Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

Kétszáz éve született a legnagyobb magyar Ki volt az akadémiás névtelen? Jobb középiskolás diákok is tudják, hogy a Magyar Tudományos Akadémi­át 1825. november 3-án alapította Szé­chenyi. Festmények örökítik meg a nagy pillanatot. A 34 éves arisztokrata nemes célra ajánlja föl egyéves jövedelmének (kamatait). A jószágkormányzó küldeménye • Széchenyi István szobra a Magyar Tudományos Akadémia előtt. A terminológia magyarítása Jóval kevesebben hallottak arról, hogy a nemzetgyarapító intézmény 183Í-ben kezdte meg működését. Szívesen köt a köztudat egy-egy sze­mélyhez, alkalomhoz sorsfordító vál­tozásokat. Úgy hiszi a kollektív emlé­kezet, hogy a gróf bűvészként varázsol­ta a Lánchidat, a szelídített folyókat, a pesti palotasorokat a história porond­jára, pedig tizenhét év telt el a hídegylet alapítása és a hídavatás között, hosszú­hosszú fáradozással sikerült megfékez­ni a Tiszát, a Dunát. Hosszú hónapo­kig csak találgatta a gróf, hogy mivel és hogyan foglalkozzon a tudósok tár­sasága. Egy postai küldemény keltette életre a már-már szunnyadozó ügyet. Jószág­kormányzója, Lunkányi János küldte meg számára a francia akadémia nagy­szótársorozatának első kötetét. A pompás gyakorlati érzékű Széchenyi értette az üzenetet. A nyelv ápolásánál nem lehet fontosabb feladata Akadé­miánknak. Széchenyi egykori nevelője gyorsan elkészítette jól áttekinthető javaslatait helyeslő biztatására. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattára őrzi Egy névtelen Magyar Akadémia eránti vélekedése című ter­vezetét. Az 1926. március 5-én kelt ta­nulmány félszáz pontban próbálja tisz­tázni a teendőket. Javaslatainak zömét viszontláthatjuk az Akadémia alapsza­bályában, működési rendjében. A Nemzet vágyódásai Az első magyar bölcsészdoktor, a hajdani piarista diák meghatározta a célokat, az eszközöket és a módszere­ket. 1. A Magyar Akadémia céllja volna, hogy a nemzeti kultúránk előmozdítá­sa által a Nemzetnek vágyódását min­denre a mi Nagy, Szép és Jó és Hasznos felemelje! •..<>. . . i. .ívj iu«u 2. Az Eszközök, mellyek által ezt elérni iparkodnának, volnának a’ Ma­gyar Nyelvnek és személy praktika tu­dományoknak pallérozása. 3. Mívelné tehát az Akadémia a Ma­gyar Nyelvet, mert minden utóbbi nemzeti csinosodásnak ez a fenéktalpa, továbbá a Magyar Történeteket, mint minden előmeneteleknek és jövendőbe­li csinosodásnak ezeken kell alapulnia: végtére a Mesterségek Tudományát (Technológia), mert ezek adnak a Nemzeteknek gyarapodást, vagyont, bőséget, boldogságot. 4. Az Akadémiának környékéről pe­dig ki volnának zárva először is a TheJ oretica Tudományok, mellyek a Nem­zeti Erőt és gazdagságot nem segítik. Ilyen a Filozófia és a Theológia, továb­bá kizárattasson a Törvény Tudomány és a Politica, melyek nem az Akadémi­ára bízattatnak. A tervezet a továbbiakban fölsorolja a javasolt osztályokat. A legfontosabb a „Nyelv Tudomány és Szép Mesterségek” osztálya. Ide tartoznának egyebek kö­zött a Grammalica-készítés, a Dictioná- riumok rendbe szedése, a képfaragászat. Napjainkban is tanúlságos megálla­pításokkal körvonalazza a feladatokat a maga is tudós Lunkányi. „A Nyelvet nem a tudósok formálják, hanem a kö­zönséges szokás és ugyan ezért a Dicti- nariumban a régi szavaknál kitessem, hogy régi és hogy hol fordul elő, az új szavakról pedig, melyek köz szokásban még nincsenek, hanem valamely író ál­tal a Nyelvnek Géniusza szerint csinál­tatnának, hogy; ki aarAuktpr neve.” Véleménye szerint valamennyi tudo­mány fejlesztésének a nyelv magyarítása és tökéletesítése az alapfeltétele. „A Ter­mészeti Tudományok osztállyá fő gond­ja az lessz elősször is a Magyar Termi­nológiákat készíteni, a már szokásban lévő szavakat összegyűjtvén, amellyek- ről pedig nincsenek ha nem tud jót és értelmeset csinálni, tartsa meg a külföldi nevet vagy egészben vagy magyararos végzéssel, mint pl. a gáz.” Széchenyi bizalmasa határozottan kiállt az intézmény demokratikus mű­ködéséért. „Mindent elő lehessen adni, az ellentétes nézeteket is, de sértés nél­kül.” Hitet tett a nyilvánosság mellett is. „Bárki bemehet a gyűlésekre, a kül­ső tagok pedig beszélhetnek is.” További 5 év telt el szívós aprómun­kával, amíg megkezdhette működését a magyar tudós társaság. Lunkányit újabb korparancsok szólították más munkára. Adatokat gyűjtött, könyve­ket ajánlott, gondolatokat összegzett az ország kapitalizálódásáért a múlt század harmincas éveiben, elsősorban tollal harcoló Széchenyi készülő köny­veihez. A szive mélyén azért egy kicsit a saját gyermekének is érezte az Akadémiát, ha Pesten járt vagy híreket hallott a sokáig az általa javasolt nyomvonalon haladó tudós gyülekezetről. Heltai Nándor „Kecskeméten reggeliztem...” Először 1879 nyarán neveztek el Kecskeméten államférfiakról, mű­vészekről. tudósokról közterületei. Vörösmartyt, Eötvöst, Petőfit és Széchenyit találták méltónak a nyilvános megtiszteltetésre. A gróf nevét őrző táblák a mező­város legszebb terére kerültek. Ta­lán azért, mert itt állt, ide költözött a reformpolitikus ösztönzésére szervezett, vidéken első kaszinó. Az ország sok városában már korábban utcanév hirdette a volt miniszter emlékét. Az alföldi metropolisban még így is előbb kapott emlékjelet, mint a nála másfél hónappal fiatalabb Ka­tona József. A könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc és gróf Festetics Júlia csaknem 362 hónappal élte túl Katona József takácsmester és az írástudatlan Borbók Ilona fiát. Egyetlen Széchenyi rokon sem élt a Kiskunságban. A Hitel, Világ. Stádium szerzője keveset tudhatott a homok fővárosáról. 1846. július 15-én is csupán annyit jegyzett föl naplójába, hogy „Kecskeméten reggeliztem”. A tervezett alföldi vasút ügyében tájékozódhatott? Kedvezőtlen tapasztalatokat sze­rezhetett, mert október 30-án a ná­dornál tiltakozott a központi vasút­nak tervezett „Kecskemétiglcni” meghosszabbítása ellen. Másként vélekedett volna, ha valóban ide helyezték volna át csapattestét, amikor még kapitányként szolgált? E lehetőségről is beszámolt napló­jában. Mégis igaza volt, van és lesz a költőnek: „Hová tekintesz földeden magyar Hol Széchenyi nevet ne lásd megírva”. Itt is akadtak honfiak, akikben kisarjadtak a Széchenyi által jó földművesként elvetett jó magvak, kik „meleg kebellel fogják föl Mél­tóságod irányadását". Tőle várta egy jogakadémista Hunniás című költeményének kia­datását. Neki küldte el büszkélked­ve első éves jelentését a helyi töke- képző egyesület. Aligha szerveztek volna a gróf reformjai nélkül példánygazdászati egyletet és mintagazdaságot. Rá hi­tt A kecskeméti Széchenyi-szobor. vatkoztak az itteni selyemhernyó- tenyésztők. Mind többen tekintet­ték a nemzeti föllábadás egyik ve­zéralakjának. Sétányon, körúton is szerepelt a neve a századforduló után. Okkal tekintette a Pozsgay Imré­hez és néhány más újítóhoz kötődő Bács-Kiskun megyei reformmozga­lom példaembernek a meggondolt változtatásokat sürgető demokra­tát. 1964 áprilisában szinte tüntető­én nevezték el Széchenyiről a me­gyeszékhely új városrészét. 1982- ben avatták föl emlékművét, több éve működik a Széchenyi sakkegy­let. A vendéglátó és kereskedelmi szakközépiskola és szakmunkás- képző intézet egy hónapig tartó rendezvénysorozattal hozza köze­lebb a mai ifjúsághoz névadójuk életművét. Tiszteletre méltó kezdeményezé­sük, de Széchenyi szélesebb körű megemlékezést érdemelne Kecske­méten, még ha személyes szálak nem nagyon kötötték a hírős város­hoz. „Hová tekintesz ...” H. N. Országos vetélkedő­sorozat Országos vetélkedősorozatot hirdet általános iskolásoknak a Széchenyi-év tiszteletére a Műve­lődési és Közoktatási Minisztéri­um, a Haza és Haladás Alapít­vány, Bonyhád város polgármeste­re és a Széchenyi Kör. A vetélkedő témája a „legnagyobb magyar” életútja, műszaki, gazdasági, poli­tikai, írói munkássága, személyé­nek jelentősége a reformkorban és napjainkban. A vetélkedősorozat három sza­kaszból áll. 1991. október 15-étől 1992. március 10-éig a csapatok pontszerző levelező verseny felada­tait oldják meg három fordulóban. A másodikra 1992. április 11-én kerül sor, amely a pontszerző'ver­senyben legjobb eredményt elért csapatok elődöntője is egyben. A harmadik, a vetélkedő döntője szóban és írásban 1992. szeptem­ber 19—20—21-én lesz. A vetélkedőre 1991. október Ifi­éig jelentkezhetnek az általános is­kolák 7. osztályainak 3 fős csapa­tai. Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jeligéjüket, a csapat­tagok névsorát, iskolájuk nevét, cí­mét, osztályukat, a felkészítő ta­nár nevét. A győztes csapat díja egy Szé- chenyi-vándorserleg és 10 000 fo­rint pénzjutalom. A második helye­zett csapat 7500 forint, a harma­dik pedig 5000 forint díjazásban részesül. Reméljük, hogy a versenysoro­zat ötévenkénti megrendezésével szép hagyományt teremthetünk. Várjuk a csapatok jelentkezését. Postacím: Széchenyi országos vetclkedősorozat, HL számú álta­lános iskola 7500 Bonyhád, Pf. 24. Telefon: 74/51-933 (OS) SZÉCHENYI ISTVÁN Mi lesz belőlünk? Mi, magyarok, a jelen európai közát­alakulásnak nevezetes időszakában meg­becsülhetetlen két előnnyel bírunk nem egy népcsalád fölött. Legelsőbben is, hogy mi magyarok már bírunk alkotmá­nyos alappal, midőn más országoknak ezt még keresniük kell; s aztán, hogy mi már megszoktuk az alkotmányos for- mákbani mozgást, midőn másoknak eb­ben még okulniok kel! —, s hogy mi ek­képp forradalmi veszélek nélkül érhetünk célt, míg alkotmánytalan népek ily sima úton tán alig rázhatják magokról le az önkénynek borzasztó kilincseit! S lám, szorosan alkotmányos for­mákban mozogva, miután minden párt­viszály megszűnt, s a magyar őszintén szorítja a magyarnak kezét, rövid idő alatt mily óriási léptekkel haladtunk legtökéletesebb kifeflésünk felé! Meg van alapítva a magyar felelős kormány; a honnak milliói bevéve az alkotmány sáncaiba, s oly kedvezések ben részesítve, mik lehetetlen, hogy az égi hatalmak rokonszenvét a magyar fajnak meg ne nyerjék; mert embersége­sen meg van érdemelve, és emellett éven- kinti országgyűlés Budapesten, lehető legtágabb alapra állítva —, sajtósza­badság és ekképp szabad vitatkozás, ezen egyedüli biztos antidotuma minden subversiv hajlamnak. Kérdem, ki ne örülne ily kifejlődés­nek, és ki volna ily körülmények közt elég kaján, elfelejteni azon kötelességet, mellyel minden ember, de kivált a ma­gyar tartozik honának, kivált a magyar, mondom, mert nekünk Magyarországon kívül széles e világon nincs hazánk! (Részlet) • A Széchenyi család grófi címere. Széchenyi és a Duna—Tisza csatorna ügye Széchenyi István születésének 200. évfordulójáról országszerte megemlé­keznek. Előadások és írások idézik föl alakját, nemzetformáló eszméit és tet­teit, nagy alkotásainak sorát (az Aka­démia, a Nemzeti Casinó, a lóverse­nyek, az Al-Duna szabályozása, a Ti- sza-szabályozás, a Lánchíd stb.). Szé­chenyi azonban több olyan dolgot is felkarolt és komolyan támogatott, amelyek végül nem vezettek sikerre. Ezek közé tartozik a Duna -Tisza csa­torna ügye is. A Dunának és a Tiszának egy Pest­ről kiinduló csatornával való összekö­tése, ill. ennek gondolata már az 1700- as évek elején fölvetődött. Később többféle változatban csatornatervek is készültek. Vedres István, Szeged város mérnöke 1805-ben megjelent közgaz­dasági értekezésében Pest—Szeged kö­zötti vonalvezetésű csatorna építését javasolta. Ezen elgondolást Szeged vá­ros tanácsa 1835-ben fölelevenítette, és megvalósítása érdekében Széchenyihez fordult, aki ebben az időben a folyami gőzhajózás meghonosításán munkál­kodott, s ezzel összefüggésben — mint királyi biztos — az Al-Duna szabályo­zását irányította. A gróf támogatólag válaszolt. íme az 1835. július 31-én írt levél egy részlete: „A Dunának a Tiszával, Pestiül Sze­gedig javaslóit összeköttetése iránt költ, igen becses sorait valódi hálaérzéssel ez előtt jó eleve vettem. Ha előbb nem vála­szoltam, oka az, »mert szóval kívántam s reméllettem bemutathatni köszöne­tem«. Mi csekély hatásomat illeti, mél- táztassák a Nemes Tanács meggyőződ­ni: csüggedlietetlenül fogom ezt azon fe­lette szép czél elérésére gyakorolni, mellyel a Nemes Tanács kitűzni töreke­dik. Legyen csak egyszer férfiason meg­pendítve a tárgy, ki fogja az csekély hozzájárulással maga magát vívni, vala­mint minden, mi a Nemzetek, az emberi­ség hasznát, becsületét s valódi díszét következteti." Az 1832/36. évi országgyűlés a közle­kedésügyre vonatkozó határozataival, mindenekelőtt az ország közjavát és kereskedését gyarapító magányos vál­lalatokról szóló 1836. évi 25. törvény­cikkellyel. bizonyos lökést adott közle­kedési hálózatunk fejlesztéséhez, s így a Duna Tisza csatorna ügyének elő­mozdításához is. Pest vármegyével folytatott tárgyalásai nyomán kezdett hozzá Beszédes József vízimérnök a Pest Csongrádi csatorna, és később az ebből Szeged felé elágazó csatorna tervezéséhez. Elgondolása szerint az emberi érővel megásott szűk medret a csatornában vezetett folyóvíz saját ere­jével kitágította és kimélyítette volna. A Beszédes-féle terv, mely végül egy Kolozsvártól Grázig terjedő országos nagy csatornahálózat tervévé bővült, fölkeltette báró Vécsey Miklós szatmári főispán figyelmét, majd az 1839/40. évi országgyűlésen más küldöttekét is, akik ha a csatorna technikailag jó­nak találtatik a létesítésre társaság­ba kívántak tömörülni. Széchenyi az alakulandó részvény­társaság ülésein is részt vett, s tagja volt az előkészületeket végző húsztagú vá­lasztmánynak is. A kitűzött cél biztosabb elérése érde­kében a részvénytársaság tagjai vállal­kozásukat törvényerőre kívánták emel­ni. A főrendek 1840. ápr. 24-i ülésén a csatornaügyben Széchenyi is fölszólal, s több módosító javaslatot terjeszt elő, pl. a vállalkozói kikötésekre és a csa­tornavizek leülepítésére vonatkozóan. A gróf, más neves politikusokkal együtt, részt vett a törvénycikk végle­ges megszövegezésében. A feliratot egyszerűen elfogadták, s az országgyű­lés megalkotta az 1840. évi 38. törvény­cikket „A Dunát a Tiszával összekötő csatornáról". A további szervezési munka során, még a részvények mennyiségének meg­határozása előtt, a csatorna terveit, adatait és költségbecslését felül kellett vizsgálni és pontositani. Az elhúzódó felülvizsgálatból és vitából, melybe Vá­sárhelyi Pád mellett több külföldi szak­értő is bekapcsolódott, azt lehetett le­szűrni, hogy a víz saját erejével eszköz- lendő medervájás, mely a folyókanya­rok átmetszésénél bevált eljárás, neve­zett csatorna esetében nem vezetne eredményre. A csatornatársaság ülései közben egyre ritkultak, Széchenyi azonban még a 40-es évek közepén is kitartott és agi­tált az ügy érdekében. Legerőteljeseb­ben a „Duna-tiszai csatorna" című írásá­ban, mely a Jelenkor 1845. évi 13. és 14. számában jelent meg. A második rész­ben azt az összegző értékelést olvashat­juk, hogy „a tervezett duna- tiszai csa­torna vállalat végképi kitapogatása, s ha technikai és financiális tekintetben léte- síthetönek mutatkozik, a mint reméllni minden okunk van, annak minélelőbbi életbeléptetése olly ügy, melly fölött alig áll nagyobb pártoltatást és sürgetőbb el­sőséget érdemlő bármi egyéb." A Duna—Tisza csatorna kérdését ezután a meginduló vasútépítések hát­térbe szorítják, Széchenyit pedig egyre inkább a Tisza-szabályozás feladatai kötik le, melyeket mint a helytartóta­nács közlekedési bizottmányának elnö­ke irányít. 1848 januárjában az or­szággyűlés számára elkészül a „Javas­lat ci magyar közlekedési ügy rendezésé- rül" című irat, melyet Széchenyi elgon­dolásai alapján munkatársai állították össze. A vasutakat a csatornáknál álta­lában előnyösebbnek minősíti, mert lé­tesítési költségeik nagyjából egyenlők, de a vasutak egész évben szakadatlanul használhatók, míg a csatornák az év­nek csak bizonyos részében. Új csator­nák létesítéséről a javaslat szerint szó sem lehet, csupán a meglévők rendezé­se és kiigazítása a teendő. * A Duna- -Tisza csatornát sok vita és számtalan tervváltozat elkészítése után végül 1947-ben kezdték el építeni, de csak egy 22 km-es szakasz készült cl (Dunaharaszti és Dabas között), az is csak fél szélességgel. Dr. Pálfai Imre Töredékek „Ha idehaza ritkulnak vagy megszűnnek a kunyhókban lakók, kolompár- vagy mó­lóé vők, vizivók, gyolcsviselők, ha már feles­legben úszunk, szállítsuk akkor kincseinket tenger vizeire. Legyen előbb magunknak elég, s aztán másoknak, s ne csak nekünk, kedves barátom, de mindenkinek, aki ha­zánk levegőjét szívja. Ennek elérése végett pedig emeljük minden embertársunkat ön­méltóságra lelki kifejtése által, s engedjük, hogy az emberiség jussaiban ki-ki osztoz­zékr (Hitel, 1830) „Ha éhesnek kenyeret adok, a tett szép; de én sokkal szebbnek tartom: valakit oly hely­zetbe állítani, hogy maga magának nemcsak kenyeret, hanem még sültet is szerezhessen." (Hitel, 1830) „Szorgalmasan dolgozom — s önérzetesen. Ha tény írják a szárnyamat —járok majd a lábamon; - ha azokat is levágják, a keze­men járok; ha azokat is kitépik — hason csuszák!” (Napló, 1832. június 26.) Levél a gazdálkodásról Czenk, november 8. (l.iehcnberg Já­noshoz): „Kedves Director Úr! Többszöri érte­kezésünknél fogva abban gondolom meg­állapodtunk, hogy jószágaimban oly vál­tozásokat s jobbításokat tehetünk, melyek által értékem jóval magasabbra emeltetni fog, anélkül, hogy jobbágyság károsodna: —egy szóval, hogy a mi hclyheztetésünk- ben mind a két rész nyerhet, s nem szükség, hogy egy résznek nyeresége más résznek kárából folyjon. Director Úr tudja, hogy mely terhek vannak váUaimon, s hogy an- nálfogva birtokom nagy csorbulást nem szenvedhet. Tudja más oldalról, hogy mennyire tisztelem s mennyire tartom szentnek azt, ami a jobbágyé, s hogy menny ire van szívemen az ö jóvoltoknak s gyarapodásoknak előmozdítása. A katonai rendet elhagyván, mind szo­rosabban s jobban fogok gazdaságom után nézni, és józan intézetek, s amennyire le­het, bölcs rendelkezések általa jobbágya­im s magam hasznát fogom előmozdítani iparkodni. Alindczeknek következésében azt kívá­nom, hogy a Nagy-Czenkihelység lakosa­ival e következő egyezés nevemben végre­hajtüssék, u.m.: 1. Az egész határ osztassák két részre, úgy hogy az uraság a felosztás után sem­minemű marháit a parasztság részére — és viszont, a parasztság a marháit az ura­ság részére ne hajthassa. 2. Legyen a parasztságé a határnak na­gyobb s termékenyebb része. 3. Adassanak ki a census földek több esztendőkre, hogy azokat a jobbágy bát­ran használhassa. 4. A jobbágyság része legy en ügyesen s célarányosan felosztva, úgy hogy egy táb­la őszi, a másikba tavaszi, a harmadik táb­lán a k egy részében pedig lóhere a jobbágv - ság vonvós marhái számára vettetthessék. 5. A dűlők s földek ormain, nemkülön­ben az utak mellett a rossz földeken a job­bágyság szederfákat ültethessen, melyek kertészem által ingyen szolgáltassanak ki. 6. Az erdők s rétek maradjanak meg mint eddig. És ezek a kívánságomnak főbb vonásai. Tudom, hogy a jobbágyság ily változá­soktól tart, s fél, mert valljuk meg igazán. az uraságok közönségesen a jobbágyok kára által keresik jövedelmeiknek föleme­lését, de én olyan szembetűnően akarom a jobbágyság hasznát eszközölni, hogy di­rector úr őket ezen elrendeltetésre köny- nyen bírhassa. Vegyük mi tehát a határnak rosszabb részét, azaz a kövecses mezőt, és a sár­vári útra dűlőnek napkeleti részét, a job­bágyságnak pedig adjuk által az egész Gurundi mezőt, és ami a Vízállói mező­ből a Sárvári úttól napnyugatra van. így nekiek a határnak nagyobb és jobb része jut, ami által ők gyarapodni fognak, mi pedig dupláztassuk az industriát (tőre- kedést), melyet azáltal könnyebben te­hetünk, hogy concentrálva leszünk. Tudom, hogy Director Úr és a többi tisztjeim ezen plámumomofi!) nem fog­ják szívesen elfogadni, mert mint már többször mondták, a legtöbb allodiális földeim odaengedtetése által jövedelme­im csorbulását látják, s azt hiszik, hogy csak számos esztendők leforgása után fog a veszteség helyre ütődni. Én nem kétlem egy cseppet sem, hogy ebben iga­zok van. Am de legyen! Neveljük az In­dustriát, ha egy kis kárunkkal esne is. Adjunk példát, hogy az országban ne csak kiki megélhessen, hanem gyara­podhasson is. Törekedjünk inkább a közjóra, mint csak a magunk baszna elérésére. Teljesítse (!) tehát kívánságomat, akaratomat. Beszéljen a plébános úrral, kinek igazságszeretete s józan belátása előttünk ismeretes, értekezzen a jobbá­gyokkal. — Távul legyen minden ijesz- tés, fenyegetés, vagy erőszak. Én annyi­ra becsülöm minden embernek természe­ti szabadságát, hogy még azt sem tartom helyesnek: valakit nagyobb szerencséjé­re, nagyobb boldogságára kényszeríteni. Ha ... a jobbágyság kívánságomra nem állana, s inkább szereti, hogy úgy mint eddig minden zavarban marad­jon ... azt se bánom. __Még egyszer arra emlékeztetem s inte m, hogy a jobbágyság valódi haszna legyen szeme előtt, s hogy annak tudat­lanságát s előítéleteit csak halkkal s atyai szelídséggel cáfolja meg, világosít­sa fel". (Lev. I. 106—109.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom