Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 03. szám
MEGYEI KORKÉP 4. oldal, 1992, január 4. HOGY MEGSZŰNJÖN A KISZOLGÁLTATOTTSÁG Együtt kell fellépni a termelőkkel Az agrárágazat jövőjéről rendezett beszélgetéssorozatot a falutévé. A Földművelésügyi Minisztériumban dr. Sárossy László államtitkár a kezdeti vállalkozások nehézségeiről és az oly régóta hiába kezdeményezett, úgynevezett vertikális integráció kialakulásának szükségességéről foglalta össze gondolatait. — Mi volna az első lépés a hazai agrárágazatban ahhoz, hogy ha nem is a gazdag parasztok színvonalát, de a tollasodó gazdaemberét minél előbb elérjük? — kérdezte a Falutévé szerkesztője dr. Sárossy László államtitkárt. — Én azt hiszem, hogy az első lépést már megtettük, hiszen a tulajdonviszonyok rendezése napjainkban már folyik. Ezt követően az agrárpolitikának a feladata, hogy a tulajdonossá váló embere1 két vállalkozói lehetőséghez juttassa. Azt hiszem, nem kell kerülgetni a forró kását: egyszerűen arról van ez esetben szó, hogy a tulajdonosoknak elérhető hitellehetőségeket kell biztosítani és ami ennél is fontosabb, olyan piaci hátteret, hogy ne legyenek a világ legkiszolgáltatottabb emberei a termelők. Márpedig ma Magyarországon ebből a szempontból teljes a szektorsemlegesség: állami gazdaság, szövetkezet, magántermelő egyaránt kiszolgáltatott, mert ki van téve a felvásárlók diktátumainak — szögezte le dr. Sárossy László. — Bármennyire rokonszenvesek is az ön által említett törekvések, mégsem hiszem, hogy pusztán a tárca vezetőinek jószándékával megoldhatók lennének ezek a problémák. — Nyilvánvaló, hogy a helyzetet nem a minisztérium falai között hozott intézkedésekkel lehet gyorsan megváltoztatok hanem igazi „terepmunkával”. Én mindenütt ezt szorgalmazom. A mezőgazda- sági termelők vegyék kézbe a feldolgozóvertikumot is! Én az Agrárgazdasági Kutatóintézetben tizenhárom évig a vertikális integrációval foglalkoztam. Ez egy borzasztó kifejezés, a lényege az, hogy a termelés a feldolgozás és a forgalmazás egységét kell megteremteni és biztos vagyok abban, hogy a törvények erre módot adnak. A lehetőséggel élni kell. Az embereknek nem kellene — és nem is szabad — egymással rivalizálva fellépni akár a felvásárló, akár a feldolgozó szférában, hanem közösen, együtt kell ezt tenniük. Ez már egy kicsit messzebbre visz. Itt # Dr. Sárossy László: A lehetőségekkel élni kell. már az érdekképviseletek — a valódi érdekképviseletek,— szerepét kellene átgondolni. Úgy érzem, hogy a következő esztendő ebből a szempontból is egy gyökeresen új helyzetet teremt a magyar mező- gazdaságban és nagyon remélem, hogy ezzel a lehetőséggel élni is fognak a mezőgazdaságban dolgozók. EGY KÜLÖNLEGES KÖRNYEZETSZENNYEZÉSI ÜGY A laktanyatapasztalatok hasznosításáról A magyarországi háztartások sokaságában — így Bács-Kiskunban is — dolgozik Lehel hűtőgép. Általában megbízható segítőtársaként a háziasszonynak. Áligha gondoltuk volna, hogy a fehér dobozok előállítása milyen mellékhatásokkal jár... Több tízmillió német márkába kerülhet a Jászberényi Hűtőgépgyárral kapcsolatos környezetvédelmi problémák megoldása, a veszélyes hulladékok feltárása, a környezet megtisztítása. Az Electrolux a környezeti károk felkutatására eddig mintegy 50 millió forintot költött. A megtisztítás első szakasza, azaz a mezőgazdasági területek kártalanítása várhatóan 1993 végéig befejeződik. A környezetszennyezés ténye a Lehel Hűtőgépgyár eladása előtt vált ismertté. Az Electrolux azért akarja a jászberényi környezetet teljes mértékben megtisztítani, hogy a hűtőgépgyár eleget tudjon tenni az Európai Közösségen belül érvényesített környezetvédelmi előírásoknak. A svéd vállalat képviselői elmondták, hogy a jászberényi gyár környezetében hét helyen raktak le szennyező hulladékot. Veszélyes hulladékok kerültek öt, mezőgazdasági művelés alatt álló területre. Szennyező anyagokat fedeztek fel Jászberényben, Jász- árokszálláson és Jászboldogházán. A környezetszennyezés pontos megállapítására korábban, 1990 elején felmérést végzett a Földgép Vállalat, és a német Fresenius cég. Részben az ő eredményeikre alapozva folytat napjainkban további kutatásokat az amerikai Martech vállalat, és a jövőben tervet dolgoz ki a környezet teljes megtisztítására. A Martech komoly tapasztalatokkal rendelkezik a talaj szennyezéseinek feltárásában, e cég végezte néhány magyarországi volt szovjet laktanya területének megtisztítását. A kutatások várhatóan néhány héten belül befejeződnek, és a három vállalat által összegyűjtött adatok alapján kidolgozott terv szerint indul meg a környezet megtisztítása ez év tavaszán, várhatóan áprilisban. Az Electroluxnak az Állami Vagyonügynökséggel kötött szerződése tartalmazza: az ÁVÜ részben finanszírozza a környezet megtisztítását. Az Állami Vagyonügynökség képviselője szerint a parlament előtt lévő Vagyonpolitikai Irányelvek 10-15 százalékos hozzájárulást írnak elő. A Lehel Hűtőgépgyárat egyedileg kell kezelni. Az Électro- lux még nem fizette ki a Lehel Hűtőgépgyár teljes vételárát (közel ötmilliárd forint). Az Electrolux, a Lehel és az ÁVU képviselőiből bizottságot hoztak létre a környezet megtisztításának koordinálására. Az eddigi vizsgálatok szerint a termelési folyamathoz, valamint a hulladéklerakáshoz kapcsolódóan szerves oldószerek, fémek, köztük cink, réz, króm, ólom, kadmium, szénhidrogénszármazékok, úgy, mint gépolaj és ásványi olaj kerültek a talajba. Bár ezek az anyagok az egészségre igen károsak, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség helyi képviselője szerint közvetlen szennyezésnek sem az ivóvíz, és ezen keresztül sem a gyár dolgozói, sem a környék lakossága nincs kitéve. A városi kutakból vett minták nem mutatnak szennyezést az ivóvíz esetében. (MTI) A FORRÁSBAN MÁR MEGJELENT Félelem? Remény? A mitől fél? Miben reménykedik? kérdésekre sokféle választ adhatunk. Sándor István ezt írta: Én attól félek, hogy tapasztalatainkból sem tudunk eleget tanulni, hibáinkat újra elkövetjük, bűneinket újakkal tetézzük. Álcá- san, akár jóakarattal, kiskaliberűén, mohón, önsorsrontóan, kihívóan, ártatlanul. Nem kívánok ebbe belenyugodni. Számomra ennyi a remény. Etikus válasz. Egy olyan szellemi emberé, aki úgy politizál, hogy nem pozíciókat kerget, hanem féltő gonddal figyeli hazája és Kelet-Közép-Európa sorsát. Most a kilencvenes esztendő szellemi krónikáját olvashatjuk, tavaly a nyolcvankilences év esszénaplóját forgathatták az érdeklődők. Elkészült a trilógia befejező része is: A karnevál harmadik napja címen a Forrás olvasói követhetik nyomon az izgalmas és felelős szellemi kalandozást. Az elmúlt esztendőben szerzőnk számára — sok egyéb mellett — meghatározó élmény volt az amerikai előadó körút, így nem véletlen, hogy a vékony kötet több, mint egyharmada az erről szóló útinaplót tartalmazza. Olyan földrészen járt, ahol működött a légkondicionáló, de a hivatal is. Erről a működésképtelen hazai villanykapcsoló és a sokszor hibás államérdek is eszébe jut. Ä tengeren túl sem tagadta meg magát a jeles író: az éppen változó Európa és a magyar költészet, a politikai gondolkodás zavarai izgatják, az áldatlan pártoskodási folyamatok, a realitás parancsoló szükségletével szembe szegülő indulatok nyugtalanítják. Nem aggodalmaskodik, „csak” figyelmeztet. Felhívja a figyelmet arra is, hogy teljesen új megközelítést kíván a nemzet fogalmának értelmezése. Az élet napi köreit kellene újra szőni — írja rövid esszéjének utolsó mondatában. Igen, erre lesz szükség, ha az ezredforduló kérdéseivel szembe akarunk nézni. Sándor István a nemzeti-népi hagyományok tiszteletét, az ezzel összefüggő azonosságtudatot, erkölcsöt és stílust, a más etnikai, vallási csoportok természetszerű egyenjogúságának elismerését, és mindezek „összeműködésének” mindennapos gyakorlatát ajánlja az új nemzetfogalom megfogalmazásához. Nem kinyilatkozás ez részéről, inkább óhaj és követendő gyakorlat. Sok a kérdőjel ebben a könyvben. Kérdez a szerző magától, az olvasótól, barátaitól és ellenfeleitől, kérdeznek tőle is. Bizonytalan lenne, nem bízik a jövőben? Nem erről van szó. A válaszokat keresi, de mások számára is segít a válaszokon gondolkozni. Újabb, most készülő könyve is ezt bizonyítja. A Katona-bicentenáriumon ebből olvasott fel egy rövid részletet. A máig föl nem fedezett Bánk bán címmel. Tőle tudjuk, hogy ez a könyvméretű esszé azt a korszakot támasztja fel, amelyben a Bánk bán játszódik és ezt, amelyben Katona a művét írta. Eddigi esszékísérleteim összegzése; ként magyar mentalitásvizsgálatot akarok írni — válaszolt egy kérdésre. Szívesen siettetnénk ezt a munkát is, hiszen a mentalitás szó — mint tudjuk — gondolkodásmódot, észjárást és egyúttal lelki alkatot is jelent. Önvizsgálatra pedig szükség van — és reményre is. (Gondolat — Széphalom 1991) Komáromi Attila AZ ÉRETTSÉGI LEGYEN A BELÉPŐ Egyetemi, főiskolai törvény készül Megkezdődött a felsőoktatási törvény „társadalmi” vitája: a minisztérium elképzeléseit ezekben a napokban az egyetemek, főiskolák oktatói és a szakszervezetek boncolgatják. Információink szerint a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak az az álláspontja, hogy ez a törvénytervezet az akadémiai törvénnyel egy „csomagban” kerüljön a parlament asztalára. Dr. Havasi Jánost, a minisztérium szóvivőjét kérdeztük: miért van szükség erre az „árukapcsolásra ?” — Valóban azt szeretnénk, ha ezt a két törvényt együtt tárgyalNekik már nyitva a kapu? nák a honatyák, hiszen számos közös vonása van, bizonyos értelemben egymásra épülnek, A mi elképzeléseink az egyetemi, főiskolai oktatás színvonalának emelését szolgálnák, valamint azt, hogy az alapkutatások legfontosabb tudományos bázisai ezentúl a felsőoktatási intézmények legyenek. — Manapság viszonylag kevesen kerülnek be az egyetemekre, a főiskolákra, az intézmények pénztárcája igen sovány. Mindez ellentmondani látszik a minisztériumi szándékoknak. — Ha a parlament elfogadja a mi koncepciónkat, reményeink szerint mind a két probléma megoldódik. Radikálisan növekedhet a diákok száma és az intézmények költségvetése is. Tarthatatlan, hogy az „egyetemista korosztálynak” ma alig kilenc-tíz százaléka juthat be az iskolába, holott a fejlettebb országokban ez az arány eléri a huszonöt százalékot is. — De a fiatalok egy része nem is tud a szakmájában elhelyezkedni.. . — A világon sehol nem garantálják a diploma mellé az állást is. Az országnak ugyanakkor szüksége volna a mainál nagyobb értelmiségirétegre is, olyanokra, akik hajlandóak volnának a szakterületükön belül, vagy akár azon kívül is elhelyezkedni. Szemléletváltásra van szükség a szülők részéről is, hogy ne gondolják azt, máris „úr”, akinek diploma van a zsebében. — A tervek szerint hogyan változnak a felvételi vizsgák? — Szeretnénk, ha az érettségi általánosan elfogadott belépő lenne az egyetemekre, főiskolákra. Az érettséginek garantálnia kell az ebben a korban megszerezhető azon tudásszintet, amelyet a világ más országaiban is elismernek. Az új oktatási rendszerben ezért nem volna szükség külön felvételi vizsgákra, hanem az első két év vizsgái szűrnék ki a szakmára, továbbtanulásra alkalmatlanokat a hallgatók közül. — Várható-e a felsőoktatás pri- vatizácója, vagy ezek az iskolák továbbra is állami kézben maradnak ? A privatizálásnak ezen a területen sincs akadálya, bárki alapíthat iskolát, akinek az ehhez szükséges képzettsége is megvan. Egyedül az egyetemek alapításához kell kikérni a parlament jóváhagyását, a főiskolákéhoz pedig a kormány beleegyezését. FEB Emlékezés Perbíró Józsefre • Dr. Perbíró József 1956-ban. A következő héten dr. Perbíró Józsefre emlékezünk. Arra az emberre, akit 1956-ban Szegeden a Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökévé választottak, s akit ezért a forradalom leverése után, 1958-ban életfogytiglani fegyház- ra ítéltek, noha az ügyész halál- büntetés kiszabását kérte. Szabadulása után — 1963-ban amnesztiával engedték ki a börtönből — Kecskemétre jött feleségéhez. Húsz évet töltött a városban, szinte belső száműzetésben. • ... és 1990-ben. Nagy műveltségű ember volt: egyetemi tanár, jogtudományi doktor, mérnök, közgazdász, több nyelven beszélő tudós. A kádári időszakban azonban soha nem juthatott egyetemi katedrához, tanulmányait nem publikálhatta. Élete utolsó esztendejét is beárnyékolta, megkeserítette a „kárpótlás”, amely végül is visszájára fordult. Nyolcvanhárom éves korában halt meg. Dr. Perbíró Józsefre emlékezünk ezzel a sorozatunkkal. HETI SOROZATUNK Töprengés a kerékbetörésről • Meghitt sarok a kiskunfélegyházi börtönben. Szeretnék egyszer elzarándokolni a kiskunfélegyházi börtönmúzeumba. A látogatáshoz akkor kaptam kedvet, amikor a kiállított, egykor célirányosan használt eszközökről kezembe került ez a felvétel. A kerékbetörés, mint ítéletvégrehajtási módozat, jó pár éve töröltetett a büntetés-végrehajtási gyakorlatból. Nemcsak anti- humanitása okán, de hol is találnánk manapság egy valamirevaló bognárt, aki ilyen műemlék számba menő kerekecskét összehozna . .. Ámbár, ahogy így év végén, becsületes magyar állampolgárként adóügyeimet intéztetik velem, mindegyre beugrik emlékezetembe a kerékbetörő kézi készülék. Meg az a vidám móka, ahogy alkalmazhatták. A két derék hóhérlegény — feladatuk magaslatán — gurigáznak vele. Persze, a bűnös, az kettejük között, a földön. Namármost! Mekkora szakértelem, hogy úgy mondjam: a szakma művészi űzésének igénye kellett ahhoz, hogy az a vágóvas éppen akkor legyen ott, ahol lennie kell! Sem nem előbb, sem nem később: pont akkor, és ott, ahol a delikvens nemesebb (ezáltal sebezhetőbb) szervei helyezkednek el. . . Lefordítva a helyzetemre: az csak természetes, hogy a betegségem idejére járó táppénz hónapok után érkezik meg. Kikoplaltam, ugyanis zsír- és cukormentes diétára fogott az orvosom, így még jól is sült el a kényszerű várakozás. Csakhogy az adót év végén, a karácsonyi felkészülés idején vonták le, merthogy ami nem jár a dolgozónak, az nem jár . . . No, mindegy. Új év, új adótörvény. Becsületes állampolgár adózik, mert ugye, ezért van. Csak tudnám, hogy az a deresszerű pad, rajta a szöges mángorlóval az idei esztendő melyik meglepetését fogja majd év végén eszembe juttatni? Nagy Mária
