Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-22 / 45. szám

4. oldal. 1992. február 22. PETŐFI NÉPE Farsangoni idősek • A kecskeméti farsangon a jelmezesek vidám jelenetekkel is szórakoztatták a közönséget. (Gaál Béla felvétele) Tükörtojással felszolgált spe­nótnak öltözve láthatták viszont a csütörtök délutáni jelmezbálon a kecskeméti, Jókai utcai nyugdí­jasklub vendégei a gondozóház fő­nökasszonyát. A félszáz helyi klubtag közül sokan szintén nem restelltek maskarába bújni, úgy bolondozni. A farsangi mulatsá­gon vendégül látták kunfehértói testvérklubjuk ötven idős tagját is. Tegnap délután kettőkor a kas- kantyúi Harmónia Szociális Ott­hon lakói gyűltek össze kis házi ünnepségre. Farsangi bált tartott a hetven itt élő ember, melyen a helyi általános iskolások is szerepeltek, műsort adtak. Kecelen, az általános művelődé­si központban, ma és holnap tart­ják az idősek farsangját. Ezerszáz helyi nyugdíjas fogadta el a meghí­vóval küldött válaszlevélben a szí­vélyes invitálást. A mindkét napon délután két órakor kezdődő folk­lórműsorban a keceli citerazene- kar, az asszonykórus, a felnőtt- és a gyermektánccsoport lép fel. A farsangi uzsonna után egy-egy pohár borral is koccinthatnak, s ha kedvük tartja, elnótázhatnak, táncra is perdülhetnek a keceli nyugdíjasok. 3 x 1 KISKANÁL PETRÓLEUM Ne dobd el a szemüveged! Aggódó anyuka kereste fel kisfi­ával a hetényegyházi gyermekren­delést: egy ideje fejfájásról panasz­kodik a kisfiú. Az orvos ritkán lá­tott kis páciensénél semmi erre okot adó betegséget nem talált. Már majdnem beindította a hosz- szadalmas szakvizsgálatok csikor­gó fogaskerekét, amikor a gyerek kartonjára pillantva megütközve kérdezte: — Miért nincs a kisfiún * * " V. 0 m tí*c\7\ ■ -»ivvro«a,y í a szemüvege/ Kiderült: „természetgyógyász” kezelte a gyermeket, ő hozta rend­be a látását... A kúra ez esetben csak tartós fejfájást eredménye­zett. Egy rövidlátó kecskeméti kis­diák nemrégiben autószerencsét­lenség áldozata lett. Szemüvege nélkül rosszul mérte fel a közleke­dő jármű távolságát. Talán csak utálta hordani a gyerekek körében nem túl népszerű okuláréj át, talán őt is egy parafenomén gyógyította, de lehet, hogy szülei a Dobd el a szemüveged! című bestsellerben ol­vasottakat vették készpénznek. Egy Bács-Kiskun megyei falu­ban — ugyancsak a közelmúltban — még a szokásos vállalkozói en­gedéllyel sem rendelkező csoda­doktor kezdte meg működését. A több kollégája által terápiás cél­ból alkalmazott — legalább ártal­matlan! — „szenteltvíz” (H20) he­lyett ő valami gyanús folyadékot adott betegeinek, napi 3 x 1 kiska- nálnyi mennyiség fogyasztását ja- vallva. Szerencsére páciensei mégsem hittek annyira tudományában, hogy betartották volna a kúrát, amely néhány nap után végzetes következményekkel járhatott vol­na. Egyikük odáig ment a gyanak­vásban, hogy a legközelebbi város tisztiorvosi szolgálatához vitte megvizsgáltatni a kapott csoda­szert. Ott rövid úton kiderítették, hogy a készítmény fő hatóanyaga közönséges petróleum. A tiszti fő­orvos eljárást kezdeményezett a fa­lusi csodadoktor ellen, aki persze mindent letagadott. Nem lenne érdemes tovább so­rolni az elrémisztő példákat. Szá­zak állíthatják az ellenkezőjét: őket igenis a csontkovácsok, para- fenomének, fényadók gyógyítot­ták meg. Kétségtelen, a gyógyulás­ba vetett hit néha csodálatos dol­gokra képes. A hithez pedig man­kókra van szükség, amit az emlí­tett mesteremberek — ha azok, s nem csupán pénzéhes kuruzslók —, tényleg nyújtani tudnak a rá­szorulóknak. A természetgyógyászat nagyon hasznos, ma még nem eléggé ki­használt kiegészítője lehet a ha­gyományos orvoslásnak. (Ha ősibb, de sajnos feledésbe merült tapasztalatokkal is rendelkezik, mint az úgynevezett modern or­vostudomány). Újraéledése, mondhatni divatja azonban szá­mos kóklernek, sarlatánnak is — reméljük, gyorsan múló — dicső­séget, s nem utolsósorban gyors meggazdagodási lehetőséget jelent. Mivel nem orvosi minőségben, hanem ilyen-olyan szolgáltatási cí­men, vállalkozóként működnek — s mire nem adnak manapság vállalkozói engedélyt? —, nem vonhatók felelősségre a hippokra- tészi eskü megszegése miatt: ha nem tudok használni, legalább ne ártsak. Az pedig, hogy sok ember­nek fejfájást okoznak, igazán nem törvénybe ütköző cselekedet. Sz. K. ÖKUMENIKUS EGYHÁZI NAPTÁR FEBRUÁR 23. Szent Polikárp (f 155) Az ősi hagyomány szerint Polikárp több apostolt is ismert, Jánosnak pedig kedves tanítványa volt, aki őt Szmirna püspökévé rendelte. Polikárp legfőbb tevékenysége abban állt, hogy igyeke­zett a püspök tekintélyét előtérbe állí­tani és megvédelmezni. Részt vett ab­ban a vitában is, amely a húsvét meg­ünneplésének a napja körül bontako­zott ki a II. században. Az ázsiai gyüle­kezetek a húsvétot a zsidókkal együtt Nizán hónap 14-én - ünnepelték, míg a többi egyházak a zsidó húsvétot követő vasárnap tartották az ünnepet. Polikárp Anikétosz pápánál próbált közbenjárni az egységes gyakorlat ki­alakítása érdekében, ez azonban siker­telen maradt, a vita csak a VIII. szá­zadban zárult le véglegesen. Polikárp szenvedéséről és haláláról a legrégibb vértanú-elbeszélés tudósít, amelyet egy bizonyos Marcion írt, nem sokkal Poli­kárp halála után. Eszerint Polikárp ha­zatérése után elrejtőzött és rejtekhelyén éjt nappalá téve imádkozott, hogy ne bukkanjanak nyomára keresztény­üldözők, de árulás folytán végül is mégis megtalálták. Vendégszeretettel fogadta, étellel-itallal kínálta őket, de amikor hitének megtagadására akar­ták rá venni, nem tette meg. Erre tőrt döftek a mellébe, testét elégették, ne­hogy a keresztények méltó módon elte­methessék. Mivel a hagyomány szerint vértanúságának napja február 23-a volt, már a IV. századtól ezen a napon tartották ünnepét. Polikárp emléknap­ja az anglikán és az észak-amerikai lu­theránus kalendáriumban is megtalál­ható. Kecskeméti szerzők könyvpremierje Február 24-én, hétfőn este hat órakor a Kecskeméti Képtárban a Katona József Társaság könyvbe­mutatót tart. Az esten Dobozi Esz­ter: Látó és a „Csak a napnyugtát níztük”, valamint Szekér Endre: Erős várunk a vers című könyveit Pomogáts Béla, Vasy Géza és Ko­máromi Attila ajánlja a megjelen­teknek. Nemzetközi missziós hét Yadkerten .... Szemünk láttára — mint köd — tűntek el öröknek hitt értékek, megdönthetetlennek vélt igazsá­gok. így röppen tova életünk, s vele megannyi szertefoszló álmunk. De halld csak: félelmekkel terhes, vál­tozó világunkban, amikor minden inog körülöttünk, van egy biztos pont, ami örök. Megszárad a fű, lehull a virág, de Isten beszéde örökké megmarad! — így invitálják az érdeklődőket egy héten át a solt- vadkerti baptista imaházba. * Ugyanis február 12-én Texas állam gyülekezeteiből összesen huszon­ötén érkeztek Magyarországra, hogy egy időben hat honi baptista gyülekezetét keressenek fel. Az amerikai Déli Baptista Szö­vetség Internacional Crusadies Társaság célja, hogy a honi gyüle­kezetei a más országbeliekkel meg­ismertesse, partnerkapcsolatokat alakítson ki. Ezt szolgálva a múlt hét végén néhányan egyhetes láto­gatásra Soltvadkertre érkeztek, ahol Macher Tivadar baptista lel­kipásztor fogadta őket. Azóta szo­ros programokon vesznek részt. Ellátogattak már több családhoz, s fogadta őket Berkecz László pol­gármester is. Megismerkedtek az altalános iskola oktatási helyzeté­vel, voltak az idősek napközi ott­honában, tegnap a kisegítő iskolá­ban. Vasárnaptól vasárnapig min­den este 18 órakor istentiszteletet, igehirdetést tartanak. Társaik bör­tönökben, kórházakban teszik ugyanezt, az ország különböző ré­szein. Eljutottak már Kiskunha­lasra, Kelebiára és Tompára" is. Ám valamennyiük igehirdetése az Úr Jézus Krisztusról szól, s arról, hogy az emberek felelősséggel tar­toznak egymásért, s ezért áldozza­nak időt, energiát és pénzt. Az amerikai gyülekezet egyéb­ként évente százezer dollárt fordít misszióra. Soltvadkerten több mint kétszáz baptista él, közülük száztizenöten gyülekezeti tagok. Az amerikai küldöttség február 24-én utazik haza. — pulai — FURCSÁN VISELKEDŐ RENDŐR VOLT Tóban a földarabolt áldozat J. úr zenész, de nem idehaza csi­nálta meg igazán szerencséjét, ha­nem külföldön. Most legutóbb ép­pen Japánban muzsikált, majd elunván az örökös távollétet, haza­indult. J. nem panaszkodhatott, hi­szen az odakint eltöltött idő alatt annyit spórolt, hogy Németország­ban azt egy gyönyörű BMW-re válthatta. Szándéka szerint az álomautót itthon akarta értékesíte­ni, hogy Matyi fiának — aki nem­rég nősült — abból majd lakást, házat vegyen, s hogy a fiatalok vég­re külön költözhessenek. Erre azonban már nem került sor ... J. Mátyás még tavaly októberben meghirdette az autó eladását, s csakhamar akadt rá jelentkező. Kiss Mihály, a maga harminchá­rom esztendejével arról álmodozott már régen, hogy egy ilyen fantaszti­kus autó gazdája lesz egyszer. Az újsághirdetés alapján november elején találkozott Budapesten J. Mátyással, megnézte a masinát, s mihamar megegyeztek az árban: kétmillió-négyszázezer forintban. Kiss könnyen elfogadta a jókora összeget, hiszen egyedül ő tudta: sohasem fogja azokat a bankókat J. Mátyás markába tenni. Az autó­mustra után nem sokkal olyan ran­devút adott Kiss a zenész fiának, amelyen már a tekintélyes összeg is átvándorol az eladóhoz, s ahol az adásvételi szerződést is megkötöt­ték volna. J. Mátyás, a még huszon­hatodik életévét be sem töltött fia­talember legalábbis így gondolta. Nem tudta, hogy valójában min­dennek vége... A két férfi Budapesten találko­zott, ahol Kiss arra vette rá J. Má­tyást, mutassák meg az autót szülei­nek, ott lesz a pénz is, itt van nem messze a hely, alig harminc kilomé­ter ...! Kissnek jól kellett ismernie a helyszínt, hiszen alig hagyták el Pestet Ecser irányában, máris egy keskeny betonútra irányította az el­adót, majd szóvá tette, hogy még ki sem próbálhatta a kitűnő masinát. J. Mátyás azonnal ráállt a dologra: kiszállt az autóból. Kiss övében ott lapult egy pisztoly, amit ekkor elő­rántott. J. Mátyásnak már nem sok ideje maradt hátra. Arccal a földre fektette a gyilkos, majd közvetlen közelről fejbe lőtte ... Ami ezután következett, az még ennél is borzalmasabb. A hidegvérű szörnyeteg a BMW csomagtartójá­ba gyömöszölte a holttestet és Szol­nokra fuvarozta. Lakótelepi laká­sának garázsába állt a járművel, benne a szétlőtt fejű tetemmel. .. Két teljes napon át Kiss nyugodt szívvel járt dolgozni (a mentőszol­gálatnál segített a bajbajutotta­kon), majd november tizenharma­dikán este a BMW-vel kitolatott a garázsból, a sötétben kiemelte belő­le a holttestét'; 'bédpiÜté 'a’ gaffizsba és egy húsvágó bárddal módszere­sen földaraböltá. Műidén ti&írészt dróttal átkötve egy súlyos téglához erősített, majd egy kölcsönkért La­da Szamara hátulját töltötte meg a szörnyű teherrel. A szolnoki cukor­gyár víztárolójához hajtott, s ott J. Mátyás fölvagdalt tetemét a vízbe hajította. Két hónapon át grasszált a gyil­kos a BMW-vel, nyilván különféle mesékkel traktálva környezetét. Többek között azzal,, hogy lottón nyerte a masinát... Ám a rendőr­ség a szülők bejelentése alapján ke­reste J. Mátyást és igyekeztek nyo­mára bukkanni a BMW-nek is. Kiss a saját öreg Ladájáról szerelte le a rendszámot és azt tette föl a még le sem vizsgáztatott autóra. Ám a szűrőn csak fönnakadt, még­pedig január első napjaiban. Közúti ellenőrzés során az akkor még csak eltűntnek tartott járművet azonosí­tották, s mivel Kiss Mihály vezette, kézenfekvő volt, hogy őt kérdezget­ték. A férfi azonban hallgatott. Egészen idáig. Most, a budapesti rendőr-főka­pitányságon megtört és vallomást tett. Tulajdonképpen mindent el­mondott. Szavai nyomán néhány nappal ezelőtt búvárok merültek le a cukorgyár üzemi víztárolójába, és felszínre hozták a szétdarabolt holt­testet ... Van mé| dolga bőven a rendő­röknek, számtalan elvarratlan szál lehet az ügyben. Egy azonban bizo­nyosnak látszik: Kiss Mihály meg­ölte és feldarabolta J. Mátyást. Kiss évekkel ezelőtt rendőr volt, ahon­nan azonban furcsa viselkedése mi­att kénytelenek voltak elbocsáta­ni... Hortobágyi Zoltán SZÍNHÁZ—MOZI—TV Kecskeméti Katona József Színház, este 7 AMERIKA Színes amerikai film. KISKÖ- órakor: GÜL BABA. Arany János-bérlet. ROS, PETŐFI moá: 7 órakor: ESER- KECSKEMÉT, VÁROSI mozi: föl 4,3/4 6 NYOTRÜKK. Színes, mb. francia fümvíajá­cs 8 órakor: CSAPD LE CSACSI. Színes ma- ték. KALOCSA OTTHON mozi: 6 és 8 ora­gyar film. ÁRPÁD mozi: 3/4 6 és 8 órakor: kor: VISSZAKÉZBŐL. Színes amerikai film. MARHAKONZERV-AKCIÓ. Színes, mb. Csak 16 éven felülieknek! . , francia film. 14éven aluliaknak nem ajánlott. Kiskun TV: 8—9-ig: KÉPÚJSÁG. 9—12­OTTHON mozi: fél 6 és fél 8 órakor: ig: ApRO-TV műsora. 12- 19.30-ig: KÉP- KRUMPLIROZSA. Színes ameri kai film. 14 ÚJSÁG. éven aluliaknak nem ajánlott. STÚDIÓ: 7 Február 23., vasárnap: Kecskeméti Kato- órakor: KÖNYÖRTELEN IDŐK. Magyar na József Színház: este 7 óra: GÜL BABA. film. MESEMOZI: fél 4 és 3/4 6 órakor: TA- Latinovits Z.-bérlet. A mozik műsora meg­VASZI NAGYTAKARfTAS. Színes mese- egyezik a szombatiéval, kivétel: KISKUN­fihn. KISKUNFÉLEGYHÁZA: 5 és 7 óra- FELEGYHÁZA: 5 és 7 óra: ESERNYÓ­kor: KEGYETLEN HEGYCSÚCS. Színes TRÜKK. Színes, mb. francia filmvígjáték, amerikai- kanadai—németfilm. 14évenalu- STÚDIÓ: 6 órakor: CSENDES NAPOK liaknak nem ajánlott. STÚDIÓ: 6 órakor: CLICHYBEN. Dán erotikus film. Csak 18 CSENDES NAPOK CLICHYBEN Dán év<m felülieknek! KISKŐRÖS PETŐFI mo­erotikus film. Csak 16 éven felülieknek! KIS- zi: 7 órakor: VISSZATÉRÉS A KEK KUNHALAS: fél 6 és fél 8 órakor LESZÁ- ÖBÖLBE. Színes amerikai filtjt. MOLASKIS-TOKIOBAN. Színes amerikai KiskiBiTV:8—19-ig: KÉPÚJSÁG. 19— film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. BAJA, 23-ig: SZfV-TV-produkdó (ism.). Vasárnap, URÁNIA mozi: fél4, fél 6 és föl 8 órakor: AlR MESEMOZI: szünnap. A HMÜ EDGAR WALLACE A Bűn utcai banda A nevezetes vonat (15) Este hat órakor Michael Pretherston már újra munkában volt és egy mozdonyon állomásról állomásra járva kihallgatta és ke­resztkérdések alá fogta az alkalma­zottakat. A főnök, aki a vonat elhaladása idején éppen éjjeli szolgálatban volt, jó fejű és jó szemű embernek bizonyult. Ugyanazt mondta el ő is: a szakadó esőben sokáig látta az aranyvonat távoli lámpái, a vonat hihetetlen sebességgel száguldott. — Nem úgy vágtatott el ön előtt, hogy mire észbe kapott, már jel is haladt? A vasutas nagyot nézett. — De igen, sir. Úgy rémlett, hogy csak megláttam az elülső lám­pákat és már a hátsó lámpa világí­tott rám. — Fütyült, mikor áthaladt az ál­lomáson? — Igen, sir, majd megsüketültem belé. Még mondtam is a kapusnak, hogy alighanem új rendszerű sípot próbálnak ki. Istentelen sivítás volt, az ember egyebet meg se hallhatott. — Minden állomáson fütyült, ahol valaki szolgálatot teljesített — fordult Michael T. B. Smithhez. — Viszont különös, hogy a Stan- bom megállónál és Merchly-ben, ahol az állomás zárva volt, nem fü­tyült. Sötétségben volt az állomás? — fordult az állomásfőnökhöz. — Mondhatom, hogy sötétség­ben volt. Pinham Heights állomáson ugyanezt vallották. Az egész nap eltelt, de a nyomo­zás nem vezetett eredményre. Mi­chael fáradtan, csüggedten tért vissza a városba. De azért homá­lyosan már kialakulóban volt egy feltevése, csak szabadkozott, nem akarta közölni a főnökével. — Szinte fantasztikus — mente­getőzött előtte —, de hiszen ez az egész ügy is fantasztikus. Mert vilá­gos, utóvégre egy vonatot nem lehet ellopni és nem lehet végigY.cmtatni Londorí utcáin, hogy a különös lát- ' vány fel .«o keltse .senki figyelmét. — Akar beszélni Sir Ralph-fal? — kérdezte T. B. — Egy óra hosz- szat várt itt önre. — Van egy nagy léptékű térképe a déli vasútjaikról? — Még ma éjjel megküldöm. Mit gondol, van remény? — kérdezte szorongva. — Sovány kis remény az — mondta Michael őszintén. — Tud­ja, Kate nem fog bizonytalan do­loghoz. — Kate? — szólt a baronet. — Ön Bacsevszkij hercegnőnek ismeri. Flanborough Miss Tenby- nek hívja. Mint Miss Tenby kezére kerítette Flanborough sürgönykó­dexét és egy postai ügynöke útján értesült a hajó dolgairól. Bacsevsz­kij hercegnő képében pedig kicsalta öntől az egész tervet, hogyan szállít­ják az aranyat Seahamptonból Lon­donba, valószínűleg megtudta azt is, milyen acélt használtak a kocsik­hoz. — Szent Isten! Sir Ralph hátrahanyatlott egy székre, úgy elsápadt. Mr. Reginald Boltovert a legké­nyesebb dolgában zavarták meg: estebédre öltözködött, amikor je­lentették, hogy egy rendőrfelügyelő sürgősen beszélni akar vele. Nagy megnyugvással vette a hírét, hogy csak Michael keresi, vagyis kár volt megijedni. — Csak azért jöttem, hogy a ba­rátnődről, Veráról halljak valamit. Mr. Boltover megvonaglott. — Kedves barátom, még csak a nevét se említsd. Fájó téma ez na­gyon. Ne is említsd, kedves, jó öre­gem. — Ne légy szamár — felelte Mi­chael. — Csak azt mondd meg, mi­ket kérdezett tőled. Miről beszélge­tett veled? Mr. Boltover lelke tiszta fehér lap volt. — Hanem ha már te magad eny- nyire lehetetlen figura vagy, leg­alább adj egy pár sort a titkárodhoz vagy akárkihez, akit a magad esze helyett magad körül tartasz, és uta­sítsd, hogy adja meg nekem vala­mennyi vállalatotok listáját. A levéllel felfegyverkezve Michael másnap reggel meglátogatott egy urat, akit az újságírók rendszeresen kereskedőherceg néven emlegettek, amikor újra kilépett tőle az utcára, lé­pése könnyebb volt, a szeme jobban ragyogott, mint hetek óta bármikor. — No, Kate — mondta a foga között —, de most már itt a vég. Nem kért különvonatot, a rendes személyvonattal ment le Pinham Heightsre. Bemutatta igazolópapír­jait az állomásfőnöknek, de az anél­kül is megismerte. — Azt akarom, hogy ne tudja senki, hogy itt vagyok és bízom a titoktartásában, hogy a kívánsá­gom parancsként teljesítik. Mit gondol, találkozhatom a pályán munkásokkal vagy másokkal az ál- * lomás és Tolbridge között? — Amíg a Tolbridge előtti őrház­hoz nem ér, nem találkozik senki­vel. Nagyon vigyázzon, uram, mert a gyorsvonat tíz perc múlva keresz­tülvágtat az alagúton. Gondolom, ajánlatos volna megvárni, míg a gyors elmegy. Végigment az alagúton, amely mintha sose akart volna véget érni és eljutott a kitérőig, ahol a vonata a vizsgálódás során a mellékvá­gányhoz ért. Végigment rajta, míg a talpfarakásig és a mély gödörig nem jutott. Figyelmesen megvizsgálta a ra­kást, majd visszaindult, és a síneket nézte. Vörösek voltak a sok rozsdá­tól, mint amikor először is látta. Hanem azért térden állva haladt el mellette és nagyítóüvegen figyelte a sínt. Aztán megnedvesítette az ujját és végighúzta a vörösségen. Ráné­zett az ujjúra. Vörös lett, de nem a rozsdától. Visszament, gondosan végigvizs­gálta a sín minden porcikáját, míg végre megtalálta, amit keresett. Egy helyütt a sín oldalán egy kis vörös foltot talált. Nem volt nagyobb egy hárompennysnél és első pillantásra rozsdafoltnak látszott. De talpfán nincs rozsda és ennek a foltnak tö­kéletes mása volt a talpfán. Újra megnedvesítette az ujját. Elégedett volt, mert nem rozsda volt, hanem közönséges festék, amelyet épülete­ken széliében használnak. Visszament a talpfarakáshoz és a lógó sínhez, aztán lemászott a gö­dörbe, amely hat láb mély volt. A fenekén poshadó zöld víz arra vallott, hogy régóta ott pang. Vé- gigTÚMá Kézét a vizeli és megnézte a tenyerét. Zöld lett, de legerősebb nagyítója se mutatta azt a különös fluoreszkáló fényt, amely az ilyen vizek zöld bevonatának ezt a saját­ságos mély tüzét adja. — Vagyis, ha Fonso nem is mű­vész, de Kate az — gondolta magá­ban. A zöld takaró, amely első pilla­natra félrevezette, mesterségesen készült: valami festőanyagot felold- tak és az újra kikristályosodott a víz színén. — Ezt a gödröt a rablás éjjelén ásták — gondolta magában. — Kate bizakodott, hogy a vasutasok nem sokat törődnek ezzel a vonal­résszel. Mögötte még egy mészbánya volt és a térképről megállapíthatta, hogy mellette út vezetett el. Az üze­men kívül helyezett cementgyár úgy épült, hogy a vasúti sínekről nem lehetett látni. Most már veszedelmes zónában járt. Balkézre fogta a botját, kihúzta a pisztolyát és felvonta závárját. Egy órájába telt, míg felért a tetőre. A tetőről a gyártelepnek csak egy részét láthatta be. Óvatosságból távcsövet is vitt magával, azzal vet­te szemügyre a tájékot. A vonatnak se híre, se hamva, egy pillanatra fájdalmasan elcsüggedt, de aztán újra kezdte a szemlélődést. Lépés­ről lépésre szemügyre vett minden talpalatnyi földet és alig tudta meg­állni, hogy örömében el ne kiáltsa magát, mikor meglátta a síneket: egy nagy épületbe vezettek, mely­nek a kapuja zárva volt. Amint nagy óvatosan felnézett, egy autó rohant el felette, és egy szempillantás alatt eltűnt. Tévedésről szó sem lehetett, ki ült benne: a spanyol Gregori. Megállt és tépelődött, ne fordul- jon-e vissza. Arra őrültség lett vol­na gondolni, hogy egymaga tartóz­tassa le a bűnösöket. Talán máris észrevették, márpedig ha most visz- szamegy és rendőrökkel tér vissza, akkorra kereket old az egész banda és nyilván újra eltűnik az arany is. A két veszedelem közül az elsőt vá­lasztotta. Nem sok ideje volt rá, hogy meg­bánja elhatározását. Alig tett há­rom lépést, neszt hallott. Arra for­dult, hogy szembenézzen a veszél­lyel, szorosra fogta a pisztolyát és de már késő volt. Nyaka köré kötél fonódott, metsző, hátborzongató reccsenést hallott, s egész hosszá­ban elvágódott a földön. (Kedden folytatjuk )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom