Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25 / 21. szám

6. oldal, 1992. január 25. HÉT VÉGI MAGAZIN Folytatódik a Twin Peaks Kyle MacLachlan- Isabella Rossellini társaságában — még magán­célból kutatja a titkokat. A hamarosan újabb 22 epizóddal folytatódó Twin Peaks pontosan úgy indult, mint egy régimódi amerikai szappanopera. Kisváros, gyilkosság, holttest a vízparton, ügybuzgó se­riff ... és a film mégis, már az első negyedórában különbözni kezdett a Daliástól és rokonaitól. Sűrűsödött a rejtély, furcsábbnál furcsább figurák tűntek fel, az atmoszféra egyre ko- morabb lett. És a rendező: David Lynch beavatásának végén egy külö­nös, zavarba ejtő univerzumban ta­láltuk magunkat. Egyszerre volt je­len az amerikai álom és különös hu­morú, érzelemmentes szatírája. A gondtalan, fehér kerítéses, kertvá­rosi idillt és lidércnyomássá neheze­dő mását egy korábbi művében: a Kék bársonyban is markánsan egyé­nire rajzolta. Legújabb filmjében: a Veszett a világban még kevesebbet tart meg a normálisnak látszó dol­gokból, még nagyobb teret szán a ri­asztót, a taszítót, az élet abnormali- tásait felerősítő víziónak. A Twin Peaksben csakúgy, mint a Kék bársonyban, a populáris ameri­kai kultúra hagyományai szerint, éle­sen, elkülöníthetően van jelen a jó és a rossz, az éjszakák és a nappalok, a két szélsőségesen eltérő értékrend. Létező a romlatlan, protestáns etika szabályai szerint élő vidék Ameriká­ja és az éjszakák, a bűn, a perverzi­tás, a kiszolgáltatottság, a titkos szenvedélyekről árulkodó gyilkossá­gok világa. Nem véletlen, hogy Lynch hősei mindig fiatalok, akik a felnőttek tudásának megszerzése, ár­tatlanságuk elvesztése közben sod­ródnak az életveszély, a bűn közelé­be, s ennek olykor áldozatuk is. A feltűnően átlagamerikai, kertváro­si tinédzsereket mérhetetlenül izgat­ják az eléjük táruló titkok, melyek kifürkészése közben persze sok izgal­mas tapasztalatot szereznek. — Az új nemzedék hősei egyszerre vágynak tiszta álmaik megvalósulására és a világ megértésére, azaz a kalandra — mondja Lynch, akinek egyik leg­többször visszatérő kérdése, hogy e két dolog együtt megvalósítható-e? David Lynch, a mai amerikai film­művészet egyik legeredetibb alakja, egy pillanatig sem tagadja, hogy mü­veinek forrása a populáris kultúra és mitológiája. Tökéletes profizmussal, hűvös kiszámítottsággal használja a kommersz elemeit és nyelvezetét, ám a megfelelő pillanatban és mértékben fel is rúgja a tradíciókat és finom át­menettel bevezeti új játékszabályait. Mindezért Lynch világa olyan mon­tázs, amely a legeslegismertebb dol­gok, viszonyok új nézőpontjaira hív­ja fel a figyelmet. A Twin Peaksben is minden részlet ismerős, átrendezé­sük éppen ezért annyira hatásos. A hazai tévésorozatok között ki­vételesnek számít a produkció abban is, hogy hazájában is igen frissnek számít, a Twin Peaks-láz 1990 tava­szán állítólag hurrikánként söpört végig az országon. Elsősorbait a rek­lámokon felnőtt húszas, harmincas generáció körében hódított, ami so­rozatok körében rendhagyó, a művet ismerve viszont nem meglepő. E ge­neráció pontosabban érzi, e trükkök- ben mennyi az igaz és mennyi a va­lódi, s talán tudja, hogyan dolgozza fel a véresen ironikus történet egyik lehetséges „üzenetét”, mely szerint,: „A világ borzalmas, legjobb beleol­vadni saját perverzióink önmegvaló­sításával”. Nem véletlen, hogy a so­rozatot a magyar televízióban is csak felnőtteknek ajánlják. K. J. Kevesebb abortusz Lengyelországban Fokozatosan csökken az abortuszok száma Lengyelországban. A PAP len­gyel hírügynökség jelentése szerint míg 1987-ben még 122,5 ezer terhességmeg­szakítást hajtottak végre, 1990-ben már 60 ezernél kevesebbet. Vélhetőleg ko­moly szerepet játszott ebben az abor­tusztörvény végrehajtási utasításának 1990 tavaszán történt miniszteri módo­sítása. Ennek értelmében a terhesség- megszakitást kérő asszony köteles meg­vizsgáltatni magát saját orvosán kívül még egy nőgyógyásszal, egy belgyó­gyásszal, majd egy pszichológussal. Vissza a hatvanas évek divatjához Minden divat, ami a hatvanas években siker volt. A miniszok­nya és a lófarok, a körberajzolt szem és az op-art. Ami az op- artot illeti, a klasszikus fekete­fehér újabb szín- kombinációkkal bővült. Marad­tak ezen alapszí­nek, de kiegészül­tek a pirossal, a kékkel, a sárgá­val és a zölddel. Meg mindazzal, amit nem sorol­hatunk fel. Pulóverben legkönyebb meg­valósítani az op­art divatot. Ha eleve úgy kötjük, hogy az eleje nagy négyzetes részekből álljon, az illeszkedésnél elütő színű kere­tezés adja a hang­súlyokat. Dekoratív mó­don használhat­juk fel a régi, megunt pulóvere­inket, kötszövött mellényeinket, bolyhos trikóin­kat oly módon, hogy átszabjuk op-art felsőrész- szé. Megoldható úgy is, hogy a régi alapra ráilleszt­jük az új négyze­teket vagy tégla­lapokat, s ha vé­konyabb alap­anyagról van szó, nem is kell kivág­ni alóla a régit. Amennyiben vág­nunk is kell, ala­posan dolgozzuk el a szabásvona­lak mentén a széleket, nehogy a szál felbomoljon. Ilyenkor ajánlatos a pasz- polozás, szegőzés ripsz- vagy bársony­szalaggal, zsenilíával. Ezek a, szegőzé­sek aztán az új holmi dekoratív díszei is lesznek, ha a varrással, tűzéssel, eset­leg gyönggyel tovább hangsúlyozzuk. Az op-art jegyében jelentek meg a két-, esetleg háromszínű anyagból ösz- szeállított szoknyák. A variációknak se szeri, se száma. Egyenes vonalú szok­nyát célszerű kétféle anyagból, négy lapból szabni. A többrészes alj látvá­nyos, ha egy szín különböző árnyalata­it variálja. Op-art szoknyánál is elkép­Kötszövött op-art miniruha. zelhető a szegőzés, de nem kötelező. A hangsúlyt inkább egy elütő színű zseb vagy a szoknya aljára kerülő nagyméretű díszzseb képviselje. Mon­danom se kell, hogy az op-art nagysze­rű lehetőség a kinőtt, kihízott, megunt, lestrapált szoknya újjávarázsolására. Alapszabály, hogy egy összeállításban csak az egyik ruhadarab legyen op-art mintázatú. S a kiegészítő blúz, kabát, szoknya legyen egyszínű, egyszerű, és le­hetőség szerint ismételje meg az op-art holmi egyik elemének színét. Szerencsés, ha az egyik anyagát is módunk van a ki­egészítőben újból szerepeltetni, (kádár) Hölgyeim, hagyják békén a kebleket! Ezt tanácsolja az amerikai kor­mány az idomaikkal elégedetlen lányoknak, asszonyoknak. S hogy még a kísértésnek is elejét vegyék, a szövetségi egészségügyi központ felszólította a plasztikai sebésze­ket, hogy azonnal függesszék fel a szilikonos „mellátalakító” beavat­kozásokat. A vészharangot egy­folytában kongatják: rákkeltő az anyag, melyet — alig látható sebé­szi beavatkozással — a kebelbe juttatnak, amitől „fazont”, a ruhá­ból kibuggyanó „tartást” kap a 0 A hölgynek nincs szüksége plasztikai műtétre. férfiszemnek oly csábos domboru­lat. Egyesek szerint legalább 2 mil­lió, mások szerint 3 millió amerikai nő kereste fel ilyen szándékkal a sebészeket, köztük 80 százalék csak azért, mert elégedetlen volt az ido­mával. Ugyanakkor az is tény — írta a Daily News —, hogy csupán a múlt évben mintegy ezer bírósági ítélet hangzott el orvosok és intéz­mények ellen, akik sorozatban vé­geztek kebelátalakító műtéteket. Dehát mi is ez a csodaanyag? Nos, a szilárd vagy kaucsuk hajlékony- ságú szilikont a hatvanas évek óta használják. A filmcsillagok a meg­mondhatói, hogy nem is eredmény­telenül. Mary Hemingway ennek köszönhetően kapott filmfőszere­pet, Brigitte Nielsen ezért vált kere­sett fotómodellé, és Joan Collins is szupermellhez jutott, bár ő tagadja a beavatkozást. És szilikont kapott Ann Livshits 45 éves asszony is, aki teljesen ismeretlen volt mindaddig, amíg orvosi esetté nem vált; rákot kapott, továbbá 4,45 millió dollá­ros kártérítést. A perben meghall­gatott szakértő szerint „ezek a rák­keltő anyagok tulajdonképpen ka­tasztrófát jelentenek minden nő számára. A poliuretén burok, amely arra hivatott, hogy puhán tartsa a szilikonpárnát, lassankint feloldódik a körülötte lévő szövet­ben, és eközben igen veszélyes anyagot termel, s ez a kisérleti álla­tok esetében rákot okozhat.” Cher, az amerikai szórakoztatóipar csilla­ga volt az egyetlen, aki nyilvánosan is megvallotta kínjait. „Kezdetben rendben volt minden. Boldog vol­tam az új kebleimmel. Aztán rossz álommá vált a dolog, szemölcsök, kelések tűntek fel mindenütt. Meg­operáltattam magam másodszor, sőt harmadszor is. És most pocsé­kabbak a melleim, mint amikor el­kezdtem.” (MTI-Press) Noé bárkája Dél-Franciaországban Noé bárkája áll a dél-franciaországi Castelnau-Montratier falucska papjá­nak kertjében. Az atya 25 éve gyűjti az egzotikus állatokat: ma már több mint 100 fajta állat: papagáj, flamingó, ma­jom, kenguru és sok más — gazdagítja gyűjteményét. Ez páratlan teljesít­mény, amelyet azonban a hatóságok nem értékelnek, sőt szerintük a lelki- pásztor költséges hobbija ellentétes a washingtoni természetvédelmi konven­cióval. A plébános mégis bízik abban, hogy a hatóságok nem fogják bezárni Noé bárkáját. Ezt arra alapozza, hogy a közelmúltban a szakértők megállapí­tották: minden állat jól ápolt. S barát­ságosán élnek egymás mellett, bizo­nyítván, hogy „állat állatnak nem far­kasa”. Ősi ösztönök — mai reakciók Ösztönösen megérezzük, ha a másik ember hazudik. De a kutatók ennél pontosabb magyarázatot keresnek. Svéd tudósok szerint az orrunk közve­títi számunkra a legfontosabb informá­ciókat, hiszen ha valaki nem mond iga­zat, izzad és ezt a szaglószervünk észle­li. A megmaradt ősi ösztön jele sok em­ber őszi költözési vágya is. Ennek az a magyarázata, hogy a barlanglakó őse­ink ilyenkor kerestek maguknak jobb, biztonságosabb búvóhelyet. Az orvosok gyakran találkoznak vá­randós asszonnyal, akinek férje a szü­lés előtt autót vásárol. Ezt a kutatók biológiai okokkal magyarázzák: a leen­dő apa kényszerítve érzi magát, hogy valamilyen módon növelje a születendő gyermek biztonságát. A maguk mód­ján őseink is erre törekedtek. A Nap egy törpe? A csillagászok állítása szerint a Nap egy törpe. Ezt nem is gondolnánk, hi­szen átmérője több mint 1,4 millió km. Ez azt jelenti, hogy a Föld egymillió- szőr beleférne a Napba, amelynek energiatermelése növekszik. (Jelenleg egy másodperc alatt több mint 4 millió tonna anyagot alakít át energiává, felü­letének minden négyzetmétere 65 000 kilowatt teljesítményt sugároz.) Ezzel együtt is, a Nap egy törpe, összehason­lítva az óriáscsillagokkal, amelyek át­mérője akár 2000-szerese is lehet a Na­pénak. Két jól ismert óriás található a télen megfigyelhető Orion csillagképben. Az alakzat bal felső csillaga, a vöröses fé­nyű Beteigeuze átmérője 500-szorosa a Napénak. A kékesfehér Rigel — az Orion jobb alsó csillaga — átmérőjével „csak” 20-szorosan múlja felül a Na­pot, de fényerejével 60 000-szeresen. (FEP) Adózzanak az éjszakai pillangók is! Az államháztartás főkönyvének át­vizsgálása után a holland honatyák ar­ra a következtetésre jutottak, hogy 1992 adóbevételeit mindenképpen nö­velni kell. Az elv korántsem ismeretlen, a megoldás azonban egyedi. Úgy dön­töttek, hogy megadóztatják az „éjsza­kai pillangókat” is. Természetesen nem Brehm állattani példatárát ütötték fel, hanem körülnéztek helyben, és megál­lapították, hogy úton-útfélen ott van­nak a szabad vállalkozók, vagyis a lá­nyok és nem fizetnek. A pénzügyminisztérium szóvivője tisztességtelen versenynek nevezte ezt a fajta kínálati piacot, mondván, ha a bejelentett és ellenőrzött nyilvános há­zaktól szigorúan beszedik a 18 és fél százalékos adót hozzáadott érték cí­mén, itt az ideje, hogy a magányos pil­langók is fizessenek forgalmi adót. A holland pénzügyi kormányzat böl­csességére vall, hogy világosan látja: problémák lesznek az adóalap kiszámí­tásával. „Nincsenek illúzióink arra vo­natkozóan, hogy ebből a pénzből vas­tagszik meg az állam bukszája, de nem is folytatunk boszorkányüldözést — így a szóvivő. — Egyelőre az elv a lé­nyeges: a hölgyeket annak kell tekinte­ni, amik: vállalkozóknak.” A világ legrégibb iparágában, a leg­kisebb csődveszély nélkül. (MTI-Press) Az Aida a Népstadionban Verdi: Aida című operáját hatalmas szabadtéri előadás keretében láthatja a magyar közönség július 3-án és 4-én este a Népstadionban. A több millió dolláros előadás producere és dirigense az olasz Giuseppe Rafia. A nemzetközi szuperprodukció először 1987-ben Kairóban mutatkozott be, azóta Hongkongban, Japánban, az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikó­ban is játszották. Aidát Katia Ricciarelli világhírű operaénekesnő (szoprán, mezzoszop­rán) alakítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom