Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-12 / 265. szám

1991. november 12., 6. oldal PÉNZ. VÁLLALKOZÁS. PIAC NÉMETORSZÁGBÓL TÉRT HAZA AZ UTAZÁSSZERVEZŐ Az alföldi puszta továbbra is üzlet Dékány Gabriella utazásiiroda- vezető nemrég Németországból költözött haza, hogy itthon kama­toztassa a nyugat-európai idegen- forgalomban, illetve a vendéglá­tásban szerzett tapasztalatait. Előbb a Piroska Tours-nál helyez­kedett el. Rövid időn belül azon­ban váltott. A Monimpex-Tanya- csárda Kft. utazási irodája, a „Ta- nyatours” hívta meg vezető mene­dzsernek. — Az első komoly megbízatá­som — emlékezik Dékány Gabri­ella , amire szívesen emlékszem, a lajosmizsei ,Gerébi-kúria üzleti indítása volt. Úgy gondolom, hogy sikeres volt az ottani tevékenysé­gem, hiszen hamarosan meghívást kaptam az NSZK-ba. Ott egy új magyar étterem bevezetését bízták rám. Nemrég lejárt a szerződés. Kértek, hívtak, hogy maradjak. Vigyem tovább az üzletet, sőt még újabb feladatok is vártak. Én azonban úgy gondoltam, hogy az lesz az igazi biznisz, ha hazajövök Magyarországra és az Alföldre in­vitálom a német vendégeimet. . . — Számtalan utazást szervező cég van ma már hazánkban is. Mi lehet a „menők” titka? Miért esik a választás éppen erre vagy arra, például a Dékány Gabriella által képviselt irodára? — Talán nem kell bizonygat­nom, hogy miért kockázatos egy hosszabb-rövidebb, szervezett nyári kirándulás. Égy flegma pin­cér, egy hanyag szakács vagy egy • Dékány Gabriella: Az ágazatnak rekordbevétele volt. rosszindulatú portás tönkreteheti a drágán vásárolt örömöket, s más népek megismerésének az élmé­nyét. Ezért van az, hogy megnöve­kedett a kapcsolatok, az ismeret­ség szerepe az utaztatásnál. Itt a név számit, a korábbi, közösen el­töltött napok, a jól sikerült progra­mok emléke. Semmi más! Akármi­lyen kacifántos jó kft.-nevet ki le­het találni — a kapcsolat a lénye­ges. Én úgy ajánlom a szolgáltatá­saimat: olyan minden programom, mint a Tanyacsárda gulyása vagy tejfölös harcsája. Természetesen a beutazó turistáknak hasonlóan ki­váló balatoni, budapesti és hévízi programokat ajánlhatok. — Belföldi vendégekkel és ki­utaztatással is foglalkoznak? Egyelőre nem. Úgy is mond­hatom tehát: külföldön ismerteb­bek vagyunk, mint idehaza. Nem akarunk „nagyok” lenni, hiszen üzletpolitikánk alapelve: legfonto­sabb a személyes kapcsolat. Saját idegenvezetőink vannak. Figye­lünk az egyéni kérésekre. A külföl­di utazásszervezőkkel napi kap­csolatban állunk, mással kínáljuk a nagy autóipari trösztök vezér- igazgatóinak a delegációját, mint a régi háborús emlékeit felidézni hozzánk utazó veteránok csapatát. Az áraink a szolgáltatások színvo­nala szerint változnak ... — Sokan elsiratták a nyáron a magyar idegenforgalmat. Igazuk volt? — A Pénzügyminisztérium ada­tai bizonyítják, hogy nincs sírniva- lónk! Az ágazatnak rekordbevétele volt. Mi is elégedettek lehetünk, pedig csak nemrég kezdtünk. Biz­tos vagyok benne, hogy továbbra is húzóágazat marad hazánkban az idegenforgalom. A németek, franciák, svájciak és egyre inkább az olaszok is szeretik azt, amit az Alföld kínálni tud nekik: eredeti, háborítatlan természetet, folklórt, hagyományokat és jó ételeket. Ma már van választék! Magyarország eladható! Farkas P. József Bírságolt az adóhivatal A nyugtaadási kötelezettség el­lenőrzése során bírság kiszabására több mint 5000 esetben került sor, összesen mintegy 92 millió forint összegben. A bírságok átlagos mértéke 18 ezer forint volt, maxi­málisan 20 ezer forintra büntették a számlát nem adókat — hangzott el nemrégiben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal sajtótájékozta­tóján. Július és augusztus hónapban kétszer is tartott vizsgálatot az APEH, közel 20 ezer adóalanynál több mint 16 ezer vizsgálatot foly­tattak le az ellenőrök. Július köze­pén a vizsgált kereskedők, szolgál­tatást végző vállalkozók mintegy 40 százaléka nem adott nyugtát, augusztusban is mintegy 30 száza­lékuk számlaadás nélkül értékesí­tette áruját. Az első vizsgálat során megbírságoltaknak mintegy egy­negyede a második ellenőrzés so­rán sem adott nyugtát. A pénztár­gépek használata még mindig nem jellemző, a válallkozók alig 10 szá- - zaléka használja rendszeresen. Az APEH szerint a nyugtaadási köte­lezettség előirásával a végcél az, hogy minden értékesítésnél — akár szolgáltatáshoz, akár áruel­adáshoz kapcsolódik — számlát kapjon az igénybe vevő, illetve a vásárló. Ennek érdekében a jövő év elejétől jelentős mértékben szű­kül azoknak a köre, akik mentes­séget fognak élvezni a nyugtaadási kötelezettség alól. A számlaadást kiterjesztik mindenkire, így nem­csak az üzletben végzett eladások­nál kell valamilyen számlát adni, hanem a továbbiakban az utcai ér­tékesítések esetén is. Az APEH vizsgálatának tapasztalata ugyanis az, hogy a nyugtaadási kötelezett­ségre a vállalkozók úgy reagáltak, hogy tevékenységüket kibővítve mentességet próbáltak szerezni a számlaadási kötelezettség alól. Be nem folyt pénzek Az APEH a közelmúltban meg­vizsgálta azt is, hogy az egyes adó- kedvezmények és -mentességek a három adónemben, azaz a vállal­kozási nyereségadó, az általános forgalmi adó, valamint a személyi jövedelemadó esetén elérik-e ere­deti céljukat, a kedvezményeket valóban megfelelően veszik-e igénybe az egyes gazdálkodószer­vezetek. Tavaly a különböző vál­lalkozási nyereségadó-kedvezmé­nyek révén összesen 32 milliárd fo­rint összegű adó nem folyt be a költségvetésbe, azaz a kedvezmé­nyek miatt csupán 90 milliárd fo­rint összegű ványát fizettek be a pénzintézetek körén kívüli vállal­kozások, gazdálkodóegységek. A vállalkozási nyereségadó­kedvezmények—az egyes vállalko­zások gazdasági tevékenységének alakulását csak kismértékben befo­lyásolták, sőt, egyes esetekben segí­tették a nehéz helyzetű vállalkozá­sok fennmaradását. A beruházá­sokhoz kapcsolódó adókedvezmé­nyek — a pénzügyi források szű­kössége miatt — a beruházási ked­vet lényegesen nem befolyásolták. Általánosítható az a tapasztalat, hogy a kedvezmények hatására sem a vállalkozások tevékenységé­nek szerkezetében, sem a beruhá­zások terén érdemleges változás az elmúlt két év során nem történt. Kicsi adó — nagy osztalék A külföldi részesedésű gazdasá­gi társaságok összes igénybe vett adókedvezménye jelentős mértékű volt (1990-ben 9 milliárd forint), viszont főként a kisebb, konjunk­túrához kapcsolódó vállalkozások számára volt vonzó. Az adóked­vezményben részesülők kétharma­da ez ideig a minimális 20 százalé­kos külföldi részesedéssel alapított társaságot, 90 százalékuk 250 mil­lió forint éves árbevétel alatti, vagy jóval az alatti vállalkozás. Speciális kedvezménynek számít az elmara­dott térségekben munkahelyterem­tő beruházások után igénybe vehe­tő adókedvezmény. Ezeket a ked­vezményeket sem eredeti céljuk sze­rint veszik azonban igénybe, szá­mos esetben kijátsszák az előíráso­kat. Előfordult például, hogy az egyik elmaradott térségben hat ma­gánszemély— a minimálisan előírt törzstőkével és külföldi részesedés­sel — három kft.-t hozott létre, há­romhavi működésük után 2,5 mil­lió forint vállalkozási nyereségadót fizettek be, viszont a három cég több mint 90 millió forint osztalé­kot fizetett a tulajdonosoknak. Fiktív számlák Számos esetben eredeti céljuktól eltérően vették igénybe az áfához kapcsolódó kedvezményeket is. A magánerős lakásépítés címén visz- szaigényelhető áfa igen jelentős ösz- szegű (tavaly mintegy 9,9 milliárd fo­rint volt). Ugyanakkor nem egy eset­ben fiktív számlák alapján igényeltek vissza lakásépítéshez kapcsolódóan áfát, és azt mintegy többlet pénzfor­rásként, hitelként használták fel a vállalkozók. Az áfa-visszaigénylés a mezőgazdasági kistermelés esetében sem érte el eredeti célját. Az egyes gazdálkodók esetében növekedtek a béren kívüli de adó- mentességet élvező bérjellegű kifize­tések is. így például egyes munkál­tatók béremelés helyett dolgozóikat jelentős összegű szociális segélyben részesítették, megemelték az étkezé­si hozzájárulásokat, illetve emelték a gépkocsiköltség-téritést is. Ezek után nem kellett a vállalkozásoknak személyi jövedelemadót fizetni, va­lamint e kifizetések TB- és nyugdíj- járulék-mentesek. Szakkönyvtár Az ingatlan forgalmának (meg­szerzésének és elvesztésének) jogi tudnivalóit gyűjtötte össze Aradi Béla Ingatlanforgalom; Az ingatla­nok adásvétele, cseréje és közvetíté­se című kötelében. Ä könyv elején alapfogalmakkal ismerkedhetünk meg: ingatlan, ingatlan-nyilvántar­tás, telekkönyv, ingatlan-nyilván­tartási szabályok, területrendezési tervek, kisajátítás ... Az alapvető tudnivalók után az ingatlan tulaj­donjogának és a hozzá kapcsolódó részjogoknak, a tulajdonközösség­nek és a társasházi formának jogi kérdéseit, az ingatlan adásvételi, csere, ajándékozási és ingatlanát­ruházási szerződési formáit és tar­talmi követelményeit veszi sorra a szerző. A tudnivalók körét az in­gatlan forgalmi értékének, az adók és illetékek megállapításának is­mertetése egészíti ki. A kötetet tárgy- és jogszabálymutató zárja. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó kötete kitűnő segédkönyv a jogban járatlan, a téma iránt érdeklődő vállalkozóknak és egyéneknek is. Tőzsdekompasz címmel, Ádám Zsigmond és Korányi G. Tamás szerkesztésében jelent meg a ma­gyar értékpapírpiac évkönyve. Fél évszázad múltán újra indult a haj­dan évtizedeken át megbízható in­formációkat körzeadó évkönyv; a Budapesti Értéktőzsde újbóli meg­nyitása, az értékpapírpiac-forga­lom fellendülése keltette életre ab­ban a reményben, hogy a magánbe­fektetők, a jelenlegi és leendő vál­lalkozók is megbízható tájékozta­tást kapnak. A kötet megismertet az értékpapírok fajtáival (kincstár- jegyek, letéti jegy, váltó, kötvény, részvény stb.), a kötvénypiacon va­ló eligazodást segítő hozamszámí­tással és kötvényspekulációval, a részvényspekulációval, az értékpa­pírokból származó jövedelem adó­zásával. Bepillanthatunk a tőzsde­történetbe (1864—1948), majd a nyolcvanas évek értékpapírpiacá­nak újraéledését tekinthetjük át. Tőzsdei értelmező szótár, angol— magyar tőzsdeszótár és magyar nyelvű tőzsdei szakirodalom-jegy­zék teszi teljessé a kiadványt, amit jogszabályok és a Budapesti Érték­tőzsde szabályzata zár. k. in. A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI Érvényben: 1991. november 12. Vételi Közép Eladási Devizanem árfolyam 100 egységre, forintban angol font 13852,72 13866,59 13880,46 ausztrál dollár 6172,60 6178,78 6184,96 belga frank 231,94 232,17 232,40 dán korona 1229,60 1230,83 1232,06 finn márka 1950,24 1952,19 1954,14 francia frank 1396,14 1397,54 1398,94 holland forint 4232.48 4236,72 4240.96 ír font 12745,49 12758,25 12771,01 japán yen (1000) 604,17 604,77 605,37 kanadai dollár 6963,17 6970,14 6977,11 kuvaiti dinár árfolyamjegyzés szünetel német márka 4769.71 4774,48 4779,25 norvég korona 1216,09 1217,31 1218,53 olasz lira (1000) 63,46 63.25 63,58 osztrák schilling 677,71 678.39 679.07 portugál escudo 55,40 55,46 55.52 spanyol peseta 75,79 75,87 75,95 svájci frank 5394,14 5399,54 5404,94 svéd korona 1305,99 1307,30 1308,61 tr és cl. rubel 2747,25 2750,00 2752.75 USA-dollár 7861.42 7869,29 7877,16 ECU (Közös Piac) 9751.21 9760,97 9770,73 A MAGYAR NEMZETI BANK VALUTA- (BANKJEGY- ÉS CSEKK-) ÁRFOLYAMAI Érvényben: 1991. november 12—18. Pénznem Vételi Eladási árfolyam 100 egységre, forintban A magyar árszínvonal már közelít az osztrákhoz A magyarországi árszínvonal már közelít az ausztriaihoz — álla­pította meg ez év nyarán 50 élelmi­szer- és háztartási árucsoport kö­rében végzett felmérésében a Niel­sen osztrák piackutató intézet ma­gyarországi fiókja. A felmérés sze­rint míg a magyaroszági átlagkere­set egyharmada az osztrákokénak, addig a bolti árak csupán 30 száza­lékkal maradnak el az ausztriai áraktól. angol font 13450,59 14282,59 ausztrál dollár 5993,42 6364,14 belga frank 225.20 239,14 dán korona 1193,91 1267,75 finn márka 1893,62 2010,76 francia frank 1355,61 1439.47 görög drachma a) 41,06 43,60 holland forint 4109,62 4363,82 ír font 12375.50 13141,00 japán yen (1000) 586,63 622,91 kanadai dollár 6761,04 7179.24 kuvaiti dinár árfolyamjegyzés szünetel német márka 4631,25 4917,71 norvég korona 1180.70 1253,83 olasz líra (1000) 61,61 65,43 osztrák schilling 658,04 698,74 portugál escudo 53,80 57,12 spanyol peseta 73,59 78,15 svájci frank svéd korona 5237,55 5561,53 1268,08 1346,52 USA-dollár 7633,21 8105,37 ECU (Közös Piac) a) Bankközi és vállalati elszámolásoknál 9468,14 alkalmazható árfolyam: 10053,80 görög drachma 40,29 42.37 ff r gm FOSZERKESZTOJENEK #3 It? ROVATA Üzletelünk Tudunk-e üzletelni mi. magyarok? Pontosítom a kérdést: tu­dunk-e üzletel­ni mi, magya­rok, a szomszé­dainkkal? Az őszinte válasz: nemigen. Erre, persze, föl lehetne hozni azt, hogy az utóbbi évtize­dek aligha voltak alkalmasak a szocialista bizniszre. Mondom, nem a testvéries üzletre, hanem az igazira. Ezt most kell — mielőbb — megtanulnunk. Ki gondolná, hogy ebben már lassan hagyományai vannak egy hatvani cégnek, az Euronetnek, amely — kezdetben bizonyosan ke­lekótyának titulálták szakembereit éppen azt tűzte ki célul: ha törik, ha szakad, összehozza Közép- Európa üzletembereit. így kerültek tárgyalóasztalhoz ukránok, csehek, észtek, baltikumiak, szlovákok, ro­mánok és természetesen magyarok. Áll a piac, a kelet- vagy közép­európai, áll és látszólag nem moz­dul. Ezzel együtt érezhető volt Mis- kolc-Lillafüreden, a Palota Szálló­ban. hogy más ez a világ, mint akár egy éve is volt. Egyrészt kevesebb volt a protokoll, úgy is írhatnám: egyáltalán nem volt. Aztán keve­sebb volt az üresjárat, hogy a ko­rábbi állandó csókolózásról, ölelge- tésről ne is szóljak. Kevesebb volt a pia is — már bocsánat a kifejezé­sért. Ellenben jómagam is tanúsít­hatom, sokkalta több volt a konk­rét tárgyalás, egymás hatásosabb megismerése. Hazudik ugyanis, aki azt állítja, ismerjük egymást. Nem és nem, talán most, hogy szabadab­ban fogalmazzuk meg vágyainkat, talán most, hogy nem az erő pozíci­ójából tárgyalunk, nos, most derül ki, mennyi a közös bennünk. Milyen érdekes gondolatot ho­zott föl egy nagyszerű asszony, Ma- kányi Márta, a Mikromatika Hol­ding talpraesett üzletkötője! Úgy vélekedett: könnyebb lehet nekünk a keleti partnerrel tárgyalni, hiszen szokásaikat mégiscsak jobban is­merjük, mint a nyugati partnerekét. Erősítette mondandóját Kasza Sándor, az Euronet ügyvezető igaz­gatója, a főszervező. Ami bizonyos: ugrásra készen áll sok keleti partner arra, hogy ha csak kicsit is oldódnak a bürokrati­kus vám- és szállítási szabályok, nos, akkor gyorsan csatasorba tud­jon állni a kereskedő. Tudunk-e üzletelni mi, magya­rok? Tudunk-e üzletelni keleti part­nereinkkel? A kérdésre adandó vá­lasz nem közömbös a magyar gaz­daság jövőjére nézve. A vállalkozó „vidék” A vállalkozások lázában él — legalábbis szavakban az ország. Vajon a magyar vidék hogyan tük­rözi ezt? Növekszik-e a vállalko­zók száma, vagy megállt a fejlődést ígérő tendencia? Mi erről a tapasz­talat? — kérdezte a Falutévé ripor­tere Dely Lajost, az APEH osztály- vezetőjét. — Válaszom egyértelmű: a vál­lalkozók száma vidéken is folya­matosan növekszik. Az 1990-ben beadott adóbevallások alapján mondhatom például azt, hogy a középső adókategóriában, a fél­millió és kétmillió forint közötti bevétellel gazdálkodók sorában, a mezőgazdasági tevékenységet foly­tatók száma örömteli módon nőtt az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Emögött nyilvánvalóan adómorál-javulás is feltételezhető — tizenhatezren nyújtották be adóbevallásukat ebben a kategó­riában. Az általuk ilyen módon ki­számított egy főre jutó évi jövede­lem 41 ezer forint körül mozog. Ez viszont arra utal, hogy a létszám- növekedéssel a jövedelmek emel­kedése — legalábbis a bevallások alapján — nem tartott lépést. — Mi lehet ennek az oka? — Emögött sokfajta hatást lehet föltételezni. Elsősorban piaci hatá­sokat, amelyek a következő idő­szakban még erősebben befolyá­solják majd a vállalkozásokat^ azok jövedelmezőségét is. j — Mi volt a helyzet a rangosabb vállalkozások esetében? — A kétmillió forintnál többet forgalmazók kategóriájában 1056 fő adott bevallást. Az egy főre jutó évi átlagos jövedelem összege 120- 130 ezer forint körül mozgott. Éz már relatíve kevesebb jövedelem, mint az előző kategóriában, s így várható, hogy ellenőrzéseket tar­tunk ebben az évben. Mi ugyan mindent elhiszünk, amig az ellen­kezőjéről meg nem győződünk, de nyilvánvalóan lesz értelme annak, hogy elvégezzük a vizsgálatot. — Nem kellene kapcsolatot ke­resni az APEH-nek a helyi önkor­mányzatokkal? Hiszen ha velük párhuzamosan haladnak a bevéte­lek ellenőrzését és az elvonásokat illetően, akkor könnyen kudarccá fajulhat az ügy. Kétfelől nem lehet már fejni a lakosságot, így a vállal­kozókat sem... — Ez teljesen reális veszély. Az önkormányzatokkal való együtt­működés már napirenden is van. Az APEH további elképzelései­ben szerepel, s legutóbb szerveze­tünk elnöke is kitért erre az igényre egy televíziós riportban. A gya­korlati módszereket viszont még nem sikerült kialakítani. Az biztos, hogy már csak az adózás miatt is elő kell készítenünk a koordináci­ót, a napi kapcsolatot, s ennek jö­vőre már működnie is kell. Csak zárójelben kivánom megjegyezni: tőlünk nyugatra lévő országokban az adóhiv atalok egy kézben van­nak, akár helyi, akár pedig köz­ponti adóról van szó. Ott a koordi­náció természetes. — Talán egy osztrák település „összkomfortjának” az odalátoga­tó vagy arra vetődő magyarok által mindig irigyelt képe is összefüggés­ben van ilyesmivel? — Egészen biztos, mint ahogy az is, hogy még sok tennivalónk van ebben az ügyben. Ki juthat a tőzsdére? Az átalakuló, vagy újonnan megjele­nő mezőgazdasági szervezetek egyik nagy álma lehet: olyan komoly gazdál­kodóegységgé fejlődjenek, hogy akár a tőzsdén is megjelenhessenek. De vajon miért jó az egy cégnek, ha számolnak vele a tőzsdén is? kérdezte a Faluté­vé riportere dr. Bokor Csillát, az Agrár­kamara jogi tanácsadóját. — A tőzsdére kerülés komoly elő­nyökkel jár, hiszen a tőzsdén találkozik a kereslet és a kínálat. Tehát nemcsak az eladók, hanem a befektetők is jelen vannak, sőt: oda koncentrálják erőiket a brókercégek is. Egyszóval, a tőzsde mindenképpen a megmérettetés lehető­ségét jelenti, ez pedig a piacgazdálko­dásban alapvető igény. — Hogyan lehet egy cégnek bejutnia a tőzsdére? Vannak-e speciális feltételei? Csak nyilvánosan kibocsátott ér­tékpapírral lehet oda bekerülni. Ah­hoz, hogy ilyen értékpapír forgalomba hozatalára egy cég engedélyt kapjon, feltétlenül szükséges — mondjuk köt­vénykibocsátás esetén —, hogy mini­mum egy éve már működjék, illetve közreadja a törvény által előírt tájékoz­tatót. Ezt az állami értékpapír-felügye­letnek jóvá kell hagynia. Ezek után kérheti a tőzsdére való felvételét, ame­lyet a tőzsdetanácshoz kell beadnia, ha megvan a felügyeleti engedélye. — Ha mindezeket az engedélyeket beszerezte és már tőzsdére került, akkor marad-e még más dolga? Például kell-c mérlegelnie, hogy mikor, mennyit visz tőzsdére a cég „önmagából”? — Nem. Pontosan ezt szabályozza a nyilvános kibocsátás. így a részvények eleve nyilvános forgalomban vannak, a piac itt már automatikusan működteti az egyes részvények adásvételét. — Ki mehet a tőzsdére vásárolni? — A tőzsdei forgalomnak szigorú kötöttségei vannak. Eladni is, vásárol­ni is csak brókercég közvetítésével le­het. — Tehát ez a kisbefektetőknek nem a legalkalmasabb terep ma Magyaror­szágon ... —- Igen, de nem amiatt, hogy önma­gukban nem mehetnek oda, csak bró­kercégen keresztül, hiszen ez így van mindenütt a világon. Inkább az a gond. hogy még nagyon kicsi a részvényfor­galom és kevés a piacon lévő részvé­nyek összmennyisége is. — Elképzelhető, hogy ilyen viszony ok között egy nagy cég fölvásároljon egy másikat? — Ez csak nagyon szigorú szabályok betartásával történhet meg. A törvé­nyek szigorát a tőzsdetanács ellenőrzé­se teszi még nyomatékosabbá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom