Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

Bocsa • Kecel • Soltvadkert • Tázlár Kiskörös és Vidéke JÓ HÍR, HA NINCS HÍR A polgármester ötleteket vár a lakosságtól • Óvoda volt, szociális otthon lesz. Az év fordulója mindig a szám­adás, mérlegkészítés és a tervkészí­tés ideje. A kiskőrösi polgármester dr. Szenohradszki Béla, beszélgeté­sünket így kezdte: — A múlt év a város életében szerencsére kima­gasló esemény nélkül telt el. Örü­lök a szürke unalomnak, úgy ér­zem, ma az a jó hír, ha nincs hír. — Miért fogalmaz így ? — Ma Magyarországon sok ön- kormányzat nem mondhatja el ezt magáról. Napról napra adtak hírt — önök is — arról, hol itt, hol ott ütötte fel fejét az egyet nem értés. Nálunk is voltak, vannak viták természetesen, de olyanok, amik igazán szakadást okozhatnának, nincsenek. Nem vagyok benne tel­jesen bizonyos, hiszen mindenkivel nem beszéltem, de a visszajelzések ezt a csendes vizet mutatják. En­nek oka lehet az is, hogy a város politikai, gazdasági, szervezeti éle­tében nem nagyon történtek válto­zások. Mármint az országos folya­mattól eltérőek nem. A lakosság már megszokta azokat, akikhez fordulnia kell ügyes-bajos ügyei­vel. Politikai megfontolásból nem történtek személycserék. — Azért Kiskőröst sem kerülte el a munkanélküliség, az emberek el­szegényedésének folyamata ... — Sajnos nem. Igen nagyok a gondjaink, a munkanélküliek ará­nya már 11 százalék és még várha­tó az emelkedés. Ráadásul ez ki­mondottan mezőgazdasági vidék, majd mindenki foglalkozik szőlő­vel, borral. A piaci problémák na­gyon keményen jelentkeztek. A pénztelenség egyébként nem­csak a családok, személyek életére nyomta rá a bélyegét, hanem a vá­ros fejlődésére is. Az intézmény- rendszer, az infrastruktúra ügyei­ben csak éppenhogy léphettünk előre vagy tarthattunk szintet. — Ezek szerint nem kevés, amit az idén tenniük kell? — Vannak dolgok, amik raj­tunk múlnak, és vannak amelyek nem. Ami manapság elhangzik a munkanélküliség csökkentéséről, a vállalkozások segítéséről, az sze­rintem malaszt. Ugyanis, ha a vál­lalkozások virágoznak, ez húzóe­rő. Akkor eleve csökkentik a mun­kanélküliséget és növelik a fizető­képes keresletet. A kerékkötő itt is a pénzhiány. Azért tervezünk per­sze, például a fejlesztéseink közül a legfontosabb a gázprogram, az­tán a szennyvízprogram, amihez céltámogatást veszünk igénybe. Nagy reményünk a digitális tele­fonrendszer. Óriási viszont, hogy három város, köztük Kiskőrös ka­pott lehetőséget hivatásos tűzoltó­ság létrehozására. És egy nem olyan régi történés folytatása is vár ránk. A Kecskemétvin Rt.-től megvettük az óvodát, a szociális otthont fogjuk bővíteni az épület­tel. Úgy gondolom ebben az évben alapozni kell egy leendő, jobb gaz­dasági helyzetre várva. — Mi az, amin változtatni sze­retnének, de nem nagy a valószínű­sége, hogy sikerül? — Ez az év lesz az „utolsó béke­év”, hiszen 93-ban már a követke­ző választások előkészítésére tö­rekszik majd az ország. Tavaly az események vitték az önkormány­zatokat, most jött el az ideje, hogy az eseményeket irányítsuk. Ez konstruktívabb munkát, minőségi változtatásokat is jelent. Viszont ehhez nagyon kellene, hogy a la­kosság aktívabb legyen. Márpedig nem az. Sőt meglehetősen passzív. Persze, a gondok, bajok megoldá­sára megkeresik a válaszokat: De én személy szerint ennél sokkal többet szeretnék. Használható öt­letek, kritikák sokaságát. Nagyon remélem, nem azért nem jelentkez­nek ilyenekkel, mert úgy érzik, hogy minden jól van így, ahogy van. Azt hiszem az emberek még mindig nem nagyon mernék rám­törni az ajtót egy-egy ötlet miatt. Pedig én szeretném, ha így lenne. G. E. CSÍPŐS, DE VILÁGOSZÖLD HA HARC, HÁT LEGYEN TISZTESSÉGES! Összefogás a kontárok ellen Kisördög a Többsincs királyfiból A legjobban azt szeretném, ha nevetnének rajtam Paprikák Récéiről A hajtatott paprikával fog­lalkozók köré­ben elég gyak­ran hallok em­legetni egy-egy növényt, imi­gyen: ez a Marci bácsi-féle fajtá­ból van. Szak­szerű és kevésbé szakszerű állítá­sokkal igazol­ták többen, hogy miért is jobbak a Marci bácsi-féle fajtá­ból származó tövek, termé­sek. Alig kellett már nyomozni, míg kiderült: Marci bácsi tel­jes neve Fejes Márton és kece­li lakos. Ilyen­kor üres lévén a fóliaház még ideje is engedte, hogy beszéljen arról, sőt azokról a bizonyos Marci bácsi-féle fajtákról: —- Régóta gazdálkodom, valami­kor Tüskösön volt mindenfélém, ami a szántón megterem. Aztán, ’68 körül, amikor megjelent először a fólia, szereztem én is. A kis, derék­hajlító sátorban termeltünk ubor­kától a karfiolig sok mindent. Ak­kor tapasztaltam meg, hogy a leg­gyorsabban, legkönnyebben a pap­rikatermesztést lehet csinálni. Piac­ra vittük á termést, előbb csak kis- piacra, később — mert több volt — a Bosnyákra. Akkortájt kezdték • Marci bácsi és a Keceli 1 F,. a paprikahibrideket árulni, persze, hogy érdekelt, miért jobbak azok, mint a hagyományosak, a fajták. Szöget is ütött a fejembe a dolog, gondoltam, miért ne próbálnám ki, mit kell kezdeni a növényekkel. — Olyan paprikát akart teremte­ni, amilyen nem nagyon volt a piacon ? — Tulajdonképpen igen is, meg nem is. Azon igyekeztem, hogy csí­pős is legyen, de világoszöld színű, ilyen ugyanis nem volt akkor. Vi­szont azokkal a fajtákkal próbál­koztam, amilyeneket itthon termel­tem. A keresztezés eredménye való­ban csípős és világoszöld termés lett. Ezt jelentettem be minősítésre, amikor kiderült, hogy hivatalosan csak így lehet terjeszteni. Ezt a hib­ridet Keceli 1 F! néven 1990-ben el is fogadták. — A betű és számjelből ítélve, már akkor foglalkozott más hibridek elő­állításának gondolatával is. — Kínlódtam én sok fajtával, próbáltam keresztezni ezt-azt. Ta­valy decemberben már ismét két hibridet tudtam bejelenteni minősí­tésre, a Keceli Óriást és a Keceli csüngő fehéret... — A hibridek magját hiába ,fog­ják meg” a termelők, az új vetés termése nem lesz az igazi. Ebből kö­vetkezően, minden évben újra Marci bácsihoz kellfordulniuk a magokért. Ez nem kevés munkát jelenthet. — Ma már amolyan családi vál­lalkozás a miénk, kimondottan ezeknek a hibrideknek a magterme­lésére. Az én ellenőrzésem alatt igyekszünk a keresletnek megfelel­ni. A magokat én csávázom, na­gyon sokan eljönnek ide érte, bár már lehet a boltokban is kapni né­hány helyen. Tudja nagyon sokan meggondolják, hogy a fűtött fóliát megkívánó primőrtermelést meg­kockáztassák. Az óriási kockázat — volt már ilyen — nem térül meg, ha a primőr időszakban importál­nak zöldségeket. Ez bizony nem na­gyon lelkesítette eddig sem a terme­lőket. És mégis, érdekes, ugyanúgy, ahogy én is, minden évben odaállok magot csinálni, ők ugyanúgy oda- állnak primőrt termelni. G. E. Összeállította: Gál Eszter. Fotó: Straszer András Már bizony jóval túl voltunk az esti sötétedésen a tázlári polgármesteri hi­vatalban beszélgetve, amikor kollégám két apró emberkét terelgetett be a szo­bába. Az illedelmes köszönés után a nagyobbacska mintha mindig is ezt csinálta volna — kihámozta a kisebbi­ket a kabátból, sapkából, majd hellyel kínálta. A saját térdén. Aztán elkezdett beszélni. Előbb csak olyan kérdésfele­let játékot játszottunk: mi a neved? Hány éves vagy? Mint ahogyan a fel­nőtt kérdez a gyerektől általában. Az­tán megindult a szó a gyerekből, feltar­tóztathatatlanul. Hát tessék: — Tetszik tudni én tízéves vagyok és negyedik osztályba járok. Most a könyvtárból-jöttünk át, ott fényképe­zett a bácsi. Nemcsak engem, hanem a többieket is. Meg a könyveket. Én úgy szeretek válogatni a könyvek között! Megnézem a címeket, meg a borítókat és ha megtetszik, akkor hazaviszem és elolvasom. Most is van otthon három ilyen könyv is. Egyébként mondjuk rá, szeretem a matekot is, fő­leg a szorzást. De legjobban énekelni, meg táncolni szeretek. Tavaly ott volt a nevem a Marica grófnő plakátján! Tetszik tudni mi az a Marica grófnő? Az egy operett, amit mi játszottunk el. Én voltam benne a Juliska. Mentünk ám, máshová is szerepelni, Soltvad- kertre, meg ide-oda. Hova is? - néz kérdőn szét, majd mikor kisegítik, so­rolja: Kisszálláson, Tabdin, Pirtón. Olyan jó fönn lenni a színpadon! Amikor • Farkas Dominika és a könyv. itthon adtuk elő a Marica grófnőt, még virágot is kaptam. Sokat. Most is próbá­lunk. Én leszek a Többsincs királyfiban a kisördög. Ott lehet egy kicsit rosszalkod­ni. Persze nem nagyon, csak amennyire megengedi a rendező bácsi. A legjobban azt szeretném, ha nevetnének rajtam. Olyan bohócos szerepeket szeretnék ját­szani. Akkor nem úgy nevetnek, mint mi az iskolában, amikor valaki nem tud va­lamit. Az kinevetés. A színpadon bohóc­kodni lehet, akkor úgy igazán nevetnek rajtunk. Az más. Ismerek ám színészeket is. A Zenthe Ferencet, meg a Tahi Tóth Lászlót, meg a Balázs Pétert. Őket szere­tem nézni a tv-ben. Olyan viccesek. Tu­lajdonképpen jó lenne olyannak lenni majd, mint ők. Majd ha nagy leszek, meg is próbálom. Mit tetszik gondolni sike­rülni fog? A csacsogó kislány, popsijával a fotel legszélén, beszéd közben felfedezi öccse fáradtságát. Feledve fontos mondaniva­lóját, őt veszi kezelésbe. Felöltözteti és búcsúzik. A szobában mi a csendben ott maradt felnőttek mosolyogva firtatjuk miről is beszélt a szép nevű kislány, Far­kas Dominika. Arról van szó — egészíti ki a tudni­valókat Horváth János, a tázlári művelő­dési otthon vezetője —, hogy a Tornyai házaspár nyugdíjba ment tavaly. Ők ed­dig is amolyan szellemi mozgatói voltak a községnek. Például a színjátszó csopor­tot működtették. Most is vissza-vissza- járnak Tabdiról, ahol most laknak. Ők vezetik a gyerekcsoportot, és a Több­sincs királyfi próbáit is. A kislány, Domi­nika is ebbe a gyerekcsoportba tartozik. És láthatóan nagyon élvezi a dolgot. Ezért nem akarjuk feladni. Ezért adtunk be egy közművelődési pályázatot, abból finanszírozni tudjuk a kiscsoportos fog­lalkozásokat, köztük a színjátszókét is. Gondolja meg, Tázlár 2000 lakosú és a gyerekcsoportban hatvan gyerek játsz­hat, tanulhat. Az emberek pénztárcájának lappadása nagyobb keresletet eredményez a nem hivatásosan működő szakiparosokkal szemben. Márpedig ez feszült­ségeket okoz azokban, akik valóban mesterei szakmájuknak. Arról nem is beszélve, hogy miután ők bejelentett iparosok, természetszerűen adózáskö­telesek. Ami viszont nem mondható el a kontárokról. Nos, mint Soltvadker- ten tájékoztattak erről, egyre többször kerül szóba ez az ügy az önkor­mányzat ülésein. Egyre többször visszatérő téma akkor is, ha a város iparosai találkoznak egymással. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Erről érdeklődtünk Bezsenyi Lászlótól, az Iposz helyi szervezetének elnökétől. — Ezt a dolgot hatalmi szóval, büntetésekkel nem lehet megolda­ni. A módszer csak a rávezetés, a meggyőzés lehet. A vállalkozók egyre sérelmesebbnek érzik a jelen­séget. Főleg hogy valószínűleg az önkormányzati testület nemsoká­ra elfogadja az iparűzési adót. Ez nem érint a tervek szerint széles rétegeket, a helyi vállalkozók többsége erőteljesen helyteleníti, hogy a kontárjelenség ennyire erős a településen. — Tulajdonképpen miért kelnek ki a vállalkozók emiatt? — Azt hiszem, nagyobbrészt a szakma féltéséből. Másrészt azért, mert a kontárok, mármint akik ez­zel a kifejezéssel illethetők, termé­szetszerűen olcsóbb árakat szab­nak. Ezt az olcsóbb árat viszont a vállalkozó nem tudja követni, hi­szen bármennyire is leírhatja a költségeit, a pénzügyi terhei termé­szetesen nagyobbak, mint a be nem jelentetteké. És persze a kon­kurenciaharcot is meg kell említe­ni. — Igen nehéz határt vonni a kon­tár, illetve a baráti, családi alapon elvégzett kisebb-nagyobb javítások, beruházások között. — Ez igaz, éppen ezért érzem igaznak azt, hogy ez a dolog nem oldható meg hatalmi szóval. Hajói meggondolom, például épületbur­koló szakmájú vállalkozó nincs be­jelentkezve Soltvadkerten. El tudja képzelni, hogy mostanában senki nem végez ilyen munkákat? Na­gyon nagy gond, hogyan lehet ki­szűrni a kontárokat. Úgy gondo­lom, az APEH segítségéért kellene folyamodni; de hogy az együttmű­ködést hogyan kellene? ... — Mi lehet akkor a megoldás? — Úgy gondolom, ha a helybéli érdekvédelme megerősödhetne az iparosoknak, de ugyanígy a másfé­le vállalkozóknak is, az sokat je­lenthetne. A településen van vagy háromszáz vállalkozói igazolvány­nyal rendelkező, de ők vagy a kecs­keméti vagy a kiskőrösi érdekvé­delemhez tartoznak, jobb esetben. A rosszabb az, amikor sehová. Jó lenne valami helyi szervezet, ahová valamennyien tartozhatnának, akár kereskedők, iparosok vagy mezőgazdászok. Akkor, egy idő után, saját magától megszűnhetne a kontárjelenség. Akkor ugyanis összefogva, információt, segítséget nyújtva egymásnak összeforrhatna a társaság és felerősödve, együtte­sen léphetne fel a kontárok ellen. — Volt már valami hasonló itt? — Hogyne lett volna. Vagy har­minc éve még működött a helyi ipartestület. Nem is akárhogyan. Az összerendezett munka mellett működtetett könyvtártól kezdve a tekepályáig sok mindent. — Ez azt is jelentheti, hogy Solt­vadkert életében meghatározóbb ■ volt a szerepük. — Igen. Ezt szeretnénk most is. Nagyobb szerepet a nagyközség gazdasági életében, amolyan moz­gatórugó-féle szereppel. És ha utá­nagondolunk, ez nem kis erőt kép­viselhetne, nemcsak a kontárkér­dés megoldásban, hanem a telepü­. Iés fejlődésében is. AVJ ......* , fn Em lékérem Decemberben elhunyt Bocsa fa­lukrónikása, a nyugdíjas Huley Alf­réd evangélikus lelkész, aki harminc éven keresztül jegyezte le a község­ben történteket. A helyi önkor­mányzat, tisztelegve a krónikás em­lékének, illetve a falumúzeumban végzett munkának, „Bocsa közsé­gért” emlékérmet adományozott — posztumusz — a családnak. Segély 70 éven felülieknek Tázláron komolyan gondolko­dóba estek az önkormányzat tagjai, hogyan osszanak-szorozzanak, amikor az eseti segélyek elbírálásá­ról van szó. Természetesen nem azokról, akik kérték, hiszen ennek intézése megy a maga útján. Sokkal több fejtörést okoz az időskorúak segítése, hiszen a szemérmesebbek bizony nem kérnek. Ezért a testület úgy döntött, hogy valamennyi 70 éven felülinek egyszeri kétezer fo­rintos segélyt utal ki. Az idén úgy tervezik, hogy ebbe a körbe bele­vonják a 65 és 70 év közöttieket is. Jótékonysági bál Kecelen Hagyományteremtésre készül­nek Kecelen. Szombaton jótékony- sági bálát rendeznek a művelődési központban. Az est tiszta bevételét a helyi folklóregyüttes támogatásá­ra fordítják az idén. S hogy az ado­mányozók tudják, mire adják a pénzüket: a bálon éppen ez az együttes szolgáltat majd műsort. Kutyagondok A legtöbb településen gondokat okoznak a gazdátlan kóbor ebek. Soltvadkerten gondolt egy nagyot az önkormányzat, és vásárolt egy kábítószeres puskát, amelyet szak­ember kezébe adva igyekeznek gyé- ríteni az utcákon kószáló jószágok számát. A befogott állatokat kultu­rált módon helyezik el. így a kutyát kereső leendő gazdik költségtérítés után elvihetik őket. Ruhagyűjtés • Ma ez az iparosok háza. Lesz-e szebb? A menekültekre gondolnak Ke­celen, amikor azt tervezik, hogy február 16-án, vasárnap, délelőtt ruhagyűjtést szerveznek a polgár­mesteri hivatalban. Az összegyűj­tött használt ruhákat, a még műkö­dőképes használati tárgyakat, esz­közöket közvetlenül szállítják majd le a Baranyában tartózkodó mene­külteknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom