Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-30 / 25. szám
Lakitelek • Szentkirály • Tiszaalpár Tiszakécske és Vidéke ' >' Wm&wbM^ *xm$& <t ' *' ' *< '*'' „ r; í - '*>'*\ ■£ *&'*&"** '. ...í.mvxtmv ^ / <v,s~'w6,‘ MILYEN JÖVŐ VÁR A KÉCSKEI SZAKMUNKÁSKÉPZŐRE? Az osztályfőnöki órákat a pincében tartják Soha nem tartozott a tiszakécs- kei szakmunkásképző iskola az elkényeztetett oktatási intézmények közé. öt éve ugyan önállósodott, helyzete azonban nem sokat javult. Jelenleg 224 diák tanul itt, egyebek közt mezőgazdasági gépszerelő, lakatos, esztergályos és cipőfelsőrész-készítő szakmát. Hasonlóan a megyében lévő többi szakmunkásképzőhöz, ebben az intézményben is az idei és az elkövetkező tanév legnagyobb gondja a gyakorlati oktatás megoldása. A vállalatok sorra mondják fel a képzést, a kisiparosok sem szívesen vállalnak tanulót, az iskolának pedig nincs tanműhelye. A mai napig kérdéses például, hogy mi lesz az esztergályosokkal, a kőművesekkel, a burkolókkal vagy a cipőfelsőrész-készítőkkel. Az utóbbi szakmából már az idei őszön nem indítanak első osztályt. Megoldás lenne, ha az iskola, közösen a Start Kft.-vel, amely eddig vállalta a gyakorlati képzést, vásárolna gépeket. S ha emellett még önálló tanműhely is lenne, meg tudnák teremteni a cipészszakma tanításának a feltételeit. Egyelőre azonban mindez csak álom. A valóság viszont az, hogy a szakmunkásképzőnek még elegendő tanterme sincs. Éppen ezért a nem messze lévő diákotthontól bérelnek 2 tanulószobát, a gépszerelők elméleti oktatása a Solohov Tsz műhelyében folyik, az osztályfőnöki órákat pedig a pincében tartják. Ezenkívül hiányoznak az iskolából a raktárak, szertárak és a szociális helyiségek. Nincs öltöző, mosdó, nincs tornaterem. A testnevelésórákat ősszel a sportpályán töltik a diákok, télen pedig a gimnázium sportcsarnokában, vh r?TrfO'n\??o ; rr r *-r • A szakmunkásképzőben — a gondok ellenére — zajlik az élet. A novemberben rendezett iskolai Ki mit tud?-ot — láthatóan — a diákok nagyon élvezték. valamint havi egy alkalommal a termálfürdőben. A szakmunkásképző iskola vezetői tavaly már kérték az iskola bővítését. Elkészült a beruházási koncepció, mely szerint két lépcsőben lehetne a fejlesztést megvalósítani, s ez 22 millió 200 ezer forintba kerülne. Sajnos, minden eddigi elképzelésről csak feltételes módban lehet beszélni, s a mostani gazdasági helyzetben ennek a mostoha sorsú iskolának igen kicsi az esélye a felvirágoztatásra. Pedig nagy szükség lesz rá, hiszen tapasztalható: egyre több 14 éves nem jut be semmilyen középfokú intézménybe. Az iskola vezetői ennek ellenére bizakodnak, s a lehetőségek bővítésén gondolkodnak. Éppen a napokban nyújtották be az önkormányzathoz — dr. Károssy Gyula helyi képviselő ötlete alapján — egy 20 fős gazdaiskola tervezetét. Lévén mezőgazdasági jellegű terület Tiszakécske, lakói is elsősorban a mezőgazdasággal foglalkoznak, az új iskolában az egyéni gazdálkodáshoz szükséges növénytermesztési, állattenyésztési ismereteket tanítanák, a lányok pedig háztartási, egészségügyi, a házi beteg- gondozással kapcsolatos tudnivalókat sajátítanák el. Mindehhez, persze, tárgyi és személyi feltételek kellenek, melyek megteremtéséhez az önkormányzat segítségét várják. A napokban ülésező kulturális bizottság tagjai mindenesetre jónak tartják az ötletet, és megvalósítását javasolják. ....... b.,mw„ A vadászat nem a kiváltságosoké? Több a munka, mint a szórakozás — állítja a mester Nem tudom, ki hogy van a vadászattal, nekem ehhez a tevékenységhez soha nem jött meg a kedvem. Igaz, szeretem a vadhúst, de hogy magam lőjem le a pecsenyénekvalót, még a gondolattól is irtózom. Velem ellentétben, persze, nagyon sokan vonzódnak ehhez az időtöltéshez. A téli hónapok alatt nemegyszer találkoztam Kécske és Szentkirály határában vadászruhás férfiakkal, puskával a vállukon. Váj on mit lehet élvezni a vadászatban, gondoltam sokszor, és kérdésemmel felkerestem a kécskei vadászszövetség elnökét, Fésűs Sándort, aki 21 éve vadászmestere a területnek. — Hogyan lehet valaki vadász? — érdeklődtem a mestertől. — A leendő vadásznak — a számára szimpatikus társasághoz — be kell adnia egy tagfelvételi kérelmet, s utána bizonyítania, hogy ő tényleg szereti ezt a természetjáró sportot. Azaz részt kell vennie a vadtenyésztés és vadbefogás munkálataiban. Tudni kell ugyanis, hogy a vadászatban több a munka, mint a szórakozás. Végül a közgyűlés dönt arról, hogy a jelentkező alkalmas- e arra, hogy tagja legyen a társaságnak. — Mitől lesz alkalmas? — A felvétel az illető beosztásától teljesen független. Feddhetetlen előéletű, nagykorú, jó egészségi állapotú ember lehet vadász, s a magánéletében is erkölcsösnek kell lennie. A tagjelölt 6 hónapig tanul: az elméleti tudnivalókat a szakirodalomból, a gyakorlatot pedig kinn, a területen ismeri meg. Közben fegyver- és lőszerismereteket is elsajátít. Hat hónap után állami vadászvizsgára hívják, ahol bizottság előtt tesz tanúságot a tudásáról. — A vadászatot inkább úri szórakozásnak tekintik. így van? — Egyáltalán nem. A mi társaságunknak például két volt párttitkár és három orvos tagja van, a többiek munkások és tsz-nyugdíjasok. Nem gondolom, hogy a vadászat a kiváltságosoké. Nekem egyébként mindig arra volt szükségem, hogy olyanok kerüljenek közénk, akik a vadgazdálkodási feladatokat is ellátják. — Költséges ez a szenvedély? — Eléggé. A belépési díj 20 ezer forint, az éves tagsági díj pedig 2 ezer forint. Ezenkívül minden évre vadászjegyet kell váltani, valamint balesetbiztosítási díjat fizetni. S még nem említettem a ruházatot, puskát, lőszert, aminek az ára a pár évvel ezelőttihez viszonyítva a tízszeresére nőtt. — Mit kapnak ezért cserébe? — Egy vadászidényben, amely októbertől január végéig tart, körülbelül 4 nyulat és maximum 25-30 fácánkakast. — Ha egy vadász vadhúsra éhezik, kimegy a mezőre és lő magának egy nyulat? — Nem ilyen egyszerű. Apróvadat, nyulat és fácánt csak társas vadászaton lehet elejteni, vízi vadat és dúvadat egyénileg is. — Hogyan osztoznak a zsákmányon? — Nagyvadászatokon terítékre kerül 60-80 darab nyúl, 100-200 fácánkakas. Hogy ki hányat lő, az szerencse és ügyesség dolga, a zsákmány elosztása viszont egyenlően történik. Egy vadász 1 nyulat és 2 fácánkakast vihet haza. • Együtt a hajtők. Vajon ők is vadászkalandokról beszélgetnek? — Mindezeket tudva, gondolom, nem a legjobb barátságban vannak az orvvadászokkal. — Mi óvjuk és féltjük a területünkön élő természetes és az általunk nevelt vadállományt. Már több esetben értünk tetten orvvadászokat. Az egyik például éjjel indult vadászatra: gépkocsiból fényszórózott és 0,22-es puskát használt. Tavaly ősszel a lakiteleki vadőr hangtompítóval felszerelt kispuskás orvvadászokat tartóztatott fel. Ugyanitt egy 3 fős csoportot ért tetten a helyi rendőrség. A terepjáró kocsijukban 3 lőtt fácánt, 5 nyulat és egy őzet találtak. Többször kaptunk el mi is légpuskás orvvadászokat éjszakai fácánozás közben. — Vannak, akik békésebb eszközöket használnak. — Igen. Százával szedjük le a hurkokat. Sajnos, sokszor találunk hurokban hagyott, többhetes, megromlott vadat. Ebben az a legveszélyesebb, hogy válogatás nélkül pusztítják a fácántyúkot, a gidáját nevelgető őzsutát és az őzbakokat. — Sokan vadásznak titokban? — Egyre többen. — Vajon miért? — Egyrészt az -lehet az oka, hogy elszaporodtak az illegális fegyverek. Ausztriában bármilyen vadászfegyvert megvásárolhatnak, a határon való becsempészése okoz csak rizikót. — Említette, hogy több a munka, mint a szórakozás. Mit dolgozik egy vadász? — A vadászaton kívül a holtidényben komoly feladatokat old meg. A hétvégék programja a magaslesek, etetők készítése, valamint a fácánnevelés. A fácánnevelő telepen 3 hónapig kell ügyeletet tartani: nappal a hivatásosoknak, éjszaka a sportvadászoknak. — Furcsa. Fölnevelnek több ezer fácánt, majd szabadjára engedik a madarakat, hogy vadászhassanak rájuk. Mi ebben a jó? — A természetet, erdőt, mezőt szerető emberek vágyódnak a vadászat után. Leköti őket a vadállomány megismerése, a puskához való vonzódás. A vadász a társaságot is szereti. Nyáron, egy-egy munka után a munkát bográcsban főtt halászlé és jó beszélgetés követi. Főleg vadászkalandokról esik szó, a vadászok közt ugyanis nem téma a politika és a nők. — benke — ALAPÍTVÁNYKLUB A LAKITELEKI ÉNEKKAR BÜTORAI KÖZT Akik keresik a helyüket A lakiteleki Horizont Ifjúsági Klub 1986-ban azzal a céllal indult, hogy egy összetartó közösséget szervezzen. Egy év múlva azonban a klub csődöt mondott. Nem sikerült elérni, hogy a közösség önálló kezdeményezésként működjön: egy idő után bekerült a művelődési ház vérkeringésébe, s szinte azonnal vérrög akadt az útjába. Ennek megismétlődését szeretné elkerülni a jelenlegi Alapítványklub, amely nevéhez méltón — függetlensége megőrzése végett — létrehozta az Oltalom Alapítványt. — Az Alapítvány elsődleges célja az önfenntartás, de később megerősödve, szeretnénk túllépni a klub keretein, s támogatni másokat is — hangoztatja a közösség vezetősége, köztük Labancz Zita, La- bancz István és Veréb József. Jelenleg a péntek esti összejövetelek a lakiteleki énekkar bútorai közt zajlanak, a régi könyvtárépületben. A művelődési ház bezárta után sem illemhely, sem kézmosó nem áll a résztvevők rendelkezésére, rezsidíj viszont van. Szerencsére, az önkormányzat és a polgár- mester szívügyének érzi a közösség fenntartását, egyebek közt 40 ezer forintos kezdőtőkét szavaztak meg az alapítványnak. A klub vezetői szeretnének egy saját épületet, ahol találkozhatnának a fiatalok. Ennek érdekében építkezni akarnak. A telek már megvan, 3 ezer négyzetméternyi és közművesített. A tervek is készülnek. Ha felépül a ház, bármely korosztálybelinek lehetősége lesz, hogy itt barátot, eszmetársat, beszélgetőpartnert találjon. — Célunk — mondják a vezetők — kimozdítani a fiatalokat a tévé és a video elől. Elhívni azokat, akik keresik a helyüket. A klub tagjai nem ragaszkodnak a merev programokhoz. Az előadók a közösségből kerülnek ki. Néhány téma az eddigiek közül: Mi a szerelem?, Ufológia, Te milyen voltál kiskorodban? Nagyanyám szerelmes levei. — Ez a klub életképes — állítják önmagukról —, sőt, egyre erősebb a kezdeményezés. Külön bizonyításra, úgy érezzük, nincs szükség, mert létezésünk, eddigi munkánk, eredményeink önmagukért beszélnek.” Ha Önök is így gondolják, az Oltalom Alapítvány számlaszáma: Laki teleki Takarékszövetkezet 259-98315-10184. Koczó Ildikó Hol, mikor vehető fel a nyugdíj? • Nyugdíjra várva. A fizetést is egyre nehezebb beosztani, hát még a kisnyugdíjakat. Érthető, hogy az idős emberek nemcsak ráér- tükl„n, hanem kényszerből is lesik azt az órát, mikor kapják az újabb utalványt. Igaz, ezt az egész évre szóló kifizetési naptárból dátum szerint jól tudják, s a tiszakécskeiek azt is, ha pénzt akarnak látni, azon a napon — történjen bármi — otthon kell maradni. Ugyanis a helyi postánál udvariasan figyelmezteti őket a tábla, hogy ott nyugdíjkifizetés nincs. Jó néhány idős ember már a hivatalban megkérdezte az okot. A válasz rövid volt: központi rendelkezés. Valóban? Érdeklődtünk a Szegedi Postaigazgatóság illetékesénél. — Valamennyi postai küldeményre vonatkozik — tehát levélre, csomagra stb. —, hogy ott kell kézbesíteni, ahová címezték. A nyugdíjakat is házhoz viszik, meghatározott ütemterv szerint. Egyébként Tiszakécskén 11 nap alatt kell a címzetthez eljuttatni. Ám ha valaki nincs otthon a kiértesített napon és másnap sem, sőt, meghatalmazottat sem talál a kézbesítő, akkor a nyugdíj a postán felvehető. De felvehető kivételes, indokolt esetben is. Valószínű, hogy az említett kiírás emiatt született, mert sokan éltek a kivételes lehetőséggel. Ha a tájékoztató naptárban szereplő nyugdíjkifizetési napon valaki biztosan nem tartózkodik otthon — kórházba kerül, üdül, beutalót kap — akkor a kiírt nap előtt is felveheti a járandóságát. Ettől egyetlen hivatal sem zárkózhat el — mondta Tóth László postaosztályvezető. p. s. Egészségvédő családnapok A tiszakécskei Napfény Egészség- védő Egyesület február 8-án és 9-én a helyi Arany János Művelődési Központban egészségvédő családnapokat rendez. Szombaton 10 órakor Életünk és ételünk, lélegzünk és létezünk címmel jógabemutató és -tanácsadás lesz. Az előadó Kártyikné Benke Etka és Császárné Benke Mária. Délután 2órától az Országos Egészségnevelési Intézet természetgyógyászati kutató és információs programjának vezetője, dr. Tamasi József arról beszél, a természetes életmóddal az idős korban hovezetőségének tagja Az egészséges táplálkozás alapja a vegyszermentes termelés címmel tart előadást. Délután a biogazdálkodás feltételeit ismerhetik meg az érdeklődök. Mindkét napon, az előadások után, reformételekből kóstoló is lesz, ami után a nedű gyógytea. A konyha- művészet vezetője Mindszenti László- né, a kiskunfélegyházi Sanitas Egészségvédő Egyesület titkára, segítői pedig a „Napfény” tagjai. A családnapokon biotermékekből gyógyteák. fűszerek, méztermékek, kozmetikai cikkek stb. —bemutatót és vásárt is rendeznek. Nagygyűlés A kisgazdapárt tiszakécskei helyi szervezete nagygyűlést tart február 5- én, 17 órakor a művelődési központban. A gyűlés témája: a kárpótlási törvény végrehajtásával kapcsolatos tájékoztató a szövetkezeti törvény ismeretében. Előadók: dr. Medvcgy Pál ügyvéd, dr. Pásztor János jogtanácsos, Popovics Béla agrármérnök szakközgazdász. Jegyzői pályázat Eredménytelen volt a tiszakécskei jegyzői állásra meghirdetett pályázat, ugyanis a megadott határidőre egyetlenjelentkező sem akadt. Emiatt a testület következő ülésén várhatóan — új pályázat kiírásáról fog dönteni. Tavaszra elkészül a pékség Lakitelek egyik forgalmas helyén, a piactéren jó ütemben halad a pékség épitése. A magánvállalkozó háromszáz négyzetméter közművesített területet vett meg a helyi önkormányzattól A tervek szerint ez év tavaszán elkészül a valószínűleg 18 millió forintba kerülő beruházás, s akkor valóban friss és meleg kenyeret, pékárut vásárolhat a lakosság. Az oldalt szerkeszti: Benke Márta AZ ELSŐ KÖZMEGHALLGATÁS TISZAALPÁRON Miért kell a lakásokat eladni? Az új esztendő első hónapjában tartotta meg a tiszaalpári önkormányzat az első közmeghallgatást. Novák Lajos polgármester arról tájékoztatta a művelődési központban megjelenteket, hogy tavaly az önkormányzat 94 millió forinttal gazdálkodhatott, a bevételből 66 milliót az intézmények működtetésére, 14-15 milliót fejlesztésekre költöttek, 13-14 millió forint pedig megmaradt 1992-re. A fejlesztésen belül az útépítés és az öregek gondozását szolgáló otthon kialakítása volt a legjelentősebb. Ebben az esztendőben 103-104 millió forint bevételre számít a tiszaalpári önkormányzat; 81-82 milliót szánnak az intézményekre, 13-14 milliót fejlesztésre, és tartaléknak marad 9 millió forint. Szükségessé vált mintegy ötven új építési telek kialakítása, csapadékvíz-elvezetési gondokat kell megoldani, szilárd burkolatú út szükséges a szeméttelepig, járda az öregek otthona irányában, és a hősi emlékművekre kell még költeni a többi között. A lakosság jelen lévő képviselői számos fontos kérdést tettek föl a képviselőknek. Túri József a járdakeret igazságosabb elosztását kérte, mondván, akad olyan utca, ahol mindkét oldalon ki van kövezve a gyalogjáró, másokban pedig egyik oldalon sincs. A gyerekeket rémisztgető kóbor kutyákra is fölhívta a figyelmet. Bodor Lajos azt tudakolta, hogy a hajdani önkormányzati (községi) tulajdonú földeket visszaszerzi-e a falu vezetősége? Megkérdezte, ki lesz a pávakör nemrég elhunyt vezetőjének, Melegdi Sándornak az utóda, mert nagy kár lenne szétszéledésre ítélni a sikeres együttest. Dr. Fekete Ferenc körzeti orvos a többi közt fölvetette: miért nem dolgoztatják meg azokat, akik rendszeresen szociális segélyt kérnek, hogy mintegy ellenértékét adják annak, amit kapnak? Javasolta, hozzanak létre munkaközvetítő szolgálatot, ahol például napszámosokat közvetítenének helybéli igények szerint. Kocsis Pál az önkormányzati tulajdonba került lakások eladásáról érdeklődött. Álláspontja szerint nem szabad azokat olcsón eladni azoknak, akik benne laknak, ugyanis ha majd a szakemberek következő generációját akarja a község megtelepíteni, akkor majd a mostani eladási ár többszöröséért tudnak csak szolgálati lakást vásárolni. (E témáról olyan vélemény is elhangzott a széksorokban, hogy miért kell egyáltalán eladni a lakásokat? Meg kellene őket tartani önkormányzati tulajdonban a község szakemberfogadó készségének megőrzésére.) Mit tud tenni az önkormányzat a tsz-ekből való vagyonkilopás ellen? — kérdezte szintén Kocsis Pál. Fricska Istvánék kifogásolták, hogy a Zalka Máté utca átkeresztelése előtt nem kérdezték meg az ott lakókat, nekik mi a véleményük. Barna Sándor azt kérte, Tiszaalpár önállóságra törekedjen az ivóvízellátásban — és még számos más kérdést is fölvetettek a közmeghallgatás résztvevői. Választ a képviselőktől, illetőleg a polgármestertől és a jegyzőtől kaptak. Az önkormányzati lakásokat forgalmi , értéken kívánják eladni a bennük lakóknak. A tsz-vagyon vezetők általi szétlopkodása ellen a tagság tehet, álljanak sarkukra az emberek. Az utcanevek megváltoztatásakor nem tartották szükségesnek az ott lakók megkérdezését. A szociális és munkanélküli-segélyből élők számára közmunkákat fognak szervezni. A Holt-Tisza tulajdonjoga még tisztázatlan — erre vonatkozó kérdések is elhangzottak —, de az önkormányzat mindenképpen igényt tart a vizekre. Tiszaalpár nem kiván részvényese lenni annak a részvénytársaságnak, amely úgymond be akarja kebelezni a Tiszakécske—Alpár regionális vízellátó rendszert is, hanem önálló lesz — hangzott el a sok kérdés és sok válasz közt a tiszaalpári közmeghallgatáson. A. T. S
