Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-15 / 242. szám

1991. október 15., 6. oldal PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC HÚSZ-HUSZONÖT SZÁZALÉKOS TARIFAEMELÉS Roncsderby a közutakon? A személyszállítás és pos­tai szolgáltatások árának, továbbá a víz- és csatornadí­jak jelentős emelkedéseikre számíthat jövőre a lakosság — derül ki a közlekedési tár­ca hároméves gazdaságpoli­tikai stratégiájából. A do­kumentum megállapítja: nem halogatható a közúthá­lózat fejlesztése, hiszen ha akarjuk, ha nem, a gépko­csiállomány növekedni fog. Ha ezt a növekedést nem követi a közutak, autópá­lyák építése, az országos közlekedési rendszer 3-4 éven belül összeomlik. A helyzetet tovább nehe­zíti, hogy a menetrendsze­rinti helyközi tömegközleke­désben részt vevő 8000 autó­busz 55 százaléka nullára le­írt roncs. Mivel a jelenlegi tarifarendszer a fejlesztést nem teszi lehetővé, a költ­ségvetés támogatást nem tud adni, jövőre 20-25 száza­lékkal emelkednek majd a személyszállítás tarifái. Ez a helyi tömegközlekedésre nem vonatkozik, mivel ott az árak meghatározása az önkormányzatok hatáskö­re. A jelenlegi tarifák mellett a posta sem tud olyan nyere­séget képezni, ami a gazda­ságos működést biztosítja, így jövőre akár 30-40 száza­lékos díjemelés is elképzel­hető. További költségvetési támogatás nélkül drasztiku­san, 50-60 százalékkal növe­kedhetnek a víz- és csator­nadíjak is. A tárca akkor lenne vi­szonylag nyugodt helyzet­ben, ha a jelenlegi évi 25 mil­liárd forint helyett a duplá­ját kapná a költségvetéstől. Erre azonban nincs reális le­hetőség, az eddigi tárgyalá­sok alapján mindössze mint­egy 6-7 milliárd többlet vár­ható jövőre. Az útalap bőví­tése, ha másként nem, a ben­zinár egyforintos növelésé­vel elkerülhetetlennek lát­szik, hacsak nem akarunk kátyús, átjelzések nélküli utakon autózni. Jövőre min­den bizonnyal megtörténik a Pénzügyminisztérium által már közzétett súlyadó beve­zetése is, amiből 8 milliárd forintos bevételre lehet szá­mítani. Ezt azonban nem a tárca, hanem — fele-fele arányban — az önkormány­zatok és a költségvetés kap­ná meg. A minisztériumnak csupán a külföldi tehergép­járművek után járó súlyadó egy része jutna. • Jó uiak, biztonságos, környezetkímélő jármüvek — valahol nyugaton. Erre egyelőre nekünk niég várni kell. Kemény dió a dán piac Nem hiába utaztak ki a tiszaalpáriak Szeptember 29. és október 5. között magyar kereskedelmi he­tet rendeztek a dániai Kjellerup kisvárosban, amely Tiszaalpár partner települé­se. Ezt megelő­zően egy delegá­ció megtekintet­te, mit is tudná­nak az itteni ba­rátok fölvonul­tatni az igényes dán fogyasztók tetszésének el­nyerésére. Az itthoni főpróba sikeres volt, va­jon az „előadás­ból” lett-e el­adás? — kérdez­tük Novak La­jost, Tiszaalpár polgármesterét. Elmondta, hogy a helybeli terme­lők zöldségei, gyümölcsei, az Univer ÁFÉSZ ételízesítői, a Félegyházi Há­ziipari Szövetkezet kézimunkázott termékei, a kécskei kékfestő kelmék nem vallottak szégyent a dán polco­kon, standokon. Lehet vásárlót talál­ni a kivitt árukra, terményekre — de csakis a kinti színvonalú tálalással, csomagolással. Ok a legnagyobbra nőtt almákat válogatták a bemutatkozáshoz, ám nagy meglepetésükre ott a kisebb méret a „divat”. A szép piros színnel szemben a zöldet részesítik előnyben. Ott százalékosan meghatározott, hogy egy láda almában mennyi le­gyen, lehet a sárga, a zöld és a piros színű. Ha nem tetszik az áru a szem­nek. a megízlelésig el sem lehet vele jutni. A kinti barátok erről alapos felvilágosítással szolgáltak. Az almá­nál maradva: alig értek haza, jött egy sürgöny, mennyi almát tudnának küldeni, olyat, amely méretben és az egyéb követelményeket illetően is megfelel a közös piaci méretnek. Vá­laszuk: egy 24 tonnás kamionnal tudnak szállítani, magántermelőktől. A megrendelő: Preben Hova viborgi nagykereskedő. A Duna—Tisza közéről vitt porté­kának a világ minden tájáról érkező áruféleségekkel kell megmérkőznie a dán piacon. Nagyon tetszettek az alpá­• A területi dán lap felsőfokon írt Rádi Andrásné konyhamű­vészetéről. alapítványok es alapítok Közcélokra—közpénzből Az alapítványokra is ráillik az egyik vidéki nagyáruházunk szlogenje: nálunk mindig történik valami! Akár egy szerencsétlen életsors, egy bajbajutott kisgyermek segélykérése, s az erre szerveződő országos segítségnyújtó-akció, akár az emberek jóhiszeműségével visszaélő szélhámosok adják rá az okot: tény, hogy az alapítványok gyakran kínálnak szenzációt a sajtónak. ri fűzfavessző bútorok és kosarak de a dán kereskedőknél ott találhatók a vietnami és még egy féltucat országbeli hasonló cikkek. Ez utóbbiak olcsób­bak, a mieink szebbek, ezért lehet ott üzletet csinálni. Egy konkrét üzleti kezdeményezés: a Lo-ki nevű dán cég konfekcióké­szítő vegyes vállalatot kíván létre­hozni Tiszaalpáron. Az első lépésben meg akar győződni arról, tudják-e az itteni varrónők azt a színvonalat, amire szüksége van a nyugati világ­ban eladott cikkei készítéséhez. Öt­száz darabos fíúing-kollekciót kül­dött be e célból, amely már készülő­ben van, s mivel e szakmának ko­moly hagyományai vannak-a telepü­lésen, nagy a bizakodás a sikerben. A dán cég mesés bért ajánlott a var­rónőknek. A bontakozó kapcsolatokban kulcsszerepe van, s még inkább lesz a Dáma Kft.-nek, amelyet a tiszaal- pári önkormányzat és a dán partne­rek közösen hoztak létre. A polgármester megmutatta a ke­reskedelmi hétről a dán területi lap­ban megjelent cikkeket is. Jó sajtója volt a cigányzenekarnak, és Rádi Andrásnénak, akit Bugáéról, a csár­dából hívtak ki, s egy kjcllerupi étte­remben kápráztatta el magyaros ízekkel a kíváncsi dánokat. — Áttekinthető egyáltalán a nap­ról napra jobban burjánzó alapít­ványdzsungel? — kérdeztük dr. Pet- tendi Zsuzsannát, a Privatizációs Kutatóintézet Tulajdon Alapítvá­nya jogi igazgatóját. Nem áttekinthetetlen dzsungel —- A Legfelsőbb Bíróság számí­tástechnikai csoportjának számító- gépes nyilvántartása szerint mintegy 3 500 alapítvány került eddig bejegy­zésre. Az alapítványi kapcsolatok segítségével (Művelődési es Közok­tatási Minisztérium alapok és ala­pítványok osztálya, magyarországi Alapítványok Szövetsége, Magyar Alapítványi Központ) szakmai és területi áttekintésük biztosított. E szervezetek, a számszerű adato­kon túl, az alapítványokkal kapcso­latos valamennyi kérdésben felvilá­gosítást nyújtanak az érdeklődők­nek — legyenek azok alapítványte­vők, -támogatók vagy alapítványi pályázatok résztvevői—mondja dr. Pettendi Zsuzsanna. — Mivel magyarázható az alapít­ványok iránti folyamatosan növekvő érdeklődés? — Ennek több oka van. Abban, hogy természetes és jogi személyek alapítványokat létrehoznak, ado­mányokkal — készpénzzel, vagyon­tárggyal, vagyonértéket képviselő joggal, szolgáltatással - hozzájá­rulnak az alapítványok működésé­hez, fenntartásához, motiváló té­nyezőjátszik szerepet. Jótékonyko­dás; áldozatkészség; szociális érzé­kenység, felelősségérzet; öntevé­kenység igénye; hírnév fenntartása; szakmai koordináció megvalósítá­sa; a munkaerő és az emberi tőke új­ratermelésének szolgálata, s végül, de nem utolsósorban az adókedvez­mények lehetősége. Természetesen az is szóba jöhet, hogy egyesek arra számítanak: az alapítványok műkö­dését szabályozó rendelkezések jog­hézagai visszaélésre is lehetőséget adnak. — Mi indokolja, hogy az alapítvá­nyokat nem terheli adófizetési kötele­zettség, sem pedig általános forgalmi adó, vagyis az áfa? Vonzók a kedvezmények — Ez így van mindenütt a vilá­gon, hiszen az alapítványok közcé­lokat szolgálnak. Éppen a kedvez­mények serkentik a tőkével rendel­kezőket, hogy pénzüket ilyen célok­ra fordítsák. A gazdálkodószerve­zetek, pénzintézetek, egyéni vállal­kozók adóalapjuk kiszámításakor a megállapított, illetve módosított eredményt csökkenthetik az alapít­ványra fordított összeggel. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik nem vál­lalkozási nyereségadó-alanyok, de folytatnak vállalkozási tevékenysé­get is, s így adófizetési kötelezettsé­gük áll fenn. A költségvetési szervek is csökkenthetik eredményüket az alapítványra kifizetett összegekkel. A magánszemélyek az alapítványra fordított összeget levonhatják össz­jövedelmükből. További kedvez­mény, hogy amennyiben az e célra elkülönített pénzösszeg meghaladja a kifizetés évenek adóalapját, a fenn­maradó rész a következő év(ek)re átvihető, levonható az adóalapból mindaddig, amig a teljes összeg fi­gyelembe nem lett véve. Ha a termék vagy szolgáltatás árát az alapítvány céljára használják fel, az a jogsza­bály szerint nem minősül értékesí­tésnek, azaz nem kell utána az áfát megfizetni. — A határon túli alapítványok tá­mogatására milyen lehetőség van? — Közvetlenül támogatni egy ha­táron túli, külföldön bejegyzett ala­pítványt is lehet, de a folyó évben már nem vonható le az adóalapból a támogatási összeg. Az adókedvez­ményt illetően tavaly még nem tet­tek különbséget a Magyarországon vagy külföldön nyilvántartásba vett alapítványok támogatása között. A határon túliak támogatása közve­tett formában is megvalósítható, például olyan Magyarországon be­jegyzett alapítványok révén, ame­lyek a nemzetközi kapcsolatokat szolgálják a kutatás-, program- és rendezvényszervezés, a kulturális-, gazdasági életben vagy egyéb terüle­ten. Ilyenkor az adókedvezmények érvényesek. Nem a szélhámosság a jellemző! — Az alapítványok működésének alapvető feltétele a pénz, az ado­mány. Az alapítványok szabályszerű működésének milyen garanciái van­nak? Ellenőrizhető, hogy valóban a meghirdetett tartós közérdekű cél megvalósítására törekednek-e tevé­kenységük során? Szükséges, de nem elégséges garanciát maguk a jogszabályok ad­nak, amelyek az alapítványok mű­ködési rendjét meghatározzák. A kuratórium felel a kezelésére bí­zott pénz felhasználásáért, a nyilvá­nosság pedig sokat segíthet abban, hogy az adományozók széles köre ellenőrizhesse: valóban arra költik a pénzt, amire adni szándékozta. Az viszont tény, hogy nem könnyű meggyőződni egy-egy meg­hirdetett segélyakció során, hogy valóban létezik-e egyáltalán az a cél, amire a köz összefogását kéri valaki. Az esetleges csalás rendőrségi ügy, ám az alapítványok működésével kapcsolatban a jóhiszemű létreho­zók gyakorlatlansága, miatt is gya­kori a kifogás. Az alapítványok létrehozói és működtetői közül sokan talán nem gondolnak arra, hogy ha valamilyen szakterületi — egészségügy, kultú­ra, környezetvédelem, oktatás — céllal létrehoznak egy alapítványt, a szakmai munka mellett a pontos könyvelés, propaganda- és PR-tevé- kenységre is szükség van. A napjainkban tapasztalható nagy „alapítványalapítói láz” idővel le fog csitulni, az élet túllép rajta. A közérdekű célokat szolgáló ala­pítványokra azonban ezután is szükség lesz, támogatásuk kívána­tos, működésük pedig megérdemli — igényli is — a nyilvánosságot. Mérő Éva A. T. S. • Ki hinné, hogy a/ üzletemberek rokons/.cnvénck elnyerésében szerepe lehet egy falusi cigányzenekarnak is? Mindenesetre, hogy újabb kjcllerupi emberek lettek kíváncsiak a községre, a zenészek kinti sikerének is köszönhető. gm FŐSZERKESZTŐJÉNEK WWM9 ROVATA Mici és a dicsőség Uram, ne- , kém mindenem megvan. Pénz, paripa, posztó. Higyje meg, ná­lam már csak a dicsőség szá­mít, a szakmai siker. Bozsik Márton kunszentmárto­ni magánvállalkozó tudja, mit mi­ért mond. Öt éve, hogy a megyénél elhatározták: tönkreteszik. Még, hogy gazdagodik az ilyenfajta ma­szek, meg nyugati kocsit vesz? Ket­tőt is? Per pert követett. Ahelyett, hogy a megyei ember beállt volna Mici mellé öntözni. Mici Kunszentmárton lelkes patrónusa, hívták a világ sok or­szágába. El is ment. Tanulni. Né­hány hónapra. Hogy kint marad­jon? Végleg? Azt már nem. Mici ugyanis — nem, nem nagy hazafi: ízig-vérig kunszentmártoni polgár. Vagyonát is úgy gyarapítja, hogy abból a helyieknek is jusson. Gumis volt Bozsik Márton vagy tíz éve. Ám az ipar nemigen ment, a pénz viszont igen, gondolt hát egy merészet és nagyot: nekiállt a virágszakmát elsajátítani. És állan­dóan törte a fejét, hogyan lehetne másként, olcsóbban csinálni a vi­rágtermelést. A kezdet: miután a gumin a pénze szép lassan elúszott, Mici meghallotta, hogy ingyen le­het baromfitrágyához jutni az álla­mi gazdaságnál. Kocsit fogadott, rakodott, tetvészkedett. Ugyanis a szerves anyag tele volt bamomfite- tűvel. („Életemben annyit nem va­karóztam.”) Gyűlt a virág, gyűlt a pénz, új­ból. Kipróbált mindent, ami új­nak, jónak mutatkozott, birkózott a maggal, az időjárással, a fólia­helyzettel, a közgazdasági helyzet­tel, az adóval, a vevővel, a betaní­tott munkásaival, az őt meglátoga­tó hazai és külföldi szakemberek­kel, az általa is föltalált növényin­kubátorral, a harminc éve tartó álmatlanságával. Egyszóval igazi, magyar reformer, vállalkozó lett. Most már áll a félhektáros növény­ház, és áll a bál az értékesítési ne­hézségek miatt. A csodaszép ger- bera, a tömött kelyhü rózsa igen nehezen kel el. Ha pedig az ember, mint Mici, nem tud aludni, álmodik. Lelkesen magyarázza: Kunszentmártonban nagy vásárcsarnokot képzelt el, benne sütödével — „bebizonyí­tom, lehet olcsóbban is jobb kiflit, zsemlét, kenyeret sütni”, vágóhíd­dal — bebizonyítom, föl lehet vá­sárolni a disznót normális áron, le is vágom normális áron, el is adom elfogadható áron”. Pesten beszáll ötven négyzetméterrel a körgyűrű menti hatalmas áruda kialakításá­ba. — Megbukni? Azt nem tudnék! — Ha mégis? — erősködöm. — Én nem bukom meg! — De a vállalkozó veszíthet is — mondom szelíden —, az is ben­ne van a leosztásban. — Nem! Ha netán mégiscsak megbukom ... — fölnéz az égre, körbejáratja tekintetét birodal­mán, nagyot sóhajt: Hívő vagyok, dicsőségre vágyom nagyon erősen, csak isten adjon elég egészséget. A többit bízzák rám az égiek. Én megfelelek nekik. Aztán jó utat kíván, isten áldá­sát kéri rám és megy pakolni az új nagy piacra. Az áru nem várhat, nem fonnyadhat. Volt KGST-országok új együttműködése Október 18-án és 19-én, feltehe­tőleg Moszkvában tartják a KGST örökébe lépő kelet-európai együtt­működési és kereskedelmi szerve­zet alakuló ülését — erről az előké­szítő bizottság határozott. A volt KGST-országok piacgazdasági átalakításának támogatására, vi­lággazdasághoz való csatlakozá­suk segítésére létrehozandó szerve­zetben várható Bulgária, Cseh­Szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, a Szovjetunió és Ju­goszlávia fogja képviseltetni ma­gát. A szervezet létrehozásának célja a megrendült gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatok helyreállí­tása a térség országai között. A szervezettel való együttműkö­désre több ország, így Németor­szág, Görögország, Olaszország és Finnország is készségét jelezte. A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk)-árfo)yamok Érvényben: 1991. október 15é-től 21-éig Pénznem Vételi Eladási árfolyam 100 egységre, forintban angol Font 12 562,5(1 13 339,56 ausztrál dollár 5835,93 6 196,91 belga frank 209,59 222,55 dán korona 1 119,72 1 188,98 finn márka 1 771,73 1 881,33 francia frank 1 266,38 1 344,72 görög drachma (a) 38,78 41,18 4 067.23 holland forint 3830,31 ír font 11 539,94 12 253,76 japán yen (1000) 566,00 601,01 kanadai dollár 6 467,08 6 867,10 kuvaiti dinár árfolyamjegyzés szünetel német márka 4 315,46 4 582,40 norvég korona 1 1023 1 170,57 olasz líra (1000) 57,70 61,26 osztrák schilling 613.30 651.24 portugál escudo 50,21 53,31 spanyol peseta 68,41 72,65 svájci frank 4 936,00 5 241,32 svéd korona 1 184,52 1 257,78 USA-dollár 7 301 3 7 752,95 ECU (Közös Piac) 8 837,23 9 383,87 (a) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: görög drachma 39,94 40,02 A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai Érvényben: 1991. október 15-én Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre, forintban angol font 12 938,08 12951,03 12 963,98 ausztrál dollár 6 010,40 6 016,42 6 022,44 belga frank 215,85 216,07 216.29 dán korona 1 153,20 1 154,35 1 155.50 finn márka 1 824,70 1 826,53 1 828,36 francia frank 1 304,24 1 305,55 1 306,86 holland forint 3 944,82 3 948,77 3 952.72 ír font 11 884,95 11 896,85 11 908,75 japán yen (1000) 582,92 583,50 584.08 kanadai dollár 6 660,42 6 667,09 6 673,76 kuvaiti dinár árfolyamjegyzés szünetel német márka 4 444,48 4 4448,93 4 453.38 norvég korona 1 135,34 1 136,48 1 137,62 olasz líra (1000) 59,42 59,48 59,54 osztrák schilling 631,64 632.27 632,90 portugál escudo 51,71 51,76 51,81 spanyol peseta 70,46 70,53 70,60 svájci frank 5 083,57 5 088,66 5 093,75 svéd korona 1 219,93 1 221,15 1 222,37 tr.es cl. rubel 2 747,25 2 750,00 2 752.75 USA-dollár 7 519,61 7 527,14 7 534,67 ECU (Közös Piac) 9 101,44 9 110,55 9 119,66

Next

/
Oldalképek
Tartalom