Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
Szüret-elö Hazánkban körülbelül 300 ezer család teljes megélhetését vagy jövedelemkiegészítését jelentette a szőlőtermelés. Bács- Kiskunban 100 ezer ember élt részben vagy egészben a szőlőből. Miért a múlt idő? Az idei esztendőben — úgy tűnik — emlékké vált az ebből való megélhetés, a jövedelemkiegészítés. Szőlő- és borválság (is) van a mezőgazdaságban. És bár válság van, a szüreti vigasság most sem maradhat el. így ma Kiskunhalason „Halasi Szüret” című fesztivál kezdődik. • Répás János nah művész Szüret című szobra. Hegyközséginduló Fagyos éjszakák Sokszor mondják, hogy amíg a termés lábon — fán, tőkén, száron — van, addig bármi megtörténhet. A természet szeszélyei kiszámíthatatlanok és könyörtelenek. A leggyönyörűbb virágzó gyümölcsfát egy éjszaka tönkreteheti a fagy, a sudaras kukoricát szilánkká hasogathatja a jég, és a szőlőt elsilányít- hatja a dérrel érkező éjszakai fagy. Az idén eddig két éjszaka után kutatták a gazdák aggódva a szőlőket, mit tett velük a hideg. Szeptember elején két éjszaka csúszott a hőmérő higanyszála a mínuszrégiókba. A Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatórium mérései szerint a talaj mentén, azaz a talaj fölött 5 centiméterre, mínusz 2,3 és mínusz 1,5 Celsius-fok volt. Még szerencse — mármint a szőlők szempontjából —, hogy a fagy a néhány napos hidegfront idején, nem pedig hirtelen érkezett. Az is szerencséjük a tőkéknek, hogy a talaj fölött 50-100 centiméterrel már kissé melegebb volt, tehát a fürtöket éppen csak megcsipkedte a hideg. Borsokk Tavasszal, amikor már látszott, hogy a tárolókban marad nem kis mennyiségű bor, megkezdődött a levelezgetés. Levelek jöttek- mentek, az agrárszakigazgatás, más minisztériumok, a nagy feldolgozók és felvásárlók között. Jelzések mennyiségekről, végre- valahára sikeres kisebb eladásokról, aztán egyre többször arról, hogy baj van. Nem is kicsi, merthogy az a 2 millió hektoliter bor, amit az eddigi években keletre szállítottak a vállalatok, csak nem- akar kicsurogni az országból. A megye legnagyobb borfelvásárlója, a Kecskemétvin Rt. — hiába részvényese több szőlőtermelést koordináló szövetkezet —, partnereinek akadályközlést jelzett augusztus elején. Mármint arról, hogy pénz nincs, a hitel az olyan amilyen, így aztán felvásárlás sem lesz az idén. Legalábbis olyan formában nem, mint eddig. A levélben ott volt az ajánlat arról, hogy bérfeldolgozásra, bértárolásra tud csak vállalkozni az rt. A beszállító tulajdonos akkor viszi a borát, amikor akarja, de ha piac mutatkozik, ők is a lehetséges vásárlók közé állnak. Persze, nem okozott osztatlan örömet a levél. Olyannyira nem, hogy az rt. vezetője — és családja (?!) — azóta is fenyegető telefonokat kap. A tények azonban meg- másithatatlanok, és sajnos nem mutatnak rózsás képet. A legnagyobb gond, mint mindenütt, a pénzzel van. A múlt esztendei felvásárlásra felvett hitelek és kamatai még mindig 380 millió forintos terhet jelentenek. Ugyanakkor 320 ezer hektoliter bor van a tárolókban, annak ellenére, hogy 19 országba irányul az export és a belföldi vevők száma megháromszorozódott. A legnagyobb eddigi piac — a Szovjetunió — azonban 160 ezer hektoliter bort nem vitt el az idén. Jó, mondhatná bárki, ez egy nagy cég magánügye. Annyira azért nem! Az a pénz ugyanis, amit nem tud kifizetni az rt., nem juthat el a termelőkhöz. Nem a felvásárlókhoz, a közvetítőkhöz, hanem a termelőkhöz. A gazdákhoz! Hogy lehet ez? Nagyon egyszerű: a szőlőterületek, bár hatalmasnak, egybefüggőnek látszanak, sok-sok szakcsoporti tag, részesművelő. ki tudja milyen formában gazdálkodó kezelésében vannak. Nekik pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a „megmentett termés" ellenértékéhez mikor jutnak hozzá. A kétezres lélekszámú Szentkirályon mi mással is foglalkozhatnának az emberek, mint a mezőgazdasággal. Van itt állattartás, egyre híresebbé váló dinnyetermesztés, és van szőlő. A helybéli Egyetértés Tsz koordinálásával majd négyszáz hektáron, vállalkozói formában művelik a kövidinka-, zalagyöngye-, kunleány-, jubileum 75- és chasselas-ültetvénye- ket. Zentai Ferenc, a település hegyközséggé nyilvánításának egyik kezdeményezője. Miért lépték ezt meg a szőlőtermelők és mit várnak tőle? — kérdeztük: — Nem az első hegyközség Szentkirály ma már. Az itteni 270 vállalkozó olyan hatvan-hetven fős „magja döntött úgy, hogy megteszi az első lépést a sok közül, hogy ebből a mélypontból kimászhasson. Végül is régi okosság, hogy akkor kell előremenekülni, amikor a legnagyobb a gond. Márpedig ez az idén, sajnos, éppen elég nagy. A szőlészet itt 100 millió forintos vagyon, magas biológiai értékű, ereje teljében levő az ültetvény. Ezt az értéket valahogy meg kellene menteni. Talán a hegyközség tagjai által hozott szigorításokkal lehetséges. Persze, ha a termelést, a feldolgozást, kereskedést egészébe akarják csinálni a tagok, sok minden kell még hozzá. Elsősorban pénz, amiből a technikai rész megteremthető. Másrészt viszont fel kell valahogy készülni a piac keresésére is. És ez nem könnyű feladat azoknak, akik ismerik a termelés csínját-bínját, de azt nem, hogy hogyan lehet egy terméket „bevezetni” a piacra. Gazdasóhaj Hallgattassák meg a vállalkozó, a termelő, az immáron hegyközségi tag is, Vecsei Ferenc: — Én és a család 0,6 hektár szőlőt, vállaltunk fel. Ennyi, persze, csak jövedelemkiegészítést jelentett mindig is. Évente olyan 30-35 ezer forintunk maradt meg tisztán ekkora területről, amiből viszont senki meg nem tudná mondani, mennyit jelent a saját munkánk értéke. — Mit takar ez a vállalkozói forma? — A termés árából 10 százalékot visszatartott a szövetkezet. Ez azt jelentette, hogy ha leadtuk a szőlőt kaptunk egy értesítést és mentünk a pénzünkért. Az idén már tavasz- szal éreztük, hogy valami nem stimmel, amikor előlegbe kérték a növényvédelmi munkák diját. Most meg itt van a hír, hogy csak bérfeldolgozás, meg bértárolás! — Megpróbálta már kiszámítani, mi jöhet be a szőlőből az idén ? — Az én parcellám jó közepes termést mutat. Hallottam már, • Szilárd az elhatározásom: ez az utolsó szüret. hogy vannak maszek feldolgozók, ahol 6-8 forintért akarnak szőlőt venni. Ha nekik adom el, egy kicsike pénzem még talán marad rajta. Ha a feldolgozásért fizetni kell, akkor viszont egyértelmű a veszteség. Most még vacillálunk; egyáltalán leszedjük-e vagy sem. Valami a madaraknak is kell a télen, nem? Az viszont eltökélt szándékom, hogy az idei lesz az utolsó szüretünk . .. • Darálóban a szőlő. (Fotó: Walter Péter) 4. oldal, 1991. szeptember 21. 0 Szüreti bált idéző hangulat Szentkirályon. Szőlő-szóló Ki mondta volna előre, hogy nem lesz ez a kiskőrösi borrendezvény indulatoktól mentes? Senki, hiszen égetőek a gondok, nemcsak a munkáról, a termésről, hanem családok megélhetéséről van itt szó. Persze hogy volt „pengeváltás” az ország főkertésze és a szőlészek-borászok érdekeinek védelmét felvállaló szervezet képviselője között. Míg egyik az — akkor még — tervezett kormányintézkedésről szólt, a másik — természetszerűen — igencsak kevesellte ezeket. A hallgatóság — tele volt a művelődési ház nagyterme — e kezdő előadásokat még tapssal is jutalmazta. Úgy tűnt, belenyugszanak a megváltoztathatatlanba, vagy még mindig valami csodára várnak. Ami esetleg a másnapi kormányülésen esedékes, amikor valahonnan mégiscsak kikerülközik valami szép, kerek összeg, ami az ágazat gondját egy csapásra megoldja. Vagy jön valaki (valakik) és viszi, viszi a magyar bort jó pénzért. Annyira azért nem merültek el a csodavárás csendjébe merült résztvevők, hogy ne vegyék észre az egyik kistermelő kérdését: miből fizesse vissza azt a hitelt, amit a szőlőtelepítésre felvett? Főleg akkor, ha most azt tanácsolják neki, vágja ki a szőlőjét. Kása Gyula — aki a két évvel ezelőtti bortüntetésen vált ismertté, majd a kiskőrösi szőlőtermelők érdekszövetségének képviselője lett — nem egészen a kistermelők szájíze szerint válaszolt erre a kérdésre. Az előző néhány évben elkövetett hibák ecsetelését elnyomta a hangos véleménynyilvánítás a hallgatók soraiból. És sorakoztak a kérdések egymás után: mi lesz az egyénileg gazdálkodó szakszövetkezeti tagokkal, akiknek nem jár munkanélküli-segély? Mi lesz azokkal, akiknek egyetlen megélhetési forrása a szőlőtermelés? E kérdéseket Pohanko- vics Istvánnak, országgyűlési képviselőjüknek címezték a jelenlévők azzal együtt, hogy szóljon arról, mit tett eddig a termelők érdekében. A képviselő elmondta, államtitkárként nem vesz részt a kormányüléseken, nincs szavazati joga. Véleménye szerint azonban a költségvetési tartalék terhére lehetne a szőlő felvásárlásához elegendő pénzt találni. Arra kérte az FM képviselőjét, hogy ezt harcolja ki a minisztérium. A másnapi kormányülésen valóban szóba került a szőlő- és borválság. László Balázs kormányszóvivő tájékoztatása alapján tudhatjuk, hogy a tervezett intézekedések lényege, hogy az agrárintervenciós alap 800 millió forintos pótkerettel egészüljön ki. Hogy hogyan, milyen feltételekkel, erről szeptember 30-áig kell tudomást szerezni az érdekelteknek. Ezenkívül 300 millió forintra még szükség lenne, ehhez a parlament segítségét kéri a kabinet. A továbbiakban az 1992-es adótörvénybe szóló ajánlást tett a kormány: a valódi borpárlat piacképes fogyasztói árszínvonalának biztosítása érdekében 150 forint/hektoliterfok mellett 14 százalékos adókulcsot szükséges megállapítani. Az agrártárca egyetértésével a kormány a nem hagyományos borvidékek szőlőtermelésének mérséklése, illetve az alacsony értékű szőlőborok arányának csökkentése mellett foglalt állást. Kiskőrösi kesergő Egyszer már előfordult, 1983- ban, hogy a kiskőrösi strand 5000 hektoliteres medencéjét nem is lehetett volna fürdésre használni szüret idején. Ide tárolt ugyanis be a Kiskőrösi Állami Gazdaság, hiszen más tárolói dugig tele voltak. Az idén ez már nem fordulhat elő. Igaz, a tárolók ugyancsak megtelnek. Csakhogy azon a mennyiségen túl. ami ide belefér, nem vesznek át szőlőt. Ez azt jelenti, hogy az eddigi 4-5000 tonna szőlő helyett az idén 800 tonna kerül majd be a gazdaságba és ez is csak a szakcsoportok tagjaitól. Közülük is az a kétszáz termelő a szerencsés, akinek kék szőlője van, ezt ugyanis a szerződés szerint felvásárolja és remélhetően előbb-utóbb ki is fizeti a gazdaság. Az óriási gond azokkal van, akiknek fehér a szőlőjük, tőlük ugyanis csak a bértárolás, bérfeldolgozás elvén tudják átvenni a termést. Valami halvány remény azonban talán megcsillanhat a többi eddig odaszállító — szőlőtermelő előtt is. A környéken igen sok vállalkozó épített tárolóteret, a nagyobbak talán átveszik a szőlőt tőlük is. A termés kifizetéséről szóló hírek azonban a halvány remény fényét erősen megcsappantják. Az ajánlat nagyon nyomott ár: 6-8 forint kilogrammonként. Ezért az árért viszont kétszer meggondolják a termelők, le- szedjék-e a fürtöket, növeljék-e még ezzel is a költségeket. Az oldalt összeállította: GÁL ESZTER Tüneti kezelés A szőlő- és borválság megoldására intézkedésekre tett javaslatot tehát szeptember elején a kormány. A gyakorló gazdák egy pillanat alatt végiggondolták, mit is jelentenek ezek az intézkedések a termelésben részvevőknek. Az eredmény: sajnos csak részleges megoldások születtek. Vélhetően a pénztelenség okán. A termelő gazda elgondolkodik, ígéret szerint 1,40—1,90 forintot kaphat a bérfeldolgozás fejében. Ez azt jelenti, hogy most nem kell a pénztárcájába nyúlnia. Számol a gazda: akárhogy is, ez a pénz, talán ha az első fejtésig tart ki. A többi kezelés és a tárolás díját fizetnie kell. Arra, hogy mint eddig, a feldolgozó vállalat vagy a termelést koordináló szövetkezet ezt megelőlegezi neki, már nem számíthat. Lévén azok is pénzhiánnyal küszködök. 1 A valódi borpárlatok adózásának megváltoztatása sem hozhat gyorsan megváltást. Jelenleg az országban bennragadt borok jelentékenyebb hányada ugyanis a nagy vállalatoknál halmozódott fel. És nekik sincs pénzük arra, hogy le- párlassák. Kevés helyen rendelkeznek az e művelethez szükséges technikával, tehát a legtöbb bort meg kellene utaztatni, bérpárlatni, visz- szautaztatni. És utána legalább egy év még, míg fahordóban érlelendő a nedű, miközben eszközt köt le és természetesen készletnek számít. Szorozva-osztva a dolgot, a borpárlatok — még a csökkentett adó mellett is — többe kerülnek, mint az úgynevezett hidegutas brandyk, amelyekhez viszont nem a bor szükséges, hanem a burgonya, a melasz. Ha a piacot nézzük meg, nagyon valószínű tehát, hogy a fogyasztó nem a borpárlatot, hanem a másikat vásárolja meg. Van ennek az intézkedéscsomagnak egy kevésbé propagált része is. Pedig talán ez az, ami egy cseppnyi elmozdulással kecsegtet. Úgy hírlik, november tájékán az arra illetékes tárca eltörli az ominózus reklámtilalmat, ami ellen oly sokszor ágáltak már az érintettek. Nos, talán lehet majd ezután az egészséges, kulturált borfogyasztás érdekében szót emelni. És akkor, remélhetően, a belföldi piac megmozdul egy kicsit. A ma 20 literes hazai fejenkénti borfogyasztás a „csúcson” volt már 38 liter is. Márpedig — orvosok, kutatók állítják — az étkezési szokások közé igenis be lehet lopni a borivást egészségünk érdekében. Mint a franciáknál például, hiszen ők bizonyára nem véletlenül isznak 80 liter bort évente. A szükségintézkedéseket elemezve, egy kissé előbbre is illik nézni. Egyelőre mondjuk csak 1992 szüretidejére. Ha addig valami nem történik a készletapasztás terén, akkor már valóban nem lesz egy kortyin- tásnyi bornak sem helye sem pincében, sem tárolóban. Addig kellene hát a síakma, az ágazat szakembereinek, érdekképviselőinek valami válságkezelő programot kialakítani. Ebbe azután minden beleférhet az átlagtermés szabályozásától kezdve a borvidéki arculat megteremtéséig, a jó fajtapolitikától a származás- és eredetvédelmig. A szakigazgatás sincs persze ez idő alatt tétlenségre kárhoztatva. Hiányoznak ugyanis jogi formák, így a hegyközségi törvény vagy egy új, európai mércével szabott bortörvény. Arra is jó lenne gondolni, hogy a gazdaság más országokban kinyúló csápjait ne állítsa meg, hanem továbbsegítse a politika. Ja, és persze de hát ennek előkészületeiről oly sok szó esik — a korszerű adórendszer is szükségeltetik.
