Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-08 / 160. szám

1992. július 8., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP Fiút a hazának Az utolsó nap utolsó percei Az újságok aznap a délvidéki polgárháborúról cikkeztek. Pénte­ken, 13-án, egy kecskeméti vadász­repülő haláláról tudósított a Petőfi Népe, 16-án hétfőn arról írtunk, hogy egy keceli fiút alig negyven centi távolságból tarkón lőttek a magyar honvédség kiskőrösi lak­tanyájában. Szerdán, szeptember 18-án már a két határőr halálának körülményeit kutattuk a kiskun- halasi határőrkerület parancsno­kát, a MÁV balesetvizsgálóját és a szegedi katonai ügyészség főügyé­szét faggatva. A feltevés, hogy a két fiú — a sínek melegét élvezve élete utolsó húsz (?) perce alatt — mély álomba merült volna, már akkor sem állta meg a helyét. Nem állta meg, mert a szomszéd országban kialakult polgárháborús helyzet amúgy is rettegéssel töltötte el a járőröző kiskatonákat, a szolgálat kezdetén pedig a fáradtság sem lehetett in­dok arra, hogy ilyen rövid idő alatt elnyomja őket a buzgóság. Főként nem a síneken, ahol Rőczei And­rás, a járőrszolgálatot vezető kato­na civilben mint vasutas szolgált. Az ügyeletet ellátó Kovács Gusztáv őrvezető azzal bocsátotta útnak a két fiút, hogy: „fokozottan figyel­jék a légteret, a túloldalt, a határ- szakaszt, a vasútat és a határra vezető útszakaszt”. A szolgálat alatt „menekültek, csempészek, fegyveres határsértők felbukkaná­sával számolhatnak”. Az ellenőrzést ellátó járőr 21.45- kor még rendben találja a 4. pon­ton a szolgálatot, ezt 21.55-kor je­lenti is az őrsnek, és 22.00 órakor a szolgálatot teljesítő két határőr valamelyike is (utoljára) bejelent­kezik a távbeszélőn. De 22 óra 20 perckor, amikor az őrsről figyel­meztetés érkezett, hogy újabb re­pülőgép érkezése várható Jugo­szlávia felől, figyeljék a légteret — már nem válaszoltak a 4. pont­ról. Közben egy gyorsvonat is át­haladt ezen a ponton. Jegyzőkönyvek lapjai A vizsgálati jegyzőkönyvek ta­núsága szerint 22 óra 35 perckor halad át a jelzett szakaszon a 74023. számú tehervonat, amely „halálra gázolja a síneken vízszin­tesen fekvő katonákat”. Nemcsak az időnek van rendkí­vül fontos szerepe ebben a tragédiá­ban, hanem a különböző mulasztá­soknak, ellentmondásoknak is. A katonai ügyészség vizsgálatát lezáró határozat ellen Mészáros Zsigmondné, a járőrszolgálatra be­osztott kiskatona édesanyja felleb­bezéssel élt. A panaszra válaszul a Bács-Kiskun Megyei Rendőr­főkapitányság „több ember ellen elkövetett emberölés alapos gya­núja miatt, ismeretlen tettes ellen indított nyomozást”. A közel fél­éves vizsgálat célja a többi között „a korábbi iratok hiányosságainak kiküszöbölése” volt. Miután a ka­tonai ügyészség boncolási jegyző­könyvében ilyen meghatározás ta­lálható, mint például: „a holtteste­ken olyan külső vagy belső sérülés nem volt észlelhető, amely a vonat- gázolásos mechanizmussal ne len­ne magyarázható” — nem csodál­ható, hogy a rendőrség gyilkossági csoportjában kérdések merültek fel. A kérdések pedig arra kértek választ, hogy például keletkezhet­tek-e más módon is a sérülések, mint a vonatbaleset következmé­nyeként, például az elütést megelő­ző bántalmazás folytán? A válasz szerint, miután a számtalan sérülés között nem találtak „egyazon”, il­letve „azonos eszköztől származ­tatható sérülést”, így megállapít­ják, hogy bár a sérülések külön- külön keletkezhettek idegenkezű­ségtől, de összességükben idegen­kezűségre nem utalnak. Vagy például a rendőrség szerint az az ellentmondás nem került fel­oldásra az első nyomozás során, hogy a Mészáros Zsolton végzett belvizsgálat során megállapítják: a könyéktájon véraláfutás nyoma vári, az összegző vélemény mégis azt mondja ki, hogy nem találtak a holttesteken vérbeszűrődéseket, amelyek erőszakos megragadásra, azaz közvetve idegenkezűségre utaltak volna. Erre egyébként a következő magyarázat a válasz: „a könyök külső felszínén talált hü- velykujjbegynyi vérbeszűrődés” azért nem szolgált bizonyítékul, mert „a megragadásnak a könyök­tájék nem típusos helye”. Aggályosnak véli a rendőri fe­lülvizsgálat azt is, hogy a sérülések mindegyike a vonatbaleset, a „gör- getés” következményeként kelet­kezett volna. Vannak ugyanis a boncolási jegyzőkönyv szerint is olyan horzsolások, amelyek nem tartalmaznak olajszennyeződést. Azután szinte kizárt, hogy például a hónaljárokban lévő horzsolás a „görgetés”-től keletkezett volna, vagy elgondolkodtató, hogyan le­het Rőczei András levágott feje a testével pontosan egysíkban, ha közben tíz métert görgette a szerel­vény? Remény nélkül Tény azonban, hogy a napok­ban a rendőrségi vizsgálat is lezá­rult, mégpedig a következő konk­lúzióval: az eljárást megszünteti, mivel idegenkezűségre utaló sérü­léseket nem találtak. A keletkezett sérülések mindegyike a vonatel­ütéssel és az azt követő görgetéssel magyarázható. Mészárosné tekintetében a soha nem szűnő sötét fájdalom ül, aho­gyan rám tekint. Tulajdonképpen nem várt mást, most mégis tanács­talan. Éljen-e a nyolc napon belüli fellebbezés jogával? Megtudhatja-e valaha is, hogy miért nem mozdult meg a fia a mozdony rikoltó vész­jelére? Hogy mivel töltötte az utol­só napját, utolsó óráját, utolsó perceit? Hogyan lehet azt a reménytelen­séget megfogalmazni, amely az ilyen anyáknak jut részéül? — Legalább a becsületét vissza­adnák — mondja. — Milyen jogon adtak ki a halálának hajnalán — anélkül, hogy a boncolást, a kihall­gatásokat, a helyszíni vizsgálato­kat elvégezték volna — olyan je­lentést a sajtónak, hogy elaludtak a szolgálatban? Mészáros Zsigmondné ma egy érdekvédelmi közösség, a Jogsér­tettek Egyesületének tagja immár kétszázad magával. (Döntő több­ségük gyermekét vesztett szülő, aki fiát adta a hazának, s nem kapta soha többé vissza.) Nekik köszön­heti, hogy egyáltalán kezébe kapta több mint fél év múltán fia halotti bizonyítványának fénymá­solatát. (Öt példányból egyetlen nem jutott az édesanyának. Vajon ki az az öt nálánál fontosabb?) Úgy gondolja, az egyesület az egyetlen, amely valóban független, elfogulatlan vizsgálatot indíthat fia ügyében. Hajós Terézia TELEKSPEKULÁCIÓK A HÁTTÉRBEN? Viták a jászszentlászlói földfórumon Valakik átrajzolták a térképet, il-. letve nem a megállapodás szerinti térképvázlat jutott el a megyei kár­pótlási hivatalba—állítja Seres La­jos, aki a kisgazdapárt jászszent­lászlói alelnöke. Ő ugyan nem vá­lasztott tagja a földalapok kijelölé­sére létrehozott fórumnak, de mivel a pártbeli tagtársai szakértőnek kérték fel, gyakorlatilag részt vett a testület munkájában, s arra döntő hatást gyakorolt. A község jegyzője szerint arról született megállapo­dás, ami a felterjesztett térképre ke­rült, a fórum elnöke — Halász Má­tyás MDF-es helyi képviselő — pe­dig arra hívta fel a figyelmet, hogy a községben a szélsőségek kaptak te­ret a földvitában, sokan csak egyéni érdekeikkel törődnek, a közösség, s a szegényebb rétegek érdeke pedig csorbát szenved. A jászszentlászlói földfórum csak késve tudott megegyezni az alapok kijelölésében, s hogy most újra kezdődik a huzavona—amely sokak szerint bíróságon végződik majd —- annak egy téesz kezelésé­ben lévő, egyébként belterületnek minősített rész az oka. A Dong- ertől a község felé eső területet még a 5le,tvenes években belterületté mi­nősítette a rendezési terv, hogy itt az építésügyi előírásokkal biztosít­sak a helyet az esetleges ipartelepí­tésnek. A föld azonban nem a köz­ség, hanem a téesz tulajdona. A szö­vetkezetnek pedig most minden tal­palatnyi földjét magántulajdonná kell átalakítani. A jászszentlászlói földfórum — mint általában minden községben — alapelvként tűzte ki, hogy lehe­tőleg mindenki a sajátját kapja visz- sza, s licit nélkül. Megállapodtak — a jegyző szerint—viszont abban is, hogy a belterületté minősített rész csak az osztozkodás végén ke­rüljön sorra, s akkor a községé ma­radjon. A két követelmény ellent­mond egymásnak. Ha lehetőséget adnak arra, hogy mindenki a saját­ját kapja vissza, akkor az ipartele­pítésre elkülönített föld egy része a Hideg családot illeti, ha viszont a felterjesztett térképet nézik, akkor a vitatott földrészre nem lehet majd licitálni. Bonyolítja a helyzetet, hogy a na­pokban jelentkezett a községben a Pásztor—Rizmayer Betéti Társa­ság, akik Volkswagen-szalon, s vi­lágítótest-összeszerelő üzem létesí­téséhez keresnek területet, több mint félszáz ember foglalkoztatását ígérve. A kiszemelt terület éppen a vitatott földrész. S ha a kárpótlás­sal azt a régi tulajdonosa kapná vissza, nem lehetne rajta ipartelepet létesíteni, hisz mezőgazdasági mű­velési kötelezettség alá esne. Amiről a vita folyik: melyik a hi­teles térkép? Bálái F. István Tigriskölykök a majsai állatkertben — Ha a tigrisek fogságban szapo­rodnak, az mindig problémás eset az állatorvos számára — mondja az er­délyi Tordáról áttelepült dr. Martin Ferenc, aki a kiskunmajsai állatker­tet vezeti. — Nálunk négy kölyök született az elmúlt héten péntekről szombatra virradóra. Dr. Martin Ferenc azt is elmond­ta, hogy a körülbelül ötesztendős tigrisszülők, Vili és Kinga — akik nemrégen kerültek Majsára—itt, az állatkertben „házasodtak össze”, s nagy izgalom előzte meg a kölykök világrajöttét. Kingának feltehetően az első ellése volt ez a nehéz szülés, s talán a fájdalmak okozták, hogy nem tanúsított különösebb érdeklő­dést a kicsinyek iránt. Az első napon is csak ímmel-ámmal szoptatta őket, mígnem az egyiküket az itatóba dobta. Hogy ne legyen nagyobb tra­gédia —ami különben bezárt vadál- • latok esetén nem ritka —, kétnapos korukban elválasztották a tigris- kölyköket. Á gondozók megpróbáltak a környéken egy nagyobb testű, s éppen szoptatós kutyát keresni, hátha magához venné a tigrisköly- köket is, de nem találtak. A kicsik kutyatejporból készült tápszert kapnak. Életbenmaradásuk esélye kicsi. Dr. Martin Ferenc szerint akkor volna a felnövekedésükre megalapozott remény, ha megér­nék a hathetes kort. Bálái F. István • Böbe vidám, szertelen, pajkos. zet a nevelőszülőkkel, a patroná- lókkal. Ők tizenhat gyereket fo­gadnak hosszabb-rövidebb időre. S hogyan telik a nyaruk azok­nak, akik végig az otthonban ma­radnak ? — A gyerekek jó része, majdnem fele velünk tölti a nyarat. A szóra­kozásra, a pihenésre helyezve a hangsúlyt, rengeteg programot- szervezünk nekik. Gyakori látoga­tói vagyunk a környék rendezvé­nyeinek. Sokat kirándulunk és tá­borba is megyünk Lakitelekre. A legkedveltebb szórakozás a strandolás. A polgármester ingyen belépőkkel ajándékozta meg az otthon lakóit, és ez nem kis dolog- emeli fel hangját az igazgatónő. Javaslom, menjünk ki a tóhoz! Robinson a kedvencem Az udvaron két kamaszlánnyal futunk össze. G. Anikó hét éve ke­rült az otthonba Tiszakécskéről. Ahogy beszélgetünk, egyre jobban meggyőződöm a bőbeszédű lány céltudatosságáról. Varrónőnek ta­nul a Garbaiban, most — négy hé­tig — a gyakorlatiját tölti János­halmán. Szeretne hazamenni édes­anyjához, de csak rövid időre, ahogy mondja: látogatóba. A csa­ládi háttere meglehetősen labilis. Mindenféleképpen jól érzem magam itt. így nyáron azért jobb, mert nem kell tanulni mosolyo- dik el. Milyen programot szeretsz a legjobban ?- Szeretek olvasni. Már sok könyvet elolvastam. — Van kedvenc könyved? — Persze, a Robinson. — Miért tetszik? Mert a lakatlan szigeten egye­dül kell megküzdenie mindennel. Te is szeretsz küzdeni? Igen Bár itt mindent megka­pok, de addig nem nyugszom, míg nem lesz saját otthonom. A királylányok is álmodnak — Én videózni szeretek — szól közbe a társa, G. Médea. Különle­ges, szép nevével meglepett. Nem is hagyom szó nélkül. Állítólag valamilyen király­lányról neveztek el - a haját bab­rálva. lassan szövi a szavakat. Médea, a királylányok is szoktak álmodni. Mi a te álmod? Sokáig hallgat, nyugtalanul turkál­ja a haját, aztán tétován mondja: — Szeretnék hazamenni, de csak rövid időre. — Mit szeretnél most nyáron ? Nagyon várom a táborozást és a barackszedést - derül fel az arca. Kép és szöveg: Ferincz János Az édes otthon Böbe, a gyermekotthon kedven­ce, amolyan örökmozgó kislány. Vidám, szertelen, pajkos.- Tessék mondani, mi most benne leszünk az újságban? — néz rám nagy, fekete szemeivel, miköz­ben szája a füléig húzódik. Nem zavarja, hogy fényképezem, sőt! Előkerít egy nagy fésűt és sebesen húzogatja a barna hajában. — Mit fogsz csinálni nyáron, ha­zamész? — kérdezem a kilencéves kislánytól. Csak egy pillanat volt, nem több, ahogy Böbe szeme megvil­lant. Egy pillanatra megtört a fény, elillant a derű. Értetlenül nézett rám: — Hát nem tudja, hogy én itthon vagyok, nekem ez az ottho­nom. Családias környezet Hatvankét gyereknek —- óvo­dástól a húszévesig - nyújt biztos hátteret a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat gyermekotthona, Kunfehértón. A fák között megbú­vó, tornyos épület ideális hely a gyerekek számára. — Még mielőtt bármit is kérdez­ne — mondja Simon Sándorné igazgató — hadd mutassam be az otthont! Győződjön meg arról, hogy sikerült-e kialakítanunk csa­ládias környezetet a gyerekeink­nek. Szobáról szobára haladunk. Csak ámulok a lakosztályok lát­tán. Mintha nem is egy intézetben járnék. A korábbi, emeletes ágyak­kal, tanulóasztalokkal zsúfolt ho- dályokat hangulatos lakóterekké alakították. Boltíves átjárók vá­lasztják el a hálószobákat a nappa­liktól. Kényelmes heverők, fote­lok, dekoratív szekrénysorok. — A bútorok kiválasztásában a szoba lakói is közreműködtek. Ki­nek ilyen, kinek olyan tetszett mutat körbe az igazgató. Rend és tisztaság mindenütt. A gyerekek maguk takaríta- Aak, a nagyobbak a ruháikat is ki­mossák, a kisebbek csak a fehérne­műjüket —- világosít fel a kísérőm egy ruhaszárító mellett Ha ked­vük van, főzhetnek is vagy bármi­vel leköthetik magukat, amit álta­lában otthon is csinál egy gyerek. Hogyan telik a vakáció? — Most hol vannak a lakók? — kérdezem az igazgatónőtől, ami­kor visszaérünk az irodájába. Az épületben ugyanis egyetlen gyerek­kel sem találkoztunk. Ki itt. ki ott. Ilyen kánikulá­ban jobb a gyerekeknek kint. So­kan a strandon töltik a délutánt. De egészen pontosan meg tudom mondani, hogy ki, mit csinál — és máris füzetek, nyilvántartások ke­rülnek az asztalra. A hatvankettő gyerekből huszonhatan már befe­jezték az általános iskolát. A to­vábbtanulók nyári gyakorlatukat töltik a környező üzemekben, a többiek alkalmi — főként mező- gazdasági - munkát vállalnak. Szívesen dolgoznak, hiszen a kere­setük a zsebpénzüket gyarapítja. — A szülők vagy rokonok elszok- ták-e vinni a gyerekeket nyárra? — Általában hét végeken jönnek értük, ha jönnek. Sajnos nem so­kan és rendszertelenül. Bar néha talán jobb is. mert sok gyereket csak felzaklat az otthoni környe­zet, mivel rosszabb körülmények közé kerülnek. Végül is egy kisfiút találunk, akit majdnem egész nyárra elvisznek a szülei. Lehet, hogy ő a szerencsé­sebbek közé tartozik? Más a hely­• A gyermekotthon. • Médea és Anikó nyáron többnyire dolgozik Menekültek Tompán A Magyarországra menekültek száma már meghaladja a százezret. — Hogyan érinti a menekültügy Tompa községet, hazánk egyik déli kapuját? — kérdem a polgármester­től, Lengyelné László Veronikától. — Az elmúlt év szeptembere óta folyamatosan érkeznek hozzánk me­nekültek J ugoszláviából, főleg ott élő magyarok, fiatal férfiak egyedül vagy családostól. Az elmúlt héttől jönnek bosnyákok is. Vannak, akik csak megpihennek nálunk, aztán felveszik az egységcsomagot és mennek to­vább. Az itt maradtak egy része kéri a letelepedési engedélyt, mások a haza­térés lehetőségére várnak. Sokait vissza is mentek már. Naponta öt- ven-hatvan menekültről kell gondos­kodnunk. — Hol szállásolják el őket?- Az önkormányzat megürese­dett épületében és az erre vállalkozó családoknál. Az ellátásukról hogyan gondos kodnak? A családoknál lakók hetenként kapnak ötszáz forintot étkezésre és száz forintot tisztálkodásra. Az üres középületekben elhelyezettek teljes ellátásban részesülnek, étke/jű az ál­talánosiskola konyhájára járnak. Az elmúlt évben 500 ezer, ebben az évben eddig 1 millió 217 ezer forintot köl­töttünk a menekültekre. A kiadások azonban nem a mi költségünket terhelik. A Menekültü­gyi Hivatal az elmúlt évi kiadásunkat teljes egészében megtérítette, várjuk az idei összeg átutalását. Tompa tu­lajdonképpen a szállást és a gondos­kodással járó többletmunkát adja in­gyen. Honnan kapnak még segítséget ? A kérdésre a kimutatások áttekin­tése után Jakus Sándomé gazdasági előadó válaszol. — A Munkaügyi Hivatal szegedi lerakatából hozhatunk a szükségle­teknek megfelelően tartós élelmisze­reket; a Magyar Vöröskereszt kül­dött négyszer nagyobb csomagot; a Caritas Hungáriától is érkezett egy küldemény, és holland hálás ruhát ad a kiskunhalasi lerakat. A volt pártházban kialakított szál-' láshelyen, az egyszerű, tiszta, fekvő­helyektől kicsit zsúfolt termekben csak négy férfit találunk.— Hol van­nak a többiek? — kérdezem. Huszka György menekült vála­szol. — Dolgoznak. Főleg alkalmi me­zőgazdasági munkát végeznek öt- ven-hatvan forintos órabérért. Ha­tan elmentek Szegedre villamosveze­tői tanfolyamra. — Miért választották a menekü­lést?----- Mikor sorkatona voltam, sok bosnyákot megismertem, megked­veltem monja Csete Sándor nem akarok lőni rájuk. Ha lehet, majd hazamegyek. Azt feltétlen írja meg, hogy köszönjük a magyar ál­lamnak és a tompáinknak a gondos­kodást. A kisebb épület előtt babakocsi áll. Benn a szobában a heverőn egy 15 napos újszülött, mellette egy három és egy ötéves kislány meg az édesany­juk. Bosnyákok, nem tudnak magya­rul. Sápadtak, elcsigázottak. Éjszaka érkeztek. Tolmács''segítségével el­mondja az asszony, hogy abban a zá­rosban, ahol lakott, a szerbek össze­szedték és kitelepítették a bosnyáko- kat. A férjéről, aki katona, nem tud semmit. Kiss Bélánc A vizsgálat szerint a sínekre feküdtek le pihenni a katonafiúk. Igaz lehet ez ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom