Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-15 / 242. szám
PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1991. október 15., 7. oldal A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM JELENTI: Csillapodik az infláció üteme Az ipar belföldi értékesitésének termelői árai július végén 36,8 százalékkal, a fogyasztói árak augusztus végéig 35,8 százalékkal emelkedtek a tavalyi azonos időszakhoz képest. Ezen belül mind a termelői, mind a fogyasztói árak előző hónaphoz mért növekedése l százalék alatt maradt, a fogyasztói áraknál augusztusban meg csak 0,2 százalék volt — adja tudtul a Pénzügyminisztérium jelentése, amelyből az derül ki, hogy az infláció üteme fokozatosan csillapodik hazánkban. A magyar gazdaságban 1990 végén és ’91 elején rendkívüli inflációs hullám vonult végig, néhány, az árnövekedésre igen jelentős mértékben ható tényező következtében (mint például a kelet-európai kereskedelem dollárelszámolásra való átállítása, a piacváltásból ..eredő cserearányromlás, az Öböl-válság miatti energiadrágulás, a támogatások lényeges csökkentése). Mindez az első negyedévben az ipari áraknál 4,5 százalékos, a fogyasztói áraknál 5,4 százalékos átlagos havi árnövekedést okozott. Ez az ipari árak tekintetében 70 százalékos, a fogyasztói árak esetében pedig 88 százalékos éves növekedési ütemnek felelne meg. A második negyedévtől azonban ez a tendencia megváltozott, s az ipari árak áprilistól júliusig havonta átlagosan 0,6 százalékkal, a fogyasztói árak 1,9 százalékkal nőttek. Ez pedig a termelői árak 7,4 százalékos, s a főtt Vajon ezek az ötezreskötegek egy cv múlva mennyivel érnek majd kevesebbet? gyasztói árak 25 százalékos éves növekedési ütemének felelne meg. Az utóbbi fél évben — elsősorban a rövid lekötésű vállalati betétek esetében — már pozitív reálkamat alakult ki, és a folyamatok tartóssága esetén a nominális kamatszínvonal csökkenésének is be kell következnie. A gazdaság egyes területein még a visszaesés elemei uralkodnak. A Fővárosi Bírósághoz augusztus végéig benyújtott felszámolási kérelmek szama 695-re növekedett. Változatlanul a legmagasabb a kisszövetkezetek, kft.-k, a vállalatok felszámolása iránti kérelmek száma. Egyre több (536) a hitelezői kezdeményezésre benyújtott felszámolási kérelem. Az APEH augusztus végéig 41 adós ellen kezdeméA bankszakma többségi tulajdona állami kézben marad nyezte az eljárás megindítását. A Társadalombiztosítás eddig még nem indított nagy számban felszámolást. Az ipari termelés visszaesésének mértéke (a Központi Statisztikai Hivatal által megfigyelt, 50 főnél többet foglalkoztam vállalati körben) július végén változatlanul mintegy 17 százalék. A mezőgazda- sági termékek értékesítése ugyanebben az időszakban 26 százalékos csökkenést mutat. (Az állatok és állati termékek felvásárlása 16 százalékkal, a növénytermesztési és kertészeti termékeké több mint 50 százalékkal mérséklődött.) Ebben nemcsak a külpiaci és likviditási problémák játszottak közre, hanem — a növényi termékek esetében — az időjárás is, amely a növényzet fejlődésében 3-4 hetes késést okozott az előző évhez képest. Az eddig beérkezett igények még nem nyújtanak közgazdaságilag értékelhető tájékoztatást a kárpótlásnak a gazdasági és ezen belül a privatizációs folyamatban várható szerepéről. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz 1991. szeptember 19-éig több mint 61 ezer ügyfél (köztük 950 külföldi lakos) jelentette be kárpótlási igényét, Az addig benyújtott több mint 88 ezer kárpótlási igényből eddig mintegy 40 ezer adatlapot rögzítettek. A beadott kárpótlási igényekből körülbelül 52 ezer föld- tulajdon rendezéséhez kapcsolódik. (MTI) NAGYOBB A KAMAT, MINT AZ INFLÁCIÓ! Ami jó a betétesnek, csapás az adósnak Lassan-lassan már mindenki hozzászokott ahhoz, hogy a betéti és a hitelkamatok a bankoknál és a pénzintézeteknél időről időre emelkednek. Aki egy kis pénzzel rendelkezik, annak érdemes figyelnie a különböző befektetési formákat, mert a kamatversenyben elég jelentős különbségek alakultak ki. Aki tisztában van a különböző lehetőségekkel, lényegesen előnyösebb feltételekkel tudja befektetni pénzét. Egyelőre természetesen arról van szó, hogy a kamatok követték a gyorsuló inflációt, s lassították a forintmegtakarítások értékének romlását. Ez a helyzet egészen a legutolsó három hónapig fennállt, amikor is alapvető változások alakultak ki az infláció és a kamatok párharcában. E!bírja-e a gazdaság? Czirják Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese szerint, ha a legutolsó háromhavi inflációs adatokat vesszük figyelembe, megállapítható, hogy több év után első ízben a kamatok meghaladják az áremelkedés mértékét. így 4-5 százalékos pozitív reálkamatszint alakult ki a hazai pénzintézeti rendszerben. Júliusban, augusztusban és szeptemberben olyan alacsony volt a havi áremelkedési ütem, hogy ehhez képest a kamatok lényegesen meghaladták a háromhavi inflációs szintet. Ez örvendetes a befektető számára, hiszen első ízben tudják már nemcsak megőrizni befektetéseik értékét, hanem bizonyos mértékben növelni is azt. Ám a banki szakemberek véleménye szerint a mai magyar gazdaság nem bír el ilyen jelentős reálkamat-színvonalat. Ami ugyanis a betéteseknek jó, az a hitelfelvevőknek kész csapás. Márpedig a bankoknak a betéteket ki kell helyezni, s ha magasan tartják a betéti kamatok színvonalát, nagyon gyorsan előfordulhat, hogy nem akad majd hitelfelvevő. Terták Elemér, az OTP vezér- igazgatója már most úgy vélekedik: a pénzintézetek egyre nehezebben találnak visszafizetésre képes hitelfelvevőt. Bár a vállalkozók azt mondják, hogy tőkehiány van a gazdaságban, ez csak részben igaz. Ilyen magas kamatszínvonal mellett jelentős hitelfeleslegekre lehet számítani. Pénzügyi kompromisszum Ez a magyarázata annak, hogy meglehetősen gyorsan létrejött egy kompromisszumos megállapodás a Magyar Nemzeti Bank, a kereskedelmi bankok és a Pénzügyminisztérium között. Úgy tűnik, egy ponton közel azonossá váltak a pénzügyi irányítás és a kereskedelmi bankok sokszor ellentétes érdekei. Ez az egy pont pedig az, hogy ha sikerül megfékezni az inflációt, akkor közösen ehhez kell igazítani a kamatszínvonalat is. így jött létre a megállapodás, hogy a Magyar Nemzeti Bank októbertől 1 százalékkal csökkenti egyes refinanszírozási hitelek kamatát. Ha olcsóbbak lesznek azok a hitelek, amelyeket az MNB nyújt a kereskedelmi bankoknak, akkor a pénzintézetek is kevesebb pénzért tudják kihelyezni a hiteleket, így várhatóan novemberben az OTP-nél, a kereskedelmi bankoknál is lesz némi kamatcsökkentés. Ez részben a lakosságot is, de főként a vállalkozókat érinti majd. A pénzügyi irányításnak nem is annyira az 1 százalék kamatlefaragás a fontos, hanem az a jelzés, amit ez eljuttat a befektetőkhöz, az üzletemberekhez. Ebből ugyanis arra lehet következtetni, hogy nemcsak a kormány, a gazdasági vezetés, hanem a többé-kevésbé függetlenül működő bankszféra is csökkenő inflációra számít. Ez pedig — bármilyen furcsán is hangzik — igen lényeges ahhoz, hogy felerősödjön az ármelekedések ütemének csökkentését hozó tendencia. „Úriemberek szava?” A kamatcsökkenéshez, persze, még hozzá kell szokni. Nemcsak a lakosságnak, a pénzintézeteknek, hanem a Magyar Nemzeti Banknak is. Éppen ezért a most kötött megállapodás azt is tartalmazza, hogy a módszereket közösen dolgozzák ki az MNB, a PM és a kereskedelmi bankok szakemberei. Ez alatt nemcsak az értendő, hogy megegyeznek a kamatcsökkentés formáiban, hanem az is, hogy közösen fogják az időszaki inflációs mozgásokat is figyelemmel kísérni. A megállapodás egyfajta „gentleman agreemant”, ami a résztvevők véleménye szerint nagyobb erővel hat, mintha az ilyen jellegű együttműködést részletes szerződésben szabályozták volna. A felek ugyanis önkéntes kötelezettséget vállaltak, olyat, ami a piacgazdaságban szokásos. Igaz, Magyar- országon ez ma még újdonságnak, az elsők egyikének számít. Pichler Ferenc tt Botos Katalin érvel. Botos Katalin tárca nélküli miniszter a születendő banktörvényről tartott tájékoztatót. Mint kijelentette: hiába terelik egyesek politikai vágányra a kérdést, ez a törvény elsősorban szakmai marad, noha vitathatatlanul vannak politikai kihatásai is. A készülő törvény két kardinális pontját — az állami, illetve a külföldi tulajdonlás arányát — elemezve emlékeztetett arra. hogy a kormány privatizációs stratégiájában kiemelt helyen szerepel a bankszférában a nemzeti majoritás érvényesítése, de a külföldi banktőke bevonása nélkül — jelenlegi gazdasági helyzetünkben — nem képzelhető el működőképes magyar bank- rendszer. Stratégiailag is szüksége van az országnak idegen befektetőkre, akik technikát, tudást hoznak, s felkészítik a jövő magyar szakembereit. Ezzel közvetve is emelik bankszakmánk színvonalát. Az állami részvételről szólva Botos Katalin kijelentette: ha a törvény szigorúan megkötné az állami tulajdon részarányát, miközben a magánszektornak szabad teret engedne, akkor ez utóbbi kerülne erőfölénybe. Ez persze, nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehet állami részvétel nélkül bankot alapítani, mint ahogy erre már működő példa a vállalkozói bank. A tények, számok azt bizonyítják, hogy híresztelések ellenére sincs elsöprő többségi állami tulajdon a magyar bankoknál, hiszen még akkora sincs, mint amekkora mondjuk Németországban az állami tulajdonrész a bankszférában. Ezzel kapcsolatban nyomatékkai hangsúlyozta: már csak gazdasági szempontból sem mondhat le az állam a banktevékenységből származó haszonról, így tehát ez a domi- nencia a nemzetközi gyakorlatban is ' általánosan elfogadott szokás volt és az is kell, hogy maradjon. FEB MERRE LEJT A LEJ? A román Nemzeti Bank nem mondott le arról az elképzeléséről, hogy mielőbb egységesítse a lej két csereárfo- »» lyamát. Romániában ugyanis a hatvan lej/dolláros hivatalos árfolyam igen messze esik a bankközi valutalicitálásokon kialakuló árfolyamtól, amely például a napokban 330 lej volt: ennyit kínáltak egy amerikai dohárért. Mugur Isarescu, a bank kormányzója elmondotta, hogy rövid időn belül meg akarják valósítani a lej korlátozott, belső konvertibilitását. Mindez természetesen nem könnyű feladat, gyakorlati kivitelezése sokkal nehezebbnek bizonyul, mint ahogy azt eredetileg gondolták. Véleménye szerint mindehhez átfogó intézkedésekre van szükség, tévedés volna azt hinni, hogy elegendő lenne a Nemzeti Bank egyszerű elhatározása. A fontosabbak között megemlítette a kereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállítását, olyan általános kereskedelempolitikára van szükség, amely hozzájárul a felborult kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásához, megoldást kell találni az energia- importra, arra kell törekedni, hogy a gazdasági reform során bekövetkező módosulások ne gyakoroljanak ellenőrizhetetlen hatást a belső árakra. A román Nemzeti Bank kormányzója nem szabott pontos határidőt a lej két csereárfolyamának egységesítésére. KETTŐS REFORM UTÁN (2.) Kiragadják a bank- rendszert az állam kezéből A kereskedelmi bankok megalakulásukkor adminisztratív döntés alapján kapták meg egy- egy vállalati kör számlavezetési jogát és hitelállományát. Másrészt, mivel a lakossági és a vállalati megtakarítások a kihelyezéseknek nem egészen 50 százalékát fedezték, a kereskedelmi bankok forrásai között meghatározó szerepet játszottak az immár főleg jegybanki tevékenységre specializálódó MNB-től kapott refinanszírozási hitelek. Az 1987-es bankreform eredményeként sajátosan torz tulajdonosi körülmények között levő bankok kezdtek egymással versenyezni. A bankok legnagyobb tulajdonosa az állam volt, legfontosabb betétesük a Magyar Nemzeti Bank jelentős kisebbségben levő tulajdonosaik pedig a náluk eladósodott vállalatok közül kerültek ki. Már 1987-ben világos volt, hogy a hitelállományukat nem piaci tranzakciókkal szerző, a költségvetési szervek által fejőstehénnek tekintett, csak az osztalék növelésében érdekelt tulajdonosok uralma alatt álló bankok legfeljebb utánozni tudják az üzletszerű piaci magatartást és ezért további reformra szorulnak. A második bankreform kérdésében két nézet csapott össze. Az egyik szerint még a verseny fokozása vagy a tulajdonosi struktúra javítása érdekében sem szabad adminisztratív intézkedéseket tenni. A bankalapítás feltételeinek javításával, a monetáris szigor fokozásával kell elérni, hogy spontán piaci folyamatok eredményeképpen változzon meg a bankrendszer arculata. A másik meglepő közelítés szerint a bankszektor 1987-ben kialakult szerkezete eleve megakadályozza, hogy a piaci folyamatok kibontakozhassanak, így a nagy bankok szétdarabo- lására, az állami tulajdon csökkentésére, a vállalati banktulajdon tiltására van szükség. A radikális, állami beavatkozáson alapuló második bankreform végül is azért nem indult el, mert megoldhatatlannak látszott a „nagy hitelek” állományának szétosztása. Azóta a bankszektor modernizálódása a piaci mechanizmusokra van bízva. Az állam azonban eddig nem sokat tett. Nem kezdődött meg a nagy bankok privatizációja, ehelyett folyik a bizonytalan érdekviszonyok között a különböző átszervezési elképzelések kipróbálása. Nem javultak lényegesen a bankalapítás feltételei, sőt, a banktörvény a gazdag országok alaptőke-minimumra vonatkozó követelményét érvényesíti és ezzel fékezi új bankok belépését. Megjelentek a színen bizonyos politikai erők is, amelyek nyíltan a bankok megszerzésére törekednek. A jegybankot a kormány gazdaságpolitikáját passzívan kiszolgáló, a nemzetközi piacokon pénzt szerző mindenessé kívánja lefokozni. A közeljövőben inkább arra lehet számítani, hogy az Európából jövő impulzusok és a pénzügyi rendszer belső konfliktusai lassan kiragadják a bankrendszert az állam ma még szorosra kulcsolt kezei közül és a bankokat mindinkább az üzleti magatartás megtanulására kényszerítik. Sándor László (Pénzügykutató Rt.) Ferenczy Europress Devizaszabályozás 1992-ben A forint konvertibilitása a magyar kormányprogram szerint a fokozatos — a forint és a gazdaság helyzetéhez igazodó — intézkedések útján érhető el. Ezzel összhangban a Pénzügyminisztérium 1992-re több devizaszabályozást módosító intézkedést is tervez. Várható a hivatalos célú utazásokkal kapcsolatos devizavásárlási szabályok további liberalizálása, és a lehetőségek szerint normatív módon szabályozzák újra a devizabelföldiek külföldi vállalkozásainak devizafeltételeit. Tervezik a szervezett turizmust érintő szabályok oldását is. Amennyiben az OIH felülvizsgálja az utazásszervezői tevékenység végzésének feltételeit, a Pénzügyminisztérium javasolni fogja a szervezett kiutazások devizakeretét szabályozó kötöttségek eltörlését. A tervek szerint 1992-től a napidíjakat és a tartósan kiküldöttek devizaellátmányát az ENSZ kiadványában szereplő megélhetési index figyelembevételével alakítják majd ki. Egyben a minisztérium tervei szerint a szabályozás csak az alapösszeget és a legmagasabb szorzót állapítaná meg, és ezen belül a kiküldő szerv dönthetne a pontos összegről. A külföldiek ingatlanvásárlásainál meg kívánják szüntetni azt a rendszert, hogy a Pénzintézeti Központ egyedi engedélyezési jogkörrel rendelkezzen. A minisztériumi szándék szerint külföldiek a jövőben akkor vásárolhatnának forintért ingatlant, ha a pénz az MNB által felhatalmazott helyen történt beváltásból származik, illetve, ha az összeget úgynevezett szabad felhasználású forintszámlán írták jóvá. A PM véleménye szerint a makrogazdasági előfeltételek megvalósulása esetén 1993-tól további határozott lépések tehetők a teljes konvertibilitás felé. A feltételek hiányában azonban nem szabad siettetni az előrelépést, mert annak kedvezőtlen végeredményében a konvertibilitás ügyének is ártó következményei lennének. (MTI) OPTIMIZMUS • (Közli a Figyelő okt. 10-ei száma.)
