Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-18 / 66. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. március 18., 7. oldal Kedves olvasóink! Mai összeállításunkban korábban és újabban küldött leveleik kaptak helyet. Valamennyi fontos — mondhatni, életbevágó — ügyről szól. Szívesen közöljük az ilyen írásokat. Egyetlen kérésünk azért van Tisztelt Olvasóinkhoz, tudniillik, hogy próbálják rövidebbre fogni leveleik terjedelmét. Továbbá ismételten kérjük, ne küldjenek levelet név és cím nélkül szerkesztőségünk nek, mert az ilyenekkel nem foglalkozunk. írjanak továbbra is minden közérdekű témáról. Várjuk soraikat. (A szerk.) Mélykúti védekezés A sportpályát rondító dzsungel védelem alatt áll. A környezetükre és a településük rendjére érzékeny mélykútiak méltatlankodását tolmácsolom. Mélykút közepén helyezkedik el a sportpálya. A mellette lévő Tópart utca legtávolabbi részén, a kövesút árkában sűrű, dzsungelszerű bozótos zárja el a sportlétesítményt az út felől szemlélődök elől. Esőzéskor posvánnyá válik az árok, kellemetlen szagot árasztva a környéken lakók nem kis bosszúságára. Különféle állatok, rágcsálók, patkányok tömkelegé tenyészik a vadbozótos területen. Olykor szemétgyűjtőre emlékeztet az alkalmi nyilvánoshely. S mindez a település rendjéért, tisztaságáért felelős személyek közönyével találkozik. Egy időben elkezdték az ominózus árok tisztítását, a bozótos kitermelését. Mélykút polgármestere azonban leállította a munkát, mondván, hogy kitisztítás esetén be lehet látni a sportpályára, s a sportrajongók egy része fizetés nélkül nézheti végig a futballmérkőzéseket. Hát nem különös védekezés ez a potyázok ellen? Olvasói tisztelettel: Földes Péter Mélykút, Rózsa u. 32. Kényszerfürdő Kecskeméten I r** * Az elmúlt éhekben többször olvashattunk a kecskeméti uszoda üzemelésével kapcsolatos gondokról. Tapasztalhattuk ajegyek árainak ismételt és fokozatos emelkedését. így az uszodába való járás egyre több ember számára vált megengedhetetlen luxussá. Sokan úgy próbáltak alkalmazkodni az emelkedő terhekhez, hogy jegytömböt vásároltak, mely egyszeri nagyobb kiadás, de amíg tart, addig nem kell esetenként fizetni. Az így vásárolt jegyek bármikor, minden időbeni korlátozás nélkül fel- használhatók, s ha az ember ritkábban jár, egy ilyen tömb sokáig eltart. Én is ilyen tömböt vásároltam valamikor a múlt évben, s csak néhányat használtam el eddig belőle, így jó része még megvan. Meglepetéssel olvastam a napokban megjelent Szuperinfó hirdetési lapban a kecskeméti polgár- mesteri hivatal sportigazgatóságának tájékoztatását, miszerint a vízmű vállalat által kiadott bérletjegyfüzetek 1992. április 1-jéig használhatók fel. Ezt követően csak a sportigazgatóság által eladott és felülbelyegzett jegyfüzetek válthatók be. Mivel az en jegytömbömet is a vízmű adta ki, elmentem az uszodába tájékozódni a helyzetről. A pénztártól az igazgatóhoz küldtek, aki az Olimpia utca 1. sz. alatt található. Az igazgató úrnak előadtam a kérésemet: vagy érvényesítse meglévő jegyeimet április 1. utáni időszakra is, mivel a folyó márciusi hónap hátralévő napjaiban nem óhajtok kényszerfelhasználás formájában megszabadulni az összes jegyeimtől, vagy váltsa vissza meglévő jegykészletemet pénzre. Az igazgató úr — meglehetős idegesen — egyik változatot sem fogadta el. A jegyek április 1-jei érvényvesztését nem módosítja, ha pedig pénzre akarom visszaváltani, menjek a vízműhöz, mivel az adta el a jegyeket — mondta. Elmentem a vízműhöz. Küldözgettek, várakoztattak, mígnem az igazgatóhoz kerültem. Ez az igazgató úr szívélyes volt és aprólékosan magyarázgatott, de a lényeg az volt, a jegyeket nem válthatják vissza, mivel a vízmű az uszodát átadta a polgármesteri hivatalnak, s ők már egy fillér költséget sem számolhatnak el. így maradtam a jegyeimmel. Most itt állok: vagy kényszer- fürdők április 1-jéig, míg a jegyeim elfogynak, vagy elveszítem a jegyek árát, mely ma már nem olcsó. Felteszem a kérdést, s úgy hiszem, nem csak én és nem először: miért, kiért van az uszoda?... azért, hogy nekünk, állampolgároknak javunkra szolgáljon, vagy azért, hogy hivatalként rendelkezzék, utasítson, s ha mi nem alkalmazkodunk a számunkra hátrányos utasításaihoz, éppenséggel megkárosítson? Egy befiirdött polgár (cím és név a szerkesztőségben) Önkényes munkakönyvbeírás Eléggé szokatlan, de jogsértő ügyben kérek nyilvánosságot. 1980. szeptember 15-étől dolgoztam a jánoshalmi Tsz-közi Vállalatnál erőgépvezetőként. Tavaly október végen megbetegedtem, s kórházban kezeltek. Idén január 7-éig voltam betegállományban. Közben az orvosi bizottság 50 százalékos rokkantságot állapított meg. Amikor visszamentem a vállalathoz, hogy a nevemen lévő szerszámokat és munkaeszközöket leadjam, igencsak megütköztem, hogy munkakönyvemet 1992. január 17-ei hatállyal „Felmondás a dolgozó részéről” bejegyzéssel adták ki. Ezzel a bejegyzéssel elérték, hogy nem kellett a vállalatnak 3 havi átlagkeresetet biztosítani részemre végkielégítésként. Ez a hátrányomnak azonban csak az egyik fele. Mivel a munkakönyvi bejegyzést úgy eszközölték, mintha én mondtam volna fel — holott eszemben sem volt saját hát rányomra ilyet tenni —, a jogsza bály szerint 90 napig munkanelkü li-jaradékban sem részesülhetek A munkanélküli-segély 90 napi ki' esése már aligha hozható helyre, ellenben a 3 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítésre mindenképpen igényt tartok. Ha már a munkahelyi adminisztrációért felelős személy — felettesére hivatkozással -— szóbeli kérésemre nem volt hajlandó a fiktív munkakönyvi bejegyzés módosítására, talán e nyilvános levél olvastán hajlandó lesz utólag ezt megtenni. Egyben jegyezzék meg a vállalatnál, hogy a dolgozóktól — munkaviszonyuk megszűnésekor — a velem történteknél emberségesebben illik megválni. Kövesdi Ferenc Jánoshalma, Jókai u. 15. C saládommal elhatároztuk, hogy vásárolunk egy kocsit. Összejártuk Kecskemét összes használtautó-telepét, s végül február 10-én kikötöttünk a B. Tóth és Társa telepén. Itt a vejem mondta, ismeri a tulajokat, s talán nem fognak átverni bennünket. Tévedtünk. Csúnyán becsaptak. Kiválasztottunk egy Renault 11- est. A Társ elvitt bennünket egy pró- baútra, közben a kocsit agyondicsérte. A vejem megkérdezte, mi lesz, ha kétezer kilométer után nem lesz jó ez a csodaautó. Erre a Társ úgy nyilatkozott, hogy akkor vigyük vissza. Megegyeztünk. Egyelőre 50 ezer forint foglalót adtunk. A kocsi egyébként 350 ezer forintba került. A járművet csak február 14-én hoztuk el. Hogy addig mi történt, azt nem lehet tudni. Február 15-én a csodaautó már nem volt hajlandó elindulni, csak miután három-négy fiatalember megadta neki a kezdősebességet. A fiammal visszamentem az eladóhoz. Nagyon nem tetszett Egy csodaautó története neki a dolog. Azt mondták, menjünk a Budai kapui szervizbe, majd ott megnézik. Most ők tolták meg a kocsit. A szervizben valóban csak megnézték. Valami bronzkefére hivatkoztak, hogy azt vegyük meg, és majd két hét múlva belerakják. Ott nem kellett tolni, indult és hazamentünk. Mondtam a fiamnak, van itt rendes szerviz is, hétfőn menj el vele oda, nézesd meg, és amit kell, csináljanak meg rajta. Az igazi meglepetés itt ért bennünket. A fiam visszament a kocsiért, fizetett 19 325 forintot, s a saját felelősségére hozta el, mert az egész fékrendszer rossz, nem beszélve az indítószerkezetről, s arról, hogy a hűtővíz is elfolyt. Ez a javítás 20-án történt, 21-én a fiam és a vejem újra felkereste az eladókat, de azok nem voltak ott, így 22-én mentünk testületileg, mivel a kocsi az én nevemen van. Megint senki, csak az alkalmazott. Üzenetet hagytam, hogy keressenek fel a lakásomon. Nem jöttek. Hétfőn, 24-én, újra kimentünk, immár természetesen gyalog. Hát éppen ki nem dobott bennünket a Társ, de sok nem kellett volna hozzá. Én ugyanis kértem vissza a pénzemet. Azt mondta, a kocsi bizománybán volt náluk, menjek a tulajhoz, mert ő apénzt már átadta neki. Február 25-en felkerestük a tulajdonost, aki viszont úgy nyilatkozott, hogy nem bizományba adta a kocsit, hanem eladta és ő mossa a kezeit, hiszen nem tőle vettük, ami igaz is. Továbbá az is igaz, hogy motorszám is csak a forgalmiban létezik, a motoron sehol, de úgv látszik, ez egy ilyen nagy vállalatnáf nem számít. Ezek után kénytelen leszek hivatalos szervekhez fordulni, mert se kocsim, se pénzem. Laczkó Béláné Kecskemét, Szigligeti u. 3. Véleményem az Énekes utcai esetről Felháborodva olvastam lapjukban (melyet nagyon szeretek) az Ostromállapot az Énekes utcában című cikket, s kérem, hogy ezzel kapcsolatos véleményemet szíveskedjenek közölni, hogy egyszer végre mar én is kimondhassam, amit gondolok, ne csak a mások véleményét olvassam. Felháborító, hogy ebben a nehéz helyzetben, amikor ilyen nagy a szegénység, a munkanélküliség, amikor az ember kétszer is meggondolja, mire adjon pénzt, egy 20 éves taknyos százakat vezet az orruknál fogva. És az ilyen még büntetést sem érdemel? Pedig az ilyen csalók, szélhámosok miatt jutott iae az ország, akik figyelmen kívül hagyják, hogy mások is szeretnének jobban, boldogabban élni. Ők csak törtetnek előre, letaposva mindenkit, csak hogy meggazdagodjanak. Égy ilyen fiatalember nem hogy dolgozna (mert én bizony alaposan megdolgoztatnám és ehhez külföldre se kellene vinni), hanem ilyen aljas szélhámosságot művel. S még csak nem is néznek utána, hogy egyáltalán van-e kapcsolata külföldön, amire ő a 6000 forintokat beszedi. Én biztosan ott, az Énekes utcában kikapartam volna a szemét... Sajnálom, akik pórul jártak, főleg mert bugaciak is voltak köztük, becsületes családapák, akik képesek lettek volna családjaiktól elszakadni, hogy majd hazatérve jobb életkörülményt biztosítsanak nekik. Bíztak ebben a Vargában, de bár ne bíztak volna, mert én kétlem, hogy a pénzüket visszakapják (talán az országot is elhagyja). Ha ezt így nem közük lapjukban, azt se bánom, végre kiadtam a mérgemet, de akkor nem járatom tovább az újságot, melyben minden jelentéktelen dolog (magánügy) helyet kap, az ilyen közérdekű pedig nem. V. L.-né Bugac (Tesztelt Asszonyom! Sok mindent elmondhat lapunkról, csak azt nem, hogy nem foglalkozunk közérdekű dolgokkal. Hiszen az Énekes utcai esetet is a Petőfi Népében olvasta! Más kérdés, hogy olykor magánjellegű — vagy annak tűnő — levelek is helyet kapnak ezen az oldalon, melyekből mások is okulhatnak. A szerk.) Egy bánatos asszony levele Kunpeszérről Szeretem olvasni lapjukat, mert sok érdekesség van benne. Na és hogy az olvasók leveleit is közzéteszik. Most én is azért írok, hátha bele fogják tenni az újságba. Ugyanis én öt gyermeket nevelek és még mindegyik kiskorú. 1989 novemberében mentem gyesre az ötödikkel a kunpeszéri termelőszövetkezettől, de most már a decemberi, januári, februári gyest nem fizetik, sem a családi pótlékot. Ha rendesen fizetnének, akkor is elég nehéz volna az öt gyermeket nevelni, ugyanis semmilyen segélyt nem kapok. A házat is OTP-re vettük és azt sem tudom fizetni. Ha így alakulnak a dolgok továbbra is, kikerülünk az utcára az öt gye-* rekkel. Kértem segélyt a polgármestertől, de idáig még nem kaptam választ. Lehet, hogy ott is elutasítanak, mint a termelőszövetkezetnél, ahol kértem, hogy a gyest meg a családit fizessék ki, mert az öt gyereket el kell tartani. De nem hajlandók. S itt a tavasz, a gyerekeknek ruha, cipő kellene. Már a kenyeret is hitelbe vettük két hónapig, s most már azt is ki kellene fizetni. De miből, ha a téesz nem fizet már három hónapja. Köszönöm szíves megértésüket és remélem, levelem közölni fogják. Maradok továbbra is hű olvasójuk: Sz. I.-né és az öt gyerek, Kunpeszér Szerencsétlen csecsemó'gyilkos Elnézést kérek, hogy levelemmel zavarom önöket, de ez a csecsemő- gyilkosság nem hagy nyugodni. (Érről szóló tudósításunk március 4-ei, szerdai lapszámunk 1. oldalán jelent meg. A szerk.) Őszintén megvallom, sajnálom azt a szerencsétlen lányt. Ha a bíróság igazságos döntést akar hozni, akkor a hadnagy urat is be kellene börtö- nözni, hiszen ő a bűn előidézője. Mert ha ő a lány mellé állt volna nehéz helyzetében és vállalta volna az apaságot, a lány bizonyára nem vetemült volna arra, hogy megölje a gyermeket. Ezen hosszan el lehetne gondolkozni és érdemes is. Én mindkettőt hibáztatom, de főleg a hadnagyot. Bírósági ügyekben nem vagyok járatos, de lelkileg mindig belebetegszem, ha gyermekgyilkosságról olvasok. Mert aki úgy érzi, hogy az az ártatlan gyerek felesleges vagy teher, ne szegyelljen hirdetést feladni, hogy odaadná valakinek, mert neki anyagi gondjai vannak, vagy a szabadságában korlátozza a gyerek. Én is szívesen magamhoz vennék egy megunt gyereket, főleg kislányt. Anya vagyok, éltem rettentően küzdelmes napokat, de minél rosz- szabb volt a helyzetem, annál jobban ragaszkodtam a gyerekemhez (sajnos, ő már anya, de az érte hozott áldozatomat nem hálálja, haza sem jár). így most nincs senkim, együtt éldegélünk a férjemmel. Ha a szerkesztőség érdemesnek tartja, soraimat nyilvánosság elé hozhatja, az okulás nem árt soha. Üdvözlettel: Sázik Lajosné, Tiszasas, Rákóczi u. 5. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Almaié volt, pénz sehol Problémáimmal nem szoktam újsághoz fordulni, de most kénytelen vagyok. Tavaly november elején leadtam a Kecskeméti Borászati Részvénytársaság kiskőrösi gyáregységénél a lealmámat. Az átvéteü szelvényen rajta van, hogy 1-3 hónapon belül postai átutalással küldik a pénzt. Most március eleje van, s a pénz sehol. Tegyük fel, ha én tartozom és nem fizetek határidőre, akkor késedelmi kamatot kell fizetnem. Ők meg, gondolom, kamatoztatják maguknak a polgárok pénzét. Szeretném tudni, hogy miért lehet még mindig ilyeneket csinálni? Meg- kapom-e a pénzemet? Szeretném, ha leközölnék levelemet név és cím nélkül, mivel nem csak rólam van szó, hanem több almatermelőről. Előre is köszönöm: Cs. Cs., Izsák (teljes név és cím a szerkesztőségben) NAPJAINK HUMORÁBÓL — Ugye, nálunk nem lesznek energiagondok ?! Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A LEVÉLVÁLTÁS Nem kívánunk pert indítani A Tisztelt Szerkesztőség oldalon 1992. március 4-én megjelent Fehér Zoltánné levele, melyben nyilvánosháznak nevezte egységünket. Nem szeretnénk, ha a beindulás pillanatától elkezdődne egy rágalomhadjárat. Nem kívánunk sem a- „mocskosság”, sem a „nyilvánosház” titulusok miatt pert indítani. Épp ezért kérném a Tisztelt Szerkesztőséget, válaszunkat közölni szíveskedjenek. Mi szerettük volna a levélírót meghívni vendéglátóegységünkbe. Mivel táviratunk visszaérkezett azzal a válasszal, hogy a címzett ismeretlen, ezért nincs kit meghívnunk. Megint tanúi lehettünk annak, hogy így is be lehet, valakit mocskolni, újságon keresztül, hamis névvel és címmel. Tisztelettel: Streck Horst Konrad ügyvezető igazgató LADY LOVE KFT., Kecskemét, Csongrádi u. 12. Az idegkimerültség határán Kecskeméten, a Széchenyi tér 1 —3. szám alatt lévő ház udvar felőli pincerészében több-kevesebb megszakítással 1991. január 4. óta csattog a kézi kalapács, zúg a légkalapács, a betonkeverő és még ki tudja, milyen zajok hallatszanak nap mint nap. E pincerész fölött három földszinti lakás van, amelynek idős lakói az idegkimerültség végső stádiumában vannak. Ez az irtózatos zaj az emberi tűrőképesség legfelső határát is meghaladja: a lakók reszkető kézzel és lábakkal járkálnak lakásaikban. Úgy látszik, pénz van, mert több mint egy év óta ebbe a pincerészbe ölik a lakók keservesen kifizetett lakbéreiből összegyűlt forintokat az IKTV illetékesei. Mert hát a lakók pénzét használják és abból a pénzből teszik tönkre az érintett lakók egészségét. Ehhez kétség nem fér, hiszen miből lenne máshonnan pénze az IKTV-nek? Véleményünk szerint annyi pénzt beleölt ebbe a pinceátalakításba már eddig az IKTV, hogy egy nagyobb bérházat tatarozni lehetett volna belőle és akkor az itt lakók egészségkárosodásával sem kellett volna számolni. Vagy az ember egészsége már nem számít, ha öreg? Az erősebb kutya elve érvényesül ezen a téren is? Ez abból is látszik, hogy az IKTV soha nem szólt semmit a három legérin- tettebb lakónak, de a ház többi lakójának sem, hogy mit akar csinálni. Netán elnézést kért volna. Nem, ilyet ők nem ismernek. Igaz, átmenetileg szüneteltették a lak- bérfizetést a földszinti lakóknak, de ez nem oldott meg semmit. Ettől az idegek tovább roncsolódtak. Mindezek után itt áll a lakók előtt a másik nagy kérdés: a nagy mű elkészülte után az IKTV vajon milyen célra fogja bérbe adni az átalakított pincerészt? Mert a födémet hiába „szigetelték” le, a pincéből a rendes beszéd is felhallat- szik a földszinti lakásokba. Lakni pedig kell valahol, de a három lakó attól tart, hogy ez a pince bérbeadása után lehetetlenné válik, ha a jelenlegi „födémszigetelés” marad meg. Nagyon jó lenne, ha a bérbeadáskor a három legilletékesebb lakó véleményét is kikérnék. Török Sándor Kecskemét
