Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1991. október 15. oldal OKTÓBER 8-ÁN ISMÉT: PN-Kalauz A TARTALOMBÓL: Üzleti lehetőségek; Böngészde: hová várnak vállalkozót? Szakértőnk tollából: jogi eset; A vállalkozók Referencia Alapítványáról; A PN-Kalauz vendége: A sikeres üzletember; Bemutatkozó cikkek. Ne feledje, aki vállalkozó: az üzleti siker alapfeltétele az ismertség! Akiről nem tudnak a potenciális vevők, megrende­lők, ügyfelek, annak kicsi az esélye. A PN-Kalauz segítségé­vel Ön egyszeriben az ismert üzletemberek körébe kerülhet. Az év végéig 30 százalék kedvezményt adunk a bemutatkozó cikkekre. Egy negyedoldalas bemutatkozás 24 ezer 500 fo­rint, s ebből az áfa visszaigényelhető. Csak ennyi a siker ára, megéri! Kiadónkban Boda Ilona várja a megrendelőket. Tele­fon: 76/27-611. Telex: 26-216. Fax: 29-898. Postacímünk: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A, Petőfi Lap- és Könyvki­adó Kft. Megint spekulálunk, spekulálunk? Az OTP-nek úgy látszik, be­gyében van a spekuláció, ami ah­hoz képest, hogy ö azt állítja ma­gáról, hogy egy bank, igazán meglepő. Már a múlt évben is a „ valutaspekuláció megelőzésére” hivatkozott, mikor szigorította a devizabetétek feltételeit. Es most tessék, itt van megint! A „több száz milliós kamatspekuláció”. Amire a gaz lakossíig átutalási betétszámlával rendelkező része vetemedik, illetve az OTP sta­tisztikái szerint annak 5 százalé­ka. E cselszövök — kihasználva az OTP kőkorszaki banktechni­káját, mely a számlákon minden hó 26-án ténylegesen bent levő összegek után számítja a kama­tot — nem átallják 27-én kivenni a pénzüket és átrakni egy olyan bankba, ahol napi kamatot szá­molnak, majd a következő 25-én ismét visszarakni az OTP-be. E gazok tetemes veszteséget okoznak így az OTP-nek, aki egy nap után fizet egyhavi kama­tot. Szegény! Arról azonban nem szól a fá­ma, hogy a 26-ai kamatelszámo­lás milyen veszteséget okoz az OTP-számlatulajdonosok fenti praktikával nem élő 95 százalé­kának. Az OTP sem esett ugyan­is a feje lágyára, amikor pont 26-át spekulálta ki kamatnappá. Átlagosan ugyanis e napon leg­alacsonyabb a számlák egyenle­ge, mikor a kifizetéseket már utalták, az új bér még nem jött be. Ez persze nem kamatjáték, csak az, amit a spekulánsok csi­nálnak. De az OTP meg is bünte­ti őket, felmondja számláikat, ha nem hagyják abba a renitenske­dést. Persze, ha utóbbiak hagy­ják a szerződés jogellenes felbon­tását. Merthogy mire hivatkozik az OTP? Arra, hogy a pénzüket teljesen szabályosan mozgatók vétenek a Ptk. ellen (5. paragra­fus), visszaélnek jogaikkal, ille­téktelen előnyökre tesznek szert. Nocsak! Akárhogy is számolom, maximum 32 százalékos kama­tot tudnak elérni -—17 százalé­kot az OTP-nél és 15 százalékot a másik banknál, ahol pénzük nincs egy teljes hónapig. Miköz­ben az infláció ugyebár legalább 37 százalékos. Nem jogtalan előnyről, hanem jogos önvéde­lemről van tehát szó, mely, mint tudjuk, attól jogos, hogy arányos a támadással. Ha a támadás 37 százalékos inflációsarc, akkor a 32 százalékos kamat még arány­talanul kicsi védekezés is. Jogta­lan előnyhöz legfeljebb a bank jut, amikor 37 százalékos inflá­ció mellett 17 százalékos kama­tot fizet, miközben a lakosság­nak nyújtott hitelekért ma már a dupláját kéri. így a „spekulán­sok” ügyködése nem veszteséget okoz az OTP-nek, hanem legfel­jebb jogtalan nyereségtől fosztja meg. A lakosság védekező maga­tartását pedig — mely Faludy óta jogában áll minden féregnek, dögnek — mindennek lehel ne­vezni, csak rosszhiszeműnek nem (Ptk. 4. paragrafus). Jó lenne végre tudomásul venni, hogy nem központi't'erv'- gazdaságban élünk, ahol erköl­csi magaslatokról lehet a spe­kulánsok ellen uszítani, miköz­ben alacsony bérekkel, esztelen beruházásokkal, elhanyagolt infrastruktúrával került csődbe az ország és fosztották ki a prédikálok a lakosságot. Jó lenne abbahagyni a becsmérlő kijelentéseket azokkal szem­ben, akik nem a banki, hanem a privatizált saját érdekeiket tartják szem előtt, mert egy piacgazdaságban ez így szokás. Mint ahogy a piacgazdaságok­ban a „spekulációt" nem pejo­ratív értelemben használják, sőt a tőkemozgás, pénzmozga­tás segíti éppen elő, hogy a pénz oda kerüljön, ahol legha­tékonyabb a felhasználása: a részvények, a tőzsde árfo­lyamspekulációi, az ezért ka­matot fizető bankok révén a legnagyobb haszonnal kecseg­tető beruházókhoz. Manapság a már privatizált lakossági ér­dekek szembeállítása a vállala­ti-banki, netán „népgazdasági” érdekekkel, enyhén szólva kis­sé avíttnak tűnik. (Közli a Figyelő szept. 19-ei száma.) BÓC KITÜNTETETT TERMÉK Cocko fan­tázianevű kó­kuszos, már­tott csokisze­letével elnyer­te a „bizalom háromszö­gét”, a Kiváló Áruk Fóruma megkülönböz­tető minősítést a kecskeméti Siniex Első Magyar--- Erancia Cso­koládégyár Rt. A képen látható ifjú hölgy ugyan­csak jó véle­ménnyel van a kitüntetett • termékről. PALOTAS-FORUM BAJÁN Először a csokornyakkendő­jével hívta föl magára a figyel­met a parlamentben, azután az­zal. hogy nemcsak beszél, ha­nem mond is valamit. Debütá­lása óta Palotás János a hazai politikusok népszerűségi listáján tartósan közvetlenül Göncz Árpád után következik, a második helyen. A har­minchat éves közgazdász, sikeres vállalkozó és egyetemi oktató azt mondja, tudatosan lett politikus; ha nálunk a politikusok a gazdaságban „fociznak”, akkor ő megpróbál a politikában. Csokornyakkendőjével „divatirányzatot” indított be az Országgyűlésben; következetesen gazda­ságcentrikus szemlélete nem volt akkora hatással honatyatársaira. A Vállalkozók Országos Szövetségének elnökét nemrégiben nyilvános eszmecserére hívta meg Bajára az érdekvédelmi szervezet helyi csoportja. A magát realista optimistának nevező VOSZ-elnök bizakodásának adott hangot bevezetőben: az ország előtt igenis van perspektíva! „Sze­retném elbizonytalanítani azokat — szólt hallgatóságához —, akik nem hisznek a jelenlegi problémáink megoldhatóságában.” Rengeteg jó meg­oldási lehetőség van, ezek közül kell választani. De csak a jó megoldás érdemes a bizalomra. A kényszerpálya-elmélet nem igaz — mindig lehet új irányt választani, ha az nem jó, amerre elindultunk. Az állam fele vagyonából rendezhető lenne az adósság? Helyi adót — csak ésszel A fórum résztvevőinek egyike a helyi adókról, nevezetesen az ipar­űzési adóról kérte Palotás János véleményét. P. J.: Helyi adók a világon minde­nütt vannak, szükségesek. Léteznek általános társadalmi szükségletek, amelyek kielégítéséhez a központi adókkal teremtik meg a fedezetet, s vannak egymástól igen különböző he­lyi kiadások, ezek fedezésére találták ki a helyi adókat. Azonban nagyon lé­nyeges, hogy az önkormányzatok ésszel éljenek a kivetésre kapott jogo­sítvánnyal. A VOSZ azt ajánlotta ne­kik, 1991-ben ne vezessék be ezeket, hiszen az idei központi adókat a la­kosság teherbíróképességét maximá­lisan kimerítő mértékűre szabták. Jövőre vessék ki, mert akkor a köz­ponti állami el vonást már a helyi adók várható arányával csökkentik. Egyébként az okos önkormányzat nem elriasztja a vállalkozókat, ha­nem odacsábítja a településre. Aki beszünteti tevékenységét, az nem fog adózni, se munkát adni másoknak. Ahol már az idén bevezették a helyi adót, ott rosszul döntöttek. Kérdés: Az elfogadott számviteli törvény „üres” a még hiányzó adó­törvény nélkül. Tehet-e a VOSZ a törvények időben történő megho­zataláért? P. J.: Sajnos, a parlament ütem­terve rossz, előre kellett volna hozni az adótörvényt és a jövő évi költség- vetést. így a döntések és egyes embe­rek egzisztenciális problémái is elto­lódnak. O a parlamentben áz ésszerű sorrendről kifejtette már vélemé­nyét, a VOSZ nézeteit továbbítva. Kérdés: A VOSZ mikor tervezi sa­ját bank létrehozását? Jó lenne, ha a magánvállalkozások támogatására kapott nyugati pénzeket a VOSZ venné át, és elfogadható, alacso­nyabb kamattal adná ki a vállalko­zóknak. A meglevő bankok kamat- feltételeinek a tőke havi háromszor- négyszer történő megforgatásával tudna csak eleget tenni a vállalkozó, de ez képtelenség. A termelői szféra tönkremegy. Sokan kereskedni pró­bálnak, de onnan is kiszorulhatnak. Három hónap elég lenne a fordulathoz P. J.: Politikai mese, hogy Ma­gyarországon teljesen szabaddá tet­ték a vállalkozást. Az állam beval­lott célja a belső fizetőképes kereslet csökkentése. Azt mondja: vállal­kozz, de ne a belső piacra, hanem kezdj mindjárt Ausztráliával... A cégeknek itthon kell megerősödni­ük — azonban ehhez hiányoznak a föltételek, a bankiak is. A VOSZ saját bankjának létrehozása nem tenne megoldás. Jól működő keres­kedelmi bankrendszerre van szük­ség, a mostani rossz helyett. A kül­földi pénzekről; sajnos, állam az ál­lammal tárgyal. A magyar állam lát­szatra odaadja a kapott pénzt a vál­lalkozóknak, valójában a saját céljá­ra használja föl. Ezért nem fejthetik ki a várt hatást a segélyek. Saját tőkék összeadásával nem érhető el a cél, azok csak három napig tartaná­nak, annyi lenne a hiteligény. Ami a kamatokat illeti: a magyar gazdaságban „nincs benne" a 40 szá­zalékos kamat. Tizenhat-tizennyolc százalék lenne a reális. Aki az állami adatokhoz hozzáfér, az ezt tudja. A jegybank a pénze 60-65 százalékát az államnak adja kölcsön, amely arra kötelezi, hogy a kamatot 9 százalék­ban szabja meg. De átlag 18 százalék bevételre van szüksége — ezért kell a kereskedelmi bankok közbeiktatásá­val 40 százalékra adni a hitelt a vállal­kozóknak. Mindennek a hátterében pedig a költségvetési hiány leszorítá­sára való kormányzati törekvés áll. Kérdés: Kijutunk valaha az alagútból? P. J.: Van rá remény. Váltani kell, amihez szakértelemre és politikai akaratra van szükség. A jó irányú fordulatot három hónap alatt véghez lehetne vinni. Ha ezt holnap eldöntené a politikai vezetés, akkor a hatása még az idén érzékelhetővé válna. Az a nagy kérdés, mikor kezdődik ez a há­rom hónap. Ehhez parlamenti és'tár- sadalmi fellépés szükséges. Nem sztrájkra gondolok feltétlenül. De a terjedő apátia, közömbösség nem használ az ország ügyének. Kérdés: Csakugyan konvertibi­lis, nyugati valutákra szabadon át­váltható lesz a forint 1992-ben? Ha igen, akkor tízmillió vállalkozó lesz Magyarországon. Kupecke- dünk. Mindenki hűtőládáért jár majd a szomszédba. P. J,: A forint konvertibilitásá­nak sok feltétele van. Ma már fa­xon kötik az üzletet, a gondolkodá­si idő két nap, nagy tenderek eseté­ben. Nálunk nehéz a vállakozó hely­zete. Mielőtt ringbe száll, tudnia kell: devizálisán képes-e finanszí­rozni a kötendő üzletet? Utánajár — és a végén nem tud ajánlatot tenni, elkésik. Ezen a helyzeten vál­toztatni kell, a forintot konvertibi­lissá kell tenni. Ha ezt dilettáns mó­don teszik, lesz egy csomó hátrá­nya, sorozatos leértékelés, inflációs hatás. Franciaországban rögtön a háború után konvertibilis lett a frank, de az állampolgár tíz éve még csak 200 frankot vihetett ki az or­szágból. Á vállalkozó akár 200 mil­liót is. A francia hitelkártyával vá­sárolt külföldön. Pénzügyi diplo­máciánk megtette az első lépéseket egyes országok jegybankjainál a nemzetközi föltételek megteremté­sére, a nagy vállalkozások kocká­zatának csökkentésére. • Mr. Csokornyakkendő — képünkön a parlamentben. Kérdés: Az úgynevezett KGST- piacok bizonyára virulnak majd, az adófizető, becsületes magyar vállal­kozók pedig tönkremennek, mert eb­ben a verseny ben csakis veszíthetnek. Európa- gazdaság lesz P. J.: Ha a konvertibilitás beve­zetésével egy időben visszatartó mértékű vámot vetnek ki, nem Jog mindenki hűtőgépet cipelni az or­szágba. Ha a vámcsalásos rendszert nem engedik működni, alapvetően megváltozik a helyzet. A KGST- piaci árus jelenleg azért van előny­ben, mert a magyar vállalkozó nyolcvanszázalékos adót fizet. Kérdés: Van keresnivalója a ma­gyar vállalkozónak a nyugati pia­con? P. J.: A magyar szaktudás ver­senyképes. Ha nekünk kinyílik a nyugati piac, nekik pedig a mi be­szűkült hazai piacunk — ez nem lesz rossz a magyar vállalkozók­nak. Meg kell mérkőzni, de én bí­zom a sikerben. Kérdés: A munkanélküliség el­len tesz-e valamit a VOSZ? P. J.: Magyarországon hiánygaz­daság van — erről és a munkanélkü­liségről együtt beszélni, ez non­szensz. Ha a kettő együtt létezhet, akkor baj van a gazdaság irányítá­sával. Ugyanakkor azt is meg kell szokni, hogy a piacgazdaságnak ré­sze a munkanélküliség. Az egyik he­lyen elbocsátás, a másikon felvétel van. Az átmozgás időt vesz igénybe. Tavaly idehaza 260 ezer munkahe­lyet szüntettek meg az állami szek­torban. Kétszázezren a privát szek­torban találtak maguknak helyet, amely ennyi embert még így is fel tudott szívni, hogy a vállakozókat 80 százalékos büntetőadóval sújtják. Ha ehelyett ösztönzik, a fennmaradó 60 ezer is talált volna magának kere­seti lehetőséget a magánszektorban. Semmilyen elfogadható indoka nincs Magyarországon annak, hogy feszí­tő munkanélküliség legyen. Kérdés: Olyan dolgokat is be­hoznak az országba, amiket itthon is tudnak gyártani. Jó ez? P. JAz a szisztéma, hogy felülről valaki megmondja, mit lehet behozni, {nem vált be. Ez a fajta külkereskede­lem nem járható út. El kell felejte­nünk, hogy egy terméket hol készí­tettek. Európa-gazdaság lesz. Hogy például az olajszűrőt hol gyártsák, azt a fogyasztó határozza meg azál­tal, hogy választ, a legjobbat a kíná­latból. Magyarország nem mehet más irányba, mint a világ. Nem tud. A nagy szabadságot, persze, nem le­het egyik napról a másikra ráengedni a gazdaságra; fokozatosságra van szükség. Bevezetem a konvertibili­tást, de ugyanakkor megemelem a vámokat, differenciáltan. Öt év alatt fokozatosan megszüntetem aztán a védővámot. Ha így sem tud verseny- képes lenni mondjuk az olajszűrő, akkor majd nyugaton fogják gyárta­ni. Az Európa-gazdaság így műkö­dik majd. En nem félek tőle, hogy ebbe az irányba haladunk. Kérdés: Mi a véleménye a világ­kiállításról, kell vagy nem kell ne­künk.? Világkiállítás — vállalkozási alapon P. J.: Határozott véleményem: meg kel! rendezni. 1996-ra a remélt gazda­sági csomópontszerepünknek már ki kell rajzolódnia. Ha a kormánynak kevés a pénze, akkor adja a kiépítendő infrastruktúrát befektetőknek. Az ex­pót vállalkozói alapon érdemes és sza­bad megrendezni. Ha kevesebb lesz a befektetés a tervezettnél, ha nem épül meg minden ? — kérdezik a kétkedők. Szerintem 3 milliárd befektetése is jó, bár igaz, a 8 milliárd jobb. Nem értem, hogy a példánál maradjak: a 3 milli- árdnak miért nem lehet örülni? Nem sokkal több a semminél ? Kérdés: Mi a véleménye az adós­ságállomány törlesztéséről? P. J.: A magyar államadósság egy lakosra számítva a világon a legna­gyobbak közt van — de az állam va­gyona több mint kétszerese a deficit­nek. Tehát a feléből le lehetne törlesz­teni, ha a kormányprivatizálnáasziik- séges javakat. Ehhez nem hiányzik a kid földi és a hazai befektetői szándék. Ám a kormánynak az az érdeke, hogy ő rendelkezzék a bankok, a posta, az energetikai rendszer stb.Jölötl. Kérdés: A VOSZ-nak volt-e sze­repe a Start-hitel létrehozásában? P. J.: Az ügynek a németeknél való elindításához van köze a VOSZ-nak. Sokáig győzködték a 100 millió már­ka felajánlóit, hagyják ki a kormányt a konstrukció létrehozásából, de eredménytelenül. Ezért a VOSZ kilé­pett. Végül is a Start nem érte el cél­ját, csak minden harmincötödik igénylő kap belőle; gyenge konstruk­ció. Kérdés: Régebben egy rádióri­portban, amelyben ön, enyhén szól­va, nem dicsérte a kormány gazda­ságpolitikáját, a rámenős riporter a végén megkérdezte: vállalná-e Palo­tás János egy olyan kormány vezeté­sét, amelyik kivezetné az országot a nehéz gazdasági helyzetből? Akkor igent mondott, most mit válaszolna ugyanerre a kérdésre? P. J.: Hármas válaszom van. Ab­szolút nem zavar, ha a mindenkori kormány első számú vezetője tart tő­lem. Másodszor: még sosem féltem a kihívásoktól. A legkonkrétabb pedig: ha miniszterelnökségre törnék, ak­kor beléptem volna már valamelyik pártba, hiszen az első számú vezető­ket a pártok nevelik ki, s igyekeztem volna meggyőzni a tagságot, a veze­tőséget, hogy én vagyok a legalkal­masabb. Összegzésképpen végül is: nem szívesen mondanék nemet egy esetleges fölkérésre, mert az túlzott önbizalmat adna másoknak. A. Tóth Sándor (A kérdések és a válaszok nem szó szerint, ha­nem tartalmukban felelnek meg a fórumon el­hangzottaknak. Aszerk.) TŐZSDETECHNIKAI MAGYARÁZAT Négy kérdés a határidős üzletről A tőzsdei műveletek még sok üzletem­bernek újdon­ságot jelente­nek. Ezért érdeklődött a Falutévé riportere a brókereknél az egyik jellemző szerződéskötési forma, a határidős üzlet lényegéről. — Mit jelent az, hogy határidős ügylet? — Azt, hogy ma meg tudok álla­podni egy későbbi szállításban és ma meg tudom mondani, hogy mi­lyen áron fogok majd, egy adott időpontig szállítani. — A budapesti árutőzsdén 17 hó­napra is lehet előre üzletet kötni, vagyis egy esztendőnél nagyobb táv­latokban is. Ez lehetőséget ad arra, hogy például egy mezőgazdasági termelő a vetés előtt eldöntse, mit lesz érdemes vetni? Igen. Kalkulációs lehetőséget kínál a termelőnek, felhasználó­nak egyaránt. — Mi a határidős üzlet megköté­sének technikája? — Az üzletkötéskor az eladó és a vevő között egy magánjogi szerző­dés jön létre, ám ez rögtön az első tőzsdénapon módosul. Itt lép be egy nagyon fontos eszköz: ugyanis a tőzsde fogja átvállalni mind a két fél felé a szerződő partner szerepét. Tehát az eladó a tőzsdével kötött üzletet, a vevőnek pedig a tőzsde lesz a szállítója, egy későbbi határ-, időre. Két dolog lehetséges: aki el­adott a tőzsdén — mondjuk: egy termelő új termésű kukoricát kínált októberi szállításra —, annak a le­járatig pénzügyileg karban kell tar­tania pozícióját. Ezen belül viszont választhat lejárat előtt bármikor, hogy ő ezt valóban áruszállítással, vagy pedig ellentétes üzlettel, likvi- dációval kívánja rendezni. — Mit jelent az egyik és mit a másik? Az áruszállítás nyilvánvalóan magáért beszél. Tehát arról van ez esetben szó, hogy ez az üzlet a ha­táridő elérkeztekor tényleges szál­lítással fog lezárulni. Ugyanakkor azonban az a tény, hogy a tőzsde, mint kollektív testület vállal az egyes kötésekért felelősséget, ga­ranciát, módot ad arra, hogy ellen­tétes előjelű üzlettel, bármikor egy más, lokális értékésítési lehetőség esetén a termelő ezt a pozícióját likvidálja. Azaz az eladásának megfelelő mennyiségű árut a tőzs­dén visszavásárolja. Abban a pilla­natban megszűnnek a további kö­telezettségei és pusztán egy pénz­ügyi elszámolásra kerül majd sor. Szerkesztő: A. Tóth Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom