Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

1991. októberi., 6. oldal

PÉNZ. VÁLLALKOZÁS. PIAC

HIRES MAGYAR VAGYONOK — NAGY KARRIEREK

Lánczy Leó, a bankár

Napjainkban a hazai polgárosodás új és reményeink szerint immár törések nélküli korszakát éljük. Azok közül, akiket a köznyelv finom eufémizmussal ma vállalkozóknak nevez, már látszanak kiemelkedni az elkövetkező korszak nagy gyárosai, pénzemberei. Ők azok, akiknek mai sikersztorija az előttünk álló évtizedek magyar valóságát jelentősen befolyásolni fogja. De mit tudunk a régiekről? Az elmúlt évszázad híres magyar gyárosairól, bankárairól? Keveset, hiszen az elmúlt évtizedekben ezek „kizsákmányolok” voltak csupán a történelemkönyvekben, és sokkal ritkábban esett szó az áltáluk felépített vállalatokról és bankbirodalmakról.

Lánczy Leó 1852-ben született, egyszerű kereskedőcsaládból származott, maga is kereskedőnek készült. A rokonszenves, jó fellépésű pesti fiatalember a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után egy nagykereskedelmi vállalathoz került gyakornoknak.

Ám őt nagyobb ambíciók fűtötték, elhatározta, hogy művelt kereskedő lesz. Azt az angol kereskedőt tekintette példának, aki nemcsak gyakorlati áruismerettel, pénzügyi

műveletekkel és ügyletekkel van tisztában, hanem aki klasszikus műveltséggel rendelkezik, beleértve ebbe a közgazdaság-tudományt is. A környezetükből kitörni akarók és tudók nagy elszántságával vetette bele magát a közgazdaság és a politika tanulmányozásába. Rengeteget tanult, olvasott és valóban korának egyik sokoldalúan képzett, elismerten művelt embere lett. A kiegyezés utáni években járunk. Ez idő tájt bonyolították le Európa-szerte az oly jelentős pénzügyi tranzakciókat. Az európai hitelélet ekkor került olyan új, modern alapokra, amelyeken keresztül a szabadkereskedelmi gondolatjegyében megindulhatott — a hitelélet megszervezése alapján—az új világkereskedelem.

Lánczy Leó felismerte, hogy Magyarország csak akkor kerülhet be az európai fejlődés irányvonalába, ha itt is létrejön—az akkor még teljesen hiányzó—tőkepiac.

Elhatározta, hogy ennek szenteli az életét. Ezért felhagyott a gyakorlati kereskedői pályával és banktisztviselőnek állt. Még nagyon ifjú ember, de máris jelentős megbízásokat kap, többször utazik Londonba üzleti kiküldetésekbe. Ott alkalma nyílik arra, hogy közvetlenül is megismerje a fejlett angol hiteléletet. Csupán harmincöt éves, amikor már nagy tapasztalaté bankszakemberként a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatója lesz. Voltaképpen innen indul a bankfejedelem sikerekben egyre gazdagabb pályafutása. A pénzintézet élen megvalósította a törekvéseit és követhette a gyakorlatban azokat a példákat, amelyeket a nyugat-európai piacokon látott.

Kitűnő szervezőképességével, széles látókörével, rendkívüli tehetségével hozzálátott az ország nagyipari hitelének megszervezéséhez, a kereskedelem-, a közlekedés- és ipar- fejlesztéshez.

Azt vallotta, hogy egy ország ipar nélkül, egy megteremtett ipar hitel nélkül, egy ipari termelés megfelelő ésjól müködókereskedelem nélkül, s a termelés értékesítése modern közlekedési hálózat nélkül elképzelhetetlen.

Nevéhez fűződik a magyar iparosítás, a hitelélet, a közlekedés korszerűsítése, a magyar kereskedelem bc- kapcsolásaa világkereskedelembe és nem utolsósorban Budapest világvárossá fejlesztése.

Lánczy Leó, a kiegyezés utáni korszak legjellegzetesebb és legkiemelkedőbb pénzügyi személyisége 1921-ben hunyt el. Dr. T.I.

A PÉNZ PSZICHOLÓGIÁJA

Az elfecsérelt idő ára

A pénz többféleképpen jelenik meg a gondolkodásunkban. Egyrészt mint elvont közgazdasági jelenség: értékmérőként, forgalmi és fizetési eszközként, a kincsképzés eszközeként, világpénzként és még sorolhatnánk. Ugyanakkor sokak szemében a pénz valamiféle misztikus, titokzatos, az ember fölött álló hatalom. Ahogyan Me- íisztó,énekli Gounod Faustjában: „. . . Áll a bál a pénz körül, járja koldus és király . . . minden ő előtte hódol, mindenki hitvány pénzt imád.” Ritkán gondolunk arra, hogy 4 pénzhez fűződő viszonyunkban — csakúgy mint az élet más dolgaiban — lélektani tényezők is közrejátszanak. Nem látszik haszontalannak ebből a szempontból is körüljárni a pénzzel kapcsolatos szokásainkat, magatartásformáinkat, cselekedeteinket.

Az idő is érték és annyiban hasonlít a pénzhez, hogy nem pusztán önmagában becses, hanem, mint eszköz, amellyel más értékek megszerezhetők.

Az idővel úgy vagyunk, mint a pénzzel: jó ha van, nagy baj, ha nincs. Ha túlságosan sok van, elveszti értékét. Az úgynevezett időmilliomosok nem szerencsés emberek, mert hiszen éppen annak nincs számukra értéke, ami a legnagyobb érték, mert pótolhatatlan, az időnek. Igaz, hogy az idő nem önmagában való érték, éppen úgy mint a pénz. Mégis vannak az időnek is fösvényei, akárcsak a pénznek, pedig az időt összegyűjteni, felhalmozni nem lehet. Áz idő fösvényei önmagáért értékelik az időt, természetesen a sajátjukét sajnálják másokra fordítani és latolgatják, hogy mire és kire szánjanak időt.

Az időbeosztás művészet és vannak művészei. Rendesen azok érnek rá a legjobban, akiknek sok a dolguk, tömérdek munkát végeznek, mégis mindenre jut idejük. A művészetük nyitja, hogy a legkisebb időt is felhasználják, nem engedik céltalanul elröpülni.

Nagyban segít az időérzék, ami gyakorlással fejleszthető. Akiknek a munkája pontos időbeosztást követel, azok ehhez hozzászoknak,. még akkor is pontosak, ha nem nézik örökké az órájukat. Sokan vannak viszont, akik tékozol- ják az időt, akárcsak a pénzt, nem törődnek sem a maguk, sem mások idejével.

Állandóan késésben vannak, sehová sem érkeznek pontosan. Sajnos szinte divattá vált, hogy az emberek pontatlanok. Érdemes volna kiszámítani, hogy milyen sokba kerül az időveszteség, ami abból származik, hogy egyesek pontatlanságukkal pazarolják sajtit és mások idejét. Nem beszélve a morális kárról, bosszúságról és kellemetlenségről, amit önmaguknak és másoknak okoznak. Aki nem tudja idejét értékes tartalommal megtölteni úgy van vele, mint az értékét veszített pénzzel, hiába van tele az erszénye nem tud semmit vásárolni.

A pénz elveszítheti az értékét, ez tőlünk független okokra vezethető vissza. Az időnek az aranyfedezetét azonban magunkban hordozzuk: a tehetségben, az életrevalóságban, szorgalmunkban és kitartásunkban. (MTI-Press)

Dr. Takács Ilona

SINKANZEN-REKORD

Új sebességi rekordot állított föl a Sinkanzen vonat a Niigata japán kormányzóságban levő kísérleti pályaszakaszon. 345 kilométeres sebességgel száguldott a rakétavonat, megjavítva a márciusban felállított 336 kilométeres sebességi csúcsot. A világrekordot egyébként a francia TGV szuperexp- ressz tartja: a múlt év májusában érte el az 515 kilométeres sebességet. A rekordot új Minisinkanzennek nevezett vonattal érték el a japánok — e vonatok 25 százalékkal könnyebbek elődeiknél.

Energiaracionalizálás japán módra

Befejeződtek azok az energiagazdálkodási mérések, amelyeket a Japán Nemzetközi Együttműködési Hivatal (JICA) végzett két hónapon át öt magyar, nagy energia- fogyasztású termelőüzemben. A mérések és az azok alapján készített energiaracionalizálási tanulmányok azt a célt szolgálják, hogy Japán technikai segítségnyújtási programja keretében támogassa Magyarországot a piacgazdasághoz vezető úton, segítse energiapolitikai koncepciója kialakításában.

A JICA négy programja közül az első valójában reprezentatív célt szolgál. A szervezet egy 70 millió forint értékű, a legkorszerűbb japán energiafogyasztás-mérő berendezésekkel felszerelt kisbuszt bocsátott a japán szakemberek rendelkezésére, amely segítségével a méréseket elvégezhették. A vizsgálatban részt vett a Secotex Rt., a Taurus, a Beremendi Cementművek, az Almásfüzitői Timföldgyár és a Dunai Vasmű. Az adatokat a szakemberek a következő hónapokban Japánban feldolgozzák, értékelik, valamint energiaracionalizálási javaslatokat tesznek. A tanulmányokat 1992 végén a magyar fél hasznosításra készen megkapja. A JICA a végrehajtás után ennek eredményeit ellenőrzi is.

A munka befejeztével a műszereket a japán kormány Magyar- országnak ajándékozza, így az az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet kezelésébe kerül, és további hasonló programok végrehajtását teszi majd lehetővé.

Ä japán fél célja, hogy a program keretében saját energiaracionalizálási tapasztalatait Magyar- országnak átadja, s olyan módszereket ajánljon, amelyek a jelenlegi gazdasági helyzetben is megvalósíthatók. Itt elsősorban nagy beruházásokkal nem járó módszerek jöhetnek számításba.

REKORD-KUKORICA TERMÉS*

T engeribetegség

Teljes a bizonytalanság a kukoricatermelők körében, hiszen megfelelő információk híján képtelenség pontosan megbecsülni, mekkora mennyiségű tengerire lesz igény az idén. A várható kitűnő termés sok gazdálkodószervezet számára a véget is jelentheti.

Várhatóan több mint 7 millió tonna kukoricát takarítanak be az idén a mezőgazdasági nagyüzemekben. ami a múlt esztendei 4,6 milliós terméshez képest 65 százalékos növekedést jelent. A tavalyi' aszályos esztendő azonban igen csalóka viszonyítási alap, hiszen az azt megelőző időszakban — az 1988-as évet leszámítva rendre hasonló mennyiségű tengerit arattak. Csakhogy a korábbiakhoz képest az utóbbi időben erősen visz- szaesett a kukorica iránti belföldi kereslet. Orbán Imrének, az Ag- rimpex Külkereskedelmi Vállalát vezérigazgató-helyettesének információi szerint a belföldi élelmiszer-fogyasztás érezhető mérséklődése miatt az állatállomány létszáma is erősen csökkent. „Mivel a Központi Statisztikai Hivatal adatszolgáltatása enyhén szólva megbízhatatlan, akár 30 százalékos tévedés is elképzelhető, s így senki sem tudja pontosan, mekkora lesz a kukonca iránti igény. Megítélésem szerint a korábbi, átlagosan 9-9,5 millió tonnás gabonafelhasználás jövőre több mint 20 százalékkal fog visszaesni” — vélekedett a vezérigazgató-helyettes.

Mennyi a felesleg?

A kereslet csökkenése annál is érzékenyebben érinti a kukorica- termelőket, mert ezt a terményt gyakorlatilag teljes egészében a belföldi piac vásárolja fel. Korábban csupán Csehszlovákiába exportált Magyarország évi 150 ezer tonnányit, de a kereskedelmi elszámolások dollárra történő átállása ütán még ez a jelentéktelen kivitel is megszűnt. Egyelőre csak óvatos becslések születtek arról, mekkora lesz a kukoricafelesleg az idén. A szakembeiek 1.5 és 2 millió tonna körüli exportot tartanak elkerülhetetlennek. Csakhogy az egyedül szóba jöhető vásárló, a Szovjetunió — amely évi 14-15 millió tonna kukorica bevitelére kényszerül —- fizetésképtelen, a távolabbra való szállítás viszont annyira drága, hogy a termelők ingüket, gatyájukat is ráfizetnék az üzletre. Orbán Imre szerint esetleges tengerentúli kivitel esetén az elérhető exportár a fuvarköltségek miatt tonnánként durván 90 dolláros magyar határparitásos árnak felelne meg. s ezt a bevételt a belső fuvar, a minőségellenőrzés és egyéb költségek tonnánkénti 75 dollár körüli összegre csökkentenék. Ez átszámítva 5600 forintot jelent, ugyanakkor az idén — a magas hozamok ellenére is — 6000 forint fölött alakul a kukorica tonnánkénti önköltségé.

Nem lehet kiénekelni

„Egyelőre szóba sem került, hogy a kormány a búzához hasonlóan garanciát vállaljon a kukorica Szovjetunióba történő kiszállításáért” jelentette ki Botos Károly, a Földművelésügyi Minisztérium

(LM) főosztályvezetője. Elmondta, hogy az agrárpiaci rendtartást koordináló bizottság augusztus 27-ei döntése értelmében a takarmánykukorica exportengedélyét érvényes magánjogi szerződés és visszavonhatatlan budapesti kifizetésű akkreditív (vagy ezzel egyenértékű okmány) bemutatásához kötik: Márpedig a búzaeladást hercehurcák bizonyítják', hogy -a szovjetektől akkreditívet „kiénekelni'’igen keserves dolog.

Nagy Árpád, a Gabona Rt. osztályvezetője szerint két lehetséges csatornán képűéi he tő el a szovjet export. Az egA, hogy nyugati se- gélykonstrukqpk keretében Ma- gyarországtófvásárolnának kukoricát. A másik csatorna: nagy európai gabonakereskedő cégeken keresztül lebonyolítani az exportot. Ez a búzaeladás gyakorlatában már bevált módszer azonban — ennek keretében egy svájci cég 500 ezer tonna búzát visz ki a Szovjetunióba»— egyelőre nem alkalmazható, mert a szóba jöhető vállalatok megvárják az USA és a japán élelmiszersegély-tenderek kiírását, és csupán azután döntenek az esetleges vásárlásokról.

Némi reménnyel kecsegtet, hogy megbízható források szerint az FM-ben tárgyal egy ukrán küldöttség 1 millió tonna kukorica vásárlásáról, amiért energiahordozókat adnának cserébe. A HVG által megkérdezett külkereskedők azonban igen. szkeptikusan nyilatkoztak az üzlet várható sikeréről, mondván: Ukrajna csak szenet tudna felajánlani, de annak olyan magas a kéntartalma, hogy felhasználhatósága erősen megkérdőjelezhető.

Feltételezve; hogy valamilyen csoda folytán, záros határidőn belül mégis lehetővé válna egy árban is elfogadható, nagy volumenű export a Szovjetunióba, a szállítási kapacitások szűkössége miatt az idén akkor sem lehetne kivinni többet 300-400 ezer tonna kukoricánál, mivel a búzaexport elhúzódása leköti a szállítási kapacitás nagy részét. Nehezíti a helyzetet, hogy erősen akadozik a folyami szállítás1 is.

Külső segítség ken ” ;

Ha a felesleges kukorica exportjára reális áron nem kerül sor, jó néhány mezőgazdasági nagyüzem válságos helyzetbe kerül. Ä jövő évi termés megalapozásához szükséges munkák finanszírozásához ugyanis hitelre lesz szükségük, amit legjobb esetben is csak akkor kaphatnak meg, ha a termés értékesítése után visszafizetnék tavalyi kölcsöneiket [... ]

A Gabona Rt. számításai alapján a várható termés tárolása 4-4,5 milliárd forintba kerül majd, és ezt külső segítség nélkül aligha tudják előteremteni a gazdaságok. „Sürgősen el kellene törölni a 6400 forintos, központilag meghatározott minimálárát, mert ennyiért senki sem vásárol, a termelők viszont képtelenek pénzhez jutni” — vélekedett Nagy Árpád. Az utóbbi napok tőzsdei fejleményei valóban azt igazolják, hogy a termelők menekülnek az ókukoricától, amiből egyébként 200 ezer tonnára a Gabona Rt. és az Agrimpex már biztos vevőt talált. Míg augusztus végén 8500 forintot is megadtak a kukorica tonnájáért, ma már 6600 forintos ajánlatra sincs érdeklődő.

* Közli a HVG szept. 28-ai száma.

Szovjet részvények a nagyközönség számára

A monopolizált szovjet pénzügyi rendszer átalakítása egyik konkrét eredményeként viharos fejlődésnek indultak a kereskedelmi bankok. Ma már több mint négyszáz van belőlük, köztük olyan pénzügyi „polipok” is, amelyek tőkéjükkel a termelő- és a kereskedelmi szféra igen sok területére képesek behatolni.

Közéjük sorolható a Menatep is, amely 1986-ban egy szerény ágazatközi műszaki-tudományos programközpontként (ennek orosz rövidítéséből származik a cég neve is) alakult, de rövid idő alatt egy 18 kereskedelmi bankkal, kereskedóházzal, két biztosítótársasággal és harminc iparvállalattal rendelkező nagy egyesülés nőtt ki belőle. Az egyesülés által nyújtott mintegy 200-féle szolgáltatás megfelel a kialakulóban lévő piaci struktúrák igényeinek, így a vállalat nemcsak pénzügyi intézmény, hanem aktív partner is vállalakozásukat most kezdő ügyfelei számára. Az igazi szenzációt — üzleti körökben és a lakosság számára is — az jelentette, amikor „a szocializmus bölcsőjében” rendkívüli áruval, részvényekkel rukkolt elő a Menatep.

Erre az októberi forradalom óta nem volt példa hacsak az időnként, saját dolgozók szamára korlátozott számban kibocsátott vállalati részvényt nem vesszük figyelembe De a Menatep nagy mennyiségben összesen egy- millíárd 258 millió ; ubel névértékben - kínálja mindenki számára piaci keretek között elérhető részvényeit.

A kibocsátást megelőző széles körű reklámhadjárat során az újságoktól a televízióig, a reklámpanelektől az autóbuszokig, és a taxiig mindenhonnan részvények vásárlására biztatták a moszkvaikai És a hatás nem is maradt el. A kibocsátás napján a Menatep központi bankjának épülete előtt potenciális részvényesek hatalmas tömege gyűlt össze. Ez a sor lepipált minden, a hiánycikkekért Moszkvában gyakran összeverődő csoportosulást. Bár egy újabb elárusítóhelyet is nyitottak, de még hosszú időbe tellett, amíg áz ügyvitelt sikerült úgy-ahogy normális mederbe tereink Ma már nincs sor a bank ajtaja előtt, mivel az ügyfelek a kitűzött napon és időben nyugodtan elintézhetik a vásárlással kapcsolatos teendőiket.

— Végül kik vásárolják meg részvényeiket?

Ügyefeleink között nincsenek pénzeszsákok, az árnyékgazdaságban működő ügynökök — válaszol Georgij Vorobjov, a központi bank ügyvezető igazgatóságának vezetője, az igazgató- tanács tagja. — Vásárlóink társadalmi portréja meglehetősen szerény — munkások, alkalmazottak, nyugdíjasok, egyetemi hallgatók, azaz többnyire igen szerény megtakarítással rendelkező emberek.

Ami azt illeti - folytatja Georgij Vorobjov , ez számunkra is igen kedvező. Elsősorban azért, mert a nagyszámú részvényes kizárja annak a lehetőségét, hogy a bank ügyeibe valamely nagyobb részvénytulajdonos beleszóljon, másrészt pedig ez megfelel azon törekvésünknek is, hogy minél több embert bevonjunk egy, számunkra is gyümölcsöző, virágzó piacgazdaság létrehozásába, hozzásegítve őket, hogy később maguk is önálló vállalkozásba fogjanak.

De miként segíthetnek ebben a részvények ? '

Részvényeseink egy sor előnyt élveznek. Ezer rubel névértékű részvényeinkért csak 333 rubelt fizetnek, a fennmaradó hányadra kamatmentes hitelt kapnak, igen hosszú lejárattal. Eközben viszont már 12 százalék osztalékot is kapnak, ami az állami takarékpénztárak által biztosított évi 9 százaléknál kedvezőbb. A részvénytulajdonos bármikor, napi piaci áron áruba bocsáthatja értékpapírjait.

— És mi haszna van a részvénykibocsátásból a banknak?

— Hozzájárul alaptőkénk emeléséhez — 300 millió rubelről 1991 folyamán egymilliárdra. Ami pedig éves forgalmunkat illeti, úgy számítjuk, hogy a jelenlegi 5 milliárd rubelről 9 milliárdra fog emelkedni.- Az önök vállalata nem juthat esődbe?

Elméletieg ez sincs kizárva. De a Menatep — mint ismeretes — nem közönséges bank, hanem egy nagy egyesülés, amely több száz millió rubel értékű termelő és kereskedelmi tőkével rendelkezik. Egy adott terület esetleges veszteségét a másutt képződő nyereség kompenzálja. így meglehetősen magabiztosan nézünk a jövőbe, melynek gondosan felmértük a lehetőségeit.

Dmitrij Pavlov

(AN)