Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-05 / 30. szám
8. oldal, 1992. február 5. A KECSKEMÉTI TÁBORI PAP PÉLDÁJÁN Guyon, Branyiszkó hőse 143 éve zajlott le a szabadság- harc egyik jelentős katonai eseménye, a Branyiszkói-hágó elfoglalása. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi írást, amely a csata egyik hőséről szól. * Guyun Richard 1813. március 31-én született a dél-angliai Bath nevű kisvároskában. Családja Franciaországból menekült át Angliába. Kis vagyonú, főnemesi származású, francia hugenotta eredetű. 1834-től 1840-ig az osztrák hadsereg kötelékében teljesített szolgálatot, a 2. számú huszárezredben. Házasságkötés miatt kilépett a hadseregből. Magyarországra költözött, s a földbirtokán gazdálkodott. Rokonszenvezett az 1848 tavaszán bekövetkező forradalmi mozgalmakkal. Jelentkezett a szerveződő nemzetőrségbe. 1848. szeptember 15-én nemzetőr őrnaggyá léptették elő, s kinevezték a 2. Pest megyei nemzetőr zászlóalj parancsnokává. Harcolt Jellasic vezette seregek ellen, 1848 szeptemberében. Október 30-án kitűnt a schwechati csatában. Az ausztriai Marlswörth faluba befészkelt ellenség bátor kiverésével hívta fel magára ismét parancsnokai figyelmét. Kossuth szavai szerint: ........a vi tézség csudáját fejtette ki” . .. Addigi érdemei elismeréséül, 1849. november 21-én őrnagyból honvéd ezredessé léptették elő. Egyúttal kinevezték hadosztály- parancsnokká a feldunai hadtestben. A Görgei vezette nagy és fárasztó téli, északi visszavonulás idején — 1848. december 16-án Guyon ezredes egysége először Nagyszombatnál adta tanújelét kivételes vakmerőségének és bátorságának: több mint tízszeres osztrák túlerővel szemben keresztül ve- rekedte magát, csatlakozott a honvéd fősereghez. Legnagyszerűbb hőstettét 1849. február 5-én Branyiszkónál hajtotta végre. Görgei tábornoktól azt a parancsot kapta, hogy foglalja el a jeges Branyiszkói-hágót, hogy a honvéd sereg akadálytalanul átkelhessen rajta. A hágó tetejéről az ellenség irtózatos ágyú- és puska- tüzet zúdított a felkapaszkodó magyar katonákra. Az első hullámban támadók visszavonultak. Guyon ezredes, hogy megállítsa a visszavonuló katonáit, így kiáltott feléjük: „Elől dupla lénunk, hátul kartács.” Majd leugrott lováról, kardot rántott, s a rohamozó zászlóaljak élére állt. A katonák szuronyt szegezve rohantak a vitéz parancsnok nyomába. Kecskeméti pap, kezében kereszttel Kecskeméti vonatkozása is van a branyiszkói csatának. Ott har• Guyon Richard, a branyis/.kói átkelés és sok más csata hőse. colt, s buzdította a honvéd zászlóaljak katonáit Guyon ezredes tábori papja, Erdősi Imre is. Erdősi — kezében kereszttel — a 33. zászlóalj élén lelkesítette rohamra a honvédeket. Nem féltette, nem kímélte életét a bátor, hős pap sem. A magyar honvédek a parancsnok, s a tábori pap példáján lelkesülve úgy küzdöttek, mint az oroszlánok. A siker nem is maradt el. Egymás után semmisítették meg, s foglalták el az ütegeket, végül is Guyon a szabadságharc egyik legfényesebb győzelmét aratta. Elfoglalták honvédéi a hágót. A diadalt a 33. zászlóalj és két újonc besztercei honvéd zászlóalj vívta ki. Rendkívüli jelentőségű volt a győzelem! Lehetővé vált Görgei és Klapka honvéd seregeinek egyesülése. Ez meg is történt, majd ezt követően megindult a magyar honvéd seregek lendületes ellentámadása. A hadtest parancsnoka — Görgei Artúr tábornok — a 33. honvéd zászlóaljnak a Branyiszkói- hágón való sikeres és vitéz átkeléséért zászlószalagot adományozott, a következő felirattal: „Branyiszkó, Február 5-ikén. 1849.” A zászlószalag jelenleg is látható a budapesti Hadtörténeti Múzeumban. Honvéd tábornokká léptették elő A hadügyminiszter javaslatára az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) 1849. február 26-án megalapította a szabadságharc katonai kitüntetését 3 osztályban. Az alapító rendelet március 2-án jelent meg a kormány hivatalos lapjában, a közlönyben. A kormány az első kitüntetések átadását nyilvános ünnepség keretében tartotta Debrecenben március 9-én, délelőtt 11 órakor, Kossuth szállásán. Guyon Richárd is ekkor kapta meg az elismerést és 1849. április 2-án (visszamenőleg március 15-ei hatállyal) előléptették honvéd tábornokká. Május 28-án Görgei tábornok, hadügyminiszter — politikai ellentétek miatt — leváltotta várparancsnoki tisztségéből. 1849 júniusában Egerben szerveztek egy akkor felállításra kerülő tartalék hadtestet, Guyont ennek a parancsnokává nevezte ki Görgei. Kossuth ekkor írta Görgei tábornoknak: „Miért nincs Guyon a harctéren ?. . . Nem olyan sokan vagyunk, hogy olyan embert mint Guyon, nélkülözhessünk. Azért kérlek: légy szíves, az kívánságomra ... Guyont a Bánátba küldeni...” Török földben nyugszik A magyar honvédseregek egymás után szenvedtek vereséget az egyesült osztrák—orosz hadaktól. Guyont 1849. július 13-án kinevezték a IV. hadtest parancsnokává. 1849. július 14-én a délvidéki Kishegyes mellett megverte Jellasic altábornagy jóval nagyobb egységét. Temesvárnál 1849. augusztus 9- én a magyar csapatok döntő vereséget szenvedtek. Bem altábornagy sebesülése miatt — ideiglenesen — átvette Guyon a Temesközben összpontosított főerők parancsnokságát. A magyar sereg felbomlását már ő sem tudta megakadályozni. Görgei augusztus 13-án Világosnál lerakta a fegyvereket. Guyon tábornok augusztus 18- án átverekedte magát a magyar— török határon maroknyi csapatával. Bidinben Kossuth előléptette altábornaggyá, ez október 28-án volt. Mohamedán hitre tért, Kur- sid pasa néven Damaszkusz török város kormányzójává, majd az anatóliai török hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. Részt vett a krími háborúban. 1856. október 11-én hunyt él' PfdrTffl 'iSZkélVSzi-" ben. Valószínűleg-rnégmérgézTéTc.“" A törökországi Konstantinápoly (Isztambul) (Jszkidér nevű városrészében fekvő angol katonai temetőben árnyat adó olajfa alatt nyugszik. Síremlékén — magyar nyelven — ez olvasható: „Itt nyugszik Gróf Guyon Richárd, Török Főtábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülötte, Magyar hon vitéze." Guyon tábornok honvédtábornoki atillája a budapesti Hadtörténeti Múzeum állandó kiállításán szerepel. Rajta van a szabadság- harc II. és III. osztályú katonai érdemrendje. Ez különös, mert csak a II. osztályt kapta meg! Kenyeres Dénes őrnagy VÁLASZ CIKKÜNKRE Mit ír az Akadémia? A Petőfi Népe 1992. január 8-ai, illetve január 13-ai számaiban közöltük a Petőfi-ügy legutóbbi történéseit. Ezen lapszámainkat az érintettnek is elküldtük. Az első válasz a Magyar Tudományos Akadémiáról érkezett. Itt közöljük. „Tisztelt Borzák Úr! Kosáry Domokos elnök úr megbízásából és távollétében —- köszönöm levelét és a Petőfi Népe című lapban megjelent cikkeit. Egyben tájékoztatásul mellékelem az MTA Petőfi Bizottságának jelentését. Ezt a Petőfi Bizottságot a múlt évben az MTA éppen a Petőfi-ügy tisztességes átvizsgálása és lezárása ügyében küldte ki azzal, hogy bekérjen és gondosan ellenőrizzen minden olyan dokumentumot, amely esetleg azt jelezné, hogy Petőfi valóban Szibériába kerülhetett. A korábbi — nemegyszer sokat sejtető — nyilatkozatoktól eltérően a Megamorv mindössze kilenc iratot tudott benyújtani, de ezek közül egyetlen egy sem bizonyította vagy akár valószínűsítette Petőfi Szibériába kerülését, márpedig ez lett volna mi nden további csontvizsgálat alap- feltétele. Az Akadémia a maga részéről ezért nem látja indokoltnak, hogy ilyen tárgyú vizsgálatban, illetve megbeszélésen részt vegyen. A Megamorv által mozgósított 1 '\X'' ioles szakemberei a DNS-vizsgálatoknak. De a magyar történelemnek nyilván nem szakemberei és így arról, hogy Petőfinek mi lett a sorsa, legfeljebb mások információi alapján alkothattak véleményt. Az exhumálás engedélyezése egyébként nem tartozik az Akadémia hatáskörébe, tehát egyáltalán nem tőle függ, hogy az illetékesek erről mit döntenek. Joga és felelőssége viszont az Akadémiának, hogy ne vegyen részt olyan vállalkozásokban, amelynek tudományos hiteléről megnyugtató bizonyítékkal nem rendelkezik. zottsága, a rábízott feladatot elvégezvén, befejezte működését, az MTA Történettudományi Bizottságán belül továbbra is létezik egy olyan munkabizottság, amelynek esetlegesen újabb érdemleges adatokat, ha ilyenek előkerülnek, be lehet nyújtani. Szakértő történészek és irdalomtörténészek az előzmények alapos ismeretében valószínűtlennek tartják ugyan ezt a lehetőséget, de ezentúl sem zárkóznak el a kérdés alapos vizsgálatától. Szerencsésnek tartanánk, ha az olvasók megfelelő tájékoztatása érdekében levelem, valamint az MTA Petőfi Bizottságának mellékelt jelentése ugyancsak megjelenne a Petőfi Népe hasábjain. Tisztelettel üdvözli: Odze György sajtótitkár” Bár az MTA említett Petőfi BiKígyósgárgyán, 1992 0 A négy évtizede itt tanító Benedek házaspár Gárgyánban épített házat. 0 Buszra várva. Az iskola a C songrád megyei Csólyospálos, Pusztamérges és Kuzsa-tanyán élő gyermekeit is fogadja. • 1913-ban épült a kigyósgárgyáni iskola • Délutáni napközi. A nevelő Majsáról jár ki • (tárgyán még él. A bolt havi forgalma egymillió forint körül mozog. Mottó: Akarok inkább pusztában laknom, vadon erdőben széjjel bujdosnom, hogynem, mint azok között laknom, kik igazat nem hagynak szólanom. (Bartók Béla gyűjtése) Kígyóspuszta, Külső- Kígyós, vagy csak egyszerűen Gárgyán. így ismerik a környékbeliek Kiskunmajsa határában azt az iskolával is ellátott külterületet, amelynek neve Bács-Kiskun 1984- es közigazgatási térképén: Kígyósgárgyán. A századforduló táján még családok százait tartotta itt el a viszonylag rossz föld is. A tanyákban sok gyermek született, kezdett benépesülni a puszta. Iskola kell! mondták Majsán. S Terhe Lázár ingyen adományozott telkén, 1913- ban, Varga Mihály esperesplébános szervezésében, a kígyósi határ gár- gyáni részén felépült a katolikus népiskola. S nem csak ott. Valaha tizenkét ilyen külterületi tanintézet volt a hatalmas majsai pusztákon. Ma már csak ez az egy van. A csodával határos módon megmaradt. Pedig 1955-ben még jóval több mint 100 gyerek tanult itt, nyolc évfolyamon. Ma már mindössze húsz, s mindegyikük alsó tagozatos. Miért csak ennyi? Az alapítás óta két világháború apasztotta a pusztai népet. S ráadásul nem volt elég a természetes társadalmi-gazdasági folyamatokba erőszakosan beavatkozó kollektivizálás, 1974-ben a külterületi iskolák felszámolása, úgynevezett központosítása következett. Elvitték a felső tagozatot. Ahol megölik az iskolát, meghal a helyi társadalom is. Ha nincs tanító, nincs könyvtár. Nincs hol összejönni, nincs aki megszervezze a farsangi bált. Szomszédokból idegenek válnak, s aki nem futott el a kolhoz elől, emiatt menekül. Ha nincs iskolakápolna, nincs mise vasárnap. Keresztelő sincs. Elnéptelenedik a puszta, s a tanyák romjain gyom nő. Gárgyán még él. S ez nagyban köszönhető a csaknem négy évtizede itt tanító Benedek házaspárnak. Ha ők nem állnak a sarkukra, ma már nem volna iskola a kígyósi határban sem. Az idén nyugdíjba mennek. Lesz-e, aki követi őket? Szolgálati lakás nincs, s a majsai önkormányzat 1992-ben nem is tervezi kialakítását. Pedig Benedekék szerint a tanyai tanító csak akkor ér valamit, akkor lehet lámpás, ha kint él a pusztán. Aki a pusztában lakik, igazat szólhat. Mi lesz veled, Gárgyán? Bálái F. István • A Benedek házaspár, tanítványok között, 1957-ben. (Walter Péter felvételei) » Tarnócz' 'oltár ' tóráin ' ’ ar f órum 1992. január 23-ai számából.
