Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-05 / 30. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. február 5., 7. oldal Kedves Olvasóink! Ezt az oldalt ismét Önök írták. Köszönjük soraikat. A legtöbb levél ezúttal is panaszos hangvételű. ítéljék meg Önök is: jogosak-e a panasztevők sérelmei? Elképzelhető-e például, hogy Szabadszálláson egy család, Kecskeméten egy idős asszony az utcára kerüljön? Meg szabad-e szégyeníteni bárkit is egy orvosi rendelőben, mint azt Kiskunfélegyházán tették? E kérdésekkel kapcsolatban, s természetesen minden más témában, várjuk további leveleiket. (A szerk.) Összement a ruha — 3600-ért! Esetem tanulságként közölném. 1991. november 13-án vásároltam a magam részére 3600 /orintért kétrészes ruhát Szántó Árpádnál Kecskeméten, a Jókai utcában. A ruhát, a használati utasítás szerint, 40 Celsius-foknál nem magasabb hőmérsékletű vízben kimostam és összement. Ezek után visz- szavittem, mire a tulajdonos cinikusan közölte: A gyerekes anyukák hajlamosak arra, hogy belevágják az automata mosógépbe és utana visszahozzák. Ő azonban állítja magáról, hogy jóindulatú és a ruhát anyagmintával (van belőle) együtt elküldi a Kermi-be. Ajánlatát elfogadtam, remélve, problémám végre megoldódik. A ruhát elküldte, de az anyagmintadarabot nem (?), talán tudatosan. A Kermi levele karácsonyra megérkezett. Tájékoztattak, hogy anyagminta hiányában a reklamáció nem bírálható el, így „a reklamáció az üzlet hatáskörébe tartozik.” Szántó úr megint jóindulatú ajánlata: „van még az anyagból”, és mindkét oldalon belétold. Kolléganőm megkérdezte, hogy felvenne-e olyan inget, amit mindkét oldalán kitoldottak? Választ any- nyit kaptam, ha nem felel meg a javaslata, vigyem a ruhát, mehetek bárhová. * Milyen igaza volt! Neki van egy Kermi által kiállított levele, amivel ő hivatalos formában is takaró- dzik, s nem is rosszul. Bizonyítja ezt a következő. A Kiosz-nál telefonon keresztül közölték, ők nem foglalkoznak ilyen esetekkel. Ezek után sem adtam fel, igazságérzetem hajtott. Felkerestem január 7-én a helyi polgármesteri hivatal illetékes irodáját panaszbejelentés végett. A Kermi levelét átadtam, a ruhát pedig bemutattam. Áz ügyintéző úr jegyzőkönyvében a toldást nem találta kielégítőnek, mert a ruha így használhatatlan. Azóta, január 7-étől 16-aig ez a véleménye megváltozott. Ő is idézi a Kermi levelét: A Kermi az üzlet hatáskörébe utalja a panasz elbírálását. A toldás lehetőségét javasolja, holott én nem fogytam azóta. Végső lehetőségként közli: panaszom polgári peres úton érvényesíthetem. Ha ez a módja minden ilyen esetnek, hová jutnánk? Én 31 éves vagyok, soha nem pereltem és nem is fogok perelni senkit. Ezek után joggal merül fel bennem a kérdés: ma, amikor a magánvállalkozások idejét éljük, mi, vásárlók ennyire ki vagyunk szolgáltatva a magánkereskedőknek? Esetemmel szerintem nem állok egyedül. Ha Szántó úr ennyire készséges és kitoldaná a ruhát, most már semmi akadálya részemről. Ma, amikor egyre kevesebb pénz jut a ruházkodásra, felajánlom a ruhát olyan személynek, aki hátrányos helyzetű lévén talán elfogadná. E levél megírására nem csak a 3600 forint kidobása késztetett, hanem az eljárás, amit az ember ilyenkor kénytelen elviselni. Emhofferné Hatvani Antónia Helvécia, Óvoda u. 12. A becsület a legdrágább kincs A Petőfi Népe január 27-ei számában örömmel olvastam Borzák Tibor riportját Mátis Kálmánról. Végre valaki észrevette azt a tehetséget, ami 35—40, évig senkinek nem jutott eszébe. Én még megtol- danám azzal, hogy nemcsak a festészetnek élt, hanem a magyar gyermekek nevelésével is, ugyanis ó volt a megyei cserkész szövetség titkára, „vezetője” egészen a háborúig. „Emberebb embert és magya- rabb magyart” volt a jelszava. Még élünk néhányan, akik neki köszönhetjük létünket és megbecsülésünket. Soha senkit meg nem sértett, csak a jóra és becsületre intett és nevelt. Mindig betartotta a 10 cserkész törvényt, amiben bennefoglaltatik, hogy a „cserkész becsületes”. Mert a becsület a legdrágább kincsed, ha mindened elvész is, a becsületet őrizd meg szeplőtelenül. Sokat tudnék még Írni. Mátis Kálmánnak köszönhetem a Magyarország főcserkészével való találkozásomat is, amikor gratulált nekem a sikeres tisztitábor elvégzéséhez. Fényképem is van róla. Én voltam az akkori ipari iskola 853. számú Katona József cserkészcsapat parancsnok-helyettese. Voltak próbálkozásaim az új csapat felállítására, sajnos, eredménytelenül. Pedig nem lenne érdektelen, hogy megint sok élményük legyen a fiataloknak, kirándulások, táborozások, sőt még bálát is lehetne rendezni, mint hajdanán. Egy mondat erejéig visszatérek még Kálmán bára — mert így hívtuk —, aki mindig mindenkinek segített, soha nem küldött volna el senkit sem. Örülök, hogy munkásságáról, példájáról írtak a Petőfi Népében. Tóth Pál volt cserkészvezető Kecskemét, Simonyi u. 7 A jegyző nem segélyez Dobos Istvánné fülöpházai lakos panasszal fordult a Petőfi Népéhez, mivel véleménye szerint rendkívüli segélykérelmi ügye nem nyert megfelelő elintézést. A levélíró férjével 1990. szeptember 25-én költözött Fülöphá- zára, ahol unokahúga volt a vb- titkár. Dobos Istvánné baleseti járadékos, férje rokkantnyugdíjas, kettőjük jövedelme mintegy 13 ezer forint. Ez valóban nem sok, de a községben, ahol a lakosság általában mezőgazdaságból él, sajnos ez az átlagos. Dobos Istvánné a múlt évben 5 alkalommal kért rendkívüli segélyt, 4 alkalommal kapott, összesen 13 ezer forint összegben, utolsó kérelmét, elutasitotta a szociális és egészségügyi bizottság, a képviselő-testület azonban fellebbezésének helyt adott és december 16-ai ülésén 2000 forint összegű segélyt állapított meg részére. A határozat végrehajtásáért Pesti Józsefné polgármestert tette felelőssé, a végrehajtás határidejét december 20-ába állapította meg. (Ez azt jelenti, hogy december 20-áig az összeget ki kellett volna utalni). A polgármester asszony a határozat végrehajtásáról nem gondoskodott. Ez a tény adott okot Dobos Ist- vánnénak a panaszra, tévesen hibáztat engem a segély késedelmes kiutalásáért. Az 1991. évi XX. tv. értelmében a rendkívüli segélyek odaítélése a képviselő-testület hatásköre, amit átruházott jogkörben községünkben a szociális és egészségügyi bizottság gyakorol. A segélyek odaítélése tehat nem jegyzői hatáskör, így visszautasítom a Dobosné levelében megfogalmazott rosszindulatú vádakat: a jegyző senkit nem segélyezhet, és senkit nem támogathat. Dobos Istvánné december 19-én arrogáns hangnemben követelt se- élyt, arra hivatkozva, ha unoka- úga lenne itt a jegyző, akkor minden segélykérelme kielégítést nyerne, és nem kellene „koldulnia”. Próbáltam megnyugtatni, kértem, ne kiabáljon, segyben tájékoztattam a testület döntéséről, a megszavazott segélyről. A tájékoztatást Dobosné látszólag tudomásul vette. Dr. Szilágyi Rózsa jegyző Eltűnt egy folyó Lapjuk ez évi, január 30-ai számában az első oldal jobb alsó részében látható egy fotó, az önkormányzati ülés Fülöpházán cím alatt. Az emlitett önkormányzattól talán felvilágosítást kaphatok, hogy Levélváltás A Petőfi Népe napilapban 1992. január 22-én Óh .. .TP című S. L. aláírással megjelent olvasói levélre válaszolva, szíves tájékoztatásul az alábbi észrevételt tesszük. Olvasójuk újságban megjelent levele nem teljes egészében felel meg a tényeknek. Az OTP által korábban megvásárolt lakásra ő és a neje a jogszabályi előírásoknak megfelelően kapott vevőkijelölést, melyről a kiértesítést részükre 1991. október 30-án küldtük meg. Az előírt lakásbemutatóra 1991. november 6-án került sor, ekkor valóban nem volt szó a lakás korábbi penészesedéséről. Ezen időpont után a kijelölt vevők tudomást szereztek erről és kérésükre november 15-én ismételt lakásbemutatót tartottunk és ekkor már a korábbi pené- szesedés problémáját is megbeszéltük. A lakásban sem akkor, sem pedig a lakás értékesítésekor, 1991. december 4-én — a Ge- nép Kft. szavatossági kötelezettségének teljesítésével elvégzett munkája után — penésze- sedés nem volt látható. A lakás adásvételi szerződésének megkötésére ezek után került sor, tehát a vevőknek tudomásuk volt arról, hogy a lakásban ezen probléma miatt korábban, végeztek javítási munkákat. Ügyfeleinknek lehetőségük volt, hogy az ügylettől elálljanak. Éppen emiatt került a vételi szerződés záradékolásra az alábbi szöveggel: „Vevők tudomásul veszik, hogy a lakásban korábban penészesedés volt, melyet a kivitelező időközben javított, s erről az igazolás csatolásra került.” A fenti igazolást az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a vevők rendelkezésére bocsátottuk. Még ezek után is felajánlottuk a szerződéstől való elállás lehetőségét. S. L. úr 1991. december 22-én kelt levelében jelezte igazgatóságunkkal, hogy a megvásárolt lakás ablakain erős páralecsapódás jelentkezett, minek következtében reggelre csurog a víz lefelé, a fal nedves és vizes. Tekintettel arra, hogy ezen épületre a Dutép Vállalatnak szavatossági kötelezettségvállalása áll fenn, így helyszíni bejárást tűztünk ki a volt kivitelező bevonásával. Erre folyó hó 17-én került sor, mely alkalommal megállapításra került, hogy a lakasban penészesedés nincsen. Egy szobában a belső magas páratartalom miatt az ablakról a víz folyik. A Dutép FA képviselője kérte a tulajdonost arra, ha a lakásban esetlegesen a penészesedés megjelenne, úgy ezt kéri az OTP-n keresztül jelezni. Az ekkor készült jegyzőkönyvet S. L. úr aláírta. Á fentiekben leírtak szerint úgy érezzük, hogy a lakás értékesítésekor körültekintően, az ügyfél érdekeit is szem előtt tartva, a jogszabályi rendelkezések keretein belül jártunk el. OTP Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága Négy hízóért még egy fíllért sem kaptam Kérem a szerkesztőség segítségét. Leadtam négy hízót a Kiskunfélegyházi Húsipari Vállalatnak. Október utolsó napjaiban kettőt, december első napjaiban pedig másik kettőt, a Lenin Termelőszövetkezeten keresztül. Akkor azt mondták, hogy 30 nap múlva fizetnek, de már elmúlt november, december meg január is, és egy fillért sem kaptam még egyikért sem. özvegyen, egyedül élek a kis nyugdíjból. Már nagyon kellene az a kis pénz. Nem tudom, miért nem adják. Kénytelen vagyok Önöknek írni, hátha kapok segítséget. Kiss Imréné Szabadszállás, Ady E. u. 1. (Tisztelt asszonyom! Panaszának közlésével felhívjuk a Kiskunfélegyházi Húsipari Vállalat, illetve a Lenin Tsz vezetőinek a figyelmét fizetési kötelezettségük teljesítésére. (A szerk.) melyik folyót nem kellene ezután feltüntetni a címerben. De ha ők nem tudják, a címergyártó bizonyára tudja. Ugyanis a Duna, Tisza, Dráva, Száva közül egy hiányzik ... Somodi Sándorné, Kecskemét, Ybl Miklós u. 22. Ki az úr az orvosi rendelőben? Igen dühítő eset történt velem 1992. január 17-én. Szeretném, ha ez, helyet kapna az újságban is, hiszen egyáltalán nem csak az én bosszúságomról van szó. Gátéron tanítok az általános iskolában, itt is lakunk a faluban. Én is elkaptam ezt a most dúló, magas lázzal járó betegséget, amelyik már a fél iskolát és a fél tantestületet gyötri. Nem akartam még én is hiányozni az amúgy is hiányos tantestületből, ezért csak pénteken délután mentem el az orvoshoz. Táppénzre nem akartam menni, csak gyógyszert szerettem volnak felíratni, hogy a hét végén átlendüljek a betegség nehezén. Gátéron nincs állandó orvosi ellátás, Kiskunfélegyházán a rendelő- intézetben fogad a számunkra kijelölt orvos. Tudtam, hogy a mi körzeti orvosunk pénteken délelőtt rendel, de előzetes tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy gyógyszert bármelyik orvos ír fel. Odaérve a rendelőbe, még örültem is, hogy ezt az időpontot választottam, mert szinte nem is volt beteg a váróteremben. Pár perc múlva kijött az asszisztensnő és mivel nem voltam ismerős, megkérdezte, hová tartozom. Mikor megtudta, hogy nem abba a körzetbe, nagy sajnálkozások közepette tudatta velem, hogy a doktor úr nem fog engem megvizsgálni, mert nem hozza tartozom. Mivel hasonló asszisztensi megnyilvánulással már máskor is találkoztam, nem lepett meg túlságosan. Azt válaszoltam, hogy azért én mégis szeretnék bemenni az orvoshoz, ő biztosan másként látja egy 39 fokos lázas beteg péntek délutáni helyzetét. Pár perc múlva ismét kijött ez a tapasztalt és bölcs asszisztensnő, és ismét közölte, hogy a doktor úr nem ír fel nekem gyógyszert, mert decembertől ezt rendelet tiltja. Nagyon dühös lettem, hiszen az éjszakai ügyelet, ahová bárki, bárhonnan, bármikor bemehet, csak jó 2 óra múlva kezdődött volna. Hazaugrani se volt olyan egyszerű, hiszen Gátér jó 9 kilométerre van a várostól. Hirtelen eszembe jutott a kórház. Néhány nappal ezelőtt a láztól vacogó gyermekemet is végtelen türelemmel és odaadással látta el az ügyeletes doktornő, éjjel 10 órakor Bementem hát a városi kórház belgyógyászati osztályára. Az ügyeletes doktornő azonnal megvizsgált, gyógyszert adott, sőt még emberi hangon el is beszélgetett velem. Pedig hozzá se tartoztam jobban, mint a körzetben éppen rendelő orvoshoz. Természetesen megkérdeztem, igaz-e ez a rendelet, ami miatt végül is hozzá kerültem. A következő választ kaptam, amit azóta más megyében dolgozó ismerősöm is megerősitett: ilyen rendelet nincs. Minden orvos köteles a hozzá forduló beteget ellátni, csak a nem az ő körzetébe tartozók esetén valamivel többet kell adminisztrálni. • Ekkor lettem igazán mérges arra a mindent tudó hölgyre ott a körzeti orvosnál. Mi lett volna, ha véletlenül nemcsak magas lázam van, hanem mondjuk életveszélyes az állapotom. Ezt egy asszisztensnő így, ránézésre nemigen tudja megállapítani. Ki lett volna a felelős, ha útban a kórház felé meghalok? Megteheti-e egy asszisztensnő, hogy be sem enged az orvosi szobába? Ugyanis biztos vagyok benne, hogy az orvosnak eszébe se jutott volna engem elküldeni egy kis adminisztrációs többlet miatt. Legfeljebb utólag felhívja a figyelmemet, hogy legközelebb a saját körzeti orvosomhoz forduljak. Eddig a történet. Ismételten kérem, szánjanak rá néhány sort az újságban, akár ebben a formában, akár átfogalmazva. Hiszen félő, hogy a hasonló esetek az emberi élettel játszanak. Jánosiné Gyermán Erzsébet, Gátér, Dózsa u. 56. Mihez van joga egy buszvezetőnek? A Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézet harmadéves tanulói vagyunk. Úgy érezzük — osztálytársaimmal együtt — sérelem ért bennünket. Az iskola tanulóit a gyakorlati oktatás színhelyére rendszeresen a Kunság Volán autóbuszjárata szállítja. A múlt hónapban egy alkalommal a buszvezető elvette a buszbérletemet és vele együtt a személyi igazolványomat is. Úgy érzem, erre nem adtam okot, de tudomásul vettem a dolgot szó nélkül. (Bár nagyon bosz- szantott.) ^ A minap ugyanez ismétlődött meg a barátnőmmel is. Ő a bérletével együtt a személyi igazolványát sem kapta vissza, csak később, a gyakorlati oktatást vezető tanártól, aki felelősségre vonta szemtelen magatartása miatt. Még ezt is tudomásul vettük, bár nagyon jogtalannak éreztük, hiszen tiszteletlen viselkedésről szó sem volt. Ezek után a Volán forgalmi irodájában szerettünk volna kérdésünkre választ kapni. Mi az oka annak, hogy az oly sokat emlegetett demokráciából mi semmit sem érzünk és egy diák csakis a rövidebbet húzhatja a felnőttekkel szemben? Meg szerettük volna kérdezni, hogy van-e joga egy buszvezetőnek egyszerűen kivenni egy diák kezéből személyi igazolványát — benne fontos iratokkal — és ezt eltenni? De sajnos, nem juthattunk szóhoz. Amint célozni próbáltunk a fent említett kínos esetre, többek füle hallatára „Takarodjatok innen!” volt a reagálás. Hányszor kell még megalázkodnunk? Úgy tudtuk, emberi szóval minden konfliktus elsimítható, de mi ezt a szót sehol sem találjuk. Tizennyolc aláírás a szerkesztőségben NAPJAINK HUMORÁBÓL (l)ie WelH • Hervasztó statisztika. Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A FOGADOORAKON Furcsa vízdíjszámítás Az új vízdíjszámításra panaszkodik Polgárdi Géza kecskeméti olvasónk. (Akadémia krt. 21. II. 6.) A vízdíj emelését tudomásul veszi, ha rosszul esik is neki. Azt viszont már nehezen emészti meg, hogy az átlagfogyasztást a korábbi 11 köbméterről 18 köbméterre számítják. Ennyi vizet egy nagycsalád sem fogyaszt el, nemhogy ők ketten, a feleségével. Űgya- nakkor az IKTV-től kapott hivatalos papíron azt írják, hogy az alapszámítás nem változik. Akkor hogy is van ez? Az is bosszantja, hogy készenléti díjat számolnak fel külön a melegvíz-szolgáltatásra, s külön a fűtésre. A bírósági ítélet kötelez Téti Gáborné 26 éve lakik a Kecskemét, Munkácsy utca 19. szám alatt, bérlőként, 39 négyzetméter alapterületű lakásban. A tulajdonos elhunyt, az örökös eladta a házat M. S. soltvadkerti lakosnak, aki ki akarta tenni a lakásból. Tétiné ezért perre ment. A bíróság neki adott igazat, vagyis: az új tulajdonos nem mondhatja fel a lakásbérleti szerződést. Ennek ellenére állandóan zaklatja őt, s azzal fenyegeti, hogy úgyis kipakoltatja! Megteheti ezt? — kérdezte kétségbeesetten az idős, magányos asz- szony. (Nem teheti meg, mert a bírósági ítélet kötelez. A szerk.) — rapi — Kisgyerekekkel az utcára? Lakásgondom miatt írok Önöknek. 1991 óta lakom albérletben Szabadszálláson. A lakástulajdonos elhunyt és az örökösök ki akarnak rakni a lakásból. Két kiskorú, beteges gyermekem van, szanatóriumba hordom őket. 1992 február 10-éigel kell hagynunk a lakást. Az önkormányzat nem hajlandó szükséglakást adni, pedig van üres lakásuk. A két kisgyerekkel nem maradhatok télen kint az utcán. Senki nem akar segíteni rajtunk. írtam már a Magyar Televízióhoz is, de még onnan se jött válasz. Három éve, hogy benyújtottam lakásigénylésemet a helyi tanácsnál, s már nem egy alkalommal felkerestem a Polgármester Urat, de állandóan elutasít. Pedig ilyen helyzetben segíteni kellene ... Tisztelettel megkérem Önöket, segítsenek nehéz helyzetemben. Rapel János Szabadszállás, Alsóérpart 12/A (Tisztelt Rapel Úr! Mélységesen együtt érzünk Önnel nagy hajában. Leveléből nem derül ki, hogy tudna- e másik albérletet szerezni. Nem ismerjük a szabadszállási önkormányzat lehetőségeit, ennek ellenére feltételezzük, hogy talál valami megoldást a problémára, hiszen Ön is ennek a településnek a polgára. A szerk.) Az oldalt összeállította: Rapi Miklós
