Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-14 / 165. szám
6. oldal, 1992. július 14. PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC KEDVEZŐBB FIZETÉSI FELTÉTELEK Nem többet, de gyorsabban # Ömlik a szállító teherautóról a/ új bú/a a fogadógaratba. (Fotó: Walter Péter) rr r FOSZERKESZTOJENEK ROVATA Hacsak az időjárás közbe nem szól, a héten befejeződik a búza aratása a megyében. A becsült átlaghozammal számolva durván 200 ezer tonna termés kerül a tárolókba. Ebből a megye legnagyobb felvásárlója, a Viktória Első Magyar Gabona Rt., mintegy 120 ezer tonna étkezési búzát próbál megvenni. A kérdés most az, hogy lesz-e elegendő ilyen minőségű búza. Erre a válasz: valószínű. A másik döntő kérdés a felvásárlás pénzügyi háttere. Erre a választ Ba- binszki János, az rt. elnök vezér- igazgatója így adta meg: sikerült előbbrelépni ez ügyben. Találtak ugyanis olyan devizahitelezési formát, ami lehetőséget ad a felvásárlásjobb pénzügyi rendezéséhez. Az előzetes megállapodást kötött termelőket rövidesen újralátogatják a Viktória szakemberei, és módosítják a szerződéseket. Csak az étkezési búzára vonatkoztatva tehát a fizetés úgy változik, hogy a felvásárlási ár 50 százalékát azonnal pontosabban 30 napon belül —, a további részét pedig ütemezve, de rövidebb határidőkkel kaphatják meg a termelők. Az rt.-nél az a döntés született, hogy előbb azokhoz a termelőkhöz mennek el, akiknek a szerződése módosításra szorul, és az újabb szerződéskötésekre ezután kerül majd sor. A szerződéseknek az a része, ami a felvásárlási árra vonatkozik, tehát a mindenkori elmúlt hónap tőzsdei átlagára, nem változik. A várható piacról érdeklődve azt a választ kaptuk, hogy a liszt miatt nem aggódnak. Ha a hazai kapacitás mintegy 30 százalékára sikerül exportkötést és -engedélyt szerezni, nem lehet gond. A hazai piacon az alapanyagár növekedése miatt — merthogy ez az óriási költségek miatt emelkedett — mintegy 15-20 százalékkal nő meg augusztus elejétől a liszt ára. A takarmánypiac a szó szoros értelmében összeomlott, az állatállományok erőteljes visszaesése miatt. Olyannyira, hogy e pillanatban semmiféle jobbulásra mutató jelet nem lehet felfedezni e téren. A búzaexportot a megyéből amolyan jelképes mennyiséggel állították be a részvénytársaságnál. A tervek szerint mintegy 10 ezer tonnányit küldenek ki az országból hajóval. Ennél több kivitelére reális lehetőség nem is lesz az elnök vezérigazgató szerint. Remélhetően megvalósul az az elképzelés, hogy az idén exportra kerül nagyobb mennyiségű rozs. Ez ugyanis az utóbbi két évben nem sikerült — a próbálkozások ellenére sem. Pedig főleg a megye homokhátsági területeinek adottsága e növény termelését teszi lehetővé. Ebben az évben biztató tárgyalásokat folytatnak a rozskivitel ügyében, már az árvitáknál tartanak. G. E. Az időpont 1992. július 18.. a helyszín a Bács-Kiskun megyei Kecel. A búzatábla már ki van jelölve. És kezdődhet majd az első országos — ha úgy tetszik múzeumi, bár remélhetőleg nagyon is élő — kézi aratóverseny. Minden megyéből várunk egy-egy aratóbrigádot, Kecel környékén ezt „bokor”-nak mondják. Egy bokorban 2 kaszás, 2 marokszedő, 1 teregető és 1 kötöző kap munkát. A verseny két órán át tart, az első 20 percben a kaszások kikalapálják a munkaeszközüket, a többiek kötelet gyártanak az előkészített anyagból. A zsűri közben értékel. Az aratásra hozzávetőleg másfél óra áll rendelkezésre. Ez 300 négyszögölnek felel meg. A 11 tagú zsűri értékeli a minőséget, a kévék állapotát és feszességét, a magelhullást, a tarló magasságát. A versenynek számos neves védnöke van, és nemcsak erkölcsi támogatója. Köztük van dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter is, aki részt is vesz a zsűri munkájában. Természetesen rendes díjak is lesznek (pl.: a fődíj egy Robi Rekord—250 T kerti traktor + B— 401 pótkocsi), gulyásfőzőverseny, meg ami még dukál ilyenkor. Estefelé kerül sor a Falutévé- nótaestre, a Kukorékolóversenyre, ismert együttesek és előadóművészek föllépésére. Kecel felkészült a vendégek fogadására. Megvalljuk, nagy izgalommal várjuk az I. országos aratóversenyt, igyekszünk pontosan szervezni, nehogy valaki elkaszálja a kedves ötletet... I. ORSZÁGOS ARATÓVERSENY Kecel, 1992. július 18. 10.00— 12.00: Versenyzők érkezése a verseny helyszínére, a Szőlőfürt Mg. Szakszövetkezet kertészeti központjába. (Az előzetes jelentkezési határidő: 1992. július 15.) 13.00— 13.30: Csapatok részére eligazítás. Helye: kertészeti központ ebédlője. 15.00— 17.00: Aratóverseny. 16.00: Gulyásfőzőverseny. Helye: általános művelődési központ udvara. 18.30—23.00: Arató-show. Helye: Fürtös vendéglő előtti parkoló. Fellépnek: Kisfalussi Bálint színművész, Gyulai Erzsi —Pere János nótaénekesek, Hortobágy táncegyüttes, Kecel Folklóregyüttes. Közben: 19.30: Eredményhirdetés. 21.00: Kukorékolóverseny. PÉNZ-TÁRCA A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat. Hát akkor meg... ? Aki meg, az nyer (2.) A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK)-ÁRFOLYAMAI Érvényben: 1992. július 13. pénznem vételi eladási árfolyam l egységre, forintban angol font 147,59 150,39 ausztrál dollár 57,14 58,38 " belga frank (100) 246,98 251,64 dán korona 13,38 13,64 finn márka 18,82 19,22 francia frank 15,28 15,56 görög drachma (100) 41,99 42,83 holland forint 45,70 46,56 ír font 136,66 139,26 japán yen (100) 61,15 62,35 kanadai dollár 64,17 65,57 kuvaiti dinár 264,22 269,72 német márka 51,55 52,51 norvég korona 13,12 13,36 olasz líra (1000) 68,05 69,33 osztrák schilling (100) 709,78 723,38 portugál escudo (100) 60,33 61,43 spanyol peseta (100) 80,03 81,55 svájci frank 56,78 57,86 svéd korona . 14,23 14,49 USA-dollár 76,56 78,12 ECU (Közös Piac) 105,26 107,22 HOL A NYERESÉG? Drága kenyér, olcsó búza Az elmúlt alkalommal a kockázati tőketársaságokról volt szó, amelyek nagy kockázatvállalás mellett felkarolják és sikerre viszik az új gondolatokat, a tudományos, illetve műszaki eredményeket. A kockázati tőkések azonban — ellentétben a nevükkel — nem szeretik a kockázatot,„tehát igyekeznek elkerülni azt. Őket végső soron csak a kockázati tőke hihetetlenül magas hozadéka érdekli. A kockázat mérséklésének trükkje a helyes portfolió kialakításával kezdődik. (Korábban már szóltunk részletesen is a portfolióról, amelynek lényege, hogy egymástól független és rendkívül különböző befektetések eredményét együtt értékeljük.) A kockázati tőketársaságok esetében azonban nemcsak arra kell figyelni, hogy sokfelé legyen a társaságnak érdekeltsége, hanem arra is, hogy a beruházás melyik szakaszában helyezi el a tőkéjét. Vizsgáljuk meg tehát, hogy milyen szakaszai lehetnek a befektetésnek, illetve hogyan kell felosztania a kockázati tőkésnek a forrásait, milyen befektetési alapokat kell elkülönítenie. 1. „Magvető” pénzalap: ötletek, kutatási részeredmények továbbvitelének finanszírozására szolgál, amikor az elgondolás még sem műszaki, sem kereskedelmi szempontból nem alakult ki határozottan. A befektetés szakasza néhány hónaptól egy évig tarthat. 2. „Beindítási” pénzalap: segítségével (esetleg más források bevonásával is) létrejön egy gazdasági társaság, amely elkezdi gyártani á terméket, végzi a szolgáltatást. (A becslések szerint a befektetés e szakasza is kb. egy évet igényel.) 3. „Kezdő” vagy „szárnybontogató” pénzalap: azért van szükség rá, hogy megtörténjen a gyártott termék vagy szolgáltatás arculatteremtése, kialakuljon a sajátos termelési rendszere, stabil vevőköre. (Ez a szakasz több évig is eltarthat, bár a vállalkozás már nyereséget termel, amit azonban visszaforgat a termelésbe.) 4. „Megszilárdulási” pénzalap: a már funkcionáló gazdasági társaságok ígéretes piaci lehetőségeinek gyors kiaknázásához szükséges tőkenövelés finanszírozására szolgál. Ez a kockázati tőkebefektetés végső, * biztos megtérülést hozó fázisa! Nos, ezek után nem nehéz megjósolni, hogy a „magvető” szakaszban hatalmas bukásokra is számítani kell. Ám ha az innovációknak ebben a szakaszában nem szerez érdekeltséget a tőkés, akkor „kaszálni" sem tud a későbbi siker esetén. A „beindítási” szakaszban, is fennáll a bukás lehetősége. Ám ha a fejlesztés elérkezett ebbe a második, netán a harmadik fázisba, jöhet a kockázatmérséklés másik nagy trükkje, a menedzsment megerősítése. Vagyis a kockázati tőkés nemcsak szájtát- va várja a sikert, hanem szakértelmével, kiterjedt kapcsolat- rendszerével segíti a vállalkozás révbe érkezését is. A negyedik fázisban „szívja meg” magát a tőkés a profitból, amelyet követően — ha már csak annyit hoz a vállalkozás, mint egy sikeres másik — felkészül az értékesítésre, az üzletrész, az értékpapírok eladására, a befolyó haszonból azután ismét valamely más project kezdeti szakaszába fektet be. A visszaforgatás itt alapvető követelmény! Ám türelme és kockázat- vállalása jutalmaként olyan nyereséget vághat zsebre, amilyent sehol, semmilyen más vállalkozási formában nem realizálhatna. A kockázati tőkebefektetéseknek alapvetően piacorientáltaknak kell lenniük. A társaságok ezért igyekeznek felkelteni a befektetéseik iránti minél szélesebb körű keresletet, hogy ezáltal minél nagyobb választék álljon rendelkezésére a befektetésekhez, a reális kockázatok mérsékléséhez. A kockázati tőketársaságoknak tőkéjük 10-20 százalékát tartalékként kell kezelniük, és gyakorta kell az alaptőke emelésere is forrásokat biztosítaniuk. Éppen ezért ezek a társaságok igyekeznek egymással összefonódni, forrásaikat koncentrálni. Nem véletlen tehát, hogy a kockázati tőketársaságok egyre inkább nemzetközivé válnak. Ám mi a helyzet nálunk ezen a téren? A következő alkalommal erről szólaltatjuk meg az illetékeseket. Merth László Ferenczy Europress Itt az idei aratás, az új búza, az új kenyér. Ami viszont nem új. az a kérdés, amelyet időnként feltesznek a honpolgárok a legkülönfélébb illetékeseiknek, hogyan lesz az alacsony árú búzából drága kenyér? Miután az idei árakat — nem tudván, hogy mekkorára emelkednek a nem is túl távoli jövőben — nem ismerjük, a múlt esztendei számokat vettük alapul. Tavaly tehát az étkezési búza felvásárlási ára 6,50 forint volt kilogrammonként, a kenyéré pedig, átlagolva az éves árakat és minőséget, harminc. Mit is fizetett ki ezzel a harminc forinttal a fogyasztó? Először is eleget tett annak az állami elvonásnak, amelyet a termelő, a feldolgozó, a késztermék-előállító és a kereskedelem beépített ebbe az árba. Gondoljunk csak utána, a búza talaj-előkészítésétől, amíg a kenyér a polcra kerül, hány ember dolgozik érte. Valamennyien természetesen adóalanyok. Adózik a munkáltató is a nyereség után, már ha van neki. A termelés, feldolgozás, kereskedelem során felhasznált anyagok — leginkább az üzemanyagok — adótartalmáról se feledkezzünk meg. A múlt esztendőben az élelmiszer- ipari termékekre vonatkozó állami elvonás mértéke meghaladta a 40 százalékot. Mellesleg ezt az arányt csak az élelmiszer-ipari termékeknél tudta érvényesíteni a költségvetés. Visszatérve a kenyér árához, nem kell elővenni a számológépet, hogy kiderüljön, több mint 12 forint jut egy kilogrammja után az államkasszába. A harminc forintból megmaradó 18-on megosztozik a termelés, a gabona- és sütőipari feldolgozás, kereskedelem többi, legkevesebb négy, szereplője. Aligha akad ma valaki ebben az országban, aki ne hallott volna még a mezőgazdaság válságáról. A gabonatermelés önköltsége jócskán meghaladja az érte kapott felvásárlási árat. A felvásárló, így aratás tájékán, minden követ megmozgatva igyekszik pénzhez jutni, hogy annyit összeszedhessen, amivel fizetni tud a termésért. A sütőipar talán egy hajszállal áll jobban ebben a sorban, ismereteink szerint az árbevételarányos nyereség esetleg eléri a szokásos banki kamatok 10 százalékát. A kereskedők — a kisebb boltok is — arról panaszkodnak, hogy nem túlzottan férnek bele az árrésbe. Az állam pénztárcájába nemigen lát bele 'a köznapi halandó. Ami nyilvánvaló: bizonyára van bevétel és van kiadás. No, meg persze hiány, nem is kicsi. De az egy kilogramm kenyér körüli számításból az is kiderül, hogy míg az államkincstárba becsordogál az ár negyven százaléka, addig azoknak, akik költséget, fáradságot nem kímélve dolgoztak, koponyánként jó, ha 15 százalék jut. Es ebből mekkora a nyereség? Szinte semmi. így viszont a szereplők előbb-utóbb megkeserednek, nem tudnak lépést tartani a termelés fejlesztésének igényével, hogy a többiről ne is beszéljünk. G. E. BEFEKTETÉSI ALAP IS SEGÍT Dánia is támogatja a magyar vállalkozókat A kelet-közép-európai térség országaiban zajló gazdasági átalakulás kezdetén a dán kormány is célul tűzte ki a kapcsolatok erősítését, vegyes vállalatok létesítésének támogatását. Erre létrehoztak egy befektetési alapot, amellyel a térségben beruházni kívánó dán vállalatokat — s egyúttal azok partnereit — segítik. Sajátos eszközt vetettek be ezzel. A befektetési alap ugyanis nem hitelt nyújt. Úgy működik, hogy a megcélzott térségben befektetni kívánó dán cég és ottani partnere — kidolgozva az üzleti célt és az alapítandó vegyes vállalat működési kereteit — fordulhat az alaphoz: szálljon be az is egy résszel a cégalapításba. Ha az üzleti célt az alap szakemberei jónak tartják, akkor üzletrészt váltanak — legfeljebb a tőke egyharmad része erejéig. Ezzel elérhető, hogy az induláskor kevesebb pénzt kelljen befektetni a feleknek, miközben az állami befektetési alap részvétele fokozott biztonságot, mérsékelt kockázatot jelent számára. A vegyes vállalat működésének stabilizálódásáig — 3—5—7 évig — a tőkét benne hagyják a vállalkozásban (ha addig képződik osztalék, abból is részesednek, de az alapnak nem ez a célja), majd felajánlják részüket a partnereknek, esetleg más vevőknek. A dán adófizető polgárok pénzén létesített alap természetesen a dán vállalkozókat is támogatja, hiszen így szélesebb piacon értékesíthetik — világszínvonalú — termelőberendezéseiket. Éppen ezért praktikus módon egy magyar vállalkozó úgy férhet hozzá a lehetőséghez, hogy dán vállalattól vásárol termelőeszközt. Amennyiben vonzó üzleti tervet készít, amellyel partnerét rá tudja venni egy magyarországi vegyes vállalat alapítására, s az elképzelés a befektetési alap szakembereit is meggyőzi — akkor azt a bizonyos berendezést már többen veszik meg. A cégalapítás költségei háromfelé oszlanak, mérséklődik a kockázat is. Mindehhez a dán ipar szinte minden szakmában tud ajánlani kis- és középüzemek számára alkalmas korszerű berendezéseket. A potenciális szállítókról, kínálatukról, az üzleti kapcsolatfelvétel lehetőségeiről tájékoztatást ad a Dél-magyarországi Gazdasági Kamara kecskeméti képviselete. Biztosítási üzletkötők — szakképesítéssel Az országban hat szakközépiskolában finanszírozza a Magyar Biztosítók Szövetsége a közgazdasági érettségivel rendelkezők számara a biztosítói ügyintézői és üzletkötői ismeretek elsajátítását. A hat, sőt, idén már hét közül az egyik a kecskeméti Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola, ahol egyéves ráképzés keretében ismerkedhetnek meg a diákok a legmodernebb német, osztrák és angol képzési anyagok felhasználásával, a szakma megtanulható fogásaival. Ráadásul a tananyag egy része, például a marketing, informatika, kommunikáció, általános gazdasági ismeretek, német nyelv, olyan, hogy bármely más üzletkötői területen is jól hasznosítható. A végzősök azonban — idén 20 fiatal — túlnyomórészt biztosító- társaságoknál találtak munkahelyet maguknak, nem egyet közülük ugyanis valamelyik biztosító iskolázott be. Szeptembertől újabb 20- 25 fős csoport kezdheti meg tanulmányait Kecskeméten — jelentkezni lehet bárhol megszerzett közgazdasági érettségivel. Az iskolának kollégiuma is van, s miután a képzés — függetlenül attól, hogy nyolchetes gyakorlat is szerepel benne — a normál oktatás szerves része, külön térítést nem kell fizetni. • Információs rendszer, tanácsadó szolgálat a kisvállalkozók segítésére Vállalkozónak lenni sem könnyű manapság. Sokan úgy tartják, az üzlet méretével egyenes arányban áll a vállalkozással járó gond is. Hogy ezek után megéri-e kockáztatni? Erről beszélgettünk dr. Árva Lászlóval, az Országos Kisvállalkozás Fejlesztési Iroda elnökével. — A világon mindenhol felismerték már, hogy bár a kisvállalkozások előnyösek az adott ország gazdaságának, behozhatatlan lépéshátrányban vannak a nagyiparral szemben, ezért azután komoly állami támogatást igényelnek — véli dr. Árva László. — Amerikában például már 1953-ban létrehoztak egy hivatalt, kifejezetten a kisvállalkozások fejlesztésére. Ám ugyanilyen alakulat működik Kanadaban, Ausztráliában, vagy éppen Tajvanon. Ezekben az országokban, miként persze nálunk is, sokkal nehezebben kapnak hitelt a kisvállalkozók, s az üzletükhöz nélkülözhetetlen információk lassabban jutnak el hozzájuk, mint az ugyanolyan profillal működő nagyvallalatokhoz. A halmozottan hátrányos helyzet enyhítésére az említett országok példáján hazánkban is életre hívtak egy hitelgarancia-intézetet. — Á fejlesztési iroda olyan információs rendszert szervezett, amely hasonló nemzetközi struktúrákhoz csatlakozik. Működik már egy tanácsadó szolgálata is, amely segíti az eligazodásban a kis- es középvállalkozókat. — Többek között igyekszünk összehangolni a kormányzati kisvállalkozási feladatokat, így pl. részt vettünk a Garancia Intézet és a Finanszírozási Alap létrehozásában is. Ez igen fontos munka, amely nélkül a kisvállalkozások ügye elveszne a különféle tárcák alkotta útvesztőben. — Lehetőséget kínálunk a kezdő kistőkéseknek arra is, hogy igénybe vegyék az ún. inkubátorház szolgáltatásait. Ez a ház maximum 3 esztendeig rendelkezésükre bocsátja technikai, műszaki tanácsadó szolgálatát, kedvezményes bérleti díjú irodáját, azért, hogy miként egy gyenge újszülött, a zsenge vállalkozás is mielőbb erőre kaphasson. — Hat-hét ilyen házat szeretnénk létrehozni, bár minden segítségünk mellett azok a kisvállalkozások lesznek életképesek, amelyeket a vállalkozó a saját pénzére alapoz. A mai hitelfeltételek ugyanis eleve meghatározzák a vállalkozás jövőjét, nem ösztönzik, ellenkezőleg, egyenesen visszafogják a kisvállalkozókat. Ezt szeretnénk megváltoztatni. FEB
