Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-13 / 10. szám

6. oldal, 1992. január 13. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Egy tündéri ember Kedves Olvasóink! Tekintettel a szerkesztőségünkbe érkezett rengeteg levélre, ezt az összeállítást pluszként adjuk közre. Ide válogattunk jó néhá­nyat a pályázati szelvényekhez mellékelt levelekből is. Külön megköszönjük a sok újévi jókívánságot, melyekkel elhalmoztak bennünket. Hasonló jókat kívánunk Önöknek is. Következő levél-összeállításunkkal a szokásos napon, január 15-én, szerdán jelentkezünk. (A szerk.) Hol van a tejpénzünk? Vállalkozó vagyok, tejtermelő. Az orgoványi átvevőhelyre hordjuk a tejet. 1991 júliusától szeptemberig lényegesen lecsök­kentették az árát, a fizetés 60 napra történt szeptemberig. Ok­tóberben az újságból értesül­tünk, hogy valamivel többet fi­zetnek az októberi tejért. Azóta már december is elmúlt, s nem­hogy többet fizetnének, hanem háromhavival el vannak marad­va. Három hónapja ingyen dolgo­zunk, pedig nekünk is van villany- számlánk, meg hát abrakot is kéne venni, meg a családnak is élni kel­lene valamiből. Azt beszélik, hogy a tejért járó összeg bent van a takarékban, így szép kamat jár a vállalkozó tejter­melők pénze után. Mintha ezeknek a tejtermelőknek nem kellene a pénz! Vagy úgy gondolják, örülje­nek, hogy nem kell kiönteni a te­jet?! Megkérem önöket a tejtermelők nevében, nézzenek utána, hogy hol akadt el a pénzünk és ki kamatoz­tatja? Orgoványi tejtermelő (név és cim a szerkesztőségben) A Kórházi torzsalkodások Ha­lason című cikkükhöz szeretnék hozzászólni. Szerintem ez valóban csak tor­zsalkodás az orvosok köztt, hiszen nincs olyan orvos a világon, aki min­denkinek egyformán megfelel. Elég sok ideig, két és fél évig kezelte anyó­somat dr. Csikós Ferenc. Ez idő alatt mindent megtett a főorvos úr, ami csak lehetséges, pedig tudtuk, hogy hiába, mert nagyon súlyos volt a be­tegsége. Csak a legjobbakat tudom róla elmondani. A többi beteg is úgy jellemezte, hogy egy „tünderi em­ber”. Mindig a betegei voltak az el­sők. Ezt én is így láttam. , Nem tartom helyesnek, hogy egy orvos a másik orvost a beteg előtt lejáratja. Nem tudom, mi az igazság, lehet, hogy történt műhi­ba, de a többi orvos mindent hi­bátlanul megold? Ezt nem hiszem, sőt ők sem gondolhatják komo­lyan. Ha mégis hiba történt, akkor teljesen másképp kellett volna el­járni az ügyben. Kiss Sándorné, Kiskunmajsa, Botond u. 36. Kérések a Kecskeméti IKTV-hoz A kecskeméti, széchenyivárosi lakásszövetkezetnél — a gondnok­ság kezdeményezésére — a kül­döttgyűlésen többségi elven meg­szavazták, hogy április 1-jétől a 80 forintra felemelt kábeltévé havi dí­ját a tagok nem a szövetkezeten keresztül, hanem egyénileg fizessék az Ingatlankezelő és Távfűtő Vál­lalatnak. Ezt a lépést azzal indo­kolták, hogy szövetkezeten belül a távfűtéses lakásnál eddig is közvet­lenül fizették a dijat, illetve várha­tóan sokan meg fogják tagadni a felemelt díj fizetését, ugyanakkor a szövetkezet az IKTV-nak minden­kiét átutalja. A határozatról — mint tájéko­zódtam — azért nem küldött a gondnokság a lakástulajdonosok­nak értesítést, mert az alapszabály értelmében a küldöttgyűlésen tör­téntekről az illetékes küldött tarto­zik körzetének tagságát informál­ni. Ez azonban nem történt meg. Az IKTV sem értesítette ki a tagsá­got a változásról és csak hét hónap elteltével, november közepe óta próbálja díjbeszedői útján a kintle­vőségeket befizettetni. A Gőzhajó utcaiak közül sokan, Kéréssel fordulok Önökhöz. Se­gítsenek panaszom kiderítésében. Szeretném tudni, hogy hol kallódik a pénzem. Ugyanis 1991. május 2-án szerződést kötöttem az uszódi ter­melőszövetkezettel paradicsomter­mesztésre. Én a termest annak rend­je szerint, háromszori szedéssel, le is adtam. November végétől hetente érdek­lődtem telefonon Úszódon, de min­dig azt a választ kapom, hogy a Kecs­keméti Konzervgyár nem utalta át a pénzt. December közepén a kon­zervgyártól telefonon érdeklődtem, s azt a választ kaptam, hogy novem­ber 29-én átutalták a pénzt az uszódi tsz-nek. Január 6-án ismét telefon Úszódra. Mondták, mehetek a pén­zért. Odaérek, s a legnagyobb megle­petésemre csak az első szállítmá­nyért járó fele összeget, 6000 Ft-ot kaptam meg. Szedés óta eltelt már jóval több mint három hónap és a pénzem sehol. Szeretném tudni, hol kallódik a pénzem. Áprilisban megvettem a magot, ami elég drága. Amit vetettem, egész nyáron kapáltam, vegyszereztem, locsoltam. Háromszor szedtem ti­részben az informálás hiánya mi­att, részben a 70 év felettiek — a tévé alapdíjhoz hasonló mentesség­re számítva — a díjbeszedő füzeté­ben írásban sorra megtagadták a készpénzes fizetést, köztük azok is, akik OTP-átutalási betétszámláju­kon keresztül hajlandók fizetni. Az átutalásos fizetéstől való el­zárkózásnak utánajártam. Az OTP-nél tájékoztattak, hogy az IKTV elutasítása miatt eleve nem fogadnak egyéni átutalást kábelté- védíj-fizetési megbízás címén. Fel­kerestem az IKTV pénzügyi veze­tőjét is, akitől megtudtam, hogy gépi feldolgozásuk keretében nincs jelenleg mód az egyéni fizetés be- • programozására és csak a készpén­zes fizetési mód lehetséges. Infor­málódtam afelől is, hogy a tartó­san nem fizetők esetében indítható peres eljárás keretében nemcsak a 300 forintos illetéket, hanem az egész perköltséget áthárítják az adósra. Az érintett Gőzhajó utcai szö­vetkezeti tagság érdekében, de úgyis, mint szövetkezeti felügyelő­bizottsági tag és okleveles könyv- vizsgáló, a megyei lapon keresztül zenöt-húsz fővel, háromszor üres konténerért fuvaroztattam. A teli konténereket elvitettem fuvarban, egyet egyenesen a Kecskeméti Kon­zervgyárba. Tehát pénzem és renge­teg munkám áll benne, amit úgy néz ki, hogy úgy kell visszakönyörög­nöm. Négytagú család vagyunk, a fér­jem fizetéséből élünk, én november 15-étől munkanélküli vagyok. Bi­zony elég nehéz megélni, amikor azért is könyörögni kell, amiért egész nyáron megdolgoztunk. S.-né, Szakmár (Név és cím a szerkesztőségben) * * * * (Tisztelt S.-né! Panasza közvéle­mény elé kívánkozott. Sok hasonló témájú levelet kapunk, ezért ilyen ese­tekben— mint az öné is — a nyomo­zó szerepét nem vállalhatjuk. Az biz­tos, hogy követelését az uszódi tsz­szel szemben érvényesítheti, mellyel szerződést kötött. Levelét ezúttal ajánljuk a termelőszövetkezet vezetőinek figyelmébe. (A szerk.) ezúton felkérem az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat tisztelt vezető­ségét a következőkre: 1. Szíveskedjenek a gépi prog­ramjukat átállíttatva, 1992-től biz­tosítani az előfeltételeket ahhoz, hogy a kábeltévé díját egyénileg is lehessen az OTP-én keresztül önökhöz átutalni. 2. Javaslom, hogy a hibájukon kívüli okok miatt késedelembe ke­rült Gőzhajó utcai szövetkezeti ta­gok közül a fizetést megtagadókat — még mielőtt a peres eljárást elin­díttatnák — szíveskedjenek még egyszer írásban felhívni a 3. ne­gyedévi kábeltévédíjnak most már a vállalatuk pénztárába vagy a csa­tolt csekken való befizetésre. 3. Végül kérem, arra az általáno­sítható szociális engedményi igényre is szíveskedjenek reagálni, hogy van-e módjuk a 70 év feletti nyugdíjasoknál a kábeltévé-díj elengedésére, illetve kérem publi­kálni, hogy ha ez hatáskörükön kívül esne, az érdekeltek, a váro­sunkra szorítkozók ilyen kérel­mükkel kihez, milyen szervhez for­duljanak? Szíves válaszukat az újságon ke­resztül kérem, hogy arról az olva­sók érdekelt köre is tájékozódhas­son. Előre is köszönöm a magam és a többiek nevében. Gyenes Sándor nyugdíjas Kecskemét, Gőzhajó u. 9. K edves Petőfi Népe Szerkesztősége! Üdvözletein küldöm Önöknek sok évi előfizetésem után és köszönöm, hogy ilyen nagyszabású nyereményak­ciót szerveztek. A szelvényt én is felad­tam, abban a reményben, hogy talán még nyerhetek is! Ugyanis nem csak a Petőfi Népe, hanem a Füles előfizetője is vagyok már több mint 10 éve. Renge­teg megfejtést beküldtem a Füleshez, de még egyszer sem nyertem a sok év alatt. Persze, ez szerencse dolga, de azért egy kis reményt ad, ha nem is nyereményt... Örömmel olvastam, hogy képre­gényt is közölnek, folytatásban. A ke­resztrejtvénynek is örülök, ha nem is sikerül mindig megfejtenem. Nekem idegnyugtató az olvasás és a kereszt­rejtvényfejtés, mivel egyedül élek, csak nyáron tudnak itt lenni néhány hétig a gyerekeim. Kivánok önöknek sikeres munkát jó egészségben, békességben! Özv. Müller Károlyné, Dunapataj, Bem u. 17. * * * Ha netán Fortuna rám tekintene és Viszt Julianna néven szerencsém lenne, nehogy ne kapjam meg Wirth Julianna néven a nyereményt, mert amióta én a Petőfi Népe előfizetője vagyok, illene tudni, hogy nem Viszt Juliannának kell küldeni a lap előfizetési számláját, ha­nem Wirth Juliannának, mert elég ko­moly összeget fizetek, mivel a Szabad Földnek is előfizetője vagyok. A követ­kező számlát Wirth Julianna névre ké­rem, ellenkező esetben lemondom a la­pot. Tisztelettel: Wirth !!! Julianna, Kecskemét, Aranyeső u. 11. * * * Szeretném még egyszer megkö­szönni, hogy nekem előfizették ne­gyedévre az újságot. Nagyon meg­örültem, hogy közölték velem, hogy fel tetszenek keresni. Én szívesen lát­nám magukat, hiszen megértő embe­rek keresnének fel, akik tudnak raj­tam segíteni. Mert még legjobban a rossz gáztűzhelytől félek, sose tu­NAPJAINK HUMORÁBÓL „Elveszett” paradicsom Úszódon Rendszerváltás Tiszakécskén — de ne így! Tiszakécskének 10-11 ezer lakó­ja van. Köztudott, hogy a helyi önkormányzati választások után országszerte megválasztották a polgármestereket közvetlenül vagy közvetve, Tiszakécskén az utóbbi módon, ám előtte a színfalak mö­gött érdekeket egyeztetve. így történhetett meg a meglepe­tés mindenki számára, hogy eddig kevesek által ismert, kécskei szüle­tésű fiatal vállalkozó lett a város polgármestere (na jó — mint az egyik dokumentumfilmben —, majd belejössz, Pistám). Ezek után jöttek a további meg­lepetések a tiszakécskei választó- polgárok számára: a jegyző vidéki, az osztályvezetők vidékiek, és még ki tudja hányán! Ők helyi ismere­tekkel nem rendelkeztek, szakmai hiányosságok is jelentkeznek ná­luk, tisztelet a kivételnek. Ezért kellett egy helyi ismeretek­kel rendelkező tanácsadó. Ezt a „tisztet” a volt társadalmi tanács­elnök társadalmi munkában látja el, mint képviselő?! Tisztelettel: Balogh Gergely Tiszakécske, Damjanich u. 2. DŐLJÖN RÁM A HÁZ! Szomorú ügyemmel fordulok Önök­höz. Nyolc éve özvegy vagyok, férjem­nek van egy fia, aki örökölte a hazat, amelyre nekem özvegyi jogom van. A ház életveszélyes állapotban van, de a fiú nem akarja csináltatni, s nagynénjét — aki nevelte — bízta meg, hogy ő ren­delkezzen felette. Az meg velem nem be­szél, azt felelte, hogy dőljön rám a ház. Már volt tárgyalás is, melyet meg­nyertem azzal, hogy fel kell újítani a ha­zat. De a sógornőmnek, dr. Bernáth Ist- vánnénak annyi a pénze, hogy minden­hová elér a keze. Kerem Önöket, segítse­nek szomorú sorsomon. Már három­szor beadtam a lakásigénylésemet, de azt mondják, kell másnak, pedig ez a ház olyan állapotban van, hogy össze­dől. Bent fellátni a cserepekig, amikor alszom, azt veszem észre, hogy szakado­zik a mennyezet. Ezt látni kellene. Hiába járok fel a községházára, ott már majdnem kirúgnak. A jegyző is egy üres lapot akart aláíratni velem, hogy nem igénylem a lakást, de én nem vol­tam hajlandó aláírni. Azt mondják, ön- kormányzat van, de 1987-ben még nem volt és azóta csak sínylődök. Most is akartak adni lakást, de az említett só- omőm felment és kérte, ne adjanak, anem dőljön rám, majd akkor elme­gyek. Sajnos, így várom az ünnepeket, 78 éves nagyon beteg asszony, aki örök­ké orvossággal él. Ha lehet, segítsenek. Nem tudom el­küldeni a házat, hogy lássák az igazat. Már több helyre is írtam. A polgármes­terék kosárba dobják a levelemet. Segít­ségüket köszönöm. özv. Horváth Lajosné Szabadszállás, Kossuth L. u. 13. Elszomorít az élet Sajnos, most már nekem is tollat kell fognom, hogy leírjam bána­tom. Egyre tűrhetetlenebb a hely­zetünk. Orgoványon, a II. kerület 27. szám alatt lakunk. Négy csalá­dunk van, 17, 13, 5 és 3 évesek. Borzasztóan elszomorít az élet. Mióta csak bírok, dolgozok, va­gyis dolgozunk a férjemmel együtt. Még soha nem kértünk segélyt és mást sem, csak OTP-kölcsönt, amit a mai napig is fizetünk. Fölháborít, hogy odáig jutot­tunk, ha a gyerekeknek kellene va­lami (nem játékra, ruhára gondo­lok), gondot okoz, mert nincs mi­ből. Eddig építkeztünk, félig ké­szen a házunk, de sajnos, bútorra már nem jutott, mert a megélhetés jelent gondot most már. Hallottam a tejjegyről, érdeklődtem a helyi polgármesteri hivatalnál, mivel nagycsalád vagyunk, hátha kap­nánk. Elküldték, mert állítólag csak az kaphat, aki állandó nevelé­si segélyt kap. A létminimum alatt élünk jócskán, nem számoltam ki, de érzem. A havi bevételünk a csa­ládi pótlék és a két nagyobb gyerek után kapok havi 2560 forintot. Kérdezem én, ebből hattagú család hogy tud kijönni? Szőlővel foglalkozunk, de az idén, sajnos, a munkadíjat sem fu­totta, nemhogy valamit is venni tudtam volna belőle. Kérdezni sze­retném: ki kérhet segélyt és tejje­gyet és kaphatnánk-e egyáltalán? Ezenkívül még a szociálpolitikai kedvezmény az, amin nagyon so­kat bosszankodom. Igazságtalan­nak tartom, hogy aki a faluban új házat épít, az megkapta, mi pedig, akik mindenünkért megdolgoz­tunk, hogy legyen, nekünk nem adják. Én a gyerekeket azért szül­tem, mert szeretem őket, de nekem ugyanolyan nehéz fölnevelni, mint annak, akinek odaadták a pénzt, sőt már előre megkapják, s a kész lakásban nevelhetik a gyerekeket. Nem tőlük sajnálom, tudom, mekkora szükségük van rá nekik is, de én, aki utólag lennék rászo­rulva, én miért nem kaphatom meg? Király Benedekné Orgovány, II. k. 27. Levelek a pályázathoz dóm, mikor vet véget az életemnek, pedig nagyon szeretnék még élni. Szeretem a családot, az unokáimat, azok is engem. Önök nevem napja alkalmából aján­dékoztak meg az előfizetéssel, most pe­dig én is elküldöm a nyereményjátek- szelvényt, s ugye figyelnek rám, hogy el ne keveredjen, amit én küldök be. (Egyformán figyelünk minden kedves olvasónkra. A szerk.) Sok értékes dol­got látok a nyeremények között, se raj­tam a pénz segítene legtöbbet, mindjárt vennék mosógépet és gáztűzhelyet. (Sorsolunk, tehát szerencse dolga az egész. A szerk.) Végül hadd kívánjak maguknak erőt, egészséget és sok sikert munká­jukhoz. Tisztelettel egy régi olvasójuk: Laczi Károlyné, Hetényegyháza, Szarkás 346. * * * A Petőfi Népének születése óta elő­fizetője vagyunk. Férjemmel együtt nyugdíjasok vagyunk (kisnyugdíja­sok), de szeretett lapunkról nem mondunk le. Színesnek, tartalmasnak tartjuk, kicsit sok a hirdetés, de ezt is nagyon meg tudjuk érteni. Nagyon szép dolog, hogy válaszolnak olvasóik leveleire. Id. Papp Józsefné, Baja, Vető u. 1. * * * Kívánok Önöknek boldog új évet. Nagyon szeretem lapjukat. Már sok­szor le akartam mondani, de csak dühömben. Mert tudják, nálunk sű­rűn váltják egymást a kihordó postá­sok. A Petőfi Népét úgy várom min­dennap, mint a gyereket iskolából haza. Tudom, a rendszertelen kézbe­sítésért nem önök a hibásak, talán'a posta. Még soha nem nyertem, épp ezért a nyeremény reményében beküldőm a szelvényt, de ha most sem nyerek, az sem baj. Kívánok Önöknek na­gyon sok olvasót, s hogy legyen munkájuk, a Petőfi Népe kollektívá­jának pedig erőt és egészséget, hogy e lap mindennap a kezembe kerül­jön. Vízi Dénes, Kecskemét, Ojtozi u. 6. * * * A lap nagyon sok hírt és tudósítás) közölt húsz év alatt — amióta előfizető­jük, hű olvasójuk vagyok —, nekem és sok kedves vendégemnek, ugyanis egy fodrászüzletben dolgozom és ide jára­tom az újságot. Nagyon sokat változott a lap, az utóbbi időben sokkal áttekinthetőbb és színvonalasabb. Nagyon tetszett, ami­kor regényeket közölt a lap, közülük is az útleírásokat szerettem, de ez az utób­bi időben hiányzik. Ettől függetlenül na­gyon szeretem olvasni a lapot és remé­lem, hogy még nagyon sokáig olvasha­tom, kedves vendégeimmel együtt. Ehhez kívánok a szerkesztőség min­den dolgozójának jó egészséget, jó szer­kesztést, boldog új évet, és nemcsak 1992-re, hanem sokkal továbbra. Tisz­telettel hű olvasójuk: Kriszt Márton, Soltvadkert, Bocskai u. 21. * * * Elküldöm a nyereményszelvényt, ha­bár tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok szerencsés ember. Még sosem nyertem, de emiatt nem szomorkodom. Engedjék meg, hogy a Petőfi Népe szer­kesztőinek és munkatársainak békés, boldog, s még eredményesebb új évet kívánjak. Egyben szeretném kérni is­mételten, ha csak lehet, ne emeljék a lap árát, mert akkor, sajnos, húsz év után kénytelenek leszünk megválni tő­le, amit nagyon nem szeretnénk. Tisz­telettel: Csáki Vilmosné, Lakitelek, Ady E. u. 5. Panasz a gyorstisztítóra A kecskeméti Gyorstisztító Kis­szövetkezet Petőfi Sándor utcai üz­letében Oláh Mihály (Kecskemét, Halasi út 7. II. 27.) január 2-án leadott egy fekete öltönyt tisztítás­ra. Az átvevő hölgy alaposan meg­nézegette a ruhát, aztán kiállította az átvételi jegyzéket. Január 6-án Oláh Mihály lánya ment az öltö­nyért. Otthon legnagyobb meglepe­téssel tapasztaltak: a zakó mindkét válltömése leszakadt és lecsúszott a tisztítási művelet során, a nadrág hátsó részét pedig kiégették. Az öltönyt visszavitték a kisszö- -cYetkezetbe, nem kell nekik, hiába Varratták vissza utólag a válltömé- seket. Az öltöny árát kérik, erről pedig a kisszövetkezetben hallani sem akarnak. így se ruha, se pénz... Autófényezés lakott helyen Kecskeméten, a Nagyenyed utcá­ban (Hunyadiváros) egy fiatalem­ber 1989. március 13-ai keltezéssel engedélyt kapott arra, hogy a szülei telkén lévő garázsban autóvilla­mossági szerelőműhelyt nyisson. Ehhez, s csak is ehhez, a környék lakói is hozzájárultak. Aztán jött a probléma. Mint pa­naszosunk előadta, az engedélye­zett munka mellett autó-motor­szereléssel, karosszérialakatos-tevé­kenységgel, sőt dukkózással is fog­lalkoznak az idő közben igencsak kibővített műhelyben. Zavarják a szomszédok nyugalmát, a festék­szag miatt nem lehet ablakot nyitni, és sokszor a zaj is elviselhetetlen. Panaszosunk utánajárt: a polgár- mesteri hivatal illetékes irodáiban nem tudnak arról, hogy módosítot­ták volna az autóvillamossági sze­relésre szóló engedélyt. Ennek elle­nére a napokban kitett új cégtáblán már ez áll: Autókarosszéria-javítás és festés (FERIK BT). — rapi — FOGADÓÓRÁKON (Tisztelt Asszonyom! Megnyugta­tásul közölhetjük, hogy lapunk ára egyelőre nem emelkedik. Am hogy milyen lépésre kényszerít bennünket is a gazdasági helyzet a jövőben, azt most még nem tudhatjuk. Amíg tud­juk, tartjuk magunkat a jelenlegi lap­árral, hiszen ez nekünk is érdekünk. (A szerk.) * * * A nyereményjátékban én is szeret­nék részt venni, ezért itt küldöm a szelvényt. Talán nem is a nyeremé­nyek miatt, hisz sokan vagyunk előfi­zetők, így az esély is kevés. En több mint 40 éve vagyok előfizetője a lap­nak. Csak az a baj, hogy egyre nehe­zebben tudjuk előteremteni a rávalót. A nyugdíj kicsi és a lap egyre drágul. Nagyon nehéz volna a laptól megvál­ni, hisz már annyi mindenről le kellett mondani, jó lenne, ha erről már nem kellene... Engedjék meg, hogy sok sikert kí­vánjak lapjukhoz (lapunknak), önök­nek pedig erőt, egészséget a további szerkesztéshez és nagyon boldog új esztendőt. Id. Sándor István és felesége, Kecskemét, Irinyi u. 33. 1/18. * * * Harmincnyolc éve vagyok a Petőfi .Népe olvasója. Nem volt szívem le- mondani, nagyon szeretem, meg va­gyok elégedve vele. Lemondtam a Nők Lapját, a Népszavát is, és ma­radtam a Petőfi mellett. Nagyon ne­héz volt, amikor a postás jelezte, hogy megdrágult. Bizony, ebből a kis nyugdíjból (7710 Ft) sok minden­re kell... Eléggé gyengén vagyok, nem na­gyon tudok mar közlekedni, csak kí­sérettel. Nagyon várom mindig a postást az újsággal. A Petőfi Népe minden kedves dolgozójának jó egészséget és Istentől áldott, gazdag új évet kíván régi olvasójuk: Ozv. Haszilló Józsefné nyugalmazott szülésznő, Soltvadkert • Na, ki spórol meg több papírt? Az oldalt összeállította: Rapi Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom