Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30 / 102. szám
Kecel—Sch ivar zen bruck KECEL MÚLTJÁRÓL ÉS JELENÉRŐL A fejlődés elmarad az álmainktól K ecel határában már az újkő- korszakban éltek emberek a talált régészeti leletek tanúsága szerint. A tgrök időkben elnéptelenedett települést 1734-ben Pata- csics Gábor kalocsai érsek telepítette újra, Kalocsa környékiekkel, Nyitra, Tolna és Pest megyeiekkel. Ebben az időben már az itt lakók állattartással, növénytermesztéssel, szőlőműveléssel és erdőgazdálkodással foglalkoztak leginkább. 1952-ben kivált Imrehegy, illetve a megváltozott gazdasági körülmények miatt a már több mint 12 ezres lakószám csökkent. Ez a folyamat a mai napig is tart. Hogyan képzelem el Kecel jövőjét, gazdaságát? Gondolom, az emberek itt sem tudnak megélni csak a mezőgazdaságból. A pénzt, a szellemi tőkét más szférákba is be kell fektetni, idegenforgalomba, feldolgozó- és szolgáltatóiparba, kereskedelembe. Persze sokan úgy .vélik, tévedek, mondván: Kecelen mindig piicg lehetett élni a szőlőből, földből, állat- tartásból. Súlyos válságot élünk át azonban, ■ eljött az idő, váltanunk kell. Ehhez már nem elég a mezőgazdaság struktúrájának meg- (változtatása, a minőség javítása, nem elég a bűvös varázsszó: farmergazdaság. Ki kell lépni a mezőgazdaságból. Igaz, Kecelen ez a legfontosabb és a jövőben is az lesz, csakhogy hány családnak fog megélhetést biztosítani a leendő paraszti gazdaság? Ha nyugat-európai példát nézek, úgy vélem, egy évtizeden belül nem lesz több 300-500 ilyen gazdaságnál a településen. Ez a szám valószínűleg később még csökken is. Mi lesz akkor a többi családdal? Miből fognak megélni? Már a mai hirdetésekben többször olvasni, hogy bérbe adnának földet, ólakat, eladnának szőlőt, gyümölcsöst, földet. Hova vezet ez? Sokkal nagyobb nálunk, az esély, hogy kialakulják a sokat emlegetett «beszerző, koordináló, értékesítő szövetke§*• iS A felszabaduló munkaerőnek tehát munkahely kellene. Annál is inkább, mert KisIgazán magunkra számíthatunk — véli Schindler János. kunhalas, Kalocsa, Kiskőrös vonzáskörzetében van Kecel. És ezekben a városokban is mindinkább elküldik az embereket, mint fogadják. Kecelnek tehát magának kell lépni. Igazán magunkra számíthatunk. Már híre van itteni vállalkozóknak, a Pintér, a Kemény Műveknek, a borkereskedelmi vállalkozásoknak, a Kertész Egyesületnek, a Ritter és Flais Tüzépnek, a Modus V. Kft.-nek. Az új vállalkozások legtöbbje már visszahódit eddig más városokba vándorló munkaerőt. A volt keceli polgárok hazalátogatásaik alkalmával többször elmondják, épül, szépül Kecel. Persze, a fejlődés elmarad még az álmainktól. Itt is látszik az infrastruktúra hiánya és a gazdasági válság, a kevés pénz. Sokan meglepődnek azon, hogy a gazdagnak kikiáltott Kecel tulajdonképpen ma már nem is olyan gazdag. A néhány éve épült kétszintes házakban előfordul, hogy nincs fűtésre pénz. No, nem panaszkodni szeretnék, hiszen most egy baráti kapcsolatot akarunk megpecsételni. A schwarzenbruckiaktól mi véletlenül sem azt várjuk, hogy pénzzel támogassák a települést. Komolyan hisszük, hogy a tapasztalataikat tudjuk felhasználni. Persze a kialakult barátságokból is profitál Kecel. Ezekből születtek és születnek remélhetően közös vállalkozások. Teljesen igazat adok bürgertlieisteú ‘kolléga mna k, amikor azt mondja, hogy a nagypolitika elveit a gyakorlatban, a mindennapokban, jó kapcsolatok alapján lehet aprópénzre váltani. Schindler János így kezdődött Történt, hogy vagy tíz évvel ezelőtt Albrecht Fríster schwarzen- brucki polgármester és családja Görögországban töltötte a szabadságát. Ugyanabban a kempingben üdült a budapesti Fodor László a családjával. A polgármester felesége, Erika, arra kérte férjét, ismerkedjen meg a „szegény” magyarokkal. Az asszony kérését, persze, teljesíteni kell. A gond már csak a nyelvi nehézségek leküzdése volt. Kézzel-lábbal próbálták megértetni magukat. Mi a legkönnyebb: ittak egyet. Persze ennek eredménye magyarországi meghívás lett a német házaspár részére. És az ide látogató külföldinek mi lehet a kívánsága? Megkóstolni a magyar gulyást és megnézni a pusztát. Fodor László Kecelre vitte vendégeit, mégpedig egy lakodalomba. Ott minden együtt volt. Magyaros ízek, tüzes borok, csárdás, kellemes hangulat. A német polgármester amikor partnertelepülést keresett, emlékezett erre az alkalomra ... Marci bácsi paprikája • Fejes Mártont nem csak a kecellek ismerik, az. ország minden részéből érkeznek hozzá paprikatermelők hibridjei vetőmagjáért. Ottjártunkkor ismét újdonságot mutatott: kaliforniai típusú paprikát próbált meg keresztezni egy hazai fajtával. Az eredmény — egyelőre — néhány, vagy harminc- dekás paprika. A TELEPÜLÉSEK KÖZÖTTI KAPCSOLATOKRÓL A magyaroknak érezniük kell, hogy vannak barátaik Albrecht Frister, a bürgermeister. igenis N em hinném, hogy Kecelen él olyan ember, aki nem hallott még Schwarzenb- ruckról, hiszen az utóbbi évben elég gyakran történtek látogatások a két település között. A schwar- zenbrucki polgármester, Albrecht Frister így fogalmazta meg a kapcsolat lényegét: „Két nép nem gyűlöli egymást, ha a polgárok között barátságok alakultak ki”. — Miért e kapcsolat? — Tulajdonképpen a véletlenen múlott, hogy éppen Kecellel s polgáraival alakulgat ez a barátság. Az egész a feleségem magyar- országi társasutazásával kezdődött. Aztán jött a hivatalos rész, amikor már delegációt hívtunk meg hozzánk. Úgy érzem, most már sínen van a dolog, az Európa-napon itt nálunk, a sportkapcsolat okán pedig Kecelen járt nagyobb létszámú csoport. A látogatásokat direkt úgy terveztük meg, hogy a magyarokat családok lássák vendégül. Ezzel is lehetőséget próbáltunk adni az ismerkedésekre, barátkozásokra. — Láttuk a település szélén az Európa- táblát és ön most Európa-napot emleget. Mit jelentenek ezek? — Schwarzenbrucknak más településekkel is vannak kapcsolatai, egy baszkkal, egy dél- tirolival, egy volt NDK területén lévővel és természetesen Kecellel. Az Európa-táblán ezt igyekszünk megmutatni. Az Európa-napon pedig ezeknek a településeknek az egymással való találkozását igyekeztünk megteremteni. Én úgy gondolom, nagyszerű dolog, ha az ember elindul a világba és tudhatja, érezheti, hogy vannak barátai, akikhez bekopoghat, ahol szívesen látják. Ezért nem csak hivatalos ez a barátság. Sőt, ahogy most kiderült, lehet ezekből a találkozókból szakmai, talán üzleti kapocs is. Egy reklám- szakembert például összehoztunk egy itteni céggel. Úgy tudom, megegyeztek abban, hogy magyar barátunk komolyabban is tanulmányozhatja majd az itteni munkát. — Ön elég sokat hallhat a magyarországi változásokról. — Azt hiszem, a volt szocialista országok közül a magyaroknak lehet legkönnyebben végigvinni a folyamatokat, hiszen egy kicsit „lazább” volt a szocializmus, nagyobb volt a demokrácia. Persze, nehéz időszakban élnek, de a reményt, a bizalmat nem szabad elveszíteniük. Azt is érezniük kell, hogy vannak barátaik, akik segítenek ebben a folyamatban. Tudja, én úgy gondolom, a nyugat-európai hatvan körüli generációnak van felelőssége abban, ami Kelet- Éurópában történt. Éz kell, hogy sarkalljon bennünket arra, hogy segítsük a változásokat. Egyénenként is. Az az Európa ugyanis, ahol mindannyian békében akarunk élni, sokkal fontosabb annál, hogy csak politikusok kapcsolata építse. Európa akkor lehet igazán Európa, ha bármelyik területén élő emberek megtalálják egymást és megtanulnak egymással beszélni. — Mit adhat még a Kecel—Schwarzenbruckkapcsolat ? —Ó, remélem nagyon sokat. Mi különböző kiadványokkal is igyekszünk a lakosság körében népszerűsíteni ezt a barátságot, most a nyárra egy kölcsönös gyermeklátogatást szeretnénk összehozni. De, mint említettem, a magánutak ma már szinte folyamatosak a két település között. A szervezettek sem ritkák, a virágkiállításon nagyobb csoport járt Kecelen. Tulajdonképpen a másik három európai kapcsolatunkkal is hasonló módon szervezünk programokat: és ebbe illeszkedik a keceli is. Egy dolgot azonban még mindenképpen szeretnék elmondani, ha megengedi. Úgy érzem, a magyarok sok mindenre rácsodálkoznak nálunk. Azért ezek ne kápráztassanak ól senkit! Tudni kell, hogy Schwarzenbruck még másfél évtizede is nagyon kicsi volt és egészen másképpen nézett ki, mint most. A fejlődésért nagyon sokat kellett dolgozni itt mindannyiunknak . . . Gál Eszter APÁRÓL FIÚRA SZÁLLT A MESTERSÉG í A kékfestő Bács-Kiskun- ban már csak hárman űzik ezt a mesterséget, de az országban sincsenek sokkal többen féltucatnál. 'keceli képviselőjük, a 68 éves Percnyi Rezső kék- ( fcstőmester. Örömmel vezet körbe birodalmán, ahol írd és mondd, évszázadosnál is idősebb gépcsodákat mutat. Mondja, hogy már az öregapja is kékfestő volt, apáról fiúra szállt a mesterség. Édesapja Kiskunhalason működött, és amikor Rezső bácsi abba a korba került, amikor önállóvá válhatott volna, Halason már nem adtak ki engedélyt második kékfestőnek. Némi szomorúság hangzik az idős úr szavaiból, amikor arról beszél, ma már nem nagy a keletje a kékfestőanyagoknak. Nagy-nagy ritkán indítja be a gépeket, a festőkádakban is pihen az indigófesték. Általában már csak megrendelésre dolgozik, legutóbb a kiskun- majsai táncegyüttes ruhaanyagát készítette el. Persze, az erő is kevesebb már a 11 méteres mángorló beindításához. Megnézni azonban még így, álló helyzetében is érdemes a Lembergben, az 1820-as években készült gépmonstrumot. Különösen a fából készült fogaskerekeket, melynek ha egy foga netán kitört, csak újat kellett ácsolni és a helyére illeszteni. Ezt a gépet egyébként a pápai Kékfestő múzeum nagyon szeretné megkapni, ott ugyanis nincs ilyen. Perényi Rezsőt és a többi kékfestőt ez a múzeum, illetve munkatársai nagyon is szá- mon tartják. Csakúgy, mint ők egymást. Összetartó társaság ez. Időnként meglátogatják egymást és — Rezső bá• A festőkádban jól meg kell kavarni az anyagot, hogy egyenletesen fogja be a ruhát. esi szinte mellékesen említi: — „van köztünk egy özvegyasszony, mi hordunk neki árut, nem hagyjuk magára”. Ma is van a szekrényben néhány vég anyag, de a be-betérők a térítőkét, a pici, fodros kislányszoknyákat vagy könyvjelzőket keresik inkább. Ezeket pedig kézi mintázással lehet megcsinálni. A mintanyomók sem fiatalodnak, a pici virágokat mintázó például szintén elmúlt százéves. Ezekből már nem is készít újakat az idős mester. Ifjabb korában persze igen. De akkor meg is érte, hiszen — ahogy kiszámolta — minden száz pengőből mindössze 7-8 pengő adót fizetett. No meg, akkor az ezen a vidéken élő asszonyok ebből az anyagból varrtak szoknyát, kötényt. Igaz, amit egyszer leengedett a gépről a kékfestő, az vagy 10 évig használatban levő anyag maradt. Ahogy mondja, még manapság is lát idős nőkön olyan ruhákat, amiket még ő készített vagy harminc éve. Tánchagyományok őrzői A Keceli Ifjúsági Néptáncegyüttes 1980 óta működik, kezdetben az általános iskolához kapcslódott szorosan, hiszen tagjai onnan verbuválódtak. Amikor kinőttek az iskoláskorból, úgy gondolták, együtt maradnak. így a gyerekcsoportok mellett ifjúsági együttes is alakult. A helyi néptánchagyományok hiánya, illetve töredékes volta miatt a táncosok igyekeztek elsajátítani a környéken éiő magyarság és német népcsoportok legszebb táncait. De műsorukban a rábaközi, dunántúli, sárközi, szatmári és erdélyi táncok is helyet kapnak. Többször szerepeltek külföldön, Németországban, Csehszlovákiában és évente 20-30 alkalommal hazai színpadokon lépnek fel A tánc- együttes — a Keceli Folklóregyüttes tagjaként — együtt a pávakörrel és a citerazenekarral, egyelőre szponzorok nélkül, a helyi önkormányzat támogatásával működik. • Dobban a csizma, pördül a szoknya. Kis matematikusok Hat faluból egy község • A schwarzenbrucki tanácsháza. Cchwarzenbruckot Nürnbergtől nem ^messze találjuk meg Németország térképén. Ez azonban nem egy település, hiszen Bajorországban 1972-ben rendelet született a kisközségek össze- boronálására. Ennek értelmében egy- egy közigazgatási egység legkevesebb ötezer lelket kell, hogy számoljon. így lett akkor Schwarzenbruck és még öt kis falu eggyé. Ma 8000 ember él itt, azaz nincs egészen így, hiszen a település amolyan alvóváros, sokan dolgoznak Nürnbergben, illetve a hat község egyikében, Rummclsbergben, a különleges faluban. Különleges, mert ott valamennyi üzemet, létesítményt az egyházak működtetnek. Van szociális intézmény, diakónusiskola, kórház és sok minden, olyannyira, hogy az ezekben dolgozók létszáma 2500, több, mint a község lakóinak száma. A település gondjai Albrecht Frister polgármester vállát nyomják, aki immáron negyedszázada tölti be ezt a posztot. Őt és a húsz helyi képviselőt hatévente választják, legutóbb éppen tavalyelőtt márciusban. Mint elmondták, nagy viták dúlnak a település kérdéseiről, de soha nem ellenségeskednek. A testület tagjainak nagyobbik része szociáldemokrata, van CDU-s, CSU-s, független, sőt zöldpárti is közöttük. • Több mint húsz kisdiák görnyedt a feladatok fölé a múlt csütörtökön az ÁMK természettudományi előadójában ugyanúgy, mint az ország valamennyi általános iskolájában tették hasonló korú társaik. A Bolyai Társaság szervezésében ekkor zajlott ugyanis a Varga Tamás-matematikaverseny elődöntője. A feladatok között voltak igen nehezek is, így a döntőbe jutás feltételeit éppenhogy egy két pont híján teljesítették a gyerekek. (Fotó: Straszer András) Összeállította: Gál Eszter. Fotó: Straszer András Csávori lovászat • Kecelen híresen jó fogathajtóversenyekről tud a sporttörténet. Valóban a történet, hiszen elég régóta nem hallani hírét ezeknek a versengéseknek. Most egy kicsit más köntösben, de remélhetően újraéled a lótenyésztés, a lósport a községben. A csávori részen ugy anis német tulajdonos lovaspanziót építtet. Az idegenforgalom mellett a szép tenyészet álma is megvalósulni látszik. Négy „jó nevű” fedezőmén áll már a boxokban. Lovász László — a fogathajtás kedvelőinek igen ismerős lehet a név — éppen az egyik szép tenyészállatot mutatja be. (Fotó: Straszer András)
