Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-04 / 284. szám

TISZTELT SZERKESZTOSEG! 1991. december 4., 7. oldal Kedves Olvasóink! Ismételten köszönjük szerkesztőségünknek írt leveleiket. Ugyan­akkor kérjük, írásaikhoz adják nevüket és lakcímüket, mert névtelen levelekkel — sok ilyen érkezik — nem tudunk mit kezdeni. Felhívjuk figyelmüket holnapi, csütörtöki lapszámunkra, melyben újabb, egész oldalas levélösszeállítással jelentkezünk. Ebben a pályá­zati szelvényekhez mellékelt olvasói levelek kapnak helyet. Továbbra is várjuk észrevételeiket, javaslataikat, mindenféle köz­érdekű témában. (A szerk.) Egy izsáki asszony meg a gyes Engem is, mint nagyon sok em­bert, mások viselkedése ösztönzött levelem megírására. Történetem a következő: Az Orgoványi Egyetértés Szak- szövetkezetnél vagyok tag és gyer­mekem megszületése óta tőlük ka­pom a gyest. A fizetéseket 15-én . osztják a helyi pénztárban, de a gyest nem lehet helyben felvenni, hanem kipostázzák. Általában 18 —22. között mindig kézhez kap­tam, kivéve az elmúlt hónapban. Akkor ugyanis 31-én kaptam kéz­hez a pénzemet. Most pedig bátor­kodtam 18-án telefonon érdeklődni a szövetkezettől, hogy elküldték-e a bankhoz az utalványokat? Egy hölgy, akit a vonal végén kapcsolni tudtak, modortalanul, flegma han­gon közölte: „el vannak küldve”. Hangjából ítélve gondoltam, nehe­zére esik felvilágosítani, azért mondtam, hogy az előző havi késés az oka érdeklődésemnek, mire ő még indulatosabban kijelentette: „örüljön, hogy akkor is megkapta”. Mindössze 4150 forintról van szó, ami a családunknak nagyon sokat jelent. Rosszul esett a dolog, nem hittem volna, hogy ekkora terhet jelent a hölgynek, ha valaki felvilágosítást kér tőle. S mivel bíztam válaszában, megkérdeztem a Kereskedelmi Banknál az ügyintézőt, aki kedves volt és még a legfrissebb postában is kereste az utalványokat, de azok még nem voltak benne. Ezek után csak reménykedtem, talán mégis megkapom a járandósá­gomat idejében, de már 27. van és a postánál ma sem volt a pénzem. Úgy tudjuk, mi egyszerű embe­rek, hogy itt a demokrácia, amely­ben mindenki végzi, amiért fizetik és ha kell, segítenek a hozzájuk forduló embereknek. Vagy ezek az emberek még nem jöttek rá, hogy rendszer- váltás történt? Mindenesetre jó, hogy a szövetkezetnél kapcsolt höl­gyet nem a lelkisegély-szolgálatnál foglalkoztatják. Előre is köszönöm: K. S.-né Izsák Vizsgálják Kecskemét hírlappavilonjainak ellátását Lapjuk 1991. október 10-ei szá­mában közzétették egy olvasójuk észrevételét, amely szerint a Kecs­kemét, Műkertvárosban található hírlappavilon reggelente még há­romnegyed 7 órakor sincs nyitva, illetve a szállító gépkocsivezetőtől függ, mikor jutnak újsághoz a kör­nyékbeliek. Az észrevételre az ok­tóber 17-ei lapszám hasábjain vá­laszolt az érintett hírlapárus. Az észrevételt ettől függetlenül kivizs­gáltattam. Eredményéről a követ­kezőkben tájékoztatom Önöket: A pavilonnak reggel 6.30-kor kell nyitnia, ezt a kihelyezett nyit­vatartási tábla is jelzi. Az újság­árus — aki egy hónapja dolgozik ott — már 6.10-kor ott van, mert a szállító gépkocsi „menetrend” szerint 6.20-kor érkezik. Szállítási késés csak akkor fordulhat elő, ha a nyomda vagy az országos lapo­kat szállító vonat késik. A közzé­tett észrevételből sajnos nem derül ki, mely napon vagy napokon és hány orakor észlelte olvasójuk, amit szóvá tett, tehát a késedelmes nyitást vagy a hírlaphiányt. Köszönettel vennénk, ha a nyil­vánosságra hozott észrevételek, panaszok pontosabb adatokat tar­talmaznának arról, hol, melyik na­pon, milyen formában észlelték a szóban forgó hiányosságot. Ez megkönnyítené a hiányosságok megszüntetését. Egyébként köszönjük a figyel­meztető észrevételt. Vizsgáljuk a város hírlappavilonjainak napila­pokkal történő ellátását, annak le­hetőségét, hogy korábban érkez­zen az újság. Dr. Lénárd László Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese Életmentő helikopter — diákélmény Az Aerocaritas mentőszolgálat helikoptere november 25-én, deli 12 órakor szállt le iskolánk sportpályá­ján. A gyerekek és a felnőttek is egy­aránt nagy örömmel fogadták. Izga­lommal és kíváncsisággal vártuk, hogy feltehessük első kérdéseinket. — Hányszor vették igénybe élet­mentés céljából a helikoptert? — kérdeztük elsőnek. — Már sok ember életét mentet­tük meg—válaszolt a férfi, aki felfi­gyelt ránk. —Körülbelül mennyi idő alatt ér­nek a baleset színhelyére? — Attól függ, milyen távolságra van tőlünk az említett hely. Gyorsan, mivel a helikopter és utasai fél óra alatt Szegedről Bajára értek. A helikopter belseje hasonlít az új Toyotarohammentőjéhez. Iskolánk­ban versenyt hirdettünk; az az osz­tály, amelyik önkéntesen a legtöbb pénzt ajánlja fel, kiránduláson vehet részt. Mi, gyerekek tudjuk, milyen nagy szerepe vanalégimentésnek,mi­vel sok ember halt meg értelmetlenül. Integettünk, de szívünk mélyében azt éreztük: „de jó, hogy csak bemutat­kozás céljából és nem egy igazi baleset miatt látogattak el hozzánk.” Központi Általános Iskola Baja, 6. c osztály Rádai Anita, Szűcs Regina Panasz a kiskőrösi piacra Olvastam a kiskőrösi fejlesztési tervet, de a piactér korszerűsítésé­ről, sajnálatos módon, nem talál­tam semmit. Hogy milyen valójában a kiskő­rösi piac? A piactér előtt, ha megál­lók, helypénzt kérnek, ami órán­ként 12 forint. A piactér télen 6 óra­kor nyílik, belépéskor — természe­tesen — ha árulni szeretnék hely­pénzt szednek (nem is keveset). Vi­lágítás csak a kapunál található. Ha van fizetett asztalom, és ha a sötét­ben megtalálom, rápakolhatok. Igaz, csak akkor, ha bírok, mert az asztalról hiányoznak a lécek. A pi­actér nagyon kicsi kerítéssel van kö­rülvéve, s rögtön a kerítés mellett ta­lálható az illemhely, amely förtel­mesen gusztustalan. Olyan mérhe­tetlen bűz árad belőle, hogy az egy kilométeres védőövezet nemcsak a dögtemetőhöz kellene, hanem ide is. Ha a dögtemetőnél egy kilométe­res bekerítés van, a fertőzés elkerü­lése végett, itt ez már nem számít? Hiszen itt nem egy kilométerre van a fertőzést sugárzó odú az élelmisze­rektől, csupán csak néhány méter­re! Rengeteg árus jár Kiskőrösre a környező városokból, falvakból, országokból. De sokáig nekik sem lesz gusztusuk ilyen körülmények között árulni. Más országokban még háborús időben is rendezet­tebb viszonyok vannak, mint ná­lunk békeidőben. Hová teszik a sok pénzt, amit beszednek? Némedi Jánosné Kiskőrös Országúti párbaj a buszsofőrrel Maradt-e civil kurázsi a magyar emberekben a szocializmus évtizedei után? A kérdést gyakran felteszik mostanában. Az alábbi levél tanulságos adalék a válaszhoz. Azt bizonyítja, hogy igenis vannak, akik meg merik véde­ni magukat—akár puszta kézzel az országúton, egy autóbusszal szemben is. (A levelet a könnyebb olvashatóság kedvéért alcímekkel láttuk el. A szerk.) Vitesse el magát Antall Józseffel! Tisztelt Szerkesztőség! Novem­ber 22-én, pénteken, Csólyospálos határában kimentem a buszmegál­lóhoz 12.30-ra, hogy a Szegedről 12 órakor induló busszal Kiskun- majsára menjek, időre. A busz 12.40-re nem érkezett oda, vártam még 15 percet, majd elindultam a tanyánk felé, egy kilométerre, ke­rékpárért. Egy perc múlva jött a busz, a szinten rá váró szomszéd- asszony felszállt. Visszafordultam, intettem a buszvezetőnek, hogy ve­gyen fel (számítva arra, hogy a szomszédasszony is szól neki, hogy már addig fél órát vártam). A buszvezető — kerek fejű, sötét­barna hajú, 45 év körüli — lelassí­tott, majd kiszólt nekem, hogy vi­tessem el magam Antall Józseffel. Közben kajánul vigyorgott és fel­gyorsítva az AHA 846 rendszámú buszt, ki akart kerülni. Szemben a busszal Felháborodva elálltam az útját, és mondtam, hogy ő késett 16 per­cet, és erkölcsi kötelessége felven­ni, megállón kívül is, annak ellené­re, hogy megunva a várakozást, visszafordultam. Antall József em­legetésére azt mondtam neki: ha sokallja az árakat és kevesli a jöve­delmét, ne az utasokon töltse ki a dühét. Keresztbe az országúton Ekkor megpróbálta az utasokat ellenem uszítani, de azok nem avatkoztak bele, hallva az én be­szédemet. Ekkor a busszal kereszt­be fordult az úton, feltartva a for­galmat, hogy kiprovokálja a gép­kocsivezetők általi eltávolításo­mat, de nekik elmondtam a tény­állást. Ekkor elengedte a forgal­mat, majd újra keresztbe állt az úton, újra összetorlódtak a jármű­vek, az egyikben ülő három férfit megkértem, hogy jöjjenek, nyissuk ki a vezetőfülkét, és szólítsuk fel a buszvezetőt, ne éljen vissza a „hatalmával”, láthatják, nincs iga­za, mert ha lenne, már 10 perce lejött volna, hogy engem eltávolít- son. Nem mozdultak, csak a legidő­sebb mondta, hogy hagyjam rá, ettől ne várjam, hogy felvegyen, álljak félre, legalább a busz utasait ne érje hátrány. Ekkor újra elen­gedte a járműveket, majd harmad­szor is keresztbe állt. Újabb 5 perc múlva megint összetorlódtak a jár­művek. Megvédtem a becsületemet Ekkor azt mondtam neki: az utasokra való tekintettel elme­gyek, miután negyedórás helytál­lással megvédtem a becsületemet. Hazamentem kerékpárért és na­f yon gyors, balesetveszélyes ütem­en még időben Kiskunmajsára ér­tem. EPILÓGUS Este hazaérve, a feleségem azzal fogadott, hogy a bolt­ban szemtanúk kérdezték tő­le, hogy talán részeg voltam ? Nem! Csak van önérzetem, személyes bátorságom és élek azzal a lehetőséggel, hogy 1988 szeptembere óta egyre inkább csökkent az ál­lampolgár kiszolgáltatottsá­ga a „hatalmi" visszaélések­kel szemben. (Név és cím a szerkesztőségben.) Elveszett a kisiparos Levélváltás Kiss Sándorné és Varga Má­ria szóban, illetve levélben pa­naszt tett szerkesztőségünkben a Kecskeméti IKTV ellen. El- mondásuk-leírásuk szerint a pincéből felázik a lakásuk, tönkrement a friss falfestés, egészségtelenek lakásaik, me­lyeket közös fal választ el egy­mástól. S az IKTV nem tesz semmit. Panaszukat továbbí­tottuk az ingatlankezelő válla­lat igazgatójához, aki a követ­kezőit válaszolta: „A Kecskemét, Jókai utca 32. szám alatti ingatlan két la­kójának, Kiss Sándornénak és Varga Máriának a problémáját ismerjük. Az udvari részen el­helyezkedő épületszárny a szá­zadforduló körül épült, vegyes, de főleg vályogfalazatú. A fel­vizesedést utólagos faiszigete­léssel lehetne megszüntetni, ám az ezzel járó mellékmunkák az épület felújítását követelnék meg. Viszont az elavult szerkeze­tek a felújítást nem teszik lehe­tővé, mert annak költsége az épület újra előállításának a költségét is meghaladná, ugya­nakkor maradna a korszerűt­len, egytraktusos alaprajzi el­rendezés. Mindebből kiindulva aján­lottuk fel Kiss Sándorné részére is a lakbérkedvezményt, mivel e hibák kiküszöbölésére anyagi lehetőség nincs. Kissné máskü­lönben jól ismerhette ezt a la­kást már a korábbi időből is, mielőtt széchenyivárosi lakásá­val elcserélte volna, hiszen a szülők révén az udvar lakója volt. Márton Lajos igazgató, Kecskeméti IKTV Dupla dicséretet érdemel a Liberté A november 23-án, szombaton megjelent, A cukrászmester recept­jei című, KM aláírású cikkhez sze­retnék hozzászólni, több nyugdí­jastársam nevében is. Hiszen ezek az emberek dupla dicséretet érde­melnek. Ennek a cukrászmesternek a ke­zeit be kellene aranyozni, amiért ilyen csodálatos dolgokat tud ké­szíteni. A másik dicséret pedig a kecskeméti Liberté Kft. vezetőjét illeti, aki nemes gesztussal már két­szer is rendezett kedvezményes tor­tavásárt. Tartsa meg az Isten a szo­kását. Én is az elsők között jelen­tem meg, s higgyék el, tele volt a terem nyugdíjasokkal. Legyen ne­ki szerencséje és sikere az üzlethez, mert az ilyen ember megérdemli. Ha leközölnék soraimat, nagyon örülnék. Özv. Nagy Ferencné Kecskemét, Erkel u. 2. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Tanulságul közlöm a Petőfi Népe szerkesztőségével és sok olvasójával a következő esetet. Még 1990. március 23-án megren­deltem Nagy László, Komló, Alkot­mány u. 26., 3/3. (iparengedélyszá­ma: 3002—2/1987) szám alatti re­dőny-, reluxakészítő és -szerelő kis­iparostól két darab reluxát, melyért kifizettem 1000 forint előleget. A szállítást 1990 júniusára ígérte. Vártuk a megrendelt árut, de nem kaptunk semmit. Ezután, 1991. január 13-án megje­lent lakásunkon Kúthelyi József megbízott, hogy fizessek ki az áru szállítására 2700 forintot, mert más­képp nem tud szállítani a megemel­kedett árak miatt. Nem tudtam mit tenni, kifizettem ezt az összeget, amit írásával igazolt is. Azonban az árut azóta is várjuk, de hiába. Ezért kérem a Tisztelt Szerkesztő­séget, tegye közzé ezt az esetet, hogy Szeretem lapjukat, mert nem­csak a világ eseményeiről, hanem főleg a megyében történt dolgok­ról tudósít. A november 30-ai lap­számban azonban találtam egy szót, ami miatt tollat ragadtam. Pár héttel ezelőtt, úgy hiszem a rádió Napközben című műsorá­ban foglalkoztak azzal, hogy mi­lyen szegényes a beszédkultúránk, és azt is megemlítették, hogy pél­dául az idősödő nőket, férfiakat néninek, illetve bácsinak szólítják hivatalos helyeken. Felhozták pél­dának Ausztriát és több nyugati országot is, hogy hölgyemnek, uramnak nevezik ezt a korosztályt. Amiért írok, a november 20-ai lap­ban a Pánik a határ mentén című cikk egy szava. a leendő megrendelők nehogy egy ilyen szélhámos miatt hasonló hely­zetbe kerüljenek. Hiszen nekem is az előleggel együtt 3700 forintom bán­ja, meg én. Ugyanis ennyi pénz na­gyon sokat jelent manapság, mivel jóformán gyesből és családi pótlék­ból, élünk, a férjem munkanélküli. Én kétszer írtam nekik felszólító levelet, kérve, hogy ha nem szállíta­nak, legalább a pénzemet küldjék vissza, de semmi választ nem kap­tam ezidáig. Hát kérdem én, milyen világ ez, melyben egy kisiparos a kispénzűek karán gazdagodik meg? Szakács József Soltszentimre Szent Imre u. 115. (Tisztelt Szakács Úr! Csak sajnálni tudjuk, hogy pórul járt. A magunk részéről annyit tehetünk, hogy megküldjük ezt az újságpéldányt a komlói kisiparosnak, hát­ba jelt ad létezéséről. A szerk.) A cikk foglalkozik a határ menti helyzettel, pl. a gázálarckiosztással stb. Nagy András Bács-Kiskun megyei szabaddemokrata ország- gyűlési képviselő elmondja, hogy a hercegszántói falugyűlésen odajött hozzá egy hatvanéves „mamika”. Hát ez az a szó, ami miatt írok Önöknek. Jómagam ötvennyolc éves vagyok, s ha megérem, nem­sokára én is hatvan leszek, de egy­általán nem érzem magam „mámi- kának”, annak ellenére, hogy ter­mészetesen nem vagyok tinédzser. Nem tudom, a tisztelt képviselő úr hogyan nevezi, illetve szólítja a hetven-nyolcvan éves embereket? Karip Franciska Jánoshalma, Rákóczi u. 17., II. e. 19. NAPJAINK HUMORÁBÓL Mamika vagy hölgyem? Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Áramdíjelőleg negyedévre!? Újságot, folyóiratot, televí- ziódíj-nyugtát sok ezer honpol­gár egy későbbi kézbesítés, szolgáltatás teljesítésének re­ményében fizet előre. Áramdíj- előfizetésről, előlegről decem­ber 2-án, Soltról érkezett hír­adás. Bodor István, az Arany­kulcs étteremből telefonált: fi­zetési meghagyást kapott a Dél-magyarországi Áramszol­gáltató Vállalattól, hogy 1991. decemberi, 1992. januári és februári áramdíjelőlegként fi­zessen be záros határidőn belül bizonyos összeget. A panaszos eddig úgy tudta, hogy az el­használt villamos energiáért kell megfelelő összeget fizetnie, a fogyasztásnak megfelelően. Az áramdíjelőleg-fizetés neki, minden bizonnyal másoknak is, még újdonságnak számít. Nem tudja mire vélni az eljá­rást! Petárdarobbanás a lépcsőházban Panaszkodik a kecskeméti Forradalom utcai iskola köze­lében álló ház lakója, hogy csintalan gyerekek a lépcső­házba dobott petárdák rob­bantásával riogatják őket. Ha szólni mernek, a tettesek téglá­val, kaviccsal beverik az abla­kot vagy az erkély díszüvegét. Az is előfordult, hogy a park padjainak deszkáján tüzet rak­tak. Tudomása szerint Kecske­méten tiltva van a petárdák árusítása, a robbantása is, csak éppen a tiltásnak senki sem szerez érvényt. Szeretné, ha a rendőrség sűrűbben ellenőriz­hetne a városközponttól távo­labbi utcákon, tereken is. Az élet is drága! A szabadidőközpont felé ve­zette egy november végi estén a gépkocsiját egy kecskeméti lakos. Az Akadémia körút és a Nyíri út kereszteződésében hir­telen a gépjárműve elé vágó­dott egy piros színű Lada, amely nyomban továbbhajtott. A panaszos csupán az utolsó pillanatban tudta megállítani az autóját. Nem sérült meg senki, de ez csak a véletlenen múlt. A szabálytalankodó pi­ros Ladának BJS—785 volt a rendszáma* Ebben az útkeresz­teződésben nem ez az első ilyen eset. Az élet is, a gépkocsi is drága! Vigyázzunk egymásra! (k. a.) A megdicsért főorvos helyesbít A Petőfi Népe 1991. november 27-én megjelent számában, a 7. ol­dalon Térjék Sándorné, Kiskunfél­egyháza név alatt Orvosokról cím­mel jelent meg egy olvasói levél. Az idézett olvasói levél személyemmel kapcsolatos lényegi kitétele, mely szerint „dr. Bozóky Géza főorvos úr került az osztály élére”, nem felel meg a valóságnak. Jelenleg is a Nagykőrös Városi Kórház ren­delőintézet orvosigazgatója és bel­gyógyász főorvosa vagyok. Úgy gondolom, hogy a korrekt tájékoz­tatás érdekében, a félreértések el­kerülése céljából mindenképp szükséges egy pontosítás, helyrei­gazítás a Petőfi Népe című napi­lapban. Dr. Bozóky Géza belgyógyász főorvos Kecskemét, Kristály tér 8. lll/ll. • Rémlátomás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom