Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-18 / 296. szám
TISZTELT SZERKESZTOSEG 1991. december 18., 7. oldal Kedves Olvasóink! Nagy figyelemmel olvastuk az Önök újabb leveleit, melyekben egyrészt örömeikről és bosszúságaikról számolnak be, másrészt a köz iránti felelősségérzetükről tesznek tanúbizonyságot. Ezt tükrözi alábbi összeállításunk. Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy — többszöri kérésünk ellenére — sorozatban kapjuk a névtelen leveleket is. Ezért ismételten és tisztelettel kérjük, ne fáradozzanak aláírás és cím nélküli levelek írásával, mert ezek nem kerülhetnek be lapunkba. (A szerk.) Keleti bérek, nyugati adók Megdöbbenten olvastam a Petőfi Népe december 12-ei számában megjelent cikket, mely feltételezi 1992-ben a 9 forintos motorben- zinár-emelést. Először is azért, mert Kupa miniszter úr azt nyilatkozta, hogy a lakossági terhek nem nőnek. Ez már eleve nem igaz, mivel ezenkívül tervezik a fővárosi közlekedési díjak 35 százalékos emelését. Nem szeretnék mindent felsorolni, mert meg kellene említenem a ránk erőszakolt biztosítást, a kamatadó megemelését, de nem lenne elég a levélboríték, annyi papírt kellene teleími, ha mindent fel akarnék sorolni. Egyszer már megérthetnék, hogy itt még keleti bérek, nyugdíjak vannak, ha nem is a miniszter uraknak, de a lakosság 80 százalékának igen. Ha erre a bérre, nyugdíjra akarják ráerőltetni a nyugati adókat, az a diktatúrát is fölözi. Véleményem szerint ez a demokrácia a kormány és a képviselő urak demokráciája. Tisztelettel: Süveges Pál Kiskunfélegyháza Lugas u. 1/B Hol veszik el a többi pénz? Elküldök önöknek két levelet, melyet a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalattól kaptam. Nagyon kedves az igazgató úr, hogy elenged nekem és kis családomnak a fűtés díjából 315 forintot, de elkezdtem számolni és valamit nem értek. Mégpedig azt, hogy miért csak 315 forintot? Ugyanis, ha kiszámolom, naponta kb. 91 forintot fizetek a fűtésért. Ahogyan ők számoltak, úgy pedig naponta csak 63 forintot kellene fizetnem. Erre abból az egyszerű tényből jöttem rá, hogy 5 x 63 = 315 forint. Na már most, én csak arra lennék kíváncsi, hogy hol veszik el a többi pénz? Ha a pótfűtést teljes összegben kell kiegyenlítenem (közlik velem, hogy lesznek olyan aranyosak és levonják az átutalási betétszámlámról, nem is kell fárasztani magam), akkor ilyen esetben miért nem térítik meg a teljes napokra járó összeget. (Nem beszélve arról, amikor reggel is meg este is rádobnak egy lapáttal, de kaszírozni rendesen tudnak.) Arra kérem a Tisztelt Igazgató Urat, hogy legyen szíves az újság oldalainak valamelyikén minket, kiszolgáltatottakat tájékoztatni az elszámolási módokról, mert mi egyre nehezebben igazodunk ki ebben az új, matematikapéldáknak megfelelő pótfűtési, illetve engedményfizetési eljárásokban. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Tamás Lászlóné Kecskemét, Kristály tér 11. IV. 15. A nyúlnak is két oldala van, nemcsak az éremnek A Vaskúti Bácska Agráripari Rt. nyúlháborút emleget és arctalan neppereket okol, holott a hibát az arcátlan áraikban kellene keresnie. Oldalakat töltene meg annak elemzése, hogy 1987-től hogyan alakultak a vá- gónyúltermelés költségtényezői, és miként követték ezt a feldolgpzók a felvásárlási áraikkal. Árkartellbe tömörülve a bánybéka teste alatti szintre süllyesztették a vágónyúlterme- lés jövedelmezőségét három év alatt. Most megtudhattuk a november 27-én megjelent riportból, hogy piackartell is lenne, a „jól működő termelési rendszer”, mert úgymond területileg is körülhatárolható. A monopóliumra törekvő, birodalmi elképzeléseknek várhatóan befellegzett. Az íróasztal mögül „reálisnak” ítélt ár hatásosan ösztönzött a termelés visszafejlesztésére, sőt felszámolására. A feldolgozók kapzsi és szűklátókörű árpolitikájának eredményeként könyvelhető el az exporttámogatás ez évi felfüggesztése, mert a pénzügyi kormányzat csak a feldolgozók, a közvetítő kereskedelem, az exportőrök eredményeit láthatta, az alapanyag-termelőkét nem, viszont a felvásárlási árakból 1990-hez viszonyítva már nem volt mit kifacsarni. Vérszegény ötletnek tűnik a termelőket felszólítani a termelési rendszer védelmére. Mász- szunk vissza önként a tavalyi gödörbe? Ahhoz sem kell különösebb lángelme, hogy felfedezzük, miért van tág piaca nyugaton az átlagosnál eszköz- és munkaigényesebben, valamint nagy kockázattal termelhető vágónyúlnak. Amennyiben a „rendszer” a ketrecet is úgy „biztosítja” a termelőnek mint a tápot — a pénzéért — akkor milyen címen kéri számon, hogy hova adja el a nyulat? Egyébként a ketrec, mint termelési eszköz, az önköltségben — a lekötött pénzeszköz lakossági betétként figyelembe vett hozadéka és 10 éves amortizálódás számbavételével — nyúlkilogrammra vetítve 12 forintra tehető. Azt viszont ne várják el, hogy a saját eszközzel termelők a nyulat azonos áron értékesítsék. Érdekes adat lenne, ha nyilvánosságra hoznák, hány négyzetméter termelési felület a térítés- mentesen kiadott ketrec és hány tonna nyulat vásároltak fel? Nem lepődnék meg, ha csak néhány százalékot tenne ki a kihelyezett ketrecekből elvileg letermelhető mennyiség, az ösz- szes felvásárlásból és csak tetszetős ürügy, hivatkozási alap a háromszori köpésváltáshoz. Teljes bizonyossággal merem állítani, hogy a T. Cég részéről irreálisnak kikiáltott ár, nekik üzemi méretben, vagy vállalkozói szinten még önköltségnek sem felelne meg, nemhogy jövedelmet biztosítana. Cáfolatul elfogadnám, ha saját vágónyúl- termelő telepet létesítenének, az avatásáról szóló újságcikkeket bekereteztetném. Az értékesítés biztonságát kínáló szerződésük túl drága az alacsony ár miatt, viszont olcsón eladni a nyulat szerződés nélkül sem gond. Fölösleges tehát a termelőket bizonytalan piaci lehetőséggel riogatni és ezzel terelgetni a rendszerükbe. Amint az egyéb állattenyésztési ágazatok kimozdulnak a mélypontról, úgy szaporodik az újságokban a hirdetés az eladó nyúlketrecről. Célszerű lenne tehát, a szó valódi értelmében partnereknek tekinteni az érdekvédelem nélkül álló, hobbi nagyságrendben termelő nyu- lászt, mert az alapanyaguk túlnyomó része tőlük származik. B. P.-né Baja LEVÉLVÁLTÁS A kádfényező kisiparos üzeni A mai elembertelenedett világban jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy a Petőfi Népe szerkesztősége az 1991. november 20-án megjelent, „25-369, jelentkezzen! Vétel?*’ című, számomra súlyos erkölcsi és anyagi kárt okozó olvasói levél megjelenése után rendkívül gyorsan és pontosan tájékoztatta a megye lakosságát a valós helyzetről, az említett levélben szereplő valótlanságokról. Köszönet, hogy a „Jelentkezik a 25-369-es” című cikket megjelentették, még mielőtt a levél írója, Kelemen Imre, Orgovány, Szamuely u. 14. szám alatti lakos helyesbítette volna tévedését és leírta a valódi vétkes telefonszámot, a 23- 579-et és visszavonta alaptalan vádaskodását az újság 1991. december 5-ei számában. Gyors intézkedésükkel, a hiteles tájékoztatással sikerült megtartanom megrendelőim bizalmát, nem vesztettem el ügyfeleimet. Továbbra is állok a megye lakóinak rendelkezésére a 25-369-en. Köszönettel: Orbán Gyula kádfényező kisiparos Nyíregyháza Válasz vádaskodásra A Petőfi Népe november 27-ei számában megjelent Protekció? című — Egy vállalkozó a sok közül aláírású — cikk kapcsán helyreigazítást kérünk, ugyanis az részrehajlással vádolja hivatalunkat és annak dolgozóit — valótlanságokat állítva — névtelenül. Ezért kérjük közölni az alábbiakat: Először: Az olvasói levélben említett Holló u. 2. szám alatti autószerelő műhelyre nem kértek és igy nem is adtunk ki engedélyt. Másodszor: 1982. január 1. óta a törvényes feltételek esetén az iparhatóságnak mérlegelés nélkül ki kell adni az iparjogosítványt és igy természetesen, a protekcionizmus vádja is teljesen értelmetlen. (Az elmúlt két évben csaknem 4000 „engedélyt” adtunk ki.) Dr. Reményi Júlia irodavezető Kecskemét, polgármesteri hivatal Orvosok dicsérete Köszönetemet szeretném kifejezni a Hollós József Megyei Kórház dr. Bruncsák András főorvos úr által vezetett III-as belgyógyászati osztálya minden dolgozójának lelkiismeretes, odaadó, fegyelmezett és udvarias munkájukért. Külön köszönet dr. Borda Ferenc adjunktus úrnak és dr. Bogár- di Mária adjunktusnőnek, akik magas szintű szakmai tudásuk mellett kedvességükkel is igyekeztek hozzájárulni mihamarabbi fel- gyógyulásomhoz. Köszönettel tartozom Ádám Antalné Esztike néni betegtársamnak, aki nehéz napjainkban nagyon sokat segített. Földi Jánosné Kecskemét Köztünk volt a mesemondó December 5-én kedves vendége volt a Bajai Gyermek- és Ifjúsági Háznak. Kóka Rozália székely népi mesemondó meséket, dalokat adott elő, találós kérdéseket tett fel a gyerekeknek. Csodálatosan hangsúlyozott meséi főként jó királyunkról, MáA hölgy nem mamika Tisztelt Asszonyom! Ön a Petőfi Népében nemrégen megrótt engem egy szerencsétlen szóhasználatért. Nevezetesen: egy riportban a „mamika” kifejezést használtam a tiszteletteljesebb „hölgy” vagy egyéb szó helyett. Önnek igaza van. Ezennel kérek elnézést a riportban megemlített Hölgytől és Öntől és mindenki mástól, aki úgy érezte, hogy az általam használt kifejezés tiszteletlen vagy sértő. Nem mentség, legfeljebb magyarázat az, hogy az inkriminált szót a legkevésbé sem sértő szándékkal mondtam, egyszerűen fogalmazásbeli pongyolaság volt részemről. Az Ön által jogosan felvetett kifogás figyelmeztet engem — és remélem minden olyan személyt, aki a közéletben szerepel —, hogy nagyon vigyázni kell minden szavunkra, mert akaratlanul is könnyen meg lehet sérteni embereket, olyanokat, akik azt a legkevésbé sem érdemlik meg. Engedje meg, hogy jogos és korrekt kritikáját megköszönjem, fontos figyelmeztetés ez számomra, hogy a jövőben sokkal pontosabban és főleg udvariasabban fogalmazzam meg mondanivalómat. Tisztelettel köszönti Önt: Nagy András országgyűlési képviselő tyásról szóltak. A hallgatóság sok tapssal köszönte meg a szép délután emlékét. Kóka Rozália ezután saját gyűjtésű mesekönyvét dedikálta. Köszönjük neki ezt a szép délutánt! Dobi Gardana, 6/c Központi Általános Iskola, Baja Korrekt volt a Kunság Volán A nagy nyilvánosság előtt szeretnénk köszönetét mondani a Kunság Volánnak a nem mindennapi segítségért. December 8-án, vasárnap az Erkel Színházba készültünk a Diótörőt megnézni. Két busz is felmondta a szolgálatot, a hirtelen jött hideg miatt. A Volán-irodában szolgálatot teljesítő diszpécser lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy mégis kaptunk autóbuszt. A buszvezetőnek, Kis Ambrusnak külön köszönet az udvarias és megbízható magatartásért. Pest alatt defektet kaptunk, mégsem ácsorogtunk a hidegben, mert elintézte, hogy egy másik kollégája szállítson a színház elé. A gyönyörű előadást megnézhettük és épségben hazaértünk. Orgoványi Általános Iskola pedagógusai és tanulói Küldjön egy sztorit! Idén narancs, banán, füge bőséggel kapható az üzletekben, de gyanúnk szerint egy hiánycikk még mindig sújtja az átlagos vásárlót. Pedig még pénzbe sem kerül. Ez a nevetés, a vidámság. Szerkesztőségünk éppen ezért arra kéri olvasóinkat, hogy küldjenek megtörtént, humoros, érdekes történeteket lapunknak! Olyan anekdotákat várunk, amelyek mindenkiből kicsalják a nevetést. A maximum 20 gépelt sornyi terjedelmű írások legjavát szilveszteri számunkban közöljük, és kiemelt honoráriummal díjazzuk. December 23-áig várjuk írásaikat, a borítékra, kérjük, írják rá: Küldjön egy sztorit! Ferenczyné kérése Poór Mihály kisiparoshoz Még tavaly októberben elromlott a hűtőszekrényem (Lehel típusú), a kétéves garanciális idő lejárta után. Egy kisiparosnak, Poór Mihály, Kecskemét, Bem u. 15. szám alatti lakosnak szóltam, hogy javítsa meg. Ő pár napra rá lakásunkra küldött egy járművet és el vitette a hűtőszekrényt. Többször sürgettem, hogy ha kijavította, hozza már haza. Végül azt mondta, hogy javíthatatlannak találta, ezért leadta a kecskeméti MÉH-telepen. Kifogásoltam, hogy megkérdezésem nélkül miért tette ezt. Ő erre azt mondta, hoz helyette másikat, de én előre kijelentettem, hogy azt nem fogadom el. Mégis hozott egy igen rossz állapotban lévő, de működő hűtőszekrényt, ami nekem nem kellett. Ennek ellenére otthagyta, de nem használom. Követelem vissza az eredeti hűtőszekrényemet. Nehéz anyagi körülmények között élünk, a férjem rokkantnyugdíjas, nincsen pénzünk arra, hogy új hűtőszekrényt vásároljunk. Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, segítsen abban, hogy Poór Mihály kisiparostól visszakaphassam az eredeti hűtőszekrényt. Tisztelettel: Ferenczy Gergelyné Kecskemét, Fényes Adolf u. 5. (Tisztelt Asszonyom! Ön joggal köveleti vissza eredeti hűtőszekrényét. Az iparos ugyan nem köteles megjavítani, ha nem tudja. Az az ő dolga. Ilyen esetben viszont köteles megállapodni a megrendelővel az esetleges egyéb megoldásról. Az önkényes „elpasszolás” jogtalan. Az ügy elintézéséhez viszont nekünk nincs jogunk. A szerk.) Köszönik az IKTV nyugdíjasai A Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat nyugdíjasai lapjukon keresztül is szeretnék megköszönni azt a felejthetetlen találkozót, melyet részükre a szakszervezeti bizottság rendezett, 1991. december 13-án. Vendégül láttak mintegy negyven nyugdíjast, akik még karácsonyi költőpénzt is kaptak. A találkozó példa értékű és felejthetetlen a nyugdíjasok számára. Á nyugdíjasok nevében tisztelettel: Kovács Béláné, Sándor Istvánná, Bábrizki Istvánná Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADOORAKON Ki a forintot nem becsüli... Dunántúli úticélú távolsági autóbusz menetrendjéről próbálkozott érdeklődni december 11-én P. Z. a kecskeméti IBUSZ-irodában. Azzal a szándékkal is, hogy pár nappal később ott váltja meg a hosszú útra oda-vissza érvényes menetjegyet. Mindhiába várakozott, s az irodában a buszjegy elővételi szándékáról is letett, ahol — véleménye szerint — a kispénzű utast nem igen veszik észre. Pedig, aki a forintot nem becsüli, a dollárt sem érdemli! véli a panaszos, kecskeméti újságolvasó. Hajrá, lejár a szavatosság! A kecskeméti piac melletti bazársoron 12-én délben édességet vásárolt négy kisdiák. Amikor a mogyorós csokoládé színes borítóját kibontották, észrevették, hogy elég gyanús színű csokit kaptak 45 forintért. Reklamáltak, de pénzüket csak akkor kapták vissza, amikor szóltak, hogy lesz panaszuknak folytatása. A Snickers márkanevű, 10-11-90 B4N keltezésű csokoládészelet a szerkesztőségben található! Bizonyosság arra, hogy a tavaly karácsonykor el nem adott édességet egyes árusok most igyekeznek a gyerekekre rásózni! Megélhetési forrás lehet A homoki gyümölcskultúra feltámasztásának eredményében bízik Hajós Ilona, kecskeméti születésű olvasónk. Arra alapozza reményét, hogy a megyeszékhelyen és a Kecskeméthez közeli vagy távolabbi településeken ma is sok olyan család él, melyeknek a tagjai a barack, meggy, szilva, körte, alma termesztésének mesterei. Ha nem csak a termesztés, hanem a gyümölcsszedés, válogatás, csomagolás is kellő gondossággal történik, akkor a homoki kertészetek zamatos termésében a legkényesebb hazai és külföldi vásárló sem találhat kifogásolni valót. Vissza kell térni a járt útra — mondja a panaszos —, s akkor ismét sok ezer családnak lehet megélhetési forrása a gyümölcstermesztés, értékesítés, mint a szóló szőlő, csengő barack idejében. Napiaink humorából Az oldalt összeállította: 1 Ráfi Miklós • A leleményes akvarista.
