozik rendesen és becsapja a családot. Nos, az említett napon is ilyenek miatt kezdődött a vita, amelynek során a két Jusztin fivér egyszerűen agyonverte a szeren­csétlen Szarvas Zoltánt. A megyei bíróság Jusztin Sándort 12 év bör­tönre ítélte és hat évre eltiltotta a közügyektől, míg Jusztin János büntetése 10 év börtön és négy év közügyektől való eltiltás. Az ítélet 1991. november 1-jén jogerőre emelkedett. O A legsúlyosabb megítélésű szándékos emberölést két­ségtelenül Dunapatajon követték el 1990. november 15-én. Emléke­zetes, hogy az áldozatot, Vincze Erzsébetet, aki magányosan élt szépen berendezett, tisztán tartott lakásában, egy reggel holtan talál­ták. A körülmények egyértelműen A legsúlyosabb bűncselekmény • Ma már nem készül a börtönök­ben ilyen „türelemüveg”, amelyet a kiskunfélegyházi börtönmúzeum­ban láthatunk. Az elítéltek legtöbb­je ugyanis dolgozik. (Straszer András felvételei) bűncselekmény elkövetésére utal­tak és azonnal megkezdődött a nyomozás. Eleinte három, neve­lőintézetből megszökött fiúra te­relődött a gyanú, de hamarosan kiderült, nem ők a tettesek. A másik szálon folytatott nyo­mozás hálójában hamarosan fel­akadt Nyári Lajos, aki rokoni látogatásra érkezett a községbe s rokonaitól az éjszaka folyamán eltávozva, egy szerelővassal ha­tolt be az idős, magányos asz- szonyhoz és agyonütötte. Pénzt, értéktárgyakat akart magával vinni a cselekmény helyszínéről, de alig talált valamit. Á megyei bíróság Nyári Lajost nyereség- vágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó börtönre ítélte és 10 évre eltiltotta a köz­ügyekben való részvételtől. Az ítéletet 1991 október 16-án hir­dette ki a bíróság, de az még nem jogerős Ktskunhaláson 1990. no­_ vember 24-én — ki tudja i mmár hanvadszor — ismét szó­váltásba keveredett a Gőzön ut­ca 13. szám alatti lakásban Ra­dies Káról) és testvére, Radics Péter. Az előbbi felhánytorgatta testvérének hogy nem dolgozik, hanem idős szülője nyugdíját ké- regeti el Ezen összekapott a két fivér é* a vita során Radics Ká­roly egy késsél leszúrta testvérét, aki a helyszínen meghalt. A bí­róság a tettest hat év börtönre ítélte és négy évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől. Az ítélet 1991. március 5-én emelkedett jogerőre. Szerelmi féltékenység moti- _ válta azt a bűncselekményt, amely 1990. december 5-én tör­tént Tompán. Jakity Mihály — egy ismeretlen kamionostól vásá­rolt Zbrojovka típusú pisztollyal — a tompái polgármesteri hiva­tal előtt agyonlőtte — korábbi élettársát, Sebők Miklósnét. Ja­kity ugyanis azt szerette volna, ha az asszony visszamegy hozzá, de az erre nem volt hajlandó, mert találkozott egy megértő társsal, akihez feleségül is ment. Jakity ezt nem tudta elviselni s ezért szánta magát szörnyű tetté­re. Miután megölte az asszonyt, a fegyvert önmaga ellen fordítot­ta, de halálos sebet nem ejtett magán. A bíróság Jakityot 11 év börtönre ítélte és hat évre eltil­totta a közügyektől. Az ítéletet 1991. július 11-én hirdették ki s az még nem jogerős. Q Az 1990-es év utolsó szán­dékos ember­ölését (Bács- Kiskunban) de­cember 11-én egy asszony kö­vette el Kiskun­halason. Fercsi Sándorné már hosszabb ideje ádáz küzdelmet folytatott élet­társával, Bor­sos Károllyal. A férfi ugyanis dolgozni nem akart, viszont rendszeresen ivott, gyakorta részegen tért haza, szitkozó­dott, pénzt kö­vetelt. Az asz- szony pedig mindenáron ar­ra akarta rá­venni, hogy költözzön el tő­le, hagyja őt bé­kén. Borsos azonban erről hallani sem akart. Az 1990. december 11. estéje is veszekedés­sel telt el, majd a férfi lefeküdt, elaludt. Fercsiné viszont döntő lé­pésre szánta el magát: egy teknő­vájó baltával háromszor fejbe vág­ta az alvó Borsost, aki a helyszínen meghalt. Fercsi Sándornét hét év börtönre ítélte a bíróság és öt évre eltiltották a közügyektől. Az ítélet jogerős. Az 1991-es év szándékos ember­öléseiről szólva 14 ügyről tudunk tájékoztatást adni. Ha ezt a bűncse­lekmény-kategóriát nézzük, egyér­telmű, hogy emelkedés tapasztalha­tó. Az is figyelemre méltó, hogy sem 1990- ben, sem a következő évben nem volt meghatározó a vagyoni, anyagi jellegű indítóok. Sőt ez volt a legkevesebb. Elsősorban családi viszály, féltékenység motiválta a tetteseket. Feltűnő viszont —, és talán nem csupán véletlen — hogy 1991- ben három olyan szándékos emberölés is történt, amelynek tet­teseit a bíróság kénytelen volt fel­menteni és zárt intézetbe utalni. Nézzük időrendben az 1991-es ese­teket. Döbbenetes, ugyanakkor kriminalisztikai szempont­ból ritka bűncselekmény történt 1991. január 11-én délelőtt tizen­egy órakor Kecskeméten, a Szol­noki úton, nem sokkal az aluljá­ró torkolatától kifelé. Fries Ádám Trabant gépkocsijával szándékosan elütötte telekszom­szédját és haragosát, Szakállas Pált, aki segédmotorral közleke­dett. Az ütközés következtében a motorkerékpáros olyan súlyosan megsérült, hogy a szeren­csétlen ember a kórházban — anélkül, hogy magához tért volna — belehalt sérülé­seibe. A tettes, Fries Ádám, akkor 59 éves férfi, végig ta­gadott az eljá­rás során, ám a tanúk, a helyszínelő rendőrök és az egyéb bizonyí­műén bizonyították szándékossá­gát. A bíróság emberölés miatt első fokon tízévi börtönre ítélte a trabantos gázolót és hat évre eltiltotta a járművezetéstől. Má­sodfokon a Legfelsőbb Bíróság járt el az ügyben és a büntetést 12 év börtönre emelték féltés 10 évre szól az eltiltás. Az ítélet jogerős. O Különlegességében veteke­dett az előbbivel az a bűn- cselekmény, amelyet Rettig József harminchat éves férfi követett el Nemesnádudvaron, a Szőlő utca 36. szám alatti házban. Halánté­kon lőtte alvó feleségét, de ehhez nem fegyvert, hanem egy kombi- náltfogót és egy kalapácsot hasz­nált. A feleség perceken belül meg­halt, majd Rettig a holttestet egy fóliába csomagolta és a korábban kiszemelt helyen elásta. A véres he- verőt elégette, ugyanakkor úgy tett, mintha a felesége — akinek kezdeményezésére a bíróság a há­zasságot már felbontotta — egy idegen férfival ment volna el Bajá­ra. Egy idő után azonban gyanús lett Rettig és fény derült a brutális bűncselekményre. A bíróság 1991. július 12-én hirdetett Ítéletet és Rettig Józsefet 13 év börtönre ítél­te és további nyolc évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet még nem jogerős. Drágszélen történt a követ­kező emberölés. Bagó Kál­mán, hatvanegy éves férfi 1991. február 25-én agyonverte a felesé­gét. Az eljárás szándékos ember­ölés büntette miatt indult ellene, de a bíróság a vád alól büntethetősé­A legsúlyosabb bűncselekmény felderítésében fősze­KAnln n »*/a»ií1/\i*1/ néiio • A „gyilkos Trabant”. Fries Ádám 1991. január 11-én ezzel a kocsival gázolta el szándékosan haragosát, Szakállas Pált, aki a kórházban belehalt sérüléseibe. get kizáró ok miatt felmentette és 1991. szeptember 26-án kényszer gyógykezelését rendelte el, vagyis zárt intézetbe utalta. O Még ma is foglalkoztatja Kiskunfélegyházán a köz­véleményt az a bűncselekmény, amely 1991. május 7-én éjszaka történt. Agyonverték, kifosztották és megerőszakolták a magányosan élő, virágárusítással foglalkozó Szabó Máriát. Az ügyészség 1991. október 29-én elkészült vádiratá­ban a cselekmény elkövetésével Pulya Ferenc és Rácz József kis­kunfélegyházi lakosokat vádolja. Az ügyben — tudomásunk szerint — a közeljövőben kezdődik a tár­gyalás a megyei bíróságon. O Nagybaracskán 1991. má­jus 30-án Tüske János 39 éves férfi egy úgynevezett rambó- késsel megölte a feleségét. A há­zasság elromlott, mert az asszony szoros kapcsolatot létesített egyik munkatársával, sőt annak lakásá­ra költözött, majd az említett na­pon megjelent Nagybaracskán, hogy elvigyen néhány bútordara­bot. A férj most is és korábban is kérlelte, hogy ne menjen el, ne hagyja ott a két kiskorú gyereket. A feleség azonban hajthatatlan maradt. Ezt látva, Tüske felkapta a vitrinen lévő kést és megölte az asszonyt. A bíróság az elkövetőt 1991. szeptember 27-én hat év bör­tönre ítélte és három évrq eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. O Gyilkosság súlyzóval. Ezen a címen írtuk meg annak a bűnügynek a történetét, amelyet Bognár Sándor kecskeméti fiatal­ember követett el 1991 júniusában. A 29 éves férfi nem nézte jó szem­mel, hogy anyjának élettársa mindössze négy évvel idősebb mint ő, de talán nem is ez volt a legna­gyobb baj: Kollár József— az ál­dozat — meglehetősen zilált életet élt. Nem dolgozott, ivott, veszeke­dett az asszonnyal, sőt azzal dicse­kedett, hogy a városban egyszerre több szeretője is van. Mindezek oda vezettek, hogy Bognár Sán­dorban felhalmozódott az indulat és ezt borral, pálinkával is serken­tette — Kollár közreműködésével. S ekkor megtörtént a tragédia. Bognár egy súlyzóval agyonverte Kollár Józsefet. A bíróság emberö­lés miatt nyolcévi börtönre ítélte Bognár Sándort és további hat év­re eltiltotta a közügyektől. Az íté­let jogerős. O Mélykúton, a Zalka Máté utca 84. szám alatt 1991. július 24-én egy asszony halálával végződött egy veszekedés. Osztro- gonácz István rokkantnyugdíjas ezen a napon is bevette az orvos által javasolt nyugtátokat, majd dolgozgatott és délután megivott három üveg sört s egy rumos ká­vét. Érezte az ital hatását, de nem volt részeg. így ment el az anyósa lakására megetetni a sertéseket. Az anyósa, Eszter Lajosné azonban elébe állt, kezében egy nagykést és egy baltát tartott, s elkezdte szidal­mazni a vejét, mert az szerinte sok vizet használ el. Veszekedés ala­kult ki közöttük s Osztrogonáczot olyan erős indulat fogta el, hogy a nála lévő vizeskannával többször fejbe vágta az anyósát, majd botot ragadott és azzal püfölte a már földön fekvő asszonyt. A 81 éves áldozat rövid idő alatt meghalt. A bíróság — a körülmények mér­legelése után — Osztrogonácz Ist­vánt kétévi fogházra ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet még nem jogerős. 0 1991. augusztus 18-án Kunszentmiklóson, egy szóváltás során, Körösi Sándor 41 éves kunadacsi lakos megölte ko­rábbi feleségét, Bán Istvánnét. A bíróság Körösit 1991. december 12-én Ítélte el öt év börtönre. Az ítélet jogerős. O Drágszélen újszülött cse­csemőjét ölte meg a mind­össze húszéves Kocsis Marianna 1991. szeptember 14-én. A bíróság három és fél évi börtönre ítélte az elkövetőt. Az Ítélet még nem emel­kedett jogerőre. ® A Hetényegyházán lakó Váczi Lajos 21 éves fia­talember 1991. július 17-én — mint már oly sok esetben — ittas álla­potban ment haza, éjszaka 11 óra körül. Anyja természetesen kifogá­solta élétmódját, örökös részeges­kedését. Szóváltás, vita alakult ki közöttük és ennek során Váczi agyonütötte az anyját. A bíróság 1991. november 7-én hirdetett íté­letet az ügyben és Váczi Lajost szándékos emberölés miatt 12 év börtönre ítélte és további nyolc év­re eltiltotta a közügyektől. Az íté­let még nem jogerős. • A megyei bíróság bűnjelkamrá­jában őrzött, sok fegyver is bizo­nyítja, hogy egyre több olyan esz­köz kerül az országba, mely kifeje­zetten az emberéletek kioltására al­kalmas. © Kiskunfélegyházán 1989. augusztus 20-án történt egy emberölés, de a nyomozás és az ügy lezárása csak 1991-ben történt meg. Nagy István, aki 1954-ben született, hosszú ideig ugyanis el­meorvosi megfigyelés alatt volt. Az illető Kiskunfélegyházán, a Lisz- nyai utca 19. szám alatti házba be­hatolva pénz és értékek után kuta­tott. Amikor azonban észrevette, hogy a ház tulajdonosa, özvegy Keserű Károlyné otthon tartózko­dik, rárontott és megfojtotta az idős asszonyt. A bíróság a tettest felmentette a szándékos emberölés vádja alól, mert egyértelműen be­bizonyosodott, hogy nem beszá­mítható. Ugyanakkor elrendelte Nagy István zártintézeti kényszer­gyógykezelését. © Egy családi tragédia zajlott le 1991. október 18-án Kecskeméten, a Korsó utca 17. szám alatti házban. Itt lakott Sándor Mihály, hatvannyolc éves férfi és felesége. A két em­ber között annyira megromlott a kapcsolat, hogy emiatt állandó veszekedések voltak napirenden, sőt az asszony már el akart válni férjétől. Az említett napon azon­ban Sándor Mihály végsői dön­tésre szánta el magát: több kés­szúrással megölte feleségét, majd önmaga életének is véget vetett. A rendőrség az ügyet lezárta. © Benedek Mihály negyvenöt éves keceli férfit is zártinté­zeti kezelésre kötelezte a bíróság. Az illető féltékenységi tébolyá­ban (az orvosszakértő nevezi így állapotát) Kecelen, az Oázis presszóban két nagy erejű kés­szúrással megölte Bóna Andrást, akiről azt feltételezte, hogy kap­csolata van a feleségével. Mind­ketten erősen ittas állapotban voltak. Bóna a helyszínen meg­halt s 1991. december 12-én — amint említettük — a bíróság el­rendelte a tettes zártintézeti ke­zelését. © A múlt év utolsó szándékos emberölését Kalocsán kö­vette el Gyányi István — leg­alábbis az ügyészség ezzel a bűn- cselekménnyel vádolja. A vádirat szerint ugyanis az illető albérleti lakásába vitte Pólyák Lajosnét, akivel élettársi kapcsolatban vol­tak és ott ütötte, rugdalta, fejét a falba verte. A szerencsétlen asszony segítségért kiabált, de azt senki nem hallotta meg, így a megvadult és ittas Gyányi to­vább verte, ütötte, majd elcsen­desedtek és a férfi is lefeküdt. Éjszaka azonban az asszony — az ütlegelések következtében — meghalt. Az ügyészség a vádira­tot 1992. április 23-án nyújtotta be a bírósághoz, ahol tudomá­sunk szerint hamarosan kitűzik a tárgyalást. * A bevezetőben azt írtam, hogy van remény megszabadulni önma­gunk fekete árnyékától. De amint az ismertetett ügyekből kivilág­lik, a bűnüldöző- és ítélkezőszer­vek nem elégszenek meg a re­ménnyel, ennél többre, kézzelfog­ható intézkedésekre van szükség. Sőt a látszat egyelőre azt mutat­ja, hogy az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk an­nak érdekében, hogy legalább csökkentsük a bűnözési statiszti­ka adatait összességében és ter­mészetesen részleteiben is. Hogy mennyire szükség van erre, azt éppen az mutatja, hogy 1992-ben (július 22-éig) a megyében már öt szándékos emberölés történt. Gál Sándor A jogfilozófusok évezredek óta keresik a bűnözés okait, megszüntetésük reményében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom