Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-05 / 182. szám

FAGYOS IDEGENFORGALMI NYÁR • EVEKIG el­képzelhetetlen lett volna, ami ta­valy megvalósul­hatott a Felső- Kiskunságban: egy magánvállal­kozó, egy állami gazdaság és egy nemzeti park kö­zösen alakít kft.-t, a térség hasznosí­tásáért .. . Szabadszállás és Kunszentmik- lós környékén szinte minden együtt van, ami Bugacon. Amíg azonban a ha­zánkba látogató politikusok és uralkodók prog­ramjából nem hi­ányozhat a buga­ci kocsikázás és gulyáskóstoló, a megye másik nagy pusztájára rá sem hederített senki. Pedig Bösztörben és Nagyálláson a magyarság ős há­ziállatait tenyész­SZABADSZÁLLÁSI ■’■■■ív . • Kevés régió dicsekedhet annyi folyam- és tóparti térséggel mint Bács-Kiskun. A puszták világa is érdekes lehet, ha értő vezetők mutatják be. Ma még egv közös idegenforgalmi vállal­kozása van a Kiskunsági Nemzeti Parknak. A szabadszállási példa bizonyított. Folytatása következhet. tik. A betyárhagyomány és a pásztoré­let emlékeit gazdag gyűjtemények őr­zik. A fővárosból jóval előbb eljuthat a vendég Bábony, Apaj és Fehéregyhá­za környékére, mint a kiskunfélegyházi legelőkre. — Azt mondtuk - emlékezik Nagy Sándor vendéglős ne álljunk be azok közé, akik a régi tortát tovább akarják szeletelni. Süssünk egy másikat, mert van sütnivalónk. Halas, Baja, Kecske­mét, Kalocsa és Solt után Szabadszál­lás is kerüljön föl végre a rangos irodák idegenforgalmi térképeire. Ma már nap mint nap érkeznek a turistabuszok. Többségük a Balatonról rándul át egy napra, hogy megismerje, hogyan éltek a csintovai betyárok. Milyen is az a puszta, amit Petőfi Sándor olyan szé­pen megénekelt. . . — Számunkra e kísérlet sikere bizo­nyította be — kapcsolódik a beszélge­téshez dr. Tóth Károly, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója -, hogy a természetvédelem és a vendéglátás nem feltétlenül ellenségek. Ha szakképzett parkőr mutatja be a vidéket, ha megis­merhetik a vendégek a puszta flóráját és faunáját, nem kell félni a szemetelés­től. a garázdaságtól. Az pedig egyértel­mű: ha a kirándulás után elfogyaszta­nak egy hagyományos pásztorételt, egy keménylebbencset, visszavágynak más­kor is. A szabadszállási példa mutatja: Bács-Kiskunnak nagy tartalékai van- nak . . . —kas— UJ PROFIL KELL! Akik a megye rangját szerezték Kapcsolat az ön­kormányzatokkal Lebontottuk a vasfüggönyt. Kikiál­tottuk a köztársaságot. Az egyik let­tünk Európa országai közül. Sajnos, az egyik leginkább eladósodott. A nyu­gat-európai, tengerentúli világjárók már nem érkeznek hozzánk kíváncsian; lássuk mi van a legvidámabb barakk­ban? Ezzel igazából el is tűnt egyik „vará­zsunk". Magyarország is együtt verse­nyez reménykedve a gazdag ven­dégcsalogatókkal. Csak az kap a vaká­cióra és a szórakozásra szánt pénzek­ből, aki a legjobb ajánlatot adja. A gu­lyáskommunizmus-kép helyett, még nem született meg egy újabb, beveze­tett, sikeresen értékesíthető. Hogyan vélekednek a nyárról, a megújulás lehetőségeiről azok, akik igényességükkel, szakmai tudásukkal eddig jól el tudták adni a kemény valu­tával fizető vendégeknek a Duna—Ti­sza köze kínálatát: lovasprogramjait, gulyáspartijait, pusztai romantikáját... Gömöri Ferenc, a Monimpex-Tanya- csárda Kft. igazgatója; számos rangos, nemzetközi gasztronómiai elismerés tu­lajdonosa: — Az elmúlt két évtizedben évről évre emelkedett a bevételünk. Mindig áldozhattunk a fejlesztésre, a karbantartásra. A sorozatos sikerek bi­zonyították: jó úton vagyunk és jó út halad el mellettünk. „Igényesség és elérhető árak”. Ez volt az üzletpoliti­kánk alapja. Időközben azonban tör­téntek változások. A Budapest -Sze­ged főút új szakasza távol vezet tőlünk, és sorozatban épülnek a környéken az autóscsárdák. Az idén kellett először szembe néznünk a megváltozott hely­zettel. A jugoszláviai polgárháború is kedvezőtlenül hatott a magyar idegen- forgalomra. Nincsenek még kész elem­zések, de bizonyítható, hogy különösen a tehetősebb, igényesebb német és hol­land turisták gondolták meg magukat. Nem utaztak olyan helyre, ahol hallani a fegyverropogást. Itthon pedig recesz- szió van. Többektől hallottam: a vasár­napi vagy az ünnepi ebéd megtervezé­sénél az is számításba jön, mennyivel drágább a számla, ha plusz harminc kilométert kell utazni. Húsz évvel a lajosmizsei táborverés után új stratégi­ára van szükségünk. A minőségért szí­vesen áldozó törzsvendégeinkre és az új utazási irodák csoportjaira a jövőben is számítunk. Ma már saját lovasprogra­munk is van. Úgy gondolom, hogy si­kerül újabb szolgáltatásokkal idecsalo- gátrti a vendégeket. A Monimpcx- Tanyacsárda meg tud újulni úgy. hogy közben minden hagyományos értékét megőrzi ... ez a nyár, persze, felejthe­tetlen: termesztő .. . Kovács Zoltán a Pusztatourist egyko­ri igazgatója, egy magánvállalkozás, a • Júniusban meg bőven volt hely a kempingekben. Először a délvidéki turisztikai központokban érezték meg, hogy az idei nyár fagyos lesz. Túl közel voltak Jugoszláviához. „Bugac Tours” ügyvezetője a nagy pusz­ta menedzsere: Nem panaszkodha­tunk! Májustól folyamatosan érkeztek az autóbuszos és lakókocsis karavánok a pusztára. Vendégeink többsége nem nagy pénzű ember. Nagyon is megnézi mit vásároljon. Mennyit fizet ki egy gulyásért? Úgy látom, ha valami nagy baj nem történik a térségünkben, és jövőre még inkább föl tudunk készülni a nyárra, a bevétel tovább növelhető. Igazából én is csak most ismertem meg Bugac lehetőségeit. Sokmillió forintos épületek álltak itt eddig üresen, kihasz­nálatlanul. Új európai partnerek után kell néznünk, mert ezután mindig keve­sebb csoport indul útra az Elbától és a Rajnától. Vége egy korszaknak! Új profil kell! A rendszerváltás után ugyanis gazdátlan létt ez a terület. Csereklyei Sándor, a Liberté Kft. ügyvezetője, a megyeszékhely elegáns kávéházának bérlője, aki egyben a Tó Hotel szakmai főnöke is: Átfogó városi idegenforgalmi koncepció kellene! A bizonytalanság árt a szakmának. Nem várható úgy fejlődés, ha az ön- kormányzat nem köt végre hosszú tá­vú, kölcsönösen előnyös szerződést a vendéglátósokkal. De jelenleg a jó szándékból még jóval több van mint a tettekből. Nem vagyok egyedül, aki azt állítja: Kecskemét milliókkal növelhet­né a bevételét, ha igazán rangján kezel­né az idegenforgalom ügyét. Több ezer német vendég hiányzott az idén a ko­rábbi vendégjáráshoz viszonyítva a számot. Különösen azok távolmaradá­sát fájlalhattuk, akiknek jócskán lapul pénz a bugyellárisukban. Aggasztó volt a késői szezonindulás. Viszont az idén jóval több vendéglátó és presszó várta és kínálta a Kecskemétre érkező­ket. Keményeden, telítődött a piac. Majdnem minden héten nyit egy me­legkonyhás üzlet a városban. Rövide­sen, biztosan, a csődök is következnek. Az ősz és a tél ugyanis nagyon-nagyon hosszú. Úgy gondolom, a kecskeméti városkapura hamarosan kitehetik a táblát, ami a vendéglátóhelyek számát illeti: megtelt. Aspcrján István, a Kalocsa Hotel igazgatója: Ha nem váltunk, tönkre megyünk ... Az idén harminc-negyven százalékkal kevesebb a turista hazánk­ban. Kalocsa évek óla az egynapos tú­rák célállomása. „Buszkirándulás a Pi­ros Arany” városába. így szerepel az utazási irodák ajánlataiban. Úgy gon­dolom, Bács-Kiskunnak rangja van a szervezőknél. Bízva hoznak igényesebb vendégeket is a Duna Tisza közére. Csak az a gond, hogy a túrák résztve­vői nem szállnak meg nálunk. Este visszautaznak Budapestre vagy a Bala­ton valamelyik szállodájába. Ezért ha­tároztuk el, hogy a Danubius Vállalat „Béta-láncának" tagjaként gyógyide- genforgalmi ajánlattal jelentkezünk. Mozgásszervi betegségben szenvedők­nek kínálunk eredményes gyógyulást, neves orvosok közreműködésével. Az első időszak tapasztalatai kedvezőek. Vagyis: hisszük, sikerül talpon marad­nunk a szörnyű viharban. Essen vagy ne essen? Augusztus van. Az utolsó igazi, nyári hónap kezdete. Esik ... Zöidell a táj. Erik a dinnye, élénk a kukorica, pufók barackok színesednek a fákon. Sokak szerint ilyen nyo­mott piaci árak és az elviselhetetlenül magas költségek mellett minél több terem, annál nagyobb a csőd. Az eső éltet. De van aki azt számolja: egy-egy csapadé­kos júliusi vagy augusztusi nap milliókkal szegényítheti az országot. Ha zuhog nincs kedvük a turistáknak kirándulni, költeni. Pedig az annyira áhított magyar kibontakozás egyre inkább azon múlik: lesziink-e valóban vonzójói felkészült vendégfogadó ország ? Meg tudjuk-e nyerni a jól fizető távol-keleti, tengerentúli és európai világjárókat, töltsék nálunk a szabadságukat? Amikor fillérekért sem kell a búza és a bor, itt, a Duna—Tisza közén is ez a legfonto­sabb kérdés. Milyen az idei idegenforgalmi főszezon? Erre kerestünk választ vállalkozóktól, menedzserektől, kezdő és tapasztaltabb szakemberektől. BÁTRAK, ÚTKERESŐK, MEGSZÁLLOTTAK. 1991 föladta a leckét Ötezerrel több engedélyt adtak ki az illetékesek az idén fél év alatt, mint tavaly egész évben. Olyan vállalkozók­nak, akik turistáknak nyaralóknak, szórakozni, kikapcsolódni vágyóknak kínálnak ételt és italt. Vannak, akik nem elégszenek meg — az általában kocsmává alakuló — palackosital- árudával. Bár nehéz idők járnak: szál­lodát és vendéglőt építenek. A bátra­kért, az útkeresőkért, a megszállotta­kért sokan szurkolnak. Sikerük az egész régió sikere is lehet(ne)... — Számomra nagyon fontos, az a húsz nap, ami még hátravan a nyárból, mondja Mizsei János szalkszentmárto- ni alpolgármester, a Kurta Csárda és Hotel harmincnégy éves tulajdonosa. — Perdöntő lehet a két erős hét 1991 minősítésénél. Két évvel ezelőtt nyitot­tam a csárdát, itt, az 51 -es főút mellett. Mindjárt az első sikeres esztendő után szállodát és üzletházat is építettem hoz­zá. Természetesen sok millió kölcsön­nel. A magyar gazdaság azonban na­gyon beteg. És én ezt igen megérzem, hiszen elsősorban magyar vendégeim vannak. Az árakat éppen ezért óvato­san kellett kalkulálnom. Ennek ellené­re „fagyos” volt az esős április és a május. Július 10-étől éreztem, hogy a tavalyihoz hasonló a forgalom. Ugyan­akkor a kölcsönök igen drágák. A ka­matok befizetésével nem lehet késni. Abban reménykedem: meghálálja ma­gát. A kezdetektől adtunk arra, hogy ne lehessen kifogást találni az ételeink­ben. Ha a bankba tettem volna a vállal­kozásba invesztált pénzem, biztos, hogy jobban jártam volna. De nem bá­nom, hogy vállalkozó lettem. Itt, a du­naújvárosi rév magasságában, koráb­ban nem volt csak egy mély. gazos, vízállásos gödör. Ma három üzletház működik. De jó lenne, ha beigazolódna a mondás: a bátraké a szerencse! A Móczár család is kockázatos vál­lalkozásba kezdett tavaly Kunszállá­son, amikor — 10 kilométerre az 5-ös főúttól — a kunsági pusztán impozáns panziót épített. A vállalkozásnak az idei az első szezonja.- Nagyon nehéz nyarunk van — mondja Móczár Béláné, a családi vál­lalkozás tulajdonos asszonya. A nagy utazási irodák még nem ismerik ajánla­tainkat. A Budapest—Szeged útvonal messze esik. Magyarországon recesszió van. Terhes, kockázatos start ez. — Ennek ellenére itt minden úgy néz ki, mintha a gazdáknak nem lenne gond­ja. — Ha valamit megérezné a vendég, ha rajta spórolnánk — tönkremen­nénk. A virág nem lehet fonnyadt, az abrosz mosatlan. Az étel és a szolgálta­tások minősége nem hagyhat maga után kívánnivalót. Az újjal ismerkedő vendégeink mindenre figyelnek. Azt szeretnénk, ha jövőre már úgy tudnánk tölteni a szállodát, hogy az idei lakók és a barátaik jönnének újra. — Sok a külföldi? — A panzió természetesen elsősor­ban külföldi vendégekre vár. A legtöbb partnerünk Németországból érkezik. De volt olasz, izraeli, török és spanyol vendégünk is. Mindegyik elragadtatás­sal szólt a gyönyörű, változatos Alföld­ről. Elmondták: kevés a program. Este nem tudnak elmenni szórakozni, a vá­rosok kihaltak. Kónya József hajósi kisiparos évtize­dekig pálinkafőző kisüzemet működte­tett. A kegyetlenül „borotváló” szabá­lyozás kényszerítette arra, hogy föl­hagyjon mesterségével. Kis főzdéjében csupán annyi pálinkát készít, amennyit a pincefaluban megnyitott Nádas büfé­jében maga tud értékesíteni.. . Sokan le akartak beszélni, amikor megtudták, hogy itt a vendéglátás szempontjából igazán jól ellátott, mű­emléki környezetben, az öreg pincénk borházában nyitok üzletet. Miért még egy vendéglő? Van itt elég... — mondták. De most, a harmadik szezon vége felé, megvallhatom: nem bántam meg, hogy — kényszerűségből meg­nyitottam a Nádast. Olyan ételeket és italokat ugyanis, amilyeneket én kíná­lok, más nem tud adni. A malacfüle- vagy a borjúlábszárpörkölt itt kurió­zum. Van is vendégem. Nem panasz­kodhatok. Feleségemmel és a fiammal dolgozunk együtt. Nem fuldoklunk a hitelekben, mert szinte mindent mi épí­tettünk, fabrikáltunk az üzletben. A külföldiek igen sok megfordul az idén is Hajóson — örömmel fogadják, ha olyat kapnak, ami a nagy helyeken hiányzik. A Kónya-féle „gatyaszagga­tó” pálinka keresett cikk. A kis üzlet kis pénz ugyan, de a mai világban örü­lünk ennek is. Szerintem nem a nagy vendéglők és a több száz szobás hote­lek hiányoznak az Alföldről... — Farkas — A keményvalutások sikerlistája Bács-Kiskunban Indulási állomás szerint (a legtöbb vendég) 1. Németország 2. Hollandia 3. Olaszország 4. Ausztria 5. Franciaország Kik költenek a legtöbbet? 1. németek 2. olaszok 3. hollandok 4. osztrákok (IP-adatok) Többen, de nem jobban! P. KOVÁCS ISTVÁN, az országos Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megyei irodájának a vezetője a napokban készí­tette el a nyári vizsgálatok összegzését: ■ — Sajnos, nem mondhatok sok jót. Nem változik a színvonal. Zavaros a hely­zet! — mondja. — Az idén startolt több száz vállalkozó nem tiszteli a vendégfoga­dás alaptörvényeit. Felügyelőségünk hét ellenőre és a „kegyetlen”, maximum tíz­ezer forintos büntetés nem elég ahhoz, hogy rend legyen. A piac törvényei még nem érvényesülnek. Ha többen nyitnak üzletet, többen próbálkoznak szabályta­lanságokkal. A vizsgált 94 egység közül 64-nél találtunk hibát. A kirótt bírság összege eddig 260 ezer forint. Amíg nem hagyjuk jóvá az új fogyasztóvédelmi tör­vényt, amíg a büntetést nevetve fizethetik meg a vállalkozók — nem is várható vál­tozás. Miért fordulhat elő. hogy a szép, I. osztályú étteremben, a kiskunmajsai Fla­mingóban egy kör italnál 341 forint volt a vásárló megkárosítása? A tassi halász- csárdában ugyanez volt a probléma! A bácsalmási művelődési ház presszójá­ban az ellenőrizni betérő felügyelőnket harmincezer forint felajánlásával próbál­ták távozásra bírni. És sorolhatnám hosz- szasan. A külföldit pedig egy falusi ven­déglős visszataszító eljárása is elriaszt­hatja a magyarországi kirándulástól. Időnként azon csodálkozom, hogy ennyi­en visszatérnek ... — A megyei közgyűlés nevezett ki — mondja Petőné Dedák Angé­la, a Pusztatourist igazgatója. — Ezt nagyon fontosnak találom. Egy új szövetség lehetőségét látom ebben. Az önkormányzatok és a megye idegenforgalmi, vállalatá­nak együttműködését. Úgy gondo­lom, hogy a helyi vezetők is látják: jó és fontos az önállóság, de szük­séges egy regionális koncepció is. Ezért tartom fontosnak a mosta­nában alakuló megyei idegenfor­galmi kamara munkáját. Egysége­sen, „jól csomagoltan” kell megje­lennünk a nemzetközi piacon. Építve a hagyományokra, a régi kapcsolatokra, de lehetőséget kí­nálva az új kezdeményezéseknek is. Megválasztásom után számos községi és városi polgármesterrel találkozhattam. Szerettem volna meggyőzni őket a kölcsönösen elő­nyös együttmunkálkodás fontos­ságáról. Legyünk munkatársak a Duna—Tisza köze ajánlatainak egységes értékesítésénél. — A megyei idegenforgalmi vál­lalatnak előjogokat szeretne? — Nem erről van szó! Regio­nális érdekek egyeztetéséről be­szélek. Hogy a bajai szállodást ne lehessen kijátszani a kalocsai vagy a kecskeméti ellen. Manap­ság nagyon sokan a turizmusban látják az egyetlen érdemes lehe­tőséget. A mezőgazdaság válsága újabb bizonyságát adja: a ma­gyar alagút mozdonya a turiz­mus lehet. Az idei év visszaesés! Mintegy 30 százalékkal kevesebb vendég érkezett az országba, mint tavaly ilyen időszakban. Ez is indokolja a határozott, közös akciók jogosultságát. Mindennek alapja, hogy az önkormányzatok végre legyenek valóban aktív szereplői az akcióinknak, me­nedzseljék a vállalkozókat.. . • Az idei szezonban sokan keresték az olcsó hazai kikapcsolódást a vízpartokon. • Az évtized igazi idegenforgal­mi fölfedezése Hajós. Alföldi Albert népművelő társaival évtizedek óta dolgozott, hogy a világ fölfedezhesse a műemléki pincefalut. Hány elrejtett értékünk lehet még? Az oldalt írta és összeállította: Farkas P. József

Next

/
Oldalképek
Tartalom