Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN 1991. október 5., 5. oldal Magyarország vértől piros már.. KNEZIC KÁROLY HONVÉDTÁBORNOK KITÜNTETÉSEI Hű szolgálat, csatatéren szerzett érdemek Őszi napsütés, őszi emlékezés (Borzák Tibor képei a budapesti Kerepesi temetőben készültek) Rá is emlékezünk . Negyvennyolcas hősök sírjai — katonás rendben, borostyánnal övezve. G 9 Meghalt (agyonlőtték) 1849. október 6-án. „Lehullt a végső bástya is, Magyarország vértől piros már. ” (Heine: 1849 októberében) Hála Görgeinek „Azoknak a vereségeknek ellenére, amelyeket Görgei egymás után elszen­vedett, még mindig volt kb. 30 000 em­bere a fölkelők legjobb csapataiból, és száznegyven ágyúja. Tehát még véde­kezhetett volna, egyesülhetett volna a lázadók többi hadtestével, még sok vérontást végezhetett volna, s meg­hosszabbíthatta volna ezt a háborút, amely az őszi időszakban az éghajlat miatt gyászos kimenetelű lehetett volna a mi két hadseregünkre. Lehetetlenség is hálásnak nem lenni Görgei, valamint az ő tisztjei iránt” — jegyezte meg Paszkievics egy Haynauhoz írott leve­lében. • Görgei Artúr litográfián megörökí­tett portréja eddig nem volt ismert. Elő­ször a tavasszal állították ki Budapes­ten, egy magángyűjteményből előkerült szabadságharcos dokumentumok kö­zött. (Repro: B. T.) Knezic Károly a horvátországi Veliki Groljevac-ban született 1808-ban, ott, ahol a 6. határőrezred is állomásozott. Apja ebben az ezredben szolgált mint tiszt. A fiát is katonának szánta. A grá- ci katonaiskolát végezte el. A 6. számú, varasdszentgyörgyi határőrezredben avatták fel hadapródnak 1824-ben. 1826-ban hadnaggyá léptették elő, s áthelyezték a 34. számú, Vilmos porosz hercegről elnevezett sorgyalogezredbe. Szolgált Egerben, s az 1840-es években Galíciában, Lembergben is. 1844-ben léptették elő főszázadossá. Alakulatával áthelyezték 1848 nyarán Magyarországra. így került Damja­nich parancsnoksága alatt a délvidéki harcok színhelyére. Harcolt a szerb fel­kelők ellen. Október 30-án (visszame­nőleg október 16-ai hatállyal) előlép­tették őrnaggyá. A honvédsereghez csatlakozott zászlóaljának parancsno­kává nevezték ki. December elsején előléptették alezredessé, s kinevezték dandárparancsnokká a bácskai had­testben. 1849. március 13-án megkapta ezredesi előléptetését, mely visszame­nőleg március 1-jétől volt érvényes, ki­nevezték hadosztályparancsnokká a 3. hadtestben. A szolnoki csatában jól ve­zette alakulatának harcait, ezért kitün­tetést kapott. „1849. E. 6842/h.ü. Az Országos Honvédelmi Bizottmány folyó éri március 17-én 3418/e. szám alatt kelt rendelete alapján: ... a Szolnoki csata alkalmával vi­tézségük és tapintatteljes működésük alapján kitűnt: Vísocky ezredes. Knezic Károly, 34. számú gyalogezredben alez­redes, ... és még 14 tiszt..., a katonai érdemjelek III. osztályával földíszítet­tek. Debrecen, március 23. 1849. Mészáros Lázár hadügyminiszter ” A kitüntetés ténye megjelent a Közlöny 61. számában Debrecenben, 1849. márci- us24-én szombaton, a 215. oldalon. • Knezic Károly honvédtábornok (zub­bonyán all. osztályú érdemrend). A tápióbicskei csatában a Tápió híd- ját elfoglaló 3. és 9. honvédzászlóaljak az ő hadosztályából valók voltak. Kü­lönösen kitűnt ismét személyes bátor­ságával az április 26-i, Komárom fel­mentéséért vívott csatában. A tavaszi hadjárat során felfigyeltek elöljárói Knezic ezredes katonai tehetségére, jó szervezőkészségére. Újabb haditetteit újabb elismerések (kitüntetés, előlépte­tés) követték. „419/e. sz. A hadügyminiszter és fő- parancsnokától. Napi parancs. Főhadiszálláson Komárom, április 29-én 1849. A folyó hó 26-án Komáromnál vívott győztes ütközet következtében köteles­ségem a következő kiérdemelt előlépte­téseket és kitüntetéseket részint megerő­sítés végett a kormányelnök úrnak föl­terjeszteni, részint állásomnál fogva szentesítem: Knezic ezredes tábornokká és a II. rendű katonai érdemjelt kapja, Kiss Pál ezredes a II. rendű katonai érdemjelt, Psotta alezredes a III. rendű katonai érdemjelt. ... újból emlékeztetem valamennyi hadtest, hadosztály, dandár, és egyéb osztagok parancsnokait, hogy aláren­deltjeik valódi érdemeit a csatában — a leggazdaságosabban juttassák érvényre lelkiismeretes fölterjesztéseik által. Az ezúttal nevezett (április 26-i) hő­sök ünnepélyes kitüntetése céljából ma délután 4 órakor összevonulás lesz a tá­bor közepén, ehhez ki fognak állani fönt megnevezett zászlóaljak, melyeknek tisztjei kitüntetendők. A csapatok felállítását Antos vezér­kari százados fogja intézni. Zákó alez­redes kéretik, hogy ez alkalommal né­hány illendő szót is intézzen az egybe- gyüjtött csapatokhoz. Görgei tábornok” (Görgei Artúr tábornok napiparan­csa: Görgei István: Élmények és benyo­mások 1848 és 1849-ből [Bp. 1888, 243 -244. oldal] című művében olvasha­tó.) A parancsból egyértelműen kitű­nik, hogy Görgei katonásan, a hazafias érzelmekre hatva szervezte meg a ki­tüntetési, előléptetési állománygyűlést. Tábornoki oklevelének szövege: • Knezic tábornok kitüntetései (III. és II. osztályú katonai érdemrend). Knézic Károly 34. számú ezredbeli ezredes Úrnak. A haza nevében ezredes úrnak eddigi hű szolgálatai és a csatatéren szerzett érdemei elismeréséül folyó éri május 1-i napjától fogva számítandó ranggal és illetménnyel számolva Tábornokká kinevezem. Kelt Debrecen május hó 8-án 1849 Az országkormányzó elnöke. Hadügy­miniszter távollétében Kossuth Lajos Klapka György” (Alul középen az ország kormányzójának körpecsétje) RÁDAY MIHÁLYTÓL KÉRDEZTÜK: Láthatjuk-e október 6-án ’48-as műsorát? Budavár felszabadításakor már a 3. hadtest parancsnoka volt. Sajnos, had­testparancsnokként különleges képes­ségekről nem tett tanúbizonyságot. Igaz, erre ideje sem igen jutott, mert Görgei tábornok, fővezér június 20-án leváltotta beosztásából. Ezután a Hon­védelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Augusztusban a tiszai megfigyelő hadtest - 2500 főnyi sereg ■ parancs,- noka Tokajban. Később csatlakozott a fel-dunai hadsereghez. Világosnál, au­gusztus 13-án tette le a fegyvert. Hadi­fogságba került, majd Gyulára, Sar­kadra, Aradra szállították a táborno­kokat és a seregtestparancsnok beosz­tású ezredeseket. Sarkadon szökésre szólította fel had­segéde, Bobik alezredes, de ő nem ment el. így felelt: „Nem hagyhatom el jó honvédeimet. Mindig hűek voltak, én vezérük is a halálig hű leszek!” 1849. szeptember 15-én, a kihallga­tásakor mondta: .........Végezetül pedig: a 111. osztályú érd emjelet a Szolnoki csatában tanúsí­tott magatartásomért, a II. osztályút pedig Komárom felmentése után kaptam meg. Csak az első adományozása járt okirattal együtt haza küldtem Eger­be. .. ” A katonai törvényszék szeptember végén kötél általi halálra ítélte. Az ítéle­tet nyolc társával együtt 1849. ok­tóber 6-án hajtották végre. Holttestét ott földelték el a kivégzés színhelyén. Ott nyugodtak csontjai egészen az 1932. évi aradi árvízig. Földi maradványait a je­lenlegi emlékoszlop kriptája fedi. A fent leírtakból is látható, hogy Kne­zic tábornok — aradi vértanú — milyen hű maradt a magyar alkotmányra tett esküjéhez, milyen híven, becsülettel szolgált az ország hadseregében. A ma­gyar kormány — viszonzásképpen — minden módon elismerte tisztességes katonai szolgálatait. Kenyeres Dénes őrnagy — Igen. Elkészült Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékhe­lyei című sorozatom hatodik része. Ezt vasárnap délután fél ötkor tűzi műsor­ra a TV 2. A cél most sem más, mint felhívni a figyelmet arra, hogy nemcsak a ma emberének igényeit kell kiszolgál­ni, hanem a történelmét is. A temetőket karban kell tartani, nem szabad elha­nyagolni. A magyar történelem és kul­túra kiemelkedő alakjainak sírjait ak­kor is gondozni kell, ha nincsenek le­származottaik, akik ezt megtegyék. Tu­lajdonképpen ez adta a ’48-as sorozat ötletét, melynek során a szabadságharc emlékhelyeit járjuk sorra, határainkon innen s túl. — Katona Tamással? — Igen, ő a műsor történész szakér­tője, aki a sírokhoz, emlékhelyekhez fűződő történeti vonatkozásokat mesé­li el. Egyébként hadd mondjam el, hogy lakóhelyemen évek óta ápoljuk annak a ’48-as katonának a sírját, mely az utcán található. Rendbe hoztuk, ün­nepségeket tartunk ott. — Ráday úr televíziós műsorának cí­me jól ismert, egyben talán a leghosz- szabb műsorcím: Unokáink sem fogják látni, avagy Pallas Athene kezéből időn­ként ellopják a lándzsát. Stílusosan kér­dezem: milyen az unokáink helyzete? — Nincs különösebb helyzet. A mű­sor 1980 óta él, létezik. Ha figyeli, azó­ta is kéthavonta jelentkezem a televízió képernyőjén. Vagy nem erre gondolt az imént? — Áttételesen az unokáink jövőjére céloztam — a műemlékvédelem várható sorsára. Az viszont közelmúltbeli tény, hogy veszélyben volt a műsora! —- Igen, volt ilyen időszak, de nem maradt el egyetlen egy műsor sem, mi­után két adás között vetette fel a televí­zió elnöke, hogy nem tartja elfogadha­tónak, összeegyeztethetőnek a képvise­lői és a tévés munkát. A döntését visz- szavonta, az Unokáink ... pedig to­vábbra is megmaradt. — Az ön terhei nem csökkentek: pár­huzamosan dolgozik a parlamentben, a tévében ... — És még sok helyen. Tagja vagyok a fővárosi közgyűlésnek, ott egy bizott­ság elnöki teendőit is ellátom. A parla­ment környezetvédelmi bizottságában dolgozom. A Budapesti Városvédő Egyesület elnöke, az Országos Város- és Faluvédő Egyesületek Szövetségé­nek alelnöke vagyok ... Szóval, nem unatkozom. — Mondja csak, hogyan lehet ezt bír­ni? Nehezen. Mégis úgy vélem, csi­nálnom kell. — Mire jut, pontosabban mire nem jut ideje otthon? — Előterjesztéseket olvasok, hozzá­szólásokat, egyéb anyagokat írok. Erre kell időt szakítanom. — Hány órát alszik? — Körülbelül ötöt-hatot. — Visszakanyarodva a műsorához: milyen rendkívüli eredményre emlékszik szívesen ? — Erre a kérdésre nem könnyű vála­szolni. Felsorolhatnék néhány meg­mentett zsinagógát, kastélyt, falusi há­zat, melyek a televízió nyújtotta lehető­ségek révén megmaradhattak. Említ­hetném a városképi tárgyákat (telefon- fülke, lámpaoszlop, postaláda stb.), melyeket régebben nem vettek komo­lyan, a műsor viszont rámutatott ezek értékeire. Mintegy kétszáz városvédő, faluvédő egyesület alakult az évek so­rán. Akkor, amikor még nem nézték jó szemmel az egyesületek, polgári szerve­zetek tevékenykedését, s azt, hogy bele­szólnak környezetük alakításába, meg­védésébe, létrejöttek a már említett vá­rosvédő közösségek. Fontosságukat bizonyítja, hogy a választásokon sok helyen az egyesületi tagok, vezetők fu­tottak be. — — Műsorainak hatása örvendetes, ha mondjuk az emberek nyitott szemmel járnak az utcán, észreveszik a megőrzés­re érdemes dolgokat. Ha hiszi, ha nem, épp a minap nézegettem kollégáimmal a sajtóház előterének ólomüvegeit, betéte­it, a szépen felújított liftet. Biztosan lát­ta már ön is. Persze. Ami védelemre érdemes, mindenhol szólok. Ha a véleményem­re, netán segítségemre is szükség van, nem mondok nemet, amint Kecskemé­ten sem. — Van-e a Duna—Tisza közén, szű- kebb régiónkban olyan műemlék, amit sürgősen meg kellene menteni?- Hirtelenjében nem tudnék konk­rét példát említeni. Sok olyan ház van a Duna -Tisza közén, melyeket meg kell menteni, s a műsorokban felhívtuk erre az illetékesek figyelmét. Ebben az országban nagyon sok helyrehozhatat­lan hibát követtek el a városok térszer­kezetének kialakításával. Kiskőrös; Pe­tőfi szülőházának környéke ... Kecs­kemét, Aranyhomok Szálló a főté­ren . . . Kecskemét, sétálóutca — mely­nek következtében elterelték a forgal­mat, további házbontások, további hi­bák . .. Annak örülnék, ha a helyreho­zó döntésekből lenne több. Nem csak a Duna—Tisza közén! — Bízzunk ebben, unokáinkkal együtt. (borz) Az oldalt összeállította: Borzák Tibor • A mauzóleum lejáratának ajtaján lakat. Jelenleg csak az egyik ajtó használható. • Kossuth Lajos síremlékének egy részlete. • Szabadságharcos honvéd huszár. A szobor talapzatán már nehezen olvasható, ki is nyugszik a sírban. : ■■ Vértanúk Október 6-án kivégeztek Ara­don 13 honvéd főtisztet. Pesten agyonlőtték a mindvégig együtt­működést kereső Batthyány La­jost. Kivégezték Csányi Lászlót, Perényi Zsigmondot, az ország- gyűlés elnökét, Szacsvay Imrét, az országgyűlés jegyzőjét. Jeszenák János kormánybiztost és még több mint száz honvédtisztet, lelkészt, tisztviselőt, egyszerű népfölkelőt. A „kegyelemből” várfogságra ítél­tek száma megközelítette a négy­százat. Akiket nem értek utol, azokat távollétükben ítélték el, és neveiket bitófára szögezték. Október vértanúi. Az aradi ti­zenhárom. Tegye szívére a kezét mindenki; fel tudja-e sorolni a hő­sök nevét. Knézich Károly, Nagy­sándor József, Damjanich János, Aulich Lajos — Lahner György, Pöltenberg Ernő, Leiningen- Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly — Kiss Ernő, Schweidel József, Desscwffy Arisztid; Lázár Vilmos. A mellé­kelt fotón is ebben a sorrendben láthatók felülről haladva. Tiszte­legjünk előttük. Őrizzük szívünk­ben emléküket. Ne csak október 6-án. SZÍN-FOLT Batthyány-mau/őlcimi. Néhány éve kíméletlen kegyeletsértők törték fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom