Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-12 / 265. szám
PÉNZ, VÁLLALKOZÁS. PIAC 1991. november 12., 7. oldal EURÓPA-BANKI HITEL A PETŐFI NYOMDÁNAK Az igazi sztori Magyarország • • _• • • A tízmillió márkás hitelszerződés aláírásának pillanatai. Jobbról Sebesvári László, mellette Ronald VI. Freeman. (Fotó: Straszer András) AGRÁRGAZDASAGUNK ES AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG Úgy leszünk benn, mintha kinn lennénk? Csak a kölcsönösség alapján A z Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tízmillió márkás kedvezményes hitelt nyújtott a Petőfi Nyomda Rt.-nek. A Kelet-Európábán először kiutalt jelentősebb kölcsön részleteiről először Sebesvári Lászlót, a nyomda vezérigazgatóját kérdeztük. — Mire kívánják az összeget fordítani? — Négy fontos csomagolóanyag fejlesztésére: kartondoboz, öntapadó és hagyományos címke, valamint hajlékony falú csomagolóanyag gépeinek a beszerzésére. Ezeknek a csomagolóanyagoknak itthon és Nyugat-Európá- ban is jelentős piacuk van, s méginkább lesz, hiszen számos multinacionális cég készül Magyarországra. Az itt gyártott termékeiket is a Nyugaton megszokott igényeknek megfelelően kívánják megjelentetni, az eddig alkalmazott hazai csomagolóanyagok erre alkalmatlanok, Európában nem fogadják el. — Milyen feltételekkel kapták a tízmillió márkát? Igen kedvező feltételekkel, és itt nem csak a kamatlábra gondolok, amely egyszámjegyű... — Titok, hogy pontosan mennyi? — Nem nevezném meg, egyszámje- • gyű, engedje meg, hogy ennyit mondjak róla. A futamideje három év, amely alatt az EBRD-vel való megegyezés szerint osztalékfizetési moratóriumra kerül sor. így az ezen idő alatt megtermelt nyereségünket kizárólag fejlesztésre fordíthatjuk, ami évi 3-4 millió dollárt jelent. Terveink között szerepel még magántőke-bevonás is, mindezzel együtt igen tőkeerős vállalkozássá válik a nyomda, mely nemcsak saját tevékenységén belül, hanem egyéb területeken is_ terjeszkedni kíván. — Ön szerint Kelet-Európábán miért pont a Petőfi Nyomda kapott először jelentősebb kölcsönt az EBRD-től? — Gondolom, elsősorban azért, mert a Petőfi Nyomdánál teljesen tisztázottak a tulajdonosi viszonyok és egy igen eredményesen működő cégről van szó. Az EBRD első elnökhelyettese, Ronald M. Freeman erről a következőképpen vélekedett: — Bízunk a menedzsement-team- ben, bízunk a részvényesekben és az elmúlt kilenc-tíz hónap eredményei is igen kedvezőek. — A bank részéről ez üzleti vállalkozás, vagy Kelet-Európa egyfajta humanitárius támogatása? — Az EBRD kemény, vállalkozás- szellemű bank és csak hasonló cégeket támogat. Azt mondhatom: részünkről a hitelnyújtás egyértelműen üzleti vállalkozás. Az igazi sztori Magyarország, mert nyugati kölcsönzők még nem fedezték fel. — Kinek van esélye hitelre az EBRD- től? — Csak olyan vállalkozásoknak, amelyektől remélhetőleg vissza is kapjuk a pénzt. De mivel speciális bank vagyunk, olyan cégeknek is adnánk, amelyek most nem lennének képesek visszafizetni, ám meg vagyunk róla győződve, hogy a tőlünk kapott tőkéből történt fejlesztésnek köszönhetően 3-4 év múlva fizetőképesek lesznek. Mihályka Gyula Magyarország gazdasága számára a közös piaci társult tagság különleges esély: gazdasági mozgástér, kultúra és piac. Megfelelni az Európai Közösség kritériumainak, s ezzel bekerülni a szabadkereskedelmi övezetbe — ez a felzárkózás soha vissza nem térő alkalmának tűnik. A francia vélemény változásával újra realitássá vált a társult tagság megkezdett előkészítése, és folytatódik a kormányzati, politikai-külpolitikai kampány is. A szakemberek azonban nem titkolják: hazánk számára a társulás átmeneti időszaka a kegyetlen verseny korszaka lesz. E verseny során Magyarország nem számíthat az eddig tapasztalt érzelmekre, szimpátiára a Közös Piac gazdasági intézkedései avagy politikai döntései során. Előbb piacgazdaságot — itthon — Magyarország csatlakozási terve mindenkit foglalkoztat az agrárágazatban, azonban ez csak a végeredmény lehet. Pillanatnyilag a piacgazdaság feltételeinek megteremtése, a valódi szemlélet- és struktúraváltás sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy társulunk-e és mikor — mondta dr. Raskó György államtitkár azon a fórumon, amelyet agrárszakemberek számára tartottak a Földművelés- ügyi Minisztériumban. A kormány feladata, hogy ehhez megteremtse a megfelelő — a közös piaci normákhoz illeszkedő — törvényi kereteket. Készül az agrárpiaci rendtartás, amely szabályozni fogja a termelők közötti versenyt. Az agrárkormányzatnak az a feltett szándéka, hogy a jövőben csakis aktív piac- szabályozással avatkozik be a folyamatokba, nem pedig az egyes termelők szintjén —- ez egyúttal azt is jelenti: a tárcának nincs pénze arra, hogy egyéni támogatásokat nyújtson. Ehelyett rugalmas irányítási struktúrát kíván kialakítani, amely a tisztességes versenyjogi szabályozása lesz. A rendtartás csupán a technikákat, nem pedig a filozófiát fogja átvenni a Közös Piactól — mondta az államtitkár. Az új struktúra célja, hogy az EK rendszerébe illeszkedve az egyedi vállalkozókat favorizálja. Még az ősszel parlament elé kerül a termelőszövetkezetek átalakulásáról szóló törvény, amely megindítja a családi gazdaságokra való áttérés hosszú, egy évtizedig is eltartó folyamatát. A tsz-ek nagy része a tőkekoncentráció következtében vállalatnak tekinthető, a tőkeerős, versenyképes szövetkezetek számára előnyösebb lesz a nagyüzemi forma megtartása, erről azonban nem a minisztérium fog dönteni. Már csak azért sem, mert a tárcának nem áll rendelkezésére központi forrás, amelyből finanszírozhatná a nagyüzemi eszközrendszer lecserélését a családi farmokhoz alkalmasabb gépparkra. Ne számítsunk egyoldalú előnyökre Az Európai Közösség sajátosan szervezett, versenynek kitett piac, ahol ugyanakkor érvényesül a benne nem lévők elleni protekcionizmus is. Magyarország érdekes, tudathasadásos állapotba kerül, hiszen a bekerülés évei alatt liberalizált piacot teremtve harcolnia kell azon kedvezmények ellen, amelyeket védett piacra jutva élvezni akar. Az EK piacából hazánk csupán 1,5 százalékkal részesedik, a szinte jelentéktelen részvétel miatt első pillantásra úgy tűnhet, hogy nem ütközik akadályba a vám- és lefölözéskedvezmények bővítése, a mennyiségi korlátozások enyhítése. Tévedés lenne azonban arra számítani, hogy egyoldalú előnyö‘- ket és támogatást kapunk. Kemény és hosszan tartó tárgyalásokra kell felkészülni, amelyek feltehetően legalább 1994-ig tartanak, és akkorra sem hoznak majd jelentős engedményeket. Az a mintegy 340 millió fős, vásárlóerővel bíró fogyasztói piac, amely megnyílik a magyar termékek előtt, egyelőre még beláthatatlan erőpróba számunkra. A starthelyzet nem túl reménykeltő: hazánkban az egy főre jutó társadalmi össztermék a felét sem éri el a közös piaci átlagnak, az élőmunka termelékenysége rossz. Mezőgazdaságunkban még nem működik a tulajdonosi mozgatóerő, ez visszahúzza a hatákonyságot és a munkabéreket is. Hiányzik a műszaki háttér, az infrastruktúra, nincs korszerű kereskedelem. Az átalakulás ugyan már megindult, azonban számos eredmény csupán látszólagos. Néhány termékünk valóban versenyképes lehet az EK piacán, a kedvező költségszint azonban annak következménye, hogy hazánkban a föld mint termelőeszköz még nincs beszámítva a ráfordításba. A munkanélküliséggel is meg kell küzdeni A liberalizált bérrendszer várhatóan növelni fogja a munka termelékenységét, ugyanakkor jelentős munkanélküliséget eredményez a szektorban. A termelőszövetkezetek átalakulásának parlamenti jóváhagyása után a mezőgazdasági ágazatban a munkanélküliek száma elérheti a 40-50, de akár a 100 ezer főt is. A magyar mezőgazdaságra alapjaiban lesz hatással a társulási szerződés, hiszen a tárgyalások szerves részét képezik az agrárkedvezményeket megfogalmazó kereskedelmi egyezmények. A magyar félnek azonban nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy az alap a kölcsönösség lesz. Tehát nekünk is kell majd vámkedvezményeket nyújtanunk, igaz, a magyar érdekeltség a nagyobb, mivel mi kisebb viszont- kedvezményt tudunk csak adni. A társult tagság még nem jelenti azt, hogy az EK megnyílik Magyarország előtt. Az addig még hátralévő — nem kevés — időt azonban arra kell használnunk, hogy megismerjük a közösség működésének mozgatórugóit. Mert azt ugyan még nem lehet tudni, hogy majdani tagságunk idején milyen lesz az EK, de az biztos, hogy a feltételek keményedni fognak, és nekünk azokhoz alkalmazkodnunk kell. Kurcz Erzsébet KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE a fCöb állatfajck állományának alakulása bács-k i skln negyében 1991. SZEPTENBER 30. Mezőgazdasági Mezőgazdasági Öszszes gazdaság Megnevezés válla latok és gazdasági társaságok szövetkezetek Kis- ter- ms- I és Öszszes gazdaság válI álatok és gazdasági társaságok szövetkezetek Kistermelés 1000 db az 1990. ev azonos időpontjának %-ában Szarvasmarha összesen 22,3 51,8 26,6 101,3 84,1 38,2 96,1 89,8 Ebből: tehén 8,1 19,2 15,0 42,6 87,6 90,3 94,5 91,7 borjú választásig 4,9 8,1 2,9 16,0 101,6 89,4 93,5 94,3 Sertés összesen 180,5 196,6 431,2 808,8 63,9 89,1 78,3 76,7 Ebbő 1: anyakoca 11,7 13,3 35,1 60,2 98,6 91,9 69,1 77,9 malac választásig 51,8 42,7 94,9 189,5 87,0 95,6 59,6 71,9 Tyúkféle összesen 365,7 754,5 2226,7 3346,824,7 88,1 59,9 Ebbő 1: tojó 57,2 201,2 1242,3 1500,754,0 103,9 95,7 Juh összesen a/ 5,6 108,0 69,5 78,0 Ebből: anyajuh 4,2 89,6 71,0 86,8 bárány választásig 3,648,6 a/ A kistermelés juhállománya nem került megfigyelésre. A SZARVASMARHA- ÉS SERTÉSÁLLOMÁNY MEGOSZLÁSA GAZDASÁGI f FOSONKÉNT 1991. SZEPTENBER 30. Mg- 3;>.«*• íjJljijJjl Szarvasmarha Sertés ÍGY LÁTJA A KARIKATURISTA (Közli a Figyelő nov. 7-i száma.) SÉTÁLTATÁS 1991. NOVEMBER 7. Könyvesbolt paprikából, paradicsomból A könyvszakma teljes privatizációja folyik, a kiadásból és terjesztésből az állam kivonulni szándékozik. Az állami könyvterjesztő boltok cégtáblái helyére egyéneké kerül. A 6800 lélekszámú Szabadszálláson 9 éve nyitott könyvesboltot a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat. A főtéri kis üzlet most gazdát cserélt, Csornák László és családja lett a privatizációra kijelölt bolt tulajdonosa. — Tavaly 2,5 millió forint forgalmunk volt, könyveket, hanghordozókat és tankönyveket árultunk. Vállalatom nagyon korrekt volt a válásunkkor. Tisztességes áron ajánlotta fel az állóeszközöket, leválogathattuk a bolt 1,6 millió forintos készletét. Az MNK raktárbázisaiból felfrissítettük az állományt, közvetlen kapcsolatba léptünk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal, a Babits, az Officina Nova és az Akadémiai Kiadókkal. A régi boltot kicsit átalakítottuk, igyekeztünk családias hangulatot teremteni a családi üzletben. Fotelek, asztal, kis nassolnivaló várja a böngészőket — sorolja a tulajdonos. — Hogyan tudta megvenni a boltot? — Sajnos, nem a könyvesbolti fizetésből! Abból ma Magyarországon egyetlen boltos sem fog tudni a versenytárgyalásokon indulni! Ez a könyvesbolt magánbolt, családi vállalkozás a família pénzéből! Öt hold földjük van a mamáéknak; paprikát, paradicsomot, céklát termesztünk rajta, a bevételt évek óta félretesszük, erre gyűjtöttünk. Induló raktárkészletünk csak 450 000 forint értékű, hitelt nem mertünk felvenni, mert arra most mindenki keservesen ráfizet. A bolt dekorációja, emblémája, az átalakítás a rokonok munkája; az üzlet személyzete anyósom és feleségem. A vevőknek kínált könyvek nagyobb része csak bizománybán van nálunk. Erre futja most a pénzünk, ennyit merünk vállalni . . . — Könyveik többsége gyermekkönyv vagy iskolai segédkönyv, kötelező olvasmány. Ifjúsági irodalom lenne a fő profiljuk ? — Nem, de meg vagyunk győződve arról, hogy a gyermekirodalomból kell most ide a komoly választék. így próbáljuk a mostani gyerekeket 10-20 év • Ma már nem divat azon vitatkozni: áru-e a kultúra? (Archív felvétel) múlva könyvszerető vevővé, visszajáró törzsközönséggé nevelni. A jövőnek, jövőnknek dolgozunk! — A volt raktárhelyiségük üres. Raktár lesz vagy más elképzeléseik is vannak? — Ha pénzünk lenne, nagyobb lenne a készletünk. Hisszük, közvetlen kiadókapcsolatainkkal majd változik a helyzet. A volt raktárból azonban jövőre galériát szeretnénk kialakítani; festők, képző- és iparművészek alkotásaiból alkalmi tárlatokat, állandó vásárlási lehetőséget kínálhatunk majd a szabadszállásiaknak. A boltnyitás egyik vendége volt Halász Zsuzsa, a boltot eladó MNK kereskedelmi osztályának vezetője. Csornák Lászlóval kilenc éve ők nyitották meg ezt az üzletet. Keserűen, de mégis örömmel gratulált a tulajdonossá lett volt kollégának. — Félő, hogy a többi, privatizációra kijelölt boltunknál nem lesz ilyen felhőtlen a váltás. Csomákék 1982-től bizonyították szakmaszeretetüket, korrektségüket. Drukkolunk értük! ^ m A privatizáció tendenciái és a hiányzó „súlycsoport” A hazai privatizációs folyamat szinte egyidejűleg indult a kisebb és a nagyobb vállalatok körében. Az előprivatizáció keretében elsődlegesen a kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységeket kívánta a kormány magánkézbe adni, de a folyamat még ma is nagyon lassan halad. Áz ipari, az építőipari és a kereskedelmi nagyvállalatok privatizációjában azonban eléggé eltérő jelenségek figyelhetők meg. A kormány meghatározta azoknak a gazdálkodóknak a körét, amelyek a jövőben is 100 százalékban, vagy legalábbis 51 százalékban állami, illetve 51 százalékban nemzeti (állami és hazai magán-) tulajdonban maradnak. A többi gazdálkodóegység akár teljes egészében is külföldi tulajdonba adható. Meg is indult az érdeklődés, elsősorban a korábban is sikeresen gazdálkodó nagyvállalatok — a Taurus, a Lehel és hasonlók —, másodsorban az ugyan technikailag elavult, kihasználatlan berendezésekkel dolgozó, de felkészült szakembergárdával rendelkező gyárak iránt. A „tárgyakkal” nincs gond A privatizáció gyakorlatát azonban gyakran akadályozzák a tisztázatlan tulajdonviszonyok. Ha egy külföldi cég jelentős tőkét fektet egy vállalatba, joggal elvárja, hogy cserébe tulajdonába kerüljön a megvásárolt gép, épület. A „tárgyakkal” nincs is gond, ezek felértékelése, ha időigényes is, de viszonylag egyértelműen megoldható. Annál bonyolultabb az ingatlanok helyzete. Azok vagy állami, vagy önkormányzati tulajdonban vannak, apportként való felértékelésük nem egyszerű ügy. Számos privatizációs szándék ezen bukott meg. Miként alakult a nagyvállalatok magánkézbe adásának tendenciája 1991- ben? A korábban centralizált, de termelési, értékesítési szempontból önállósítható részlegeik a vállalat profiljának megfelelő kisebb egységekre bomlottak, úgy kerültek magánkézbe. Ezt jól jellemzi néhány számadat. 1991. január 1-jén az iparban még mintegy 700 olyan vállalat működött, amely 300 főnél többet foglalkoztatott, ezek száma az idén júniusra közel százzal csökkent. A gépiparban 269-ről 253-ra, a köny- nyüiparban 233-ról 228-ra olvadt a nagyüzemek száma. Az új cégek közül a korábban is hatékonyan működők a külföldi tőke segítségével gyorsan talpra tudtak állni, az önálló tevékenységre kevésbé alkalmasak, vagy vállalták a teljes megújulást, vagy tönkrementek. Kevés a kezdeményezés A vállalatok privatizálásának törvényes módja, amikor a gyáregységek, részlegek maguk szorgalmazzák a kiválást még a teljes nagyvállalat privatizálása előtt. Ezt vagy a gyáregység vezetése, vagy a dolgozók kétharmada kezdeményezheti. A törvény életbelépése óta eltelt egy esztendőben mindössze 80 ilyen kiválást kezdeményeztek, s ebből 50 új kis vagy középméretű vállalat már megalakult. Ez a szám jóval kisebb a vártnál. A privatizációs folyamat másik módja, amikor az állami vagyonügynökség a korábban vállalati tanács által irányított nagyvállalatokat kezelésébe vonja és maga értékesíti. Ez a folyamat az Első privatizációs programmal indult, s mintegy 20 olyan állami nagyvállalattal kezdődött, amelyek a leginkább felkészültek az átalakulásra. A folyamat mégis döcögve haladt, s nem is mindegyik egységnél zárult le a tervekben előírt időpontig, 1991. szeptember végéig. Úgy látszik, a tapasztalatokból az ÁVÜ is okult, amikor az 50 újabb vállalat bevonásával elindította a második privatizációs programot. Ha a kicsik felnőnek Úgy tűnik, hogy a nagyvállalati privatizáció eddig még nem alakította ki a magyar iparban korábban is hiányzó középméretű vállalatokat, pedig a közepes méretű, flexibilis és egyúttal gazdaságos vállalatok nélkül jól működő piacgazdaság nem képzelhető el. Nincs más hátra, a jelenlegi kisvállalatoknak kell felnőniük a következő súlycsoportba. Nyitrai Ferencnc dr. Ferenczy Europress
