Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-30 / 229. szám
PETŐFI NÉPE 1991. szeptember 30., 5. oldal A KÖLCSÖNÖS MEGBECSÜLÉS A NEMZEDÉKEK BÉKÉJÉNEK ALAPJA Örömöt az időskornak! Óriási különbség, hogy választott életformáról van-e szó vagy kényszerhelyzetről! Érdekes, hogy a francia nem használja a magány szót, kikerüli, és helyette azt mondja: egyedül élek. Ez az életforma semmivel sem alacsonyabb rendű, hiszen van, aki nem is bírja az állandó együttlét tartós feszültségét. Ilyen körülmények között barátokkal, partnerrel, programokkal aktív módon él,,és azt is tudomásul veszi, hogy Érosz ötvenévesen nem ér véget, Vénusz pedig sebezhetetlen. Közhely, igazság, de el kell, hogy mondjam: azért, mert valaki egyedülálló, még nem biztos, hogy magányos. És azért, mert valaki családban, házasságban él, még nem biztos, hogy mentes a magányosságtól. Ne nézz a múltba! Egy biztos, ha valaki céltalanul tekint a jövőbe, alapállása a lemondás, előbb-utóbb befelé fordul, sajnálja önmagát, gyötrődve tépelődik a múlton. Ez megbetegí- tő hatású. Kialakul a múltbanélés, a rezisztenciajelenség. Bertnard Rassel a túlzott múltbamerülés veszélyétől óvta az idős embert. Nem lehet az emlékekből élni. Ez bizony nem mindig könnyű, hiszen az ember múltja állandóan növekvő súly. Azt hiszem — írta —, azoknak lesz eredményes az öregkoruk, akik tevékenykedni tudnak és gyakorolni a tapasztalatból leszűrt bölcsességet. ♦ Kétségkívül egyre gyakrabban tolakodik ilyenkor a kérdés: mi az, ami még megvalósítható? Vajon mennyi van még hátra? Sajnos, csodaszerek nincsenek. Az egyetlen elixir az aktivitás, a cselekvőképesség fenntartása, és hogy idős korban is meg kell keresni az öröm forrását. A teljes élethez hozzátartozik a szexualitás is, az idősödő embernek bátrabban kell az élet örömeivel élni. Bizony, mert a kényszerű, valakire rászakadó magány valóban félelmetes szituációvá válhat, különösen idősödő korban, ahol az alkalmazkodás amúgy is csökken. Mindig fokozott veszélyeztetettséget jelent szomatikus és pszichés értelemben. Akár teljes, akár részleges az izoláció, a lényege az, hogy az idősebb ember fenn tud-e tartani olyan igazi interperszonális kapcsolatot, amelyre problémáinak megoldásában akkor számíthat, amikor szüksége van rá. A kórházi osztályok tele vannak idős, magatehetetlen, magukra maradt kispénzű emberekkel, akiket a gyógyulásuk után sem lehet hazaengedni, mert nincs hova menniük, mert otthon megoldhatatlan az ápolásuk. Ez az állapot az egészségügy általános és súlyos gondja. Gyökeres reformok nélkül nem oldható meg! Kapcsolat nélkül nehéz Az ember legmélyebb szükséglete az. hogy leküzdje elkülönítettségét, elhagyhassa magányának börtönét. így nem fogja annyira érzékelni a külső világ idegborzoló hatását. Egy meghitt partnerkapcsolat áttöri az egyént elválasztó falat. Megsokszorozza az életkedvet, visszaadhatja a gondoskodás képességét és az önbizalmat. Sajnos, a szeretet lényegét sok ember abban látja, hogy őt szeretik, és nem abban, hogy ő szeret. Sajnos, az öregeket gyakran kínozza az „illetlenség” érzése. Jó lenne, ha megváltozna a nemtelen öregségről alkotott kép, különben a fiatalok annak a veszélynek vannak kitéve, hogy ezek az elképzelések saját öregségük modelljeként is megrögződnek. Egyre több a házassági hirdetések között az idős korúak jelentkezése, akik nemcsak szexuális partnert, hanem valóban társat, támaszt keresnek. Az összes hirdető mintegy 40 százaléka idős korú. Gyakori a 80 évesnél idősebb társkereső. Újraházasodás szempontjából hazánk első helyen áll. Ez is bizonyítéka, hogy rosszul tűrjük a magányt. Öröm mindenkinek kell Nyitottnak kell lenni az örömök irányában. Idősebb korban az emberek nem tudnak olyan flottán, magabiztosan nyitni egy új kapcsolat felé, mint az elvált fiatalok. Ennek ellentmond — az olvasók biztosan jól emlékeznek egy magyar filmre Básti Lajos és Tolnai Klári főszereplésével, amelyben a nagypapa és a nagymama megözvegyültek, és kijártak a temetőbe elhunyt házastársuk sirját locsolni. Ott ismerkedtek meg, és a dologból rövid úton szerelem lett. Igaz, hogy gyerekeik nagyon ellenezték a kapcsolatukat, de ők igenis kitartottak. Támogatta őket valameny- nyi unoka, végül mindketten otthagyva otthonukat, elmentek albérletbe. Nem törődve az utca közvéleményével, sem a felnőtt gyerekeikkel, de még a régi neveltetési hagyományokkal sem. Ez, persze, filmtörténet, de jelzi, hogy semmi sem lehetetlen. Az egészséges személyiség egyik fontos kritériuma a nyitottság és a spontaneitás. Most és itt örülni tudjak az életnek. A kapuzárás előtti pánikszindrómában a nő a produktív korszak elmúltával teljesen indokolatlanul le- mond a szexualitásról, és kialakulhat a klimaxos depresszió. Egyes esetekben az elmagányoso- dott embernél orvosi segítségre van szükség. Ma már rendelkezésünkre állnak olyan antidepresz- száns szerek, amelyek képesek kimozdítani az egyént az érzelmi holtpontról. Ám az egészséges idős ember passzivitása semmivel sem indokolható! Minden napnak célja legyen Minden napnak legyen valami célja, ha más nem, egy koncert, egy színházi este, egy levél, egy baráti látogatás, egy jó könyv, egy mozi, egy film a tévé műsorából, és el lehet űzni a Simone Beauvoir által emlegetett rémet; az unalmat. Hallgassanak zenét, mindenféle zenét, de ne kizárólag a televízió előtt ülve, papucsban. A párkapcsolatok létrejöttében időnként rosszul rögzült előítéletek is hatnak. Mindenkinek van egy érzelmi hozománya. Nem lehet és nem szabad az előző partnerrel való összehasonlítás alapján megítélni egy új kapcsolatot, mert súlyosabbnak tűnnek a hibák a másik félnél, mint amilyenek azok a valóságban. Sajnos, sokszor a régi baráti kör segít hozzá a megrögzött ideák kereséséhez. A férfi számára nagy stimuláció, ha a nő megelégedettségét fejezi ki akár a szexualitás terén, akár másfajta gesztusainak vonatkozásában. Végül is a megüresedett fészek gyakran összehozza a feleket. Sokan aggályoskodnak, hogy anyagilag rosszul járnak egy új kapcsolatban. Tévedés. Van mód, egy új életprogramot közösen kialakítani, és nem, muszáj az önálló lakást feladni. Állítólag a jó házasság titka két hálószoba. Vagy —- főleg idős korban — a két lakás. Beszélgessünk! Egy néhány évvel ezelőtti UNES- CO-felmérés szerint Magyarországon a házastársak átlagban 12 percet beszélgetnek naponta. Megállapított tény, hogy ez a modell változik, finomul idősebt} korban. Sokan azt hiszik, hogy boldogságuk elhasználódott, amortizálódott. A valóságban az érzelmek fogynak, változnak és újraéledhetnek. Sokat beszélgettünk a szeretet- ről. Idézzük Kosztolányit: a szeretet az élet. a szeretetlenség a halál. Aki nem szeret, az öl. A 80 éves Heltai Jenő a müvészklubban beszélgetett a kiváló festőművésszel, Hermann Lipóttal. A társalgóba belépett egy szép, fiatal lány. Heltai odahajolt barátjához és megjegyezte: Te, Lipi. ha én még egyszer 70 éves lehetnék! (Megjelent a Magyar Hírlapban.) „ , Dr.'Lax Janos A vasdiplomás Fáth Imre kertészmérnök rövidesen betölti a 92. életévét. Mozgása rácáfol korára, húsz évet nyugodtan letagadhatna. Állítja, hogy a rendszeres gyümölcsfogyasztásnak is köszönheti, hogy megérte ezt a kort. Hatvanöt évvel ezelőtt vagyis 1926. szeptember 17-én szerzett diplomát Budapesten a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán. Az azóta egyetemmé fejlesztett oktatási intézmény idei tanévnyitó ünnepségén — amelyet a napokban tartottak — a hagyományoknak megfelelően átadták az arany, ezüst, vas és rubin diplomákat azoknak, akik több évtizedes munkájukkal segítették a szőlő és gyümölcstermesztés fejlesztését. A 65 évhez a vasdiploma jár. Az országban ketten érték meg ezt a kort, hogy átvehették az egyetem rektorától ezt az elismerést. Á megyében csak Imre bácsi egyedül. Egy köteg papírt tesz elém. — Ebből megtudhatod, hogyan alakult az én életem. Először nem akartam kertész lenni, itt a bizonyítvány arról, hogy katolikus kántor iskolát végeztem. Aztán mégiscsak elvégeztem a főiskolát. Katonáskodtam. Leszerelésem után a népiskolákon tanítottam, 22 esztendeig. Mellékesen Lajos- mizsén tejszövetkezetet szerveztem. Sajnos 1950-ben megszüntették a népiskolákat. Fáth Imre állás nélkül maradt, nyugdijazták. • A vasdiplomás Fáth Imre. Kecskemétre költözött, a megyei tanácshoz hívták szőlészeti felügyelőnek. Segített a megyei tönkrement ültetvények újjátelepítésé- ben. Olyan szakmai tekintélye volt, hogy elnézték neki azt az akkoriban szinte elképzelhetetlen tényt, nem volt az állampárt tagja. Sőt templomba járt. A Mathiász János emlékérmet elsők között kapta meg, 1958-ban. Hét évvel később — 66 éves korában —- nyugdíjba ment. Ezután sem maradt tétlen, 400 négyszögöl szőlőt és gyümölcsöst művelt. — Sajnos az idő kikezdett, már hamar fáradok, nem tudom művelni ezt a területet sem — panaszkodik és elmondja, hogy az utóbbi években nagyrészt a fia kezeli az ültetvényt. Imre bácsi azonban rendszeresen kijárogat, meglátogatja a szőlőtőkéit és gyümölcsfáit, köztük jól érzi magát, szinte valamennyit barátjának tekinti. Most már azon kesereg, hogy milyen gyorsan elszaladt ez a kilenc évtized. Mérleget készít: milyen hasznot hozott a társadalomnak. Abban reménykedik, hogy öt év múlva átveheti a rubin diplomát. Mi is ezt kívánjuk neki! * K. S. A Nyugdíjasok Országos Kamarájának állásfoglalása az idősek világnapja alkalmából Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése október elsejét az idősek világnapjává nyilvánította. Ezért minden évben ugyanezen a napon megemlékezünk az idősekről. Az egész világon nő az idősek aránya az össznépességen belül és világszerte programokat, intézkedéseket dolgoznak ki az így adódó társadalmi feladatok megoldására. Hazánkban is c nap méltó megünneplésére törekszünk. A magyarországi idősek helyzetét alapvetően az az igazságtalan gyakorlat határozta meg, amikor a nyugdíjak nem követték az inflációt, de nem követték az átlagbérek emelkedését sem. A nyugdíjalapból más állami feladatokat is finanszíroztak. A helyzet javítására a múlt év végén hozott nyugdíjintézkedések, amikor valamelyest a szolgálati idő és a nyugdíjba menetel ideje is elismerést kapott, csak kezdeti lépéseknek tekinthetők. ■ » Mit kívánnak a magyar nyugdíjasok? • Orvosolni kell a korábban nyugdíjba mentek - nyugdíjaik elértéktelenedése folytán kialakult - hátrányos helyzetét. • El kell választani a nyugdíjak ügyétől azt a szociális problémát, hogy számosán jutottak a létminimum alatti szintre. Ezek helyzetét megfelelő intézkedésekkel javítani kell. ' • • Meg kell oldani az özvegyen maradó nyugdíjasok helyzetét. • Olyan új nyugdíj törvényt kell alkotni, melyben törvénygaranciák biztosítják a nyugdíjasok jogait és ezáltal megszünteti a régi és az új nyugdíjasok szembe állítását, valamint garantálja a 2,7 millió nyugdíjas jövőjének biztonságát. A nyugdíjasok az alkotmánynak megfelelően nem mások rovására kívánják elérni követeléseiket. Nem feledkeznek meg a másik, hátrányos helyzetben élő csoportról, így a gyermekeket nevelő szülőkről sem. E két réteg egyidőben történő felemelése közös ügy. a# egész nemzet jövőjének ügye, a törvényhozóknak pedig kötelessége. A törvényhozástól, a kormányzattól, az érdekvédelmi szervezetektől egyaránt azt várja a nyugdíjas társadalom, hogy a nyugdíjasok közreműködésével -járuljanak hozzá az össznemzeti szolidaritás megteremtéséhez. • A szeretet minden életszakaszban a legfontosabb érzelem. • Az idős ember munkájában egész élettapasztalatát beleviszi. Az én öregjeim Bocsánatot kérek a bizalmas hangért, de én magamban csak így nevezem kedves, nyugdíjaskorú ismerőseimet. Sokan vannak, és szeretem őket. Talán fordítva is igaz. . . Például a kecskeméti öregurat, akivel reggelente szoktam találkozni. „Ismeretségünk” évekkel ezelőttre datálódik. A kiskörúton akart átjutni, ott, ahol nem segítette a manőverezést zebra, s olyannyira sietett, hogy majdnem elütötték. — Hova ez a nagy igyekezet? — szólítottam meg, ijedtségemet is leplezve. Azóta, reggelenként üdvözöljük egymást. Ha pár napig nem látom: hiányzik. * A papa. A szomszédom. Példa: szomszédok is élhetnek békességben. (Főképp, ha két kilométerre vannak egymástól. Mi ugyanis tanyaszomszédok vagyunk.) Ismercttségünk a kecskevásárlással kezdődött. Mert a papa kecskéket tart. (E ténynek az erdész örül legkevésbé, meg a feketefenyők. Szép kopaszra fölrágták az ültetvényt a jószágok egy darabon ...) Aztán a papa bevonult a családba. Tőle tanulok nyugalmat, lénye figyelmeztet: nincs olyan baj, ami aggódni kényszerítse az embert. A papa hetven éves. A tanyája félig rádőlt, nyugdíjt, járadékot nem kap. Él, mint a szentpál lova; de sohasem idegeskedik. Ismerősei jönnek, ezt azt hozva. Borocska is kerül, ahhoz cimbora. Még nem hallottam panaszkodni... Pedig nehéz élete volt. Van. Mégis, a papa maga a nyugalom, a béke. Ajtaján a cédula: Szőlőben fagyok! írja, hogy megtalálják. Volt vagy 35 fok, árnyékban. A papa (Istenem, milyen szeretettel tud hajdani tanítójának szigoráról mesélni!) még a betűvetési botlado- zásával is vidámságot áraszt. * Szeretem az öregeket. Azokat, akik képesek önmagukon kívül fontosat találni a világban. Sokan vannak, csak őket nehéz észrevenni. Nem csinálnak ricsajt maguk körül, nem követelődznek, nem panaszkodnak. Vannak boldog öregek is. \ Akiket lehet szeretni! Nagy Mária A cselekedetek embere Számomra akkor kezdődik a tavasz, amikor a házunkkal szemben lévő szőlőben megjelenik Károly bácsi. Mindig kora reggel érkezik, száz autó közül megismerem öreg Wartburgjának a hangját. A szomszédok csak egyszerűen doktor úrnak szólítják a hófehér hajú idős embert. Károly bácsi kécskei születésű, ifjú korában Pestre került, ahol röntgenorvosnak tanult. Tiszakécskéhez azonban nem lett hűtlen, szüleihez mindig visszajárt, s amikor azok meghaltak, a föld szeretete húzta visz- sza. A tizenhét holdas birtokból ugyan csak egy kétszáz négyszögölnyi szőlő maradt, ezt viszont Károly bácsi minden évben lelkiismeretesen gondozza. Az első meleg tavaszi nap már a tőkék közt találja: metszi a szőlőt, kapálgat, hajlott hátán permetezőgéppel járkál a sorok között. Nyolc óra felé plédet tesz a földre, ráül, majd jóízűen falatozni kezd. Sokszor elnézem szobám ablakából és csodálom. Találgatok, hány éves lehet. S vajon honnan veszi az erőt mindehhez? Pesten autóba ül, Kécskére utazik, s mindaddig marad — szállást ismerősöktől kap —, amig be nem fejezi a munkát. Egyik nap, amikor megjelent Károly Bácsi, szóba elegyedtünk. — Nyugtalan vagyok — mondja aggodalommal telt hangon. — Beteg a feleségem: egyik szemére megvakult, s most egyedül van otthon. De ezt is meg kell csinálni — mutat a szőlőre. Károly bácsi beszélgetés közben is dolgozik. Kiskés a kezében, odahajol minden tőkéhez, s a beteg leveleket lenyisszantja. Kérdésemre, hogy hány éves, így válaszol: Voltam már egy nulla, utána kettő, majd három lettem, s már túl vagyok a négy nullán is. Értetlenül nézek rá, erre rajzolni kezd a homokba. A négy nullából két nyolcas kerekedik ki. — Nyolcvannyolc éves? — csodálkozom. — Már több — feleli —, de nem árulom el mennyivel. — Szeretnék én is eddig élni, egészségesen — mondom. — Hát, néha az én lábam is fáj. Nem vagyok már a régi. Múltkor is megpattant egy ér a lábamban. De kórházba soha nem megyek. Kérdezés nélkül mesélni kezd az életéről. — Nagyon kemény nevelést kaptunk. Mindent meg kellett ennünk, amit anyánk főzött. Aztán nem puha ágyban aludtunk ám, hanem kukoricaszáron. — Ezért lett ilyen edzett? — így születtem. Benne van az már a génünkben, hogy ki meddig él. Nekem hosszú életűek és szívósak voltak a szüleim, én is az vagyok. A fiaink ellenben diétáznak, meg — hogy is nevezik? — reformételeket esznek. Én azt ettem, ami jólesett, de mértéktartó voltam. Károly bácsi nem panaszkodik, múltjáról pedig szinte tőmondatokban beszél. Megtudom tőle, hogy sokat utazott külföldre konferenciákra, sőt három évig . Németországban dolgozott. Úgyis mondhatnánk, világot járt ember. A politikára terelődik a szó, kíváncsian várom a véleményét. — Én óvatosabb lennék — magyarázza. — Amikor átvettem apám birtokát és én irányítottam, bizony nem kezdtem költekezni. Nagyon óvatos voltam mindenben. Megnéztem minden fillért, hova teszem. Amikor a nyugdíjas létről faggatom, így meditál: ' A feleségemmel jól megvagyunk, sose veszekedtünk. Nem sok a nyugdíjunk, de nem is kell már sok pénz két öregnek. Keveset eszünk, mint a madarak, s a régi ruháinkban járunk, hisz" öregeknek már ez is jó. Károly bácsi készül a szüretre. Addig azonban még egy napra visszautazik Pestre, mondván, ott is várja a munka. Minden héten ugyanis bejár a klinikára szaktanácsadóként. Most éppen egyik kollégája kandidatúráját fogja elbírálni. Kívánhat-e valaki gazdagabb öregséget? Benke Márta
