Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-04 / 284. szám

8. oldal, 1991. december 4. PETŐFI NÉPE Hogyan vállalhatunk külföldön munkát? Norvégiában a legnehezebb A külföldiek Norvégiában igen nehezen vállalhatnak munkát, mert alig adnak ki számukra tartózkodá­si és munkavállalási engedélyt. Norvégiában ugyaríis egyre na­gyobb a munkanélküliség és az ár­emelkedés, a termelés pedig stagnál. A kormány 1975. február 1-jei hatállyal a hazai munkaerőpiac ér­dekében elrendelte, hogy a külföldi­ek általában ne vállalhassanak munkát. Ez azt jelenti, hogy a svéd, dán, finn és izlandi állampolgárok kivételével külföldi nem kaphat munkavállalási engedélyt. Azért kivételek is vannak. A munka- és foglalkoztatási tilalom nem érinti azokat, akikre Norvégiá­ban nagy szükség van, de nincs be­lőlük elég. így például a szakkép­zett erőket — betegápolókat, hotel­személyzetet, olvasztókohókban, öntödékben, nyomdában dolgozó­kat, néha pedig az építészeket — várják. Kivételek a tudósok, művé­szek, zenészek, valamint azok is, akiknek házastársa és gyermekei norvég állampolgárok. Nem vonat­kozik a szigorítás a családokban alkalmazott gyermekgondozókra és a nyári vakáció alatt diákcsere keretében a parasztgazdaságokban dolgozó fiatalokra sem. Az a külföldi, aki Norvégiá­ban szeretne dolgozni, a beuta­zás előtt szerezzen be vízumot a norvég nagykövetségtől. Ehhez a kinti munkaadótól igazolást kell bemutatnia, együtt a tartózkodá­si és munkavállalási kérelemmel. A hivatalos döntésről a pályázót a nagykövetség írásban értesíti. Az értesítést az útlevéllel együtt be kell mutatni. A helyi rendőr­ségen hét napon belül köteles a külföldi munkavállaló bejelent­kezni. A külföldiek munkafeltételeit, főleg a bért, kollektív szerződés rögzíti. A felsőfokú végzettségű­ek nemegyszer kevesebbet keres­nek a szakmunkásoknál. A finnek szigorú feltételeket szabnak A külföldiek munkavállalási le­hetőségei Finnországban meglehe­tősen korlátozottak, mivel szigorú szabályok vonatkoznak a tartózko­dás időtartamára és a munkaválla­lási engedélyek kiadására is. To­vábbi nehézség, hogy meglehetősen nehezen elsajátítható az ország két hivatalos nyelve, a finn és a svéd. A nagyvárosokban el lehet boldo­gulni az angollal és a némettel, de franciául igen kevesen beszélnek. Azoknak a külföldieknek, akik három hónapnál hosszabb ideig akarnak Finnországban tartóz­kodni, és munkát is kívánnak vál­lalni, még a beutazásuk előtt tar­tózkodási és munkavállalási enge­délyt kell szerezniük az országuk­ban működő finn diplomáciai kép­viseleten. A kérvények elbírálása általában két-három hónapot vesz igénybe. A Helsinkiben működő munka- közvetítő hivatal (Työvoimatoi- misto) csak azoknak a külföldiek­nek szerez munkát, akiknek a há­zastársa finn állampolgár. Külö­nösen jók az esélyei a munkaválla­lásra a komputerszakértőknek, a mérnököknek és az építészeknek. A munkajogi feltételeket általá­ban az adott ágazati érdekvédelmi szervezetek és a munkaadó közötti szerződések határozzák meg. A törvények csak a 30, illetve an­nál több dolgozót foglalkoztató munkahelyekre vonatkozólag ha­tározzák meg a munkavállalók és a munkaadók közötti viszonyt. A külföldi munkavállalók ugyan­annyi bért kapnak, mint finn kollé­gáik, ami azt jelenti, hogy ez leg­alább a munkaszerződésben meg­határozott minimális munkabér. Ezenkívül a munkavállalónak fize­tett szabadság is jár. Az iparban az általános munkaidő napi 8, heti 40 óra. Az éves szabadság általában 25 munkanap. Akiknek még négy­évesnél kisebb gyerekük van, azok napi munkaideje 6 óra, a társada­lombiztosítás azonban pótolja a további 2 órára jutó bért. Az 1988 óta érvényes munkajogi reform óta Finnországban a fel­mondási idő maximum hat hónap. Szigorú szabályok vonatkoznak az egészség- és munkavédelemre. — FEB — AZ OROSZ BŐS—NAGYMAROS Mi lesz a Jeningrádi védőgát sorsa? % • Vajon szégyent hoz-e a Szovjetunióra a nagy gát? A Néva-parti várost az árvizek­től óvó gát ellenzőinek szemében a gondatlan gazdálkodás, sőt „a ten­ger és az emberiség elleni bűntett” szimbóluma. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a városi tanács tavaly ősszel az óriási építkezés le­állítása mellett döntött. Jurij Szevenard, az építkezés ve­zetőjének véleménye szerint azon­ban most, hogy Leningrádnak pol­gármestere van, mégis megépülhet a védőgát. „Egészen más dolog az, hogy az építkezés leállítása ellen szavazó 200 képviselő osztozik a döntés felelősségében, avagy egy ember, a város gazdája, a polgár- mester — mondja Szevenard. — Ha bekövetkezik egy, az 1924-eshez hasonlító árvíz, a város veszteségei a jelenlegi áremelés előtt számított árakon 1,2 milliárd rubelt tesznek ki, miközben a vá­ros teljes költségvetése 1,6 milliárd rubel. A jelenlegi helyzetben, ami­kor minden térség az önállóságra törekszik, aligha lehet arra számí­tani, hogy az újjáépítéshez szüksé­ges összegeket központi forrásból fedezzék. Az 1924-eshez hasonló nagy árvíz veszélye egyre fenyege­tőbb, hiszen a világóceán szintje az úgynevezett üvegházhatás követ­keztében azóta 13 centiméterrel emelkedett. Külföldi szakértők előrejelzései szerint az elkövetke­zendő 30 évben az óceán vízszintjé­nek további emelkedése várható. A Néva-parti várost ezt katasztró­fával fenyegeti.” Elképzelhető, hogy ez esetben a védőgátat a Néva öblének és a Finn-öböl keleti részének kataszt­rofális szennyeződése ellenére is megépítik? Szevenard hangsúlyozza, hogy a víz szennyeződésében nem a gát a bűnös, hanem a negyüzemek ipari szennyvize, az óriási város csator­nahálózatának szennyvize, és azok a mezőgazdaságban használatos vegyszerek, melyeket az olvadó hó szállít a Ladoga-tó—Néva—Finn­öböl rendszerbe. A vízminőség a 60-as évektől kezdett romlani. 1978-ban, két év­vel a gát építésének kezdete előtt az állami tudományos és műszaki bizottság megállapította, hogy a Néva öblének állapota nem kielé­gítő. A bizottság ajánlásait azon­ban senki nem fogadta el. „Nem a védőgát ellen kell har­colni, hanem új, hatékonyabb tisz­títóberendezésekért” — mondja Szevenard. „A leningrádi védőgát problé­mája napjainkban ütőkártyának számít a politikai játékban — véli Szevenard. Küszöbön áll egy újabb védőgátellenes kampány. Ennek bizonyítéka, hogy szovjet tudósok egy csoportja nemrég a külföldi közvéleményhez fordult azzal a kéréssel, hogy nemzetközi bíróság döntsön a gát felépítéséről. Történt mindez azt követően, hogy a szovjet fél kérésére*összeál­lított nemzetközi szakértői bizott­ság megállapította, hogy a szeny- nyeződést nem a gát okozza. Azt hiszem, hogy egy ilyen bíróság már az első napon megállapítaná a vá­dak alaptalanságát. Ugyanakkor, amennyiben erre az eljárásra sor kerül, az nagy szégyent jelent a Szovjetunióra. A védőgát problé­máját ugyanis csak mi tudjuk és csak nekünk szabad megolda­nunk.” AN ISMÉT DRÁGUL A HÚS Nagy birtokok — kis állatállomány? A KSH felmérést készített az or­szág mezőgazdasági kistermelői kö­rében. A vizsgálat a földművelés és az állattenyésztés adatainak alakulására terjedt ki. Az eredmény: közel másfél millió család rendelkezik legalább 1500 négyzetméter, művelésre alkal­mas termőfölddel, illetve 800 négyzet- méter kerttel, gyümölcsössel, szőlő­vel, vagy — állattartó lévén — lóval, kecskével, juhval, sertéssel, tehénnel, több mint 50 baromfival, legalább 25 anyanyúllal, vagy méhcsaláddal. Miközben a kistermelői gazdasá­gok száma az elmúlt öt évben másfél százalékkal csökkent (!) az általuk megművelt földterület nagysága vi­szont 18 százalékkal nőtt. Különösen Pest megye veszített sok kisgazdasá­got. Ebben nagy szerepe van a fővá­ros terjeszkedésének, építési területté váltak a hajdani gazdaságok földjei. Az északi megyékben viszont egyre többen térnek át mezőgazdasági ter­melésre, a jelenség a munkanélküliség növekedésével hozható összefüggés­be. Sokan ugyanis—munkahely hiá­nyában —• a földműveléstől vagy az állattenyésztéstől remélik a megélhe­tést. Jelentős különbségek mutatkoz­nak egy-egy gazdálkodó által művelt terület nagyságában. Leginkább 0,2 hektárnál kisebb, illetve 1 hektárnál nagyobb föld a jellemző. A gazdasá­gok 3 százaléka két hektárnál, 0,1 százaléka 10 hektárnál nagyobb, de tudnak már olyan gazdáról is, aki 100 hektárnál többet tudhat magáénak. Ugyanakkor a földnek csupán a ki­sebb részét művelik a magángazdák: a 2 hektárnál nagyobb területeknek 25 százalékát^ a 10 hektárnál nagyob­baknak pedig 6 százalékát tudják megfelelően gondozni. • Ezrével vágták le az anyakocákat. Millióval lesz kevesebb kismalac. Az állatállomány az eltelt négy évben folyamatosan csökkent. Ez alól csupán a libák, a kacsák és a pulykák száma kivétel. A liba 1 mil­lió 172 ezerről 2,8 millióra, a kacsa 2 millióról 2,6 millióra, a pulykaállo­mány száma 1,2 millióról 1,4 millió­ra nőtt. A szövetkezetek és a kister­melők együtt 62 ezerrel kevesebb szarvasmarhát tartanak ma, mint korábban. A legszembetűnőbb változás a sertésállománynál tapasztalható. A legutóbbi „sertésnépszámlálás” alkalmával 20 százalékkal kevesebb hízót számoltak össze az országban, mint négy évvel ezelőtt. Különösen elgondolkodtató, hogy ezen belül is az anyakocák száma csökkent a leg­jobban: összesen 65 ezerrel. Ez a jö­vőre vetítve azt jelenti, hogy orszá­gosan mintegy millióval kevesebb hízósertéssel számolhatunk. A kistermelők igen érzékenyen re­agálnak a piaci viszonyok változásá­ra, különösen, ha számukra kedve­zőtlen hatásokkal járnak azok. Ha nem oldódnak meg hamarosan az értékesítési gondok, komoly húshi­ány léphet fel a hazai kereskedelem­ben. FEB TALLÓZÓ CSILINGELŐ POHARAK, LENGŐ CSILLÁROK Egy „nyugis” földrengés* Úgy látszik, kísért a nyár, s nem­csak a politikában vannak földin­dulások, hanem az áldott anyaföld is néha csak úgy önmagától bele- beleremeg. Tegnap, tíz előtt tíz perccel Temesvár környéki epicent­rummal két jelentősebb rengést ész­leltek, amelynek hatásait itt, Békés­megyében is tapasztalhattuk. — Vélhetően a Richter-skála sze­rint 5,4 fok erősségű földmozgást szenvedett el Temesvár környéke hallom Szeidovitz Győzőtől, a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutatási Intézetének szeizmológusától! — A Szeged—Gyula—Békéscsaba háromszögben volt jobban érzékel­hető, de az egész országban észlel­ték ennek hatásait. Károkról nem kaptunk jelentést, szerencsére. A műszerek azóta is folyamatosan jelzik a kisebb utórengéseket, ame­lyekkel hosszabb ideig kell számol­nunk, nem elképzelhetetlen az egy­két hónapos időtartam sem. A polgári védelem Békés megyei törzsparancsnoka, Kiss László alezredes megnyugtató hírekkel szolgált. Túl azon, hogy a városi törzsparancsnokok 5-10 percen be­lül jelentették az eseményt, szeren­csére sehol sem kellett intézkedése­ket foganatosítanunk. Jobbára a megye délen fekvő városaiban (Battonya, Mezőhegyes, Mezőko- vácsháza, Orosháza) lettek figyel­mesek az emberek a földmozgásra, de károkról itt sem érkezett beje­lentés. Arra a kérdésemre, hogy felkészültek-e egy esetleges komo­lyabb földrengésre, határozott igennel válaszolt a parancsnok. Ilyenkor a műszaki mentőszolgá­lat dózerekkel, darukkal lát hozzá a romba dőlt épületekbe szorult emberek mentéséhez. Az egészség- ügyi szakszolgálat a sérültek ellá­tásában veszi ki részét. A megyé­ben nincsenek kiemelten veszélyes gyárak, ipari objektumok, csak a hűtőházak ammónia-hűtőrendsze­rében keletkező csőtörés jelentene kisebb problémákat. Bár ezekben a rendszerekben a szakaszolás és a biztonsági technikák folytán csak kevés veszélyes anyag szabadulna ki a légtérbe. — Megmozdultak a csillárok, egy kicsit himbálóztak — tudom meg Gazsó Páltól, az Univerzál Áruház műszaki osztályának el­adójától — ám az esemény nem okozott semmiféle pánikot. Az ajándékosztályon Kokas Im- réné osztályvezető-helyettes arról számolt be, hogy az összes tájékoz­tatótábla megmozdult a falon, s a tányérok, üvegpoharak halkan csi­lingeltek, csörömpöltek. Ám itt sem volt nagyobb baj, a múló ije­delmen kívül. Békés Megyei Hírlap *(Mint tegnapi lapunkban írtuk, Békés megyében is észlelték a Temesvártól kiin­duló földrengést. Laptársunk, a Békés Megyei Hírlap a fenti cikkben számolt be a rengés náluk tapasztalható hatásairól.) HALÁL A TÚL­FESZÍTETT MUNKÁTÓL Próbaperek a karosi miatt Japánban, a világ legszorgalmasabb dolgozóinak hazájában, jelenleg már tíz „karosjTper folyik, Karq«P4k>n#V«ZÍk, a Felkelő Nap országában a túlfeszített inunká okozta halált > Az .egyik pert-Fiji Haroda indította, 620 ezer dollárt követel­ve a System Consultant Companytól fiá­nak, Hidekinek a halála miatt. Mint az apa előadta, 33 éves fia, egy számítógép­mérnök nap mint nap reggel 7 órakor szállt fel a Tokió központjába tartó vonat­ra, s 18 órai munka után tért haza néhány órai alvásra. Másnap minden kezdődött elölről. Az agyvérzés okozta halált meg­előző évben ezer túlórát teljesített. Egy másik, feltűnést keltő pert Akiko Goto, egy nagyvállalat 58 éves alelnöké- nek özvegye indította. Férje ugyancsak agyvérzés következtében halt meg, miután egy év alatt húsz külföldi utat tett meg, 132 napot töltött Japántól távol, s gyakran panaszkodott fáradtságra. A Newsweek című amerikai magazin szerint a japán dolgozók átlagosan 2159 órát dolgoznak évente, szemben az Egye­sült Államok 1957 és Németország 1638 munkaórájával. A túlzott munka miatti fáradtság és stressz 300 ezer halálos szívro­hamért és agyvérzésért felelős -— állítják az orvosok. A vállalatok, persze, tagadják az össze­függést a túlmunka és a karosi között. Néhány áldozat családja azonban feladta a vállalat iránti hagyományos tiszteletet és ragaszkodást, s bírósági eljárást kezdemé­nyezett. Ha ezeket a pereket — amelyeket próbapereknek tekintenek — a panaszo­sok megnyerik, annak messzemenő követ­kezményei lehetnek a Japánban megho­nosodott munkamódszerekre. A problémával a kormány is foglalko­zik, de egyelőre csak annyit tett, hogy azt ajánlotta a vállalatoknak, csökkentsék tíz százalékkal az évenkénti túlórázást. Azt is javasolta, hogy vezessenek be havonta „túlóramentes napot” és évente egy „túló­ramentes hetet”. MÉRIK A TUDÁS HATÉKONYSÁGÁT Mit tud a magyar diák? A The Washington Post egyik novem­beri számában hosszú cikk taglalja az amerikai oktatásügy hatékonyságát. Több alkalommal is hivatkoznak egy nemzetközi vizsgálatsorra, amelyből kitű­nik, hogy a tizenéves magyar fiúk és lá­nyok különösen a reáltárgyakban — ma­tematikában, fizikában és kémiában — felkészültségüket tekintve bárkivel felve­hetik a versenyt. — Az Önök tapasztalata is ugyanolyan kedvező, mint az amerikai kutatóké? — Ha a hasonló vizsgálatokat rendsze­resen végző országok átlagát vesszük ala­pul, akkor semmi szégyenkeznivalónk nem lehet a természettudományokban és matematikában, viszont a magyar gyere­kek gyengébb eredményt mutatnak a csendes, értő olvasás megértésben. Ennek oka, hogy az utóbbi évtizedekben a nyelvi és humán nevelés nálunk kicsit háttérbe szorult — mondta dr. Báthory Zoltán az Országos Közoktatási Intézet értékelési központjának igazgatója. — Sokan úgy vélik, hogy a magyar fia­talok általános műveltsége, világképe sok­kal szélesebb, mint mondjuk a nyugat-euró­pai társaiké. — Magát az általános műveltséget na­gyon nehéz mérni. Az esztétikai, humán műveltség elemzését nemszívesen vállalják fel a nemzetközi tesztek. De azt kimutat­tuk, hogy Magyarországon az anyanyelv tanítására fordított idő Eötvös reformja óta csökkenő tendenciát mutatott. — Mi az oka annak, hogy a külföldi egyetemeken nem szívesen fogadják el — különbözeti vizsga nélkül — a magyar bi­zonyítványokat? — Szerintem csupán egyetlen oka lehet: keveset tudnak a magyar oktatás színvo­naláról. Ez ^probléma ugyanabból a for­rásból ered, mint az íróink, művészeink csekély ismertsége: magyarul szólalnak meg. De visszatérve az előző témára: nem­régiben megvizsgáltuk, mi lett a sorsuk azoknak a kiváló matematikus-, fizikus-, kémikusjelölteknek, akik a diákolimpián olyan nagyszerűen képviselték hazánkat. Sajnos, túlnyomó többségből nem lett professzor, kiváló kutató ... Kicsit dur­ván fogalmazva: elkallódtak. — Mi ennek az oka? Valószínűleg az, hogy a középiskolai oktatás — amely még viszonylag kevéssé eszközigényes — korukhoz képest magas színvonalú tudást ad a gyerekeknek. Ké­sőbb, amikor az egyetemen eszközökre, laborokra volna szükség, a legújabb tudo­mányt kelleneátadni a diákoknak — már hátrányba kerülnek. — Mindezek alapján Ön szerint eleget tudnak, kellően műveltek az iskolából kike­rülő magyar gyerekek?- Csak a szubjektív véleményemet mondhatom. Ha egy átlagos középiskolás hajlandó megtanulni mindazt, amit az is­kola követel, akkor műveltebb, mint sok nyugati diák. De ha azt nézzük, mennyire szeretik nálunk, illetve külföldön a gyere­kek az iskolát, a tanulást, akkor sokkal rosszabb a helyzetünk. A nyugati oktatási rendszer jobban figyel a készségfejlesztés­re, a tanulás megszerettetésére, mint a mieink. Nálunk az eredménycentrikusság megkeseríti sok-sok gyerek szájízét. Ez vé­gül is a felsőoktatásban ül vissza, amely — minthogy pénz- és eszközhiánnyal is küzd — nem mindenütt éri el a külföldi egyetemi, főiskolai oktatás színvonalát. A fejlődés érdekében ezen kell változtat­nunk. FEB

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom