Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-30 / 229. szám

6. oldal, 1991. szeptember 30. PETŐFIMÉRE 07—07 PÓRUL JÁRT ÜGYESKEDŐK A „lopott” kocsi Romániában maradt Egyre nehezebb túladni a hasz­nált autókon. Az emberi lelemény azonban nem ismer határokat, s ha nem megy a bevált úton, akkor valami újjal kísérleteznek. Például a biztosítókat igyekeznek „palira venni.” Miért ne fizetnének a jár­gányért ők, ha már egyszer casco van a kocsikon? Most a rendőrség segítségével három olyan esetről írunk, amikor nem jártak szeren­csével a szerencselovagok. Nem vált be a trükk. Mondják; e/*a gyakoribb eset. * Május 28-án elkeseredett férfi je­lentkezett a kecskeméti rendőrsé­gen. Ó. István a kocsijának eltűné­séről nyilatkozott. Ahogy elmond­ta: előző este szabályosan leállítot­ta az utcán az 50 ezerre tartott 105-ös Skodát, lezárta, majd alud­ni tért. Reggelre már csak hűlt he­lyét lelte. Ugyanígy a nyomozók is, akik természetesen helyszíni szemlét tartottak, majd érdeklődtek Ó. Ist­ván környezetében, s kiderült, hogy a férfi a lopást megelőző na­pon Romániába utazott. Kocsival ment — ám vonattal érkezett vissza Kecskemétre. Miért, mi tör­ténhetett útközben a Skodával? Erre keresték a választ, amikor a károsulttól a kocsija sorsa után tu­dakozódtak. O. úr hamar beismerő vallomást tett. Valóban Romániába vitte a járgányt és Nagyvárad centrumá­ban hagyta. Arra gondolt, hogy így nem jut nyomára a magyar rendőrség, sőt a biztosító sem, ő pedig a sikertelen nyomozás végén maradéktalanul zsebre vághatja a biztosítási díjat. Tévedett! Ugyanígy járt a szintén kecske­méti M. Károly, aki július 21-éré virradóan szaladt a rendőrségre. Neki 140 ezer forintot érő Lada 1600-asát „lopták” el, de rövid nyomozás után ebben az esetben is kiderült a turpisság. Érdekes mó­don M. Károly is Románia felé vette az útját. Szintén Nagyvárad­ra igyekezett, de ő is a város előtt, attól mintegy öt kilométernyire hagyta a verdát. Mivel valóban azt akarta, hogy új gazdára leljen a kocsija, ezért még a kulcsot is ben­ne hagyta a zárban. Nincs hírünk arról, hogy M. úr kocsiját visszahozta-e valaki Ro­mániából. Viszont azp tudjuk, hogy ő is úgy járt, mint Ó. István; hatóság félrevezetésének bűntette miatt valószínűleg eljárást indíta­nak ellene. A harmadik „bűnügy” talán a legérdekesebb. Talán azért, mert az emberi butaságot példázza. Történt, hogy egy Kecskemét mel­letti falu lakójának testvére köl­csönkérte a bátyus Renault-ját. Nem telt bele fél nap és egy ka­nyarban alaposan össze is törte. Nosza, szaladt a bátyjához, akinek lélekszakadva mesélte: a Renault-t valaki Kecskeméten elkötötte. Együtt mentek a rendőrségre, megtették a bejelentést — és vár­ták a fejleményeket. Nem kellett sokáig várniuk. A nyomozók megállapították, hogy a magára hagyott, törött jár­gány egy kecskeméti megőrzőbe került, oda a gazdája bármikor ér­te mehet. Volt nagy meglepetés, érthetően, a kocsi gazdája sem fa­kadt dalra ... A rendőrség ebben az esetben is lé­pett. A hamis feljelentés miatt eljá­rást indítványozott emberünk ellen. Hűségeskü a rács mögött Nagy sürgés-forgás volt a napokban a kecskeméti börtön 67-es Zárkája kö­rül. Rabtársai Évát (akit valójában nem így hívnak, kérésére megváltoztat­tuk a nevét) készítették elő esküvőjére. Valamennyien segíteni, kedveskedni akartak a menyasszonynak. Volt, aki cigarettával, volt, aki kávéval kínálta. Egyikük forró hajsütővassal hullámok­ba rendezte a stokin civil ruhában ücsörgő, láthatóan kissé ideges Éva fri­zuráját. Hiába no; nem hétköznapi dolog a házasságkötés. Különösen nem a bör­tön falai között! — Hónapokkal ezelőtt még a székes- fehérvári börtönben ismerkedtünk meg — emlékezett a menyasszony. Jóma­gam, lopás vétsége miatt, éppen előze­tes letartóztatásban voltam. Az egyik reggel, a zárkám ablakából pillantot­tam meg Pistát, aki ugyancsak előzetes fogva tartottként a szokásos reggeli sé­táját végezte. Rögtön megtetszett. At­tól fogva, amikor csak tehettem, min­dig meglestem séta közben. Személye­sen először egy közös videovetítésen találkoztunk. Váltottunk is néhány szót, persze csak rabábécé formájában (kézzel mutogatva). Aztán jött a fidi- zés, azaz: az engedély nélküli levelezés. Majd engedélyt kértünk, hogy legá­lisan is írhassunk egymásnak.- Nekem is feltűnt egy idő után, hogy egy lány mindig figyel az ablakból — mondta a vőlegény, Balanyi István, akit az esküvőre Fehérvárról Kecs­• Készül a menyasszony frizurája. kemétre szállítottak néhány napra. Egyre jobban összejöttünk, majd je­lentkeztünk a fehérvári intézet nevelési szolgálatánál; össze akarunk házasod­ni. Csakhogy közben Éva megkap­ta nyolc hónapos, jogerős ítéletét és átkerült Kecskemétre. Ez azonban nem lehet akadály. Valóban nem az, hiszen az esküvő annak rendje-módja szerint megkötte­tett szeptember 23-án a hírős város me­gyei börtönének kultúrtermében. A körülmények miatt persze szeré­nyebben az átlagosnál, de azért a részt­vevők megadták a módját. MAGAZIN • Az anyakönyvvezető a kéttucatnyi násznép előtt kívánt sok boldogságot az újdonsült párnak. A boldogító igent Szőke Tiborné ne­velőtiszt, Tarjányi Árpád igazgatási előadó, a menyasszony, illetve a vőle­gény tanúja és persze az anyakönyvve­zető, Pető György hitelesítette. Nem maradt el az esküvői csók, a gratuláci­ók és az ajándékok sem. A menyasszony vendégei —- nyolc női elítélt — például díszes csomaggal kedveskedtek az ifjú párnak. Sampon, márkás tusfürdő, szappan, könyv, ká­vé, cigaretta volt benne, amit börtön­keresményükből vettek. A ceremónia végeztével a házaspár rendkívüli, kétórás beszélőt kapott, majd mindenki visszatért a zárkájába. A nászéjszaka, a nászút ezúttal elma­radt. — Milyennek képzeli el a házassá­gát? — kérdeztük az esküvő után az ifjú férjet. — Nem könnyű a helyzetünk. Egy­szer már voltam büntetve, s most hiva­talos személy sérelmére elkövetett em­berölés kísérlete a vád ellenem. Ezért vagyok előzetesben. így első hallásra bizony ilyesmiért keményem tíz-tizenöt évre is „megmérhetik” az embert. De az ügyemet még vizsgálják, úgy gondo­lom, nem egészen én voltam csak hibás a bűncselekménynél, s ezért másodfo­kon megúszom tíz év alatt. A feleségem pár hónap múlva szabadul. Remélem, megvár. Segítene ebben, ha mihama­rább bekövetkezne, amit már régóta rebesgetnek: módosítják a bv-szabály- zatot, s így az intim beszélőknek nem lesz akadálya. A következő kérdést már az újasz- szonynak tettük fel: - A férjét most vissza viszik Fehérvárra, majd hosszú időtartamú ítéletre számíthat. Ön vi­szont decemberr 19-én szabadul. Ho­gyan tovább? — Tudom, hét, nyolc év „kinéz” Pistának, de remélem, végül kedvez­ményekkel csökken némileg a letöl­tendő idő. Miután meghozzák a jog­erős ítéletet, elszállítják a végleges helyére. Én utána utazok majd az il­lető városba, és kiveszek egy albérle­tet. Onnét rendszeresen látogatha­tom. Hiszem, hogy képes leszek ki­várni a szabadulást. Bizony, erős hitre, bizalomra van szüksége az ifjú házaspárnak. Nyolc, tíz év alatt valóban bebizonyíthatják, mennyire komolyan gondolták szep­tember végi hüségfogadalmukat. Gaál Béla 04 • 04 CÉL: A KORSZERŰSÍTÉS Mentőalapítvány Bács megyében MENTŐALAPÍTVÁNY BÁCS-KISKUN MEGYE Bács-Kiskun mentőszervezetének a munkáját javítja majd az az alapítvány, melyet szeptember 5-én 321-en hoztak létre. Alapvagyonuk most még mindösz- sze 110 ezer forint, de számítanak újabb csatlakozókra, s ami ezzel jár. kisebb- nagyobb összegű adományokra. Ha a mentőalapítvány célját egyetlen szóval kellene meghatározni, bizonyára a kor­szerűsítést jelölnék meg a lelkes szerve­zők, jóllehet azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Bács megyében a mentőellátás színvonala nem mondható éppen rossz­nak, ami mögött néhány száz ember fan­tasztikusan kemény munkája áll. A ma­gas szintű ellátáshoz korszerű mentés- technikai felszerelések kellenének, gyors autók, helikopterek, szükség lenne szak­mai továbbképzésükre, a polgárok első­segélynyújtó ismereteinek bővítésére, modem hírközlő berendezésekre, számí­tógépes hálózat kiépítésére is. Ezek ma már nem túlzott követelések, a felsorol­tak a nyugati mentőszervezetek napi munkájának természetes munkaeszkö­zei. Miért ne lehetne a Bács megyei men- tőellátás akár ugyanilyen? Ilyen lehet, „csak” pénz kell hozzá. Ezért jött létre a mentőalapítvány, mely­hez magyar és külföldi állampolgárok, valamint jogi személyek is csatlakozhat­nak. Az alapítvány címe: 6000 Kecske­mét, Akadémia krt. 66. (telefon: 76/29- 466, telex: 76/26-757). Számlaszámúk: Takarékbank 259-98937-90001969 A MENTŐHÖZ NEM KELLETT MENTŐT HÍVNI Segíteni akart — veszélybe került maga is Nem ok nélkül panaszolják a mentősök, hogy Magyarországon nincs becsülete a megkülönböztető jelzést használó járműveknek. Szinte hihetetlen, de tény: az útja­inkat járó külföldiek udvariasan, elengedik a balesethez, balesettől igyekvő rohamkocsikat, amit vi­szont nem minden esetben tapasz­talnak a magyar gépjárművezetők­től. Ráadásul sok esetben a figyel­metlenség is veszélyt jelent a men­tőautók pilótáinak. Mások figyel­metlensége ... A kecskeméti Mercedes roham­kocsi karosszériáját idén április­ban felújították, lefestették, majd újból használatba került. Június 28-án a fővárosba szállított betege­ket, akiket ugyanezzel a kocsival még aznap visszaindítottak Kecs­kemétre. Simán gurult a kocsi egé­szen az autóút 46-os kilométerszel­vényéig, amikor váratlanul egy üt­közés szereplőjévé vált a jármű. —Alig mentünk túl a 46. kilomé­teren, amikor az úttest szélén egy fel­borult kamiont pillantottam meg — írta később jelentésében a mentő pilótája. — Az úttest másik oldalán két személyautó ütközött, ezért a helyszínen megálltunk és a rendő­röktől érdeklődtünk: személyi sérü­lés történt-e?v\ mentőautóval eköz­Az oldalt összeállította: Noszlopy Nagy Miklós • Ég a tanya. (Straszcr András fotója) A Tűzvédelmi Kutatóintézet az 1989—90-es tűzkárstatisztikák fel­dolgozásával elemezte a tragédiák­hoz vezető okokat, körülménye­ket, keresték a megelőzés hatáso­sabb lehetőségeit. A statisztika Bács-Kiskun megyére nézve nem éppen hízelgő. Az utóbbi tíz évben 100 ezer lakosra vonatkoztatva a legtöbb tűzhalál itt, valamint Zala és Nógrád megyékben történt. A sérülések szamában Zala és Nógrád megye jár elöl. Tavaly összesen 192-en haltak meg Magyarországon tűz miatt. Az életkort tekintve mégis a 70 éven fe­lüliek a legveszélyeztetettebbek. A tűz az esetek 85 százalékában épületben, 15 százalékában a sza­badban oltotta ki az emberéleteket. A tragédiák túlnyomó többsége a lakóépületek szobáiban történt. A keletkezési okok között magasan vezet a dohányzás (40 százalék), ezen belül is az ágyban történő do­hányzás idéz elő leggyakrabban tü­zet. Bár az elhunytak alkoholos be­folyásoltságáról nincs adat, azon­ban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az esetek túlnyomó többségénél ittas ember miatt kö­vetkezett be a tragédia. A sérülést szenvedett 482 sze­mély között a férfiak aránya 62 százalék, 27 százalékuk nő, 4 szá­zalék a fiúk és 7 százalék a lányok aránya. A sérültek 80 százaléka különböző fokú égési sérülést szenvedett, 14 százalékuk kapott füstmérgezést, míg a többiek vala­milyen egyéb sérüléssel menekül­tek meg a lángok közül. Itt is a 70 éven felüli korosztály a legveszé­lyeztetettebb. A két év tűzkárstatisztikájának elemzése alátámasztja az ez irányú gyakorlati tapasztalatokat. A saj­nálatosan gazdag példatárból az szűrhető le, hogy a tüzhalált szen­vedettek többsége a társadalom hátrányos helyzetű tagjai köréből került ki a leggyakrabban. Sok az egyedülálló nyugdíjas, a mozgásá­ban korlátozott, gondozásra szoru­ló személy. Jelentős részükre jel­lemzőek a rossz lakáskörülmények, az alacsony iskolai végzettség és a csekély jövedelem. Lényeges szere­pet játszanak a megromlott családi kapcsolatok, az alkoholizáló élet­vitel is. Az öregek közül nem egy telje­sen magára hagyatva él, se rokon, se ismerős nem nyit rájuk ajtót. Ok azok, akiket a tűzvédelmi propa­ganda eddig használt eszközeivel általában elérni sem lehet, veszé­lyeztetettségüket ezért más módon kell csökkentenie a szakembernek. Ezt felismerve Bács-Kiskunban a következő hetekben 322 hivatásos szociális gondozó, 259 védőnő és mintegy 80 családsegítő részére a megyei tűzoltóparancsnokság táj­értekezleteket szervez, s a segítsé­gükkel szeretnék a tragédiák szá­mát jelentősen csökkenteni e ve­szélyeztetett körben. Szebellédi István tűzoltó őrnagy AHOGY A TŰZOLTÓK LÁTJÁK Az idősek a leg­veszélyeztetettebbek . • Az összetört mentő a balesetet követően. (Gaál Béla felvétele) ben lehúzódtunk az útról, megkü­lönböztető lámpáink működtek. Sajnos, ez sem volt elég figyelmez­tetés annak az autósnak, aki kisvár­tatva feltűnt a mentő mögött. A Bá­tya felé nagy sebességgel közlekedő, utánfutót vontató kistermelő a men­tő végének csattant: az eredmény a felvételen látható. Szerencsére sze­mélyi sérülés nem történt, így nem kellett mentő a mentőhöz. A rohamkocsi javítása augusz­tus közepére fejeződött be. A költ­sége meghaladta a 100 ezer forin­tot. Ami pedig egyáltalán nem volt lényegtelen: másfél hónapra kie­sett egy mentő a szolgálat működé­si köréből. HUMOR — Azt hiszem, betörő jár a spájzban keltegeti Grün a feleségét az éjszaka közepén. — Na és ... ? — Menj oda és nézd meg! Csak nem lesz olyan aljas, hogy egy asszonyt meg­üssön! A beteg Kovácsnét szállítás előtt alapo­san megvizsgálja a mentőtiszt. Távozás­kor az előszobában azt mondja a férjnek: — Kovács úr! Őszinte leszek. Nem tetszik nekem a maga felesége . . . — Egy az ízlésünk, doktor úr! A segélyhívás telefonszámai: MENTŐK 04 TŰZOLTÓK 05 RENDŐRSÉG 07 05 • 05 • Csókkal megpecsétel­ve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom