Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-30 / 25. szám
8. oldal, 1992. január 30. PBTÖFS NÉPE HOGYAN SZERVEZTÉK ZSANÁN A TSZ-T? Bálái F. István riportja — Walter Péter fotói Kutyalánc és pisztoly Éjszakai terrorbrigádok Ekkora lánc volt a kutyán — mutatja Dudás Erzsébet. • Gáspár Imre: Éjszaka törtek rá a szüléimre. Véres lett a feje „Lintner László: I96l-ben, azon a bizonyos napon, Dudás Mihály tanyáján jöttek-mentek a téeszszer- vezők. Mondta, hogy ő nem ír alá, és ezután nem is erőltették. Majd jött a felperes egy másik személlyel, tehát ketten voltak, de a másik személyt nem ismerem. Én az istállóban voltam, és zajt hallottam az udvarból. Ekkor kimentem, és a felperes a kutyájáról levette a lánIgy történt. Ezek voltak a lenini önkéntesség ismérvei. Ma már csak elképzelni tudjük azt a légkört, amelyben jött-ment idegenek szállásolják be magukat hívatlanul a tanyákba, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, esznek- isznak, majd megverik vagy megveretik a szállásadójukat, ha az nem akar kolhozparaszt lenni. A nevek nem fontosak. Zsanán a felsoroltak, másutt mások tették ugyanezt. Lejárt az idejük. A hetvenes években — egy iskolában, óraközi szünetben — kolléganőmmel vitatkozva politizálgattunk, s ő, aki a pártalapszervezet vezetőségi tagja volt, kifejtette: „A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején valóban történtek atrocitások a falvakban, de ezeket a hibákat a párt kijavította. Egy évtizeddel később viszont, a téeszszervezés idején, teljesen önkéntes alapon, a lenini elveknek megfelelően ment a dolog. A szervezők nem alkalmaztak erőszakot, módszerük a meggyőző érvelés volt. ” Tudtam, hogy a párt hivatalos álláspontját mondja. Annyit jegyeztem meg, hogy úgy látszik, nem ugyanarra a szemináriumra jártunk, mert nagyanyám történelemóráin én másként tanultam... Csak gondolatban fűztem hozzá, hogy 1956 után, egy romokban heverő társadalom parasztjai ellen nem is nagyon kellett erőszak. Többnyire valóban elég lehetett a határozott, erőfitogtató fellépés is. Hisz a tanyák és falvak népe jól emlékezett még az ötvenes évek elejének bőrkabátos ávósokkal körülvett padlássöpréseire, s abban a légkörben, amelyben szinte még hetente akasztottak föl embereket politikai indítékból, sokan aláírták, amint a városból jött elvtárs először vonta össze szigorúan a szemöldökét... Élnek közöttünk, nem is kevesen, akik nemcsak hallomásból ismerik, hanem átélték ezt a keserű valóságot. Akiknek ma könny tolul a szemükbe, ha apáik, testvéreik, barátaik, vagy a maguk szenvedéseiről beszélnek. S ma már beszélnek. Egy valóságbizonyítás előzményei A zsanai parasztok szólaltak meg. Eredetileg csupán egyetlen személy ellen emelték föl a szavukat. Egyetlen ember ellen, akiben harminc év távlatából felismerni vélték azt a téeszszervezőt, aki annak idején „bepofozta” őket a közösbe. Az illető tiltakozott: nem ő volt! Rágalmazási pert indított, s a Szolnok Megyei Bíróság — ott tárgyalták az ügyet — igazat adott neki. Nem bizonyosodott be, hogy ő ütött. Úgy gondoljuk, hogy a történet szempontjából nem is ez a fő kérdés. Tiszteletben tartjuk a bíróság ítéletét, tehát nem a per, illetve nem annak kimenetele érdekel bennünket. Hanem az ott elhangzottak. Közellátást veszélyeztető bűntett Hatvani Gábor már a 68. évében jár, de tizenötöt bátran letagadhatna. Zsanán, a III. kerület 77. szám alatti tanyáján ma is hét növendékbika hízik, s már majdnem teljesen kész az új ház, amit a. régi mellé .épített. — Úgy gondoltam, hogy ezentúl a sajátomon gazdálkodók majd mondja —, hisz valamikor is az enyém volt az a terület, amit most a téesztől bériek. Ha itt tartósan berendezkedünk, kell az új épület. — Dudás Mihállyal, akit itt a téeszszervezés során csúnyán cot, és megütötte Dudás Mihályt. A fejére ütött, egy ütést én is láttam, véres lett a Dudás Mihály feje. Ezután mindannyian bementünk a házba .,.. Dudás a nevelőapám volt. Állandóan ment a szöveg, hogy írjon alá Dudás bácsi! Ő azonban nem volt hajlandó aláírni. .. Amikor bementünk a szobába, a felperes mondta, hogy itt van nála a pisztoly a farzsebében ... Dudás Mihály kb. 5-6 éve már meghalt. A felperes két éjszaka aludt ott. .. Ezután a két nap után Dudás Mihályt betették az autóba, és bevitték a tanácsházára. Három napra rá hazahozták, s otthon aláírta a belépési nyilatkozatot. Mondta, hogy a tanácsházán megverték, de hogy ki, erre nem tudok válaszolni.” Dudás Mihály lánya, Ádám Jó- zsefné Dudás Erzsébet nem akart a bíróságon tanúskodni. Félt. Félt, hogy nem veszik fel a lányát az óvónőképzőbe ... Most is csak hosszas rábeszélés után mondta el, hogy mire emlékszik: — Kislány voltam. Két éjszakát töltöttek nálunk az agitátorok. Emlékszem rá hogy kutya is volt velük, s többször is emlegették a pisztolyt. Én kiabálást és dulakodást hallottam az udvarról, s később láttam, hogy véres apám feje. Engem akkor az agitátorok utasítására el is vittek a házból, rokonokhoz. Hagyjuk az egészet. Nem szívesen beszélek róla. A kutyán lánc is volt, tudom, emlékszem rá. Ennyi. Ennyit mondhatok. S' Éjszaka törtek rájuk A zsanai téeszszervezés Gáspár C. Benő tanyáján fejeződött be. Éia, Gáspár Imre, aki ma Kiskunhalason, az alsószállási tanyavilágban él, így idézi fel azokat a napokat: — Nálunk kvártélyozták el magukat az agitátorok, s ha megérkeztek a téeszszervezésből, nálunk ettek, ittak, aludtak. Apámat mindeközben nem nagyon zaklatták, s ő nem is írt alá. Mivel a hívatlan vendégek miatt nem fértünk el a házban, mi gyerekek, fiatalabb fiúk — nyolcán voltunk testvérek — a nyári konyhában aludtunk. Az egyik éjszaka apám és anyám hálóingben, sírva jöttek le. Elmondták, hogy aláírtak, beléptek a téeszbe. A szervezők alvás közben, éjszaka törtek rájuk. Összecsomagoltak a szomszéd szobában, s átzörgettek hozzájuk, pedig ők már aludtak. Kérték, hogy írjanak alá. Apám mondta, hogy nem. Erre hálóingben kihajtották őket az udvarra, a téli éjszakába, s azt mondták: Ha nem írnak alá, hát nem. De most elindulnak, bemennek Zsanára, a tanácsházára, s ott majd aláírják a nyilatkozatot. A község legalább négy kilométerre volt, apámék megfagytak volna, ha úgy kell bemenni. Aláírtak. Én így emlékszem, nekem így mondták a szüleim, még azon az éjszakán. Áz agitátorok pedig eltűntek a sötétben. így fejeződött be Zsanán a téeszszervezés. • Hatvani Gábor: Az ajtórésen át láttam, amint fültövön vágták Dudás Mihályt. úgy tudom — jehovista prédikátor Kelebián. Nem jött el a tárgyalásra, egészségi okokra hivatkozva, de magnóra mondta, meg leírta a dolgokat. Nem érdekelte a bíróságot. Éjjel fél tizenkettőig győzködtek ott, de nem írtam alá. Fültövön vágták... — Amint éppen távozóban vagyunk, a folyosóról egy félig nyitott ajtón át beláttam az egyik szobába, ahonnan kiabálás hallatszott. Dudás Mihály bácsit láttam a széken ülve, s vele kiabált egy ember. Meggondolta?! Mög, az anyád úristenit, de most már azért sem írok alá, mert mögütöttél! Álljon a falhoz! A fal felé fordulva! Akkor odaállt Dudás Mihály — folytatja Hatvani Gábor — s láttam, hogy kétoldalról fültövön vágja az az ember. Menjünk innen gyorsan, mondom a feleségemnek, s irány haza. Tudom, hogy később az Erdősi tanácselnök kiment a Mihály bácsi testvéréhez, Dudás Andráshoz, hogy beszéljen a bátyjával, mert már ő, mármint Erdősi, sajnálja, hisz nagyon meg fogják verni, ha nem ír alá. András akkor beszélt is a testvérével, de megmondta, hogy míg itt a tanácsházán zaklatják — ő ismeri a bátyját — akármi lesz is, nem fog aláírni. Akkor hazaengedték Dudás Mihályt, de később a saját házában szálltak rá. A nevelt fia és a lánya látták is, amint kutyalánccal félemlítik meg, megütik, s.pisztolyt is emlegetnek. Akiről mi úgy gondoltuk, hogy mindezeket elkövette, annak a nevét mondtuk meg a halasi MDF-vezetőknek, akiket ő rágalmazásért beperelt. Amit elmondtam, elmondtam a bíróságon is. Az alábbiakban a tárgyalási jegyzőkönyvből idézünk: Voltak visszaélések... megvertek, már együtt ültem a kiskunhalasi ügyészség fogdájában is, 1952-ben — folytatja, rátérve a három évtizeddel ezelőtti eseményekre. —• Mindkettőnket kuláknak nyilvánítottak. Arra már nem emlékszem, hogy ő miért volt a fogdában, engem a közellátást veszélyeztető bűntett miatt csuktak le. Az volt a vád ellenem, hogy a sertéseimmel etetem a gabonát. A sajátomat adtam nekik. De hisz valamit adnom kellett, hogy hízzon az a tizenhat disznó, s ne haljon éhen a három koca. Ezért lecsukták az embert. Ilyen idők jártak. — Ezerkilencszázhatvan-hat- vanegyben, a téeszszervezés idején, sok környékbeli gazda az én tanyámon gyűlt össze, hogy megbeszéljük á dolgokat — folytatja. — Voltunk itt néhányan, mint Dudás Mihály, Dudás András, Dudás Zoltán, Bartek Károly, Ordögh István, Gazdag Elek, Gazdag Lajos, Gazdag Károly, Modok László, Gáspár C. Benő és én, akik úgy döntöttünk, hogy nekünk nem kell a téesz, nem lépünk be. A hatöles úton megyünk... — Egyszer, valamikor hatvanegy januárban, havas időben — mondja — kijött hozzánk szánon egy rendőr meg egy másik ember azzal, hogy menjünk be a tanácsházára. Ázt mondta a feleségem, hogy ha be kell menni, hát menjünk, de jön ő is, s visszük a kisfiúnkat, Zoltánt. S nem ülünk föl az ő szánjukra, hanem a miénkbe fogunk be, avval megyünk. Úgy is lett. Amint elindulunk — folytatja Hatvani Gábor —, mondják, hogy ne a kövesúton menjünk. Kérdeztem, hogy miért, de csak hümmögtek. Az úgynevezett hatöles úton mentünk be a faluba. Kerülővel vittek be bennünket Zsanára, nem tudok másra gondolni, minthogy azért, hogy a nép ne lássa: Hatvani Gábort rendőrrel viszik. Erdősi István volt akkor a tanácselnök. Ma — „Tóth Ferenc: Én a téeszszerve- zésben nem vettem részt... mint a Hazafias Népfront titkára mentem ki a környékre szétnézni. Borotán is voltak visszaélések, az akkori áldozat később téeszelnök lett, nagy meglepetésemre. Amikor Zsanára érkeztem, a tanácsházára mentem, akkor a tanácsházán lettem figyelmes a gyermeksírásra. . . . Ekkor szóltam, hogy hívják ki a tanácselnököt. Ki is jött Erdősi István. Ő azt mondta, hogy vannak itt más vezetők, de azok nem jönnek ki, menjek haza szépen és ott intézkedjem. Én akkor azt mondtam, hogy tájékoztatni fogom az országos tanácsot a történtekről. Nem tudtam, hogy ki volt bent, csak később hallottam róla, hogy a Hatvani Gábor és a kisfia. Az országos tanácsban mondtam, hogy hivják vissza azokat, akik visszaéléseket követtek el. Később ez meg is történt. Többek között egy Némedi nevezetűt hívtak így vissza. ... A Némedit később ismertem meg, feltűnt a hasonlóság közte és a felperes között.” „Bábud Károly: A téeszszerve- zéssel kapcsolatban el kívánom mondani, hogy kocsival mentem ki Zsanára. Bementünk a tanácsházára, és ott láttam egy idős parasztembert, aki háttal ült nekem. Ott négyen vagy öten voltak még kívüle, s azt láttam, hogy valaki rálépett a lábára és arcul csapta ezt az idős embert. Ekkor én megálljt parancsoltam. Ez az illető Vincze György volt, őt később felfüggesztették és elküldték onnan. Nem tudom megmondani, hogy hívták az idős embert. A vezetékneve az Dudás volt, talán Zoltán, de ebben nem vagyok biztos. A vezetéknévben azonban igen. Dudás volt. Úgy tudom, hogy már meghalt az illető.” „Mészáros István: ... Amikor engem megvertek a téeszszervezés- sel kapcsolatban, akkor a felperes nem volt ott... Éngem 1961 tavaszán vertek meg.... Aláírtam a belépési nyilatkozatot, de a munkát nem vettem fel. Vadőr voltam.” „Tóbiás Károly: A kiskunhalasi pártbizottság munkatársa voltam abban az időben, én irányítottam ki azokat az embereket, akiket Budapestről és Kecskemétről küldtek a téeszszervezésre. Körmendi Géza volt akkor a főszervező, a brigád vezetője. A felperes egy nap és egy éjszaka volt kint a szervezésben, de hogy hol, azt nem tudom megmondani. Ezután az éjszaka után eljött a pártbizottságra, s megmondta, hogy neki más munkája van, nem tud részt venni a szervezésben. A vezetők hozzájárultak, hogy kilépjen belőle. Fegyvere nem volt. Kutyája igen, de gondolom, hogy nem láncon, hanem szíjon volt fogva. Az én álláspontom szerint valószinűleg összetévesztették egy illetővel, Némedi Ferenc nevezetűvel.” • Elhagyatott kiskunsági tanya. Százával látunk hasonlókat az utak mentén. Komfortossá tették volna lakóik vagy gyermekeik, ha nem pofozzák be őket a kolhozba, hanem hagyják háborítatlanul gazdálkodni. Vajon hány a néhány mostaninál sokkal fejlettebb — magángazdaságot veszítettünk el?
