Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-15 / 242. szám

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1991. október 15., 5. oldal Kalauz kezdőknek és profiknak Kupa szerint 1992 a kitörés éve lesz Lesz-e gazdasági kitörés 1992- ben, kijuthatunk-e a jelenlegi hely­zetből? — erre a kérdésre keresik majd a választ a Budapesti Keres­kedelmi és Iparkamara szervezésé­ben, november 6—8. között. Kitö­rés ’92 címmel megrendezésre ke­rülő szakmai konferencia előadói és résztvevői. A rendezvény fővéd­nökségét Demszky Gábor, Buda­pest főpolgármestere és Kupa Mi­hály pénzügyminiszter vállalta. Mindketten ott voltak az eseményt bejelentő sajtótájékoztatón is. A szervezők elmondták: a ta­nácskozásra 1200 főt várnak. Ed­dig 80 százalékban vállalatok, kft.-k és részvénytársaságok igazgatói je­lentkeztek. Az 1992-es esztendő kilátásairól a sajtókonferencián Kupa Mihály úgy nyilatkozott: jövőre új helyzet áll elő, hiszen valamennyi tulaj­dont, a gazdaság és a piac intéz­ményrendszerét szabályozó tör­vényt remélhetően még az idén el­fogadja az Országgyűlés. Ez azért különösen fontos, mert amíg nincs tulajdonosi biztonság, nem fognak • Kupa Mihály: — A gazdaság visszaesését meg lehet állítani... (Fotó: Straszer András) befektetni és vállalkozni az embe­rek. A miniszter szerint 1992-ben a gazdaság visszaesését meg lehet ál­lítani, az inflációt 20-25 százalék közé lehet szorítani, majd sor ke­rülhet a kamatszintek csökkenté­sére is. Sokat segíthet az is, hogy január 1-jétől Magyarország az EK társult tagja lesz, és remélhető­en a keleti piacokkal is helyreáll a normális forgalom. Az adórend­szerben különösebb szigorításokat nem terveznek, tehát mindez egy egészségesebb fejlődési szakaszt eredményezhet, vagyis megkez­dődhet a kilábalás, majd pedig a fellendülés. Az ország adósságállo­mányát már most sikerült csök­kenteni, ami azt jelenti, hogy stabi­labb országgá válunk, és ezáltal megteremtődnek a de facto kon­vertibilitás feltételei. Mint Kupa Mihály kijelentette: sem az adóre­form, sem pedig a konvertibilitás nem jelent fokozott inflációs ve­szélyt. A privatizációról szólva ki­fejtette: volt egy olyan felfogás, hogy azt államilag erősen ellenőr­zötten, elhúzódó, lassú ütemben kell végrehajtani. Nem így törté­nik, és ez kedvez a gazdaság fejlő­désének. A jegybanktörvénnyel kapcsolatban a miniszter leszögez­te: a kormány által eredetileg be­terjesztett javaslatot tartja jónak. Adófizető-toplista A huszonöt legnagyobb jövedelmű magyarországi adófizető jövedelme és jövedelemadója az 1990-es adóbevallások alapján (ezer forint) Jövedelem A személyi jövedelemadó összes munkálta­tótól társas egyéni másod­szellemi tevékeny­ségből összege rangsor vállalkozásból állásból 45 934* 0 0 0 0 0 9 703 8 33 703 0 0 33 703 0 0 16 726 1 29 301 0 0 28 567 120 605 10 759 5 27 240 240 27 000 0 0 0 9419 9 26 211 0 0 25 366 0 0 10919 4 25 757 0 0 25 755 0 0 12314 3 25 735* 0 0 0 0 0 12 755 2 24 290 22 939 0 0 0 286 9810 7 22 490 ’ 140 0 0 0 4 4 479 53 20 339 0 0 20 339 0 0 8417 12 20 179* 0 0 0 0 8 9 988 6 19 944 0 0 19 944 0 0 9 278 10 19 879 17 788 60 0 0 940 6 997 22 19418 19 340 0 0 0 0 7 431 19 18 070 0 0 0 0 17 950 8 909 11 16 578 0 1 014 0 0 0 8 187 13 16 243 0 0 16 243 0 0 7 970 15 16 203* 0 0 0 0 0 7 985 14 16 060 720 0 15 340 0 0 7 922 16 15 614* 0 0 0 0 0 7 705 17 15 405 15 165 0 0 240 0 7 601 18 15 000 0 500 0 0 0 7 323 20 14312 0 0 0 0 14 175 7 029 21 13 812 583 13 226 0 0 4 6 762 23 13 542* 0 0 0 0 0 3 121 97 * Úgynevezett ..egyéb" (például örökölt jogokból származó) jövedelem Tiltakozik a bajai ipartestület A legutóbbi érdekegyeztető ülésen, mely* a“helyi'adók jövő évi bevezetésé­vel foglalkozott, Vancsik Géza bajai rpártcstü'téti'elíTök' határozónak íütac kozott mind az elnökségük, mind a ma­ga nevében az iparosok további terhe­lése ellen. Most arra kértem, fejtse ki a legfontosabb érveket. A helyi iparűzési adó bevezetése ellen, egyebek között, két fő érvet ho­zunk fel. Az egyik, hogy rendkívüli mó­don lecsökkent a fizetőképes kereslet, mégpedig a termelő- és a szolgáltató­szférában egyaránt. A másik érv, hogy a vállalkozókat terhelő elvonások je­lenleg is magasak. A nyereségadó, az szja és a társadalombiztosítási járulék alaposan megnöveli a költségeket. A gazdaság egészének válsága, az ezzel járó recesszió ,elsősorban az egyéni vál­lalkozókat sújtja. Már most is maga­saké és'egyve emelkednek wzraviywg-fós energiaárak. E költségnövelő tényező­ket lehetetlen ilyeivcíökkcmr kétehd't mellett kigazdálkodni. Mit javasolnak tehát? Az egyéni vállalkozók jelentős há­nyada nagyon alacsony bevételre tesz csak szert. Ilyenek a nyugdíj vagy mun­kaviszony melletti vállalkozók, továb­bá a főállásban ugyan, de kis jövedel­mű tevékenységet folytató tagjaink. Célszerű lenne egy bizonyos összegha­tárig félmillió forintos nettó árbevé­telt javasolunk —, teljes mentességet adni az iparűzési adó alól.- Miért ellenzik a kommunális adó bevezetését is? Ha az egyre nagyobb gondot je­lentő munkanélküliség megoldásában egyetlen kikötő építését is, azért csak a koncesszió segíthetne. Nyugati partne­reink szívesen támogatnának, hiszen ezt diktálják saját érdekeik is. A néme­tek például a szakemberképzésben ajánlottak együttműködést, a hollan­dok a Pozsony—Budapest közötti Du- na-szakasz vízi útjának duzzasztás nél­küli helyreállítására dolgoznának ki megvalósíthatósági tanulmányt, ha a cseh és szlovák fél ezt nem kifogásolná. — Nyilvánvalóan a bősi építkezéssel ütközik a holland elképzelés. A konfe­rencián esett szó a vízlépcsőről is? Konkrétan nem, de a Bécs- Buda­pest közötti Duna-szakasszal kiemelten foglalkoztunk. Egyébként a vízlépcsők építését világszerte társadalmi viták kísé­rik. Németországban például négy és fél évig csatáztak a nézetek, hogy lehet-e, ér- demes-e megépíteni az Altmüfl-völgy vé­dett szakaszán a 11 vízlépcsőt? A vita eredménye az lelt, hogy mára egyetemi tananyaggá lettek az oda kidolgozott környezetvédelmi megoldások. számítanak arra, hogy a vállalkozók minél több embert foglalkoztassanak, akkor a foglalkoztatást terhelő újabb adó bevezetése — megemlítem, hogy a szolidaritási hozzájárulás növeléséről is szó esik -, tehát a vállalkozói kommu­nális adó bevezetése gazdaságilag elfo­gadhatatlan. Még egy kérdés: segíti-e, és ha igen, mivel, az ipartestület a tagjait? A vállalkozás támogatására egész sor ingyenes szolgáltatást nyújtunk. A kezdőket tanfolyamon készítjük fel az adózás, a társadalombiztosítás, a könyvvezetés rejtelmeiben való eliga­zodásra, a jogszabályok ismeretére. Minden hétfőn jogtanácsos áll a vállal­kozók rendelkezésére, hogy csak a leg­fontosabbakat említsem. Gál Zoltán — Térjünk vissza hazai vizekre: ha megépülne az ön által szükségesnek tar­tott 5-6 kikötő, elegendő lenne-e önma­gában ez a hazai és nemzetközi árufor­galom lebonyolítására? Részben igen. De a főbb csomó­pontok mellett szükség volna kisebb, úgynevezett köztes kikötőkre is, ame­lyek építését az egyes régiók, önkor­mányzatok, vállalatok saját forrásaik­ból finanszírozhatnák. Egy-egy na­gyobb cégnek mindenképpen megérné saját kikötőt építeni, hiszen a vízi szál­lítás költsége csak töredéke a vasúti, közúti szállításának. Ma még „száraz­lábú ország” vagyunk, teljesítményben mért összforgalmúnknak csupán a négy százaléka bonyolódik folyami úton. Csak összehasonlításként: Euró­pában ez az arány 10-15 százalék, ezen belül Németországban 20, Hollandiá­ban 36 százalék. A tömegáruk szállítá­sát illetően a jövő mindenképp a vízi járműveké, hiszen a közutak és a vas­utak már ma is túlontúl telítettek. (FEB) A gazdasági válságról kivezető út: a tulajdonviszonyok gyökeres megvál­toztatása, a széles körű privatizáció. Ez ma már közhely, amiben minden ma­gyar közgazdász egyetért — azok is, akik korábban az állami és a szövetke­zeti tulajdon dominanciája mellett hit­tek valamiféle gazdasági reformfolya­mat sikerében. (Őszintén megvallva, ezek közé tartozom magam is.) A rendszer összeomlása után a gaz­daság új alapokra való felépítése nem képzelhető el a ma rendelkezésre álló hazai tőkével. Ehhez a külföldi pénz, s az ezzel párosuló know-how, eseten­ként gépi háttér is szükséges. E téren néhány jelentős változás tör­tént már 1989-ben, s folytatódott 1990- 91-ben is, hiszen a kölföldi tőke előtt korszerű törvények, jogszabályok nyi­tottak utat. A rendelkezésre álló 1990. évi mérlegbeszámolók szerint az ipar­ban az év végén 1436 magyar vállalko­zásban vett részt külföldi tőke. Ez azt jelenti: mintegy 39 milliárd forintnak megfelelő értékű konvertibilis valutát fektettek be magyar ipari vállalkozá­sokba, köztük nagyvállalatokba is. Az építőiparban ebből mintegy 6 milliárd forint értékű külföldi tőke jelent meg, ennek 20 százaléka jutott 439 kis- és középvállalkozásba. Mind az iparra, mind az építőiparra jellemző, hogy a befektetések többségénél a külföldi tő­ke értéke nem érte el az 1 millió USA dollárt. Az elmúlt 1-2 évben a külföldi tőké­sek szívesen vettek részt gyorsan meg­térülő, rugalmas kisvállalkozásokban, előnyben részesítették az idegenforgal­mat és a kereskedelmet. Ez a magatar­tás a hazai infláció magas szintjét figye­lembe véve érthető is. E két gazdálko­dási területen együttvéve 1990 végéig csaknem 1700 külföldi tőkével működő közös vállalkozás volt, köztük 57 kizá­rólagos külföldi tulajdonban. E téren is a kisebb befektetések a jellemzőek: 1665 vállalkozásban a külföldi alapítói vagyon mindössze 30 százalék, tehát cégenként igen alacsony érték. A kül­földi befektetők legnagyobb része Né­metországból és Ausztriából érkezett, a befektetett tőke legnagyobb hányada viszont az USA-ból. A német és az osztrák részesedés általában alacsony értékű, többségük olyan kisvállalko­zásba tette be a pénzét, amely tíz főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, s a kereskedelem vagy a szolgáltatások területén működik. A külföldi tőkével dolgozó kis- és középméretű vállalkozások száma 1991-ben tovább nőtt. A folyamatot erősítette az is, hogy megindult az álla­mi nagyvállalatok privatizációs folya­mata, az ezekről levált kisebb egysé­gekhez pedig több nyugat-európai tő­kés cég csatlakozott. Az így létrájött cégek életképességét az biztosítja, hogy a külföldi tőke és az átadott technikai­technológiai tudás párosul a vállalko­zásra kész magyar fél szakértelmével, helyzetismeretével. Ami viszont joggal hiányzik sok kül­földi befektetőnek: az a vállalkozás si­keres működtetéséhez elengedhetetlen infrastrukturális háttér. Ezért örvende­tes, hogy a telefonia, a közlekedés, a banki szolgáltatások területén is egyre több a külföldi cégekkel közös vállal­kozás. Nyitrai Fercncnc dr. Ferenczy Europress HAJÓZNI — KELL! A szárazlábű ország (1.) A nyugat- és kelet-európai orszá­gok áruforgalma az ezredfordulóra bi­zonyos előrejelzések szerint öt-nyolc­szorosára nő. Mivel ilyen teherforga­lom-növekedést a szárazföldi —- köz­úti, vasúti t— közlekedés nem bír el, a hangsúly a jövőben áthelyeződik a még jelentős szabad kapacitással rendelke­ző vízi utakra. Az országok között je­lenleg fennálló infrastrukturális kü­lönbségek azonban akadályozzák az Európát behálózó vizi utak optimális kihasználását. A közelmúltban erről tanácskoztak huszonhét európai or­szág szakemberei, köztük dr. Nádas Péter, a Közlekedési, Hírközlési és Víz­ügyi Minisztérium hajózási osztályá­nak vezetője is. — A vízi közlekedést illetően hazánk a kedvező adottságú országok közé tar­tozik, ez azonban mégsem tükröződik sem az áruszállításban, sem a közleke­désben. Mi hiányzik ahhoz, hogy jobban bekapcsolódhassunk az európai víziút­hálózatba ? Meg kell teremtenünk a hajózás versenyképességét visszaállító infra­struktúrát és jogszabályi hátteret. A hajózási és kikötői törvény leghama­rabb a jövő év közepén kerülhet az Országgyűlés elé. Ami pedig az infra­struktúrát illeti? A Duna vízi útja folya­matosan romlik, a második világhábo­rú óta nem épült közforgalmi kikötő. Több évtizedes a lemaradásunk. Ha fel akarunk zárkózni, előbb kikötőket kel­lene építeni, ami alapvetően az állam feladata volna. Kikötői csomópontok Győr Gönyü térsége, Budapest, Du­naújváros, Baja—Mohács környéke, Szeged, esetleg Szekszárd volna a legal­kalmasabb. Az állami költségvetés mai helyzetében képtelen finanszírozni akár A legtöbb jövedelmet bevalló magyarországi adófizető csaknem 46 millió forint évi jövedelmet írt bevallásába, a századik pedig 7 és fél millió forintról számolt be. Az adóhivatal listája személyek meg­nevezése r nélkül mutatja be, hogy - az adóbevallást benyújtók közül kik az elsők, és mennyit kerestek az elmúlt évben. A táblázatban kö­zölt jövedelmek nem tartalmaznak minden adózás alá eső keresetet, a bevallásokban ugyanis nem kellett feltüntetni az úgynevezett forrás­adó-bevételeket (osztalék, kamat, kis összegű kifizetések). A jövedel­mek csoportosítása szerint a száz virilistából, azaz legjobb adófize­tőből 40-en egyéni vállalkozásból szerezték kimagasló jövedelmüket, 14-en különböző társas vállalko­zások tagjaiként jutottak komo­lyabb keresethez. A jövedelmüket főként munkaviszonyból szerzők közül 11-en kerültek a százas ta­bellára. Szellemi szabadfoglalko­zásból 7-en, ingatlan-bérbeadás­ból 2-en szereztek jelentős jövedel­met. A többiek jövedelmének for­rása az úgynevezett egyéb jövede­lem, amely a bevallásból már nem azonosítható. Mezőgazdasági kis­termelők nem kerültek a „százak” közé. (A csoportosításnál a legna­gyobb jövedelemforrást tekintet­tük irányadónak.) A toplistára az idén is a férfiak túlsúlya a jellemző: nők közül 16-an kerültek az első száz közé. A „100-ak” között 7 külföldi állampolgár szerepel, a legfiatalabb jövedelemtulajdonos egy 20 éves fiatalember, míg a leg­idősebb egy 83 éves hölgy. A száz virilistából 71 lakik Budapesten, a 29 vidéki lakosból 10-en élnek a különböző megyeszékhelyeken. Külföldi pénz magyar vállalkozásokban • A vízi országút kihasználásában megyénk is érdekelt, hiszen itt folyik a Duna. ÉRTESÍTÉSRE VÁRVA Kárpótlási jegyek novemberben A kárpótlási jegyek forga­lomba hozatala rendkívül nagy feladat elé állítja mind az Orszá­gos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt, mind pedig a kibocsá­tást pályázat alapján elnyerő bróker cégeket. A pályázatot a Budapest Értékpapír és Befek­tetési Rt. nyerte azzal a kikötés­sel, hogy a kárpótlási jegyek forgalomba hozatalára, a kár­pótlási jegyek igénylőkhöz való eljuttatására majd megsemmisí­tésére konzorciumot hoz létre az OTP Értékpapír Ügynökség Rt.-vei. A kárpótlási törvény felhatal­mazása alapján az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hi­vatal írta ki a pályázatot a kár­pótlási jegyek kibocsátásában és forgalmazásában való közre­működésre. A pályázóknak a kárpótlási jegyek kibocsátásá­tól azok megsemmisítéséig ter­jedő egész folyamat lebonyolí­tására kellett javaslatot tenniük, különös tekintettel arra, hogy speciális értékpapírról lévén szó, úgy a forgalombahozatal mint a forgalmazás több egyedi szervezési megoldást igényel. A felhívásra hat pályázat érke­zett. A pályázat nyertesei no­vember második felében kezd­hetik meg az ország egész terü­letén — együttesen mintegy 330 helyen — az értékpapírok for­galomba hozatalát. A megyei kárpótlási hivatalok a beérke­zett kárpótlási igényekről hatá­rozatot hoznak, a kiadott hatá­rozatok alapján az ügyfél a neki járó kárpótlási jegyeket és utal­ványokat a lakóhelyéhez legkö­zelebb eső forgalmazó helyen veheti át. A kárpótlási jegy ki­szolgálásának helyéről a kiadott határozatban a hivatal értesíti a kárpótlásban részesülő sze­mélyt. A forgalmazó helyen a kár­pótlásra jogosult személy a ha­tározat és a személyi igazolvá­nya bemutatásával veheti át az őt megillető értékpapírokat, utalványokat. Ha az igénylő nem ért egyet a határozattal, 15 napon belül fellebbezhet a döntés ellen. Ek­kor a megyei kárpótlási hivata­lok új határozatot hoznak az ügyben. Az ügyfelek a hivatal jogerőre emelkedett határozata és a for­galmazó által kiadott értékpapí­rok (utalványok) alapján érvé­nyesíthetik az őket megillető jo­gaikat, azaz megjelenhetnek föld- vásárlásra meghirdetett licitálá­son, bérlakás megvásárlására igénybe vehetik a kárpótlási je­gyeket, illetve életjáradék-szerző­dés megkötésénél is felhasznál­hatják. Első ütemben két sorozatot ad­nak ki a kárpótlási jegyekből, összesen 20 milliárd forint név­értékben. A kárrendezési hivatal arra számít, hogy az Állami Va­gyonügynökség hamarosan egy­fajta tervet készít a kárpótlási je­gyek esetleges felhasználására a privatizálás során. Egy-egy kárpótlási jegy soro­zat kiadását követően az értékpa­pírokat bevezetik a Budapesti Ér­téktőzsdére. A tőzsdei, azaz má­sodlagos forgalom megkönnyíti az értékpapírok nyilvános feltéte­lekkel történő eladását azok szá­mára, akik nem akarják felhasz­nálni értékpapírjukat földvásár­lásra privatizálásra vagy más le­hetséges módon, például életjára­dék-szerződés kötésére. A kárpótlási jegyek eljuttatá­sa az igénylőkhöz a legnagyobb biztonság mellett történik. Az igénylők adatait végig bizalma­san kezelik a kárpótlási jegyek kiadása során. Szerkesztő: A. Tóth Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom